Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1956 (63. évfolyam, 1-51. szám)
1956-07-22 / 30. szám
A nándorfehérvári győzelem és a déli harangszó 500 éves jubileumának irodalmi ünnepe Clevelandban Július 21-én A nándorfehérvári győzelem 500 éves jubileumán, július 21-én, Clevelandban a magyar szellem és alkotóerő ünnepel. Ez volt Father Pintér Sándornak, a toledói Szent István egyházközség plébánosának szándéka, amikor a jubileumi év kezdetekor három 100 dolláros pályadíjat tűzött ki a déli harangszó himnusza szövegére és zenéjére, valamint a nándorfehérvári győzelemről szóló regény kitüntetésére. Father Pintér Sándor a Vasárnapot és Dunai Intézetet bízta meg a pályázat lebonyolításával. A július 1-én lezáródó határidő alatt számos pályázat érkezett be a világ minden részéről. A bíráló bizottságok munkája még folyamatban van, a bizottságok döntését július 21-én, jubileumi irodalmi ünnepség keretében fogják ismertetni a clevelandi Szent István Kör kerthelyiségében, rossz idő esetén a Kör nagytermében. Ugyanakkor történik meg a nyertes művek szerzőinek nevét tartalmazó jeligés borítékok felbontása, valamint a pályadíjjal kitüntetett művek előadása, illetőleg bemutatása és ismertetése. Cleveland ezen az estén ismét a világ minden tájékára szétszórt szabadföldi magyarság érdeklődésének, lelki kisugárzásának középpontjában fog állni, hiszen a beérkezett pályázatok valamennyi földrész magyarságát képviselik. Az ünnepség műsora a következő: Amerikai Himnusz. Laskó János ügyvéd, a Dunai Intézet elnöke: Elnöki megnyitó. Dr. Somogyi Ferenc, egyetemi m. tanár, a Dunai Intézet kulturális titkára: A jubiláns pályázat jelentősége. A déli harangszó himnuszának szövegpályázata — beszámol dr. Somogyi Ferenc. A pályadíjnyertes művek bemutatása — dr. Fekete Bertalan. A déli harangszó himnuszának zenei pályázata — beszámol Father Takács Gábor OFM, a Vasárnap főszerkesztője. A pályadíjnyertes mű bemutatása — Mózsy Istvánné és Wégling István. A déli harangszó regénypályázata — beszámol Eszterhás István. “Miért tűztem ki a nándorfehérvári jubiláris díjakat?” — Elmondja Father Pintér Sándor, a toledói Szent István egyházközség plébánosa. A nándorfehérvári győzelem és a Délvidék. — Deklaráció — előadja a Délvidéki Felszabadító Bizottság részéről Homonnay Elemér. A nándorfehérvári győzelem jelentősége. Ünnepi beszéd — elmondja Father Hegyi Péter OFM, youngstowni Magyarok Nagyasszonya egyházközség plébánosa. Magyar Himnusz. A Dunai Intézet, valamint a Vasárnap ezúton hívja meg Cleveland irodalmi érdeklődésű és zeneszerető közönségét, hogy a szabadföldi magyar irodalomnak és zeneművészetnek ezen az ünnepi jelentkezésén vegyen részt. A pályadíjat kitűző Father Pintér Sándor, valamint a bírálók és a rendezők nagyon jól tudják, hogy ez a clevelandi ünnepség, bármilyen jószándékkal, nemes buzgalommal és odaadással rendezték is, a szabad szellem jelentkezésének nem tud olyan fényes külsőséget biztosítani, amelyet a pályázat érdekében dolgozó és alkotásaikkal szereplő szabad magyar költők, zeneszerzők és írók megérdemelnének. A rendezés lehetőségei szegénységünkkel adottak és korlátozottak. Ennek az estének méltó fényét csak a magyar hallgatóság együttérzése és lelkesedése adhatja meg, amely megjelenésével és tüntető szeretetével bizonyíthatja, hogy a szabadföldi magyarság nem veszti el lelki kapcsolatát a magyar irodalom és zeneművészet más nyelvterület árvaságában dolgozó alkotóival. Július 21-én a magyar költők, zeneszerzők és írók rójják le hódolatukat a