Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1957 (64. évfolyam, 1-31. szám)

1957-03-27 / 21. szám

JAN 58 MARTON HORVATH 451 LAN2A AVE GARFIELD NJ 1957 — VOL. 64. ÉVF. MÁRC. 27. — SZERDA — 21. SZÁM Amerika egyetlen katolikus magyar lapja Catholic Hungarians9 Sunday 4160 LORAIN AVENUE - CLEVELAND 13, OHIO - U.S.A EGYES SZÁM ARA: 10 CENT Only Catholic Hungarian Newspaper in the United States A magyar szabadsághősök megrágalmazása "Hi'M­aj­or Tamás, ez a koravén kamasztermetű és természetű színész, aki most a negyvenhe- nilllk­i­tedik életévét tapossa, talán mint színész is nyújtott volna emlékezetes alakítást, ha koravén ka­masztermészetének különös életfélelme nem vitte volna el a beteges bosszú állandó érzéséig és a bosz­­szúállás szomjúságáig. Régi megállapítás, hogy a szí­nész, aki nem mestere, hanem örök inasa mestersé­gének, csak saját magát adja jól szerepeiben, de az­tán jellemileg bele is nyomorodik azokba a szere­pekbe, amelyeket azért kap folyton, mert csak azok­ban elhihető, azokban meggyőző, mivel a maga ter­mészetét nyújtja. Ez a helyzet Major Tamással, aki a színpadon akkor volt elhihető, amikor a kisebbség­­érzetű, nyomorék érzésű embereket alakította azok­nak világgyűlöletével, ártókészségével minden em­bertársuk iránt, aki körülöttük él. Hányszor gondoltunk erre, míg néztük színpadi munkáját az utolsó szerepéig. Ez a természet az, a­­mely kívánja a kommunizmust, nem azért, mintha hinne­­a kommunizmusban, hanem azért, mert hisz abban, hogy a kommunizmus alkalmat nyújt kíván­ságainak kiélésére. A színpadi intrika, a kisebbségérzetből származó gyűlölet és­ emberi nyomorékság színésze volt Major Tamás. És ő volt a kommunizmus egyik szálláscsi­­nálója is a Nemzeti Színház művészei között egy szí­nésznő segítségével, aki ugyanilyen természettel, ugyanilyen érvényesülést szomjazott. Hogy aztán milyen bosszúállás virágzott ki bennük, arról azok a színészek beszélhetnek, akik a kommunista, uralom alatt útjukba kerültek , mint tehetségesebbek. Mindezt elfeledte az ember, a csúnya emlékeket könnyebben feledjük. És mindez most azért támadt fel, mert míg Major Tamás a szabadságharc napjai alatt némán hallgatott, mondhatni rémülten hallga­tott, most ismét előbújt és nyilatkozott az orosz saj­tónak. A TRUD kiadásában megjelenő nyilatkozat­ban az előbbi jellemrajz minden vonása felfedezhető. A nyilatkozatot A. Kurov készítette el és pedig ezzel a címmel: “Magyar írók és művészek”. Előbb az orosz író jellemzi a mai magyar helyzetet. A ma­gyar helyzet az oroszt a külföldi sajtó véleménye miatt izgatja. Ezeket mondja A. Kurov elvtárs: “A szektás nyugati sajtó most olyan beállításra törek­szik, hogy a magyar értelmiség ellene van a népi demokráciának. Nem, ezerszer nem! Budapesten és más városokban az értelmiségiek tucatjával találkoz­tam. Némelyik közülük nem lát tisztán egy-két kér­désben, de vannak férfiak és nők, akik sértetlenek, akik ki akarják bogozni — és ha eddig nem is sike­rült, nem kétséges, hogy a végén sikerülni fog — az események összekuszált csomóját. Most is, mint az­előtt az írók: Illés Béla, Fodor József és Bölöni György, Pór Bertalan a művész, Gellért Oszkár a költő és Major Tamás a színész, mint annyi mások, hűségesen szolgálják a népet... És mindannyian azt mondják, hogy csak a szocialista Magyarország le­het szabad és független . . .” (Hát “a mindannyian” nincsenek olyan sokan. De legalább tudjuk, tehát ezek Kádár János nagyjai: Illés Béla a szovjet tiszt, Fodor József, a szélkakas, Bölöni György, a párisi kommunista, Pór Bertalan,­­aki már egyszer