Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1956 (63. évfolyam, 1-51. szám)

1956-07-22 / 30. szám

A nándorfehérvári győzelem és a déli harangszó 500 éves jubileumának irodalmi ünnepe Clevelandban Július 21-én A nándorfehérvári győzelem 500 éves jubileumán, július 21-én, Clevelandban a magyar szellem és al­kotóerő ünnepel. Ez volt Father Pintér Sándornak, a toledói Szent István egyházközség plébánosának szán­déka, amikor a jubileumi év kezdetekor három 100 dolláros pályadíjat tűzött ki a déli harangszó himnu­sza szövegére és zenéjére, valamint a nándorfehérvári győzelemről szóló regény kitüntetésére. Father Pintér Sándor a Vasárnapot és Dunai Intézetet bízta meg a pályázat lebonyolításával. A július 1-én lezáródó határidő alatt számos pá­lyázat érkezett be a világ minden részéről. A bíráló bizottságok munkája még folyamatban van, a bizott­ságok döntését július 21-én, jubileumi irodalmi ün­nepség keretében fogják ismertetni a clevelandi Szent István Kör kerthelyiségében, rossz idő esetén a Kör nagytermében. Ugyanakkor történik meg a nyertes művek szerzőinek nevét tartalmazó jeligés borítékok felbontása, valamint a pályadíjjal kitüntetett művek előadása, illetőleg bemutatása és ismertetése. Cleve­land ezen az estén ismét a világ minden tájékára szét­szórt szabadföldi magyarság érdeklődésének, lelki ki­sugárzásának középpontjában fog állni, hiszen a be­érkezett pályázatok valamennyi földrész magyarságát képviselik. Az ünnepség műsora a következő: Amerikai Himnusz. Laskó János ügyvéd, a Dunai Intézet elnöke: Elnöki megnyitó.­­ Dr. Somogyi Ferenc, egyetemi m. tanár, a Dunai Intézet kulturális titkára: A jubiláns pályázat jelen­tősége. A déli harangszó himnuszának szövegpályázata — beszámol dr. Somogyi Ferenc. A pályadíj­nyertes művek bemutatása — dr. Fekete Bertalan. A déli harangszó himnuszának zenei pályázata — beszámol Father Takács Gábor OFM, a Vasárnap fő­­szerkesztője. A pályadíjnyertes mű bemutatása — Mózsy István­né és Wégling István. A déli harangszó regénypályázata — beszámol Esz­­terhás István. “Miért tűztem ki a nándorfehérvári jubiláris díja­kat?” — Elmondja Father Pintér Sándor, a toledói Szent István egyházközség plébánosa. A nándorfehérvári győzelem és a Délvidék. — Dek­laráció — előadja a Délvidéki Felszabadító Bizottság részéről Homonnay Elemér. A nándorfehérvári győzelem jelentősége. Ünnepi be­széd — elmondja Father Hegyi Péter OFM, youngs­­towni Magyarok Nagyasszonya egyházközség plébá­nosa. Magyar Himnusz. A Dunai Intézet, valamint a Vasárnap ezúton hívja meg Cleveland irodalmi érdeklődésű és zeneszerető közönségét, hogy a szabadföldi magyar irodalomnak és zeneművészetnek ezen az ünnepi jelentkezésén ve­gyen részt. A pályadíjat kitűző Father Pintér Sándor, valamint a bírálók és a rendezők nagyon jól tudják, hogy ez a clevelandi ünnepség, bármilyen jószándék­kal, nemes buzgalommal és odaadással rendezték is, a szabad szellem jelentkezésének nem tud olyan fé­nyes külsőséget biztosítani, amelyet a pályázat érde­kében dolgozó és alkotásaikkal szereplő szabad ma­gyar költők, zeneszerzők és írók megérdemelnének. A rendezés lehetőségei szegénységünkkel adottak és kor­látozottak. Ennek az estének méltó fényét csak a ma­gyar hallgatóság együttérzése és lelkesedése adhatja meg, amely megjelenésével és tüntető szeretetével bi­zonyíthatja, hogy a szabadföldi magyarság nem veszti el lelki kapcsolatát a magyar irodalom és zeneművé­szet más nyelvterület árvaságában dolgozó alkotóival. Július 21-én a magyar költők, zeneszerzők és írók rójják le hódolatukat