Katholikus Néplap, 1872. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1872-05-30 / 22. szám
szavakkal buzdította gróf Apponyi György Pozsony városának lelkes katholikusait; mely buzdítás édes mindnyájunkra is illik; s mi is elmondjuk: nem jókath. az, ki most nem száll bátran a választások harczmezejére, mindnyájunk kötelessége e pártot védelmezni, mely a jövőben hitünk, s hazánk erős támasza leend. Ki van göngyölítve a zászló, melyet dicső férfiak lobogtatnak előttünk, ezeknek példája lelkesítsen minket: e zászlót szent kötelességünk követni; azért ismét mondjuk : félre minden ígérettel, ámítással, hitünk s nagyaink példája vezéreljen igaz kath. követ zászlója alá. „Talpra magyar!“ Így riasztotta fel huszonnégy évvel ezelőtt a nagy költő a nemzet fiait a harczok véres mezejére, s mintegy varázshangra csodamódon termettek elő a vitézek, s győztek , mi meg azt mondjuk ma: Talpra kath. nép sorakozni a választások mezejére, s erösen hiszszük, hogy mint akkor a hősök, úgy most a józan kath. választók ezrei fognak fölébredni álmaikból, s csak azon zászló alá fognak állni, melyre ez lesz írva : Isten, Haza és a királyért! Éljen a katholikus párt! A mi I r u s «T ó z s e f. 1 170 A szen tik ii ti Mária-bucsusoknak. Leng a zászló, ki van zárva, Mint a piros hajnal szárnya, Harang csendül, zeng az ének. Indultok már, jó testvérek ! Meglátni a legédesbet, Kiért e szív lángol, reszket, Kit ajkaitok úgy áldnak, Mint anyját ég s föld Urának. Oh, ha én is elmehetnék, Lelvinném szivem szerelmét, Mindig kék ég nézne rátok, Mézzel folyna minden árok, A göröngy mind rózsa lenne, Porszem , illatos levelke, A szél angyalok fuvalma Örök üdvösséget hallva. A kígyós út görbe teste Simulna nyil-egyenesre, Az agg Mátra kieghajolna, Mint a lágy hullámok fodra, Míg fölöttünk dél időre Árnyékos jávorra nőne, S rajta bűbájosan szólna Fülemilék tilinkója. Éjszakát ti nem látnátok, Csak egy fényes, tündér-álmot, Mert szemeitek lehunyva Szisz Mária gyöngéd ujja Érintőé meg, és kinyílnék Lelkeitekben a xnennyég; Hol gyönyört, üdvöt sugároz A smaragdon épült város. Jaj, de én nem mehetek, nem, Oly beteg most testem, lelkem Nem láthatom színről színre Őt, kinek nincs forróbb hive Mint én, bűnös, árva lélek, Ki könyben, gyönyörben égek, Könyben, amit az élet szül, Gyönyörben — szent szerelmibb. Bár mehetnék e két térden, Mig utam végig bevérzem , Hadd mondaná meg a vércsepp, Hogy nekem nincs nála édesb, Hogy midőn rája emlékszem, Elhal minden földi részem, Összemorzsol a szilárd hit, Lelkem Isten előtt játszik. Mondjátok meg az édesnek, Az édes-legkedvesebbnek, Hogy milliószor üdvözlöm, Hogy övé vagyok örökön, S csak a pillanatért égek, Melyben letegyem éket, S anyacsókra vágyó lelkem Anyaajkára leheltem. ... Mindszenty Gedeon. Istennel, vagy Isten nélkül? —• Elbeszélés. — (Folytatás.) Az öreg gondolatokba merülve hallgatta az ifjú lelkesült szavait; látszott tisztes arczán , hogy vallásos lelke nem helyesli az ifjú életnézeteit. — Szeretem az ifjú emberben a tettrevágyó bizalmat, mondá rövid szünet után, és általán véve helybenhagyom törekvéseidet, de egyet kifelejtél számításaidból. Kitűzött czélodat csak úgy érheted el, ha Isten megsegít, és az ő áldása lesz veled, enélkül homokra építed terveidet. Hidd el nekem, ki az élet-tapasztalat iskolájában oly sokat jártam , hogy sok nagyratörő