megrágalmazta a szabadságharcos­­ ifjúságot és feljelentette saját művészképzős növen­dékeit, Gellért Oszkár a “nagy” költő, ezek azok, akik az oroszok és az ÁVH vérszomjas és bosszús véreng­zése után ismét hajlandók szolgálni. És Major Ta­más, aki nem maradhat el senki mögött sem a ruszki jó pontok gyűjtésében. Mindössze ennyien vannak “Kádár nagyjai’’, akik nem a népet, hanem amint cikke kezdetén mondotta Kurov elvtárs, akik a népi demokráciát szolgálják, életre, halálra, mert érvénye­sülésük egyetlen biztosítéka a párt, a kommunista párt. És Shepilov megmondotta, csak az művészet, ami a pártnak hasznára van. Tehát a hasznára kíván­nak lenni. Nagyon a hasznára. Nagyon kívánnak ...) Kurovra a “beszélgetés” Major Tamással kitöröl­hetetlen benyomást tett. Ránk is az, amit Kurov el­mond a beszélgetésből. A beszélgetés az “egyik este' az Uránia-mozi közelében kezdődött. Egy pár lépésre attól a helytől, ahol színművészetet tanít Major Ta­más” — jegyzi meg áhítattal a ruszki újságíró. Major: Az előző vezetés hibákat követett el, de ki kell emelni a tényt, hogy a hibák jóvátételére minden megtörtént már a fasiszta pucskísérlet előtt. Sok-sok intézkedés terveit alkották meg, hogy a kulturális életben megjavítsák a helyzetet, de a forradalom megakadályozta ezek életbe léptetését. (Major tehát még az orosz propagandánál is töb­bet akar ártani a szabadságharc ügyének, ő mondja el először, hogy éppen a szabadságharc akadályozta meg a sztálinista bűnök kiküszöbölését­. Várjon, ak­kor a szabadságharc után miért tért vissza Kádár János a sztálini módszerekhez? Azt hisszük, Major a maga jólétét téveszti össze a nép jólétével. Azt, hogy esetleg még további ambícióinak mohó kielégülését akadályozta meg a szabadságharc . . .) Major: Meggyőződésem, hogy a puccsot jóelőre megszervezték, mert ismerem a tényeket. Mikor mű­vész-feleségemmel Párisban voltunk, egy francia szí­nésznő ezt közölte velünk: “Októberben valami fog történni Magyarországon!” A Nemzeti Színház kö­zel van a Szabad Néphez. Az ablakból láttam, amint fasiszta csavargók őrjöngtek az utcán és a teher­autók fegyverszállítmánnyal megrakodva úgy fúrták magukat keresztül a tömegen. Láttam, hogy a kom­munista ellenes jelszavak milyen egyszerre terjedtek el és a tömeget milyen hamar és milyen szélsőségesen felgyújtották. Ellenforradalmi puccs volt, amit néz­tem. (Némi elszólások találhatók a kissé túlbuzgó szí­nész nyiatkozatában. Ha olyan tömeg volt az utcán, hogy a teherautók alig tudták átfúrni magukat raj­ta, akkor mindenki az utcán volt és mindenki fa­siszta csavargó lett volna? És a lámpagyári munká­sok, akik a gyárban készített fegyvereket szállították a teherautókon a Nemzeti Színház előtt, szintén fa­siszta csavargók voltak? És ha a kommunistákat nem utálta volna mindenki, akkor lehetett volna olyan egy csapásra kommunista­ellenes őrjöngésre gyújtani őket? Hiába, úgy látszik, Major Tamás addig marad okos ember, amíg a szerepét mondja. De most a sa­ját gondolatait mondotta.) * 3 Major: Ezen a napon voltak emberek, akik nem ismerték fel, hogy szervezett fasiszta puccs történt. De idővel az esem­ényeket felismerik. Az elmúlt hé­ten Debrecenben voltam, hogy a helyi intellektuelek­­kel találkozzam, őszintén megvallom, a fogadtatáso­mat illetőleg nem sok jót vártam . . . Kétezer em­ber szorongott az Arany Bika szállóban és forradalmi József Attila verseket szavaltam és olyan tapsot kap­tam, amilyet már régóta nem hallottam. (Kérdés, a nagy siker Majornak, József Attilá­nak, vagy a forradalmi verseknek szólt-e? Aztán cso­dálatos, hogy ez