Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1954 (61. évfolyam, 1-51. szám)
1954-03-07 / 10. szám
Vol. 61 évf. — No. 10 szám Amerika egyetlen katolikus magyar hetilapja 4Vv ln °/t> ^5* ' TCatholic Hungarians9 Sunday •*...................... ■■ U.1 "lg—gSSBMB—fr~ “—m—m,mmmmFÜTi^r— POSTACÍM: 4160 LORAIN AVENUE, CLEVELAND 13, OHIO EGYES SZÁM ÁRA: 10 CENT KANADÁBAN 12 CENT 1954 MÁRCIUS 7 Only Catholic Hungarian Weekly Newspaper in the United States V% &>/<* ■A Szent Tűz gyűl ki a lurdi kegyhely ^ 1-én. És miután Pierre M. Theas, Tarbes p. "ο■/% megáldja a Szent Tüzet, ez a Szent Tűz végigfut egész Európán, hogy a Mária-év alkalmából megsokszorozza a katolikus lelkek küzdő erejét. A Szent Tűz hordozója pedig a katolikus ifjúság lesz. A Katolikus Ifjúság Világszervezetének római ülésén határoztak így az ifjúság kiküldöttei. És mindazok, akik szorongással tekintünk a megcsonkított Európa felé és minden olyan jelet örömmel üdvözlünk, amely arra mutat, hogy a Vasfüggöny mögé kényszerített és ott rabságban tartott népeket nem feledik el a még szabad európai nemzetek, örömmel és hálával üdvözöljük a Mária-év fellángoló Szent Tüzét, mert abban a nagy keresztény család egymásért küzdeni kész buzgalmának a tüzét látjuk. Világítsa be ez a HITVALLÓ ÉS KÜZDŐ EGYHÁZ buzgalom, végigfutva Európán, minden keresztény ember lelkét és tegye állhatatossá a gonosz elleni küzdelemben, amely még sohasem volt olyan súlyos és megpróbáltatásokkal teli, annyi mártiriumot és életáldozatot követelő, mint napjainkban. A Máriaév buzgalmának Szent Tüze töltsön el minden európai lelket. A Mária-év Szent Tüzét a katolikus ifjúság viszi el Európa minden talpalattnyi helyére. Ahová csak eljuthatnak a Szent Tűz hordozói. Nyíltan, vagy titokban. Fáklyák, lámpák, gyertyák adják egymásnak a Mária-év buzgalmának Szent Tüzét. A francia “Coeurs Vaillants” Lyonig viszi a tüzet, ahonnan a Pireneus hegységen keresztül viszik Spanyolországba és Protugáliába. A francia-svájci határon egy svájci ifjú veszi át a tüzet és viszi az olasz és az osztrák határig. Németország fiatal munkásférfiai végigviszik Nyugat-Németországon és eljuttatják Kelet-Németországba. Az olasz katolikus ifjúság, az “Aspiranti” tagjai, viszik a tüzet az olasz kegyhelyekre és Szűz Mária nagyobb bazilikáiba. A belga ifjúság, a “Chiro Ifjúsági Szervezet” viszi a holland határig a tüzet, ahol átadja a Holland Ifjúmunkás Szervezetnek, amely Dániának adja tovább a Szent Tüzet. És a maga utján el fog jutni a Szent Tűz a Vasfüggöny titkos bejáróin keresztül a rabországokba is. Váljék a Mária-év Szent Tüze Európa szent tüzévé és ebben a Szent Tűzben, a hitvalló és küzdő Egyház Szent Tüzében forrjon végre egybe a szerencsétlen, széttépett és meghasonlott Európa. Az Intermaritim terve ellen Irta: NORKY KÁROLY, magyar szenátor a csehszlovák parlamentben Megint kísért az INTERMARIUM, ez a lidércfény, amely a “csehszlovákok” előtt csillog. A Balti-tengertől a Fekete-tengerig, az Adriáig terjedő területet akarja összefogni. A terv nem új, jól ismerjük. Nem Osusky vagy Procházka a szülőanyja. A francia Szabadkőműves Páholy tálalta először a világ közvéleménye elé. De a közvélemény hűvösen fogadta. Nem volt komoly visszhangja. Sokáig porosodott a lomtárban. Mi az “Intermarium”? A terv a föderációba 9 államot akar összefogni: Észtországot, Lettországot, Litvániát, Lengyelországot, Csehszlovákiát, Magyarországot, Romániát, Bulgáriát és Albániát. A kilenc állam közül hét sohasem élt egyazon államkeretben! Sem a földrajz, sem a történelem, sem a néprajz, sem a kultúra, sem a hagyomány, sem gazdasági vagy politikai