Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1955 (62. évfolyam, 21-51. szám)

1955-05-22 / 21. szám

1955 MÁJUS 22 ­a nemzetközi bék­e keresztény alapjai III. Osztatlan emberiség — osztatlan béke. Az eddigiekben arra a megállapításra jutottunk, hogy a béke olyan életrend, amely igazán csak a keresztény világrend kere­tében valósítható meg. Mi már most ennek a keresztény világ­rendnek előírása és követelménye az államok egymás közti éle­tére vonatkozólag? AZ EMBERISÉG EGY CSALÁD Az emberi nem államokból összetevődő egység, hangoztatja XII. Pius pápa Summi Pontificatus című körlevelében az elfe­lejtett vagy megtagadott régi igazságot. Ez az államok társa­dalma vagy más néven nemzetközi közösség minden szerződés előtt létezik. Nem haszon és pillanatnyi érdek, nem a veszély félelme hozta létre. Hanem Annak az elgondolása, aki társas lénynek teremtette az embert. Ebbe a nemzetközi közösségbe épen ezért nem lehet tulajdonképen be- vagy kilépni, mert min­den nép kivétel nélkül a természet parancsa alapján tagja. Ennek a keresztény univerzalizmusnak fundamentuma min­denekelőtt a közös Atya, Isten. Jól mondta a nemrég elhunyt Claudel: Comment serions nous fréres, s’il n’y avait pas un Pére? Valóban, mit is jelenthet a testvériség ott, ahol nincs kö­zös atya? Wilhelmina, volt holland királynő, mondotta 1953 március 5-i rádióbeszédében: “Amidőn gátjaink beszakadtak, érezték, hogy itt Európa van veszélyben. És valójában egy euró­pai összetartozástudat nyilatkozott meg. Ez valójában gyakor­lati kereszténység volt, hozzáidomulva a tényleges szükséghez. Egység Abban, Aki jövőnk munkálásában velünk van. Építsék fel a feltámadó Európát, állandóan figyelve erre a legmélyebb gyökérzetű egységre: tegyék Azt annak alapjává!” Ez nemcsak európai viszonylatban áll, de egyetemesen is érvényes. A világ­béke szempontjából egyik alapvető feltétel, hogy a népek ter­mészetes egybe tartozásukat és­­annak legigazibb alapját felis­merjék és az abból folyó kötelezettségeket vállalják. EGYETEMES ÖSSZETARTOZÁS Az emberiség nagy család, következőleg az azt alkotó népek egymásnak testvérei. A testvéri szellem pedig az összetartozás és együttműködés. Tehát:­ 1. Nem önzés, önkeresés, hanem az egyetemes közjó szolgálata, amelyben valójában megvalósul az egyes államok célja is; 2. Nem elszigetelődés, elkülönülés, nem­zeti gettóba való vonulás, hanem szolidaritás. Minden kínai fal, Vas- és bambuszfüggöny halálos vétek a népeket Teremtő akarta összetartozása ellen. A szélsőséges nacionalizmus, az abszolutiz­mus, a totalitarizmus, a “Deutschland über alles”, a “niet” szel­lemisége, a vétójog politikai célú használata bűn a népek közti rend ellen. 3. Nem háborúskodás, gyűlölködés, hanem megértés és szeretet a népek közti összetartozandóság követelménye. A népek nem ellenségei egymásnak, köztük nem a Hobbes és Dar­win tanította ellenségeskedés a természetes állapot, hanem a megértés és béke. XV. Benedek pápa 1917 augusztus 7-én a há­borút ezért bélyegezte Európa szégyenének, mert testvér vére hullott a harctereken. A népek közti béke, hangsúlyozza XII. Pius pápa, tragikus nemzedékünknek isteni parancs! 