Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1957 (64. évfolyam, 1-31. szám)
1957-03-27 / 21. szám
JAN 58 MARTON HORVATH 451 LAN2A AVE GARFIELD NJ 1957 — VOL. 64. ÉVF. MÁRC. 27. — SZERDA — 21. SZÁM Amerika egyetlen katolikus magyar lapja Catholic Hungarians9 Sunday 4160 LORAIN AVENUE - CLEVELAND 13, OHIO - U.S.A EGYES SZÁM ARA: 10 CENT Only Catholic Hungarian Newspaper in the United States A magyar szabadsághősök megrágalmazása "Hi'Major Tamás, ez a koravén kamasztermetű és természetű színész, aki most a negyvenhe- nilllkitedik életévét tapossa, talán mint színész is nyújtott volna emlékezetes alakítást, ha koravén kamasztermészetének különös életfélelme nem vitte volna el a beteges bosszú állandó érzéséig és a boszszúállás szomjúságáig. Régi megállapítás, hogy a színész, aki nem mestere, hanem örök inasa mesterségének, csak saját magát adja jól szerepeiben, de aztán jellemileg bele is nyomorodik azokba a szerepekbe, amelyeket azért kap folyton, mert csak azokban elhihető, azokban meggyőző, mivel a maga természetét nyújtja. Ez a helyzet Major Tamással, aki a színpadon akkor volt elhihető, amikor a kisebbségérzetű, nyomorék érzésű embereket alakította azoknak világgyűlöletével, ártókészségével minden embertársuk iránt, aki körülöttük él. Hányszor gondoltunk erre, míg néztük színpadi munkáját az utolsó szerepéig. Ez a természet az, amely kívánja a kommunizmust, nem azért, mintha hinnea kommunizmusban, hanem azért, mert hisz abban, hogy a kommunizmus alkalmat nyújt kívánságainak kiélésére. A színpadi intrika, a kisebbségérzetből származó gyűlölet és emberi nyomorékság színésze volt Major Tamás. És ő volt a kommunizmus egyik szálláscsinálója is a Nemzeti Színház művészei között egy színésznő segítségével, aki ugyanilyen természettel, ugyanilyen érvényesülést szomjazott. Hogy aztán milyen bosszúállás virágzott ki bennük, arról azok a színészek beszélhetnek, akik a kommunista, uralom alatt útjukba kerültek , mint tehetségesebbek. Mindezt elfeledte az ember, a csúnya emlékeket könnyebben feledjük. És mindez most azért támadt fel, mert míg Major Tamás a szabadságharc napjai alatt némán hallgatott, mondhatni rémülten hallgatott, most ismét előbújt és nyilatkozott az orosz sajtónak. A TRUD kiadásában megjelenő nyilatkozatban az előbbi jellemrajz minden vonása felfedezhető. A nyilatkozatot A. Kurov készítette el és pedig ezzel a címmel: “Magyar írók és művészek”. Előbb az orosz író jellemzi a mai magyar helyzetet. A magyar helyzet az oroszt a külföldi sajtó véleménye miatt izgatja. Ezeket mondja A. Kurov elvtárs: “A szektás nyugati sajtó most olyan beállításra törekszik, hogy a magyar értelmiség ellene van a népi demokráciának. Nem, ezerszer nem! Budapesten és más városokban az értelmiségiek tucatjával találkoztam. Némelyik közülük nem lát tisztán egy-két kérdésben, de vannak férfiak és nők, akik sértetlenek, akik ki akarják bogozni — és ha eddig nem is sikerült, nem kétséges, hogy a végén sikerülni fog — az események összekuszált csomóját. Most is, mint azelőtt az írók: Illés Béla, Fodor József és Bölöni György, Pór Bertalan a művész, Gellért Oszkár a költő és Major Tamás a színész, mint annyi mások, hűségesen szolgálják a népet... És mindannyian azt mondják, hogy csak a szocialista Magyarország lehet szabad és független . . .” (Hát “a mindannyian” nincsenek olyan sokan. De legalább tudjuk, tehát ezek Kádár János nagyjai: Illés Béla a szovjet tiszt, Fodor József, a szélkakas, Bölöni György, a párisi kommunista, Pór Bertalan,aki már egyszer