Katolikus Nevelés, 1934 (26. évfolyam, 1-10. szám)
1934-01-01 / 1. szám
1934. január. Az egyéni és tömegnevelés újabb eszközei. Krywald Ottó, Budapest. A hosszú ideje tartó gazdasági és erkölcsi válságban vergődő társadalom a sajtó útján naponkint újabb bűntényekről, botrányokról, panamákról értesül s már szinte megszokta és egyszerűen tudomásul veszi azokat. A 14 éves anyagyilkos fiú esete azonban ezt az apatikus társadalmat is megdöbbentette. Az embereknek csaknem megállt a szívverése, amikor ezt olvasták és valósággal megdermedtek a bűntény s a hátterében meghúzódó okok és magyarázatok hallatára. Még föl sem ocsúdtunk kábultságunkból, mikor néhány nap múlva egy 16 éves fiú és még nem 14 éves leány szerelmi drámájáról, majd ismét egy pedagógus atya 14 éves gimnazista leányának öngyilkossági kísérletéről írtak az újságok. Íme, egyetlen hétnek gyászos esetei, amelyeknek szereplői iskolakötelesek. A társadalom testén felfakadt e borzalmas sebek rettenetes romlottságról, a közerkölcsök elgenyesedésről kiáltoznak. Néhai Ugron Gábor megállapítása, „gyenge nép és romlott intelligencia“, kitűnően jellemezte a 90-es évek politikai állapotát. Azóta a romlás bacillusai a nemzet minden rétegében pusztítanak. Sok oka van ennek, de meggyőződésem szerint a romlás alapja azt, hogy a magyar törvényhozás laicizálta a házasságot s ezzel tág kaput nyitott a házassági válásoknak. A társadalom alapját alkotó sejtnek, a házasságnak szilárdságát támadta meg e törvény s meglazította a legszentebb erkölcsi köteléket. Ennek keserű következményeit szenvedjük most. A gyermektragédiák csaknem kivétel nélkül felbontott házasságokból, szétdúlt és kihűlt családi tűzhelyekből törnek ki. Gyermekek kerülnek kezeink közé, akik nem érezték a családi fészeknek, az édes, boldog otthonnak melegét; akik nem ismerték szüleiket, vagy olyanokat hallottak róluk és tőlük egymásról, hogy megrendül bennük a hit és bizalom azok iránt, akiket szívükhöz legközelebb állóknak gondoltak. Szinte ketté szakad a lelkük, tanácstalanul néznek az elvált szülőkre s koruk növekedtével mélységes, korai csalódásnak borúja nehezedik lelkükre, mely egész életükön kíséri őket. Az egyik iskola egyetlen osztályában 20 olyan gyermeket találtam, akiknek szülei elváltak, érvénytelen házasságban élnek, a hűség kötelességét lábbal tiporják, vagy csak összeálltak. Mindezekhez vegyük hozzá a sajtó, ponyvairodalom, mozi, színház, a szemérmet sértő kirakatok és hirdetések, valamint a nagy nyomor óriási kísértéseit s előttünk áll a mi nevelő, lelkeket emelni, megszentelni akaró munkánknak szédítően sok és nagy nehézsége és gátló akadálya. A rendkívüli nehézségekkel szemben fokozottabb buzgóságot, a