Katolikus Nevelés, 1938 (30. évfolyam, 1-10. szám)
1938-01-01 / 1. szám
1938. január. Az ifjúság idealizmusa és az Eucharisztia. Schnattner Szigfrid, O. S. B., Csácsbozsok. Szentséges szent esztendőnk hajnalán, folyóiratunk XXX. évfolyamának legelső lapjára, szent örömmel és nevelő tisztünkből következő felelősségérzettel írjuk először is a két nagyon is összetartozó valóságot: Ifjúságunk és az Eucharisztia. Erős a hitünk, hogy a mai ifjúság felnőve, deresedő fejjel is emlegetni fogja az Úr 1938. esztendejét, amikor nagy dolgokat cselekedett velünk az Isten, akinek Szent a neve! Sokszor megállapított igazság, e lap hasábjain és másutt is, hogy nemzetünk féltett reménye, az ifjúság, vihar gyermeke. Nélkülözi a kiegyensúlyozott, mindent egyetlen cél felé sodró biztos célkitűzést, szellemi kósza áramlatok forgatagában nőtt fel és a nevelők is szomorúan tapasztalhatták, hogy a vihar nem múlt el fölötte nyomtalanul. Igenis sok iszapot, lerakódást hagyott maga után. Ez az ifjúság íróasztala mellett, szinte stádium közben győződött meg arról, hogy a szédületes rohanás miatt mennyire ingadozó lett a tudományos megállapításoknak évtizedeken át biztosnak hitt megannyi tantétele, atyáik által vallott politikai elvekben iszonyú földrengés dúlt. Ha nem szavaltunk volna előtte sohase nagy változásokról és új szellemi áramlatokról, akkor is látnia kellett, hogy mily átértékelés történt az iskola falain kívül az erkölcsi és szellemi világban, intra muros pedig minő változás az irodalmi és történelmi szemléletben. Egészen nyíltan beváltottuk előtte, hogy nincsen korunknak nagy pedagógiai rendszere és fájdalmasan látjuk hiányát az egységes nevelői ideálnak is. Látta és a katedráról kellett hallania, hogy mily hibái vannak a Tanterv intézkedéseinek, hol hiányos és kimondottan rossz a tankönyv, elvégezhetetlen a felhalmozott anyag és reformra szorul a módszer. Mindebből egyenes úton következett, hogy felelősség terhe nélkül nem adhattuk neki azt a műveltség-nevelést, amelyet joggal elvárhatott volna, hanem magával vitt legtöbbször mértéktelenül felhalmozott, lélektelen enciklopédizmust. A sok oldalról érdekelt egyesületi élet, a sport fellendülése és a zilált családi viszonyok is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy komoly alapvetés és önképzéssel kimélyült műveltségi eszmék nélkül kerüljön ki az életbe. Korunk szellemi torzképéhez tartozik, hogy ennek soksok keserű gyümölcse érik, talán éppen most is, felnőtt ifjúságunk körében. Különben érthetetlen volna, hogy miért tudja oly könnyen és gondtalanul odadobni fiatal életét kimondottan szélsőséges irány-