Katholikus Néplap, 1870. július-december (26. évfolyam, 27-50. szám)
1870-08-04 / 31. szám
PEST, II. félév. 31. szám, Augusztus 4, 1810. Megjelenik e lap minden héten egyszer, csütörtökön. Előfizetési ár: helyben félévre 1 frt 31 A pályázatok beigtatásaért tiz sorig minden egy- Az előfizetési pénzeket,valamint a lapba szánt kéziratokra, egész évre 2 frt 62 kr., vidékre fél-szeri fölvételért 1 frt, 10 soron fölül,‘él szeri közlésknt a Sz.-Istv.-Társ. igazgatóságához kérjük intéztetni. évre 1 frt 70 kr., egész évre 3 frt 40 kr. ért 2 f., ha többször közöltetik, 1 f., 50 kr. számittatik Az utólsó kenet. — Elbeszélés. — (Vége.) A plébános bámulva hallgatta ezen jámbor és a vallástudományban meglehetősen jártas atyának balvélekedését, helytelen, hibás nézetét az utólsó kenetről. De bámulásából felocsúdván szelid oktató és rábeszélő hangon így szólal meg : — Kedves barátom, ön méltatlanságot követ el az Isten és az emberek ellen. Avagy mióta szűnt meg az Isten atyja, gondviselője lenni az embereknek? Ha ő az ön életét övéinek számára szükségesnek látja, nem kegyes, nem hatalmas-e azt megtartani továbbra is? Ha pedig tetszik Ő sz. Fölségének önt az életből jelenleg kiszólítani, vájjon nem szolgálnak-e mindenek egyaránt javukra az Istent igazán szeretőknek? Hát az emberiség szivéből végkép kialudt volna-e a részvét, a szánakodás, a jótékonyság érzete? Nem vagyunk-e mindnyájan testvérek ? menynyei Atyánknak akaratja nem az-e, hogy itt egymás boldogságát kölcsönösen előmozdítani törekedjünk ? Mint okos keresztény megfeledkezett-e kedves barátom, hogy érettünk Jézus is meghalt? hogy a haldokló Jézus keresztje alatt ott állott teljes elhagyatottságban az ő édesanyja Mária? hogy Jézus bágyadt szemeit megpillantván, ahelyett, hogy meghalni vonakodott volna, nehogy anyját Máriát ínségre hagyja, inkább Máriához és szeretett tanítványához Jánoshoz fordulva ekként szólott: „Aszszony, ime a te fiad! János ime a te anyád!“ És Jézus meghalván, Mária az ő anyja el lett-e hagyatva ? Nincsenek-e napjainkban is elhagyatott Máriák és résztvevő, irgalmas Jánosok ? Azután meggondolta-e barátom, hogy önnek még halála óráján is áldozatot kell hoznia Istennek és saját lelkének ? Ez pedig abban áll, ha a halálban teljesen az Isten sz. akaratjára hagyatkozik, ha a halált az Isten sz. kezeiből minden körülmények között nyugodtan fogadja, ha Sámuellel teljes készséggel igy szól: hallom Uram, legyen meg velem a te sz. akaratod! Végre elfeledte-e kedves barátom káténknak ama tanítását, melyet a tiz éves oskolás gyermek is tud, hogy az utolsó kenet nem csak saját lelkimalasztot szerez nekünk, hanem gyakran, ha lelki üdvösségünkre hasznos, fájdalmainkat is megenyhíti, testi egészségünket is visszaszerzi ? Nem ismer-e önmaga is többeket, kik éltök folytán az utolsó kenetet már többször fölvették, és még ma is áldva magasztalják az Urat, ki őket újra meggyógyította ? Utóljára is, ha az Isten barátom halálát elvégezte, az csakugyan be fog következni, ha veszi föl ha nem az utólsó kenetet. A kinálkozó isteni kegyelmet pedig nem használni, midőn alkalmunk van, nem anynyi-e, mint annak adóját az Istent megvetni? — Elég kedves lelkiatyám, vág a beteg a plébános szavaiba, belátom oktalanságomat, beismerem, hogy bizodalmatlanságom, vonakodásom által vétkeztem az Úr ellen! Oh bocsáss meg Istenem! mily gyarló az ember, mily gyakran megbánt téged, mikor nem is akarja ! Legyen velem a tesz akaratod! Kedves lelkiatyám kérem adja föl az eddig halogatott utolsó kenetet. A kedves nő gyorsan megteszi a kellő előkészületet, gyermekeit, a künn várakozó jámbor szomszédokat beszólítja , a beteg mindenek legnagyobb épülésére kitűnő buzgalommal részesült a sz. kenetben. A szertartás bevégződvén, ő egy mélyet sóhajt, arcza kiderül és megkönnyülve megszólal: „mintha csak egy nagy kő esett volna le szívemről!“ Másnap a jólelkű orvos örömtől sugárzó arczcal nyit be a plébánoshoz és értesíté őt, hogy a beteg szemlátomást megkönyebbült, és hogy ha csak valami véletlen közbe nem jön, annak fölgyógyulását bizton reméli. Úgy is lett! A lelki aggodalom eltávozván a beteg kebléből, a gyógyszer bámulandó hatást gyakorol