nándorfehérvári győzelem nagyszerűsége előtt, dicső elődeink, szentjeink és hőseink, Hunyadi János és Kapisztrán Szent János, valamint keresztes vitézeik emlékének hódolva. Van-e magasztosabb alkalom, mint a magyar költőkkel, zeneszerzőkkel, regényírókkal együtt hódolni a nagy jubileumon? Clevelandi magyarok, jöjjetek minél többen és legyetek együtt a magyar költőkkel, zeneszerzőkkel és írókkal, akik Nándorfehérvár 500 éves szent emlékének áldoznak — július 21-én, szombat este 1/28 órakor a Szent István Kör (11205 Buckeye Road) a legrégibb clevelandi magyar kultúrintézmény kerthelyiségében Belépődíj nincs. Lapzártakor közli Petrásh Lajos bíró a rendező bizottság nevében, hogy a bizottság felkérésére nagymélt. Annabring József, Superior püspöke, az első magyar származású amerikai katolikus püspök, Délvidék szülöttje vállalta a nándorfehérvári győzelem és az érte könyörgő déli harangszó ötszázadik évében, augusztus 19-én, vasárnap, a dhagrin-fallsi Katolikus Aggmenházban rendezendő Szent István ünnepség angol nyelvű ünnepi beszédének elmondását. 1$Előbb szabadítsák fel a rab népeket!” DULLES KÜLÜGYMINISZTER e héten, Washingtonban tartott sajtófogadásán a következőket mondotta: „ A szovjet kijelentette, hogy meg kívánja akadályozni a sztálini visszaélések megismétlődését. Ez a nyilatkozat azonban csak azokat kivárjta megnyugtatni, akik a nemzetközi kommunizmus résztvevői. Viszont nem csupán a párttagok és szovjet munkások szenvedtek a sztálini visszaélések következtében. Más népek is szenvedtek. Ez olyan tény, amelyet a szovjet vezetők semmibe vesznek. Pedig ha valóban nyitva a szemük, akkor be kell látniok, hogy az erőszak és terrorizmus, amelyet most kárhoztatnak, nemcsak belpolitikája, hanem külpolitikája is a szovjetnek. Egész népeket kényszerítettek gyötrelmes rabságba. És a szabadságukat megőrző népek súlyos árat fizettek azért, hogy megvédjék magukat. Ezeket is biztosítani kell, hogy mindazt, amit Sztálin nevéhez fűződik mint gonosztett, jóvá teszik és hogy hasonló orosz politika többé nem tér vissza. Az egyik újságíró kérdésére , hogy a külügyminiszter vallja-e, hogy új orosz politikáról csak akkor lehet beszélni, ha a szovjet felszabadítja a rab népeket és jóváteszi azt, amit Sztálin nevében cselekedtek — Dulles ezeket válaszolta: — Meggyőződésem, hogy ezt kellene tenniök. Viszsza kell állítani a rabországok függetlenségét. Én úgy gondolom, hogy ez az egyik próbaköve az új orosz politika valódiságának. Ez az a tétel, amelyet az Egyesült Államok állandóan hangsúlyoztak, és amit maga Eisenhower elnök is személyesen kifejtett Kruscsev és Bulgania előtt egy évvel ezelőtt Genfben. Itt bevégződött Dulles külügyminiszter sajtótájékoztatójának arabországokkal foglalkozó része. Hogy az amerikai politikának abban a felállásában, amelyet az új szovjet, hízelgő hadjárattal szemben kialakítottak, milyen fontos helyet foglal el a rabnemzetek felszabadítása, arra vonatkozólag még egy érdekes nyilatkozatot idézhetünk a hét politikai anyagából és pedig a NN-ben lezajlott Gromyko-Lodge vitából az amerikai delegátus szavait. A vitát Andrej A. Gromyko orosz delegátus indította el, aki a lefegyverzés kérdésében támadta az amerikai “monopolistákat”, mert azok ragaszkodnak a légi ellenőrzéshez és nem hajlandók látatlanba leszerelni haderejüket. Henry Cabot Lodge Jr. erre a következőket válaszolta: — Mindaddig Gromyko szovjet delegátus nem lehet abban a helyzetben, hogy másokat rágalmazzon, s amíg Oroszország vasmarokkal nyomja el a rabországokat, amiből