4. Ebben a népek családjában nincs csak uralkodásra és csak szolgaságra hivatott nép. Nincsen csak életre vagy csak halálra szánt nem­zet. Valamennyi egyformán a Teremtő akarata s életjogaikat — a legkisebb is! — nem szövetségestől, földi jóbaráttól, nem szerződéstől nyerte, hanem attól, aki az ember közösségi ter­mészetében az államoknak is létet adott. A keresztény univerzalizmusban gyökerező testvéri szolida­ritás tehát a keresztény világrend másik előírása. H­a a népek békét akarnak, ezt a kötelezettséget vállalniok kell maradék­talanul! És minden hátsó gondolat nélkül! Ez azonban már ne­velés munkája is, s minden ember feladata. Innét a hollandiai “Bond zonder n­aam”, “Névnélküli Egyesület” jelszava: javítsd meg a világot, de kezd önmagadon! IGAZSÁGOSSÁG ÉS SZERETET A népek családjának és a nemzetek együttműködésének leg­jellemzőbb sajátsága az igazságosság és a szeretet. Igazságosság, amely mindenkinek megadja azt, ami megilleti. Ez áll a köl­csönös tiszteletre, megbecsülésre, bizalomra, a földi javak el­osztására is. XII. Pius pápa meg nem szűnően hirdeti, hogy a népek közti gazdasági szolidaritás elengedhetetlen feltétele a békének. Ez az igazságosság minden nép igaz követeléseit szám­ba veszi és rendezi. De hogy az igazságosság megvalósítása, a “summum ius sum­ma injuria” ne legyen, elengedhetetlenül szükséges a szeretet. Szent Tamás állapítja meg, hogy az igazságosság csak közvetve teremti meg a békét, míg a szeretet közvetlenül, mert a szeretet egységesítő erő. Az igazság önmagában rideg, sokszor taszító, ellentétet váró valami. Míg a szeretet melegsége, megértése el­lentétet képes áthidalni. A népek békéje az igazságosság és a szeretet gyümölcse s ezért igaz Gerb­er lyoni bíboros megálla­pítása a barcelonai eucharisztikus kongresszuson: vagy szeretet az emberek között, vagy háború a népek között. HAZASZERETET — EGYETEMES EMBERTESTVÉRISÉG Az emberi nem egysége az államok közösségében nyilatkozik meg. Ez pedig nem egyetlen mammut világállam, hanem az önálló államok családi közössége. A nemzetközi közösség tehát nem nyeli el, nem teszi fölöslegessé az egyes államokat, hanem azokat mint tagjait föltételezi és közöttük az egész és rész vi­szonya áll fent. A helyes értelmű nacionalizmus és univerzaliz­­mus Istentől akart értékek,­­amelyek egymás kiegészítő valósá­gok. Ennek következtében az egyes államok nem korlátlanul szuverének, hanem egyetemes rendeltetésüknek megfelelően az korlátozva van. Mindebből pedig az következik, hogy a haza­­szeretet a keresztény világrend követelménye. De csak a szeretet rendjében maradhat erény. Mihelyt önzővé válnék, válogatna és kizárna másokat, mihelyt elfelejtené, hogy a határokon túl is embertestvér lakik, megszűnnék törvényes lenni. Az univer­­zalizmus és patriotizmus helyes összeegyeztetése a keresztény világrend követelménye és a világbéke egyik feltétele. A NÉPEK EGYSÉGÉNEK JOGI SZERVEZETE Az emberi család egységének jogi szervezetben kell testet öl­tenie. Erre nem volt mindig szükség. A fizikai távolság meg­akadályozta ennek megvalósítását. Ma már más a helyzet. A technika következtében a legtávolabbi népek is egymás szom­szédjaivá váltak. Ezt a világorganizációt, az egyenjogú népek supernacionális közösségét, nem lehet erővel kikényszeríteni. A megbukott Népszövetség és a sokban tehetetlen UNO igazolja ezt. Hogy sikeres és hatékony legyen, annak az összes népek fe­lelősségérzete a feltétele és az, amelyet a pápa sokszor hang­súlyoz, hogy igyekezzenek kiküszöbölni az eddigi hibákat. A né­pek természetes szolidaritásának megfelelő világorganizáció ké­pes csak a nemzetközi anarchia után a jog tiszteletére alapozott emberi együttélést biztosítani. A világbéke elengedhetetlen feltétele tehát a maradéktalan visszatérés a keresztény világrendhez, amelynek egyik előírása az osztatlan emberiség. Ezért valljuk XII. Pius pápával: a jelen­legi helyzet csak­­akkor javulhat meg, ha az összes nemzetek el­ismerik az emberiség közös szellemi és erkölcsi céljait! Aki ennek megvalósításán