Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1958 (65. évfolyam, 28-99. szám)

1958-05-28 / 43. szám

Amerika egyetlen katolikus magyar lapja Catholic Hungarians* Sinilnv SZERKESZTŐSÉG: Qcveland Address: 4160 Lorain Ave., Cleveland 13, Ohio, USA. Tel.: MElrose 038. KIADÓHIVATAL: Youngstown Address: 517 South Belle Vista Ave., Youngstown 9, Ohio, USA. Tel SWeet,ar 9-188S EGYES SZÁM ARA, 10 CENT PRICE OF ONE Coplo CEN T Nyugat-Európa és az olajkutak LIBANON, A FEHÉR SZIKLÁK ORSZÁGA mind élesebben a világ figyelő közvéleményének a lá­tásába kerül. A kicsiny partszakasz, szinte nem is más, mint a Földközi-tengerre nyíló kis-ázsiai erkély Területe kisebb, mint az amerikai Connecticut államé mindössze 4,015 négyzetmérföld. Lakosai talán kitesz­nek másfélmilliót. Fővárosának, Bejrútnak csak 371 ezer lakosa van. Természetesen ez a miniatűr méret senkit nem téveszthet meg, 1958 tavaszutáján, hi­szen jól emlékszünk 1939 nyarának izgalmaira, ame­lyek a jelentéktelen méretű Danzig és danzigi korridor körül forogtak. Tehát sokkalta kisebb ok is okozha­tott olyan szörnyen vészes és véres romlást, amely­nek a következményeit még ma is érzi az egész világ. Ez jut a nyájas olvasónak az eszébe, amikor olvassa azt a washingtoni jelentést, hogy az Egyesült Álla­mok, valamint Anglia közös fellépésre határozták el magukat, amennyiben a kis Libanon területi épsége veszélyben forogna. Ugyanakkor a fővárosi jelentés hangsúlyozta azt is, hogy az amerikai külügyminisz­térium úgy látja, a libanoni kormány, valamint a libanoni rendőrség és haderő ura a helyzetnek. AZ AMERIKAI—ANGOL KÖZÖS ÁLLÁSPONT KIMONDJA, hogy amennyiben a libanoni helyzet rosszabbodnék, úgy a két ország közös megbeszélé­sen dönt a fegyveres erők használatáról. Ezt két elő­feltételtől teszik függővé: 1. Hogy a libanoni kormány segítséget kér. (Ez esetben az Eisenhower doktrína értelmében, amint ezt régebben kifejtettem, Ame­rika beavatkozására már felhatalmazást adott a Kongresszus.) 2. Hogy a két nagyhatalom meggyőző­dést szerez arról, a támadó veszély kívülről fenye­geti Libanont és nem belső polgárháborús összecsa­pásról van szó. Washingtonban a nyilatkozat napján a Fehér Házban jártak a törvényhozás pártjának vezetői, sőt Dewey is, New York állam volt kormányzója, a re­publikánus párt egyik legtekintélyesebb tagja, a párt többszörös elnök­jelölt­je.­­ LONDONBAN UGYANCSAK IZGALMAS VOLT A POLITIKAI ZAJLÁS. London máris megállapí­totta, hogy a libanoni zavargásokat a határon kívül­ről irányítják és robbantgatják. A külügyminiszté­rium szószólója azt is megállapította, hogy a libanoni robbantásokért Egyiptom felelős. A külügyminiszter a képviselőházban nem volt hajlandó kijelenteni, hogy Anglia nem fog fegyveres erőt használni Liba­nonban. A kérdést az angol munkáspárt képviselői tették fel, kívánva annak a leszögezését, hogy a nyu­gati hatalmaknak nincs szándékuk Libanonban be­avatkozni az eseményekbe fegyveres erővel. A kül­ügyminiszter szerint a helyzet olyan bizonytalan és sötét, hogy nem tehet ilyen ígéretet. Független kon­zervatív részről éppen az ellenkezőjét kérték, hogy nyugtassa meg a külügyminiszter az angol közvéle­­ményt, hogy ha az amerikai erők az amerikai polgá­rok védelmében beavatkoznak Libanonban, ak­kor az angol kormány társulni fog az amerikaiakkal. A külügyminiszter erre kijelentette, hogy