eszmék, sem a katonai szervezet együttartó cementje nem fogta őket soha össze! Az Osztrák-Magyar monarchiában 12 nemzetiség élt, küzdött, harcolt, dolgozott, katonáskodott együtt, évszázados közös élet hagyománya fűzte őket egybe. Benes mégis úgy látta, hogy szét kell verni. Pedig a cseh nép ebben az államkeretben sokkal előnyösebb sorsban élt, mint a magyar. Benes viseli érte a felelősséget , amelyet életében soha sem ismert! Ez a terv még sokkal több népet s jóval nagyobb területet akar máról-holnapra összeterelni. E népek 75%-a nem ismeri egymást, vagy ha igen, akkor csak futólag. Ez az “együttes” olyan lenne, mint a futózápor. Rövid ideig jó , de tartósan árvizet okoz. A gondolat halva született. A francia szabadkőművesek ezt hamar belátták. Olyan lenne ez, mint a léghajó, mely izoláltan áll a népek felett. Elsorvad, elfújja az első erősebb szél , mint Csehszlovákiát. Ha kitisztul az ég, a tervezők látni fogják az üres “léggömböt’, amely összezsugorodik hasznavehetetlenül. Csehszlovákia ugyanígy omlott össze kétszer is. Először 20 év után, azután 12 év után . . . Mert futóhomokra épült. Az első vihar elhordta alóla a homokot. Széthordták a szudéták, szlovákok, magyarok, lengyelek, rutének, akiknek semmi életadó kapcsolatuk nem volt ezzel az Európára erőszakolt államtákolmánnyal. Benes azt mondta, hogy ezek a népek elárulták őt — pedig ő árulta el őket a békekonferencián. De elárulta a kis-entente is — a román Antonescu, s a szerb Sztojadinovics — de maga a Kremlin is! Egyetlen nép sem szolgálta ki annyira Hitlert, mint a cseh nép. Még Antonescu Romániája sem. Új kártyavár? Ez nagy tanulság! Csak tanulnának eblőle az epigonok, akik mindig istenes körül sürgölődtek. De a cseh nép komolyabbik része, s felelős vezetői, akik tényleg felelősséggel képviselik népüket, hallani sem akarnak olyan elméleti tervekről, amelyek újabb szenvedést hoznak rá. Nem akarják, hogy még egy Clementis jöjjön — aki belerúg Benes épületébe — s az összeomlik, mint a kártyavár. Azok a népek, akik kényszerházasságban éltek a C. S. R.-ben, ha hallják Ossusky, Ripka, Zenki, Peroutka, Feuerabend, Hodzsa Fedor, Lettrich, Kretko és társai nevét, tudják, hogy ezek mögött, ha a nap rájuk süt, megjelenik Benes sötét árnyéka, aki feldúlta Közép-Európa békéjét, aki a kassai programaiban diktátorként tetszelgett. Sztálin diktatúrája már csak betetőzte Benes politikáját, rabszolgává téve a Vasfüggöny mögött 100 millió embert. Nem, akik tisztán látnak, azok nem kérnek sem Benes Csehszlovákiájából, sem Sztálin népi demokráciájából — sem egy Intermarium levegőben lógó tákolmányából.. Ezeknek a népeknek sem lenne közös vérkeringése ezzel az otromba államtesttel — s vérszegénységben pusztulna el. A követendő út ? Itt csak egy módon lehetne eredményt elérni. Külön-külön talán meg lehet szervezni az északi népek egyesüléést; lehetséges a dunai népek konföderációja, a a balkáni népek szövetsége sem lehetetlen. Ha majd a három külön-külön egységbe forrt, ki lehet építeni fokozatosan a gazdasági egységet. A gazdasági vérkeringés vért vihetne az agyaglábú kolosszusba. De addig még sok víz lefolyik a Dunán, Visztulán, Dimbovicán és Strumán. Mi már láttuk ennek az intermariumnak a mását, amelyet Ripka Hubert rajzolt fel a Párisban megjelenő lengyel “Kultúra” c. lap hasábjain. De mi ilyen Gólemeket, agyaglábon járó óriásokat nem kérünk! Ezeknek nincsen semmi tartása é s egy szép napon egyszerre összeomlanak. NYIRŐ JÓZSEF. _(Folytatás) A keleti rész és Erdély összes számottevő városai tehát a néhány német jellegűtől eltekintve vagy egészen, vagy túlnyomó többségben