Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1959 (66. évfolyam, 38-63. szám)

1959-08-09 / 63. szám

6-í1ő oldal MAGYAR AMERIKA EGYHÁZKÖZSÉGI HÍREI CHICAGO, ILL. SZENT ISTVÁN EGYHÁZKÖZSÉG Plébánost Father Magyar József dr. 2015 W. Augusta boulevard Lap tudósító: Várfay István - RO 1­6822 Templomi híreinkből: Magyar testvéreink szentmi­séje minden vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődik. Gyülekezés 9.45-kor. Augusztus 2. havi első vasár­nap, az Oltáregylet és Kongre­gáció közös szentáldozása a 10 órás szentmisén. Utána, 11 óra­kor, havi rendes gyűlés a Dísz­teremben. Minden kedden este 8-kor é­­nekkari összpróba van. Már a Szent István ünnepi énekeket próbáljuk. Vegyünk részt mi­nél többen. Betegeink: Warga Ferdinánd, Mrs. Kardossy, Mrs. Laky és Mrs. Vidák József. Imádkoz­zunk felépülésükért. Augusztus 23. vasárnap, templomunk védőszentjének, Szent István királynak ünnep­lése és templomunk bucsuün­­nepe. Délelőtt ünnepi szentmise lesz, este pedig egyházközségi nagy táncmulatság Biaskó Já­nos zenéjével. Az esti műsor fénypontjaként a Szent István Énekkar hazafias énekekkel és Kodály­ Bartók gyűjtéséből ősi népdalokkal fog fellépni. Vezé­nyel Sommer Richárd. Műsor előtt ízletes, magyaros csirke­vacsora lesz, de nem azért, hogy zeneértő barátaink ítéletét be­­­folyásoljuk. Készüljünk fel mindnyájan egy szép magyar ünnepre! Augusztus 15. Nagyboldog­­asszony ünnepe, parancsolt ün­nepnap misehallgatással. Szent­misék templomunkban reggel 6, 7, 8 és 9 órakor kezdődnek. Augusztus 15. Szombat: Má­ria Mennybemenetelének ünne­pe. Kötelező ünnep. A misék sorrendje: 6.15, 7, 8, 9, 10.15, 11.15, 12.0. Esti mise nem lesz. Augusztus 16. Szent István ünnepe. Templomunk védő­­szentje. Reggel 10.15-kor ünne­pélyes nagymise papi segédlet­tel. Délután búcsupiknik a Bohemian parkban. FARRELL, PA. Szentháromság Egyházközség Plébános! Father Szőcs Dénes, OFM 1132 Fruit Avenue Telefoni Sharon, Diamond 2-0794 Laptudósító: Török István Az egyházközségi élet rendje a következő: Vasárnap 9 órakor angol nyelvű, 11 órakor magyar szentmise. Kötelező ünnepna­pokon 7 és 9 órakor, köznapo­­kon reggel 8 órakor szentmise Első pénteken szentmise előtt, máskor szombaton este 7-től gyóntatás. Első vasárnap a női, másodikon a férfi társulatok, harmadikon az ifjúság közös, szentáldozása. Első vasárnap este 7:30-kor a Jézus Szíve Tár­sulat, első hétfőn az Anyák Klubja, első szerdán az Oltár­­egylet, második vasárnapon a­­ Szent Név Társulat gyűlése, minden csütörtökön cserkész­összejövetel, második és negye­dik szerdán az Ifjúsági Egylet gyűlése. Minden hétfőn 7:30- kor áj­tatosság, első vasárnap este 7—8 között Szentóra, első pénteken Jézus Szíve áj­tatosság és áldás. NEW YORK, N. Y. SZENT ISTVÁN EGYHÁZKÖZSÉG Plébános: Father Szlezák Imre «4 East 82nd Street — Tel.i BU 8-7001 TPaiiHiiiuiuuuimMiiiiiiiuuiiiiihiiiumuiiiiii­iiiiiHHii.iiiiiiiuiiiiiuiubuui» ■ Augusztus 9, 1959. Pünkösd után 12-ik vasárnap. 6.15-kor szentmise az Egyház híveiért. 8 órakor szentmise a Szent Név Társulat élő tagjaiért. 9 órakor szentmise elhunyt Tóth Zoltán­ért, kérik szülei. 10.15-kor szentmise elhunyt Juhász Sán­dorért, kéri családja. 12.30-kor az ötödik novén a nagymise Szent Judás tiszteletére. Az es­ti áj­tatosság elmarad. Augusztus 10. Hétfő: 9 óra­kor a 6-ik novéna nagymise Szent Judás tiszteletére. Augusztus 11. Kedd: 7 óra­kor énekes gyászmise Ft. Monroe Gilbertért, ferences a­­tyáért. 8 órakor énekes gyász­­mise Mitro Ferencért, kéri öz­vegye. 