Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1956 (63. évfolyam, 1-51. szám)

1956-07-22 / 30. szám

1956 JÚLIUS 22 Barátkozás - de kikkel? A világsajtót a poznani események hírei járták be és az olvasók bizonyára megborzadtak arra gondolva, milyen kormányzat a kommunista kormányzat, amely állandóan a háború ellen sza­val, de ugyanakkor a legnehezebb háborús fegyvereket használja saját állampolgárai ellen, ha azok véletlenül igazságtalannak tartják a fizetés-leszállítást, vagy nem kívánnak tovább éhezni egy politikai rögeszme hizlalása miatt, vagy azt követelik, hogy hagyja el országukat egy idegen hatalom sáskahada. És íme, ugyanakkor nagyméretű fényképfelvételeket közöltek a lapok, amelyeken London, angol főváros polgármesterét, Lord Mayor Cuthbert Ackroydot láttuk, amint a Londonban vizitelő szovjet katonákkal összefogózva, nyakában a nyugati szabad világ, sza­bad demokratikus és titkos választása révén elnyert méltóság díszláncát viselve, baráti nótázásba kezdett. A kép egy kis gon­dolkozásra késztethet mindenkit. Ez a londoni polgármester a demokratikus titkos választójognak köszönhette tisztségét, amelynek láncát nyakába akasztva hordja, amíg harsány nó­tázásba csap a fotográfus gépe előtt, tudván, hogy ezt az oroszok világszerte fel fogják használni a kommunistákkal való együtt­élés propagálására. Vájjon ugyanez a londoni polgármester nem, tartja szükségesnek, hogy a lengyel és magyar emberek ugyan­oly választó és más szabadságjogokkal, emberi igazságuk és mél­tóságuk biztosítékaival rendelkezzenek, mint ő lordsága? És ha igazságnak tartja, hogy senki ne akadályozza meg őt abban, hogy népe szabad választását élvezve, nyakában hordja a szabad választás, haladottság, emberi igazság politikai jelvényét, akkor hogyan ringatózhat baráti éneklésben Összefogózva azoknak a katonáknak a képviselőivel, akik a poznani munkásokra légel­­hárító ágyukkal és tankokkal lőttek, pedig ezek a munkások fegyvertelenek voltak, pedig ezeknek első soraiban gyermekek és asszonyok haladtak, pedig — és ez a legfontosabb, ezek a mun­kások egy betűvel sem kívántak többet, mint amit éneklés köz­ben a nyakában csüngő londoni polgármesteri lánc jelképezett: szabad és titkos választásokat,­­a terrort kifejtő szovjetorosz ka­tonák távozását, emberi szabadságjogaik és igazságuk érvénye­sülését. A londoni polgármester nyilván azt válaszolná erre a kérdésre, ha kérdésünkről valaha is tudomást szerezne, hogy mindezt a világbéke megőrzése végett tette, hiszen az oroszok kijelentették, hogy többé nem lesz háború. Ez nagyon szép kijelentés és senki sem kívánja jobban, hogy ne legyen többé háború, mint mi. Azonban a mi véleményünk szerint mindaddig, amíg fegyvert használnak, máris jelen van a háború és ha háborút viselnek ellenünk, vagy megadjuk magunkat, vagy védekezünk. Tehát az, hogy az angoloknak kijelentik Kruscsevék, ellenük nem in­dítanak háborút, ez nem nyugtatja meg azokat, akik ellen az oroszok ma is viselnek háborút. A poznani események a világ eljövendő sötét napjainak rémképét vetítik elénk. Azt sem fogják a mindenáron barátkozók háborúnak tartani, ha a jövőben a megrémült orosz zsarnokok atombombát fognak használni az elnyomatás ellen felzendülő, szabadságot és kenyeret követelő nép óriási megmozdulásával szemben? Tehát: a béke katonáinak tekinthetők annak a hadseregnek a katonái, amely hadsereg légelhárító ágyúkból és nehéz tankokból lövöldöz fegyvertelen emberekre? ! ^iiniHlUUIIIIIIIIIIIIIIIIIIII|||!ll|||||||||||||IUII|illllllllllllllll|ll||||||||||||||||||||||||il||||||||||lilll|||||||j|||||||||||||||||||!il||||||||||ili||||||||||||||||||||||||||||i|||||||||||||||||||||,,|||||||||||||||||||||||||ti||||||||||||||||||i_;, -rMiiiiittiiiniiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin ' ALKALMI HÁZVÉTEL FLORIDÁBAN| | Gyönyörű, 2 hálószobás, európai méretű, nagy garázs és mű- | | hellyel felszerelt családi házat vehet Floridában 2000 dollár | | lefizetés mellett. A teljes adómentességet élvező ház 100x100 | | láb nagyságú kertben áll árnyéktartó, valamint gyümöl- | | csörő narancsfák között, iskola, bus megálló és shopping | | center közvetlen közelében és 15 percnyire gyalog a híres | | kénes meleg-gyógyfürdőtől. Teljesen bebútorozva komplett | | konyhai felszereléssel, valamint mosógéppel az ára 7000 | | dollár, melyből a hátramaradó 5000 dollár, havi 50 dolláros | | részletekben törleszthető le. Érdeklődők Írjanak a tulajdonos címére: Kertész József, 1014 Seward Street, Tampa 4, Florida 1 Gyászjelentés és köszönetnyilvánítás Fájdalomtól lesújtva, de Isten kifürkészhetetlen akaratá­ban megnyugodva jelenti a gyászoló család, hogy a szere­tett férj, jóságos édesapa, feledhetetlen nagyapa és déd­­nagyapa, testvér és rokon, MIKLÓS ISTVÁN 1956 június hó 1-én, South Riverben (N. J.) elhunyt. Ezúton mondunk hálás köszönetet mindazoknak, akik fe­ledhetetlen halottunkért szentmisét szolgáltattak, azoknak, akik virágot helyeztek ravatalára, akik ezekben a nehéz órákban melettünk álltak, megjelentek autóikkal, akik ha­lottvivőként kísérték utolsó útjára. Köszönet minden jó szomszédunknak, jóbarátunknak, jó ismerősünknek, akik meglátogatták ravatalánál és elkísérték utolsó útjára. Miklós István 82 évvel ezelőtt született Magyarországon, Gömör megyében, a rozsnyói járásban lévő Lice községben, ahonnan 62 évvel ezelőtt vándorolt ki Amerikába. Egyik alapítója volt a south riveri egyházközségnek. 62 éven át hűséges előfizetője volt a Vasárnapnak, még attól az időtől kezdve, amikor Msgr. Böhm Károly, mint a Szent Erzsébet Hírnökét elindította. Munkás, szép és eredményes életének bizonysága hűséges, nagy és szép család vette körül rava­talát. Most ünnepelte 59-ik házassági évfordulóját. Tagja volt a Rózsafüzér és a Holy Name Társulatoknak. Gyászolják: özvegye: Miklós Istvánné, Szintay Juliánna (született Borsodszendrőn), gyermekei: William Miklós, három leányuk, Mrs. Peter Jacobson (Perth Amboy), Mrs. Anna Miklós (North Brunswick), Mrs. Raymond Smith (South River), testvére: András, Licén, Magyarországon és 9 unoka és 7 dédunoka. AZ ÖRÖK VILÁGOSSÁG FÉNYESKEDJÉK NEKI! KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Ahogy mi ••• Sorsdöntő időket él át ma Szent István népe, összeszorított fogakkal némán és öntudatosan veri vissza a bolsevizmus egyre jobban és érez­hetőbben hullámzó nyílt, vagy jól álcázott tá­madásait. A keresztény magyar léleknek min­den