Katholikus Néplap, 1872. július-december (28. évfolyam, 27-51. szám)

1872-10-10 / 41. szám

PEST, II. félév. 41. szám. Október 10. 1872. Megjelenik e lap minden héten egyszer,csütörtökön. Az előfizetési pénzeket, valamint a lapba szánt kézirato­kat a Sz.-Istv.­Társ. igazgatóságához kérjük intéztetni. Előfizetési ár : helyben félévre 1 frt 31 kr., egész évre 2 frt 62 kr., vidékre fél­évre 1 frt 70 kr., egész évre 3 frt 40 kr. A pályázatok beigtatásáért tíz sorig minden egy­szeri fölvételért 1 frt, 10 soron fölül, egyszeri közlé­sért 2 f., ha többször közöltetik, 1 f. 50 kr. számittatik.­ ­ A pápa jelentősége a világra nézve. (Vége.) A második, hogy a pápa óvja a világot az anyagi­­ságba való sülyedéstől. Kétféle anyagiság van : hamis rendszer és rész gyakorlat. A hamis rendszer azt ta­nítja, hogy sajátképen csak anyag létezik, nincs lélek, nincs Isten, nincs örökkévalóság. Ez az anyagiság két­ségbeejtő rendszere. De van anyagelvi gyakorlat is, mely nem oly borzasztó, de mégis sok kárt tesz, és a földi javak és élvezetek hajhászásában áll, mely továb­bá azt állítja, hogy az embernek nincs egyéb tenni­valója, mint hogy dolgozzék, aztán arról gondoskodjék, hogy szerzeményét legélvezetesben miként költheti el. A buzdítás csírája erre magában az emberi szívben fek­szik, mint a szentírás is mondja : e világon minden a test kivánsága, a szemek kivánsága és az élet kevély­sége. És mi emeli föl az embert, a kísértésektől kö­­rülvett szívet mi buzdítja arra, hogy az odafönn valók­ról gondoskodjék? A pápa és azon rendszer, melyet ő tanításával, példájával és egész létével képvisel. Mert mit tanít a pápa? A kereszt tanítását, a világról való lemondást, az önmegtagadást. A kereszténység szelleme, ezen tanítás az ellenméreg az anyagiság ellen, mely az emberiséget megbecsteleníti, lealacsonyítja. És hogy a pápák méltóságteljes példáit ne csupán a történelemből tanuljuk ismerni, hanem szemeink előtt lássuk, Isten IX. Piust adta nekünk, és annyi ideig megtartotta, hogy a világ rajta lássa és példáján megtanulja egyedül Istennek élni. Mert amit ő szól, azok mennyei gondola­tok, amit tanít és tesz, abban Istenre hivatkozik, mert az ő helytartója, és ha őt remélni látjuk, nem előnyt és szabadulást remél, az örök hegyekre tekint, hogy ha nem ő, valamelyik utódja az egyházat meg fogja men­teni. A világ boszankodik, hogy IX. Pius oly szilárdan áll és őt félre nem teheti. Míg a világ az élvezeteknek él, a pápa azt mondja: van örökkévalóság és örök biró! Istennek hála, hogy van ily tanító, mert különben mi lenne a világból? Egykor a világ már el volt az anya­giságba merülve, akkor azonban az emberek pogányok valának. De ha az erkölcsi sülyedés a keresztények közt kap lábra, oly elvetemültség áll be, minőt a régi világban nem találunk. Ha keresztények szakadnak el a­z Istentől, akkor az erkölcstelenség példátlanná lesz. És ekkor ismét a pápa áll elő, és megmenti a világot az anyagiságba való teljes elmerüléstől. A harmadik: a pápa képviseli az emberi nem egy­ségét. Ez az egyház tanítása, és ezen igazságon alap­szik az egész kereszténység. Mert a bűn általánossága, az eredeti bűn, a megváltás azon természetes titkon ala­pulnak , hogy mindnyájan egytől származunk és egyet­­len-egy családot képezünk. Ez magasztos eszme, mely csak a kereszténység által valósult meg igazán. — Az Üdvözítő azt mondja : Elmenvén az egész világba, hir­dessétek az evangéliumot minden teremtménynek, mert mindnyájan testvérek vagyunk, mert az emberiség egységes. — Ez nem volt így a pogányságban. Az ide­gen, ki nem tartozott a nemzethez, már ezáltal ellenség volt. És mióta a kereszténység elveitől eltértek, mióta azok legalább a politikából és nyilvános életből kiszo­­rittattak, az emberiség egymással a legnagyobb ellensé­geskedésben van. Minden időben voltak szenvedélyek, s azért voltak harczok is, de mióta a világ az egység központjától elszakadt, azóta vannak nagyobb nemzeti háborúk is mindazon gyűlölettel és ellenséges­kedéssel, mely akkor keletkezik, ha a hazaszeretetet nem nemesíti a kereszténység szelleme. És mennyi viszály és egyenetlenség, forradalom és véres háború volt már eddig, és lesz ezután! És ott áll az e­g­y , ki a keresz­ténység atyjának nevezi magát, szive oda vonzódik azokhoz is, akik még nem fiai, mert mindnyájokat ma­gához akarná ölelni, és csak Isten parancsát követi, midőn mindenhová elküldi követeit, hogy mindnyájan 41

Next