Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1954 (61. évfolyam, 1-51. szám)

1954-03-07 / 10. szám

Vol. 61 évf. — No. 10 szám Amerika egyetlen katolikus magyar hetilapja 4Vv ln °/t> ^5* ' TCatholic Hungarians9 Sunday •*...................... ■■ U.1 "lg—gSSBMB—fr~ “—m—m,mmmmFÜTi^r— POSTACÍM: 4160 LORAIN AVENUE, CLEVELAND 13, OHIO EGYES SZÁM ÁRA: 10 CENT KANADÁBAN 12 CENT 1954 MÁRCIUS 7 Only Catholic Hungarian Weekly Newspaper in the United States V% &>/<* ■A Szent Tűz gyűl ki a lurdi kegyhely ^ 1-én. És miután Pierre M. Theas, Tarbes p. "ο■/% meg­áldja a Szent Tüzet, ez a Szent Tűz végigfut egész Európán, hogy a Mária-év alkalmából megsokszorozza a katolikus lelkek küzdő erejét. A Szent Tűz hordo­zója pedig a katolikus ifjúság lesz. A Katolikus Ifjú­ság Világszervezetének római ülésén határoztak így az ifjúság kiküldöttei. És mindazok, akik szorongás­sal tekintünk a megcsonkított Európa felé és min­den olyan jelet örömmel üdvözlünk, amely arra mu­tat, hogy a Vasfüggöny mögé kényszerített és ott rabságban tartott népeket nem feledik el a még szabad európai nemzetek, örömmel és hálával üdvö­zöljük a Mária-év fellángoló Szent Tüzét, mert ab­ban a nagy keresztény család egymásért küzdeni kész buzgalmának a tüzét látjuk. Világítsa be ez a HITVALLÓ ÉS KÜZDŐ EGYHÁZ buzgalom, végigfutva Európán, minden keresztény ember lelkét és tegye állhatatossá a gonosz elleni küzdelemben, amely még sohasem volt olyan súlyos és megpróbáltatásokkal teli, annyi mártiriumot és életáldozatot követelő, mint napjainkban. A Mária­­év buzgalmának Szent Tüze töltsön el minden euró­pai lelket. A Mária-év Szent Tüzét a katolikus ifjúság viszi el Európa minden talpalattnyi helyére. Ahová csak eljuthatnak a Szent Tűz hordozói. Nyíltan, vagy ti­tokban. Fáklyák, lámpák, gyertyák adják egymásnak a Mária-év buzgalmának Szent Tüzét. A francia “Coeurs Vaillants” Lyonig viszi a tüzet, ahonnan a Pireneus hegységen keresztül viszik Spanyolországba és Protugáliába. A francia-svájci határon egy svájci ifjú veszi át a tüzet és viszi az olasz és az osztrák határig. Németország fiatal munkásférfiai végigvi­szik Nyugat-Németországon és eljuttatják Kelet-Né­­metországba. Az olasz katolikus ifjúság, az “Aspi­­ranti” tagjai, viszik a tüzet az olasz kegyhelyekre és Szűz Mária nagyobb bazilikáiba. A belga ifjúság, a “Chiro Ifjúsági Szervezet” viszi a holland határig a tüzet, ahol átadja a Holland Ifjúmunkás Szervezet­nek, amely Dániának adja tovább a Szent Tüzet. És a maga utján el fog jutni a Szent Tűz a Vas­függöny titkos bejáróin keresztül a rabországokba is. Váljék a Mária-év Szent Tüze Eur­ópa szent tüzévé és ebben a Szent Tűzben, a hitvalló és küzdő Egyház Szent Tüzében forrjon végre egybe a szerencsétlen, széttépett és meghasonlott Európa. Az Intermaritim terve ellen Irta: N­ORKY KÁROLY, magyar szenátor a csehszlovák parlamentben Megint kísért az INTERMARIUM, ez a lidércfény, amely a “csehszlovákok” előtt csillog. A Balti-tenger­től a Fekete-tengerig, az Adriáig terjedő területet akarja összefogni. A terv nem új, jól ismerjük. Nem Osusky vagy Procházka a szülőanyja. A francia Sza­badkőműves Páholy tálalta először a világ közvéle­ménye elé. De a közvélemény hűvösen fogadta. Nem volt komoly visszhangja. Sokáig porosodott a lom­tárban. Mi az “Intermarium”? A terv a föderációba 9 államot akar összefogni: Észtországot, Lettországot, Litvániát, Lengyelorszá­got, Csehszlovákiát, Magyarországot, Romániát, Bul­gáriát és Albániát. A kilenc állam közül hét sohasem élt egyazon államkeretben! Sem a földrajz, sem a történelem, sem a néprajz, sem a kultúra, sem a ha­gyomány, sem gazdasági vagy politikai