Katholikus Néplap, 1872. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1872-05-23 / 21. szám
163 A gyönge felhő, mely Mária homlokán ily esetekben borongott, csakhamar eltűnt. A szerető szív minden körülmények között oly hajlandó a bocsánatra, noha Mária nem tagadhatta, hogy a kedvelt ifjú sokkal többet érne, ha lelke a vallásos érzelmekre fogékonyabb volna; sőt mint vallásos nő ájtatos imáiba gyakran odafűzi a könyörgést Isten kegyelméért, melyre Edvárdnak oly nagy szüksége volt, hogy a divatos vallástalanság jege szívéről leolvadjon. — Remélem, szólt az ifjú, habár váratlan volt is megjelenésem, nem volt meglepő, főleg ha elmondom igen fontos okaimat, melyek e látogatást parancsolák. — Házamban mindig szívesen látott vendég volt ön, felesé az öreg. Azonban ön fontos okokat említett, melyek jelen látogatására vonatkoznak. Ha azokat elmondja , azt nem kiváncsiságból, hanem az ön iránti érdekeltségből szívesen hallgatjuk. — Köszönöm uram — engedje, hogy atyámnak mondhassam jó szivének irányomban oly sokszor tanúsított nemes vonzalmaiért, a melyben ön szeretett leányának is remélem van része. Örömemet nemesebb szivekkel nem oszthatom meg, mint önnel, kit jól esik atyámnak tekinthetni, és szeretetreméltó leányával, kit testvéremnél jobban szeretek. — Tudja atyám, hogy áldott emlékű szüleim korán elhaltak, és én árván, vagyon nélkül — elhagyatottan maradtam e világra. — Szüleim rokonainál csak gyenge kárpótlását találtam föl az atyai szeretetnek és gondosságnak; és a segítség, melyben olykor, habár gyéren részesittettem, annyira magán hordozá a panaszos alamizsnának színét, hogy az mindenkor lelkemet keserité el. — Ön volt, ki megboldogult szüleim iránti szeretetből a sors által hányatott ifjúnak nyujtá gyámolitó kezét, és nemcsak arra tanított meg, miként kell becsületes munka által megszerezni a mindennapi kenyeret, hanem alkalmat is nyújtott a kenyérkeresésre. — Önnek szives közbejárása által tisztességes állást nyertem, melynek jövedelméből habár becsületesen megélhetek is, de mégsem elegendő, hogy abból egy tisztességes családot kényelemmel eltarthassak. — Most azonban szebb jövő, új pálya nyílik előttem. Fiatal vagyok, tele tetterővel, akaratom erős, lelkem elhatározott mindent tenni, és megpróbálni, hogy a pályán, melyre léptem, előhaladhassak és magamnak jólétet szerezhessek, s ha majd kitűzött czélomat megközelitem, a vagyont, melyet önerőm és szorgalmam által szerzendek — szeretett nőm és családom boldogitására forditandom. Gyurinka Antal. (Folytatása következik.) Tarkányi Béla alelnöki előterjesztése a Szent-István-Társulatnak f. évi május 16-án tartott választmányi ülésén. T. Választmány! A Szent-István-Társulat alelnökségére történt választatásomban valamint egyik jutalmát látom eddigi irodalmi működésemnek, s legszebb kifejezését az ehhez kötött bizodalomnak, úgy másrészről igen kedvező körülménynek tekintem azon szerencsét, melynélfogva a Szent István-Társulat irodalmi működése, úgy, amint az kezdettől fokozatosan kifejlett, most már több irányban nemcsak tervezve és formulázva, hanem rész szerint életbe is van léptetve. E tekintetben elődöm, Ipolyi Arnold, alig három évre terjedett alelnöksége alatt, oly jelentékeny érdemet szerzett, hogy társulatunk az ő nevét a legelső lelkes alapítók, a legfőbb tényezők nevei között fogja mindenkor hálásan emlegetni, s az ő tervezete mindenkorra biztos irányadóul fog szolgálni. Ez azon jeles tervrajz, mely szerint irodalmunknak kezelésünkre bízott ezen valláserkölcsi épületet, a t. választmány szives közreműködésével és támogatásával, fokonkint magasabbra emelni s fényesebbé tenni, s nemcsak specificus alelnöki feladatom, hanem egyszersmind hazafias kötelességem. E szándékkal foglaltam el egy hónap előtt alelnöki székemet, melyre a Szent István-Társulat bizalma engem fölemelni kegyeskedett; és most, miután a társulat belügyeiről bővebb tudomást, és teendőimre nézve némi tájékozást szerezhettem, — ugyanezen szándékkal van szerencsém a t. választmány elé terjeszteni a főmért. hg. prímás és a közgyűlés által jóváhagyott Ipolyi-féle tervezet és munkálat további fejlesztésére czélzó igénytelen nézeteimet. Annál nagyobb bizalommal teszem ezt, mert támogatásomra nézve a 1. választmány ígéretét becses előlegezésképen bírom. * * * Mindig szemem előtt lebeg, s jelen előterjesztésemben is első helyen kell említenem ama tényt, hogy a Szent István Társulat közel hatezer tagból áll. Én ezt oly nagyfontosságú dolognak tartom, hogyha mi ezen tetemes erő teljes öntudatát magunkban és másokban fölkeltjük és folyvást ébren tartjuk, — ha ezen nagy számot, nemcsak neveink egykedvű behatásával s részvényeink lefizetésével, hanem az ügyszeretet buzgalmával is értékesíteni akarjuk, — ha ily nagy számhoz méltó műveket igyekszünk nemcsak tétlenül s néha kicsinylőleg várni, hanem, akiktől telik, írni is, olvasni is, akkor merem állítani, társulatunk irodalmi hatásra nézve hazánk bármely irodalmi intézetével képes lesz az elsőségért versenyre szól mi. I. Társulatunk működésének a fennemlitett tervezet szerint négy ágazata vagyon. Első: a kath. népiskolai könyvek kiadása s egyéb tanszerek terjesztése. Mint elődömnek közgyűlési búcsúbeszéde, s társulatunknak a népiskolai könyvekről és segédeszközökről kiadott s közkézen forgó árjegyzéke tanúsítja, — e feladatát a társulat egy év alatt oly szerencsével oldotta meg (legalább a magyar tankönyveket illetőleg), hogy az eddigi siker legjobb útmutatás a kezdet további folytatására; — annál is inkább, mert azáltal, hogy a vallási tekintetben adiaphor vagy hibátlan