Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1959 (66. évfolyam, 38-63. szám)

1959-05-17 / 39. szám

2-es oldal Katolikus Magyarok Vasárnapja CATHOLIC HUNGARIANS’ SUNDAY JTxe Oldest Hungarian Catholic Newspaper in the United State» and Canada Published Every Wednesday and Sunday by the Catholic Publishing Co. Inc. Cleveland Office; 4160 Lorain Ave., Cleveland 13. Ohio. Tel.; MElroae 1-9338 Youngstown Officer 517 So. Belle Vista Ave„ Youngstown 9, Ohio. Telefon; SWeetbriar <>-1888. Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Böhm. Papal Prelate — Pastor EDITOR-IN-CHIEF: FATHER GABRIEL TAKACS O. F. M THIS NEWSPAPER IS WHOLLY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT ORGANIZATION SUBSCRrPTlŐíTRATES; ......ßLÖFIZETßSl ARAkT" For two years 1» the U. S, -.......$16.00 Két évre a U. S.-ben ..............$16.00 For one year in the U. S...........$ 9 00 Egv ívre a U. S.-ben ..................9.00 For sbt months iu the U. S..........$ 5.00 Fél évre a U. S.-ben ..................$5.00 For two years in Canada .......$18.00 Két évre Kanadában ..............$18.00 For one year In Canada ...........$10.00 Egy évre Kanadában .................$10,00 For six months In Canada .......$ 5.00 Félévre Kanadában .....................$ 5.00 Foreign Countries are same a* Canada Egyéb külföld egy ár Kanadával A legrégibb katolikus magyar iap ai Egyesült Államokban és Kanadában Alapította 1894 október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-plébános A SZENT ISTVÁN FERENCES KOMISSZARJÁTUS MEGBÍZÁSÁBÓL FELELŐS SZERKESZTŐ: FATHER TAKÁCS GABOR O.F.M. Second Class Maii Privileges Authorized at Cleveland. Ohio "Second class postage paid at Cleveland, Ohio and at additional mailing offices." Gondoljunk csak ' a szürszabó fiára Nyolcvan éves lenne az idén, ha 25 évvel ezelőtt váratlanul itt nem hagy bennünket a kiskunfélegyházi szürszabó fia, Móra Ferenc. Ez a csendes, csupa szív ember, akinek az írásait úgy olvassa az ember, hogy közben fülel is.­­ Mert a szavak a fülében csengenek olyképpen, mintha az író mellette ülne s maga mondaná el, amit akar, a világról s a világ dolgairól, magyar emberekről s magyar emberek dolgairól. Csak bölcse­­ségben megöregedett magyar parasztoktól hall az ember ilyen jóizű történeteket, este a pitvarban, pipaszó és pohár bor mel­lett. Nem is lehet más hangja annak, aki olyan nagy örökséget kapott népétől, fajtájától, mint éppen Móra Ferenc. Ősei kis­kunok voltak, a Duna-Tisza táján, ahol a megmaradás, az élet is már egyféle titok volt bizonyos történelmi időkben, mint a török megszállás alatt, amikor faluk néptelenedtek el, vesztek ki. De szívósan megmaradt a gyökér s mikor az ár eltakarodott, ismét csak kivirágzott az élet. A környezet, amelyben a kis Móra Ferenc felnőtt, szegényes volt, mint minden alföldi ma­gyaré, mint általában a magyar paraszté, a magyar kisiparosé. De már gyerekkorában feltűnt az iskolában a jófejű kis nebuló­s«-zóna­ alá­ nyúlt a falu papja. Taníttatták, elvégezte a közép­iskolát, egyetemre került, tanári oklevelet szerzett, aztán­­ visszatért népéhez. Igen, Móra Ferenc nem tartozott azok közé ,az írók közé, akik belevették magukat a budapesti aszfalt­­dzsungelbe, akik a világváros forgatagában kerestek ivói élmé­nyeket. Nem, ő feldobott kő volt, aki visszahullt övéihez, ott is maradt haláláig. Szegeden lett újságíró, majd lapszerkesztő­i tanárkodása egészen rövid ideig tartott é s írói pályáját nem kisebb és nem kevesebb írónak oldalán kezdte, mint Tö­mörkény István. Egy kicsit aztán az ő folytatása lett, az ő mun­kájának a folytatója, nemcsak a szegedi újságírásban, nemcsak a szegedi múzeumiján, hanem a magyar irodalomban is. Mennyire ismerte a magyar nyelvet! S mennyire ismerte a magyar népet, a magyar parasztot, a magyar szegény embert, akikkel örökké együtt volt, akikkel a népvándorláskori sírokat ásta ki távoli pusztákon, akiknek szavát jól megértette. De amellett tudós is volt Móra Ferenc, akinek roppant nagy tu­dása meglátszik minden írásán. A szegedi könyvtárban valósá­gos polihisztorrá lett. Éppen ez adja meg egyéniségének érde­kes vonásait, hogy teljes egyensúlyba, teljes