a puccs mennyire elterjedt, hogy a debreceni találkozástól valósággal félt Major Tamás. De miután ön önsikerével ilyen szépen elhencegett a ruszki előtt, akit jó megnyerni, mert sohasem lehet tudni, milyen nagyszerű protekció lehet egy ilyen orosz újságíró, egy kis kollektív árulkodással sem marad adós Major és pedig a kollégák, a versenytár­sak elleni kollektív árulkodással. Mert ezek a frá­nya, konkurrens színészek esetleg szintén szereznek némi ruszki protekciót. És mi lesz akkor! Ezért hát sebtiben erre is kitér Major Tamás és ezeket mondja:) Major: A jövőt illetően a pártnak igaza van, a­­mikor az irodalom és a művészet terén­­a szocialista realizmust tette­ az irodalom és a művészet vezető elméletévé. Az a baj, hogy a múltban többször meg­sértették ezt az elvet. Annál fontosabb legalább most követni állhatatosan. De vannak még most is Ma­gyarországon színészek és színpadi ,emberek, akik fók­?4wi..tU az alkotói szabadságot! Ezek hajlamosak voltak­ arra, hogy olyan színpadi játékokat rendez­zenek, amellyel nagyrészt a nyárspolgári tetszésnek akartak hódolni. És ez hibás törekvés volt! A szín­padi dolgozókon múlik, hogy olyan színjátékokat rendezzenek, amelyek népoktató jellegűek legyenek és a népet az életre és munkára biztassák. És ezt fog­juk tenni! Lehetséges, hogy az egész ország kultu­rális életét újjá fogjuk építeni . . . Amitől mentse meg az országot és a kultúrát a jó Isten. ..,is addig tart Major Tamás áruló nyilatkozata, ame­lyet, erős meggyőződésünk, még a mai, pesti­inn rabszolgasajtóban sem mert volna elmondani, de az orosz zsarnokok lapjában megelőzhetetlen buz­galommal és talpnyalással mégis elmondotta. Szá­mítva arra, hogy ezt magyar nyelven sohasem fog­ják olvasni. A magyar szabadsághősök emlékének meggyalázása, az élők megrágalmazása, önmagának a feldicsérése és színésztársainak beárulása, hogy egyedül ő maradjon a Kremlin szemében a jó fiú mindez olyan bárgyúan durva, hogy csak orosz ír­hatta, jelentethette így meg. Súlyos hiba volt maszk nélkül így megmutogatni Major Tamás mezítelen ar­cát. Lehet, az orosz újságíró hibája. De Major Tamás, azok után, amit mondott, még ezt is megérdemelte. Bécs, 1957 március. SÁRKÁNY GYÖRGY A magyar szabadság márciusi ünnepe Clevelandban A clevelandi egyetemes márciusi ünnepség meg­­ülését a Magyar Felszabadító Bizottság március 24-én a keletoldali görögkatolikus Szent János egy­házközség dísztermében este 6 órai kezdettel rendezi, amint ezt a Vasárnap már jelentette. Az ünnepséget előkészítő bizottsági munka eredményeként a Fel­szabadító Bizottság a részletes programot a követke­zőkben hozza a clevelandi és Cleveland környéki ma­gyarság tudomására: 1. Amerikai és magyar Himnusz, énekli Bodnár A. Alajosné. 2. Megnyitó beszéd, mondja Dr. Szilassy Béla, a Magyar Felszabadító Bizottság elnöke. 3. Petőfi Sándor: Nemzeti Dal, szavalja Muhoray Kornél szabadságharcos. 4. Erkel Ferenc: Hunyadi László nyitánya, zon­gora négykezes, előadják Mozsy Istvánná és Mozsy István. 5. Angol nyelvű ünnepi beszéd, mondja Congress­man Michael A. Feighan, Cleveland város képviselője. 6. Vers, előadja Machánné, Biró Erzsébet, a Nem­zeti Színház tagja. 7. Nyilatkozat, mondja Dr. Kulin Géza, a Sza­badságharcos Világszövetség Amerikai Tagozatának megbízottja. A Szabad Magyarok Szabadságharcos Világszövetsége zászlóját átadják Father Takács Gá­bornak megőrzésre. A Magyar Felszabadító Bizottság válasznyilatkozata. 3. Zeneszám, hárfán előadja Würtzler Arisztid, a Budapesti Filharmóniai Társaság tagja. 9. Záróbeszéd, mondja Kovács Gyula, a Magyar Felszabadító Bizottság alelnöke. 