Katholikus Nevelés, 1919 (12. évfolyam, 1-2. szám)

1919-02-01 / 1-2. szám

X1IJ évf. Budapest, 1919. február hó. 1—2. szám. J^atholikus Nevelés A magyarországi rám. fcath. Hittanárok és Hitoktatók egyesületének szakközlönye Egyesült erővel. Az egy-két évtizeddel azelőtt megindult kateketikai mozgalmak — mint annyi más — úgy látszik bizonyos visszafejlődésben van­nak. Pichler Vilmos bécsi kateketa panaszkodik erről és főleg az ifjabb papi generáció részvétlenségét okolja. Nem tudom, hogy az utolsó kimutatás óta a mi egyesületünk tagjainak száma hogyan viszonylik a régihez, (Kétsz z új tag gyarapodás. Szerk.) A háború is hozzájárult az egyesületi tevékenység korlátozásához, a bel- és külföldi szomorú helyzet pedig mintha szintén befolyásolná azt. Szabadé ennek megtörténnie? A forradalom előtt a Hittanárok és Hitoktatók Országos Egyesü­lete volt az első és az egyedüli, mely az alsópapság szabad csatla­kozásából létesült és főleg a címben megnevezettek anyagi és er­kölcsi támogatását tűzte ki feladatául. A szokatlanul élénk érdeklő­dés és különösen a három kateketikai kongresszuson való nagy részvétel mutatta, mennyire szivéből jött mindenkinek az alsópapság egyesülésének gondolata, mennyire fölkelti az érdeklődést olyan kérdések iránt, melyek a szemináriumokban nem mindenütt része­sültek a kellő figyelemben. Ugyanez a gondolat, az alsópapság egyesülésének szükségességéről való meggyőződés aratott olyan el­határozó diadalt a Papi Tanács alakuló gyűlésén. Mi tehát jóval a forradalom előtt, egyáltalános lelkesedett hangulatban, az új kódex megjelenése régi s új alapon, az alsó­papság legbensőbb óhaját találtuk el, mintegy elevenére tapintot­tunk, midőn egy országos szervezet keretén belül akartuk szóhoz juttatni az alsópapságot, hogy szabadon nyilváníthassa mindazt, ami szívén fekszik, vonatkozzék az akár jogos anyagi követelésekre, akár pedig a lelkipásztorkodásnak egyik legfontosabb ágára, a hit­oktatásra. Aki tapasztalatból beszélhet, annak szava mindig súlyosan esik latba. És mi azt hittük, hogy csak hasznos szolgálatot teszünk a főpásztoroknak, ha egy egész ország papságának egységes állás- foglalását ismerik bizonyos kérdésekben, melyeket egyes emberek, bármilyen jelesek máskülönben, távolról nézve sohasem ismer­hetnek olyan részletesen. Sokoldalú, alapos vélemény az összes körül­mények, tényezők figyelembevételével alakulhat ki és kateketikai kérdésekben ez annyival szükségesebb, minél inkább hanyagolták el

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék