Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1951 (58. évfolyam, 8-49. szám)

1951-02-23 / 8. szám

195T FEBRUÁR 23 A philadelphiai Függetlenségi Nyilatkozat Philadelphiában, a történelmi nevezetességű Indepedence Hall főbejárata előtti téren vasárnap, február 11-én délben mintegy kétszázan, köztük tíz európai rabország egyes menekült politi­kusai gyülekeztek össze. Ünnepélyesen aláírtak egy “A Közep­es Keleteurópai népek felszabadításának céljai és elvei” című manifesztumot. Ebben megfogadják, hogy hazatérve, a demo­kratikus szabadságeszmények szellemében fognak dolgozni ha­zájuk javára s arra fognak törekedni, hogy az Egyesült Államok mintájára európai federáció létesüljön. Az aláírás előtt Joseph C. Grew, az Egyesült Államok volt ja­­páni követe és D. C. Jackson, a Fortune­ magazine volt kiadója, mindketten a “National Committee of Free Europe” elnökei, be­széltek. A manifesztumot albániai, bulgáriai, csehszlovákiai, es­­toniai, magyarországi, lettországi, litvániai, lengyelországi, ro­mániai és jugoszláviai politikusok írták alá. Magyar aláíró Msgr. Varga Béla volt. A “Voice of America” és a “Free Europe” rövid­hullámú adásokon közvetítették a beszédeket Magyarországra. A USA 100.000 katonát küld Európába Marshall nemzetvédelmi miniszter a szenátus külügyi és had­ügyi bizottságainak közös ülésén közölte, hogy az Egyesült Álla­mok mintegy 100.000 katonát készül Európába küldeni, közte négy teljes harci divíziót. Az európai szárazföldön állomásozó amerikai katonák száma ezzel 197.000-re emelkedik. A légi­erő és a Földközi tengeren tartózkodó flottával együtt az Európában lévő amerikai haderő elérné a negyedmilliót. Marshall kijelentette a bizottság előtt, hogy a közeljövőre nem tervezik több katonának Európába küldését, de el kell készülni arra, hogy amerikai katonák több mint tíz évig lesznek Európá­ban, hogy a Szovjetet és csatlósait elriasszák a támadástól. Han­goztatta, hogy ha a Szovjet kikényszeríti a háborút, bízik ab­ban, hogy Nyugateurópa sikerrel lesz megvédhető. Cáfolta Taft és Hoover álláspontját, kijelentve, hogy nagy légi és vízierő nem elégséges Európa megvédésére. Marshall kérte, hogy a kongresszus a csapatok száma tekin­tetében ne kösse meg Eisenhower tábornok kezét. Ha azt akar­juk, — mondotta — hogy elérje a célt, akciószabadságot kell­ ad­nunk számára. Közölte még Marshall, hogy az Egyesült Államok a tengerentúl sokfelé épít légi bázisokat s legutóbb 2000 főnyi légelhárító csapatot küldött Európába. Azonosította magát Tru­man elnök azon felfogásával, hogy az elnöknek ,mint a Hadse­reg parancsnokának a csapatküldéshez nem kell kikérnie a kon­gresszus hozzájárulását. Pártolják olvasóink az alanti cégeket Frank Sohio Service LUBRICATION - FELSZERELÉ­SEK — KISEBB AUTÓJAVÍTÁSOK East 116 St és Parkview Ave. sarkán Teli GA 1-9398 Cleveland, Ohio Két és négykerekű trailereket min­denféle használatra kölcsönözünk JOHN'S TRAILERS 8606 BUCKEYE ROAD Tel.: CE 1-6151 - Cleveland, Ohio iiimmiiiimiiiiiiiiiiiimmimimiiiiiiimiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimiiiiuiiiHiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiy. LEKVÁROS ZOLI IMPORTHÁZA 5 ... 