Katholikus Nevelés, 1927 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1927-01-01 / 1. szám

2 EGYKOR ÉS MOST ! — Hm ! No de az a jó megvan benne, hogy leadja az óráit, és többre nincsen gondja ... — Nem mondhatnám. Tanítványaim között sok a gyakori gyónó és áldozó! Szívgárda is van köztük, aztán a leventék... Hús­­vétkor lelkigyakorlatokat is tartunk az inasokkal. — Hát tudja öcsémuram, ez nincsen jól ! Ott Rómában azok a semmittevő barátok (sic !) kitalálnak mindenféle új dolgot és elrendeltetik a Szentatyával. Csak győzze az ember !... Azzal bement az írószobájába. Pedig nem volt zélus nélkül ! Csak nem tudott a megváltozott idők szellemébe illeszkedni! A hitoktatást a tanítók végezték. Kötelességének tartotta időnkint a hittanórára elmenni és a gyer­mekeknek oktatást adni. Amint a tanítóktól hallottam, oktatásában nem volt sok köszönet ! Nem lévén állandó kapcsolatban sem a tanmenettel, sem a gyermekekkel, a gyermekek feje fölé beszélt, ezek meg azalatt unatkoztak. Legjobban megjárta azonban egyszer egy új tanítónővel. Mikor ez beköszöntött hozzá, azt mondta neki: „A hittant pedig én fogom tanítani!“ (Ez még akkor volt, amikor a hitoktatók egyesülete működni kezdett és felbuzdította a lelkeket a vallásoktatás szent ügye iránt !) El is jött egyszer­­kétszer, aztán elmaradt. A tanítónő nem akart beavatkozni a más dolgába, az üres hittanórákat kitöltötte olvasással, számtannal. Mikor végre az öreg úr legközelebb, úgy karácsony táján, újra benézett az iskolába, elrémülve vette észre, hogy a gyerekek nem tudnak semmit... Nem volt nagy baj ! A derék kis tanítónő pótolta a hiányt, és év végére úgy ahogy felelni is tudtak a gyerekek ! De lehet-e rossz néven venni annak a jó öreg úrnak nehézkességét? Aligha ! Ő az egy kort képviselte ! Lelke minden szálával belegyökeredzett azon jó békés időkbe, mikor a falusi élet hagyományos csendes egyformaságát semmi meg nem zavarta. A vallásos hagyományok és szokások is apáról fiúra szálltak. Ezekhez járult a templomi prédikáció és az a több-kevesebb hitoktatás, amelyet az iskolatanító nyújtott. Esküvő előtt a párok szép készségesen megjelentek a plébános úr előtt, hogy kifoltozza vallási ismereteik hiányait. Igaz, hogy azután sem voltak azok valami tökéletesek, no de­ az akkori időknek megfeleltek, hiányosságuk sem sok bajt okozott ! Milyen másként van mindez most! Most a rádió révén új eszmék jutnak a legeldugottabb tanyákra is ! Ezek az eszmék nem mindig egészségesek. Majd egy református prédikáció kelt kétségeket a kath. hívő lelkében, majd egy előadó a házasságról, válásról tesz liberális megjegyzéseket, majd kétes erkölcsi értékű mese következik. Akárhány faluban a mozi is megkezdte működését . Mihelyt valahová a villanyt bevezetik, ott van a mozi is. A gyermeknek.

Next