Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1958 (65. évfolyam, 28-99. szám)

1958-11-09 / 88. szám

4-es olds! PÜNKÖSD UTÁN 24. VASÁRNAP Szentleeke Szent Pál apostolnak a tesszaloni­­kaiakhoz irt leveléből (I. 1, 2—10). Testvérek: Há­lát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, mikor megemlékezünk rólatok imádságainkban; szüntelenül gondolunk Istenünk és Atyánk előtt a mi Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek mun­kájára, szeretetetek művére és tűrő reménységtekre, és tudjuk, testvérek, kiket az Isten szeret, hogy ti választottak vagytok, mert mi az evangéliumot ná­latok nem egyedül beszéddel hirdettük, hanem erő­vel és Szentlélekkel is és nagy teljességgel, hiszen tudjátok, milyenek voltunk köztetek tiérettetek. És ti követőink lettetek és az Űréi, elfogadtátok az igét sok szorongatás közt a Szentlélek örömével. Ekként példakép lettetek minden hivő előtt Macedóniában és Achajaban. Az Úr igéjének hirdetése ■ ugyanis tőletek haladt tovább, nemcsak Macedóniában és Achajában, hanem az Istenben való hitetek eljutott mindenhová, hogy szükségtelen is arról beszélnünk. Hiszen azok maguk hirdetik rólunk, mikép léptünk be nálatok, s mikép tértetek az Istenhez, a bálvá­nyoktól, hogy szolgáljatok az élő, igaz Istennek s várjátok a mennyből a Fiát (akit feltámasztott ha­lottaiból), Jézust, aki megmentett minket a jövendő haragtól. A szent evangélium szakasza Szent Máté szerint (13, 31 —35). Az időben: Mondá Jézus a seregnek a következő példabeszédet: Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, melyet vévén az ember, elvété földjébe, mely kisebb ugyan minden magnál, mikor pedig felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lészen, úgy hogy az égi madarak eljönnek és ágai közt laknak. Más példabeszédet monda ne­kik: Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, me­lyet vévén az asszony, elvegyite három véka lisztbe, míg mind megkovászosodott. Mindezeket példabe­szédekben mondá Jézus a seregnek, és példabeszé­dek nélkül nem beszélt nekik. Megnyitom számat példabeszédekben, hirdetni fogom, ami el volt rejtve a világ kezdetétől. A „Vasárnap" irodájának és könyvosztályának hivatalos órái A „Vasárnap" irodája és könyvosztálya a közönség ráérő idejének megfelelően minden hétköznap délután 3 órától 6-ig, szombaton pedig délelőtt 9 órától délután 2 óráig lesz nyitva. A könyvosztály vezetője, Goda Ferenc arra kéri a könyvosztály vevőit és az érdeklődőket, hogy ebben az időben keressék fel a könyvosztályt. S mivel a könyvosztály és az iroda új, nagyobb és közös helyiségbe költöztek, a clevelandi előfizetők, akik sze­mélyesen óhajtják előfizetésüket behozni, ugyanebben az idő­ben, ugyanott fizethetnek elő. Az iroda és a könyvosztály új és nagyobb helyiségbe köl­tözött, de az új helyiség is a „Vasárnap“ épületében van, így tehát sem a címünk, sem a telefonszámunk nem változott. A „Vasárnap“ irodájának és könyvosztályának a címe a régi cím: 4160 Lorain Ave., Cleveland 13, Ohio s a telefonszáma is a régi: ME 1-9338. A titkos perek írta: DR. TÖTTÖSSY ENDRE a Belgiumi Szabadságharcos Szövetség elnöke. 3. 