megrágalmazta a szabadságharcos ifjúságot és feljelentette saját művészképzős növendékeit, Gellért Oszkár a “nagy” költő, ezek azok, akik az oroszok és az ÁVH vérszomjas és bosszús vérengzése után ismét hajlandók szolgálni. És Major Tamás, aki nem maradhat el senki mögött sem a ruszki jó pontok gyűjtésében. Mindössze ennyien vannak “Kádár nagyjai’’, akik nem a népet, hanem amint cikke kezdetén mondotta Kurov elvtárs, akik a népi demokráciát szolgálják, életre, halálra, mert érvényesülésük egyetlen biztosítéka a párt, a kommunista párt. És Shepilov megmondotta, csak az művészet, ami a pártnak hasznára van. Tehát a hasznára kívánnak lenni. Nagyon a hasznára. Nagyon kívánnak ...) Kurovra a “beszélgetés” Major Tamással kitörölhetetlen benyomást tett. Ránk is az, amit Kurov elmond a beszélgetésből. A beszélgetés az “egyik este' az Uránia-mozi közelében kezdődött. Egy pár lépésre attól a helytől, ahol színművészetet tanít Major Tamás” — jegyzi meg áhítattal a ruszki újságíró. Major: Az előző vezetés hibákat követett el, de ki kell emelni a tényt, hogy a hibák jóvátételére minden megtörtént már a fasiszta pucskísérlet előtt. Sok-sok intézkedés terveit alkották meg, hogy a kulturális életben megjavítsák a helyzetet, de a forradalom megakadályozta ezek életbe léptetését. (Major tehát még az orosz propagandánál is többet akar ártani a szabadságharc ügyének, ő mondja el először, hogy éppen a szabadságharc akadályozta meg a sztálinista bűnök kiküszöbölését. Várjon, akkor a szabadságharc után miért tért vissza Kádár János a sztálini módszerekhez? Azt hisszük, Major a maga jólétét téveszti össze a nép jólétével. Azt, hogy esetleg még további ambícióinak mohó kielégülését akadályozta meg a szabadságharc . . .) Major: Meggyőződésem, hogy a puccsot jóelőre megszervezték, mert ismerem a tényeket. Mikor művész-feleségemmel Párisban voltunk, egy francia színésznő ezt közölte velünk: “Októberben valami fog történni Magyarországon!” A Nemzeti Színház közel van a Szabad Néphez. Az ablakból láttam, amint fasiszta csavargók őrjöngtek az utcán és a teherautók fegyverszállítmánnyal megrakodva úgy fúrták magukat keresztül a tömegen. Láttam, hogy a kommunista ellenes jelszavak milyen egyszerre terjedtek el és a tömeget milyen hamar és milyen szélsőségesen felgyújtották. Ellenforradalmi puccs volt, amit néztem. (Némi elszólások találhatók a kissé túlbuzgó színész nyiatkozatában. Ha olyan tömeg volt az utcán, hogy a teherautók alig tudták átfúrni magukat rajta, akkor mindenki az utcán volt és mindenki fasiszta csavargó lett volna? És a lámpagyári munkások, akik a gyárban készített fegyvereket szállították a teherautókon a Nemzeti Színház előtt, szintén fasiszta csavargók voltak? És ha a kommunistákat nem utálta volna mindenki, akkor lehetett volna olyan egy csapásra kommunistaellenes őrjöngésre gyújtani őket? Hiába, úgy látszik, Major Tamás addig marad okos ember, amíg a szerepét mondja. De most a saját gondolatait mondotta.) * 3 Major: Ezen a napon voltak emberek, akik nem ismerték fel, hogy szervezett fasiszta puccs történt. De idővel az eseményeket felismerik. Az elmúlt héten Debrecenben voltam, hogy a helyi intellektuelekkel találkozzam, őszintén megvallom, a fogadtatásomat illetőleg nem sok jót vártam . . . Kétezer ember szorongott az Arany Bika szállóban és forradalmi József Attila verseket szavaltam és olyan tapsot kaptam, amilyet már régóta nem hallottam. (Kérdés, a nagy siker Majornak, József Attilának, vagy a forradalmi verseknek szólt-e? Aztán csodálatos, hogy ez