9 órakor a hetedik nové­na nagymise Szent Judás tisz­teletére. Este 7.30-kor Szent An­tal novéna és szentségi áldás. 5-ik kedd. Augusztus 12. Szerda: 9 ó­­rakor a nyolcadik novéna nagy­mise Szent Judás tiszteletére. Augusztus 13. Csütörtök: 7 órakor énekes gyászmise Pau­­kovits Józsefért, kérik Bedits János és családja. 8 órakor é­­nekes gyászmise Melynádassy Stephaniáért, kéri a Hit Szava Rádióénekkar. 9 órakor a 9-ik novén a nagymise Szent Judás tiszteletére. Augusztus 14. Mária Menny­­bemenetelének vigíliája. 9 óra­kor nagymise elhunyt Berky Júliáért. Július 24-én ünnepelték 50-ik házassági évfordulójukat Pikel­­nicky József és hűséges felesé­ge, született Urbán Klára (1120 Stoner Ave., Akron, O.), akik a Jézus Szent Szive egyházköz­ségnek annyi éve tagjai. Az ünnepség bensőséges házi ün­nepség volt, mert Pikelnicky Jó­­zsefné már évek óta ágyhoz kö­tött beteg. De a jóbarátok és ismerősök annál nagyobb me­legséggel keresték fel a jubilán­sokat. Évekkel ezelőtt jöttek A­­merikába Magyarországról és e­­gyetlen gyermekük, Margit, Vassel Mihályné gyermekeivel együtt Akronban volt a benső­séges jubileumi ünnepségen. Is­ten éltesse őket még számos é­­vig. Július 28-i kezdettel minden kedden és csütörtökön táncpró­ba gyermekek részére este 7-kor és felnőttek részére 8-kor. Már készülünk a szüreti mulatsá­gunkra, amelyet szeptember 13-án rendezünk a Szent Szív Hallban. SZENTMISÉK SORRENDJE VASÁRNAP: 8.30-kor angol prédikáció, 10 órakor magyar szentbeszéd. A 10 órakor kezdő­dő szentmise után áldás a leg­­méltóságosabb Oltáriszentség­­gel. SZOMBATON GYÓNTATÁS a szentmise előtt és délután 4-től 5.30-ig, este pedig 7.30-tól 8.30-ig. Szentmisék hétköznap: reg­gel 7 órakor. áiiHailHiiíHIIHlilIiijIilJIlIJillJlJlJlJiiiillilJHiuUllllUliimilllluiiiniHlliiHiiiiiiOlti AKRON, OHIO SZFMT SZÍV F,r,Vüí7VA7eisn 734 Grant Street KEmlock 4-3842 Plébános; Father Banjkó J. Alajos flIlilMiliilllililillllllllllllllililllllllitlIlllllllllMlllf'lMlllllilllllllllllIllliillllllllllllUi I HÉTVÉGI PIHENÉS P | | NYARALAS ^ # g j Ha jól akar nyaralni, gondmentesen eltölteni szabadságát, lg ! akkor jöjjön § LOON LODGE-ba § | PT. CHAUTAUQUA, N. Y ! Festői szépségű környék — olasz villa — elsőrendű magyar || [ konyha — európai légkör — sport — szórakozás —hétvégi g­­ kirándulókat szívesen látunk — 20 százalék kedvezmény­es itt júniusban és “Labor Day” után.­­ BŐVEBB FELVILÁGOSÍTÁS: 1­1 RAJKAI — SCHILL 1­ 3436 LORAIN AVENUE, CLEVELAND. T-elefon: WO 1-6061 g KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA A KERESZTÉNY EGYHÁZAK EGYSÉGE (Folytatás a 4. oldalról.) télen kommunizmus között alig van hajszálkülönbség. Felhívjuk a világ s elsősorban Amerika nagyjainak figyelmét Robert Junck svájci tudós munkájára: “Die Zukunft hat schon begonnen”. (A jövő már elkezdődött.) A tudós szerző az Egyesült Államokat ■ tanulmányozta. Munkájának végkövetkeztetése: “az amerikai technika Istent akarja letaszítani trónjáról és a technika em­berét ültetni helyére: Es geht um Gottes Thron. Um Gottes Platz zu besitzen, seine Taten zu wiederholen.” Ez a materi­alizmus új embertípust, emberistent akar faragni, s természe­tesen emberfaragta törvényekkel. Itt a megosztott kereszténység átka: mikor lesz az egyhá­zaknak befolyásuk arra, hogy kiküszöböljék a materializmust az egyetemekről, az iskolákból? Nem kell-e félni attól, hogy ez a materialista tudomány kezet fog a kommunizmussal? ELSIKLÁS ERKÖLCSI VONALON Hogy a kereszténység megosztottsága és