5 Importált magyar paprika, lekvár,­mák,, mindenféle fűszer, magyar rétes tészta, méz és sokszáz másféle cikk udvarias kiszolgálás mellett, mérsékelt áron kapható | | 1083 SOUTHERN BLVD., BRONX, N. Y. DA 9-0483 a 167th St. és Westchester Avenuenál, a mozi mellett­­ GOLDMAN ZOLTÁN, a Bronxi Betegsegélyző Egylet tagja . fiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiMiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiuiimimiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiimiiiiiiuiiHiiiiiiiiiiimiiiiiimiiiiimmiimiiHiiiiTi llllllllllllllllllllllllllltlIllllllllllllllllllllllllllllllltlIlllllllllllllllllllllllllllltlIlllllllllllllllllllllllllillltlIlllllHIIIIKIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIItlIlillllllllllllllllllllllltlIllllllllllllll^ Í HA GYÁSZ ÉRI, GONDOLJON A I SZÖLLÖSY TEMETKEZÉSI INTÉZETRE 1 8027 W. Jefferson Ave., Detroit 17, Mich. Telefon: VInewood 1-2353 Egyetlen magyar temetkező Detroitban Legszebb virágok Legyen az friss, vágott virág, vagy cserepes növény, melyeket saját virágházunkban ter­­­melünk minden alkalomra üzletünkben kaphat ORBÁN FLOWERS 11520 BUCKEYE ROAD Virágházak: Medina, Ohióban, Telefon: RAndolph 1­1500 .................................................. A SZOMORÚ GYÁSZ ÓRÁIBAN HÍVJA MOLNÁR JÁNOS magyar temetkezőt és vizsgázott balzsamozót 8632 DEARBORN AVENUE DETROIT, MICHIGAN / Telefon: VInewood 2-1555 TESSÉK CSAK IDEFIGYELNI! Ha szereti a családját, akkor gondoskodjon számukra ELEGENDŐ ÉLETBIZTOSÍTÁSRÓL. Lezsák József régi és jóhírnevű irodájában mindenféle biz­tosítás kapható a legméltányosabb árban. Tegyen egy pró­bát nála! Lezsák József biztosítási és közjegyzői irodáját bátran ajánljuk a Cleveland és környékbeli magyarság szí­ves figyelmébe, ha megbízható biztosítási irodát akarnak LEZSÁK JÓZSEF közjegyző ÁLTALÁNOS BIZTOSÍTÓ IRODÁJA 11532 BUCKEYE RD., CLEVELAND, OHIO Teledon, CEdar 1­3727 KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Father Galambos József: Ahogy én Mostanában igen megcsendesültek a bolsiék itt Amerikában. Érzik azt, hogy nagyon is nya­kukra nőtt a veszedelem. A nagyon is megérde­melt veszedelem. Végre-valahára felébredtünk a nehéz álomból, a lidércnyomás megszűnt, he­lyette azonban reánk mered a kommunizmus veszedelme, mely semmiesetre sem volna olyan veszedelmes, ha idejében felismerték volna azok, akiknek kötelességük lett volna felismerni de akik akár egyéni, akár politikai okokból le­­fricskázták azokat, akiket a Teremtő egy kissé világosabb ésszel áldott meg. Akik nem dőltek be a szép szavaknak, hanem a dolgok mélyére és mögéje néztek és meglátták, hogy a bolsi szép szavak mögött a keresztény társadalom legnagyobb és legádázabb ellensége húzódik meg és a szép szavak csak mézesmadzag. Azon­ban abban az időben, még csak két-három év előtt is, divatos volt kacérkodni a bolseviz­­ikussal, társutazni a bolsikkal és bizony ben­nünket, akik a harangot kongattuk kétségbe­eséssel, leintettek, hogy veszedelmet látunk ott is, ahol nincs veszedelem. Akkor divatos volt sutbavágni a régi tradíciókat, mert hiszen új szelek fújnak, új ideák árasztják