Katholikus Néplap, 1872. július-december (28. évfolyam, 27-51. szám)
1872-10-10 / 41. szám
PEST, II. félév. 41. szám. Október 10. 1872. Megjelenik e lap minden héten egyszer,csütörtökön. Az előfizetési pénzeket, valamint a lapba szánt kéziratokat a Sz.-Istv.Társ. igazgatóságához kérjük intéztetni. Előfizetési ár : helyben félévre 1 frt 31 kr., egész évre 2 frt 62 kr., vidékre félévre 1 frt 70 kr., egész évre 3 frt 40 kr. A pályázatok beigtatásáért tíz sorig minden egyszeri fölvételért 1 frt, 10 soron fölül, egyszeri közlésért 2 f., ha többször közöltetik, 1 f. 50 kr. számittatik. A pápa jelentősége a világra nézve. (Vége.) A második, hogy a pápa óvja a világot az anyagiságba való sülyedéstől. Kétféle anyagiság van : hamis rendszer és rész gyakorlat. A hamis rendszer azt tanítja, hogy sajátképen csak anyag létezik, nincs lélek, nincs Isten, nincs örökkévalóság. Ez az anyagiság kétségbeejtő rendszere. De van anyagelvi gyakorlat is, mely nem oly borzasztó, de mégis sok kárt tesz, és a földi javak és élvezetek hajhászásában áll, mely továbbá azt állítja, hogy az embernek nincs egyéb tennivalója, mint hogy dolgozzék, aztán arról gondoskodjék, hogy szerzeményét legélvezetesben miként költheti el. A buzdítás csírája erre magában az emberi szívben fekszik, mint a szentírás is mondja : e világon minden a test kivánsága, a szemek kivánsága és az élet kevélysége. És mi emeli föl az embert, a kísértésektől körülvett szívet mi buzdítja arra, hogy az odafönn valókról gondoskodjék? A pápa és azon rendszer, melyet ő tanításával, példájával és egész létével képvisel. Mert mit tanít a pápa? A kereszt tanítását, a világról való lemondást, az önmegtagadást. A kereszténység szelleme, ezen tanítás az ellenméreg az anyagiság ellen, mely az emberiséget megbecsteleníti, lealacsonyítja. És hogy a pápák méltóságteljes példáit ne csupán a történelemből tanuljuk ismerni, hanem szemeink előtt lássuk, Isten IX. Piust adta nekünk, és annyi ideig megtartotta, hogy a világ rajta lássa és példáján megtanulja egyedül Istennek élni. Mert amit ő szól, azok mennyei gondolatok, amit tanít és tesz, abban Istenre hivatkozik, mert az ő helytartója, és ha őt remélni látjuk, nem előnyt és szabadulást remél, az örök hegyekre tekint, hogy ha nem ő, valamelyik utódja az egyházat meg fogja menteni. A világ boszankodik, hogy IX. Pius oly szilárdan áll és őt félre nem teheti. Míg a világ az élvezeteknek él, a pápa azt mondja: van örökkévalóság és örök biró! Istennek hála, hogy van ily tanító, mert különben mi lenne a világból? Egykor a világ már el volt az anyagiságba merülve, akkor azonban az emberek pogányok valának. De ha az erkölcsi sülyedés a keresztények közt kap lábra, oly elvetemültség áll be, minőt a régi világban nem találunk. Ha keresztények szakadnak el az Istentől, akkor az erkölcstelenség példátlanná lesz. És ekkor ismét a pápa áll elő, és megmenti a világot az anyagiságba való teljes elmerüléstől. A harmadik: a pápa képviseli az emberi nem egységét. Ez az egyház tanítása, és ezen igazságon alapszik az egész kereszténység. Mert a bűn általánossága, az eredeti bűn, a megváltás azon természetes titkon alapulnak , hogy mindnyájan egytől származunk és egyetlen-egy családot képezünk. Ez magasztos eszme, mely csak a kereszténység által valósult meg igazán. — Az Üdvözítő azt mondja : Elmenvén az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek, mert mindnyájan testvérek vagyunk, mert az emberiség egységes. — Ez nem volt így a pogányságban. Az idegen, ki nem tartozott a nemzethez, már ezáltal ellenség volt. És mióta a kereszténység elveitől eltértek, mióta azok legalább a politikából és nyilvános életből kiszorittattak, az emberiség egymással a legnagyobb ellenségeskedésben van. Minden időben voltak szenvedélyek, s azért voltak harczok is, de mióta a világ az egység központjától elszakadt, azóta vannak nagyobb nemzeti háborúk is mindazon gyűlölettel és ellenségeskedéssel, mely akkor keletkezik, ha a hazaszeretetet nem nemesíti a kereszténység szelleme. És mennyi viszály és egyenetlenség, forradalom és véres háború volt már eddig, és lesz ezután! És ott áll az egy , ki a kereszténység atyjának nevezi magát, szive oda vonzódik azokhoz is, akik még nem fiai, mert mindnyájokat magához akarná ölelni, és csak Isten parancsát követi, midőn mindenhová elküldi követeit, hogy mindnyájan 41