ellentétje milyen súlyos mérvű, igazoljuk egy példával: 1948-ban az Egyesült Ál­lamok volt elnöke H. Truman a kommunizmus ellen akarta egységes arcvonalba állítani a keresztény egyházakat. Myren Taylor követet bízta meg: a keresztény egyházak megnyerésé­re. Egyik munkatársa írta le az “America” című jezsuita folyó­iratban a kudarccal végződött kísérletezést: An appeal for Christian Unity. (1959 május 30.) A kereszténység tehát odáig jutott, hogy még a kommunizmus ellen sem tudták a külön­böző egyházakat, táborokat egy arcvonalba állítani. Még inkább törte át az istentelenség a megosztott keresz­ténység erkölcsi életének gátjait. Az egész világon. Néhány sza­kaszt idézünk erre nézve abból a kiáltványból, melyet Helfeder főapát intézett a világhoz; a megosztott kereszténységhez: “Tudjuk, hogy Oroszországban millió és millió embert gyil­koltak le. De kérdem, nagyobb ezen szám azon gyermekek szá­mánál, akiket Nyugaton (a szabad országokban) ölnek meg, mielőtt azok a világra jönnek? Orvosok és az ezekkel az állapo­tokkal ismerős szakemberek olyan számot említenek, melynek hallatára az ember valósággal megremeg­. Jogosan panaszkodunk amiatt, hogy Oroszországban terv­szerűen fosztják meg a kereszténységet annak befolyásától,­­ de mennyivel inkább kellene állást foglalnunk az ellen, hogy nálunk mind nagyobb és nagyobb mértékben ölt mérvet az el­­kereszténytelenítés a nyilvános, a társadalmi és politikai élet­ben? Mindenki gondoljon arra, amit Szent Atyánk, XII. Pius pápa húsvétkor, mint korunk legnagyobb veszedelmét jellem­zett: a jók ernyedtsége, fáradtsága. Kendőzetlenül állítsuk a kérdést magunk elé: nem tarto­zunk-e mi a fáradt, alvó tanítványok közé, amikor a Mester áb­rázatán a gyötrelmek vércseppeket sajtolnak,­­ a gyáva ta­nítványok közé, akik megszaladnak, amikor az Urat elhurcol­ják? Testvérek, várjon nem azért emelkedett Keleten az Egyház szorongattatása olyan magasra, és tart olyan sokáig, mert mi mindezideig túl gyengén alkalmaztuk az ima erejét?” Beismerés, meakulpázás az első lépés a jóvátétel útján. De a beismerés világveszedelem elhárítására nem elegendő. Állít­juk, hogy amennyiben a vértanuk áldozatához (amely szinte egyedül ad némi reménységet a jövőt illetően) nem csatolunk " vevsép­ps kereszténységet. úgy a világ megérdemli, hogy a kommunizmus elpusztítsa. " Több utegyengető tényezőt nek­i is említünk, mert ha a kommunista világveszedelemben nem­ nyújtanak a keresztény egyházak békejebbet egymásnak, ha hírem termik ki az áldoza­tosabb s egységes keresztény lelkiséget, úgy megvalósul Berdiajev jóslata: az istentelen kommunizmus viszi el a győ­zelmet. AZ AFABN VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGI ÜLÉSE Az AFABN központi végrehajtó tanácsa július 25-én tar­totta rendes havi gyűlését a new-yorki Baltmore Hotelben. A gyűlésen kilenc nemzet képviselői vettek részt. Dr. Nestor Procyk elnök számolt be körútjáról. Új nemzetközi csoportokat állítot­tak fel, az eddig egymástól elszigetelten működő nemzetiségi csoportok munkáját helyi vonatkozásban összhangba hozzák. Új helyi szervek szervezését jelentik Clevelandból, Toledoból, Detroitból és Philadelphiából, míg a buffaloi, rochesteri és csikágói szervek erősödése örvendetesen haladt előre. Dr. Frank Alexis számolt be a Szovjet kiállítás során vég­rehajtott munkáról. Az AFABN 15,000 nyolc oldalas röpiratot osztott ki a kiállítás látogatói számára (Soviet Russia No. 1, Enemy of the USA and the free World). Az oroszok a kiosztás