Katholikus Néplap, 1872. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1872-05-23 / 21. szám

163 A gyönge felhő, mely Mária homlokán ily esetek­ben borongott, csakhamar eltűnt. A szerető szív min­den körülmények között oly hajlandó a bocsánatra, noha Mária nem tagadhatta, hogy a kedvelt ifjú sokkal többet érne, ha lelke a vallásos érzelmekre fogékonyabb volna; sőt mint vallásos nő ájtatos imáiba gyakran odafűzi a könyörgést Isten kegyelméért, melyre Edvárd­­nak oly nagy szüksége volt, hogy a divatos vallásta­­lanság jege szívéről leolvadjon. — Remélem, szólt az ifjú, habár váratlan volt is megjelenésem, nem volt meglepő, főleg ha elmondom igen fontos okaimat, melyek e látogatást parancsolák. — Házamban mindig szívesen látott vendég volt ön, felesé az öreg. Azonban ön fontos okokat említett, melyek jelen látogatására vonatkoznak. Ha azokat el­mondja , azt nem kiváncsiságból, hanem az ön iránti érdekeltségből szívesen hallgatjuk. — Köszönöm uram — engedje, hogy atyámnak mondhassam jó szivének irányomban oly sokszor tanú­sított nemes vonzalmaiért, a melyben ön szeretett leá­nyának is remélem van része. Örömemet nemesebb szi­vekkel nem oszthatom meg, mint önnel, kit jól esik atyámnak tekinthetni, és szeretetreméltó leányával, kit testvéremnél jobban szeretek. — Tudja atyám, hogy áldott emlékű szüleim korán elhaltak, és én árván, vagyon nélkül — elhagyatottan maradtam e világra. — Szüleim rokonainál csak gyenge kárpótlását találtam föl az atyai szeretetnek és gondosságnak; és a segítség, melyben olykor, habár gyéren részesittettem, annyira magán hordozá a panaszos alamizsnának színét, hogy az mindenkor lelkemet keserité el. — Ön volt, ki megboldogult szüleim iránti szere­tetből a sors által hányatott ifjúnak nyujtá gyámolitó kezét, és nemcsak arra tanított meg, miként kell becsü­letes munka által megszerezni a mindennapi kenyeret, hanem alkalmat is nyújtott a kenyérkeresésre. — Önnek szives közbejárása által tisztességes ál­lást nyertem, melynek jövedelméből habár becsületesen megélhetek is, de mégsem elegendő, hogy abból egy tisztességes családot kényelemmel eltarthassak. — Most azonban szebb jövő, új pálya nyílik előt­tem. Fiatal vagyok, tele tetterővel, akaratom erős, lel­kem elhatározott mindent tenni, és megpróbálni, hogy a pályán, melyre léptem, előhaladhassak és magamnak jó­létet szerezhessek, s ha majd kitűzött czélomat megkö­­zelitem, a vagyont, melyet önerőm és szorgalmam által szerzendek — szeretett nőm és családom boldogitására forditandom. Gyurinka Antal. (Folytatása következik.) Tarkányi Béla alelnöki előterjesztése a Szent-István-Társulatnak f. évi május 16-án tartott választmányi ülésén. T. Választmány! A Szent-István-Társulat alelnökségére történt választatá­somban valamint egyik jutalmát látom eddigi irodalmi működé­semnek, s legszebb kifejezését az ehhez kötött bizodalomnak, úgy másrészről igen kedvező körülménynek tekintem azon sze­rencsét, melynélfogva a Szent­ István-Társulat irodalmi műkö­dése, úgy, a­mint az kezdettől fokozatosan kifejlett, most már több irányban nemcsak tervezve és formulázva, hanem rész sze­­rint életbe is van léptetve. E tekintetben elődöm, Ipolyi Arnold, alig három évre terjedett alelnöksége alatt, oly jelentékeny érdemet szerzett, hogy társulatunk az ő nevét a legelső lelkes alapítók, a legfőbb tényezők nevei között fogja mindenkor hálásan emlegetni, s az ő tervezete mindenkorra biztos irányadóul fog szolgálni. Ez azon jeles tervrajz, mely szerint irodalmunknak kezelésünkre bízott ezen valláserkölcsi épületet, a t. választmány szives köz­reműködésével és támogatásával, fokonkint magasabbra emelni s fényesebbé tenni, s nemcsak specificus alelnöki feladatom, hanem egyszersmind hazafias kötelességem. E szándékkal foglaltam el egy hónap előtt alelnöki széke­met, melyre a Szent­ István-Társulat bizalma engem fölemelni kegyeskedett; é­s most, miután a társulat belügyeiről bővebb tudomást, és teendőimre nézve némi tájékozást szerezhettem, — ugyanezen szándékkal van szerencsém a t. választmány elé ter­jeszteni a főmért. hg. prímás és a közgyűlés által jóváhagyott Ipolyi-féle tervezet és munkálat további fejlesztésére czélzó igénytelen néze­teimet. Annál nagyobb bizalommal teszem ezt, mert támoga­tásomra nézve a 1. választmány ígéretét becses előlegezésképen bírom. * * * Mindig szemem előtt lebeg, s jelen előterjesztésemben is első helyen kell említenem ama tényt, hogy a Szent­ István­ Társulat közel hatezer tagból áll. Én ezt oly nagy­­fontosságú dolognak tartom, hogyha mi ezen tetemes erő teljes öntudatát magunkban és másokban fölkeltjük és folyvást ébren tartjuk, — ha ezen nagy számot, nemcsak neveink egykedvű behatásával s részvényeink lefizetésével, hanem az ügyszeretet buzgalmával is értékesíteni akarjuk, — ha ily nagy számhoz méltó műveket igyekszünk nemcsak tétlenül s néha kicsinylő­­leg várni, hanem, akiktől telik, írni is, olvasni is, akkor merem állítani, társulatunk irodalmi hatásra nézve hazánk bármely irodalmi intézetével képes lesz az elsőségért versenyre szól­­ mi. I. Társulatunk működésének a fennemlitett tervezet szerint négy ágazata vagyon. Első: a kath. népiskolai könyvek kiadása s egyéb tanszerek terjesztése. Mint elődömnek közgyűlési búcsúbeszéde, s társula­tunknak a népiskolai könyvekről és segédeszközökről kiadott s közkézen forgó árjegyzéke tanúsítja, — e feladatát a társulat egy év alatt oly szerencsével oldotta meg (legalább a magyar tankönyveket illetőleg), hogy az eddigi siker legjobb útmutatás a kezdet további folytatására; — annál is inkább, mert azáltal, hogy a vallási tekintetben adiaphor vagy hibátlan

Next