idegen, amit Moszkva ad, tanít, vagy igér szép szólamokkal. Minden idegen, amit a telj­hatalmú megbízottak, bizalmi állást élvezők, besúgók és álapostolok állandóan felszínen tar­tanak, amiről a rádió naponként ömledez és amit a szolgalelkű szerkesztő elvtársak firkál­­gatnak. A magyar otthon ma is erős vár és meg­hitt szentélye a családoknak. A templomokban még mindig isteni igazságosságról, emberi jo­gokról, egyenlőségről, testvériségről és szabad­ságról beszélnek. Az egyház nem változtatta meg kétezer éves tanítását, érveiből és meggyő­ződéséből sem engedett egy jottányit sem a ba­ráti Szovjetunió, vagy a még barátságosabb ge­neralisszimusz közvetlen vállveregetéséért és el­ismerő szavaiért. A magyar léleknek minden idegen, ami Moszkvából jön és ösztönszerűen ellenállásba mennek, ha megérzik valamin ezt a moszkvai illatot vagy a moszkvai megtévesztő mosolyt. A jólét és a béke, a mindennapi ke­nyérgond szürke, színtelen és eseménytelen napjaiban sokszor elkallódott a lélek, de a gyen­ge és ellustult lelkek máról-holnapra talpraáll­­tak s gyökeresen megváltoztak. A gyávák, gyen­gék és a félénkek hirtelen feleszméltek. Amikor már más megoldást nem találtak, amikor meg­döbbenve látták az emberi méltóság teljes meg­vetését és meggyalázását, amikor előttük tipor­tak mindent sárba, ami nekik eddig az élet ér­telmét adta meg, akkor pillanatok alatt gyul­ladt világosság, kigyulladt az áldozati tűz lel­kük beporosodott és elhanyagolt oltárain. A megpróbáltatás és a szenvedés nagyon jó tanító. A megpróbáltatások nehéz napjaiban kezdi az ember először feltámadó öntudattal és egyben vétkes hanyagsága fölött érzett őszinte bánattal keresni azt, aki minden nyomor és ín­ség, minden erőszak és megaláztatás fölött is állandó, örök és erős. Az ember Isten után kiált. Nincsen más kiút és más megoldás, nem lehet más feleletet adni a megkínzott lélek mélyéről csak ezt az egyet: Isten! A gyávából hőst, az árulókból vértanukat, a hitetlenekből bátor hit­vallókat farag. A meglevő, de kihasználatlan energiákat markolja egybe és velük szokatlan csodát művel. A lustákat, hanyagokat és této­vázókat a hideg zuhany hatásával kelti fel és csatasorba állítja őket, és forradalmat is csak akkor tanulták meg, amikor annak minden átkát saját hátukon és bőrükön tapasztalták és érezték, amikor már legázolták az egész országot. Sokan rájöttek akkor arra, hogy a kommu­nizmust nem lehet megkeresztelni és be kellett ismerniük, hogy nagyon tévedtek akkor, amikor elhitték a suttogó propagandának, hogy a “szovjet hősök” is emberek! Akik a bolsevizmus ellen harcoló magyar katona bukását, vereségét és elvesztését kívánták, akik nem akartak több katonát, fegyvert s öldöklést látni, azok kegyet­lenül csalódtak és kínos felébredésük nagy meg­aláztatással járt. Mert akkor már nem lehetett megmásítani a helyzetet, nem lehetett a fel nem ismert alkalmakat visszaimádkozni, mert már minden elveszett. Új tatárjárásról szólott... Többé nem tárgyalnak és nem alkudoznak. Még­pedig azért nem, mert már nem félnek! Az erőszaktól sem, a gyűlölettől sem. Az elvtár­sak habzó szájjal elszónokolt tanításaitól sem. A hercegprímás egyenes, szókimondó, bátor és nem alakoskodó útmutatása most termi