megindulása után 30 perccel hivatalosan tiltakoztak a külügy­minisztériumban és a new-yorki rendőrhatóságoknál, ahol azon­ban köztölték, hogy ebben az országban úgy a piketelés, mint a röpcédulaosztás az emberek szabadságjogai közé tartoznak. Értesülések szerint a Szovjet kiállítás New Yorkból Csikágó­­ba megy, ahol a szükséges felvilágosító hadjáratot még alapo­sabban készíti elő az AFABN. Az USA elnökének proklamációja, valamint a kongresszus két házának határozata a rabnépek hetének meghirdetésével hatalmas fejlődést jelent az Egyesült Államok hivatalos poli­tikai állásfoglalásában. Az AFABN washingtoni vezetői fáradt­ságot nem kíméltek, hogy több hasonló szervezettel együtt ezt a nagy lépést biztosítsák. A szervezet Eisenhower elnököt, vala­mint Douglas szenátort és Feighan képviselőt kereste fel sorai­val, megköszönve akcióikat, míg a határozatot megszavazó sze­nátoroknak és képviselőknek rövid köszönő sorokat küldött. A szervezet kiadta nemzetiségi osztályainak, hogy minél többen keressék fel­ szenátoraikat és képviselőiket köszönő soraikkal. Kersten volt képviselő, akit 1958 őszén választottak a le­mondott M. Liebmann helyett, a Világ Antikommunista Kon­ferenciája titkárának, munkáját idén ősszel kezdheti meg, ed­digi munkáját az előző titkárság minden erővel akadályozta. A Végrehajtó Tanács érdeklődéssel tanulmányozta a VIT- el kapcsolatos többnyelvű kiadványt és a kiváló, művészi mun­káért elismerését fejezte ki Tollas Tibornak és munkatársainak. (Andreanszky Károly.) SZÓRAHOZÁST magyar muzsikával, LELKI VIGASZT a “HIT SZAVÁVAL” Mindkettőt hallhatja a CROX rádió woodstocki “Hun­garian Rhapsody” magyar egyórás kultúrműsora kere­tében, minden szombaton délután háromtól négyig [1959 augusztus 9. Szép vagy, REGÉNY (25) Maga elé beszélt, feltámasztott fejjel: — Fiuk, látni kell a hajnalt a Hortobágyon. Mert elmondani úgy sem lehet azt... De azért megpróbálta, hogy két társa e­­lőtt lefesse ezt a színeiben utolérhetetlen virra­datot . .. Éjjeli egy órakor élet alig mozdul még a tengersíkon, csak a csillagok égnek s idelent sűrü feketeség hallgat... De e feketeségből egyszer kiválik egy sötét pont: talán valame­lyik számadó mozdult meg a nagy mozdulat­lanságban ... Utána csönd áll be ismét... Ké­sőbb egy magános kolomp rázkódik meg a messzeségben s utána még ijesztőbb hallgatás­ba süllyed minden ... Sokára úgy rémlik föl, mintha pala­szin szeretne földerengeni az ég legalján s ugyanakkor öreg juhász húz át egy­magában a szendergő pusztaságon ... Nem sej­tem­, honnét jön és hová húz nesztelenül a ha­lott némaságban, csak rémlik mindössze, hogy kampósbotját maga után vonszolja a harmat­­tól­ nedves fűben . .. Később — Debrecen felől — megpirul keveset a szemhatár s ha valaki nesztelenül igyekszik át ilyenkor a Hortobágy sima óceánján, olyan szurokárnyékot húz el maga után, hogy maga is megretten tőle. Mert nem tud szabadulni a gondolattól, hogy a más­világon jár. .. Akkor opálszín borul a síkság fölé, aztán más-más színben remeg minden a szürkületi szürkeség fölött. . . Akkor — döbbe­netes hirtelenséggel — szörnyű és véres napko­rong pattan ki az égperem alól s forog-forog rozsdaszinben, a Hortobágy fölött pedig a szí­nek oly tomboló orgiája indul meg, hogy bele­rázkódik a lélek .. . Akkor — villanásszerűen — földöntúli hüllőket törít szét a nap föl-föl, a filmarm­entum legtetejéig. Egyszerre világos lesz, ugyanabban a pillanatban tízezer marha bőg fel a síkon s felzugnak a kolompok. A vezető­ tiszt elgondolkozva folytatta: — Nem lehet azt elmondani, fiuk! Látni W41­0? !