nem lenne okos dolog ilyen lehető eshetőséget előre megvitatni a parlament nyílt ülésén. A kérdések pergőtüzére válaszolva annyit Selwyn . Lloyd külügyminiszter megállapított, hogy Egyiptom és Szíria Egyesült Arab Köztársasága a Szovjetunió támogatásával cselekvően segítette a libanoni rob­bantásokat és gyújtogatásokat. Bizonyíték van arra vonatkozóan, hogy fegyvereket csempésztek be, inci­denseket provokáltak és hogy külföldiek vettek részt a bomlasztás és robbantás végrehajtásában is. A TÉRKÉP ELMONDJA A TÖBBIT. Nasser új impériuma, az Egyiptomból és Szíriából létrehívott Egyesült Arab Köztársaság között fekszik és azt el­választja a két nyugat-barát szomszédállam, Irak és Jordán. Az Arab-Kelet megfigyelői és szakértői sze­rint a két nyugatbarát arab állam nem tud megma­radni független álláspontján, ha Libanont, az Európa felé tekintő kis-ázsiai erkélyt sikerül Nasseréknak megszállniuk, így hát a Kremlin által kidolgozott arab taktika nyilvánvalóan az, hogy Libanont, amely­nek a kicsinysége könnyen megtévesztheti a nyugati közvéleményt, számítva a Nyugat passzivitására, el­szakítják a nyugati oldaltól és ezután ölükbe hullik Irak és Jordán is. LIBANON AZONBAN NEM CSUPÁN ERKÉLY, hanem, amint már több ízben írtuk, az arab olaj­vezeték végállomása is. Két nagy olajvezeték szállítja a nyugati irányzatú arab állam, Irak és a semleges álláspontra visszahúzódó Saudi Arábia olajtermékét a libanoni tpnnc.m­artr.i --r ' - r'-1-közelében levő Baba t urgur olaj­mezőkről származik amelyek az angol vezetés alatt működő Iraq­­eum Companyhoz tartoznak. Évi termése 21 millió tonna. Társvállalatai, a zubiri és rumailai mezőkön évi 9 millió tonnát termelnek ki, az ain-zalahi és but­­mahi mezőkön pedig 1 millió tonnát. Az angol alvál­lalat, a Khanaqin Oil Company, a helyi igényeket elégíti ki félmillió tonna termelésével évenként. Az olajat Tripoliszba viszi az olajvezeték, ebbe a libanoni kikötőbe és pedig Szírián, tehát az Egyesült Arab Köz­társaság területén keresztül. A MÁSIK NAGY OLAJTERMELŐ ÁLLAM, Szaudi Arábia olaját is Libanonban rakják át tengeri szál­lításra. A szaúdi-arábiai olajkutakat, amelyek igen nagy területen helyezkednek el, az amerikai olajvál­lala az ARAMCO létesítette és kezeli. Az Arabian- Amrican Oil Company termelése 1950-ban 360 mil­lió arrelt tett ki. Ennek az olajnak a szállítására hasrált alajvezeték Saudi Arábiát elhagyva, Jor­­dánan megy a tengerpart felé, majd a szíriai ha­­tárrl párhuzamosan, de már szíriai területen halad, úgyék be Libanonba és a libanoni kikötőben, Lidon­­ban rakják át az olajat tankhajókba. . KÉT FONTOS OLAJVEZETÉK azonban nem­­csak azért áll a nemzetközi politika középpontjában, mert ez hozza ki a tengerig ezt a mesebeli gazdagsá­got, hanem azért is, mert ez a két olajvezeték tekint­­hető Európa fő olajütőerének is. Ezek az olajvezeté­­­kek­özvetlenül a Földközi-tengerre nyílnak, tehát a nyugti államok hajói innen azonnal Európába tud­ják sállítani az arab olajat. A Szuezi csatorna vagy ikerüa út nélkül. Az európai gazdasági életet, az eu­­rópa közlekedést, szállítást és a repülést súlyos mér­tékűen befolyásolná ennek az olajnak a kiesése. Érthető tehát, hogy Amerika és Anglia figyelme ma libanonra összpontosul. A kis ország, amelynek lakossága fele részben mohamedán, fele részben ke­resztény, magában hordozza egy másik