fáradozik, az a­rab népek felszabadulásának, s így a magyar feltámadásnak is leghathatósabb munkálója! Dr. Mihályi Gilbert, O. Praem. v (Folytatása következik) KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Father Galambos József: Ahogy én látom... IV. Kállay Miklós: "Levél magyar ügyben" Negyedik és remélhetőleg az utolsó fejezet Kállay Miklós a magyarsághoz intézett levelét illetőleg. Eddig igyekeztünk rámutatni arra, hogy Kállay a Nemzeti Bizottmány veszett fej­széjének veszett nyelét igyekezett megmenteni, nem nagy sikerrel. Nehezen lehet feltételezni Kállayról azt, hogy nem ismerné, ne látná azt, hogy a NB úgy járt, mint az a padlófestő, aki a sarokba festette be magát és most nincsen útja kifelé, hacsak nem a frissen festett padló­zaton át. Nem tudjuk elhinni, hogy Kállay Miklós elhinné mindazt a szépet és jót, amit a NB-ra ráakasztott és ne látná azokat a hibá­kat, amelyek gyűlöltté tették ezt az intézményt az emigrációs magyarság széles köreiben. Ne­hezen tudjuk megérteni, hogy Kállay Miklós miért vállalkozott erre a feladatra, avagy ha vállalkozott, mik voltak az inditó okai, mik a céljai? Mert kellett, hogy legyenek inditó okok, kellett, hogy legyenek céljai. Nem vagyunk gondolatolvasók s épp ezért nem tudunk mást tenni, mint ítéletet, kritikát mondani afölött, amit látunk és csak találgatni ott, ahol a szál elveszik s nem tudjuk azt megtalálni. Mi min­den kritikánk és neheztelésünk mellett sem vonjuk kétségbe Kállay Miklós jó magyarságát ,és becsületességét, csupán érthetetlenül állunk az egész furcsa jelenség előtt. Lehet, hogy Kállay politikus észjárással akar valamit elérni, a sorok között mondani, hogy megértsük, azonban mi olyan emberek va­gyunk, akik az értelmesen kimondott szavak­ból értünk és a sok mellébeszélés, kétértelmű kijelentések után csakis a nyílt beszédnek adunk szavahihetőséget. Szerintünk Kállay sokkal többet tudott volna elérni a magyarság­nál, ha őszintén, egyszerű nyelvezettel mon­dotta volna el tapasztalatait, meglátásait, ter­veit és céljait ahelyett, hogy dodonai jóslatú szavakba burkolja mondanivalóját. Ha Kállay híres volt a Kállay-kettősről, amint ezt oly szí­vesen ragasztják személyéhez, jelen írását csak politikai lumbának vagy sambának nevezhet­jük. Amint a pittsburghi Magyarság megálla­­pította: “Régen olvastunk egyszerre ennyi igaz­ságot és ennyi tárgyi tévedést — egy csomó­ban.” Körülbelül ebben aztán benne van mind­az, amit az emigrációs magyarság gondol Kál­lay leveléről. Bizonyos azonban, hogy érdekes tanulmány tárgya lehet ez a levél annak a szá­mára, aki találgatásokban leli örömét, hogy a későbbi fejleményekből megállapítsa, hogy mennyiben járt közel a valósághoz. Ma azon­ban, legalább is ez a mi meggyőződésünk, hább van szükség egyszerű, érthető igazmon­dásra, mint politikusan megszerkesztett “há­mozd ki az igazságot, ha tudod”-féle írásokig. NB összetétele ... Mi, akik kezdettől fogva figyeltük a NB ösz­­szetételét, már az elején megállapítottuk, hogy annyi ellentétes “árnyalat” sűrűsödik össze a NB-ban, hogy ez a tény magában lehetetlenné teszi azt, hogy hasznos munka fejlődjön ki ott. Kezdettől fogva láttuk, hogy az árnyalatok egy­más közötti versengése — ha már más nem is — teljes tétlenségre fogja kárhoztatni ezt a tes­tületet. Mert ott, ahol a legfőbb gond az, hogy ki és mennyit kap, ott a közérdek, jelen eset­ben a magyarság érdeke föltétlenül kárt szen­ved. Mert azok, akiknek egyéni vagy pártérde­kük a legfontosabb, nem fogják egyéni vagy pártérdekeiket a nemzet érdeke alá rendelni. Egyszerű emberi jellemvonás. Már­pedig