magyarok, ami a magyar kulturfölénynek egymagában is eklatáns bizonyítéka. Egy bizonyos, hogy pusztán a nemzetiségi megoszlás számbavételével Erdély, s a vele tőlünk elszakított keleti részek sorsa felett igazságosan dönteni nem lehet. Nemcsak azért, mert a rideg számszerűség tényeivel szemben áll mindaz, amit a magyar történelmi jog, kultúrfölény s a kisebbségekkel való bánásmódot illetőleg elmondottunk, hanem azért sem, mert amint láttuk, az egész kérdéses terület egyes összefüggő részein a magyarság, másutt viszont a románság van többségben. Általában a Maros és Küküllő folyóktól északra és keletre egész a Kárpátok láncáig elterülő részen a magyar, a déli részen viszont a román nép van többségben. De magyar többségű az Erdélyen kívül elszakított egész terület is. Erdély geográfiai és gazdasági helyzete Az Erdélyen kívüli Magyarországtól elszakított s Romániának adott területek kétféle jellegűek. Egyik ilyen rész sík terület, része a vele közvetlenül összefüggő nagy magyar alföldi medencének. Ez az alföldi rész néhol egészen a történelmi Erdély határait alkotó hegyek lábáig benyúlik, másutt viszont a sík terület után még egy dombos és kisebb hegyekkel borított rész van a tulajdonképpeni erdélyi határhegységek és az alföldi jellegű sik vidék között. Hogy a főleg északkeleten s délen mélyen a hegyekig benyúló sík terület szorosan összefügg az Alfölddel, ez világos, de ide sorakoznak fel a dombos és kisebb hegyekkel borított részek is. Vizeik, útjaik nyugat, az alföldi medence felé vezetnek. Jellegük nagyjából éppen olyan, mint az Alföldet észak és északnyugat felől átkaroló dombos, kis hegyekkel borított részeké. Ez az egységes, dombok és alacsony hegyek alkotta karéj kelet, észak s északnyugat felől fogja körül a nagy alföldi medencét, átmenet mindenütt a nagyobb Erdély sorsú hegyek felé. Formája e karéjnak szintén egységes: gyümölcs, szőlő, lombos erdők s az alacsonyabb domboldalakon még mindenütt az alföldi búza, sőt tengeri termelés, burgonyával és árpával vegyesen. Geográfiailag is, gazdaságilag is, minden életnyilvánulásukban ezek a területek szoros egységet alkotnak a középső nagy magyar alföldi medencével. Magának Erdélynek határait fennebb már ismertettük. Az Erdélyt észak, kelet és dél felől körülfogó zárt hegylánca a Kárpátoknak egymagában is a Kárpát- Duna medence egységébe utalja. Olyan összefüggő, tömör és zárt a Kárpátok e lánca, hogy azon csak néhány, egészen szűk szoros, átjáró, vagy hágó van, ami kelet felé utat enged. Ezek közül is csak némelyik engedi meg, hogy rajta vasút, vagy akár csak szélesebb közút vezessen keresztül. Talán a Pyreneusok hegyláncához lehetne hasonlítani ezt a hegykaréjt a maga néhol 40—50 km és tömör, áthághatatlan szélességével, s 1500—2500 méterig emelkedő csúcsaival. A Kárpátok hegylánca s az Erdélyt nyugat felől határoló hegyek egy fennsík jellegű középső részt gyűrűként fognak körül. Ennek a fennsíknak, s az azt körülölelő hegyeknek minden folyója, nagy és kicsi vize az egyetlen Olt folyó kivételével, mind nyugat, a nagy alföldi medence felé folyik. Erre tárulnak ki a völgyek, ,erre visznek az utak. Az észak, kelet és dél felől zárt fennsík nyugat felé nyitott, mert az itteni hegyekben széles völgyek tárulnak az Alföld, illetve előbb az Alföldet bekeretező dombvidék felé. A vizeken, völgyeken, utakon át minden életév Erdélyből nyugat, Magyarország felé vezet. Természetes tehát, hogy Erdély egész gazdasági élete egy volt a magyarországival. Természetes, hogy mezőgazdasági termelésének egész jellege azonos a magyarországival. Természetes, hogy kereskedelme erre felé irányult, természetes, hogy