1950-ben kisrrt szemű munkásasszony jött az irodámba. Fiatal, feketehajú, kerekarcú asszonyka volt. Két kisgyerek anyja. Elmondotta, hogy másfél hónapja nem tud semmit a férjéről. — Hol lehet a férje? — kérdeztem. — Az ÁVO vitte el. Óvatosan nézett az ablak felé, mintha a háztető­ig felnyúló vadgesztenyefa kihallgathatná a beszé­dünket. — Honnan tudja, hogy az ÁVO? — Megmondták az éjszakai házkutatásnál, ami­kor a férjemet elvitték. Kinyitotta kopottas táskáját s egy­­ zsebkendőt halászott elő belőle. — Az Isten szerelméért, tegyen valamit ügyvéd úr! — Semmit sem tehetek, asszonyom! — feleltem szomorúan. A ÁVO-hoz csak a „titkos ügyek“ kivá­lasztott pár védőjét engedik be. Az ÁVO által letar­tóztatott személyekről nem tudhatjuk meg, hol van­nak, mivel vádolják őket. . . Egyszóval semmit! — De ügyvéd úr ... — az asszonyka hangja fel­csuklott — hallottam, hogy meg lehet érdeklődni valahol a büntető ügyek számát. — Csak köztörvényi ügyekben. Politikai ügyben senkinek a sorsa után sem lehet érdeklődni. El sem lehet indulni semerre. Teljesen tehetetlen vagyok. A huszadik században szomorúan hangzott ez a beismerés. Abban az országban, mely valamikor a nyugateurópai jogrendszerek élén állott, melynek aranybullája egyidős a Magna Chartával, melynek majd minden jogalkotása vetekszik Nyugat bárme­lyik államával. El kellett ismerni, hogy ott most nin­csen jogvédelem. Az államhatalom úgy vitethetett el embereket, hogy érdeklődni sem lehetett utánuk. És mit tegyek? — kérdezte az asszonyka. — Várjon türelemmel. Akkor fog először hallani férjéről, ha már megvolt az elsőfokú ítélet. És remél­jük, hogy élni fog. * * * A fenti beszélgetés hihetetlen a­ szabad világ jo­gászainak. Pedig ez az eljárás nem volt újdonság 1945 után, „intézményesen" azonban csak 1950-től kezdve lépett életbe. Akkor kezdődött el a titkos eljárás. Titkosság, mely sok esetben egészen a sírig — meg is valósult. Biztosítékát és fő erejét az 1950-ben felállított — a belügy és igazságügyminisztériumtól teljesen független — saját hatóságként működő, állam,véde­lem képezte. A világháború előtti Magyarországnak is volt egy 80 főből álló politikai rendőrségi osztálya. A kommunista rendnek 80.000 tagot számláló ÁVO-s nyomozó és őrszemélyzete, valamint százezrekre me­nő besúgó hálózata. Ez az „intézmény“ és annak mai örökösei vé­gezték az előkészítés munkáját. Hogy miként, arról nem e pár sornak a feladata beszámolni. A letartóztatottnak minden alkalommal elma­gyarázták, hogy sorsa az államvédelmi hatóságnál dől el. Ebben teljesen igazuk volt, hiszen a politikai rendőrség karmából sohasem került ki a politikai fo­goly, mert az rendelkezett vele mind a nyomozás, mind a bírósági eljárás, mind az ítéletvégrehajtás során. Igazán sputniki újítást jelentett az a meg­oldás, hogy a nyomozó és ítéletvégrehajtó hatóság ugyanaz. Lehet-e abban az eljárásban bármiféle biz­tosíték a szabad védekezésre? A titkos eljárásnak azonban nem is volt célja a szabad védekezés. Csak a formai keretet adta meg ahhoz, hogy a nyomozó hatóság utasításai szerint a bíróság meghozza ítéletét. A bírósági eljárás titkossága elsősorban abban ál­lott, hogy a letartóztatott személy senkivel sem érint­kezhetett. Sem ügyésszel, sem hozzátartozókkal, de még a saját „irataival“ sem. Az ügyeket „dupla nullás" ügyeknek nevezték, mivel a politikai ügyek nyilvántartási számát két nulla előzte meg. Nem szabad­ azonban azt hinnünk, hogy ezeket az ügyeket — legalább — a törvényszé­ken nyilvántartották. Korántsem. A törvényszéken csak akkor kerültek első nyil­vántartásba a duplanullás ügyek, mikor a letartózta­tottra kimondták az ítéletet, haját kopaszra nyírták s elszállították az ítéletvégrehajtó intézetekbe. Abban az esetben, ha az ügyészség előtt védőt kért, vagy kifogásolta a nyomozó hatóság bánásmód­ját, az ügyész azonnal közbevágott: — Mit hazudik! Azt akarja, hogy visszakisértes­­sem az államvédelmi hatósághoz? Ennél nagyobb fenyegetés nem kellett s termé­szetes, hogy az ügyész előtt megismétlődtek a két­soros beismerések: „Nyomozati vallomásomat fenntartom!