Katholikus Néplap. 1869. január-július (25. évfolyam, 1-27. szám)
1869-04-08 / 14. szám
107 borművei közt a lepantói ütközet emléke is meg van örökitve. V. (szent) Pius a Bold. Szűznek tulajdonította e győzelmet; a kath. világ pedig részben e pápa buzgóságának köszönheti, hogy megszabadult a törököktől. Egyik nap főpapjaival épen hivatalos ügyekben volt elfoglalva; egyszerre hirtelen föláll, kinyitja az ablakot s egy ideig szótlanul, meghatottan kitekint a távolba : „Hagyjuk e dolgokat, szólalt fel, és adjunk Istennek hálát.“ Ezzel leborult a földre; szemeiből bőven folytak a könyek; a lepantói győzelem ki volt víva. Ez volt 1571-ki október 7-dikén. A másik V. Sixtus, ezen hajthatlan , mindenre kiterjedő lángelme sírja. Rómában szép széles utczákat készíttetett : a longarát, strada piát, strada felicet sat.; számos szép kutat építtetett, jövedelmeivel takarékosan bánt, nagy erélylyel megszüntetett több visszaélést. Azt azonban általán rész néven veszik neki, hogy a Colosseumot selyemtenyésztő intézetté akarta átalakíttatni; szerencsére e tervét nem hajtotta végre. Egyébiránt, ha mást nem tett volna is, mint hogy a kereszt dicsőítésére Rómában obeliszkeket emeltetett, már ezzel is halhatatlanná teszi nevét. Négy oszlop közé helyezett szobrát környezi meg szent Ferencz és sz. Antal szobra. A kápolna közepében vagyon az oltáriszentség oltára, a legszebb márványból négy aranyozott bronzangyal által tartatva. Ezen oltár alatt egy másik kis kápolna van, melybe néhány lépcső vezet le; itt őrzik azon szénát, mely Üdvözítőnk jászolában volt, és pólyája egy részét. Egyik karácsom éjjel itt imádkozott sz. Kajetán, s mig imádságába el vala merülve, a Bold. Szűz karjai közé tette le az isteni gyermeket. E csoda emléket föntartja egy csodaszép dombormű és sz. Kajetán szobra. Az Oltáriszentség kápolnájával szemközt van a Borghese-család kápolnája. E gazdag kápolna fődíszei : négy oszlop keleti jaspisból aranyozott bronztalapzattal, a havazás csodáját feltüntető dombormű és Guidó hasonlíthatlan frescói. — Leggazdagabb kincse pedig a sz. Lukács által festett Bold. Szűz képe, mely a főoltár fölött lazult kő alapra van fektetve és négy aranyozott bronzangyal által tartatik. Évenkint aug. 5-kén — mint a havazás csodájának emléknapján — egész isteni szolgálat alatt a kúpból fehér virágleveleket szórnak le a padozatra. Azóta gondolatban sokszor megfordultam a gyönyörű Mária Maggiore-egyházban. Boroméi sz. Károly, ki ezen egyháznak főpapja volt, különös előszeretettel viseltetett iránta. Gyakran és idején is elhagyta palotáját, fölment az Esquilinre és e templom előtt imádkozott. Az egyház és kereszténység nagy szükségeiben VIII. Kelemen hajnalban elhagyta palotáját, és mezítláb haladott ez egyház felé, hogy itt a szentmisét mondja. Többször ily korán a templom még be volt zárva; ilyenkor a pápa a templom küszöbén imádkozva várt, míg felnyitották. Még néhány szót a Maria Maggiore előtt álló obeliszkről, mely egykor Augusztus császár sírját ékesítette. E helyre V. Sixtus pápa állíttatta. Rómában majdnem minden lépten-nyomon a pogány világ romjaival találkozunk, melyeken győzelmesen emelkednek a kereszténység emlékei. Magasztos gondolat ezen magukban nagyszerű emlékek által is hirdettetni a kereszt diadalát. A legyőzött hirdeti a győztes dicséretét, s itt a Maria Maggiore előtt e gondolat még meghatóbb, mint egyebütt. Ezen obeliszk, mely úgyszólván az egész világ hatalmas fejedelmének sírját ékesítette, most azon gyermek bölcsőjét diszesiti, ki ama császárt legyőzte. A megható feliratok a következők : Christi Dei In Aeternum Viventis Cunabula Laetissime colo Qui mortui Sepulcro Augusti . Tristis Serviebam. (A legnagyobb örömmel tisztelem az örökké élő Krisztus Isten bölcsőjét, ki a meghalt Augusztus sírjának busongva szolgáltam). „Kiszakadt egy kő a hegyből, írja Dániel, és megüté a képszobornak lábait és összetöré azokat.“ E jóslatot Rómában majdnem minden lépten teljesedve látjuk. Quem Augustus De Virgine Nasciturum Vivens adoravit Seq. Deinceps Dominum Dici Vetuit Adoro. (Krisztus Urunk, kit a Szűztől születendőt élve imádott, nem akarván többé, hogy Urnak neveztessék, őt imádom). E felirat a sybillai jóslatra vonatkozik, melyről az A ra-Coei egyház eredetéről szóltunkban emlékeztünk. Christus Per invictam Crucem Populo Pacem Praebeat Qui Augusti Pace In Praesepe Nasci Voluit. (Krisztus győzhetlen keresztje által nyújtson a népnek békét, ő, ki az Augustus alatti béke idejében istállóban akart születni). *