Katholikus Nevelés, 1922 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1922-01-01 / 1. szám

PROBLÉMÁK­ ­ásra is jótékony hatással volt. A protestáns hitoktatók között lehettek herbartianusok, katholikusok között nem; de Herbart eszméje, hogy a nevelés módszere a gyermeki lélek ismeretén alapuljon, oly gondo­lat, mely a lélektan nagy vívmányai folytán (csak Wundtra gondoljunk), igen sokat nyert értékében. Ily értéket mi sem mellőzhetünk. Förster, Payot tudatosan használva, szintén nagy eredményt jelenthet. A munka­iskola szélsőségeitől is eltekinthetünk s akkor abban is találunk érté­kesíthető anyagot. Szóval minden rendszerben találhatunk gondolatot, melyet a hitoktató magáévá tehet anélkül, hogy magát az idegen rend­szert átvenné. A hitoktatásnak a megfelelő formákat azon modern gondo­latok megtermékenyítő hatása alatt saját magából kell kidolgoznia. És ezt meg is fogja tenni. Megvan hozzá a szükséges életereje. Ennek bizony­ságául csak a legmodernebbet, a munkaiskolát hozzuk fel: látszólag lehetetlen a hittannak, ezen elvont tárgynak ebbe az iskolába bele­illeszkednie, de íme, itt a katholikus liturgia, itt az egyházi év nagy­szerű ünnepeivel, csupa cselekmény, csupa lüktetés, oktató, nevelő élet. Csak bele kell állítani a gyermeket ebbe az életbe és­­ moder­nek lettünk, munkaiskolát csináltunk.­ Természetesen nem egy napnak a munkáját képezi új formáknak kialakítása. Hosszabb vajúdás szükséges azokhoz. Ennek a vajúdásnak jele az egységes katekizmus hiánya Németországban.1­2 Különböző for­mákkal kísérleteznek, míg majd kialakul egy, a legjobb, a legkiválóbb, melynek elfogadásában mindnyájan megegyeznek. Nálunk, nyelvterüle­tünk szűk határa miatt az egységes káté formai hiányát nem érezzük, de érezzük az egységes, kiforrott rend- és módszer hiányát. A müncheni katechetikai kongresszussal kapcsolatos Canisius-ünnepségen Faulhaber bíboros-érsek „fölemelt kezekkel“ kérte a hitoktatáit, hogy csak dolgoz­zanak a hitoktatás új módszerének kialakításán, csak törekedjenek az egységes káté felé, és ha valamelyiküknek jó gondolata támad, ha valamelyikök valami jó módszerre akad, közölje azt a nyilvánossággal, mert mindenkire szükség van a nagy mű megalkotásánál. Ha valaki figyelemmel kíséri a német katechetikai irodalmat, az láthatja, hogy a német katechéták eleget tesznek az érsek e felszólításának. És mi, magyar hitoktatók ? A „Katholikus Nevelés“ többéves lapjai, valamint tankönyvirodal­munk tanúsítja, hogy van nálunk kezdeményező képesség ! Szomorú volna, ha a zavaros idők bénító hatása a katechéták lelkére is ráülne ! Azért minket is „fölemelt kézzel“ kér az egyház a munkára, és ha valakinek tapasztalatai és tanulmányai életrevaló, hasznos eszmét érlel­nek meg, ha valaki új utakat talál a hitoktatásban, az közölje a nyil­vánossággal (erre való a szakközlöny !), mert mi nem lehetünk más nemzetbeliek egyszerű utánzói, hanem a mi katechetikai mozgalmunk­nak a mi speciális magyar katholikus viszonyainkban kell fejlődnie. 1 Religion und Leben. Das Arbeitsschulprinzip in seiner Anwendung auf den Religionsunterricht. 2. Teile. München, 1920. 2 Lesz-e valaha egységes világkatekizmus ? — ez nagyon kétséges.

Next