-Apr­d­, TM-verjendülten imát suttogni magunk elé ... ! És mig a csárda tornácában eszmét cserél­tek volna kölcsönösen, reggeli kilenc óra is el­múlt már. A csárda udvarán két szamár hú­salt kivárhatatlanul, mialatt gazdáik iszogat­tak. Később fölálltak, hogy körülnéznek a csár­da tájékán. Az udvar felőli falban hamarosan fölfedezték az egyszerű emléktáblát, amely ré­gi idő óta hirdeti a puszta népeinek, hogy Pe­tőfi is járt errefelé valamikor, valamelyik kó­bora­tjában s bizonyára sápadt és sovány volt akkor is, mivel koplalnia kellett... Néhány lé­péssel tovább megálltak a Hortobágy kilenc lyukra állított hidjánál, mely alatt palaszinben csillog a viz, az egykori nádasvilág elsatnyult emléke gyanánt... S bent, a puszta mélyén, nem látszott még mindig semmi sem, csak a fény zuhogott köröskörül s villogott-vakított minden. Csak a kerek ég s a kerek föld minden­felé ... Ott álltak a Hortobágy kőhidjánál, mikor a csárda egyik szobája felől gyerekhang verte fel őket: — Bozzay Pali meg Tóth Gyurka, hol vagytok? Most nem tudom jól befűzni a bakan­csomat! Persze Jánoska kiabált. Azonnal a csárda udvarára siettek vissza, melynek tornácában ott álldogált a leendő far­kaskölyök, félig hiányos öltözékben. Még neki állt feljebb, miközben alig tudott nézni a bán­tó fényözönben: — Hol jártok mindig és én meg magam vagyok itten? — Mindjárt rendben leszel, Jánoska, — biztatták azok ketten. És mialatt méltatlankodni próbált a min­denre elszánt s még nem egészen hétesztendős ifjuember, a vezető­ tiszt jókedvűen nyújtott ne­ki kezet: — No, hogy aludtunk, testvér? — Jól aludtam, Ede bácsi és azzal álmod­tam, hogy otthon játszottam Ágival, a néném­­mel, — szólt készséggel Jánoska. — Meg anyu­kámmal is beszéltem és kikérdezett mindenről. De most igen ehetnék. Mivel ők utána voltak már a reggelinek, az elszánt ifjú egyedül ült asztalhoz a tornácon. Kávét hozatott neki a vezető­ tiszt, hisz száraz reggelit és eleget evett már s különben is nagy , bolondja volt a kávénak. Végzett is vele egyket-­­­tőre s akkor — keze visszájával törölvén meg kétfelől a száját — tanácstalanul nézett a pa­rancsnokra : — Ede bácsi, még kérnék egy kávét, ha le­het. Tessék megfizetni abból a pénzből, amit apukám adott Ede bácsinak. — Rendben van! — kiáltott fel a vezető­tiszt, aki kedvét lelte ebben a soha nem látott kávépusztításban. S a pincér hozta is már a második számú csészét. Miközben pedig az udvaron ácsorogtak vol­na s Jánoskára vártak, a hortobágyi kisvasút közeli megállója felől egy tagbaszakadt úriem­ber közeledett a csárdának s már messziről szemügyre vette a társaság tagjait. Turistának volt öltözve, bronzesz cipőkben .. . Jött nyílt arcával, széles homlokával, kemény tekinteté­vel. Ahogy az udvarra ért volna, az országos vezető­ tiszt elé lépett, odanyuj­totta neki cson­tos markát s bemutatkozott: — Megbocsáss, kérlek, de ha nem tévedek, ti vagytok azok, akiket keresek. Ecsedi Ist­ván dr., a Déri­ Múzeum igazgatója vagyok Debrecenből. — Isten hozott, testvér, — szorított vele kezet a parancsnok. — Hírből rég ismertelek már és voltam tisztelőd mindenkor ... A még fiatal tudós igazgató most végig­nézte Jánoskát, tetőtől-talpig: — Ez az a híres fiatalember? — Én vagyok, — ugrott fel a második findzsakávé mellől Jánoska s tisztelgő­ állás­ba pattant. — Hát a bácsit hogy hívják? A tudós igazgató szája körül mosoly vil­lant el: — Én Ecsedi Pista bácsi vagyok s édesa­pád