a puccs mennyire elterjedt, hogy a debreceni találkozástól valósággal félt Major Tamás. De miután ön önsikerével ilyen szépen elhencegett a ruszki előtt, akit jó megnyerni, mert sohasem lehet tudni, milyen nagyszerű protekció lehet egy ilyen orosz újságíró, egy kis kollektív árulkodással sem marad adós Major és pedig a kollégák, a versenytársak elleni kollektív árulkodással. Mert ezek a fránya, konkurrens színészek esetleg szintén szereznek némi ruszki protekciót. És mi lesz akkor! Ezért hát sebtiben erre is kitér Major Tamás és ezeket mondja:) Major: A jövőt illetően a pártnak igaza van, amikor az irodalom és a művészet teréna szocialista realizmust tette az irodalom és a művészet vezető elméletévé. Az a baj, hogy a múltban többször megsértették ezt az elvet. Annál fontosabb legalább most követni állhatatosan. De vannak még most is Magyarországon színészek és színpadi ,emberek, akik fók?4wi..tU az alkotói szabadságot! Ezek hajlamosak voltak arra, hogy olyan színpadi játékokat rendezzenek, amellyel nagyrészt a nyárspolgári tetszésnek akartak hódolni. És ez hibás törekvés volt! A színpadi dolgozókon múlik, hogy olyan színjátékokat rendezzenek, amelyek népoktató jellegűek legyenek és a népet az életre és munkára biztassák. És ezt fogjuk tenni! Lehetséges, hogy az egész ország kulturális életét újjá fogjuk építeni . . . Amitől mentse meg az országot és a kultúrát a jó Isten. ..,is addig tart Major Tamás áruló nyilatkozata, amelyet, erős meggyőződésünk, még a mai, pestiinn rabszolgasajtóban sem mert volna elmondani, de az orosz zsarnokok lapjában megelőzhetetlen buzgalommal és talpnyalással mégis elmondotta. Számítva arra, hogy ezt magyar nyelven sohasem fogják olvasni. A magyar szabadsághősök emlékének meggyalázása, az élők megrágalmazása, önmagának a feldicsérése és színésztársainak beárulása, hogy egyedül ő maradjon a Kremlin szemében a jó fiú mindez olyan bárgyúan durva, hogy csak orosz írhatta, jelentethette így meg. Súlyos hiba volt maszk nélkül így megmutogatni Major Tamás mezítelen arcát. Lehet, az orosz újságíró hibája. De Major Tamás, azok után, amit mondott, még ezt is megérdemelte. Bécs, 1957 március. SÁRKÁNY GYÖRGY A magyar szabadság márciusi ünnepe Clevelandban A clevelandi egyetemes márciusi ünnepség megülését a Magyar Felszabadító Bizottság március 24-én a keletoldali görögkatolikus Szent János egyházközség dísztermében este 6 órai kezdettel rendezi, amint ezt a Vasárnap már jelentette. Az ünnepséget előkészítő bizottsági munka eredményeként a Felszabadító Bizottság a részletes programot a következőkben hozza a clevelandi és Cleveland környéki magyarság tudomására: 1. Amerikai és magyar Himnusz, énekli Bodnár A. Alajosné. 2. Megnyitó beszéd, mondja Dr. Szilassy Béla, a Magyar Felszabadító Bizottság elnöke. 3. Petőfi Sándor: Nemzeti Dal, szavalja Muhoray Kornél szabadságharcos. 4. Erkel Ferenc: Hunyadi László nyitánya, zongora négykezes, előadják Mozsy Istvánná és Mozsy István. 5. Angol nyelvű ünnepi beszéd, mondja Congressman Michael A. Feighan, Cleveland város képviselője. 6. Vers, előadja Machánné, Biró Erzsébet, a Nemzeti Színház tagja. 7. Nyilatkozat, mondja Dr. Kulin Géza, a Szabadságharcos Világszövetség Amerikai Tagozatának megbízottja. A Szabad Magyarok Szabadságharcos Világszövetsége zászlóját átadják Father Takács Gábornak megőrzésre. A Magyar Felszabadító Bizottság válasznyilatkozata. 3. Zeneszám, hárfán előadja Würtzler Arisztid, a Budapesti Filharmóniai Társaság tagja. 9. Záróbeszéd, mondja Kovács Gyula, a Magyar Felszabadító Bizottság alelnöke. 10. Magyar Hiszekegy, énekli a közönség. Az ünnepséget megelőzően, annak bevezetéseként, a Magyar Felszabadító Bizottsággal együttműködve a MHBK csoport az egész várost átszelő autófelvonulást rendez, amely a magyar szabadságharcra hívja fel a clevelandi közönség figyelmét. Az autós felvonulás programja a következő: A MHBK jelenti, hogy március 24-én, vasárnap tüntető gépkocsi-felvonulást rendez. Gyülekezés délután fél négykor a West 28. utca és Bridge Avenue sarkán. A résztvevők hozzanak magukkal nemüzetiszinti zászlócskákat! Az autókra kerülő feliratokat a MHBK osztja ki a gyülekezőhelyen. Indulás 4 órakor. Útvonal: — West 25 St. — Detroit Rd. — Superior Bridge — Public Square — Euclid Ave. — Stearns Rd. — East Blvd. — 116 St. — Shaker Blvd. — Shaker Square — South Moreland — Buckeye Rd. — s végcél: a keletoldali görögkatolikus egyházközség díszterme. Az autófelvonulás ideje alatt koszorút helyez a Kossuth-szoborra a Magyar Felszabadító Bizottság és a Magyar Szabadságharcosok küldöttsége. A clevelandi magyar cserkészcsapatok díszőrséggel és ünnepélyes felvonulással vesznek részt a Magyar Felszabadító Bizottság és a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége márciusi ünnepélyén. Hívunk minden magyart: — legyen március huszonnegyedike a magyar szabadság-eszméhez való hűségünk megnyilatkozása — s méltó Cleveland magyarságához! Úgy a Magyar Felszabadító Bizottság ünnepsége, valamint az egész várost átszelő impozáns autós felvonulás célja az, hogy az otthon folytatódó magyar szabadságküzdelemre ismét és ismét felhívjuk a szabad világ figyelmét. Éppen ezért a rendezőség úgy a márciusi szabadságünnepséget, mint az oda vezető autós felvonulást úgy rendezte meg, hogy az egyetemes magyarság megjelenésének és tüntető felvonulásának legyen ünnepi alkalma. A rendezőség minden magyart hív Clevelandból és környékéről, aki megtud jelenni március 24-én a Szent János teremben. Amíg otthon küzdenek, addig a szabad földön kétszeres kötelesség az otthon küzdők mellett tüntetni és tanúskodni. A szabadságot minden nemzedéknek ki kell érdemelni IRTA: BRIGADIER GENERAL CYRUS ADOLPH. A rés Minékünk, akik szabadok vagyunk, észre kell vennünk az ember gondolatvilágáért folyó küzdelmet és az abban való felelősségünket. Tudnunk kell, és értenünk kell, mit jelent a szabadság és bennünk élni kell annak a meggyőződésnek, hogy a mai világban ez nyújtja az élet legjobb formáját. És még több is kell ennél, sőt sokkal több kell ennél, alkalmassá kell tennünk arra, hogy meggyőződésünk igazát bizonyítani tudjuk mások előtt. És a példának a hatalma meggyőzőbb, mint a szó meggyőző ereje. Mi módon tudjuk elérni ezt? A katonaságnál mi megkíséreltük, hogy választ kapjunk, arra törekedtünk, hogy meghatározzuk erre a kérdésre adandó válaszokat. Az elmúlt két nyáron kiváló nevelők, katonák igen sok időt töltöttek el a Secretary of Defense (honvédelmi miniszter) hadifogoly kérdésben felállított tanácsadó bizottságában dolgozva és ennek a kérdésnek a megoldását szolgálva. Vizsgálataik során a legnagyobb figyelemmel hallgatták mega taiak százait. Orvosokkal beszélték meg a kérdést, lélekbúvárokkal, nevelőkkel, lelkészekkel, de a legeslegnagyobb figyelemmel hallgatták meg mindazt, amit azok az amerikaiak mondottak el a maguk tapasztalatairól és élményeiről, akik hadifoglyok voltak. A hallottak túlnyomórészben azt a végkövetkeztetést adták, hogy a fegyveres haderő szolgálatában álló férfiak tájékozódottságát a szabadság alapvető kérdéseiben jobban