Katholikus Néplap, 1868. július-december (21. évfolyam, 27-53. szám)
1868-09-17 / 38. szám
299 dákról, mint közösekről érthető, nem pedig a hitfelekezetek költségén fölállítandókról, vagy már létezőkről. Ámbár a községi közös kisdedóvodákra nézve is bizony viszás valami az, hogy az óvoda-tanító minden gyermekkel ennek saját vallása szerint imádkozzék. Mert míg a vallások közötti különbség tettleg létezik, addig meg fog maradni azon, nem is bizodalmatlanság, hanem inkább természetes föltevés, miszerint a protestáns óvoda-tanító nem fog úgy imádkozni és imádkozhatni a katholikus gyermekkel, mikép a katholikus tanító, és viszont. A tantárgyak közé tartozik még „a gyermek korához mért testgyakorlat és ének, (a közös óvodákban ugyan minő vallásbeli ének ?) a 4-ik életévet betöltött gyermekek részére pedig: olvasás, vonalrajz, számvetés. Továbbá: kisdedóvoda tanítója lehet minden oly férfi és 24 életévét betöltő nő, ki okleveles népiskolai tanító , és valamely kisded óvodában legalább fél évig működött gyakorlatilag. Végre: a községi (annak nem létében a járásbeli) orvos köteles hetenkint (ez teljes lehetetlen faluhelyeken) meglátogatni az óvodát, ott minden gyermeket megvizsgálni, és az egész intézetben szükséges egészségi rendszabályok iránt az iskolai szék elé írásban jelentést, és ha szükséges, javaslatot nyújtani be. Ha (pedig) az iskolai szék, az orvos jelentése és javaslatai következtében azonnal és kellően nem intézkednék, (ez ugyancsak gyakran megtörténnék, miután az iskolai szék faluhelyeken közönségesen egyszerű szűrös emberekből állíttathatnék csak össze) az esetben, az orvos köteles az ügyről rögtön jelentést tenni a (vár) megyei tanfölügyelőnek. 7. §: „Mindegyik egyház állíthat föl tanító-képezdéket is, (de) azon föltétel alatt, hogy azok berendezésénél a 84. és 89. §-nak elég legyen téve. Az az: „a képezdének egy mintaiskolával kell összekötve lennie, melyben a növendék-tanitók gyakorlatilag képeztethessenek , és kell, hogy a képezdei tanfolyam 3 évi legyen. Azután legalább három tanár működjék minden (tehát az egyházéban is) képezdében, hogy csak oly nevendékek vétessenek föl, kik gymnasium! 4, vagy reáliskolai 3 osztályokat végeztek, és legalább is a 90. §-ban irt tárgyak taníttassanak, úgymint : vallás-, erkölcs-, nevelés- és oktatás-módszertan, földrajz, általános és hazai történet, magyar és német nyelv, természettudományok, gazdaságtan, hazai alkotmánytan, mennyiségés mértan, ének- és orgona, szépírás és rajz, testgyakorlat tanítása, a mintaiskolában a fiú-tanítás gyakorlása. (Miért nem a leánytanítás gyakorlása is? Hisz egy varázsütésre a falusi iskolákban legalább, a kétnemű gyermekek másonás terembe el nem különíttethetnek.) Nem különben ha mindegyik egyháztanító képezdésben is, évenkint nyilvános vizsgálatok tartassanak s arról a közoktatási miniszter elé jelentést nyújtsanak be, és végül a végzett növendékek számára oly vizsgálatok tartassanak, minek a 105. és 106. §-ban vannak meghatározva.“ Ezek pedig következőleg szólnak: „A (képezdei) tanfolyam bevégzése után fél évre, vagy később, minden nevendék az összes képezdei tantárgyakból és írásbeli dolgozatokból is szigorú vizsgálatot tartozik kiállani, s csak úgy nyerhet oklevelet.“ És: „Kik fölső népiskolai tanítói állomásra akarják magukat képesíteni, azoknak a megállapított vizsgálaton kívül még egy szigorlatot kell kiállaniok a fölső népiskola tanulmányai köréből, és a miniszter által kitűzött tárgyakból.“ 8. §. „Minden hitfelekezetbeli népnevelési tanintézet az állam felügyelete alatt állván (egyedül az államé alatt-e ?), a kormánynak joga és tiszte e czélból a felekezeti iskolákat is közegei által időnként meglátogattatni, s szigorúan őrködni, hogy a 4, 5, 6, és 7, §. foglalt (és általam fönnebb közlött) föltételek pontosan teljesittessenek, és hogy az iskola vagyona biztosan elhelyezve, czéljára rendesen fordíttassék; úgyszintén joga a kormánynak a tanügyhöz szükséges statistikai adatokat a hitfelekezeti, s általában bármely iskolákból is az általa legalkalmasabbnak talált módon beszedetni. “ 9. §. Ha a 4, 5, 6, és 7. §-ban foglalt rendeletek a kormányközegek által való megintés útján sem teljesíttetnének, ott a kormány a (vár)megyei iskolatanács ajánlatára az illető népiskolát bezárathatja. „E szerint számtalan helységben be kellene záratni a hitfelekezeti iskolákat, ha a törvényjavaslatnak szigorúan s rögtön az egész országban foganatot akarnának szerezni. Az ekként bezárt iskolákat, s a még minden iskolát nélkülöző községeket összevéve, oly tekintélyes szám és oly magas fedezési szükséglet, azaz: roppant költség álland elő, melynek aligha fognak egyszerre, akár a községek, akár a vármegyék, akár végre maga az állami pénztár is megfelelni tudni, és ha megfelelni bírnának , azonnal kiesnének a hitfelekezetek kezéből az általuk eredetileg alapított iskolák, és vagy a községek , vagy az állam tulajdonává, és így annál fogva, mindenféle vallású tanulók számára szolgáló közös tanodákká válnának. Megjegyzem itt, mikép egy t. czikkíró, ki, noha „nagy megelégedéssel olvasta“ a népiskolai közoktatási törvényjavaslatot, és jóllehet elvben annak intézkedését helyesnek nyilvánítja, mégis kijelenti, hogy amaz elv alkalmazásában óvakodni kell, nehogy a törvényjavaslat törvényerőre emeltetve, és végre is hajtva, „zsarnokivá váljék.“ *) Úgy de ha valamely elv helyes, való igaz, mikép fajulhat az alkalmazásában zsarnokivá? Ne keressük másutt tehát az élet által kinevezett elmélet és gyakorlat közötti ellentét okait, mint magában az elmélet hibás voltában, s a fölállított elv hamisságában. Ugyan azért elvről kell másról gondoskodni. Ha a kormány valamely hitfelekezetbeli népiskolát bezárat, „ez esetben a bezárt népiskolát illetett mindennemű községi vagy magán alapítványok és javak amennyiben azok felekezeti czélokra alapittattak, az illető felekezetnek adatnak át; a mennyiben pedig nem kijelentetten felekezeti czélra alapittattak, az azon helységben fönnállott (nem állhatott fönn, mert tisztán felekezeti iskola volt), vagy (az) azon alkalom * *) „Pesti Napló“ 1868. 161. és 167. szám.