meg a lelkekben az első gyümölcsöt. A megkínzottak és elitéltek Szavain át Istenhez találtak. Amíg Rákosi elvtársék és a többi híres társutasok felszabadulásról beszélnek, Mindszenty József páratlan találékonysággal és egyszerűséggel meghúzza a párhuzamot a tatárjárás és a mai kommunista terror gyászos napjai között. Lel­keket kelteget. Meglévő, de kihasználatlan erő­ket ébresztget. Fáradt harcosokat hív új csatára a feldugó csatakürt hangja: “Muhi a katolikus magyarság első nagy temetője. A temető felé vezető úton, amíg a tatárok rajzanak a Kárpá­tok szorosai felé, országszerte folyik a farsang és a vigasság . . . Jött a nagyböjt, de ez a nem­zet lelkét nem érintette meg. Ez a nemzet nem értette meg látogatása idejét.” Vájjon miért mondotta ezeket a kemény sza­vakat az új prímás a budapesti domonkosok templomában?! Vájjon nem ismerjük-e fel a kísérteties hasonlóságot a párhuzamba állított két szomorú történelmi esemény között?! Váj­jon nem kellett-e a magyar lelket evvel felráz­nia, hogy kicsiholja belőle a hősi elszántságot és az itj lelkesült fogadalmakat? Talán csak ilyen szomorú emlékkel megrakodva lehetett felrázni a csüggedőket, akik magukba roskad­­tak, de most már újra azt a fogadalmat ismé­telik, mely megveti a gyávaságot, megutálja a hazugságot, elítéli a tétlenséget és lehetetlen­nek találja a behódolást, képtelenséget fedez fel egyszerre a kommunisták paradicsomi boldog­ság tanaiban. Az új utón elinduló magyar lélek szégyenkezik már tétovázása miatt, az elmu­lasztott alkalmakat siratja és az eljátszott, üres évekért most hősi fokon elégtételadásra kész. Az orvos, ha operál, biztos kézzel veszi kezébe a műtéthez szükséges műszereket és így lát neki a felelősségteljes munkának, hogy életet ment­sen, gyógyítson. A beteg nem haragszik meg a sebészre, hogy késsel és ollóval dolgozik, sőt felgyógyulása után hálásan szorongatja meg­­mentője kezét. A sebész orvoshoz hasonlóan Mindszenty József a magyar lélekr­ől, szellemből és gondolkozásból vagdalta ki a káros kinövé­seket, halált hozó betegségekre biztosan gyó­gyító orvoslást kellett adnia. Ez az operáció is fájdalmas, veszélyes. A test sebei hamarabb gyógyulnak be, mint ,a szív és a lélek kínzó és marcangoló betegségei. A testi ínséget köny­­nyebb csillapítani, mint a lelkek súlyos nyomo­rát. A lélek nagy fájdalmaira sokszor alig lehet gyógyító orvosságot ajánlani. A szenvedést szenvedéssel, a fájdalmat fájdalommal és a megaláztatást csak megaláztatással lehet gyó­gyítani, hasonlóan a műtétekhez. A nemzet nagy orvosa és vezére fájó sebekre tapint ezekkel a megrázó és megalázó kemény szavakkal. Megszégyeníti azokat, akik a tatár­járás előtti idők magyarjaihoz hasonlóan nem vették komolyan az oroszt, a bolsevizmust. A tatárt is csak akkor ismerték fel igazán, amikor már lángokban állott az ország. A világhódítást Akik szolgálnak a nagykán népének... És még csak tagadni sem lehetett sok min­dent, így például a “felszabadító” vörös had­sereg minden elképzelést felülmúló kegyetlen­ségeit, nem találtak magyarázatot a halálme­netekre, a csillogó fegyverek sem tűntek el, mint azt egyesek annyira remélték és óhajtot­ták. Sötét börtönbe került az ország, a keresz­tény nép és