eszmék, sem a katonai szervezet együttartó cementje nem fogta őket soha össze! Az Osztrák-Magyar monarchi­ában 12 nemzetiség élt, küzdött, harcolt, dolgozott, kato­náskodott együtt, évszázados közös élet hagyománya fűzte őket egybe. Benes mégis úgy látta, hogy szét kell verni. Pedig a cseh nép ebben az államkeretben sokkal előnyösebb sorsban élt, mint a magyar. Benes viseli érte a felelősséget , amelyet életében soha sem ismert! Ez a terv még sokkal több népet s jóval nagyobb területet akar máról-holnapra összeterelni. E népek 75%-a nem ismeri egymást, vagy ha igen, akkor csak futólag. Ez az “együttes” olyan lenne, mint a futó­zápor. Rövid ideig jó , de tartósan árvizet okoz. A­­ gondolat halva született. A francia szabadkőművesek ezt hamar belátták. Olyan lenne ez, mint a léghajó, mely izoláltan áll a népek felett. Elsorvad, elfújja az első erősebb szél , mint Csehszlovákiát. Ha kitisztul az ég, a tervezők látni fogják az üres “léggömböt’­, amely összezsugorodik hasznavehetetlenül. Csehszlo­vákia ugyanígy omlott össze kétszer is. Először 20 év után, azután 1­2 év után . . . Mert futóhomokra­ épült. Az első vihar elhordta alóla a homokot. Szét­hordták a szudéták, szlovákok, magyarok, lengyelek, rutének, akiknek semmi életadó kapcsolatuk nem volt ezzel az Európára erőszakolt államtákolmánnyal. Benes azt mondta, hogy ezek a népek elárulták őt — pedig ő árulta el őket a békekonferencián. De elárulta a kis-entente is — a román Antonescu, s a szerb Szto­­jadinovics — de maga a Kremlin is! Egyetlen nép sem szolgálta ki annyira Hitlert, mint a cseh nép. Még Antonescu Romániája sem. Új kártyavár? Ez nagy tanulság! Csak tanulnának eblőle az epi­­gonok, akik mindig is­tenes körül sürgölődtek. De a cseh nép komolyabbik része, s felelős vezetői, akik tényleg felelősséggel képviselik népüket, hallani sem akarnak olyan elméleti tervekről, amelyek újabb szenvedést hoznak rá. Nem akarják, hogy még egy Clementis jöjjön — aki belerúg Benes épületébe — s az összeomlik, mint a kártyavár. Azok a népek, akik kényszerházasságban éltek a C. S. R.-ben, ha hallják Ossusky, Ripka, Zenki, Pero­utka, Feuerabend, Hodzsa Fedor, Lettrich, Kretko és társai nevét, tudják, hogy ezek mögött, ha a nap rájuk süt, megjelenik Benes sötét árnyéka, aki fel­­dúlta Közép-Európa békéjét, aki a kassai programai­ban diktátorként tetszelgett. Sztálin diktatúrája már csak betetőzte Benes politikáját, rabszolgává téve a Vasfüggöny mögött 100 millió embert. Nem, akik tisztán látnak, azok nem kérnek sem Benes Cseh­szlovákiájából, sem Sztálin népi demokráciájából — sem egy Intermarium levegőben lógó tákolmányából.. Ezeknek a népeknek sem lenne közös vérkeringése ezzel az otromba állam­testtel — s vérszegénységben pusztulna el. A követendő út ? Itt csak egy módon lehetne eredményt elérni. Kü­­lön-külön talán meg lehet szervezni az északi népek egyesüléést; lehetséges a dunai népek konföderációja, a a balkáni népek szövetsége sem lehetetlen. Ha majd a három külön-külön egységbe forrt, ki lehet építeni fokozatosan a gazdasági egységet. A gazdasági vér­keringés vért vihetne az agyaglábú kolosszusba. De addig még sok víz lefolyik a Dunán, Visztulán, Dim­­bovicán és Strumán. Mi már láttuk ennek az intermariumnak a mását, amelyet Ripka Hubert rajzolt fel a Párisban megje­lenő lengyel “Kultúra” c. lap hasábjain. De mi ilyen Gólemeket, agyaglábon járó óriásokat nem kérünk! Ezeknek nincsen semmi tartása é s egy szép napon egyszerre összeomlanak. NYIRŐ JÓZSEF. _(Folytatás) A keleti rész és Erdély összes számottevő városai tehát a néhány német jellegűtől eltekintve vagy egé­szen, vagy túlnyomó többségben magyarok, ami