Katholikus Néplap, 1869. július- december (25. évfolyam, 28-52. szám)

1869-07-15 / 28. szám

223 tett, mégis, hogy ez érdemekben a mindenkori bűnösök része­sülhessenek, keresztáldozatát a szentmisében ,megnyitja, oltári áldozata által keresztáldozatának érdemeit az egyesekre alkal­mazza. A szentségek kiszolgáltatásához, a szentmise bemutatá­sához közeg kell. Ezt, Jézus megrendelte — a papságban. Tehát a kath. egyházban a papság: isteni intézmény. Tartsátok becsben. Szabó János, pleb. alesperes.­ ­ Katholikus iskoláink és a tanfelügyelők. A katholikus ember, kinek esze is helyén van, vallására is ad valamit, pillanatig sem fog habozni tehetségéhez képest min­dent elkövetni, hogy katholikus népiskoláink ezután is azok maradjanak, és ne alakíttassanak azok át közös iskolákká, azaz olyanokká, a­melyekből ezután a vallásos oktatást és neve­lést kizárják, és a gyermeket sajátképen semmi vallás­i­­n­a­k nevelik. Jaj nekünk, ha a vallás köztünk megfogyatkozik! A vilá­gi törvények bebörtönöztethetik, felakasztathatják a gonoszte­vőt , de a szívnek nem tudnak parancsolni. Ha gyermekeink az iskolában nem fognak többé vallásos nevelést kapni, akkor lop­nak meg bennünket, mikor arra alkalom kínálkozik; a szülők iránti tiszteletnek pedig épen vége lesz, holott az apai, anyai szívnek alig lehet édesebb érzése, mint ha nagy fáradsággal és áldozatokkal fölnevelt gyermekeik szeretete, tisztelete, ragasz­kodása környezi őket. Amerikában, a­hol sok közös iskola vagyon, keservesen panaszkodnak a szülők, hogy ott vetik meg alapját gyermekeik vallástalanságának és erkölcstelenségnek. Szorosan véve a dolgot, a kormánynak nem is áll jogában közös iskolákat állítani, hol a nép gyer­mekeinek vallásos nevelést akar adni. Mert hi­­szen az iskolákra a nép adóz veretékes filléreivel; ennél fogva méltán követelheti, hogy miután a nép vallását becsüli, gyerme­keit is vallásosan akarja neveltetni, a kormány ne foszsza meg őt ezen alkalomtól, s ne kényszerítse arra, hogy gyermekei, kiket otthon nem nevelhet, nem taníthat, hanem e tekintetben az iskolára szorul, itt vallásnélküli oktatást nyerjen, a­mely által talán jól fog tudni írni, olvasni, amit eddig is megtanult, de jóra való kereszténynyé az iskola által alig fog lenni. A mi magyar kormányunk érezte azt, hogy a katholikus szülők lelkismeretén erőszakot elkövetnie nem szabad. Mert a népiskolai közoktatás tárgyában 1868-ki decz. 5-én szentesített törvényben kimondja, hogy „a már fönálló hitfeleke­zeti iskolákra­ nézve, a melyek eddigelé a köz­ség vagyonából és jövedelmeiből tartatnak fön, szabadságában áll az illető községnek az eddigi gyakorlatot továbbra is f­öntartania, vagy­is a kath. községeknek szabadságában áll kath. iskoláikat ezu­tán is, mint ilyeneket megtartani. Ha mégis történnék, a­mint több helyen történt is, hogy a kath. lakosság vallásos érzületének megvetésével a k­ö­z­s­é­g­i elöljáróság az eddigi kath. iskolákat közösek­nek nyilvánítja, ott is jogunkban áll a törvény határai közt összetartva odahatni, hogy az elöljáróság sérelmes határo­zatát visszavonja. Minden alkotmányos országban szokásban van, hogy a népesség egyetemes óhajának azzal ad kifejezést, hogy óhajait petitio vagyis kérelem alakjában minél számosabbak által