ebben a börtönben csak egyetlen vezér és orvos akadt, aki habozás nélkül lát neki a műtétnek és megmenti a haldokló életet. A prímás a tatárról beszélt, de mindenki meg­értette, a csalódottak is és a félrevezetők is. Katonák hullahegyein hömpölygött Kelet Nyugat felé. Az ország a tatár birtoka lett. “Dolgozik a kardél, a tőr és a mocsár, öregek, férfiak, asszonyok és leányok hullanak, mint áldozati bárányok. Amerre a tatár jár — elsze­gődött magyar irányítókkal — az utak és az ösvények takarója hulla.” Amerre az új tatár végig száguld, pusztít és rombol. A géppisztolyoknak nagy szerep jutott a felszabadításban, hiszen nem lehet letagadni a megszállás utáni eseményeket, erőszakosko­dásokat, az állati nívóra süllyedt ember gátlás nélküli magatartását. A tankokkal letaposott szerencsétlen áldozatokról is tudunk, éppen úgy, mint a tömegsírokról és a kínzókamrák­­ról. Magyar holttesteken robog Kelet szennyes áradata Nyugat meghódítására, de Nyugat ezt még nem hiszi, vagy nem akarja tudomásul venni. Szovjet pribékek vezetik a bosszúállást, akik magyarul is tudnak. Csak úgy, mint régen, a tatárjárás idején. Mélyen jár az operációs kés, amikor az első nagy műtét végére ér a prímás: “Akik nem akartak magyar keresztények lenni, lestek tatárok, akik nem akartak szolgálni Krisztusnak, szolgálnak a nagykán népének.” Korunk legnagyobb veszedelme és betegsége. Ragályos betegség. A lelki vakok és szellemi tör­pék utálatos betegsége. Csak egy orvosságot adhatott ellene az, aki megakadályozta a ro­hamos terjedést, a megaláztatást, mert csak így tudta megacélozni az elpuhult lelkeket. A ma­gyar mindig büszkén gondolt kereszténysége alkotásaira és hivatása magasztosságára. Be­csülte múltját és őseit, akik ezt a hivatást tel­jesítették és tovább adták nemzedékről-nemze­­dékre. Amint a tatárjárás idején, most is akad­tak azonban árulók, akik önként állottak be az ellenség szolgálatába. Ezeket bélyegezte meg nyilvánosan és érthetően Mindszenty József. És akarta, hogy miattuk mi is szégyenkezzünk, de egyúttal helyes utat is mutat, a keresztény ma­gyarság kitaposott ezer éves ösvényeit. Akik szégyellek magyarok lenni, most válasz­út elé értek. Vagy behódolnak, vagy ellenállás­ba mennek át. Akik eddig csak lanyhán keres­ték a Krisztust, most már fogadkoznak, mert nem akarnak szolgálni az új nagy kánnak, Sztálin vezérnek. A vánszorgó, kiéhezett hadi­foglyok és deportáltak, a világ négy tájára szét­szóródó magyarság vállalja a vezeklést s a meg­próbáltatásokat. A nemzet megértette a prímás beszédét és megtalálta a hasonlat értelmét. Át­estek a súlyos operáción, mely nagyszerűen si­került. Az emberek meggyógyultak, megnyu­godtak és újjászülettek. A lélek Urát kezdték keresni, hogy lelkük szomját csillapíthassák, hogy vakságukból végleg kigyógyuljanak. Az elvtársak nem akadályozhatták meg a lelki megújulást, nem tilthatták le a néma fogadal­makat. A magához tért ország bizakodni kezdett és megindultak a reménység elapadt forrásai. A nagykán halála pedig egy nemzet feltámadását jelentette. Az emberek műve csak ideiglenes. Az erőszaknak előbb, vagy utóbb el kell buknia. Az új nagykán meghalt, de a várva-várt fel­­szabadulás még nem érkezett el. Nyugat még