Katholikus Nevelés, 1922 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1922-01-01 / 1. szám

i problémák Problémák. Azóta, mióta a világ a nevelés feladatát az egyház kezéből részben kivette, a pedagógia terén lázas tevékenység uralkodik, mely különö­sen feltűnővé fokozódott forradalmas napjainkban. Még magát az elvet sem ismerik, melyre alapozva a nevelést fölépíthetik. A keresztény világnézetet alapnak nem akarják, abban pedig nincs megegyezés, hogy váljon az állam, avagy a nemzet, avagy az egyéniség, avagy a köz szempontját tegyék-e a nevelési rendszer központjává. Az egységes szempont hiánya nagy bizonytalanságot teremt a tanítás anyagának meghatározásában is. Még a legszebb eredményeket a módszerek tekin­tetében érték el a modern­­ pedagógiai irányok, hogy miként lehet könnyen és maradandóan ismereteket közölni, miként lehet az aka­ratot erősíteni — de már azt, hogy az erős akarat mily életcélt akarjon, nem tudják megmondani. Az általános keresés és vajúdás e folyamata nem hagyhatja közön­­yösen a katechetikát sem. Bár a vallásos nevelés nem érzi keservesen azon nehézségeket, melyek az egységes, kipróbált világnézet hiányából a profán pedagógiára származnak, mégis nem maradhat meg egy régi merev formában. Reánézve is fennáll a probléma, hogy a modern kor és modern ember igényeinek megfelelően a kinyilatkoztatás anya­gából kidomborítsa azt, ami a kor jellegének, mondjuk szociális irány­zatának, és a modern ember annyira differenciált életkörülményeinek legjobban megfelel. Reánézve is sürgős feladat, hogy az isteni igaz­ságokat életrevaló, a lélekismeret eszközeivel ügyesen dolgozó mód­szerrel közölje, hogy a rendelkezésére álló rövid idő alatt (heti két óra) mentős inkább eleget tehessen nevelői feladatának akkor, midőn a többi tárgy még nem tudta levetkőztetni merően intellektuális irányát. Neki is bele kell illeszkednie legalább formailag a modern „iskola­üzembe“, nehogy régimódiságával abból kiüssön és így mint versenyre képtelen mű az iskolából kivettessék.­ Az egyház szellemétől távol áll az, hogy a felkapott rendszerek közül bármelyiket elfogadja. Tapasztalatból tudja, hogy nem minden körülrajongott, divatossá lett tan­képez értéket. Az új pedagógiai rendszereket az egyház nem is ültetheti át egyszerűen a maga ist­on­­jába és hitoktatásába, hiszen ezek a rendszerek csaknem mindig egészen idegen világnézeti alapon állnak, ilyenből fakadtak és benne gyökerez­­nek. Elfogadásuk az illető világnézet elfogadását is feltételezi. Gon­doljunk csak Rousseau Emiljére. Nemde az a gondolat ölt testet ennek nevelési rendszerében, hogy az ember természeténél fogva romlatlan — eredeti bűn nincs —­ és csak a társadalmi viszonyok teszik rosszá? Ha tehát jól akarunk nevelni, akkor csak helyezzük a gyermeket a természet ölébe és mi álljunk mellette ajakra emelt ujjal, vigyázva reá: „Pszt ! Ne közelíts ide társadalom 1 Ne vonsd a természet nevelő munkáját 1“ Vagy a szocialisták nevelési rendszere, a mindenkire egy- % ’bO/IPEST iffr 1 A hitoktatás pedagógiai problémája sokkal b­­. ö. dr. W. Rein, Stimmen zur Reform des Reits a protestánsoknál. Langensalza 1904.

Next