Katholikus Nevelés, 1921 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1921-01-01 / 1. szám
2 MIÉRT KELL MEGJELENNÜNK ? Aki ezt a jelszót a tömegbe vetette, Paul Bert, gyönyörű szavakban hirdette népének, hogy minden gyermekből olyan polgárt kell nevelni, aki kész nemcsak vagyonát, de életét is feláldozni a hazáért; aki a nemzeti zászló gyalázatát úgy érzi, mintha arcába ütöttek volna ; aki a hazát annál inkább szereti, mert fájdalmas anyaként elveszett tartományaiban gyermekeket vesztett el; aki úgy bízik nemzete jövőjében, mint az egykori római polgár, mikor dupla áron vásárolta meg a földet, melyen Hannibál győztes katonái állottak. Szép szavak, nemes gondolatok voltak ezek, az egész francia nemzet megtapsolta őket. A magyar miniszterelnök erre a szellemre gondolhatott beszédében. De nem értette azt, ami következett. Ugyanaz a Paul Bert a klerikalizmusról írt művében a katholikus iskolát és nevelést hazaellenesnek rágalmazta, mert a kath. nevelő szive őszerinte nem a hazához, hanem Rómához húz. Nosza megindult a kegyetlen harc a kath. iskola és a hitoktatás ellen, és mi lett a vége ? — A laikus iskolák tanítói hátat fordítottak a hazaszeretetnek, szindikalisták lettek (80.000 tanítói), akik azt hangoztatták: „pax, pax !“ — nem szabad a hazáért sem fegyvert fogni, legfeljebb, ha brutálisan megtámadják (1905. toursi tanítókongresszus); hogy pedig mikor brutális a támadás, azt nekik joguk van megállapítani; a haza becsülete, az igazság, a négyzetkilométerek eszméje, Elszász-Lotharingia szerintük csak olyan hiábavalóságok, melyekért már elég bolond be hagyta verni a fejét! Sőt mi több, 14.000 tanító Hervé követőinek vallotta magát és azt tanította, hogy háború esetén el kell hagyni a zászlót. A francia hazafiakból a rémület kiáltása tört ki, mikor ezt észrevették és mikor látták, hogy az iskola a hazafias nevelés helyett a nemzetköziség terjesztője. Paul Bertnek az özvegye és egykor munkatársa megérte a teljes kiábrándulást és csalódottan panaszkodott : „Ma már az iskolában a hazáról beszélni sem szabad!“ Ha katholikus papok és iskolatestvérek nem lettek volna, akik a laikus iskola hazaellenes működését ellensúlyozzák, Franciaország elveszett volna! Mert hit nélkül nincs hazaszeretet! Ha a tekintetet felfelé nem irányítjuk, akkor az csak a földi élvezetekre fog szegeződni és az élvezet embere dühösen fortyan fel, ha kötelességteljesítést, áldozatot kívánnak tőle, mint a vályúja mellett megzavart sertés. A hazaszeretet fogalma pedig egységes az áldozat fogalmával. Azért „a hazátlanok ugyanabból a törzsből fakadnak, mint a hitetlenek.“ (Goyau.) Nem kétséges, hogy a keresztény vallás Istenben a kötelesség forrására mutat és a túlvilági szankció tanával áldozatra képesít! (Le Play.) Ezért mondtuk, hogy a mi munkánk nélkül a hazát menteni nem lehet. Igen, a francia szellem uralkodhatik a nevelésben, de egyesítve a vallásos szellemmel, mely a hazafias szellemet nemesíti, gyűlölettől megtisztítja, elsekélyesedéstől, elhalványulástól, kipusztulástól megóvja. Erre a munkára fel: Oltártestvérek ! Zászló akarunk lenni! Szeressetek, pártoljatok, védjetek, körénk tömörüljetek Isten és a haza szent nevében. A szerkesztő.