Katholikus Nevelés, 1917 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1917-01-01 / 1. szám
NEVELJÜNK KATHOLIKUS VILÁGNÉZETRE ! Az eredményes működés harmadik oka abban rejlik, hogy a hitoktatók nem csupán iskolai tanítói hatalmukkal, hanem saját életükkel és példájukkal is iparkodnak elül járni. És ebben mindig igaz marad a közmondás: brevis via per exempla. Köszönöm a hitoktatóknak, hogy odaadó munkával, buzgó imával és nemes példával fáradoznak egy jobb nemzedék megteremtésén s ezzel krisztusi, nemzeti és kulturális missiót töltenek be. Köszönöm, hogy a világi papság és a szerzetesség e missióban kezet nyújt egymásnak. Alkalmazzuk mindnyájunkra ama szavakat, melyeket a szentírás mond az önfeláldozó tanítóról: qui erudiunt multos ad justitiam, fulgebunt quasi stellae in perpetuas aeternitates. Kik sokakat oktatnak az igazságra, tündökölni fognak, mint csillagok az örökkévalóságban ! Neveljünk katholikus világnézetre. A szellemek mai harcában, ebben az új bábeli nyelvzavarban van egy szó, amelyet mindenki nyelvén hordoz és magáénak tulajdonít: világnézet. Mindenkinek van világnézete: tudósnak és főgimnazistának, bölcsésznek, matematikusnak, orvosnak és katonának, tárcaírónak és kávéházi politikusnak. Csakhogy ez az egy szó minden embernél mást jelent és a bábeli nyelvzavart ez a látszólagos egység teljessé teszi. Mi ebben a sajátságos koncertben az egységes katholikus világnézetet képviseljük, amelyről tudjuk, hogy nem monista, hanem dualista, nem materialista, hanem spiritualista, nem skeptikus, hanem dogmatikus, nem positivista, hanem transcendentalis, nem mytikus, hanem misztikus és racionális egyszerre. Erről a gyülekezetről nem mondhatnám el azt, amit James mondott hallgatóiról: Hölgyeim és uraim, tudom, hogy önöknek mindegyiküknek megvan a maga filozófiája és önökben az a legérdekesebb és legfontosabb, hogy valamennyien másként szemlélik a maguk világát. Nem, Uraim, mi mind egy nézőpontból nézzük a világot. Nem úgy, mint két csillagász, akik a földnek két távoleső pontjáról figyelve az égboltot, a csillagokat különböző szögek alatt látják, a mi képünk lényeges vonásaiban egységes, felfogásunk azonos, mi valamennyien a kath. világnézetet valljuk a magunk nézetének, annak irányvonalait látjuk, ez a kép az, amely lelkünkben a világról, és arról, ami a világ felett van, visszatükrözik. Ez a kath. világnézet nemcsak csendes birtoka a mi lelkünk- Elnöki megnyitó az 1916 december 17.-i közgyűlésen.