válság lehe­tőséit is. Libanon első megszállására ugyanis akkor kerül sor, amikor a mohamedán lakosság 1860-ban 2500 keresztényt mészárolt le Libanonban. Nasserék izgatása most ismét igyekszik ezt az ellentétet is fel­kavarni. Libanon önállóságát éppen annak köszön­hette, hogy Libanon keresztény lakosságának oly mó­don akartak némi biztonságot nyújtani, hogy elvá­lasztották a sziriai ellenséges érzületü mohamedán­­ság kinyomó többségétől. nasserék és mögötte a kremlin szá­mítasz­ abban REJLIK, hogy ezt a mohamedán rokonszenvet sikerül felcsigázni és ennek révén Liba­­n^y^yji^^«3zeriteit%rtgz Bgyesült Arab Köztársa­slgiCdassei ^már kls . könnyű Vé tenné ellen.­­Mi ugyanis Európát elvághatnák az olajtól, ez egyedura! !i.Adós helyzetbe hozná a szövetkezett orosz és arab olaj­kínálatot, amelynek feltételeit Moszkva szabható meg. Ami azt jelenthetné, hogy Moszkva azt kérhetné a szükséges olajért, amit akar. Politikai vagy gazda­sági, vagy akár erkölcsi engedményekben. AZ ESEMÉNYEKET MAGYAR SZEMPONTBÓL NÉZVE nem állhatjuk meg, hogy egy elkésett kérdést fel ne tegyünk: nem lett volna ésszerűbb, ha Nyu­gat-Európa jobban ragaszkodik a közép-európai olaj­­mezőkhöz, mint az arab olaj­kutakhoz?­­ (V. 21.) IMPERONAL 1958 — VOL. 65. ÉVF. MÁJUS 28. — SZERDA — 43. SZ. Only Catholic Hungarian Newspaper in the United States AZ ÚJ FEGYVERES ALAKULAT: NÉPHADSEREG, RENDŐRSÉG, HATÁRŐRSÉG, MUNKÁSŐRSÉG, PARTIZÁN SZÖVETSÉG, ÉS MOST A HONVÉDELMI SPORTSZÖVETSÉG A SZABADSÁGHARC ÓTA a magyarországi kom­munista pártfunkcionáriusokon élesen látni azoknak a lelki nyavalyáknak a jelentkezését, amelyek a világ minden kommunista pártjának a tagjain kitörnek ezekben a napokban­­ a magyar szabadságharc után. Addig tagadták, hogy az ember lelkes lény, míg most a letagadott, saját telkükön kitörő félelmek és beteg­ségek győzik meg őket arról, hogy valami van, ami belül rezeg és remeg. S aminek a szavát szeretnék el­fojtani. Amint az ide, Bécsbe, érkező hírek mondják, elsősorban fegyveres erők szervezésével kívánják a belső bizonytalanság hangját elhallgattatni. Jellemző tünet: a kommunista pártfunkcionáriu­sok nem akarják élezni az osztályharcot. Igyekeznek a maguk házatáján maradni s lehetőleg nem több el­lenséget szerezni, mint amennyit muszáj párttagsá­guk s pártállásuk megtartásáért. De igyekeznek a maguk pártarisztokrata kiváltságait szolidálni, azaz úgy átcsoportosítani — családi ház, értékálló cikkek —, hogy változás esetén is maradjon némi himmi­­hummi, amint a már nem kommunista tejecskébe is be lehet aprítani. Még ennél is fontosabb az utód, a fióka sorsának a biztosítása, hogy a pártarisztokrata fia legalább olyan előjogokat élvezzen, mint a párt­­uborkajára felkapaszkodott atya. Ezt elsősorban oly­módon biztosítják, hogy a felsőbbfokú nevelési lehe­tőségeket kézben tartják s megszabják, hogy “osz­tályidegen” elemek a nem mindig gyorseszű párt­arisztokrata fiókáknak kellemetlen konkurrenciát ne okozhassanak. Szép nyugodalmas, nyárspolgári élet lebeg szemük előtt, amit viszont “vakulj magyar” ala­pon munkáshatalomnak festenek a cégéren. Termé­szetesen ehhez a munkáshatalomhoz szükséges, hogy a mai uralkodó osztály zavartalanul élvezhesse ki­váltságos helyzetét és a dolgozó munkások tulajdon és választási jog, valamint szabad vélemény nyilvá­nítás nélküli néma rabszolgaként mai helyzetükben