“ A szegény letartóztatott sokszor azt hitte, hogy majd a bíróság előtt kiöntheti sok méltánytalanság­gal megrakott szívét. A vádiratot nem adták a kezé­be, hanem a bírósági titkár szobájában olvasták fel s ha védőt akart választani kijelentették, hogy csak a bíróság által kirendelt védő védhet. A „kirendelt, titkos védők“ nagy része az államvédelmi hatóság tagja vagy legalább bizalmi embere volt, mindössze körülbelül 20 budapesti „megbízható­, ügyvéd. Csak abban az esetben látogatták meg védencei­ket, ha erre a nyomozó hatóságtól utasítást kaptak s a vádlottból még valamit ki akartak szedni. Eset­leg arra voltak kiváncsiak, hogy panaszkodik-e a vádlott a bánásmódra. Az államvédelmi hatóság feltűnően kényes volt arra, hogy ne mondják el viselt dolgait. Érezte, hogy még a gyűlöletet és megsemmisítést hirdető lenin­­sztálini rendszerben is meg kell őriznie a humanitás látszatát. A vádlottat akkor érte további kínos meglepetés, amikor a jól előkészített, összedolgozó zenekar, — a bíróság — elé került. Ha itt a bántalmazásokról be­szélt, ha­ feltörte kabátját, kikapcsolta ingjét, fel­­gyűrte rongyokra szakadt nadrágját s nem volt két­ség a kiáltó stigmák előtt, akkor is ugyanaz volt min­dig a tanácselnöki felelet: — Mit hazudik!. . . Biztos bántalmazta az őrö­ket! A letartóztatott hamar felismerte, hogy csak a díszlet változott, de a lényeg ugyanaz maradt. (Fat­tatása következik)­ ­. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA VASÁRNAPI SZENTBESZÉD Father György ISTEN - VALLÁS - EGYHÁZ MINT ELŐBBI SZENTBESZÉDEINKBEN LÁTTUK, a vallás akkor jött létre, mikor Is­ten az embert megteremtette. Ezzel a ténnyel ugyanis erkölcsi kapcsolat jött létre az ember és Teremtője között, mely egyrészt alárendelt függő viszonyának elismerésére, másrészt Te­remtője iránti hódolatra, imádásra késztette. Más szóval az ember részéről létrejött a religio, a lekötelezettség Terem­tő­je iránt, a Teremtő részéről pedig létrejött a hódolat, az imádás jogos igénylése eszes teremtménye részéről. Ez a vallás lényege. TÁRGYILAGOS SZEMPONTBÓL, a vallás mindazon igazságok és magasztos elvek fogla­lata, mely az embert Istenhez, mint élete, sor­sa legfőbb céljához vezeti. A vallás nem valami belső érzelem, nem is csupán egy tudatalatti belénk oltott szent ösztön, sőt nem is csupán az Isten létének bensőnkben való öntudatos átérzése. A VALLÁS EGY REÁLIS VALÓSÁG, mely átszövi az ember, a társadalom, a népek életének minden változatát és ráüti bélyegét a kultúra, a civilizáció, a történelem minden fá­­zisára. A vallás az ember életének legfontosabb tényezője, akár az egyén, akár a nagy összes­ség szempontjából, mert földi jóléte, békéje és örök sorsa van elválaszthatatlanul hozzá fűzve. Ahol igaz vallásosság van, ott van bé­kesség és viszonylagos jólét úgy a család mint a népek életében. Ahol pedig azt lábbal tipor­ják, mint a bolsevisták,vagy jégre teszik, mint a Nyugat, ott nincs békesség, hanem lefelé való csúszás, nyugtalanság, mert az „Istentelenek­nek nincs békességük ...