a nándorfehérvári győzelem nagyszerűsége előtt, dicső elődeink, szentjeink és hőseink, Hunyadi János és Kapisztrán Szent János, valamint keresztes vitézeik emlékének hódolva. Van-e magasztosabb alkalom, mint a magyar köl­tőkkel, zeneszerzőkkel, regényírókkal együtt hódolni a nagy jubileumon? Clevelandi magyarok, jöjjetek minél többen és le­gyetek együtt a magyar költőkkel, zeneszerzőkkel és írókkal, akik Nándorfehérvár 500 éves szent emléké­nek áldoznak — július 21-én, szombat este 1/28 órakor a Szent István Kör (11205 Buckeye Road) a legrégibb clevelandi magyar kultúrintézmény kerthelyiségében Belépődíj nincs. Lapzártakor közli Petrásh Lajos bíró a rendező bizottság nevében, hogy a bizottság felkérésére nagymélt. Annabring József, Superior püspöke, az első magyar származású amerikai katolikus püspök, Délvidék szülöttje vállalta a nándorfehérvári győzelem és az érte könyörgő déli harangszó ötszázadik évében, augusztus 19-én, vasárnap, a dhagrin-fallsi Katolikus Aggmenházban rendezendő Szent István ünnepség angol nyelvű ünnepi beszédének elmondását. ­ 1$Előbb szabadítsák fel a rab népeket!” DULLES KÜLÜGYMINISZTER e héten, Washing­tonban tartott sajtófogadásán a következőket mon­dotta: „ A szovjet kijelentette, hogy meg kívánja akadá­lyozni a sztálini visszaélések megismétlődését. Ez a nyilatkozat azonban csak azokat kivárjta megnyug­tatni, akik a nemzetközi kommunizmus résztvevői. Viszont nem csupán a párttagok és szovjet munkások szenvedtek a sztálini visszaélések következtében. Más népek is szenvedtek. Ez olyan tény, amelyet a szovjet vezetők semmibe vesznek. Pedig ha valóban nyitva a szemük, akkor be kell látniok, hogy az erőszak és terrorizmus, amelyet most kárhoztatnak, nemcsak belpolitikája, hanem külpolitikája is a szovjetnek. Egész népeket kényszerítettek gyötrelmes rabságba. És a szabadságukat megőrző népek súlyos árat fizet­tek azért, hogy megvédjék magukat. Ezeket is bizto­sítani kell, hogy mindazt, amit Sztálin nevéhez fű­ződik mint gonosztett, jóvá teszik és hogy hasonló orosz politika többé nem tér vissza. Az egyik újságíró kérdésére , hogy a külügymi­niszter vallj­a-e, hogy új orosz politikáról csak akkor lehet beszélni, ha a szovjet felszabadítja a rab népeket és jóváteszi azt, amit Sztálin nevében cselekedtek — Dulles ezeket válaszolta: — Meggyőződésem, hogy ezt kellene tenniök. Visz­­sza kell állítani a rabországok függetlenségét. Én úgy gondolom, hogy ez az egyik próbaköve az új orosz po­litika valódiságának. Ez az a tétel, amelyet az Egye­sült Államok állandóan hangsúlyoztak, és amit maga Eisenhower elnök is személyesen kifejtett Kruscsev és Bulgania előtt egy évvel ezelőtt Genfben. Itt bevégződött Dulles külügyminiszter sajtótájé­koztatójának a­rabországokkal foglalkozó része. Hogy az amerikai politikának abban a felállásában, amelyet az új szovjet, hízelgő hadjárattal szemben kialakítot­tak, milyen fontos helyet foglal el a rabnemzetek fel­szabadítása, arra vonatkozólag még egy érdekes nyi­latkozatot idézhetünk a hét politikai anyagából és pedig a NN-ben lezajlott Gromyko-Lodge vitából az amerikai delegátus szavait. A vitát Andrej A. Gromy­ko orosz delegátus indította el, aki a lefegyverzés kér­désében támadta az amerikai “monopolistákat”, mert azok ragaszkodnak a légi ellenőrzéshez és nem haj­landók látatlanba leszerelni haderejüket. Henry Cabot Lodge Jr. erre a következőket válaszolta: — Mindaddig Gromyko szovjet delegátus nem le­het abban a helyzetben, hogy másokat rágalmazzon, s amíg Oroszország vasmarokkal nyomja el a raborszá­gokat, amiből