ipara a nyugat jellegzetes vonásait viseli mindenütt és mindenben és sehol és semmiben nem keleti jellegű. Hogy kultúrája a magyar kultúra, ezt már láttuk. .Itt még csak annyit, hogy az erdélyi románság kultúrája, sőt sok tekintetben mentalitása is éppen a magyar behatás folytán lényegesen más, nyugatibb, mint a régi, eredeti keleti Románia (Regat) népéé. De ideális egységben egészítették ki természeti kincsei is az egész Kárpát-Dunar medence gazdasági termelését. Amit a fennsik a maga kisebb mivoltában, fennsik jellegénél s így hidegebb klímájánál fogva kenyérmagvakban, olajos magvakban és takarmányban megtermelni nem tudott, s amikben ezért az Alföldre volt utalva, azért ő a magyar Alföldnek sót, fát, szenet, vasércet, ólmot, aranyat és ezüstöt adott. Erdély sóbányái oly gazdagok, hogy bőven jut exportra a Kárpátmedencén kívüli országoknak is. Kőszéntermelése a Kárpát-Dunamedence más, főként barnaszén bányáinak termelésével elláthatja ezt az egész részt kellő mérvben. Fatermelése nemcsak tűzifával, de ipari fával is bőven elláthatja ugyancsak az egész Kárpát-Dunamedence lakosságát. A fent irt ércek bányászásán kívül tekintélyes aluminium-, gipsz- és márványbányái vannak még Erdélynek. A század elején tehát még a magyar impérium korában feltárt földgáztelep évtizedek óta változatlan nagy nyomással és mennyiségben ontja a gázt. Szakértők egybehangzó megállapítása szerint az erdélyi medencében még sok gazdag földgáz és olajtelep lenne feltárható. Kisebb és nagyobb vizeinek esése könynyen megoldhatóvá teszik vízierőműtelepek létesítését, ami az olcsó elektromos áram termelése révén Erdély ipari és mezőgazdasági kultúráját hatalmassá fölfejlesztheti. Bámulatosan gazdag Erdély gyógyforrásokban. Vagy egy tucatnyi nagyobb gyógyvíztelepen kívül még a kisebbek egész sorát lehetne felsorolni. A fürdővizek páratlan gyógyhatásúak a legkülönfélébb betegségekre, az ivóvizek nemkülönben. Az ivóvizek szállítóképesek, ami az ásványvizeknél nem általános, de mindenesetre számottevő érték. Ezekért, s hegyes-völgyes vidékeinek páratlan szépségei miatt Erdély valóban egy keleti Svájccá lenne kifejleszthető. (Folytatjuk) Vasárnaptól vasárnapig Dulles és Eden Berlin után DULLES külügyminiszter február 24-én rádióbeszédben számolt be a berlini konferenciáról. Hangoztatta, hogy a Szovjet diktatórikus követelései hiúsították meg a német választások és egyesítés, valamint az osztrák békeszerződés ügyét. Malenkov folytatja Sztálin politikáját. De Molotovnak nem sikerült megbontania a nyugati szövetségesek egységét. A Szovjet magatartása azt bizonyítja, hogy fél a szabadságtól, nem akarja, hogy más népek jogaikhoz jussanak. — A szovjet uralom alatti népeknek — mondotta Dulles, — tudniok kell, hogy Berlinben semmi olyan nem történt, ami kevésbbé valószínűvé tenné a német egyesítést, az osztrák felszabadulást ,s a többi csatlósország (rabország, Szerk.) szabadsága helyreállítását. Berlinben nem titkoltam el idevágó véleményemet. Záróbeszédemben kijelentettem a többi három külügyminiszter előtt: “Nem hisszük, hogy Németország és Ausztria népének, valamint a szomszédos országoknak el kellene temetniük reményeiket.” Hiszem, hogy ezzel Amerika népe tartós érzéseinek adtam kifejezést! Továbbra is erősen ki kell tartanunk amellett, hogy a népek és nemzetek, amelyek ma nem urai saját sorsuknak, visszanyerjék e jogukat. Ha ezt nem hadakozva, hanem bölcsen és józanul tesszük, éber figyelemmel várjuk annak jelét, hogy a Szovjet urai rájöttek, hogy a szabadság nem aljas valami, amitől félni kell, hanem amit el kell fogadni, akkor az eljövendő esemény