maradjanak. A MAI MAGYARORSZÁGI KOMMUNISTA FEGYVERES ERŐK nem alkalmasak arra, de nem is szolgálnak arra, hogy idegen behatolás ellen védel­mezzék a magyar népet. Az ország területén jogtala­nul állomásozó orosz csapatok azt állítják, hogy ők vannak ezért Magyarországon. S ha a magyarországi fegyveres erők valóban honvédelmi erők lennének, elsősorban ezeket a magyar területre benyomuló im­perialista, gyarmatosító orosz erőket kellene kiverni. Az elnyomott és kiuzsorázott nép szempontjából ugyanis az mindegy, hogy a gyarmatosítás gazdasági vagy pártszervezetek révén történik, a katonai erő, legyen az hadihajó, vagy tankezred a lényeges, amely a kasszírozást végzi... A munkáshatalom, tehát a pártdiktatúra és ha­szonélvezői, a pártarisztokrácia védelmére a magyar néppel szemben minél több fegyveres erőre van szük­ség. A néphadsereg, a rendőrség, a határőrség, a mun­kásőrség, a partizán szövetség, mind nem elég a meg­rendült bátorságú pártfunkcionáriusok, kucserák helyrebillentésére, így hát újabb félkatonai szerveze­tet keltettek új életre: a Magyar Honvédelmi Sport­­szövetséget. Honvédelmi tömegmunka az ellenforra­dalom után — mondotta Szabó István, az MHS IV. országos konferenciáján, ahol újult erővel kezdtek a szervezéshez. Szabó szerint a legközelebbi években 20,000, 25,000 lövésszel megteremtik a tömegbázist. Az alapszabály tervezetet Várkonyi László alezredes terjesztette elő. Eddig azonban csak az előtérbe tolt kis figurák szóltak. De megjelentek a honvédelmi sport magyarországi mozgatói is a nyílt színen. Első­sorban Sz. Sz. Satyilov a megfelelő szovjet félkatonai szerv, a DOSZAAF egyik elnöke. Hogy tévedés ne le­gyen, a sportvezetőség célját illetően, vörös zászlót nyújtott át. Hu Pen-fu, a kínai testvérszervezet pa­rancsnoka aztán élőszóban is elmondotta, a Honvé­delmi Sportszövetség milyen sportot űz: a néphata­lom erősítését... (Ami egyáltalán nem honvédelem, hanem kimondottan pártvédelem, a magyar nép többségi, túlnyomó nagy többségi akarata ellen.) DE A LEGOTROMBÁBBAN A MAGYAR SZO­CIALISTA MUNKÁS­PÁRT POLITIKAI BIZOTTSÁ­GÁNAK A TAGJA: FEHÉR LAJOS elvtárs leplezte le a Magyar Honvédelmi Sportszövetség “sportágait”, amikor nagy lendületében túlságosan elhajolva az igazság felé, ezeket árulta el: — Azt hiszem, a konferencia küldöttei egyetér­tenek abban, hogy ifjúságunkat nemcsak hasznos ci­vil mesterségekre, továbbá táncolni és szórakozni kell megtanítanunk, hanem arra is, hogyha szükséges, áldozatkészen álljon hazája ügye mellé a munkásha­talom oltalmazása érdekében ... Tehát a lényeg a munkáshatalom oltalmazása. És itt Fehér Lajos olyan indulatba jött, hogy tovább ment, még mást is elárult, úgyis mint a kommunista párt politikai központjának a tagja: — Mi nem fogadunk el olyan tanácsot, amellyel a politikamentesség örve és fedezéke alatt a rendsze­rünkkel szembenálló ellenséges elemek gyülekező he­lyévé szeretnék tenni a Magyar Honvédelmi Sportszö­vetséget. Megmondjuk nyíltan: politikai jellegű intéz­­­ménnyé akarjuk fejleszteni a Magyar Honvédelmi Sportszövetséget, de a munkáshatalom védelmében... " EHHEZ HOZZÁTENNI SEMMIT NEM KELL. Csak ennyit kell mindebből megállapítani: a mün­­nichelő kormányzat szerint annyi a “rendszerükkel szembenálló elem”, hogy még a Honvédelmi Sport­­szövetséget is kézbe tudnák venni, ha nem kötnék a kommunista párt tetszéséhez a tagságot. A Honvé­delmi Sportszövetség tehát a párt fegyveres rendőri tartaléka a néphadsereg, a rendőrség, a határőrség, a munkásőrség, a partizán szövetség után. A hatodik pártvédelmi tartalék. Ennyire félnek a magyar néptől...