Katholikus Néplap. 1869. január-július (25. évfolyam, 1-27. szám)

1869-07-01 / 26. szám

204 Csak azt akartam csórókkal kimutatni, hogy a szeretet műveiben a kezdeményezés az egyházé. A szeretet művei a kereszténységnek úgyszólván monopóliumát képezik. Napjainkban e dicsőségtől is meg akarnák fosztani; az állam mindenütt helyébe akar lépni az egyháznak, melynek anyai és hatalmas közbenjárását a szegények közül helyettesíteni kívánja. Csakhogy az államsegélyezés egészen más természetű; a szeretet, isteni eredetű, és csupán az isteni szeretet befolyása alatt növekedhetik. Isten az egyházat ruházta föl azon missióval, hogy e szeretetet a világban föntartsa és állandósítsa. Ne kételkedjünk azon, hogy azon napon, midőn a jótékony alapítványoktól az egyházat elzárják, s azokra az egyház befolyását lehetetlenné teszik, a jótékonyság a szeretetnek nyomorult és élettelen raajzolása leszen. A pogányságban is voltak nemes és nagy jellemek, és mégis senki sem gondolt arra, hogy a betegek befogadására kórházakat alapítson. A pogányság minden emlékei közt nincs egy is, mely arról tanúskodnék, hogy a szegényekre gondja lett volna. A szegényeket szeretni, segélyezni nem emberi eszme, nem emberi óhaj. Az első, ki azt mondotta: Boldogok a szegények, egyedül parancsolhatta, hogy szeretni, segélyezni kell őket; ily parancsot csak Isten adhatott. Ezek után senki sem fog csodálkozni, ha azt mondom, hogy sehol a világon a szegényre nincs annyi gond, mint Rómában ; van Romának számos kórháza s általán mindennemű nyomor enyhítésére intézetei. Van különösen a betegek ápolására 21 jótékony intézete, t. i. 8 nyilvános- és 11 magánkórháza és két oly intézete, melyeknek feladata a betegeket otthon segélyezni. Csupán a főbb ilynemű intézetekről fogok szólani. A legrégiebb a Szentlélekről nevezett kórház, mely közel a Vatikánhoz a Tibet partján 728-ban építtetett. III. Incze pápa 1198-ban újra építtette. Van 12 terme, ezek közöl kettő roppant kiterjedésű. A falakat gyönyörű freskók díszítik, melyek IV. Sixtus pápára, a kórház alapítójára vonatkoznak. Van benne 1616 betegnek helye ; csupán férfiak fogadtatnak be. Szemben a Lateráni sz. János-egyházzal van az Üdvözítőről nevezett kórház, melyet 1236-ban Colonna János bíbornok alapított. E kórházba csupán nők fogadtatnak be; van 478 betegágya. A Corsón a szent Jakabról nevezett kórházba sebészeti műtét alá eső betegek vétetnek föl: a betegágyak száma 384. A Vigasztaló Boldogs. Szűzről nevezett kórházba sebesültek fogadtatnak: fekszik a tarpéji szikla tövében ; van 157 betegágya. Sajátságos közeledés! A pogányságnak nem volt részvéte másnak szenvedései iránt, és e vigasztaló intézet épen ott áll, hol csupán a kétségbeesés jajveszéklését lehetett hallani, ahol csak fájdalmakkal lehetett találkozni minden enyhítés nélkül. A sz. Grallikánról nevezett kórházban közbetegségekben szenvedők gyógyittatnak. Ide gyermekek is fogadtatnak, de a felnőttektől el vannak választva. Az istenes Jánosról nevezett testvérek a fiukat, a leányoikat pedig a szeretet-nénikék ápolják. A betegek két nagy termét egy szép négyszögű templom választja el egymástól; üdülési helyül egy két részre osztott csinos kert szolgál. A sz. Rókusról nevezett kórházba oly személyek fogadtatnak, kik rész életök által erényüket és becsületüket elvesztették. Midőn fölvétetni kívánnak, a legnagyobb jósággal fogadják; senki sem kérdezi sem a neveket, sem lakásukat, sem életmódjukat. Fátyolozottan maradhatnak a gyógyítás egész ideje alatt; az orvosok és ápolók a legnagyobb titoktartásra vannak kötelezve; senkinek, még a rendezőségnek sem szabad bemenni. A rómaiak becsületére azonban ki kell mondanunk, hogy itt nincs is többre szükség, mint 20 betegágyra. Egy évben legfölebb 165 nő fordul itt meg. A római jótékonyság mindezen intézetekkel még nincs kimerítve. A beteg elhagyja a kórházat, de egészsége még nem szilárdult meg ; jobbacska élelemre, több kényelemre van szüksége, mint a melyben családja részesítheti; még nincs annyi ereje, hogy mindennapi kenyerét megkereshesse. Néri sz. Filöp az üdülők számára alapította a Szentháromságról nevezett kórházat, mely a Tibet partján fekszik, tágas kertjei vannak, az üdülő itt mind azon kényelemben részesül, melyet állapota kívánatossá tesz. A táplálék egészséges és erősítő, a fegyelem igen szelíd és atyai. Ez intézetbe húsvét és a jubileum idején 3—4 napra zarándokok is befogadtatnak. De vannak oly betegségek is, melyekben az orvosi tudomány vagy soha vagy csak felette ritkán tud segíteni. Értem a siketnémákat és az őrülteket. Roma ezekről sem feledkezett meg. Közel a deli’aqua felicekúthoz van a siketnémák intézete, melyben mintegy 50 fiút három áldozat oktat és nevel. A siketnéma leányok az ide közel levő, Angyalokról nevezett Máriaintézetében helyeztetnek el. A Szentlélekről nevezett kórház közelében van a szegény, szerencsétlen őrültek háza. 420 egyénnek van benne helye. E szánandó szerencsétlenek számát, napjainkon nagy mértékben növeli a sok politikai forradalom és a folyvást terjedő erkölcstelenség. IX. Pius fájdalmasan meggyőződvén, hogy az őrültek száma mindig nagyobb lesz, a Tivoli vidékén elragadó szép helyen szándékozik az őrültek számára intézetet alappítani. Csak föbbjeit számláltam el Roma e nemű intézeteinek, melyekről az idegenek nem is tudnak, még akkor sem, ha már Rómában megfordultak. Kevesen hajlandók fölkeresni a szegénység és szenvedés men- I helyett, és mivel az utczán néhány koldussal találkoz- nak, azt hirdetik, hogy a pápa elhanyagolja a szegényeket. Az ilyen emberek soha egy kórházba nem léptek, s mégis azt merik mondani, hogy a római intézetek roszul kezeltetnek. Pedig nem rég valaki, aki a pápának épen nem barátja , ezt írta : „Rómában jobb karban tartják a kórházakat, mint a palotákat.“ A szegények házai mindig a pápák gondoskodásának tárgyai voltak; azokat gazdag alapítványokkal látták el, s a legnagyobb készséggel megtették mindig