a NB- nál kezdettől fogva szinte részekre osztották a magyar nemzet érdekeit párt és egyéni pontból. Nem is mentek semmire, nem is kí­­náltak semmit, hacsak azt nem tekintik ered­ménynek, hogy a pártok és egyének még ma is ragaszkodnak ugyanehhez a megosztódottsá­­hoz. Talán erre utalt Kállay Miklós, amikor “megmerevedésről” beszélt. A baj csak az­ért, hogy velük együtt megmerevedett a nem­zet érdeke is, sőt majdnem véglegesen és teljesen kihalt. Mert a NB hosszú hét év alatt nem tud semmi maradandót felmutatni, semmi hasí­to­­sat nem alkotott, sőt egész életét annak bizo­­nyizgatásában töltötte, hogy minő nagy ami­bolsevisták voltak odahaza és milyen nagy de­­mokraták itten. Pedig egyik sem igaz. Nem voltak odahaza antibolsevisták, mert hi ha lettek volna, akkor nem adták volna el az­ or­­szágot és népet napról-napra, darabonkint, iínn demokraták itten, mert a NB-t még a legna­­gyob jóakarattal sem lehet — lelkiismeretiíve-­­­int — demokratikus szervezetnek nevezni, hisz sem megalakulásába, sem működésébe senki be nem folyhatott s a “csőcselék” — már magyarság — elől légmentesen elzárkóztak, sőt nyilasozták, nácizták és fasisztázták, hogy csak úgy füstölgött. Ite Kállaynak abban sincs igaza, amikor az ös­­szetétel védelmében arra hivatkozik, hogy a szo­­cialisták nélkül a NB nem állhat meg, így a “szocialisták” — eléggé tág fogalom - ha­sítják a NB letet, akkor már régen rossz, sze­­rettem volna, ha Kállay Miklós kissé pontosab­ban meghatározza, hogy mit ért a “szocialistái" elnevezés alatt. Kire gondolt? Peyer Károlyt Pisky Schmidtre? Vagy kire? A valóság az, járty a NB-ban tényleges szocialista nincsen. Mert igazán nem lehet a jó öreg Peyerre ráf«Éli, hogy ő szocialista? Inkább — múltra ítélve — beillik akár kapitalistának, akárj^B| utasnak, de nem szocialistának. GyanúrA^s hogy Kállay a NB még szélsőbb­ek­et fogta a “szocializmus” kalapja alá. Igaz, ez így jobban hangzik, csak az a baj, hogy^^B fedi a valóságot. Kállay mondja: “De hogyan képzelhessük ten, ahol a munkásszervezetek 20 m­illió­juk van. magyar szervet szocialista nélkik Újra csak kétségbevonom Kállay MilSH­ irányban mutatott “tudatlanságát”. Az ame­rikai munkásszervezetek teljesen mások, mint az európaiak, nevezetesen a magyar szakszer­vezetek. Odahaza — ne keressük most miért — a szakszervezet elnevezés azonos volt a marxista elgondolással. Meggyőződésünk az, hogy a szo­ciáldemokrácia idővel kommunizmussá érlelő­dik, akárcsak a kisded emberré nő, ha elél ad­dig az ideig. Vagyis csak idő kérdése. Az ott­honi 1918—19-es, m­ajd az 1944—45-ös esemé­­­nyek újra csak igazolták ezt az elgondolást. Pe­yer pedig élő tanú erre. Az amerikai szakszervezetek kezdettől fogva nem voltak azonosak az európai szakszerveze­tekkel s a marxizmus csak akkor csúszott be, amikor a kryptokommunisták befurakodtak és a kommunista utasítás alapján egyes szakszer­vezeteket hatalmukba kerítettek. Ez pedig kez­dődött a 30-as években, amikor az ötödik had­oszlop elindult Moszkvából. Az amerikai munkásvezérek nagy része telje­sen tájékozatlan volt az európai szakszerveze­tek konstrukciójával, azok működésével és cél­jaikkal is. Innen érthető, hogy csak akkor vet­ték észre a nagy veszedelmet az amerikai mun­kásszervezeteket illetőleg, amikor már majdnem késő volt. Munkás­munkás, munkásvezér mun­kásvezér és nem politikus, különösen nem bol­sevista politikai célokat kereső, azokért mun­kálkodó titkos kommunista. Ezt is megtanul­ták. A szakszervezetek eme speciális tulajdonsá­gát Kállay teljesen figyelmen kívül hagyja s a társutas NB tagok jelenlétét a 