“. Éppen azért csak bárgyú naivság, gonosz gőg, vagy megátalko­dott vakság szajkózhatja, hogy papok talál­ták ki a vallást és hogy annak a mai modern időkben csupán annyi értéke van, mint öreg nénikék meséinek. A vallástalan ember terem­tő istenét hívja ki maga ellen és önmagát ál­lati nívóra süllyeszti, mert csak az oktalan ál­latoknak nincs vallása. AMILY VÉGTELENÜL FONTOS A VAL­LÁS, éppen olyan fontos az ezzel kapcsolatos kikerülhetetlen kérdés: HOL VAN, MELYIK AZ IGAZ VALLÁS...?! Ádámtól Krisztus urunkig két vallás volt. Az egyik az igaz Isten vallása, melyet az ős­pátriárkák hagyomá­nyain keresztül Ábrahámra, illetőleg Izrael né­pére bizott az Úr. A másik, a bálványimádásba süllyedt népek pogány vallásának sokféle vál­tozata. Krisztus Urunk eljövetele után azon­ban megsokasodtak a vallási formák magának a keresztény vallásnak keretén belül. A létező pogány vallások mellett ott volt a zsidó vallás, mely Krisztus Urunk istenségét és benne az el­jött Messiást elvetette. Ehhez jött azután az eretnekek, szakadárok vallásainak sokféle vál­tozata, ahol azok alapítói, az embernek Isten­hez való viszonyát, az üdvösség módját­, más­világot, főképpen pedig Krisztus Urunk szemé­lyét a rövidlátás, az elfogult önigazolás, vagy emberi szenvedélyek ferde szemüvegén magya­rázták. És nemcsak magyarázták, hanem má­ma is magyarázzák erősen hangsúlyozva, hogy az ő portékájuk a legjobb a marketten és a vá­sárlóknak kényelmes, olcsó utazást biztosíta­nak a mennyek országába. Eme felekezetek száma csak itt Amerikában 250 és 300 között mozog. MINDEME VALLÁSI ZŰRZAVAR KÖZE­PETTE, sőt éppen azért, mint kiáltó jel mered a hivő ember elé, HOGY EMEZ EGYMÁSSAL ELLENKEZŐ ÉS EGYMÁSNAK ELLENTMON­DÓ SOK FELEKEZET MELLETT KELL LEN­NI EGY IGAZ VALLÁSNAK, MELY NEM EM­BERI SZESZÉLY, HANEM AZ ISTEN AKARA­TA SZERINT SZABÁLYOZZA AZ EMBER TE­REMTŐJÉHEZ VALÓ VISZONYÁT ÉS ÜD­VÖSSÉGÉT. Igen, kell, muszáj lenni egy igaz vallásnak, mert az Isten ügye, az ember, a lé­lek örök sorsa nem lehet ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes piaci áru. Mert kétszer kettő nem lehet sem öt, sem három, hanem csak négy! Mert Szent Pál szerint EGY AZ ISTEN, EGY A HIT ÉS EGY A KERESZTSÉG. MERT NÉZZÜK CSAK, ATYÁMFIÁI. A Szentírásból világosan látjuk, hogy az Úr­isten mint szabta meg az igaz vallás törvénye­it — vagyis az embernek Teremtőj­éhez való viszonyát — kezdettől fogva a paradicsomban és később a zsidó nép számára. Tudjuk, hogy az Úristen írta elő a tízparancsolatban, majd a mózesi törvényekben, hogy miként kell őt imádni, szolgálni, ha az ember Teremtője ke­gyében akar maradni. Egy szóval az egész Ó­­szövetségből napnál világosabban tárul elénk, hogy MINDIG AZ ISTEN ÉS NEM AZ EMBER SZABTA MEG A VALLÁS FÖLTÉTELEIT, TÖRVÉNYEIT. Ádám ugyan, mint tudjuk pró­bálkozott egy magacsihálta új vallással, mint a későbbi hitujitók, de erre keservesen ráfize­tett és sajnos nemcsak ő, hanem vele együtt mi is valamennyien. NOS, ATYÁMFIAI, ha az Úristen ily féltő gonddal, oly határozott törvényekkel, oly erős kézzel írta elő az igaz vallás föltételeit az ószö­vetségben, mely pedig az Újszövetségnek csu­pán árnyéka volt, akkor el lehet-e hinni, kép­zelni, hogy ezt ne tette volna meg az Újszövet­ség hitének biztosítására?! Annak a hitnek biztosítására, védelmére, melyet