10. Magyar Hiszekegy, énekli a közönség. Az ünnepséget megelőzően, annak bevezetése­ként, a Magyar Felszabadító Bizottsággal együtt­mű­ködve a MHBK csoport az egész várost átszelő autó­­felvonulást rendez, amely a magyar szabadságharcra hívja fel a clevelandi közönség figyelmét. Az autós felvonulás programja a következő: A MHBK jelenti, hogy március 24-én, vasárnap tüntető gépkocsi-felvonulást rendez. Gyülekezés dél­után fél négykor a West 28. utca és Bridge Avenue sarkán. A résztvevők hozzanak magukkal nemü­zeti­­szinti zászlócskákat! Az autókra kerülő feliratokat a MHBK osztja ki a gyülekezőhelyen. Indulás 4 órakor. Útvonal: — West 25 St. — Detroit Rd. — Superior Bridge — Public Square — Euclid Ave. — Stearns Rd. — East Blvd. — 116 St. — Shaker Blvd. — Sha­ker Square — South Moreland — Buckeye Rd. — s végcél: a keletoldali görögkatolikus egyházközség díszterme. Az autó­felvonulás ideje alatt koszorút he­lyez a Kossuth-szoborra a Magyar Felszabadító Bi­zottság és a Magyar Szabadságharcosok küldöttsége. A clevelandi magyar cserkészcsapatok díszőrség­­gel és ünnepélyes felvonulással vesznek részt a Ma­gyar Felszabadító Bizottság és a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége márciusi ünnepélyén. Hívunk minden magyart: — legyen március hu­szonnegyedike a magyar szabadság-eszméhez való hű­ségünk megnyilatkozása — s méltó Cleveland ma­gyarságához! Úgy a Magyar Felszabadító Bizottság ünnepség­­e, valamint az egész várost átszelő impozáns autós felvonulás célja az, hogy az otthon folytatódó ma­gyar szabadságküzdelemre­ ismét és ismét felhívjuk a szabad világ figyelmét. Éppen ezért a rendezőség úgy a márciusi szabadságünnepséget, mint az oda vezető autós felvonulást úgy rendezte meg, hogy az egyete­mes magyarság megjelenésének és tüntető felvonulá­sának legyen ünnepi alkalma. A rendezőség minden magyart hív Clevelandból és környékéről, aki meg­tud jelenni március 24-én a Szent János teremben. Amíg otthon küzdenek, addig a szabad földön kétsze­res kötelesség az otthon küzdők mellett tüntetni és tanúskodni. A szabadságot minden nemzedéknek ki kell érdemelni IRTA: BRIGADIER GENERAL CYRUS A­­DOLPH. A rés Minékünk, akik szabadok vagyunk, észre kell vennünk az ember gondolatvilágáért folyó küzdelmet és az abban való fele­lősségünket. Tudnunk kell, és értenünk kell, mit jelent a szabad­ság és bennünk élni kell annak a meggyőződésnek, hogy a mai világban ez nyújtja az élet legjobb formáját. És még több is kell ennél, sőt sokkal több kell ennél, alkalmassá kell tennünk arra, hogy meggyőződésünk igazát bizonyítani tudjuk mások előtt. És a példának a hatalma meggyőzőbb, mint a szó meggyőző ereje. Mi módon tudjuk elérni ezt? A katonaságnál mi megkíséreltük, hogy választ kapjunk, arra törekedtünk, hogy meghatározzuk erre a kérdésre adandó válaszokat. Az elmúlt két nyáron kiváló nevelők, katonák igen sok időt töltöttek el a Secretary of Defense (honvédelmi minisz­ter) hadifogoly kérdésben felállított tanácsadó bizottságában dolgozva és ennek a kérdésnek a megoldását szolgálva. Vizsgálataik során a legnagyobb figyelemmel hallgatták meg­­a taiak százait. Orvosokkal beszélték meg a kérdést, lélek­búvárokkal, nevelőkkel, lelkészekkel, de a legeslegnagyobb figye­lemmel hallgatták meg mindazt, amit azok az amerikaiak mon­dottak el a maguk tapasztalatairól és élményeiről, akik hadi­foglyok voltak. A hallottak túlnyomórészben azt a végkövetkeztetést ad­ták, hogy a fegyveres haderő szolgálatában álló férfiak tájéko­­zódottságát a szabadság alapvető kérdéseiben jobban