20 millió ame­rikai munkással akarja fedezni. Igaz, hogy a háború alatt és után felburjánzott itt Ameri­kában a “demokrácia” szent nevében a politi­kai csalán s a modern “gondolkodás” — inkább agyalágyultság — demokr­atának nevezett min­denkit, aki nem volt “náci”. Mert abban az idő­ben mindenki náci volt, aki nem volt “demo­krata” — bolsevista értelemben. Az amerikai munkásság egyáltalán nem kö­vetelte volna a magyar “munkásvezérek” jelen­létét a NB-ban, hisz az amerikai munkásság nagy része még ma sem tudja, hogy élnek-e vagy halnak, azonban az nagyon is lehetséges, hogy az ötödik hadoszlop “munkásvezérei” vol­tak vagy lettek volna azok, akik harsányan kö­vetelték volna a magyar “munkásvezérek” je­lenlétét, föltéve, hogy azok akár nyílt, akár tit­kos bolsevisták. Lehet, hogy ez nagyon kelle­metlen igazság, de igazság." A háború sok min­dent a feje tetejére állított, hisz az akkori hiva­talos amerikai propaganda a Szovjetről úgy beszélt, mint “a harmadik nagy demokráciá­ról”. Pedig a Szovjet akkor sem volt más, mint ma, diktatúra. Ne akarja Kállay Miklós az amerikai mun­kásság nyakába varrni a “szocialisták” jelen­létét a NB-ban. Viszont az is igaz, hogy a leg­utóbbi tíz esztendőben óriásit fordult a világ, még itt Amerikában is s ezt illenék tudomásul venni a NB-nál is. Azonban nem is várhatjuk ezt tőlük, hiszen reménytelenül “megmereved­tek”. Végszó . ♦ A “Levél Magyar ügyben” egyéb megállapí­tásaival is vitába kezdhetnénk, azonban úgy gondoljuk, hogy nagyjában kitértünk minden­re. Megállapíthatjuk teljesen tárgyilagosan, hogy a NB sajnálatosan elcsúszott s egyáltalán nem valósította meg, sőt még közelébe sem ju­tott annak, aminek megvalósítását céljául tűzte ki. Mindenki tudja és ismeri a NB-on belül folyó egyenetlenkedést, féltékenykedést és az egymás­sal szemben tanúsított kétszínű játékot. Ilyen körülmények között egyenesen csodálatos vol­na, ha a NB valami hasznosat, okosat is csinált volna. Ezt a szerencsétlenül végzetes elcsúszást iga­zán kár volt Kállay Miklósnak szíves pártfo­gásába venni és azt úgy tüntetni fel, mint olyas­valamit, amiből akár az egyetemes magyarság­nak,­­akár az emigrációs magyarságnak haszna származhatott volna. Mi Kállayval szemben hibáztatjuk, hogy ilyesmire vállalkozott és meg­állapíthatjuk azt, hogy célját egyáltalán nem érte el, mert a magyarság az egészben olyan manővert lát, amely méltatlan Kállay szemé­lyéhez és amelyet múltja után ítélve, a NB egy­általán nem érdemelt meg. Ha a NB valaha is mutatott volna hajlandóságot arra, hogy a magyarsággal és a magyar emigrációval szóba álljon, akkor mi is másképpen cselekednénk, mert hiszen senkinek sem okoz gyönyörűséget kiteregetni a NB szennyesét. Mást aligha talá­lunk ott. Előttünk mindenkor érthetetlenek látszott az, hogy a NB csökönyösen erősítgeti saját és választott körének igazságát a többséggel szem­ben és az az érzésünk, hogy csakis ebben a szűk körben képes elhitetni, hogy tényleg hasznos intézmény. Nem beszélünk a sajtófullajtársaik­ról, akik az esetleges lehulló morzsák kedvéért zengik a dicshimnuszokat. Ezeket mindenhol megtaláltuk a múltban, ahol koncról volt szó s most is ott vannak, ahol a számukra oly so­kat ígérő húsos fazék rotyog. Ha ezek a NB-n­ak a jó magyarok, mi jó étvágyat kívánunk nekik is, meg jó gyomrot a NB-nak, de magunkat tá­voltartjuk tőlük. Akárhogy is forgatjuk a dolgot, a NB vezető­sége, a VB tagjai sem odahaza, sem itt az emig­rációban nem úgy cselekedtek, hogy a magyar­ságnak bizalmára érdemesek lettek volna. Ezért és csakis ezért nem áll velük szóba a magyar­ság. Kibővíteni? Megreformálni? Kibővíteni lehet, de megreformálni nem. Ha a rothadt al­mákat ki nem dobálják — ezt pedig nem fog­ják — akkor ott vagyunk, ahol a part szakad. A rosszul begombolt mellényt végig ki kell gom­bolni és csak akkor lehet visszagombolni ren­desen. Sőt még ez is a NB-t illetőleg csak “gim­­plem-gombolom” lenne minden haszon nélkül. Ha pedig nem olyan időket élünk, hogy játszani siessen­ ­. 