a hős lengyelek az egész világ rokonszenvétől kisérve igyekeznek kitörni . . . AZ ÚJ OROSZ IRÁNYZATRA vonatkozóan, amely hízelegve kíván közelebb férkőzni a Nyugathoz, ezen a héten két felelős amerikai külpolitikus, a külügyminiszter és az amerikai UN delegáció vezetőjének a szájából hallottuk a kritikát és ugyanazt a feltételt, amely így fogalmazható meg: Addig nem hihető el, amit Kruscsev és Bulganin beszélnek, amíg a rabországokat fel nem szabadítják és függetlenségüket viszsza nem állítják. Ilyen határozott alapfeltételként a rabországok ügye még nem szerepelt amerikai, felelős nyilatkozatban. A KRUSCSEVI OROSZ ÚJ TAKTIKÁT érte azonban még egy súlyos csorba, amely abból a nem túlságosan jelentős eseményből származott, hogy Kruscsevék meghívták az amerikai légierők vezérkari főnökét, Nathan F. Twining repülőtábornokot Moszkvába, hogy vegyen részt a nagy légi parádén. Kruscsev részeg állapotban az egyik angol tudósító jelentése szerint szóban inzultálta az amerikai légierők főnökét, valamint a Moszkvába repült angol repülésügyi minisztert. Az eseményről részletesebben a “Kis hírek a nagy világban” című rovatunkban közlünk beszámolót. Az amerikai lapok igen óvatosan nyúltak ehhez a kényes kérdéshez, azonban a szenátus hadügyi bizotsága tájékozódni kívánt s tudni akart mindent, ami a kínos kérdéssel kapcsolatos. Arra kérték Nathan F. Twining vezérkari főnököt, hogy jelenjen meg a bizottság előtt és a legteljesebb őszinteséggel számoljon be az eseményről. Végül is a szenátus láthassa, milyen emberekkel is van dolga. Biztosították, hogy jelentése nem kerül nyilvánosságra. A jelentésben foglaltak azonban kiszivárogtak, mert Twining tábornok jelentése valósággal megrázta a törvényhozókat. Akik hallották a jelentést, azt mondották, a kremlini részegeskedés tünete inkább elrémítő, mint mulatságos. “A helyzet az — mondotta az egyik törvényhozó — hogy egy csomó részeggel állunk szemben. A szovjet vezetők nem tekinthetők normális embereknek.” Twining repülő tábornok kifejezte azt az aggodalmát, hogy részeg orosz vezetők, bár józanul is hajlamosak rá, részeg állapotukban egy éjszaka háborúba döntik a világot , és reggel majd nem emlékeznek rá, hogy miért is követték el szörnytettüket. Twining elmondotta, hogy az ivászat délután 2 körül vette kezdetét és este 9 órakor a jelenlévő orosz vezetők legtöbbje már részeg volt. A VODKA ÉS AZ ATOM KEVERÉKE bizonyosan kétszeresen gyúlékony és robbanékony. És hogy egy részeg ember uralma Oroszországban mit jelent, arra vonatkozólag az orosz történelem sok és beszédes példát nyújt. Minket, magyar szempontból, az orosz rendszernek az utóbbi pár hét alatt történt leleplezése, a poznani vérontás, valamint a kruscsevi uralom részeg felelőtlensége abból a szempontból érdekel közelebbről is, mert intő módon figyelmeztet, hogy a Magyarországon történő eseményeket fokozott felelősséggel és figyelemmel kell kísérni. Az orosz politikának, ha már arra szánta rá magát, hogy jó arcot mutassona nyugat felé, érdeke az, hogy a nyugaton élő szíműzötteket megdöbbentse, zavarba ejtse és elnémítsa. A Magyarországon rendezett kommunista színjáték igyekszik úgy feltüntetni semmitmondó engedményeket, mintha azok gyökeres változást jelentenének, pedig — és ezt Poznan, valamint az amerikai légierők vezérkari főnökének bizalmas beszámolója igazolja a legjobban— semmi mást nem jelentenek, mint börtön taktikát. A változást egyedül az hozza meg, amikor ezek az országok és közöttük Magyarország, légelhárító ágyuk és nehéz orosz