a hős lengyelek az egész világ rokon­­szenvétől kisérve igyekeznek kitörni . . . AZ ÚJ OROSZ IRÁNYZATRA vonatkozóan, amely hízelegve kíván közelebb férkőzni a Nyugathoz, ezen a héten két felelős amerikai külpolitikus, a külügy­miniszter és az amerikai UN delegáció vezetőjének a szájából hallottuk a kritikát és ugyanazt a feltételt, amely így fogalmazható meg: Addig nem hihető el, amit Kruscsev és Bulganin beszélnek, amíg a rabor­szágokat fel nem szabadítják és függetlenségüket visz­­sza nem állítják. Ilyen határozott alapfeltételként a rabországok ügye még nem szerepelt amerikai, felelős nyilatkozat­ban. A KRUSCSEVI OROSZ ÚJ TAKTIKÁT érte azon­ban még egy súlyos csorba, amely abból a nem túlsá­gosan jelentős eseményből származott, hogy Kruscse­­vék meghívták az amerikai légierők vezérkari főnökét, Nathan F. Twining repülőtábornokot Moszkvába, hogy vegyen részt a nagy légi parádén. Kruscsev ré­szeg állapotban az egyik angol tudósító jelentése sze­rint szóban inzultálta az amerikai légierők főnökét, valamint a Moszkvába repült angol repülésügyi mi­nisztert. Az eseményről részletesebben a “Kis hírek a nagy világban” című rovatunkban közlünk beszá­molót. Az amerikai lapok igen óvatosan nyúltak ehhez a kényes kérdéshez, azonban a szenátus hadügyi bi­­zotsága tájékozódni kívánt s tudni akart mindent, ami a kínos kérdéssel kapcsolatos. Arra kérték Nathan F. Twining vezérkari főnököt, hogy jelenjen meg a bizottság előtt és a legteljesebb őszinteséggel számol­jon be az eseményről. Végül is a szenátus láthassa, milyen emberekkel is van dolga. Biztosították, hogy jelentése nem kerül nyilvánosságra. A jelentésben fog­laltak azonban kiszivárogtak, mert Twining tábornok jelentése valósággal megrázta a törvényhozókat. Akik hallották a jelentést, azt mondották, a kremlini ré­szegeskedés tünete inkább elrémítő, mint mulatságos. “A helyzet az — mondotta az egyik törvényhozó — hogy egy csomó részeggel állunk szemben. A szovjet vezetők nem tekinthetők normális embereknek.” Twining repülő tábornok kifejezte azt az aggodal­mát, hogy részeg orosz vezetők, bár józanul is hajla­mosak rá, részeg állapotukban egy éjszaka háborúba döntik a világot , és reggel majd nem emlékeznek rá, hogy miért is követték el szörnytettüket. Twining elmondotta, hogy az ivászat délután 2 körül vette kezdetét és este 9 órakor a jelenlévő orosz vezetők legtöbbje már részeg volt. A VODKA ÉS AZ ATOM KEVERÉKE bizonyosan kétszeresen gyúlékony és robbanékony. És hogy egy részeg ember uralma Oroszországban mit jelent, arra vonatkozólag az orosz történelem sok és beszédes pél­dát nyújt. Minket, magyar szempontból, az orosz­ rendszernek az utóbbi pár hét alatt történt leleple­zése, a poznani vérontás, valamint a kruscsevi uralom részeg felelőtlensége abból a szempontból érdekel kö­zelebbről is, mert intő módon figyelmeztet, hogy a Magyarországon történő eseményeket fokozott fele­lősséggel és figyelemmel kell kísérni. Az orosz politi­kának, ha már arra szánta rá magát, hogy jó arcot mutasson­­a nyugat felé, érdeke az, hogy a nyugaton élő szíműzötteket megdöbbentse, zavarba ejtse és el­némítsa. A Magyarországon rendezett kommunista színjáték igyekszik úgy feltüntetni semmitmondó en­gedményeket, mintha azok gyökeres változást jelen­tenének, pedig — és ezt Poznan, valamint az amerikai légierők vezérkari főnökének bizalmas beszámolója igazolja a legjobban— semmi mást nem jelentenek, mint börtön taktikát. A változást egyedül az hozza meg, amikor ezek az országok és közöttük Magyarország, légelhárító ágyuk és nehéz