kell meg­alapozni. Ezeknek a vizsgálatoknak a során a vizsgálatot folyta­tók arra a következtetésre is jutottak, hogy az amerikai társadalomnak jobban be kell vésni a mi ifjúságunk lelkivilágába annak a felelősségnek a tudatát, amivel tartoznak a szabadságnak. Radford admirális, az egyesült vezérkarok főnökeinek el­nöke, mint katona, igen komoly figyelmet szentel ennek a kér­désnek. Kívánsága, hogy a fegyveres haderőben szolgáló min­den amerikai férfi és nő megalkossa magának azokat a fegy­vereket, amellyel az ellenségnek a szellem és lelki világ ellen al­kalmazott technikáját vissza­verheti. Egyenlő fontos­ságúnak kell tekinteni azt, hogy a szellem és a lelki erő legjobb fegyvereivel ugyanúgy felszereljük katonáinkat, amint a háború legjobb és legmodernebb gépezeteivel ellátjuk őket. És ezt kellene tenni mindegyikünknek, mindenkinek, mert a szándékot és a célokat tekintve elmondható, hogy benne állunk valamennyien a jó és a gonosz között folyó ütközet kellős köze­pén és a csatát a sötétség és a világosság vívják. Ez az ütközet halálos. És a gonoszság győzelméhez másra nincs is szükség, csak arra, hogy a jó amerikai polgárok semmittevően, ölhetett kézzel üljenek visszahúzódva. (Következő rész címe: “Teendőink”.) MAGYAR SZEMPONTBÓL nézve a közelmúlt eseményeket, nem lehet keserűség nélkül arra gondolni, hogy az Egyiptom határán felvonuló UN csapa­tok milyen külpolitikai balesetet és mennyi vérontást kerülhet­tek volna el, ha a magyar kormány felhívására a szabadság nap­jai alatt megjelentek volna Magyarországon. Izrael és Egyiptom ügyében felvonulnak a kritikus helyeken a norvég, indonéz, svéd, jugoszláv egységek és érvényesítik­­a béke megőrzésére alkalmas­nak vélt UN határozatokat. Dag Hammerskjold főtitkár lázas diplomáciai buzgalmat fejt ki. Mindez a magyar kérdésben el­maradt. De elmarad immár azoknak a közgyűlési határozatok­nak az emlegetése is, amelyek olyan sok szép szónoklat, csodálat és részvénynyilatkozat közben születtek. Várjon elhiszik, hogy a közgyűlésen elhangzott szavak egyszer nem esnek vissza a NI főtitkárának a fejére? Még az izrael-egyiptomi viszály ügyét nem zárták le. A Szovjet a kérdést arra kívánja felhasználni, hogy újabb nagyhatalmi találkozót csikarjon ki a nyugati vezetőktől. Krushcsev indítványa, amelyet a michiganii Grand Rapids He­rald kérdésére válaszolva fejtett ki, arra mutat, hogy a Szovjet nem engedi az arab-keleti válságot lecsendesedni. Váratlan for­dulatot készítenek a Kremlinben. És akkor majd ismét bebizo­nyosodik: mennyire téves Dag Hammerskjoldnak az a felfogása, hogy Magyarország és a Szuez két különböző ügy. Némiképpen annak ,a mongol katonának is igaza volt, aki Budapesten kereste a szuezi csatornát. Budapesten is azért harcoltak az oroszok, hogy a szuezi csatorna mellett ne lehessen béke. Ezt Dag Ham­merskjold és­­azok, akik a világpolitikát rábízták, hamarosan fel fogják ismerni. Idéznünk kell itt a hét nagy halottjának, Ramon Magsay­­saynak, a Fülöp Szigetek elnökének szavait. Érdekes, hogy a kommunizmus ellenségeit milyen nagy százalékban érik tökéle­tesen megmagyarázható balesetek. Magsaysay ezt mondotta ha­lála előtt: “A semlegesség a kommunizmussal szemben olyan gyávaság, amely öngyilkosságra vezet.” Az amerikai részvét táv­irat Amerika hűséges barátjának és a kommunizmus rendíthe­tetlen ellenségének mondotta a filippin elnököt. Vájjon mi lesz a szabadsággal, ha a kommunizmus ellenségei és Amerika bará­tai sorra elpusztulnak. A magyar szabadságharcosok külpolitikai baleset, Ramon Magsaysay repülőbaleset következtében.

Next