tankok nélkül, de alkoholgőzben handabandázó vörös cárok nélkül, szabadon és függetlenül gyakorolhatják titkos választójogukat azzal a szabadsággal és olyan demokráciában, amely sajátja nyugati embernek és amely mindenkinek lehetővé teszi, hogy válasszon és hogy megválasszák. Vasárnaptól vasárnapig A nándorfehérvári jubileum jegyében Szent István ünnep Clevelandban Az országos magyar katolikus biztosító, az Amerikai Magyar Katolikus Egylet rendezi hosszú évek óta a clevelandi magyarság legnagyobb ünnepét, a Szent István-napot. Ez évben különös fénnyel kívánja az ünnepséget megszervezni, mert ezen a napon óhajt megemlékezni a nándorfehérvári győzelem és az érte könyörgő déli harangszó 500-ik évfordulóján Kapisztrán Szent Jánosról és a hős Hunyadi Jánosról. Az egylet rendező bizottsága Páry Vendel főelnök hívására és elnökletével több ülést tartott. Az első ülésen Páry Vendel főelnök indítványára úgy határozott a rendező bizottság, hogy ez évben a Szent István nap előestéjén, augusztus 19-én, vasárnap tartja meg az ünnepet a Katolikus Aggmenház festői szép parkjában. Az augusztus 19-én történő egyházi és világi ünnepség rendező bizottságába ezután Páry Vendel főelnök felkérte a clevelandi katolikus élet két vezető egyéniségét, Petrásh Lajos bírót és Laskó János ügyvédet, akik a katolikus ügyek áldozatkész segítői voltak mindenkor. Petrásh Lajos bíró a clevelandi magyarság politikai úttörő vezetője és Laskó János ügyvéd a clevelandi magyarság társadalmi vezető egyénisége, készséggel vállalták az ünnepség rendező bizottságának társelnöki szerepét. Az elnökség megalkotta bizottságait, de a bizottsági munkába ezúton is hívja azokat a clevelandi egyesületeket, amelyek érdeklődéssel kísérik a Szent István ünnepségek szervező munkáját. Kialakult már a műsor összeállítása, amely ez évben több, nagy érdeklődésre számot tartó meglepetést nyújt majd a Katolikus Aggmenházban Szent István napján összesereglő clevelandi magyarságnak. A programm ünnepi számainak előkészítése és végleges megállapítása most folyik, arról a “Vasárnap” már következő számában részletes tudósítást fog közölni. Az előzetes jelentésben a rendezőség egyelőre csak azt kívánja a clevelandi magyarság tudomására hozni, hogy az ezévi Szent István nap a nándorfehérvári 500 éves évforduló emlékezetét szolgálja, és augusztus 19-én, a hazai ünnep vigíliáján, kerül rendezésre a Katolikus Aggmenház dagrin falisi kegyhelyén és parkjában. Az ünnepség, mint minden évben, körmenettel veszi kezdetét, amelyet ájtatosság követ a Mindenkor Segítő Szűz Mária kegyhelyén, majd ezután következik a világi ünnepség. Ez évben az amerikai országos magyar katolikus biztosító, az Amerikai Magyar Katolikus Egylet a nándorfehérvári győzelemről és az azért könyörgő ötszázéves déli harangszóról díszes emléklapot ad ki, amelyet az ünnepség résztvevőinek nyújt át ajándékként. Az új keresztesek Máriacellben A nagy zarándoklaton a celli Szűz összegyűjtötte bujdosó magyarjait. Mindenki érezte, hogy nem magunktól jöttünk. A Magyarok Királynéja hívott egybe most. Ima keresztes-hadjárat szerveződött. A Nagyasszony áldotta meg a köré sereglett kereszteseket. Szinte az ünnepség főpapját is ő hívta. Az érsek úr, ki 17 rádióadón át hirdette meg a világnak Nándorfehérvár büszke himnuszát, az összeomlás után a mi Szent Jobbunk őrzője volt. A templom bejáratánál Nagy Lajos királyunk szobra várt. Bent a bazilikában az oltárokról Szent László, Szent Imre, a magyar szentek néznek le ránk. Cell valóban az egyetlen ősi, magyar