a magyar kulturfölénynek egymagában is eklatáns bizonyítéka. Egy bizonyos, hogy pusztán a nemzetiségi megosz­lás számbavételével Erdély, s a vele tőlünk elszakí­tott keleti részek sorsa felett igazságosan dönteni nem lehet. Nemcsak azért, mert a rideg számszerűség tényeivel szemben áll mindaz, amit a magyar tör­ténelmi jog, kultúrfölény s a kisebbségekkel való bá­násmódot illetőleg elmondottunk, hanem azért sem, mert amint láttuk, az egész kérdéses terület egyes összefüggő részein a magyarság, másutt viszont a románság van többségben. Általában a Maros és Kü­­küllő folyóktól északra és keletre egész a Kárpátok láncáig elterülő részen a magyar, a déli részen vi­szont a román nép van többségben. De magyar több­ségű az Erdélyen kívül elszakított egész terület is. Erdély geográfiai és gazdasági helyzete Az Erdélyen kívüli Magyarországtól elszakított s Romániának adott területek kétféle jellegűek. Egyik ilyen rész sík terület, része a vele közvetle­nül összefüggő nagy magyar alföldi medencének. Ez az alföldi rész néhol egészen a történelmi Erdély ha­tárait alkotó hegyek lábáig benyúlik, másutt viszont a sík terület után még egy dombos és kisebb hegyek­kel borított rész van a tulajdonképpeni erdélyi ha­tárhegységek és az alföldi jellegű sik vidék között. Hogy a főleg északkeleten s délen mélyen a hegyekig benyúló sík terület szorosan összefügg az Alfölddel, ez világos, de ide sorakoznak fel a dombos és kisebb hegyekkel borított részek is. Vizeik, útjaik nyugat, az alföldi medence felé vezetnek. Jellegük nagyjából éppen olyan, mint az Alföldet észak és északnyugat felől átkaroló dombos, kis hegyekkel borított részeké. Ez az egységes, dombok és alacsony hegyek alkotta karéj kelet, észak s északnyugat felől fogja körül a nagy alföldi medencét, átmenet mindenütt a nagyobb Erdély sorsú hegyek felé. Formája e karéjnak szintén egységes: gyümölcs, szőlő, lombos erdők s az alacsonyabb domb­oldalakon még mindenütt az alföldi búza, sőt tengeri termelés, burgonyával és árpával vegyesen. Geográfiailag is, gazdaságilag is, minden életnyil­­vánulásukban ezek a területek szoros egységet alkot­nak a középső nagy magyar alföldi medencével. Magának Erdélynek határait fennebb már ismer­tettük. Az Erdélyt észak, kelet és dél felől körülfogó zárt hegylánca a Kárpátoknak egymagában is a Kárpát- Duna medence egységébe utalja. Olyan összefüggő, tömör és zárt a Kárpátok e lánca, hogy azon csak né­hány, egészen szűk szoros, átjáró, vagy hágó van, ami kelet felé utat enged. Ezek közül is csak néme­lyik engedi meg, hogy rajta vasút, vagy akár csak szélesebb közút vezessen keresztül. Talán a Pyre­­neusok hegyláncához lehetne hasonlítani ezt a hegy­­karéjt a maga néhol 40—50 km és tömör, áthágha­tatlan szélességével, s 1500—2500 méterig emelkedő csúcsaival. A Kárpátok hegylánca s az Erdélyt nyugat felől határoló hegyek egy fennsík jellegű középső részt gyűrűként fognak körül. Ennek a fennsíknak, s az azt körülölelő hegyeknek minden folyója, nagy és kicsi vize az egyetlen Olt folyó kivételével, mind nyu­gat, a nagy alföldi medence felé folyik. Erre tárul­nak ki a völgyek, ,erre visznek az utak. Az észak, kelet és dél felől zárt fennsík nyugat felé nyitott, mert az itteni hegyekben széles völgyek tárulnak az Alföld, illetve előbb az Alföldet bekeretező dombvidék felé. A vizeken, völgyeken, utakon át minden életév Er­délyből nyugat, Magyarország felé vezet. Természe­tes tehát, hogy Erdély egész gazdasági élete egy volt a magyarországival. Természetes, hogy mezőgazda­­sági termelésének egész jellege azonos a magyaror­szágival. Természetes, hogy kereskedelme erre felé irányult, természetes, hogy