teljes hónapokban előbbre vihetjük a világbéke reményeit, amelyeket Eisenhower elnök tavaly áprilisban és decemberben oly ékesszólóan juttatott kifejezésre. Mindebben nekünk, amerikaiaknak, külön felelősségünk van. Dulles kitért azokra az aggályokra is, amelyeket Knowland republikánus szenátor és más kongresszusi vezetők az április 26-ára kitűzött Genfi konferenciával szemben felhoztak. E genfi konferencián a nyugati szövetségeseken kívül a Szovjet, vörös Kína, Észak- és Dél-Korea, valamint a koreai UN-fronton harcolt 16 nemzet fog résztvenni és a koreai és indokínai háború ügyét fogják tárgyalni. Dulles célzott arra, hogy a konferenciához Franciaországra való tekintettel járult hozzá, amely a nyolc év óta húzódó indokínai háborút szeretné befejezni. E hozzájárulásának feltétele volt, hogy a hivatalos közlemény a vörös Kínára célozva kijelentse, hogy az Egyesült Államok részvétele nem jelenti azt, mintha hajlandó volna olyan kormányokat elismerni, amelyektől az elismerést eddig megtagadta. Dulles hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok nem azért hívta meg a vörös Kínát Genfbe, hogy elismerje, hanem, hogy a világ előtt számonkérje támadásait. EDEN angol külügyminiszter február 24-én a berlini konferenciáról tett jelentést az angol alsóházban. Hangoztatta, hogy a Szovjet arra törekszik, hogy az Egyesült Államok kivonuljon Európából s egész Németország kommunista irányítás alá kerüljön. “Akik még hátramaradnánk az európai országokból, — mondotta — valószínűleg arra a sorsra jutnánk, szabadságunk és biztonságunk elvesztésével, amely ma Csehszlovákia és Magyarország osztályrésze.” Kijelentette Eden, hogy Molotov Berlinben felfedte a Szovjet céljait és szándékait. A konferencia csalódást okozott és helyenként szinte tragikus volt, de megtisztította a légkört. Hangoztatta, hogy a Nyugat összetartását és szervezkedését folytatni kell. Az európai kérdésekben bizonyos megmerevedés állott be. “A Szovjet egyetlen ponton sem hajlandó állásain lazítani. Nyilván attól fél, hogy ha valamely helyen visszahúzódna, a gyengeség jelének látszana és a kommunista birodalmon belül következményeket vonna maga után.” ★ A berlini konferencia szemléltetően illusztrálta Moszkva “békepolitikáját'’. Olyan egyesített Németországot akar, amelyben a kommunista ötödik hadosztály vinné a szót s nem hajlandó kiüríteni sem Ausztriát, sem Magyarországot és Romániát, sőt szükség esetén ugródeszkául használná Nyugat felé. Az európai kölcsönös biztonsági szervezetről szóló javaslata, amely kirekesztené Amerikát Európa ügyeiből, világosan megmutatta, hogy Európa másik felét is a saját uralmi céljaira kívánja felhasználni, amint teljesen kiszolgáltatottnak látja. Nem kétséges, hogy az április 26-i genfi konferencián viszont az Ázsia feletti orosz uralmat akarja majd tovább építeni. Koreában, mint Indokínában, kormányhatalmat, vagy részhatalmat fog követelni kommunista ügynökei számára. Miként Berlinben, Európa öngyilkosságát követelte, úgy Genfben is Ázsia bolsevizálását, katasztrófáját kívánja előkészíteni. Berlin után látó ember mást nem várhat a genfi konferenciától . . . ★ ★ ★ Állítsuk fel azt. Bíró Benedek emlékművet! Elkészült Father Biró Benedek emlékműve. Az emlékmű Connecticut állam legforgalmasabb útvonala fölé emelkedve fogja hirdetni annak a magyar ferencesnek emlékét, akit Amerika körülvett megbecsülésével és aki szívének minden dobbanásával magyar népének sorsát szolgálta. Ez az ő népe állítja fel az emlékművet. Akik becsültük, akik szedettük, hallgattuk, olvastuk és megértettük, gyűljünk össze emlékében és állítsuk fel emlékművét.