el a világot és csak a maradiak, a begyöpösödött fejűek nem látják ezt. Mi pedig csak kongattuk a haran­got, prédikáltuk, hogy a tűz a vízzel nem férhet össze, de mindhiába. Politikusok, úgynevezett államférfiak, egyházi emberek kacérkodtak a bolsevizmussal és fogták pártját az uj áramlat­nak és pacsiztak nagyban azokkal, akik titok­ban hurkolták a kötelet nemcsak a mi nya­kunkra, hanem a mindnyájunk mélyen tisztelt nyakára. EGYHÁZI... Sok mindent meg lehet érteni és megbocsá­tani. Mindnyájan emberek vagyunk és mind­nyájan tévedhetünk. Azonban vannak bizonyos dolgok, amelyekben nem szabad tévedni, nem lehet megengedni a tévedés luxusát és később égfelé emelt tenyerekkel mondani: sajnálom, de tévedtem. Ha meg is értjük és talán oktalan módon meg is bocsátjuk a politikusok tévedé­sét, szűklátókörűségét, de nem tudom megér­teni vagy megbocsátani az egyházi embereknek akik a bolsevizmus veszedelmét nemcsak, hogy nem ismerték fel, hanem még tángáltak, ba­busgatták,­­védelmezték. Ha mindjárt Poncius Pilátus maga mondja nekem, hogy az Istenben való hit és a bolsevizmus egy kalap alatt meg­lehet, egy gyékényen árulhat, akkor is azt mon­dom, hogy az illető vagy gyógyíthatatlan hü­lye, vagy kötnivaló gazember. Más választás nem lehetséges. Vannak egyházi emberek, pa­pok és lelkészek között is kóklerek, akik kiállot­tak a piacra és azt prédikálták, sőt még ma is prédikálják, hogy a vallás és bolsevizmus létez­hetik együtt. Nem és ezerszer nem! Aki ezt ál­lítja, az szemérmetlenül hazudik, mert nem lehet Krisztussal harcolni a krisztusi elvekért és ugyanakkor elősegíteni azt a hatalmat, mely ugyanezen krisztusi elveknek halálos ellensége. Már­pedig a bolsevizmus ugyancsak feneketlen gyűlölettel hadakozik minden vallás ellen. Hűtlen minden egyházi ember, akármilyen vallást is képvisel, aki csak a legcsekélyebb mér­tékben is elősegíti a bolsevizmust. Hűtlen Isten­hez, Krisztusához. Nemcsak az, aki aktíve segíti elő a bolsevizmust, hanem az is, aki ölbetett ke­zekkel, tétlenül ül. Semmit sem tesz a bolseviz­mus érdekében, viszont semmit sem tesz ellene. Mit ér az olyan katona, amelyik leül a fa alá és nézi, hogy a többi hogyan verekszik? Kutyát ér! De mit ér az olyan tiszt, aki magára vállalta a vezetés felelősségét, de amíg másokat esetleg harcra buzdít, maga csendesen szunyókál a hű­vös árnyékban? Nem tudja azt a krisztusi fi­gyelmeztetést: “aki nincs velem, az ellenem van?” NAGYBÖJT... Vagy két évvel ezelőtt misszió volt nálam. A misszió arra való, hogy felrázza az embereket az álomból, rádöbbentse annak­ a tudatára, hogy ezen a világon kívül van más valami is és jó lesz készülni, nehogy majd annak idején ké­születlenül találjon bennünket a halál őfelsége. A missziós pap­tsris ember volt az istenadta, viszont jó száj tehetséggel rendelkezett. Jöttek a magyarok a misszióra, elnézték azt a szépség­hibát, hogy az ásris pap magyarul nem beszélt. Nem tehetett róla a szerencsétlen, ha nem ma­gyarnak született. Nem mindenki dicsekedhetik azzal, hogy magyar. A híveim között Volt egy fiatal pár, a férfi olasz, az asszony magyar. Mind a ketten hűségesen jártak a misszióra, bár a férfi