Katolikus Nevelés, 1944 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1944-01-01 / 1. szám
A korszerű fizika és az okság elve. P. Németh Ferenc S. A., Pécs. I. Az utolsó évtizedek alatt többen hangoztatták azt, hogy a természet törvényei elvesztették szigorú érvényüket. Úgy gondolták, hogy ennek az állításnak tudományos alapot tudnak adni a Heisenbergféle bizonytalansági relációban. Nem egyszer olvashattuk vagy hallottuk, hogy „evvel a bizonytalansággal áll vagy dől a kauzalitás elve" és hogy „a legtöbb elméleti fizikus ezt a felfogást vallja magáénak" Elismerték ugyan, hogy az ellenkező felfogás nem lehetetlen, de ha mégis igazolódik a hitük, véleményük, akkor ez forradalmat jelent az elméleti fizika területén. Mi tehát a helytálló és elfogadható a korszerű fizikában, és mivel nyugtathatjuk meg az ingadozókat? A múlt században azt gondolták, hogy ,,a fizika befejezett tudomány“ (Lorentz). Az 1900-as évek elején Planck azonban ki merte mondani, hogy a fizikában ,,a változások a legmélyebbek közé tartoznak“. Valóban forradalomszerű az, ami Planck munkájával megindult. „Mégsincs ok arra, mondhatjuk ugyanavval a Planckkal, hogy a helyesen értelmezett fizikai okság elvének válságáról beszéljünk". A mai ú. n. korszerű fizikával szemben a régi vagy klasszikus fizika így gondolkodott: „Ha valaki ismerné egy adott pillanatban azokat az erőket, amelyek a természetet mozgatják és ismerné mindama létalanyok elhelyezkedését, amelyek a természetet alkotják, és ha hozzá annyi szellemi átfogó erővel is rendelkeznék, hogy a jelenségeket elemezni tudná, az illető egyetlen képletben kifejezhetné a világegyetem legnagyobb égitestének és a legkönnyebb atomnak mozgását. Semmi sem lenne előtte ismeretlen, a múlt és a jövő feltárulna szeme előtt." (Laplace.) Hasonló nyilatkozatot olvashatunk du Bois Reymondnál: „Képzeljük el a testek világának összes vonatkozásait atomok mozgására feloldva, amely mozgásokat az atomok állandó központi erői eredményezik, akkor természettudományi szempontból megismertük a világegyetemet. A világ állapota egy adott pillanatban az előző pillanatbeli állapotnak közvetlen okozata, a következő pillanatbeli állapotnak pedig közvetlen okozója. Elképzelhető a természetismeretnek olyan foka, amelyen az egész világfolyamat egy matematikai képletben fejeződnék ki." Ezt a felfogást igazoltnak látták a természetben tapasztalható rend és szabályszerűség miatt. Ha két jelenség között megállapították a szükségképen, vagy oksági viszonyt, a mindegyikünk által ismert indukció segítségével egyetemesítettek és kimondották a természettől- 1944 január.