egyszülött Fia, a mi Urunk Jézus Krisztus a kálvária vé­res áldozata árán szerzett üdvösségünkre. Nos hihető-e, elképzelhető-e, hogy ezt a végtelen értékű drága kincset, üdvösségünk zálogát, EZT A KRISZTUSI HITET egymásnak ellent­mondó vallásalapítók szeszélyes okoskodására bízta volna az Úristen?! Sok átka van az át­eredő bűnnek, de talán az embernek a vallás terén való eme lelki vaksága a legnagyobb. So­ha semmiből nem szakadt annyi szenvedés, há­ború nyomor az emberiségre, mint a „nem szol­gálok“ hamis elvének százféle tragikus magya­rázatából. De mindeme sötét zűrzavarból, mint világító tornyok fénye, felénk ragyog Krisztus hitének világossága. AZ IGAZ VALLÁS s csu­pán elménket és szívünket kell megnyitni alá­zattal, hogy ez a drága kincs a mienk legyen. Testvér rendeld meg a Fatima! Jelenések köny­vét akár a Vasárnap Könyvosztályától, akár tőlem: 19562 Arlington St., South Bend 17, Ind. Ára por­tóköltséggel együtt csak $ 1.10. Minden haszon az óhazai árváknak megy. 1958 november 9. »A MAGYARSÁG LELKE SOHASEM LESZ A VÖRÖSÖKÉ“ (Folytatás az első oldalról.) jelentés hallatára, hogy az akkori idők egy híres hittudósát, Rubruck Vilmos ferencrendi atyát megfelelő kísérettel útnak indította Szibériába, hogy felderítse az ottani keresztényeket. A Nagy Khán fővárosába utaztában megállt a félelmetes Batu vezér táborában; annak seregeivel haladtak együtt öt héten át, miközben magyar foglyokkal találkoztak a Volgán túl. Ezek nagy része papnövendék volt, akik egyhá­zi himnuszokat éne­keltek és így tartották ébren hitüket a barbár ázsiai viszonyok között. Rubruck Vilmos atya és társai megjelenésükkel rendkívül nagy örömet keltettek a magyarok között. „Igen fájt, hogy kéré­süket nem teljesíthettem, amennyiben imakönyvet kértek és magamnak is mindössze egy Szentírásom és egy breviáriumom volt“ — jelentette Lajos királynak Vilmos páter — „úgyhogy végül is papirost kerítettek elő és arra kiirtani részükre a Bol­­dogságos Szűz, valamint a halottak officiumát a breviárium­ból.“ Lehet ennél felemelőbb megnyilatkozása a Boldogságos Szűz iránti ájtatosságnak, mint az imádságos magyar léleknek ez az óhaja? Nem tudhatjuk, mi volt ennek a ragaszkodásnak a közvetlen jutalma, viszont tudjuk azt, hogy a mongol hordák végül mégis kitakarodtak Magyarország földjéről, akárcsak a téli hó elolvad az első tavaszi napsugárra. Ugyancsak tudjuk, hogy a magyar nemzet feltámadt és a legközelebbi veszedelem­ben mint a kereszténység védőbástyája állott ellent a keleti be­­özönlésnek. Ugyan ki beszél manapság Dzsingiz Khánról, a világhódító Baturól, avagy a Buda várát is megvívó, roppant török hadse­regről? Valóban a múlté és minden erőfeszítésük dacára a magyarság lelkileg csak megacélosodott. Éppen úgy áll a helyzet a modern kor tirannusaival is. Mert ki retteg ma már Kun Béla vagy Rákosi Mátyás nevétől és­ akad-e kishitű, aki vitatni merné, hogy váljon a szabadságharc hőseinek a neve, avagy Kádár Já­nosé fog-e fennmaradni az utókor emlékezetében? Magyarország és a magyar nép lelke el nem nyomható, el nem pusztítható. Éppen úgy az Egyházat sem lehet elhallgattat­ni azáltal, hogy Mindszenty kardinálist a budapesti amerikai követségen tartják elszigetelve. Ez Magyarország történelmének lényege, ez van beágyazva emlékműveinek körébe, ez él a magyar nép lelkű időben. És a magyarság, amely körömszakadtáig, utolsó