kissé vonakodott templomba járni. Azóta minden vasárnap ott van. Van nekik egy fiuk, aki úgy négy éves volt már akkor, azt is elhozták magukkal, mert hát kire hagyják? Kissé ugyan aggódtak, hogy a gyerek majd nem marad csendben, de majd csak el lesz vala­hogy, gondolták. A hosszú prédikációk alatt a gyerek csendben meghúzódott, meg sem muk­kant. Egyik este a missziós pap a kereszt jelen­tőségéről beszélt és arról a felelősségről, melyet a kereszt mindnyájunkra rá ró. Az áj­tatosság után szépen hazamentek és szokás szerint meghányták-vetették, amit a missziós pap mondott. Másnap reggel, mikor a gyerek felkelt és felöltözött, játszadozni kezdett a szobában. Mint aféle fiúgyerek, nem maradt meg egy helyen, de ezen a reggelen valahogy igen nagy csendben volt. Feltűnt ez a csendes­ség az anyjának és arra gondolt, hogy bizonyá­ra valami huncutságon töri a fejét. Szép lassan bement a szobába és ott látta a gyereket a pad­lón ülni. A gyerek kezében egy feszület volt s azt próbálta széjjel szedni. Mit csinálsz? szólt rá az anyja. Mire a gyerek­ az anyjára nézett és csak ennyit mondott: A szegeket akarom ki­húzni. Mindenki sajnálja, de senki sem húzza ki a szegeket. Gyerekszáj? Lehet, de a gyerek egyszerű esze rájött arra, hogy nem elégséges beszélni, ha­nem tenni is kell valamit. Mi is, felnőttek, so­pánkodunk a kereszt szenvedésein, de mi lesz a szegekkel? Nagyböjt van, talán ideje volna, ha mi is leülnénk és próbálnánk kihúzni a sze­geket. Csak még annyit akarok megjegyezni, hogy ez nem mese, itt történt. HIVATALOS... Azonban sokkal nagyobb a felelőssége azok­nak az egyházi embereknek, akik akármiféle módon segítik elő a bolsevizmus istengyűlölő céljait. Ezek aztán az igazi sékerek, a sátán ki­próbált szolgái, hűséges talpnyalói. Azt állítják ezek az “egyházi” emberek, hogy a bolsevizmus nemcsak, hogy nem ellensége a vallásnak, ha­nem egyenesen csakis a bolsevizmus védő szár­nyai alatt szőkén virágba a vallás. Ezt mondják ők, de mit mond a hivatalos bolsi magyarázat? Utóvégre is hivatalos bolsiék mégis csak jobban tudják, hogy honnan fúj a szél, mint ezek a kis mitugrálsz pojácák. És mit mond a bolsi ma­gyarázat? Ezt: “A vallás az istenekben, angya­lokban, szellemekben való hit, amely minden tudományos alapot nélkülöz. A vallást a reak­ciós körök terjesztik és tartják fenn. Csak arra­­való, hogy a munkásosztályt elnyomják, járom alá hajtsák és megőrizzék a polgári társadalom kizsákmányoló hatalmát.” És szerintük mi a Szentirás? “Fantasztikus legendák gyűjtemé­nye, amely minden tudományos alapot nélkü­löz.” Mindennek ellenére látjuk, hogy napon­kint cibálják elő a Szentirást és jámbor, áj­ta­tosságtól csöpögő képpel citálják. Lehet ezek­nek hinni? Egyszerű, józaneszű ember látja és tudja, hogy valahol baj van a kréta körül. És az egyházi ember? • PROHÁSZKA ÉS APOR PÜSPÖKÖKNEK SZENTTÉAVATÁSÁT SZORGALMAZZÁK. A Religious News Service jelenti Bécsből. A ma­gyar katolikus egyházi körök két szenttéavatási ügyet szorgalmaznak, amely a kommunista kormány heves ellenzésével találkozik. Az egyik Prohászka Ottokár püspöké, akinek “Kultúra és terror” című műve a kommunisták harag­ját