34. oldal Magyar igazság - magyar munka “Gyilkosságból, rablásból, elhurcolásból senkinek sem lehet haszna, meg államnak, nemzetnek, népcsoportnak sem és akkor sem, ha ezek az Atlantic Charter ellen elkövetett bűnök állami rendeletre történtek“ — így foglalta össze a Vasárnap 1952 február 23-án azt, amit a mai szörnyűségek között magyar igazságnak is tartunk. A magyarság szomorú helyzete szüksé­gessé tette ennek az álláspontnak a leszögezését. Mert nem hisz­­szük, hogy Eur­ópának akad népe, amely nehezebb helyzetben lenne, mint a magyar nép. A trianoni békében etfelé tépték, aztán a párisi békében még jobban megcsonkították és újabb politikai haszonélvezőknek adtak lehetőséget arra, hogy a ma­gyar népet ritkítsák, rabolják, elhurcolják. A megnövekedett igazságtalanság arányában természetesen nehezebb a szabad földön élő magyar emigrációnak is a­ helyzete. Ma a magyar emigrációnak nemcsak az a kötelessége, hogy a világ romlását, elözönlését készítő bolsevizmus elleni harcban részt vegyen, e­­mellett dolgoznia kell minden lehetőség felhasználásával azért is, hogy a szabad nyugatot rádöbbentse a két békeszerződéssel elkövetett igazságtalanságokra és embertelenségekre. Tehát ren­dületlen küzdelem a kommunizmus ellen a magyar nép szabad­ságának kivívásáért és közben megalkuvás nélküli munka a ma­gyar nép igazságának elismertetéséért. Bizony ez sokkal nehe­zebb, mint a többi emigráció feladata. De vájjon mi a szabad világ biztonságában kiszakiadhatunk-e ettől a kettősen nehéz feladattól, amikor arra gondolunk, hogy a többi középeurópai népnél hányszor súlyosabb a magyar népnek a a szenvedése? A magyar emigráció tehát nem követheti a többi középeurópai emigráció példáját és életét, mert ha ezt teszi, súlyos mulasztást követ el. A román, a cseh, a szerb, az ukrán emigráció a volt ‘status quo” fenntartását kívánja és csak az orosz, a kommu­nizmus alóli felszabadítást követeli. A mi magyar örökségünk sokkal bonyolultabb ennél. És amikor ma már több mint egy év­tizedet töltöttünk külföldön, a szabad nyugaton, hogyan és mi­lyen mentegetőzéssel fogunk a felvidéki, erdélyi, délvidéki ma­gyarok szemébe nézni, hazatérés után, ha felszabadították a kommunizmus alól, de azokat nem szabadítják fel a cseh, román és szerb rabtartóik alól. Igaz, egyszerűbb is lenne a cseh, román, szerb emigráció helyében lenni és a Nyugat kommunista zsar­nokság elleni soraiban, más kínzó feladatok gondja nélkül ha­ladni. Magyaroknak születtünk, több a teendőnk. A szabadságért vívott küzdelemben és ami nagyon nehéz, aközben meg kell ér­tetni a Nyugattal, hogy micsoda égbekiáltó igazságtalanság tör­ténik az elszakított területeken a magyarsággal és ha nem vi­gyáznak, hogyan lesz a kommunizmus alatti gyilkolás, rablás és elhurcolás haszonélvezője a Magyarországra leselkedő szom­szédos sovinizmus. Hiszen, hogy ez kereszténytelen és igazság­talan ügy, arról, bármilyen nehéz, még a józanabb cseheket, szlovákokat, ukránokat, románokat, horvátokat, szlovéneket és szerbeket is meg kellene győzni. De lehet-e ezt úgy tenni, ha az egész ügyet mint kivihetetlen­t félretesszük, vagy tehet-e majd úgy, ha a döntés pillanatában ébredünk rá minderre