Katholikus Néplap, 1870. január-június (26. évfolyam, 1-24. szám)

1870-05-26 / 21. szám

A gyermek-ezredes. (Történeti elbeszélés a XVIII. századból). (Vége.) g. áldás. Az 1782. év ápril hara beköszöntött, épen e hó első napja volt, midőn borús felhők vonultak el .Bécs nagy császári város felett, hol 1780. év november 29. óta a nagy császárnő, Mária Terézia őseinek sírbolt­jában feküdt. Ezen napon egy meglehetős hosszú épü­let előtt az úgynevezett „Rennweg“ mellett, a híres Eugen, savoyai herczeg s tábornagy által épü­­lt kéjvár, az úgynevezett „Belvedere“ közelében, nagy néptömeg gyűlt össze, de korántsem vidám játékra, mint ez itt gyakran szokásban volt, ugyanis mindenkinek arczán gyász és gond jelentkezett, mert e házban egy atya feküdt súlyosan betegen, egy atya, ki fölött igen sok gyermek szomorgott. Ez egy nemeskeblű­ pap volt, ki 1715. évben Schwennerstadtban látott először napvilágot, 1734. év­ben Magyarországban a jezsuiták collegiumában vette fel a rendöltönyt, csakhamar ezután­, mint iskolataná­csos, s mint a bécsi főegyházmegye hitküldére, zarán­dokkalapot s köpenyt öltve fel, miként egykor Ábrahám a sancta Clara atya komoly s olykor életes hangon tartott egyházi beszédei által igen sok jót munkált; később 1759. évben a „Rennweg“ mellett fekvő bécsi árvaház igazgatását vette át s mint életirója mondja, „szerény s jótékony élete által mindenki szeretetét megnyerte." Ezen férfiú most betegágyon feküdt, lát­szólag közel a kimúláshoz. Egy alig gyógyítható beteg­ség, a vízkórság, emésztette fel életét. Ezen áldozárt Par­hammer Ignácz atyá­nak nevezték, a világ minden bölcseség tudorának, lekéri (Magyarországban) süveges apátnak, az összes árvaházak főigazgatójának, s mint életírója tovább beszéli, „igazi becsületes embernek“ nevezte, ő magát Ignácz atyának, az árvák atyjának nevezte s a bécsi nép sohasem nevezte őt máskép, mint „gyermek­ezredes.“ Az est előrehaladt; a távol ég fénylő csillagkön­tösét öltötte fel s egy szelid szél szétüzte a felhőt, mely a manap reggelén a város fölött lebegett; a természet a távozónak barátságos átköltözést látszott akarni elő­készíteni. A szenvedő most fölemelte bágyadt fejét s kérdé a fiatal áldozárt, ki ágya mellett térdelt: „Mit jelent e harangszó templomunkban?“ •:— Atyám ! válaszolt ez s hangja megtört a fáj­dalom miatt, mely keblén átrezgett. On gyermekei a szegény árvák, az Úr oltára előtt térdelnek s kérik az irgalom atyját életéért. A beteg szelíden mosolygott. — Én szerettem s tanítottam őket, susogá ő, s Isten trónja előtt imádkozni is fogok érettek. A fiatal áldozat sirt; a beteg pedig hallgatagon előre tekintett. — Elhivattad hozzám az egyesület elüljáróját? mondá kevés szünet után. A fiatal áldozat intett. — Vedd köszönetemet érte, Anzelm! mondá a szenvedő, így tehát minden renden van s nyugodtan nézhetek életvégemnek eléje. Az ajtó megnyúlt s egy szokatlan férfiú lépett be. A belépő fekete csuklyás ruhát viselt, s egy rövid szin­tén fekete bőrköpenyt, melyen kereszt s nagy császári sas volt látható. E férfiú az úgynevezett „halotti egye-21 - e PEST, I. félév. 21. szám. Május *20. 1830. Megjelenik e lap minden héten egyszer, csütörtökön. Előfizetési ár: helyben fé­lévre 1 frt31 A pályázatok beigtatásáért tíz sorig minden egy- Az előfizeté­si pénzeket,valamint a lapba szánt kézirato­­kra, egé­sz évre 2 frt 62 kr., vidékre fél­­szeri fölvételért 1 frt, 10 soron fölül, egyszeri közlés­­kor a Sz.-Istv.­Társ. igazgatóságához kérjük intéztetni. | évre 1 frt 70 kr., egész évre 3 frt 40 kr.| ért 2 f., ha többször közöltetik, 1 f., 50 kr. számittatik.

Next