Katholikus Néplap, 1870. július-december (26. évfolyam, 27-50. szám)

1870-07-07 / 27. szám

PEST, II. félév. ászai­. Junius 30. 1870. Megjelenik e lap minden héten egyszer, csütörtökön. Előfizetési év: helyben félévre 1 frt 31 A pályázatok beigtatásaért tíz sorig minden egy- Az előfizetési pénzeket,valamint a lapba szánt kézirato­­kra, egész évre 2 frt 62 kr., vidékre fél-­szeri fölvételért 1 frt, 10 soron fölül, egyszeri közlés­­kor a Sz.-Istv.­Társ. igazgatóságához kérjük intéztetni. évre 1 frt 70 kr., egész évre 3 frt 40 kr. ért 2 f., ha többször közöltetik, 1 f., 50 kr. számittatik Életkérdések. Hát hallottál-e valaha, édes jó magyarom, valamit arról a hatalmas szörnyetegről, a­ki minden átmenőt megállított, adott neki egy találós­ mesét; ha meg tudta fejteni, elbocsátotta; de ha nem , úgy kitekerte a nya­kát , hogy még eszébe se jutott szegénynek ez ellen protestálni ? Már akár hallottál, akár nem , annyi bizonyos, hogy minden nap találkozol vele. — Olyan az, mint a levegő; rá sem gondol az ember, pedig nélküle százig sem tudna olvasni. Mert ez a hatalmas szörnyeteg nem más, mint az élet. Ez minden perczben előáll egy nagy kérdőjellel, melyre rá kell mondani a kádencziát, mert különben megesik, hogy a bundát télen hordjuk kifordítva, nyá­ron pedig szőrével befelé, ■— ez pedig mindjárt baj. A sok baj pedig fölér egy nyaktekeréssel. Teszem azt, a­milyen restaurációs világot élünk, jöjjön egy új tisztválasztás. Hja, én szegény ember vagyok, csak két rövid esztendeig hordtam a tarisznyát az iskolába; épen hogy az öreg imakönyvből olvasni tudok s a böcsületes nevem valahogy leaprózom, tehát mit csináljak ?... Itt van ii a kérdőjel! Természetes eszem azt mondja : biz itt más okosabb ember tanácsát kell kikérni, például : a jó öreg tisztelendő atyámét, mindig szíves-készséges volt irántam, meg is mondja az igazat, nem árul zsákban macskát. Ide összetalálko­zom komámurammal, ki azt hallotta fiscális uramtól, hogy ezután más, fölvilágosodott világ lesz; a pap hadd papoljon, nem kell neki hinni, csak csalja az em­bereket ; a fiskális az okos ember, most is megsúgta úgy szűz alatt, hogyha Karikás Pistát választjuk meg birónak, majd b­ebb szállítja a hús és a só árát; legelő­osztáskor mindenkinek, a ki rá szavaz, a java földjéből hasit s a temetőt odaadja kaszálónak. Ha én most e mézes­madzagokat végighúzni enge­dem a számon s a­ sok fényes ígéret úgy megkápráz­tatja a szemem, hogy szinte vakulok bele, és elfeledem, hogy biz engem a jó plébános úr soha meg nem csalt, soha fényes ígéretekkel el nem bolonditott, hanem meg­mutatta az életet, úgy a­mint van, s ha tanácsát eddig követtem, soha meg nem bántam; ha — mondom — mindezeket a sok fényes ígéretekre elfeledném s az sem jutna eszembe, hogy az a fiskális, ki most mindenféle boldogságot igér, csak a minap nyúzta meg a szomszéd­uramat, elvétette házát, tehenét. — ha, —­ még egyszer mondom, nekem ez mind nem jutna eszembe , és men­nék a fiskális arany várai után, mint a bogár a falnak : mindjárt vargabetűt csinálnék az egyenes út helyett; oly rosz feleletet adnék a kérdésre, amilyenért iskolás­gyerek koromban is elverték volna rajtam a port. Azután előállna a szörnyeteg, s a rosz feleletnek megadná az árát, mert aztán látnám, hogy Karikás Pista csak bolondított, mert neki nincs is beleszólása a hús- vagy só árába, a legelő-felosztás sem az ő dolga, a temetőben sem ő parancsol, hanem a fiskálisnak viszonszolgálat fejében kezeügyére lehetne . . . csak­hogy ennek én adnám meg az árát! S azután, hogy nyugtatnám meg lelkismeretem­et, melyet egy pár ígéretért eladtam ? Hej pedig kényes és finnyás egy jószág ez a lelkismeret ... még a csillo­gó fényes arany és Ígéret is bemocskolja — és olyan bajos később megint fényes tisztára csiszolni! Hanem ezt úgy elüljáróbeszédképen előrebocsátva, ha én hirtelen avval a kérdéssel állítanálak meg az utczán : mi a szabadság? Bolond kérdés! mikor minden lépten-nyomon találkozik az ember ez ismeretes kedves szabadsággal, — minden utczasarkon, minden korcsmában és követválasztásnál az a jelszó, hogy „éljen a szabadság.“ Például jó egy szabadságos ka­tona; neki minden szabad: lopni, verekedni, ká­romkodni, mert ő a császárt szolgálta. Azután jön egy szegény legény; neki szabad .

Next