Katholikus Nevelés, 1919 (12. évfolyam, 1-2. szám)
1919-02-01 / 1-2. szám
XII. évf. Budapest, 1919. február hó. 1—2. szám. K Katholikus Nevelés A magyarországi róm. fcath. Hittanárok és Hitoktatók egyesületének szakközlönye Egyesült erővel. Az egy-két évtizeddel azelőtt megindult kateketikai mozgalmak — mint annyi más — úgy látszik bizonyos visszafejlődésben vannak. Pichler Vilmos bécsi kateketa panaszkodik erről és főleg az ifjabb papi generáció részvétlenségét okolja. Nem tudom, hogy az utolsó kimutatás óta a mi egyesületünk tagjainak száma hogyan viszonylik a régihez. (Kétszó új tag gyarapodás. Szerk.) A háború is hozzájárult az egyesületi tevékenység korlátozásához, a bel- és külföldi szomorú helyzet pedig mintha szintén befolyásolná azt. Szabad ennek megtörténnie? A forradalom előtt a Hittanárok és Hitoktatók Országos Egyesülete volt az első és az egyedüli, mely az alsópapság szabad csatlakozásából létesült és főleg a címben megnevezettek anyagi és erkölcsi támogatását tűzte ki feladatául. A szokatlanul élénk érdeklődés és különösen a három kateketikai kongresszuson való nagy részvétel mutatta, mennyire szívéből jött mindenkinek az alsópapság egyesülésének gondolata, mennyire fölkelti az érdeklődést olyan kérdések iránt, melyek a szemináriumokban nem mindenütt részesültek a kellő figyelemben. Ugyanez a gondolat, az alsópapság egyesülésének szükségességéről való meggyőződés aratott olyan elhatározó diadalt a Papi Tanács alakuló gyűlésén. Mi tehát jóval a forradalom előtt, egy általános lelkesedett hangulatban, az új kódex megjelenése régi s új alapon, az alsópapság legbensőbb óhaját találtuk el, mintegy elevenére tapintottunk, midőn egy országos szervezet keretén belül akartuk szóhoz juttatni az alsópapságot, hogy szabadon nyilváníthassa mindazt, ami szívén fekszik, vonatkozzék az akár jogos anyagi követelésekre, akár pedig a lelkipásztorkodásnak egyik legfontosabb ágára, a hitoktatásra. Aki tapasztalatból beszélhet, annak szava mindig súlyosan esik latba. És mi azt hittük, hogy csak hasznos szolgálatot teszünk a főpásztoroknak, ha egy egész ország papságának egységes állásfoglalását ismerik bizonyos kérdésekben, melyeket egyes emberek, bármilyen jelesek máskülönben, távolról nézve sohasem ismerhetnek olyan részletesen. Sokoldalú, alapos vélemény az összes körülmények, tényezők figyelembevételével alakulhat ki és kateketikai kérdésekben ez annyival szükségesebb, minél inkább hanyagolták el