Katolikus Nevelés, 1940 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1940-01-01 / 1. szám
Az „életre-nevelés“ kérdéséhez ... Dr. Marczell Mihály, Budapest. Az újabbkori iskola a sokirányú kísérletezgetés után az életrenevelés alaphangját ütemezi. Vallás, egyén, állampolgár, mint cél, elvesztette varázsát és helyét az élet hangzatos célkitűzése foglalta el. A pedagógiai elmélkedők közül egy sem tagadta az élet fontosságát, de annak tartalmi értékét, vagy a tudásban, vagy a szociális szolgálatban, vagy az egyéni hedonizmusban, illetve altruizmusban akarta felfedezni. Ezért van az, hogy olyan szétágazó irányt követett az iskoláztatás célkitűzése. Nem merném állítani, hogy ma már sikerült megtalálni az eltérő vonalakat egybefonó egyetemes eredőt, de az mind inkább megállapítható, hogy ezt az összeforrasztó irányt a gyakorlati életre nevelés körében keresik. Az én kérdésem tehát az, vájjon a hittanárok és a hitoktatók munkája szolgálatot teljesít-e a legnagyobb, az élet vonatkozásában? Mielőtt a feleletre térnék, tisztázni kell az életfogalom tárgyi tartalmát. Ez a fogalom ugyanis lehet egyéni, társadalmi tartalmú. Lehet immanens és transzcendes értékű. Lehet a megélhetés jobb , kevésbbé jó feltételeit biztosító. Lehet technikai készségeket kialakító és szellemi erőket csak a gyakorlatra szűkítő, röviden: lehet az élet a mesterember kenyérkereseti területe, de lehet a lélekszárnyakat feszítő lendületnek diadalmas erénye. Az egyikben a kenyérkereső sivárjává egyszerűsül az élet, a másikban a szellemiség érvényévé nemesül a „Homo viator“ minden erőfeszítése. Aki az előbbi és leszűkített tartalmú életre gondol, az az iskola tanító és nevelő munkáját a részleges szakképzés kis keretére szűkíti. Nem lehet tagadni, hogy „a gyakorlati életre nevelés“ jelszava alá húzódik igen sokszor az az irányzat, amely a fizikai életben szükséges technikai, ipari és kereskedelmi, vagy az otthoni életben nélkülözhetetlen családi ismeretek területére, avagy a szociális életben elengedhetetlen közösség igényeinek kielégítésére szűkíti az iskolai tanító-nevelés területét. Azért hangoskodnak sokszor a reáliák, az ideáliák ellen! Azért szenved sok támadás a humanum, a matériák miatt. Egész egyszerűen ez annyit jelent, hogy a humanisztikus tanító-nevelés igen sok és erős ellenzésre talál ... A latin-görög műveltség a gyakorlatias élet előnyei miatt hátrányba kerül .. . Nagyon természetes, hogy ebben az állásfoglalásban keményen 1940 január.