Katholikus Néplap, 1872. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1872-03-28 / 13. szám
PEST, I. félév. 13. szám, Márczius 28. 1872. Megjelenik e lap minden héten egyszer,csütörtökön. Az előfizetési pénzeket, valamint a lapba szánt kéziratokat a Sz.-Istv.Társ. igazgatóságához kérjük intéztetni. Előfizetési ár : helyben félévre 1 frt 31 kr., egész évre 2 frt 62 kr., vidékre félévre 1 frt 70 kr., egész évre 3 frt 40 kr. A pályázatok beigtatásáért tiz sorig minden egyszeri fölvételért 1 frt, 10 soron fölül, egyszeri közlésért 2 f., ha többször közöltetik, 1 f. 50 kr. számittatik Krisztus sírja a Grolgothán. — Történeti vázlat. — (Képpel.) Jeruzsálem, a szent város, egyike a világ legszebbjeinek , ábrándos keleti pompájában. E sziklaváros faragott kövekből épült, három magas hegyen, egymással kapcsolatban. Keletről az Akra, a nép-hegy van, melynek végénél nyugatról, a Móra-hegy áll délfelől, a Sion-hegy pedig mellette éjszakról. Vannak boltozott utczái is, de százhetven utczáján nem szekeren, hanem teveháton hordják a terhet. Népsége mintegy 24 ezer, melynek fele mozlem, a többi pedig zsidó és keresztény. A Golgotha, vagyis a koponyatér, (Calvaria, Capitolium) ahol Urunk megfeszíttetett, éjszakán van, a Sion-hegy oldalán, melynek közép magassága 521 lábnyi; minélfogva , a Golgotha hegy ugyan, de nem külön hegy, hanem egy sziklatér a Sion-hegy oldalán. Bizonyítja azt sz. Epifánius is, a negyedik századból : „Nincs e helynek domborulása, hogy Kálvária-hegynek neveztessék, nem is magasabb az más helyeknél. (Haeres, 46. 5.). S e keresztszikla, a Jézus napjaiban, még kívül vala a városon, azon kerttel együtt, melytől a Gennáth, a kertkapu vette nevezetét, hol a kőszirtbe vágott sirbarlangnál Magdolna is kertésznek vélte lenni a föltámadott Jézust. A Golgothát, csak I. Heródes Agrippa kezdé meg a városba keblezni, 13 évvel Urunk halála után, midőn Jeruzsálem harmadik körfalát építteté, de be nem fejezhető Klaudius császár féltékenysége miatt. Azonban bevégzé azt 22 év múlva az ifjabbik Agrippa, és beteljesedet azzal Jeremiás ama jövendölése : „íme, eljőnek a napok, mondja az Ur, midőn a város az Urnak fog építtetni ... és kiebb megyen a mérőzsinór,... és megkerüli Goáthát“ (Jer. 31. 38 — 39.), azaz : Golgoáthát, a Golgothát. Most a keresztény városrész e szent hely közelében van. Jézus sziklasirja, Jeruzsálem pusztulása után is, megmaradt a Golgothán, mert a zsidók nem gondoltak vele, a keresztények pedig tiszteletben tartották. Tudta ezt a pogány Hadrian császár, ki a 119-ik évben fölkereste Jeruzsálemet, mert a szent sírt behordatta földdel, s csúfságul reá, a Vénus bálványszobrát állíttatta föl. (Euseb.in vita Const. III. 26.) A harmadik körfalat is, mely a városba keblezé a Golgothát, ő épitteté úgy ki 90 hatalmas toronynyal. Attól fogva, a Krisztus sírjához nem járhattak el a keresztények majd 207 évig, es lévén az temetve, a förtelem bálványának lábai alá. De az olajfák hegyére, honnan Üdvözitőnk a mennybe szállott föl, még is elzarándokoltak. (Euseb. Demonst. VI. 16. és VII. 3.) Ilona császárnő, a 326-ik évben Krisztus születése után, Jeruzsálemet meglátogatván, széthányatta a Golgothán a bálványszobrot, még a földet is, mely alatta hevert, s ime, az Üdvözitő sirja, mindenek bámulatára, egész épségében tűnt ott elő. (Eusebia vita Constant.) Fiának, Nagy Konstantinnak megbízásából, ki a római világbirodalom ura vala, és első keresztény császár, — a szent nő ott fényes templomot emeltetett a sziklasír fölé, s az építés nyolcz évig tartott, Makár püspök és Drakilián kormányzó vezetése alatt. Oly dicső vola e templom, és oly nagyszerű, hogy azt maga a császár is a világ legszebb templomának nevezé, így teljesült ama jövendölés : „Dicsőséges lesz nyugodalmának helye“ (Izai. 11, 10.). De e remekmű csak 280 évig állott fen. Eljött a 614-ik év, és porba döntötte a dicső épületet. Sarbarases, a perzsa hadvezér, az említett év június havában, megrohanta Jeruzsálemet, és fölégette benne a szent helyeket. A zsidók, hogy boszút álljanak Krisztuson, a per-13