és majd akkor futkosunk jószándékú, de magyar ügyben tájékozatlan államférfiak előszobáiba, hevenyészve összeütött memorandu­mokat kínálgatva. Akármilyen kellemetlen, akármilyen leintésre is számíthatnak, akármilyen nehéz is, azoknak, kikben él a fe­lelősségtudat, ma kell elmondani, hirdetni, amíg ráérnek a meg­hallgatásra. A kényelmesebb szerep és a kevesebb munka sajnos nem a magyarnak jutott osztályrészül. Az emigrációban sem. Ez az első gondolat, amelyet fel kell vetni, amikor a Cseh­szlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya összeül New Yorkban május 28-án, hogy a Clevelandban kapott felhatalmazás alapján a magyar emigráció feladatait megvitassa. A másik gondolat ebből következik. Igen nehéz és fárasztó munka elvégzéséről lesz szó. Ebben a munkában nem jár díjazás, jutalom, hanem csak még több fáradtság. Ehhez olyan magyar férfiak és nők vállal­kozása szükséges, akik dolgozni tudnak és akarnak. Nem poli­tikusokra van szükség, akik a magyar közélet múltjának külön­böző rétegeiben élnek még ma is, hanem olyan magyar férfiakra és nőkre, akik ma a Nyugat körülményeit ismerik és szel­lemi munkaképességüket a nehéz és csak áldozatokat ígérő fel­világosító munkára­ hajlandók felajánlani. Az emigrációban — szerintünk — nem a politikai csoportok, vagy bármilyen más elválasztó személyi sajátosságok számítanak. Nem. Hanem csu­pán az, hogy a keresztény erkölcs alapján, a magyarság hagyo­mányaihoz hűen van-e valakiben szellemi munkakészség és haj­landó-e közös munkáj­a, a magyar igazság megismertetésére fel­ajánlani. Nincs annyi erő és nem lehet annyi jószándék, hogy ne jutna a feladatokból. Értsük meg, nem jutalomért, nem sze­replésből, nem, hanem a feladatért és szolgálatból. Olyan mun­kaközösségben, amelynek más célja nincsen, csak a magyar kér­dés súlyos, tragikus helyzetének feltárása, az amerikai tárgyi­lagos közvélemény és az elnyomott, magyar nép ügyével rokon­szenvező, aziránt érdeklődő hivatalos tényezők előtt. Elhanya­­­golt, hatalmas és szinte reménytelen munka. De kiben remény­kedjünk, ha már mi sem vágunk neki? Az igazság győzni fog — mondotta a Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya felhívásában. Ha hajlandók vagyunk mun­kát végezni az igazság szolgálatában, — válaszoljuk erre. A május 28-i new yorki találkozónak tehát kettős legyen a jel­szava: magyar igazság és magyar munka. Adjon az Isten erőt, tehetséget és kegyelmet hozzá. IMPERSONAL TÓTH BABA BALETT MESTERNŐ május 21-én, szombaton este 7:30 órai kezdettel .a Bethlen Teremben (East Blvd. és Buckeye Road sarok) NAGY BALETT ESTÉT RENDEZ iskolájának és kiváló tanítványai és társa közreműködésével Több vendégszereplő — Előadás után tánc Belépődíj az előadásra és a táncra együtt $1.50 Új magyar film a clevelandi Moreland Színházban! 11820 Buckeye Road Május 21 és 22-én, délután 5 órától folytatólagosan a MOLNÁR FILM bemutatja a háború alatti magyar filmgyártás remekművét, a KIVÁNSÁGHANGVERSENY­T Másfél órai ének, zene, tánc, kacagás és könny! A film szereplői a magyar közönség régi kedvencei! Belépőjegy felnőtteknek $1­00, gyermekeknek 60 cent Az előadás tiszta jövedelme az európai magyar iskoláké lesz HALLATLAN! 1949 FORD $295 — 1949 CHEVROLET $295 — 1950 FORD $395 — 1950 PONTIAC $395 — 1950 CHEVROLET $395 — 1951 STUDEBAKER $550 — 1951 FORD $595 Teljesen felszerelve, számos kocsi automatikus transmissióval. Nagy választék újabb évjáratú autókban. Kereskedői árak — Régi autóját becseréljük — Részletfizetés A 3 DUNAJSKY FRIENDLY MOTORS 6S01 LORAIN AVENUE, CLEVELAND, OHIO - AT 1-0014, OL 1-5457

Next