Katholikus Néplap, 1872. július-december (28. évfolyam, 27-51. szám)

1872-07-04 / 27. szám

PEST, II. félév. 27. szám, Julius 4. 18­7­2. Megjelenik e lap minden héten egyszer,csütörtökön. Az előfizetési pénzeket,valamint a lapba szánt kézirato­kat a Sz.-Istv.­Társ. igazgatóságához kérjük intéztetni. Előfizetési ár: helyben félévre 1 frt 31 kr., egész évre 2 frt 62 kr., vidékre fél­évre 1 frt 70 kr., egész évre 3 frt 40 kr. A pályázatok beigtatásáért tiz sorig minden egy­szeri fölvételért 1 frt. 10 soron fölül, egyszeri közlé­­sért 2 f., ha többször közöltetik, 1 f. 50 kr. számittati 1. Mi jelentősége van annak, hogy Né­me­tországban a jezsuitákat szabadon kiűzhetik? Azon törvény, melyet Berlinben a német birodal­mi gyűlés legújabban megszavazott, s melyről röviden múlt számunkban szólottunk, oly jelentőségteljes, hogy aziránt­­. olvasóinkat tájékoztatni kötelességünk. Ha csak az forogna kérdésben, hogy Német­országból a rendőrség egy pár száz jezsuitát akkor űzhet ki, amikor neki tetszik, azt mondanák, hogy ez a „szabad“ Németországnak ugyan nem válik becsületé­re, de vigasztalódnánk afölött, hogy a szegény jezsui­ták, kik már annyi sok más vihart láttak, nyugodtan összepakkolnak, s elmennek oda, hol az ő munkásságu­kat, áldozatkészségüket jobban meg tudják becsülni, s legfölebb sajnálkoznánk, hogy a buzgó német katho­­likus nép ily jeles papokat nélkülözni kénytelen. Azonban e kérdésnek sokkal szélesebb alapja van.­­ A németországi jezsuiták üldöztetése csak egy kis jele­­­­net azon üldözésből, melyet a mostani Németor­szágban a k­a­t­h­o­l­ik­us egyház ellen már megindí­tottak, s napról napra erélyesebben szerveznek. Azoknak, kiknek figyelmét kikerülte volna, em­lékezetébe hozzuk, hogy mióta a protestáns Poroszor­szág hallatlan szerencsével nemcsak egész Németorszá­got a maga körmei közé ragadta, hanem még Fran­­cziaországnak egy részét is elvette, — a szerencséjük- ’­ben elbizakodott poroszok, kiknek Anglia és Muszka­ország lebegett szemök előtt, hol az ország fejedelme egyszersmind a nemzeti egyház pápája, minden titkoló­zás nélkül hirdették, hogy most már protestáns császárságot kell fölállítani; hogy Poroszország diadala a protestantismus diadala a katholicismus fölött; hogy itt az idő : a protestantismus nagy épületét teljessé kell tenni. A protestáns jogtudósok szemére vetették a porosz kormánynak, hogy a katholikusok iránti enged­ményekben nagyon messze ment, hogy vissza kell térni. Jobblelkű protestánsok maguk figyelmeztették a katholikusokat, hogy ha csak szorosan össze nem tartanak, s egyházukat tömegesen nem képviselik, az egész alkotmányon, a­mennyiben az a katholikus egy­háznak eddig kedvez, a kormány és országgyűlés túl fog adni. Szóval, minden tisztán látó észrevette, hogy Né­metországban megindíttatott a katholikusok elleni üldözés. Először is a porosz kormány segítségével megindí­tották azt a nevetséges „ó-katholicismust“, remélvén,, hogy ha a katholikusok többsége hozzácsatlakozik, a németországi kath. egyházat Romától menten elszakít­ják. Tudjuk azonban, hogy ezen komédiával, mely Poroszországnak tömérdek pénzébe került, csúfosan fönsültek. Németországban csak eltévedve van itt-ott egy elbolondított ó-katholikus juh, s Bismarck vakarja fejét, hogy ezen napról napra mindinkább összeolvadó és tehetetlenebbé váló ó-katholicismusra kár volt azt a tömérdek porosz tallért pazarolni. Bismarck azonban nem az az ember, aki kitűzött czéljait oly könnyen elejtse. Miután zászlajára kitűzte a németországi katholikusok üldöztetését, a katholikus egyháznak Németországban való megsemmisítését,­­ az ó-katholicismussal vallott kudarcz után, más módo­kat keresett, hogy Németország katholikusait a római szentszéktől elszakítsa és az állam rendőri kancsukája alá hajtsa. E czélra törekszik jelenleg Bismarck. A francziák­­tól elvett Elszász-Lotharingiában „iskolatestvérek“ mű­ködnek az iskolákban; ezeket is el akarják kergetni ; azért iktatták a törvénybe, hogy a jezsuitákkal „rokon“ testületek ugyanazon törvény szigora alá esnek, s Bis­marck uszályhordozói már magyarázgatják, hogy ily 2n

Next