Katholikus Nevelés, 1926 (18. évfolyam, 2-10. szám)

1926-02-01 / 2. szám

NEVELŐ HITOKTATÁS 43 is jórészt épen a tanítás előkészítése­, segítsége­ és megszilárdítása­­képen hangoztatja.­ Ezzel szemben minél jobban kiemelkedünk a katechézis iskolaszerűségéből, minél jobban megszűnünk a hittant mint egyszerű „tantárgy“-at tekinteni, annál inkább kibontakoznak előttünk a katecheta nevelő feladatai, melyekkel szemben épen a tanítás válik eszközzé, ahelyett, hogy a „cselekvés“ lenne a tanítás segédeszköze. A katecheta elsősorban nevelő: „paedagogus in Christum“, alkalmazhatnók rá Szent Pál szavait. A katechezis nevelés keresztény életművészetre. Minden katechezis végső elem­zésben egy adag nevelői munka. A vallási igazságokat nemcsak a gyermek elméjébe akarja átplántálni, hanem a szívébe. De oda sem azért, hogy ott csak pihenjenek, hanem, hogy az akaratot mozgassák, míg csak életté nem váltja őket, hogy az akaratot visszatartsák, valahányszor olyan útra lépne, mely azokkal ellen­kezik. A nevelés ugyan az elmén át történik, de nem áll meg az elménél, hanem a lelkiismeretet akarja művelni. Nem törvény­tudókat, hanem jó keresztényeket akar nevelni, így jut vissza a katechetika oda, ahova első nagy mestere, Hippó szent püspöke utalta : a katechézis nevelés szeretetre, mely a tör­vény teljessége. „Isten- és emberszeretete legyen a célod, melyet mindenben, amit mondasz, szem előtt tartasz; s amit előadsz, úgy add elő, hogy akit oktatsz a hallás által higyjen, a hit által reméljen, a remény által szeretetre gyulladjon.“ 1­2 A katechézis végső célja tehát a szeretet, a hit és remény útján. Ugyanazon cél, mely Istent az egész kinyilatkoztatásban vezette. Az egész kinyilatkoztatás a szeretet iskolája. Megmutatja nekünk Isten végtelen szeretetét, mellyel az embert teremtette, mellyel megváltását évezredeken át készítette, míg végül a testté lett Igére rámutatva proklamálta : „így szerette Isten a világot !“ Beszél Isten szeretetéről, mely Jézus áldó kezein és áldott tanításán keresztül áradt a világra s melyet egyháza és szentségei révén tovább áraszt a világ végezetéig. Ennek a nagy szeretetnek szemléltetésével nevel bennünket a kinyilatkoztatás viszontszeretetre, s ennek a szeretet­nek embertársaink iránt való gyakorlására, „hogy szeressük egy­mást, mivel Isten így szeretett bennünket“. Ha a kinyilatkoztatásnak célja a szeretet, akkor a hitoktatásnak, mely ezt közvetíti, szintén nem lehet más célja, mint a szeretet. Ha a gyermekeket az evangélium szellemében akarjuk nevelni, akkor fő törekvésünk csak az lehet, hogy szívükben a szeretetet ápoljuk és erősítsük, míg az egész életüknek hajtóerejévé válik. Ezt fejtegeti Szent Ágoston idézett művének 6. fejezetében: „Minden egyes ténynek, eseménynek vagy tanításnak, melyet a 1 L. Szekfű Ignác: öntevékenység a vallástanításban. Kath. Név. 1921. 1. sz. Brückner József : Az új müncheni módszer. Kath. Név. 1921. 2. sz. 2 Hac Dei et proximi directione tibi­tamquam fine proposita, quo referas omnia quae dicis, quidquid narras, ita narra, ut ille, cui loqueris, audiendo credat, eredendo speret, sperando amet. Aug. De cat. rud. 4, 8.

Next