ipara­ a nyugat jellegze­tes vonásait viseli mindenütt és mindenben és sehol és semmiben nem keleti jellegű. Hogy kultúrája a magyar kultúra, ezt már láttuk. .Itt még csak annyit, hogy az erdélyi románság kultúrája, sőt sok tekin­tetben mentalitása is éppen a magyar behatás foly­tán lényegesen más, nyugatibb, mint a régi, eredeti keleti Románia (Regat) népéé. De ideális egységben egészítették ki természeti kincsei is az egész Kárpát-Dunar medence gazdasági termelését. Amit a fennsik a maga kisebb mivoltában, fennsik jellegénél s így hidegebb klímájánál fogva kenyér­magvakban, olajos magvakban és takarmányban megtermelni nem tudott, s amikben ezért az Alföldre volt utalva, azért ő a magyar Alföldnek sót, fát, sze­net, vasércet, ólmot, aranyat és ezüstöt adott. Erdély sóbányái oly gazdagok, hogy bőven jut ex­portra a Kárpátmedencén kívüli országoknak is. Kő­széntermelése a Kárpát-Dunamedence más, főként barnaszén bányáinak termelésével elláthatja ezt az egész részt kellő mérvben. Fatermelése nemcsak tűzi­fával, de ipari fával is bőven elláthatja ugyancsak az egész Kárpát-Dunamedence lakosságát. A fent irt ércek bányászásán kívül tekintélyes aluminium-, gipsz- és márványbányái vannak még Erdélynek. A század elején tehát még a magyar impérium ko­rában feltárt földgáztelep évtizedek óta változatlan nagy nyomással és mennyiségben ontja a gázt. Szak­értők egybehangzó megállapítása szerint az erdélyi medencében még sok gazdag földgáz és olajtelep len­ne feltárható. Kisebb és nagyobb vizeinek esése köny­­nyen megoldhatóvá teszik vízierőműtelepek létesíté­sét, ami az olcsó elektromos áram termelése révén Erdély ipari és mezőgazdasági kultúráját hatalmassá fölfejlesztheti. Bámulatosan gazdag Erdély gyógyforrásokban. Vagy egy tucatnyi nagyobb gyógyvíztelepen kívül még a kisebbek egész sorát lehetne felsorolni. A für­dővizek páratlan gyógyhatásúak a legkülönfélébb betegségekre, az ivóvizek nemkülönben. Az­ ivóvizek szállítóképesek, ami az ásványvizeknél nem általá­nos, de mindenesetre számottevő érték. Ezekért, s hegyes-völgyes vidékeinek páratlan szép­ségei miatt Erdély valóban egy keleti Svájccá lenne kifejleszthető. (Folytatjuk) Vasárnaptól­ vasárnapig Dulles és Eden Berlin után DULLES külügyminiszter február 24-én rádióbeszédben szá­molt be a berlini konferenciáról. Hangoztatta, hogy a Szovjet diktatórikus követelései hiúsították meg a német választások és egyesítés, valamint az osztrák békeszerződés ügyét. Malenkov folytatja Sztálin politikáját. De Molotovnak nem sikerült meg­bontania a nyugati szövetségesek egységét. A Szovjet magatar­tása azt bizonyítja, hogy fél a szabadságtól, nem akarja, hogy más népek jogaikhoz jussanak. — A szovjet uralom alatti népeknek — mondotta Dulles, — tudniok kell, hogy Berlinben semmi olyan nem történt, ami kevésbbé valószínűvé tenné a német egyesítést, az osztrák fel­­szabadulást ,s a többi csatlósország (rabország, Szerk.) szabad­sága helyreállítását. Berlinben nem titkoltam el idevágó véle­ményemet. Záróbeszédemben kijelentettem a többi három kül­ügyminiszter előtt: “Nem hisszük, hogy Németország és Auszt­ria népének, valamint a szomszédos országoknak el kellene te­metniük reményeiket.” Hiszem, hogy ezzel Amerika népe tartós érzéseinek adtam kifejezést!