orosz tankok nélkül, de alkoholgőzben han­­dabandázó vörös cárok nélkül, szabadon és függetle­nül gyakorolhatják titkos választójogukat azzal a sza­badsággal és olyan demokráciában, amely sajátja nyugati embernek és amely mindenkinek lehetővé teszi, hogy válasszon és hogy megválasszák. Vasárnaptól­ vasárnapig A nándorfehérvári jubileum jegyében Szent István ünnep Clevelandban Az országos magyar katolikus biztosító, az Amerikai Magyar Katolikus Egylet rendezi hosszú évek óta a clevelandi magyarság legnagyobb ünnepét, a Szent István-n­apot. Ez évben különös fénnyel kívánja az ünnepséget megszervezni, mert ezen a napon óhajt megemlékezni a nándorfehérvári győzelem és az érte kö­nyörgő déli harangszó 500-ik évfordulóján Kapisztrán Szent Já­nosról és a hős Hunyadi Jánosról. Az egylet rendező bizottsága Páry Vendel főelnök hívására és elnökletével több ülést tartott. Az első ülésen Páry Vendel főelnök indítványára úgy határozott a rendező bizottság, hogy ez évben a Szent István nap előestéjén, augusztus 19-én, vasárnap tartja meg az ünnepet a Katolikus Aggmenház festői szép parkjában. Az augusztus 19-én történő egyházi és világi ünnepség rendező bizottságába ezután Páry Vendel főelnök felkérte a clevelandi katolikus élet két vezető egyéniségét, Petrásh Lajos bírót és Laskó János ügyvédet, akik a katolikus ügyek áldozatkész segítői voltak mindenkor. Petrásh Lajos bíró a clevelandi magyarság politikai úttörő vezetője és Laskó János ügyvéd a clevelandi magyarság társadalmi vezető egyénisége, készséggel vállalták az ünnepség rendező bizottsá­gának társelnöki szerepét. Az elnökség megalkotta bizottságait, de a bizottsági munkába ezúton is hívja azokat a clevelandi egyesületeket, amelyek érdek­lődéssel kísérik a Szent István ünnepségek szervező munkáját. Kialakult már a műsor összeállítása, amely ez évben több, nagy érdeklődésre számot tartó meglepetést nyújt majd a Katolikus Aggmenházban Szent István napján összesereglő clevelandi ma­gyarságnak. A programm ünnepi számainak előkészítése és vég­leges megállapítása most folyik, arról a “Vasárnap” már kö­vetkező számában részletes tudósítást fog közölni. Az előzetes jelentésben a rendezőség egyelőre csak azt kívánja a clevelandi magyarság tudomására hozni, hogy az ezévi Szent István nap a nándorfehérvári 500 éves évforduló emlékezetét szolgálja, és augusztus 19-én, a hazai ünnep vigíliáján, kerül rendezésre a Katolikus Aggmenház d­agrin falisi kegyhelyén és parkjában. Az ünnepség, mint minden évben, körmenettel veszi kezdetét, amelyet áj­tatosság követ a Mindenkor Segítő Szűz Mária kegy­helyén, majd ezután következik a világi ünnepség. Ez évben az amerikai országos magyar katolikus biztosító, az Amerikai Magyar Katolikus Egylet a nándorfehérvári győzelem­ről és az azért könyörgő ötszázéves déli harangszóról díszes em­léklapot ad ki, amelyet az ünnepség résztvevőinek nyújt át ajándékként.­­ Az új keresztesek Máriacellben A nagy zarándoklaton a celli Szűz összegyűjtötte bujdosó ma­gyarjait. Mindenki érezte, hogy nem magunktól jöttünk. A Ma­gyarok Királynéja hívott egybe most. Ima keresztes-hadjárat szerveződött. A Nagyasszony áldotta meg a köré sereglett ke­reszteseket. Szinte az ünnepség főpapját is ő hívta. Az érsek úr, ki 17 rádióadón át hirdette meg a világnak Nán­dorfehérvár büszke himnuszát, az összeomlás után a mi Szent Jobbunk őrzője volt. A templom bejáratánál Nagy Lajos kirá­lyunk szobra várt. Bent a bazilikában az oltárokról Szent László, Szent Imre, a magyar szentek néznek le ránk. Cell valóban az egyetlen ősi, magyar