nem ismerte fel és nem értette meg látogatása idejét ... A mi feladatunk az, hogy a Vasfüg­göny mögötti népek felszabadulásáért dolgoz­zunk és imádkozzunk. Hogy egymásra találjunk mindenütt a nagy világban, mi magyarok. És akkor majd elfordulunk azoktól, akiknek vesze­delmes ez a magyar összefogás, a kibékülés és egymásra találás. Akik azokat rójják meg nyil­vánosan, de névtelenül, akik magyar ügyben fáradoznak és munkálkodnak. Nem félünk tő­lük és a megkezdett után tovább megyünk. Father Török Dezső 9 ISMERŐSE OLVASSA E A VASÁRNAPOT? — Felhivta-e figyelmét reá? Minél többen le­szünk, annál többet dolgozhatunk Hazánk szent ügyéért. Küldjön be pontos címeket is­merőseiről és mi szívesen küldünk mutatvány­­számokat. 3-ik oldal Washingtoni levél MI A BAJ AZ UTASSZÁLLÍTÓ REPÜLÉSSEL? — MI AZ ÉR­DEME AZ ARANYÉRMES “SZANITÉC”-NEK? — ÁLLAMMÁ NYILVÁNÍTJÁK-E ALASKÁT? — HOL TELEPEDIK LE AZ ÉSZAK-KOREAI REPÜLŐ? — MIÉRT KELL STOPPERÓRA A SZENÁTUSBAN? Biztosabbá teszik a repülést A képviselőház közlekedési albizottsága Oren-Harris elnökle­tével tartott ülésén vitatta meg a legutóbbi légiforgalmi szeren­csétlenségek ügyét. A kormány már régebben sürgette, hogy a lakatlan nyugati vidékeken is létesítsenek radar­hálózatot, mi­nek segítségével a repülőgépeket központilag, önműködően irá­nyítanák. Egyelőre 40 millió dollárt szándékozik költeni a Civil Aeronautics Administration erre a célra, de öt éven át további 200 millió befektetésre lesz szükség, ha a légi közlekedés fejlő­désének megfelelő biztonsági intézkedésekkel meg akarják aka­dályozni a katasztrófák megismétlődését. Jóváteszik a mulasztást Eisenhower elnök aláírásával törvényerőre emelkedett az a javaslat, amely aranyéremmel és havi 1 200 nyugdíjjal jutal­mazza a Chicagóban élő Gustaf Lambert volt katonai ápolót. Nemrég derült ugyanis ki éveken át elkallódott harctéri jelen­tések felszínre jutásával, hogy Lambert volt Walter Reed orvos­őrnagy legfőbb segítsége a spanyol-amerikai háború idején és hervadhatatlan érdemei vannak a sárgaláz elleni gyógymód al­kalmazása terén. A rég elhunyt Major Reed oly sok életet men­tett meg annak idején, hogy róla nevezték el a központi katonai kórházat Washingtonban, ahol legutóbb Eisenhower elnököt is sikeresen megoperálták. A Reed-féle szérum bevezetése óta a sár­galáz lekerült a halálos kimenetelű tömegbetegségek soráról. Chicagóban orvosi körök ünnepséget rendeztek egyúttal az ott lakó N­agg Lambert tiszteletére, akiben az élete veszélyeztetése árán hivatását hűen teljesítő “szanitéc” eszményképét fedezték fel annyi év után. Gondoskodnak Alaszkáról Szinte megoldhatatlannak látszó közjogi kérdések vetnek egyelőre gátat annak, hogy az amerikai szárazföld legészaknyu­­gatibb sarkát felölelő Alaszka tartományt önálló állammá nyil­vánítsák. Megnehezíti a helyzetet az a körülmény is, hogy az Alaszkához tartozó Aleut szigetsáv Szibériával határos, tehát honvédelmi megfontolások is sokat nyomnak a latban. Időköz­ben azonban az élet rohamosan fejlődik a messze vidéken, kü­lönösen mióta az Alcan (Alaskan-Canadian) országút könnyeb­ben elérhetővé teszi az eddig csak lassú haj­ójárattal vagy drága légiúton elérhető országrészt, amit az Egyesült Államok