­­ Továbbra is erősen ki kell tartanunk amellett, hogy a né­pek és nemzetek, amelyek ma nem urai saját sorsuknak, vissza­nyerjék e jogukat. Ha ezt nem hadakozva, hanem bölcsen és józanul tesszük, éber figyelemmel várjuk annak jelét, hogy a Szovjet urai rájöttek, hogy a szabadság nem aljas valami, ami­től félni kell, hanem amit el kell fogadni, akkor az eljövendő esemény telj­es hónapokban előbbre vihetjük a világbéke remé­nyeit, amelyeket Eisenhower elnök tavaly áprilisban és decem­berben oly ékesszólóan juttatott kifejezésre. Mindebben nekünk, amerikaiaknak, külön felelősségünk van. Dulles kitért azokra az aggályokra is, amelyeket Knowland republikánus szenátor és más kongresszusi vezetők az április 26-ára kitűzött Genfi konferenciával szemben felhoztak. E genfi konferencián a nyugati szövetségeseken kívül a Szovjet, vörös Kína, Észak- és Dél-Korea, valamint a koreai UN-fronton har­colt 16 nemzet fog résztvenni és a koreai és indokínai háború ügyét fogják tárgyalni. Dulles célzott arra, hogy a konferenciá­hoz Franciaországra való tekintettel járult hozzá, amely a nyolc év óta húzódó indokínai háborút szeretné befejezni. E hozzájá­rulásának feltétele volt, hogy a hivatalos közlemény a vörös Kí­nára célozva kijelentse, hogy az Egyesült Államok részvétele nem jelenti azt, mintha hajlandó volna olyan kormányokat el­ismerni, amelyektől az elismerést eddig megtagadta.­ Dulles hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok nem azért hívta meg a vörös Kínát Genfbe, hogy elismerje, hanem, hogy a világ előtt számonkérje támadásait. EDEN angol külügyminiszter február 24-én a berlini kon­ferenciáról tett jelentést az angol alsóházban. Hangoztatta, hogy a Szovjet arra törekszik, hogy az Egyesült Államok kivo­nuljon Európából s egész Németország kommunista irányítás alá kerüljön. “Akik még hátramaradnánk az európai országok­ból, — mondotta — valószínűleg arra a sorsra jutnánk, szabad­ságunk és biztonságunk elvesztésével, amely ma Csehszlovákia és Magyarország osztályrésze.” Kijelentette Eden, hogy Molotov Berlinben felfedte a Szovjet céljait és szándékait. A konferencia csalódást okozott és helyen­ként szinte tragikus volt, de megtisztította a légkört. Hangoz­tatta, hogy a Nyugat összetartását és szervezkedését folytatni kell. Az európai kérdésekben bizonyos megmerevedés állott be. “A Szovjet egyetlen ponton sem hajlandó állásain lazítani. Nyil­ván attól fél, hogy ha valamely helyen visszahúzódna, a gyen­geség jelének látszana és a kommunista birodalmon belül kö­vetkezményeket vonna maga után.” ★ A berlini konferencia szemléltetően illusztrálta Moszkva “bé­kepolitikáját'’. Olyan egyesített Németországot akar, amelyben a kommunista ötödik hadosztály­ vinné a szót s nem hajlandó kiüríteni sem Ausztriát, sem Magyarországot és Romániát, sőt szükség esetén ugródeszkául használná Nyugat felé. Az európai kölcsönös biztonsági szervezetről szóló javaslata, amely kire­­kesztené Amerikát Európa ügyeiből, világosan megmutatta, hogy Eu­rópa másik felét is a saját uralmi céljaira kívánja fel­használni, amint teljesen kiszolgáltatottnak látja. Nem kétséges, hogy az április 26-i genfi konferencián viszont az Ázsia feletti orosz uralmat akarja majd tovább építeni. Koreában, mint Indokínában, kormányhatalmat, vagy rész­­hatalmat fog követelni kommunista ügynökei számára. Miként Berlinben, Európa öngyilkosságát követelte, úgy Genfben is Ázsia bolsevizálását, katasztrófáját kívánja előkészíteni. Berlin után látó ember mást nem várhat a genfi konferenciától . . . ★ ★ ★ Állítsuk fel a­zt. Bíró Benedek emlékművet! Elkészült Father Biró Benedek emlékműve. Az emlékmű Con­necticut állam legforgalmasabb útvonala fölé emelkedve fogja hirdetni annak a magyar ferencesnek emlékét, akit Amerika körülvett megbecsülésével és aki szívének minden dobbanásával magyar népének sorsát szolgálta. Ez az ő népe állítja fel az em­lékművet. Akik becsültük, akik szedettük, hallgattuk, olvastuk és megértettük, gyűljünk össze emlékében és állítsuk fel em­lékművét.

Next