Katholikus Néplap, 1872. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1872-03-28 / 13. szám

PEST, I. félév. 13. szám, Márczius 28. 1872. Megjelenik e lap minden héten egyszer,csütörtökön. Az előfizetési pénzeket, valamint a lapba szánt kézirato­kat a Sz.-Istv.­Társ. igazgatóságához kérjük intéztetni. Előfizetési ár : helyben félévre 1 frt 31 kr., egész évre 2 frt 62 kr., vidékre fél­évre 1 frt 70 kr., egész évre 3 frt 40 kr. A pályázatok beigtatásáért tiz sorig minden egy­szeri fölvételért 1 frt, 10 soron fölül, egyszeri közlé­sért 2 f., ha többször közöltetik, 1 f. 50 kr. számittatik Krisztus sírja a Grolgothán. — Történeti vázlat. — (Képpel.) Jeruzsálem, a szent város, egyike a világ legszebb­jeinek , ábrándos keleti pompájában. E sziklaváros faragott kövekből épült, három magas hegyen, egy­mással kapcsolatban. Keletről az Akra, a nép-hegy van, melynek végénél nyugatról, a M­ó­r­­­a-hegy áll délfelől, a Sion-hegy pedig mellette éjszakról. Vannak boltozott utczái is, de százhetven utczáján nem szekeren, hanem teveháton hordják a terhet. Népsége mintegy 24 ezer, melynek fele mozlem, a többi pedig zsidó és keresztény. A Golgotha, vagyis a koponyatér, (Calvaria, Capitolium) a­hol Urunk megfeszíttetett, éjszakán van, a Sion-hegy oldalán, melynek közép magassága 521 lábnyi; minélfogva , a Golgotha hegy ugyan, de nem külön hegy, hanem egy sziklatér a Sion-hegy oldalán. Bizonyítja azt sz. Epifánius is, a negyedik századból : „Nincs e helynek domborulása, hogy Kálvária-hegynek neveztessék, nem is magasabb az más helyeknél. (Hae­res, 46. 5.). S e keresztszikla, a Jézus napjaiban, még kívül vala a városon, azon kerttel együtt, melytől a Gennáth, a kertkapu vette nevezetét, hol a kőszirtbe vágott sirbarlangnál Magdolna is kertésznek vélte lenni a föltámadott Jézust. A Golgothát, csak I. Heródes Agrippa kezdé meg a városba keblezni, 13 évvel Urunk halála után, midőn Jeruzsálem harmadik körfalát építteté, de be nem fejezhető Klaudius császár félté­kenysége miatt. Azonban bevégzé azt 22 év múlva az ifjabbik Agrippa, és beteljesedet azzal Jeremiás ama jövendölése : „íme, eljőnek a napok, mondja az Ur, midőn a város az Urnak fog építtetni ... és kiebb me­gyen a mérőzsinór,... és megkerüli Goáthát“ (Jer. 31. 38 — 39.), az­az : Golgoáthá­t, a Golgothát. Most a keresztény városrész e szent hely közelében van. Jézus sziklasirja, Jeruzsálem pusztulása után is, megmaradt a Golgothán, mert a zsidók nem gondol­tak vele, a keresztények pedig tiszteletben tartották. Tudta ezt a pogány Hadrian császár, ki a 119-ik évben fölkereste Jeruzsálemet, mert a szent sírt behordatta földdel, s csúfságul reá, a Vénus bálványszobrát állíttat­ta föl. (Euseb.­in vita Const. III. 26.) A harmadik kör­falat is, mely a városba keblezé a Golgothát, ő épitteté úgy ki 90 hatalmas torony­nyal. Attól fogva, a Krisztus sírjához nem járhattak el a keresztények majd 207 évig, es lévén az temetve, a förtelem bálványának lábai alá. De az olajfák hegyére, honnan Üdvözitőnk a mennybe szállott föl, még is elzarándokoltak. (Euseb. Demonst. VI. 16. és VII. 3.) Ilona császárnő, a 326-ik évben Krisztus születése után, Jeruzsálemet meglátogatván, széthányatta a Gol­­gothán a bálványszobrot, még a földet is, mely alatta hevert, s ime, az Üdvözitő sirja, mindenek bámulatára, egész épségében tűnt ott elő. (Euseb­­ia vita Constant.) Fiának, Nagy Konstantinnak megbízásából, ki a római világbirodalom ura vala, és első keresztény császár, — a szent nő ott fényes templomot emeltetett a szikla­sír fölé, s az építés nyolcz évig tartott, Makár püspök és Drakilián kormányzó vezetése alatt. Oly dicső vola e templom, és oly nagyszerű, hogy azt maga a császár is a világ legszebb templomának nevezé, így teljesült ama jövendölés : „Dicsőséges lesz nyugodalmának helye“ (Izai. 11, 10.). De e remekmű csak 280 évig állott fen. Eljött a 614-ik év, és porba döntötte a dicső épületet. Sarbarases, a perzsa hadve­zér, az említett év június havában, megrohanta Jeruzsá­lemet, és fölégette benne a szent helyeket. A zsidók, hogy boszút álljanak Krisztuson, a per-13

Next