hívta ki, mert a legmeggyőzőbb ellenirat Marx Károly “Kapital” című művével szemben. A másik prelátus, akinek megdicsőítését ja­vasolja a magyar klérus, Apor Vilmos győri püspök, akit 1945-ben orosz katonák agyonlőt­tek, amikor a házában elbújt asszonyokat és leányokat megvédte az erőszak ellen. • JAVASLAT A BIZTONSÁGI TÖRVÉNY ENYHÍTÉSÉRE. Mc­Carren nevadai demo­krata szenátor, a róla elnevezett biztonsági tör­vény kezelése ügyében pót javaslatot terjesztett a kongresszus elé, amely enyhíteni kívánja a törvény rendelkezéseit. Az igazságügyi hatósá­gok rendeletére ugyanis a bevándorlási közegek szószerinti szigorúsággal kezelték totalitárius múltú személyeknek a US területére való be­engedését s ez ellen sok panasz merült fel. Mc­Carren azt javasolja, hogy — a kommu­nistákat kivéve — totalitárius múltú szemé­lyeket csak akkor tiltsanak el a US területére való belépéstől, ha annak idején önként lettek a totalitárius párt tagjai. ADÓK... A világon csak két biztos dolog van — szok­ták mondani — a halál, és az adó. A halál az biztos, de nem volnék benne egészen bizonyos, hogy az adó nem biztosabb-e? A jelen bizony­talan helyzet irtózatos terhet ró a vállunkra s talán még az ükunokáink is annak terhe alatt fognak nyögni. Valahogyan úgy vagyunk, hogy a fáradságot spórolja meg az, aki nem viszi a csekkjét a bankba beváltani, hanem egy­szerűen aláírja és elküldi Washingtonba. Minek a ceremónia, hazavinni és abban a tudatban ringatni magunkat, hogy pénzünk van, amikor úgyis elveszik tőlünk. Ahogy mondani szokták, ugyancsak levetkőztetnek bennünket. De ami szükséges, az szükséges. Erről nem is érdemes beszélni és ostoba dolog siránkozni miatta. Ami azonban az ember vérét kissé megbirizgálja és még dühbe is gurítja, az, hogy a legújabb adó­javaslat megtetézi szükségtelenül a már úgyis rettentő terhet. Valahogyan Washingtonban azt gondolják, ha már 60 billiót ki tudunk szo­rítani, miért ne próbálnánk meg hetvenet ki­szorítani? Ugyanis a költségvetésbe felvettek olyan dolgokat, melyek bár esetleg hasznosak, de nem szükségesek. És eltekintve az úgyis nyo­masztó terhet, esztelen azt még magasabbra felsrófolni. Erről jut eszembe az a történet, amit a minap olvastam. Két öregebb ember megy el az új is­kola épülete mellett. Gyönyörű szép épület, van benne minden. Úszómedence, sportaréna, nagy­terme és a jó Ég tudja, mi nem. A gyerekeket autóbuszon hordják oda és haza is. Az egyik ember megszólal: Bolond világot élünk mi ma. Autón hordják a gyereket iskolába, hogy meg­kíméljék a fáradtságtól és akkor sportarénát építenek, hogy testgyakorlást végezhessen és így fizikailag jó állapotban tartsák. A mi időnk­ben ez nem kellett, mert elég testgyakorlás volt, hogy jó pár mérföldet gyalogoltunk az is­kolába és onnan haza. Hát így vagyunk sok mindenet ma. Nem mondom, jó mindaz, amit a gyerekért teszünk, viszont túlzásba is lehet vinni a hasznosat és jót, így vagyunk ezzel az adózással is. Olyan időket élünk, mikor a kényelmet el lehetne és el is kellene halasztani addig az időig, amikor majd a szükséges dolgok nem szorítanak any­­nyira. Járjunk gyalog egy ideig, mondjunk le a fölösleges