kell megalapozni. Ezeknek a vizsgálatoknak a során a vizsgálatot folytatók arra a következtetésre is jutottak, hogy az amerikai társadalomnak jobban be kell vésni a mi ifjúságunk lelkivilágába annak a felelősségnek a tudatát, amivel tartoznak a szabadságnak. Radford admirális, az egyesült vezérkarok főnökeinek elnöke, mint katona, igen komoly figyelmet szentel ennek a kérdésnek. Kívánsága, hogy a fegyveres haderőben szolgáló minden amerikai férfi és nő megalkossa magának azokat a fegyvereket, amellyel az ellenségnek a szellem és lelki világ ellen alkalmazott technikáját visszaverheti. Egyenlő fontosságúnak kell tekinteni azt, hogy a szellem és a lelki erő legjobb fegyvereivel ugyanúgy felszereljük katonáinkat, amint a háború legjobb és legmodernebb gépezeteivel ellátjuk őket. És ezt kellene tenni mindegyikünknek, mindenkinek, mert a szándékot és a célokat tekintve elmondható, hogy benne állunk valamennyien a jó és a gonosz között folyó ütközet kellős közepén és a csatát a sötétség és a világosság vívják. Ez az ütközet halálos. És a gonoszság győzelméhez másra nincs is szükség, csak arra, hogy a jó amerikai polgárok semmittevően, ölhetett kézzel üljenek visszahúzódva. (Következő rész címe: “Teendőink”.) MAGYAR SZEMPONTBÓL nézve a közelmúlt eseményeket, nem lehet keserűség nélkül arra gondolni, hogy az Egyiptom határán felvonuló UN csapatok milyen külpolitikai balesetet és mennyi vérontást kerülhettek volna el, ha a magyar kormány felhívására a szabadság napjai alatt megjelentek volna Magyarországon. Izrael és Egyiptom ügyében felvonulnak a kritikus helyeken a norvég, indonéz, svéd, jugoszláv egységek és érvényesítika béke megőrzésére alkalmasnak vélt UN határozatokat. Dag Hammerskjold főtitkár lázas diplomáciai buzgalmat fejt ki. Mindez a magyar kérdésben elmaradt. De elmarad immár azoknak a közgyűlési határozatoknak az emlegetése is, amelyek olyan sok szép szónoklat, csodálat és részvénynyilatkozat közben születtek. Várjon elhiszik, hogy a közgyűlésen elhangzott szavak egyszer nem esnek vissza a NI főtitkárának a fejére? Még az izrael-egyiptomi viszály ügyét nem zárták le. A Szovjet a kérdést arra kívánja felhasználni, hogy újabb nagyhatalmi találkozót csikarjon ki a nyugati vezetőktől. Krushcsev indítványa, amelyet a michiganii Grand Rapids Herald kérdésére válaszolva fejtett ki, arra mutat, hogy a Szovjet nem engedi az arab-keleti válságot lecsendesedni. Váratlan fordulatot készítenek a Kremlinben. És akkor majd ismét bebizonyosodik: mennyire téves Dag Hammerskjoldnak az a felfogása, hogy Magyarország és a Szuez két különböző ügy. Némiképpen annak ,a mongol katonának is igaza volt, aki Budapesten kereste a szuezi csatornát. Budapesten is azért harcoltak az oroszok, hogy a szuezi csatorna mellett ne lehessen béke. Ezt Dag Hammerskjold ésazok, akik a világpolitikát rábízták, hamarosan fel fogják ismerni. Idéznünk kell itt a hét nagy halottjának, Ramon Magsaysaynak, a Fülöp Szigetek elnökének szavait. Érdekes, hogy a kommunizmus ellenségeit milyen nagy százalékban érik tökéletesen megmagyarázható balesetek. Magsaysay ezt mondotta halála előtt: “A semlegesség a kommunizmussal szemben olyan gyávaság, amely öngyilkosságra vezet.” Az amerikai részvét távirat Amerika hűséges barátjának és a kommunizmus rendíthetetlen ellenségének mondotta a filippin elnököt. Vájjon mi lesz a szabadsággal, ha a kommunizmus ellenségei és Amerika barátai sorra elpusztulnak. A magyar szabadságharcosok külpolitikai baleset, Ramon Magsaysay repülőbaleset következtében.