Orosz­országtól készpénzzel váltott meg annak idején. A washingtoni szenátus a képviselőházzal egyetértésben most sorra rendezi azo­kat az ügyeket amik az egy időn át kilátásba helyezett Alaszka állam közigazgatása hatáskörébe tartoztak volna. Amerikában maradhat a koreai pilóta A szenátus már megszavazta és a képviselőház is a legmesz­­szebbmenő megértéssel fogadta azt a törvényjavaslatot, mely állandó letelepedésre ad jogot No Kum Sok észak-koreai katonai repülőnek, aki a legmodernebb orosz harcigéppel három évvel ezelőtt egy amerikai repülőtéren leszállóit. Ezáltal teljes épség­ben juttatott amerikai kézre sok olyan műszert, ami a lelőtt “MÍG” gépmadarakról sérülten vagy egészen használhatatlanul kerültek birtokunkba. No Kum Sok kereken százezer dollár kész­pénzjutalmat kapott merész vállalkozásáért és mint látogató kapott beutazási engedélyt 1954-ben. Az új törvény értelmében­­végleg itt maradhat és nagyobb biztonságban élhet, mintha más földrészre kellene tovább vándorolnia. Stopperórával mérik egymás beszédeit Hónapok óta sürgeti Joseph O’Mahoney Wyoming állambeli szenátor az automobilok eladása terén mutatkozó visszásságok megszüntetését és ennek a fontos amerikai kereskedelmi ágnak a megrendszabályozását. Érthetően, a gépkocsikat forgalomba hozó gyárvállalatok nem látják szívesen, hogy eladási trükk­­jeiket, illetve élvezeti önállóságukat megnyirbálják. Több mint 50 tanút idéztek be a törvényelőkészítő bizottságba, hogy a tényállást és a lehetőségeket megállapítsák. Ezek közül többen arról panaszkodtak, hogy amikor nem követték a gyárak uta­sításait, nemhogy nem kaptak több automobilt, de még a drága pénzen szerzett eladási jogosítványaikat is megvonták tőlük. Az efelett keletkezett vita során az elnöklő Emanuel Celler brook­­lyni demokrata szenátor,­ O’Mahoney ellenfele, stopperórával mérte kollégája felszólalásait és tőmondatokat kért hosszú köz­­gazdasági elmefuttatások helyett. magyar tudományos siker Amerikában Washington állam mezőgazdasági iskolái az új tanévben hi­vatalos tankönyvként fogják használni dr. Valkó László, a Wash­ington State College professzorának legújabb tanulmányát az állam tej­szövetkezeteinek történetéről. Valkó professzor egy öt­éves kutató programm keretében dolgozza fel Washington állam gazdaszövetkezeteinek történelmi fejlődését. A most megjelent kötet a hatalmas tanulmány második része. Az első kötet a ga­­bonaértékesítő szövetkezetek gazdasági jelentőségéről szólt; a harmadik kötet, amelyen most dolgozik a szövetkezeti tudomány­ban jól ismert professzor, a Washington államban igen fontos szerepet betöltő gyümölcstermelő szövetkezetek működését fogja ismertetni. A tej­szövetkezetekről szóló tanulmány máris nagy érdeklődést keltett az amerikai szakkörökben és az első kiadás három hét alatt elfogyott. HALLGASSA a kanadai Dohányvidéki magyarok rádióját, a­ ‘Hungarian Rhapsody” rádióprogrammot minden szombaton délután 14 órakor a Woodstock (Ont.) 1340-es hullámhosszon. KALAZANTI SZENT JÓZSEF PIARISTA FID OTTHON DERBY, N. Y. (Buffalo közelében) 10—14 ÉVES MAGYAR FIUK SZAMARA Az iskola amerikai — a Fiuotthon magyar Kérjen képes prospektust: PIARIST FATHERS P. O. Box 2096, Buffalo 5, N. Y.

Next