­­ Bécs, 1958 május. „ SÁRKÁNY GYÖRGY MICHAEL A. FEIGHAN: UTASÍTSÁK KI MENSHIKOVOT Andrej Gromyko szovjet külügyminiszter kiutasította Moszkvából az amerikai követség másodtitkárát, John A. Baker Jr.-t. A kiutasításra a fiatal, 30 éves diplomata állítólag azzal szolgáltatott okot, hogy túl sokat barátkozott a moszkvai egye­temi hallgatókkal. John A. Baker Jr. kiutasítása mögött érdekes történet rej­tőzik. John A. Baker Jr. megérkezése után beiratkozott a moszkvai egyetemre. Az első és egyetlen amerikai diplomata volt, aki elment az egyetemre és kérte rendes hallgatóként való felvételét. A nagy kulturcsere hangulatban a szovjet egyetemi hatóságok nem tagadhatták meg felvételét. A történelmi tan­­­szék hallgatója lett és tagja a történelmi tanszéken alakult ko­sárlabda csapatnak. Tudjuk, hogy a kruscsevi diktatúrának mi­lyen csiklanyos területe ma az egyetemi élet. Az egyetemről kul­­turbotrány nélkül nem távolíthatták volna el. Eltávolítása iga­zolta volna azokat a híreket is, hogy az egyetemi hallgatókat mennyire megrendítette a magyar szabadságharc, így hát ki­utasították a Szovjetunióból. A szovjet külügyminisztérium így fogalmazta meg a kiutasítás okát: “rendszeresen megsértette a diplomáciai tisztviselők szokásos magatartásának a szabá­lyait. . .” Igaz is, diplomáciai tisztviselők nem szoktak beirat­kozni az egyetemre s nem játszanak az egyetemi hallgatókkal kosárlabdát . .. Viszont éppen ezzel a lépésével igen modern és haladó szellemű diplomatának mutatta magát John A. Baker Jr. A Szovjet érzékeny pontjára tapintott rá. Hogy mennyire érzé­keny ez a terület, mutatja a kiutasítás. Michael A. Feighan clevelandi képviselő, a hazájában elnyo­mott magyar nép pártfogója, ezzel kapcsolatban feltűnő nyilat­kozatot tett: — Itt a legvégső ideje annak, hogy tanácsolják el Ameriká­ból Menschikov szovjet követet. Tegyék ki Washingtonból a tár­sadalmi estélyek mosolygó kedvencét. Menshikov hazudott az országos televíziós programon, amikor azzal védekezett, hogy a Szovjet nem zavarja a “Voice of America” adásait a Szovjetunió­ban és az oroszok által megszállt Közép- és Kelet-Európában. Ez a hamisítás ellenvetés nélkül hangzott el és amerikaiak millióit csapta be, azt hitetve el velük, hogy az oroszok már nem zavar­ják a szabad világ rádióadásait. Menshikov különböző teákra és társadalmi összejövetelekre hívja meg az amerikaiakat, különö­sen a női csoportokat azért, hogy a gyanútlanokkal elhitesse, a vasfüggöny mögött szabadon választott kormányok képviselik a nép akaratát. Az orosz követség a kormány feje felett, szem­ben a nemzetközi jog protokoljával és a diplomáciai szokásjog­gal, közvetlenül befolyásolni akarta az amerikai kongresszust, hogy ne járuljon hozzá a német felfegyverzéshez. Tevékenysége ugyanaz, mint a francia Genet-é volt, akinek azonnali vissza­hívását követelte Geroge Washington elnök. Ha Eisenhower el­nök erre a moszkvai lépésre nem válaszol kellő eréllyel, úgy azt Pruscsevék a gyengeség jelének fogják tekinteni — fejezte be nyilatkozatát Michael A. Feighan clevelandi képviselő, aki egyike a kommunizmus