emlékű szentélye az emigrációnak. És még el kell mondani valamit, ami annyira idehoz bennünket ehhez a bazilikához. Fényárban úszott a templom, amikor a zarándokok ezrei bevonultak. Mind égtek a gyertyák, a lámpák, a reflektorok. Csak egy helyen volt homály. A főoltár evangéliumi oldalán elhelyezett művésziesen díszített nagy gyertyák aludtak. Ezek voltak némák, sötétek, gyászolók. Akármilyen nagy ünnep is van, ezeket a gyertyákat nem gyújtják meg soha. Csak egyszer égtek. Néhány éve. Amikor az osztrák katolikus ifjak idehozták. E gyertyák fényénél fogadták meg, hogy a Vasfüggöny mögötti népekért imádkoznak. Csak akkor fognak meggyuladni e gyertyák, csak akkor lesz igazán teljes fény a bazilikában, ha a rabnépek mind felszabadulnak. Amikor a mi gyertyánkat a burgenlandiak meggyújtották, még ők sem voltak egészen szabadok. Orosz zónából hozták ajándékukat értünk a celli Máriának. Most az oltár előtt a térdeplő ezreket a Szent Szűz mintha bátorítaná. Mintha egy kis fény közeledne a mi gyertyánk felé. Ha az 500 év előtti lelkesedés tölti el az új kereszteseket, Jézus és Mária neve ismét csodát tehet és Burgenland szabaddá lett népe meg fogja gyújtani a mi gyertyánkat is. Körmenet Felsőpulyán A celli ünnepségek után dr. Gróh Béla főlelkész Marosi László lelkész kíséretében Burgenlandon keresztül folytatta útját, hogy ott megköszönje több helyen imáikat, lelki segítségüket és tiszteletét tegye Burgenland apostoli kormányzójánál, dr. László István prelátusnál. Szinte a Szűzanya vezetett ép aznap Felsőpulyára, mikor a redemptorista atyák a Mindenkor Segítő Szűz ünnepét ülték. Az ünnepség délután gyönyörű körmenettel fejeződött be. Mivel a celli zarándoklat még mélyen belevésődve élt a lelkekben, szinte úgy éreztük, a celli ünnepség folytatódik itt. A szentbeszédek mind megemlékeztek itt is az 500 éves jubileumról. A körmenet alatt a hívek magyar, német és horvát nyelven énekeltek. Hisszük, hogy a celli imakeresztes hadjárat eredménye majd nemsokára egy feldúlt ország felépítése lesz. Több mint ezer dollár az iskoláknak Kocsondy Zoltán (Grand Rapid, Mich.), aki állandó munkálkodással támogatja a magyar iskolákat, körlevélben számol be gyűjtésének eredményéről. A beszámoló az 1955—56-os iskolaévben nyújtott segítséget részletezi, pontos mérleget nyújtva a gyűjtésről. “Ha az európai magyar iskolákban végzetteknek csak tíz százaléka térne haza — írja Kocsondy Zoltán — akkor már az a csekély áldozat, amit ezekért az iskolákért hoztunk, meghozta gyümölcseit. Azok, akik nem térnek haza, hanem külföldön maradnának, sem lennének kárára magyarságunknak, mert éljenek azok akárhol, az iskolától kapott magyar szellemet mindig magukkal viszik és eredményeikkel, munkájukkal csak magyarságunk jóhírnevét kelthetik. Láthatjuk azt, hogy milyen keveset tudnak rólunk külföldön és amit tudnak rólunk, nem mindig igaz.” “Örömmel jelentem, hogy az 1955—56-os iskolaévben igen szép eredménnyel folyt az adakozás. Az eredmény még távolról sem kielégítő, mert igen kívánatos volna ennek a sokszorosa. Az 1955—56-os tanévben két iskolának összesen 1027.35 dollárt juttattunk, mely összegből a németországi iskola $704.00-t, az ausztriai iskola $323.35-t kapott. — Az 1954—55-ös tanévben a németországi iskolának 339.95 dollárt és az ausztriai iskolának 96.50 dollárt, azaz összesen 436.10 dollárt küldtünk, vagyis az idén 136%-kal többet küldtünk, mint az elmúlt évben. „ Az eredményért Istennek legyen hála és köszönet azoknak, akik ezt az eredményt lehetővé tették adományaikkal.”