jóbarátom. Irt nekem Pestről, hogy nézze­lek meg, mint vagy s majd értesítsem őt... Érdekes dolgok derültek ki rövidesen. Jánoska tudvalévően megírta haza még Parádfürdőről, hogy Eger városa után a Hor­tobágy irányának kanyarodnak le. Édesapja er­re — még azon a napon — ajánlott­ expressz le­vélben kérte meg Debrecenben élő tudós ba­rátját, hogyha ráérne, egy-két napon belül néz­zen ki a Hortobágyra s ott, a nagycsárda tájé­kán valahol, nézze meg az ő országjáró fiát s tudósítsa majd a pöttöm­ fickó sorsáról. Ugyan­akkor, egy másik levelet is tett a borítékba, mely Jánoskának szólt. A levél tegnap érkezett meg Debrecen városába, az igazgató úr késő este nyomban telefonon érdeklődött a nagy­csárdában, ahonnan azt az értesítést kapta, hogy a kis csapat bevánszorgott immár, éhe­sen és porosan. Ecsedi Pista bácsi külön meg­hagyta a csárdabelieknek, hogy jöveteléről sem­mit el ne áruljanak előre s igy meglepetésszerü volt nemvárt felbukkanása ... Ahogy mindezt előadta volna, benyúlt a belső zsebébe s levelet kotort elő onnét: h­írt Illeg­ált édesapád küldi! Jánoska felcsillanó szemmel kapott utána“ — Hogy irta apukám? írógéppel vagy pen­nával? — írógéppel, — nyugtatta meg a tudós bá­csi. A leendő medvebocs egyet szippantott az orrán: — Csak azért kérdeztem, mert az én apu­kám, ha pennával ir, akkor olyan kisbetűket ir le, hogy még a király se tudná elolvasni! S azzal nekilátott a levél kibetűzésének, mialatt azok négyen egymásra néztek s ösz­­szemosolyogtak. Hangzott pedig ez a levél a következőkép­pen: “Kedves János Fiam! Egy hete ma már, hogy eltávoztál közü­lünk s bizony igen-igen nehéz szívvel váltunk meg tőled. Mert nem lehet tudni előre, mi tör­ténhetik veled az idegen világban. Ámbár meg­nyugtat másfelől, hogy Ede bácsi, Bozzay Pali meg Tóth Gyurka vannak körülötted, akik vi­gyáznak minden lépésedre. Meg aztán mi lenne belőlünk, ha örökre odahaza ülnénk, a kuckó­ban? Utazni kell a világban, látni és tapasztal­ni s megszerezni más népek megbecsülését, mert ezek az idegen népek is csak így tudják megismerni és megbecsülni elhagyott nemze­tünket. Ezért örülök, hogy volt benned elszánt­ság nekivágni ennek az útnak. A népek és nem­zetek mai tülekedésében csupán úgy állhatjuk meg helyünket, ha tettrekész, bátor férfiakat nevelünk, akiknek emellett arra is jut gond­juk, hogy minél többet tanuljanak. Anyád gyakran bánkódik miattad, hogy nincs-e valami bajod? De hiszen mindig úgy volt az, hogy a mamák bánkódtak és epesztet­­ték magukat egyetlen fiók után. Ezért a gye­rekek sohasem lehetnek elég hálásak a szü­leiknek s magam is örök kegyelettel őrzöm meghalt édesanyám, a nagyanyád emlékét, akit ti soha nem láttatok, mert magam is tizenhá­rom éves legényke voltam mindössze, amikor árvákul hagyott itt négy apró testvérkémmel. Hát ezt ne felejtsd el, János fiam! Ágneske nagyon vár haza s amióta elmen­tél, rég elfelejtette neked, hogy mennyi bosszú­ságot okoztál neki azelőtt. Megbocsátotta ne­ked azt is, hogy meggondolatlan indulataid­ban annyiszor megboxoltad s ezáltal megkese­­rítetted napjait. Múltkoriban, mikor az or­kánt láttuk a Mátra fölött, nagyon megsira­tott. Lapodból értesültem egyébként, mily friss lélekkel álltad ki a fergeteget s pillanatig sem tántorodtál meg. Ez tetszett nekem! Elvégre aki katonának készül — márpedig előbb-utóbb katona lesz minden magyar fiúból —, nem pi­­tyereghet az anyja szoknyája után, hanem bát­ran szembenéz a veszedelmekkel s fittyet hány nekik. (Folytatjuk) _____,___.

Next