legjobb szakértőinek. Bizonyos, hogy indítvá­nyának elfogadása igen hasznos lenne, mert Kruscsevéknek be kellene látni, hogy a szemtelenség módszereire a külpolitikában is rá lehet fizetni. FT VÉGVÁRI VAZUL ATYA CLEVELANDBAN Mint már jelenteü**nk az MHBK clevelandi csoportja a Ma- Szabadságharcos Szövetség clevelandi szervezetével és a Creveláuui ‘Inagyen c­arsanaiml’■'Szex vezetők közreműködésével 1958 május 24-én este 7 órai kezdettel a Moreland Filmszínház­ban hősök napi emlékünnepélyt rendez, melyre szeretettel meg­hívta Cleveland magyarságát a rendezőség. Az ünnepség felkért vendégszónokai: Ft. Végvári Vazul fe­rences atya, a Szabadságharcos Szövetség amerikai elnöke, a bu­dai szabadságharcosok volt parancsnoka és Kovács Gyula, a Magyar Felszabadító Bizottság alelnöke. Kérjük Cleveland magyarságát, különösen pedig a szabad­ságharcos bajtársakat, hogy ezen a szép ünnepségen — ahol el­esett baj­társainkról emlékezünk meg — mennél nagyobb lét­számban jelenjenek meg. Belépődíj nincs. Hozzájárulás a tényleges a költségeket fe­dezi, illetve rászorult bajtársaink segélyezésére szolgál. MSZHSZ cl­evel Imit tudósító * A FRANCIA KRÍZIS ÁLLANDÓSUL? A francia helyzet változatlanul súlyos. Algériában a katonai erők által felállított Jóléti Bizottság kormányoz, Párisban a par­lamentnek felelős kormány rendkívüli hatalmat kapott. Pierre Pflimlin miniszterelnök és a kormány az új Franciaországban, Massu tábornok és Jóléti Bizottsága az úr Algériában. De Gaulle hajlandó átvenni a kormányzást, rendkívüli hatalommal, ha azt alkotmányos úton ajánlják fel. Erről a parlament hallani sem akar. Viszont az algériai francia haderő, amely az egész fran­cia fegyveres erő lényeges része, csak De Gaulle kormányának hajlandó engedelmeskedni. Azonban addig is, amíg ez eldől, Massu ejtőernyőseinek, akik felzendültek a kormány ellen, után­pótlásra van szükségük Algériában, amit viszont csak Pilimlin, a francia miniszterelnök, aki ellen felzendültek, küldhet utánuk Franciaországból Algériába — és küld is. Az algériai francia katonák zendülése mögött lélektani mo­tívumok találhatók. A francia haderő nem kíván többé visszavo­nulni. Visszavonultak Indokinából, visszavonultak Tuniszból, visszavonultak Marokkóból, visszavonultak Szuezből. Úgy érzik, ha hadseregre szükség van, akkor nincs arra szükség, hogy a pártok egzisztenciájáért viaskodó politikusok miatt mindenhon­nan visszavonuljanak. Viszont a francia katonai zendülés hí­rére Tuniszban, Marokkóban kiképzett minden tuniszit és ma­rokkóit behívtak katonának, mert az arab államok vezetői már attól tartanak, hogy egy katonai diktatúra kivívott önállóságu­kat veszélyezteti, esetleg nem ismeri el. Megfigyelők számítása szerint De Gaulle diktatúra, kom­munista-szocialista népfront, vagy további parlamenti kormány­zás a hármas lehetőség, amely a mai válsággal birkózó Francia­­ország előtt áll. Az első megoldás Franciaországban hozna fel­lángoló, belső zavargásokat, a második megoldás a hadsereggel találja magát szemben. A harmadik út, amin ma halad Francia­­ország, a válságot állandósítja s a másik két megoldást nem kü­szöböli ki. Pierre Pflimlin valószínűleg megkísérli az alkotmány­­reformot, hogy a belpolitikai egyensúlytalanságtól megszabadul­hasson Franciaország és az új választási rendszerrel többségi párt létrejöttét lehetővé tegye.

Next