lehelletéig ragasz­kodik hitéhez és ,hagyományaihoz, győzni fog a mai fojtogató ellenféllel szemben. Minden alkalommal, amidőn kiejtik Jézus Krisztus nevét a „dicsértessék“ köszöntésben, az mind-mind egy-egy szeg a kommunizmus koporsójában. A vörösöknek éppen úgy nem áll hatalmukban a keresztény­séggel felvett harcukat eldönteni, mint ahogyan Iskarióti Ju­­dásnak nem adatott meg, hogy árulásával megakadályozza­ Krisztus eszméinek diadalát. A döntés ezúttal is a Mindenható kezében van és a győzelem azoké lesz, akiknek van Istenhite és szabadságvágya. Az egész keresztény világ, a szabad országokban élő, hűsé­ges magyarok vezetésével, megilletődve köszönti a Magyarorszá­gon levő, szenvedésükben is diadalmas magyar népet, amely rendületlenül követi Krisztust, jól tudván, hogy ő az egyetlen Út, Igazság és Élet . . . Kevés szem maradt szárazon, de annál több magyar ajkon hangzott fel talán minden eddiginél bensőségesebb alázattal: „Szánd meg Itten a magyart, kit vészek hányának .. . “ * .i: H* MIRE BEALKONYODOTT, az amerikai főváros legelőke­lőbb útvonalán levő orosz követséggel szemben hat emelet ma­gasságú fehér kereszt gyulladt ki, immár harmadizben hitet téve az amerikai munkásságnak a magyar feltámadás melletti állásfoglalásáról. Az International Union of Electrical and Ra­dio Workers, valamint a United Auto Workers washingtoni s­zékháza ugyanis a modern hivatali épület, amelyet Philip Murray néhai munkásvezér tiszteletére neveztek el. Az IUE és a UAW vezetősége az Amerikai Magyar Szövetség kérésére 1956 óta minden évfordulón kereszt alakban világítja ki hatalmas ablakait — mementóként a szemben levő követségi palotában terpeszkedő orosz gyilkosok felé. NEW YORK ÉS VIDÉKE FIGYELEM! A MÁRIA MAGYAROK NAGYASSZONYA EGYLET 1958 november 8-án, szombaton este 9 órai kezdettel rendezi HAGY ŐSZI BÁLJÁT a Szent István hitközség Fehér Termében (408 E. 82 nd Sz.) A Rendezőség Bock János elnök vezetésével azon fára­dozik, hogy ezen az estén mindenki jól mulasson, ezért ez alkalomra a Kara-Németh közkedvelt zenekarát szerződ­tették. Ne mulassza el senki a felejthetetlennek ígérkező estét, legyen ott mindenki, aki szeret jól mulatni. Ez alka­lomra is a részvételi jegy ára csak $ 1.25. Mindenkit szeretettel vár a RENDEZŐSÉG KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA KÖNYVOSZTÁLYA — BOOK DEPARTMENT 4160 LORAIN AVENUE, CLEVELAND 13, OHIO, USA. Telefon: Milrose 1­9338 Őszi könyvújdonságaink ANTOINE DE SAINT-EXUFERY: A kis herceg (meséskönyv) $ 2.50 BABITS MIHÁLY: A gólyakalifa $4.50 GÁRDONYI GÉZA: Egri csillagok I-II bőrkötésben $ 7.50 GÁRDONYI GÉZA: Láthatatlan ember. Díszes bőrkötésben $4.00 HERCZEG FERENC: Pro libertate. Díszes bőrkötésben $4.50 JÓKAI MÓR: Erdély aranykora. Díszes bőrkötésben $ 3.70 KÖLCSEY FERENC: Összes művei (egy hatalmas kötetben) $7.50 KUNZ E. F.: Hungarian Poetry (angolul, kötve) $3.20 MÓRA FERENC: Csengő barack $2.50 MÓRA FERENC: Dióbél királyfi és társai (meséskönyv) $2.00 MÓRICZ ZSIGMOND: Légy jó mindhalálig kötve $2.80 NYIRŐ JÓZSEF: Madéfalvi veszedelem (ant.) kötve $3.00 TAMÁSI ÁRON: Összes novellái (ant.) kötve $5.80 VECSEY LAJOS: Ungarn, Retter des christlichen Abendlandes $1.20 Ezenkívül kaphatók még hitbuzgalmi-, ima-, tan-, valamint szép­­irodalmi könyvek, amelyeknek jegyzékét helyszűke miatt nem tudjuk közölni. Kérje tehát legújabb könyvjegyzékünket.

Next