kiadásokról és ne akarják elvenni az adófizető ingét is. Sem nem okos, sem nem hasznos. Nem okos dolog a tehenet szárazra kifejni. Elismerjük, hogy a terhek nagyobbak, nem is kapálódzunk ellene, de legyen belátás ott Washingtonban is! SZÉTSZÓRATTUNK, de világszerte hallik a hangunk ★ Szemelvények a szabad magyar sajtóból OLASZORSZÁG ‘Katolikus Szemle” Róma “Nyolc százados sír áll Tihany béretetején. Fedőlapján egybe­olvad a kard és a kereszt: a kard markolata és kézvédő pántja keresztet alkot. Jeléül annak, hogy a magyar kard ezer éven át védte Krisztus keresztjét, de jeléül annak is, hogy e védelemhez a lelki erő Krisztus keresztjéből áradt. Ez a sír egyik nagy kirá­lyunk, I. András király sírja. E védelem tartotta vissza Kelet támadó viharát Nyugattól s tartotta meg számunkra a hazát. Az első magyar lovag, Szent István király ezért szentelte kard­ját s lovagi szolgálatát a Szűzanyának. Urunk születésének ez­redik évében a menybevitt Nagyboldogasszony napján érintette fejét a szent korona. 38 évvel később ugyanezen a napon aján­lotta a haldokló király árva koronáját, árva nemzetét a Nagy­boldogasszonynak, felkérve őt az ifjú ország örökös Királyné Asszonyául. Ezóta nekünk magyaroknak nemcsak egyházi, ha­nem lélek szerint nemzeti ünnepünk is az Assumptio napja. Szí­vünkbe itatott, vérünkbe oltatott, igaz magyar szívből ki nem szakadt a mennybevitt Szentszűz tisztelete. Királynői alakja ott csillogott a pénzünkön, ott lelkesített Pro Deo et Libertate vívott harcaink hadilobogóján. 1946 május végén előkelő külföldi férfiak gyönyörködtek Szent István monostorának, a pannonhalmi várnak bástyájáról a Du­nántúl harmonikus dombvidékén. “Szép, szép, mondták, de ma­rad-e mindebből valami?” Őseink gyermeki bizalmával, nagy Szent István királyunknak rendületlen hitével kiáltunk a mély­ségekből Hozzád, Anyánk, hogy igenis maradjon meg minden, mi életre képes, mi életre méltó, országunkból. Maradjon meg az eljövendő boldog magyar évszázadok számára! Boldogasszony Anyánk — régi nagy patronánk Magyarországról, — romlott hazánkról, Ne feledkezzél el szegény magyarokról!” KELEMEN KRIZOSZTOM O. S. B. pannonhalmi főapát AUSZTRIA ‘Élet’ Innsbruck “Kérdés, hogy mi lesz azzal az ifjúsággal, melyre sokan annyi gondot és anyagit költenek, vagy kellene, hogy költsenek? Min­den elismerésünk azoké a fiataloké, akik megbirkózva az emig­­rációs élet irgalmatlan nehézségeivel, tanulnak, diplomát sze­reznek nyugati egyetemeken s azután is olyan szektorokban vál­lalnak munkát, ahol tovább folytathatják a felkészülést a hol­napra. Ugyanakkor azonban hiba lenne fel nem ismerni, hogy az emigrációs ifjúság jelentős részében mily kevés az életrevalóság, a lelkesedés, a szellemi gyarapodás és felkészülés vágya, meny­nyire hiányzik belőle a máért és a holnapért való helytállás igé­nye. Sokszor a legkisebb nehézségtől is megriad s mindent fel­adva menekül segédmunkásnak valamelyik távoli földrészre — a gyors meggazdagodás reményében. Gyakran nemcsak a küz­­deni­ vágyás, hanem egyszerűen az állapotbeli kötelességérzet hi­ányát is tapasztalnunk kell a fiataloknál. Sietve megjegyezzük, hogy mindezekért