Katholikus Néplap, 1869. július- december (25. évfolyam, 28-52. szám)

1869-07-15 / 28. szám

220 mellett levő leánygyermekeket a romlottságtól meg­mentsék. Desi bibornok a sz. Katalinról nevezett egy­házat ajándékozta ezen egyletnek , mely jelenleg a sz. Ágoston szabályait követő apáczák vezetése alatt áll. Mintegy 25 növendék van az intézetben, köztök né­hány árva és fizető növendék. Az egyház minden ébersége és gondossága daczára nem mentheti meg minden gyermekét a botrányos élet­től , de az ilyeneknek legalább menhelyet nyújt, hol bűnös életüket megsirathatják, sőt minél könnyebb módokat is nyújt nekik becsületök helyreállítására. A Lungarában a Szent-keresztről vagy Jó Pásztorról ne­vezett intézet az ily bűnös nőket fogadja be, kik a Min­ Asszonyunkról nevezett apáczák vezetése alatt állanak. Ha valamely protestáns, zsidó vagy pogány leány akar katholikus lenni, befogadtatik a hitújonczok inté­zetébe ; itt vallási oktatást nyer, s ha arra méltó, meg­­kereszteltetik. Aztán itt tartatik az intézet költségén, míg vagy férjhez nem megy, vagy valamely kolostorba nem lép. A Maria­ Maggiore szomszédságában levő Delle Ca­­merali-intézetbe főleg a kormányhivatalnokok leányai fogadtatnak. Az ily természetű intézetek összesen mintegy 2000 leányt fogadhatnak magukba. A főczél valamennyinél egy, a­nélkül, hogy külön-külön rendeltetéseket szem elől tévesztenek. Ezen intézetek rendeltetésének külön­­félesége annál inkább feltünteti az egyház tevékeny és beható gondosságát. Nincs a nyomornak az a neme, mely az egyház éber figyelmét kikerülné; nincs oly gyengeség, mely fölé védő karjait ne terjesztené; nincs oly veszély, melynek elhárításán ne fáradoznék; nincs oly botrány, melynek szennyfoltját eltörülni ne igyekez­nék ; nincs oly tévedés, melynek jóvátételét meg ne kisértené. És megjegyzendő, hogy ha a pápák és bíbor­nok­ok nem voltak is mindig a jótékony intézetek kez­deményezői és alapítói, azokat legalább mindig nagy­lelkűen pártfogolták; az ő segélyezésök segítette ezen intézetek megalapíttatását, növekedését, kifejtését. Az óvó intézetek kiegészítését a kiházasítási inté­zetek képezik. A múlt század vége felé ezen intézetek 600.000 franknyi vagyis váltóforintnyi alappal rendel­keztek, s 1500 leányt láttak el évenkint hozomán­­­­nyal. Jelenleg a mostoha pénzviszonyok folytán éven­ként csak 189.000 váltóforinttal rendelkeznek. A hozo­mány, melyet a római leányok kapnak, úgyszólván csak ürügy, arra nézve, hogy vallásos férfiak az ifjú kor legveszélyesebb éveiben a nőifjúságot a csábok ellen oltalmazzák. Az alapítóknak az a szándéka, hogy segélyezésök által uj családot alapítván, a jövő család­­anyák magukkal hozzák azon szent szemérmet és ma­szülőföldem, kedves székely hazám! Szegény fiadra, gondolsz-e reám? Oh én rád gondolok, S mint gyermek édes­anyja emlőjén, Rajtad olyan hő vágygyal csü­ggök én, A­mig élni fogok! csoktalan becsületet, mely az arának legszebb koro­nája s legbiztosabb hozománya. Ilynemű intézet 17 van , s ha egyet írok le, az olvasónak valamennyiről lesz fogalma. A legrégibb kiházasitási intézet a Mária mennybe­meneteléről nevezett, melyet 1460-ban Torrecremata bibornok alapított. VIII-dik Orbán pápa ezen intézetre hagyta a szüleitől öröklött vagyonát; jelenleg van 40 tagja; kezeli egy a tagok közös sors útján választott bizottmány; évenkint mintegy 26,000 tallérral rendel­kezik, s kiházasításra egy-egy leánynak 162—172 váltóforintot ad. Évenkint mártius hó 25-dikén, mint Gyümölcs­­oltó-Boldog-Asszony napján a Minerva templomában szokták a hozományokat kiosztani. — Ezen ünnepé­lyen rendesen a pápa is meg szokott jelenni, s részt vesz a szentmisében, melyet mindig valamely bibornok szokott mondani. Szentmise után a pápa és a jelenlevő bibornokok jelentékeny összegekkel szoktak a kiosz­tandó hozományokhoz járulni. A hozományokban részesítendő leányok fehérbe öltözve, hosszú fátyol által befödött arczc­al, fejükön virágkoszorúval járulnak lábcsókra a szentatya elé. A szertartás végeztével történik a kiosztás. Rendesen 700 leány r­észesíttetik a hozományban. Magában nem nagy az összeg , melyet kapnak, de a többi intézetek is megajándékozhatják őket, s ha ezen menhelyeken neveltettek, egy kis összeget meg is taka­ríthatnak maguknak, mert az intézetben munkákkal foglalkoznak, s a­mit ezekért kapnak, az majdnem egé­szen az övék. Egyébiránt az egyháznak ezen intézetek­kel nem épen az a fő czélja, hogy minél több pénzt osztogathasson, noha kezdő házasokra nézve mindig jó­tétemény, ha egy kis készpénzt kapnak kezükhöz; az egyháznak ezen intézkedésnek leginkább er­kölcsi ol­dalát tartja szem előtt, s ezen tekintetből hasonló inté­zetek minden dicséreten felül állanak. Minden leánynak, ki hozományra igényt tart, először is rómainak kell lennie; további föltételek, hogy törvényes házasságból származzék és feddhetet­len magaviseletű legyen. — 15 éves korukban be kell magukat iratniok a társulatba, s e pillanattól fogva a társulat különös figyelemmel kiséri maguk viseletét. — 18 éves korukig folytonos felügyelet al­att állanak. A tagok közöl választott felügyelők fölke­r­esik őket laká­saikon, tudakozódnak maguk viselete után, s ha a há­rom pr­óba­évet győzelmesen kiállják, hozományban részesülnek. Ezen felügyelet, melyre legnagyobb részt kitűnő­­emberek vállalkoznak, a közerkölcsökre szükség kép a legüdvösebb befolyást gyakorolja. Tépett levél, mit szélvész ragadt el, Rozzant csalnak, örvényekhez közel, Most az én életem ; De szerelmedet, mint örök tavaszt, Melynek lombján isteni szem virraszt, Szivemre ölelem. A székely föld ház. (A bujdosó Oláhországban 1859.)

Next