aláírva terjeszt azon hatóság elé, melyhez a kérelem teljesítése, a kérelem orvoslása tartozik. A mely községben tehát az elüljáróság a nép óhajainak ellenére a kath. iskolákat közösöknek nyilvánította, a népes­ség, melynek a semmi vallása közös iskola nem kell, törvénye­sen, sőt kötelességszerűen fog cselekedni, ha minél számosabb aláírása petitióban az elü­ljáróságot sürgeti, hogy az oly határo­zatot, mely a nép törvényes kivonataival össze nem egyezik, sőt azokkal ellenkezik, vonja vissza, s a kath. szülőket ne foszsza meg azon alkalomtól, hogy gyermekeit az iskolában ezután is kath. módon neveltethesse. Egyébiránt Istennek hála­ még a legtöbb helyen kath. iskoláink megvannak. Ezeket megtartani, minden támadás, ijesztgetés vagy mézes ígéret ellenében megvédelmeznünk szent kötelességünk; közösségünk ez még akkor is, ha találkoznék oly hivatásáról megfeledkezett pap, ki a közös iskolákat aján­laná, mint ez nem rég Czegléden történt, hol Bobory explébános nem átalotta a népet majd hamis ígéretekkel ámí­tani, majd terhekkel fenyegetni, csakhogy a közös iskolák meg­szavazására bírja. Katholikus testvéreim, ha valaha, most szükséges, hogy jogaitok mellett határozottan föllépjetek. Az országban sok mindenféle átalakulás történik, most tehát különösen ébren kell lennünk, hogy kath. jogaink ne csak ne csorbittassanak, hanem a törvény korlátai közt mindent elkövessünk, hogy az uj törvények hasznunkra és ne rövidségünkre szolgáljanak. Különösen a kath. iskolákra nézve szép példával ment elő az ó-kanizsai község. Ott is bizonyára nem hiányoztak a konkoly - hintők, kik a közös iskolák mellett izgattak. Azonban a kath. népben volt annyi önállás, annyi kath. érzés, hogy kereken kimondotta, hogy a maga gyermekeit nem akarja vallástalanul neveltetni s azért kívánja, hogy kath. iskolái ezután is mint ilyenek fentartassanak. Kövessétek e valóban követésre méltó példát. Nekünk kath. iskolák kellenek, mert csakis igy fognak gyermekeink kath. nevelésben részesülni! ez legyen a vezéreszme, melyet pillanatra se téveszszetek szem elöl, akár ígéretekkel, akár ijesztgetésekkel akarnának benne­teket a közös iskolák pártolására bírni. S e tárgyban van valami mondani­valóm a tanfelügyelők­ről is. Tanfelügyelőknek nevezzük azon férfiakat, kiket a kor­mány arra nézve nevezett ki, hogy a népoktatási intézeteket évenként legalább egyszer megtekintsék, meggyőződést szerez­zenek maguknak arról, vajjon a tanügyre vonatkozó rendeletek pontosan megtartatnak-e s erről a kormánynál jelentést te­gyenek. Ez a tanfelügyelő hivatalos teendője, melyen túlraennie nem szabad. A tanfelügyelőnek tehát semmi beleszólása nincs abba, hogy katholikusok maradjanak-e ezután is iskoláink vagy közö­söknek alakíttassanak át. Úgy hallani azonban, hogy találkoznak oly tanfelügyelők, kik azt hiszik, hogy a kormánynak kedves szolgálatot tesznek, ha befolyásukat arra használják fel, hogy a községeket arra bírják, miszerint az eddigi felekezeti isk. helyett közös iskolákat hozzanak be. Erre a tanfelügyelőknek felhatalmazásuk nincsen, s ha mégis találkoznak, kik a közös iskolák mellett izgatnak, szent kötelességem óva inteni benneteket, hogy gyermekeitek vallá­sos nevelése érdekében semmiféle csábításnak vagy ígéretnek

Next