emlékű szentélye az emigrációnak. És még el kell mondani valamit, ami annyira idehoz bennün­ket ehhez a bazilikához. Fényárban úszott a templom, amikor a zarándokok ezrei be­vonultak. Mind égtek a gyertyák, a lámpák, a reflektorok. Csak egy helyen volt homály. A főoltár evangéliumi oldalán elhelye­zett művésziesen díszített nagy gyertyák aludtak. Ezek voltak némák, sötétek, gyászolók. Akármilyen nagy ünnep is van, ezeket a gyertyákat nem gyújt­ják meg soha. Csak egyszer égtek. Néhány éve. Amikor az osztrák katolikus ifjak idehozták. E gyertyák fényénél fogadták meg, hogy a Vasfüggöny mögötti népekért imádkoznak. Csak akkor fognak meggyuladni e gyertyák, csak akkor lesz igazán teljes fény a bazilikában, ha a rabnépek mind felszabadulnak. Amikor a mi gyertyánkat a burgenlandiak meggyújtották, még ők sem voltak egészen szabadok. Orosz zónából hozták aján­dékukat értünk a celli Máriának. Most az oltár előtt a térdeplő ezreket a Szent Szűz mintha bátorítaná. Mintha egy kis fény közeledne a mi gyertyánk felé. Ha az 500 év előtti lelkesedés tölti el az új kereszteseket, Jézus és Mária neve ismét csodát tehet és Burgenland szabaddá lett népe meg fogja gyújtani a mi gyertyánkat is. Körmenet Felsőpulyán A celli ünnepségek után dr. Gróh Béla főlelkész Marosi László lelkész kíséretében Burgenlandon keresztül folytatta útját, hogy ott megköszönje több helyen imáikat, lelki segítségüket és tisz­teletét tegye Burgenland apostoli kormányzójánál, dr. László István prelátusnál. Szinte a Szűzanya vezetett ép aznap Felsőpulyára, mikor a redemptorista atyák a Mindenkor Segítő Szűz ünnepét ülték. Az ünnepség délután gyönyörű körmenettel fejeződött be. Mivel a celli zarándoklat még mélyen belevésődve élt a lelkekben, szinte úgy éreztük, a celli ünnepség folytatódik itt. A szentbe­szédek mind megemlékeztek itt is az 500 éves jubileumról. A kör­menet alatt a hívek magyar, német és horvát nyelven énekeltek. Hisszük, hogy a celli imakeresztes hadjárat eredménye majd nemsokára egy feldúlt ország felépítése lesz. Több mint ezer dollár az iskoláknak Kocsondy Zoltán (Grand Rapid, Mich.), aki állandó munkál­kodással támogatja a­ magyar iskolákat, körlevélben számol be gyűjtésének eredményéről. A beszámoló az 1955—56-os iskolaév­ben nyújtott segítséget részletezi, pontos mérleget nyújtva a gyűjtésről. “Ha az európai magyar iskolákban végzetteknek csak tíz szá­zaléka térne haza — írja Kocsondy Zoltán — akkor már az a csekély áldozat, amit ezekért az iskolákért hoztunk, meghozta gyümölcseit. Azok, akik nem térnek haza, hanem külföldön ma­radnának, sem lennének kárára magyarságunknak, mert éljenek azok akárhol, az iskolától kapott magyar szellemet mindig ma­gukkal viszik és eredményeikkel, munkájukkal csak magyarsá­gunk jóhírnevét kelthetik. Láthatjuk azt, hogy milyen keveset tudnak rólunk külföldön és amit tudnak rólunk, nem mindig igaz.” “Örömmel jelentem, hogy az 1955—56-os iskolaévben igen szép eredménnyel folyt az adakozás. Az eredmény még távolról sem kielégítő, mert igen kívánatos volna ennek a sokszorosa. Az 1955—56-os tanévben két iskolának összesen 1027.35 dollárt jut­tattunk, mely összegből a németországi iskola $704.00-t, az auszt­riai iskola $323.35-t kapott. — Az 1954—55-ös tanévben a né­metországi iskolának 339.95 dollárt és az ausztriai iskolának 96.50 dollárt, azaz összesen 436.10 dollárt küldtünk, vagyis az idén 136%-kal többet küldtünk, mint az elmúlt évben. „ Az eredményért Istennek legyen hála és köszönet azoknak, akik ezt az eredményt lehetővé tették adományaikkal.”­ ­

Next