távolról sem a fiatal­ságot okoljuk maradéktalanul: a hazai válság, az emigráció gyökértelenség, társadalom­nélküliség nagyrészt kitűnő táp­talaja ezeknek a bajoknak. Hiba lenne azonban észre nem venni s nem akarni változtatni rajtuk. • Kin áll a változtatás lehetősége? Természetesen, mindenek­előtt az ifjúságon. Határtalan azonban az “öregek” felelőssége is. Gyakori tapasztalat, hogy az “öregek” régi nádpálcás­ mód­­szerekkel s rideg megnemértéssel próbálnak megoldani ifjúsági kérdéseket. Bevett szokás, hogy forradalmi, sőt kommunista szel­lemet szimatolnak ifjúsági megmozdulásokban s nem nevelni, hanem letorkolni szeretnének. Hajítófát ér az az ifjúság, amely nem megoldást keres a problémáira, hanem Fejbólintó János módjára követi az “öregek”-et. Az “öregeknek” ez a magatartása nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az ifjúság sokszor valóban az emigrációs élet perifériáira kitaszítottnak érzi magát s szívesebben menekül egy más világ­ba, mintsem hogy a közös problémákkal küszködjék. Mindez ter­mészetesen nem mentheti fiataljainkat azoktól a hibáktól, me­lyeknek mélyen bennük van a forrása s amelyek ugyanúgy ki­­gyomlálandók, mint ahogy nem kívánatos az a magatartás, mely örökös gyanúperrel és az ifjúsággal szemben. Frázis lett már, hogy az ifjúságot szeretni kell. Az ifjúságot nemcsak szeretni, hanem becsülni is kell.” ARGENTINA “Magyarok Útja” , Buenos Aires “A hontalan magyar író bibliai szegénységben sem koldus, akinek 3 márkát lehet a kezébe nyomni, ahogy azt egy ismerő­söm egyik költőnkkel tette, a legnagyobb jóhiszeműséggel. A magyar iró dolgozni akar a kenyeréért, pénzért dolgozni, mert nem becsüli le saját munkáját azáltal, hogy semmiért osztogas­sa. De köszöni: ingyenlevesre nem reflektál . . . A “Magyarok Útja” tetemrehívásának hatása alatt körkérdést intéztem 17 emigráns “újgazdag”-hoz: előfizet-e valamelyik ma­gyar hontalan lapra? Az eredmény megdöbbentő volt: összesen két “irodalombarát”-ra akadtam s egyre, aki “megvesz egy-egy számot, ha útjába akad”. .— Majd éppen olvasni érek rá! — vetette oda a legtöbb dol­gozó honfitársam s ezt el is hiszem nekik. Előfizetni azonban “érjen rá”, mert ez viszont olyan elsőrendű közügy, amelynek elbagatellizálására, vállvonogató elmulasztására nincs mentség és nincs bocsánat. Ki álljon a milliós közönségétől megfosztott, életen kívül rekedt h­ó mögött, ha nem az anyagilag felcsepe­redő, véletlenül vajaskenyérhez jutott testvérek tehetősebb töre­déke? Mit tett az 1933-as német emigráció ezen a téren, ezer ve­szély és kockázat között, hány író, művész, tudós megmentésé­ért, boldogulásáért, munkalehetőségéért hozott roppant anyagi­erkölcsi áldozatot, mert tudta, hogy önmaga köré épít páncélt ezek új életéből és sikeréből — s mit tesz a mi szabad és függet­len emigrációnk, ha csak pár márkás szelvénnyel kell bizonyí­tania, hogy magyar, hogy antikommunista, hogy európahívő ke­resztény és kulturember, akinek nem mindegy, hogy kimenekült szellemi értékeink valóban megmaradnak-e? Csodálatos: a ga­rasokból nyomorgók inkább tesznek erőfeszítést, mint a jobb helyzetbe jutottak!” (Megyeri Ella) 3-ik oldal

Next