szintézisbe tudta a tudóst, az írót, az újságírót hozni anélkül, hogy egyik a má­siknak a kárára lett volna. Az újságírás kegyetlen mesterség, a mindennapok krónikásának lenni nem könnyű. Az ember stílusa könnyen válik pongyolává, felületessé, — de Móra Fe­renc teljesen mentes volt ettől. Sőt, az újságírásban is klasszi­kussá lett. Valahogy kiemelte a mesterséget a megszokott ke­retei közül a­­ művészet és az irodalom felé. Évtizedeken keresztül a szegedi lapokban jelentek meg, úgyszólván napról-napra tárcacikkei és ennek a műfajnak egyik legnagyobb klasszikusa lett. S most, évtizedek távlatában is, ahogy lapozgatunk írásaiban, érezzük azt a felelősségtudatot, amellyel a tollat mindig kezébe vette és forgatta. Teljesen mind­egy, hogy miről ír: a pápuákról, a japánokról, az emberevésről vagy a prehisztorikus kor őslényeiről, — éppen, olyan meggyőző, éppoly művész, mint amikor az alföldi parasztok, halászok, kisemberek mindennapi gondjait, örömeit veszi tollára, vagy­ai­kor a­­ múltba kalandozik, visszaidézve a török időket, a pasák és a bégek korát, esetleg egy gepida királylány történetét. A tárcának, ennek a mostoha és az első világháború után pusz­tulásra ítélt műfajnak nemcsak feltámasztója lett, hanem új élettel is töltötte meg annak kereteit. Regényírónak is nagyszerű volt. Akár az „Ének a búza­mezőkről“, akár az „Aranykoporsó“ című regényére gondolunk, látjuk, hogy mindig a legnagyobbra törekedett: mindig a leg­tisztább művészi eszközökkel akarta kifejezni magát. Mégis a rövid novellában, elbeszélésben, tárcában, a karcolatban lett a legnagyobb művész. Talán csak a nagy holland és flamand mesterek műveihez lehet hasonlítani ezeket az írásokat, ame­lyekben minden szónak, betűnek és írásjelnek megvan a maga értelme, szervesen beleépül az egészbe, hogy tökéletesen ki­fejezze azt, amit az író akar. Nagyon tisztaszívű, nagyon becsületes és tisztességes em­ber volt. Távol az irodalmi élet vitáitól, élete végéig megmaradt „vidéki írónak“, amely bizony azokban az időkben valami le­kicsinylést jelentett, de éppen Móra Ferenc óta már egyféle rangot is jelenthet. Szeretett csevegni, meghitten beszélgetni, de azért nem ment el az élet problémái mellett. Tele volt költé­szettel, de amikor a magyar paraszti élet mélységeit, tragédiáit látta, akkor felelősségre hívta a kort, a társadalmat s kemény bírálatában a szociális igazság tüze lobogott. Talán azzal jellemezhetnénk legigazabban, és legemberib­ben portréját, hogy az­­ ifjúságnak, a magyar ifjúságnak ked­ves írójává is lett. Valahogy ez adja meg egy író klasszikus év­(Folytatása a következő hasábon.) ILLÉS LAJOS: GYEPES GÁT ŐRZI. Két óriás kígyó Zabolázza szertelen kedvét. Állok a gáton. Csöndesek itt ma A szurtos, fülledt nyári esték. I VÉN HALASZ SZÖSZMÖTÖL, dünnyös, Varsákkal bajlódik, halra les, Csobban a viz, koppan a ladik S pára hátán jön felém a nesz. BOKROK GUGGOLNAK egymásba bújva, Pár sovány nyárfa szimatol az űrbe. Libeg, puffad néhány lomha felhő, Csillag szikrázik szemükbe’. PARASZTOK JÖNNEK lassan, mélán. Léptük halk zaját beissza a gát. Fáradtak. Párologva öntik Magukból a szikes föld szagát. ÉNEK NYÚJTÓZIK. Suttyó gyerek öblíti torkát az éjben. Zizeg a sás. Madár rebben, Dereng a hold ridegen, kevélyen . .. SZELLŐ SURRAN s a fák boga Feltépi a büszke hold hegyét. Fröccsen a fény és a Zagyva vize Sárga, aranyos tűzben ég. A ZAGYVA ­ KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1 Az Amerikai Magya­r Katolikus Liga közli: 30 East 30lh Street, New York 16, N. Y. — Telefon: MUrray Hill 4-3628. A KATOLIKUS LIGA 1959. ÉVI TAGSÁ­GI JEGYEI ÁTVEHETŐK A MAGYAR EGY­HÁZKÖZSÉGEKNÉL, VAGY A MAGYAR EGY­HÁZKÖZSÉGEKTŐL TÁVOLLÉVŐK­NEK KÖZVETLENÜL A LIGA KÖZPONTI IRO­DÁJA KÜLDI MEG ÍRÁSBELI KÉRÉSRE. ÁLLÁSOK ÉS LAKÁSOK BEJELENTÉSÉT KÉRI A LIGA. A bevándorlási hatóságok kü­lön engedélyével a Liga assurancot biztosított a menekültek egy csoportjának, akik egyéb­ként elvesztették volna bevándorlási lehetősé­güket az Egyesült Államokba, tekintve, hogy hosszú időre visszanyúló jelentkezésük óta nem sikerült szponzort találniuk. Kényszer­­megoldásként ezen menekültek megmentése érdekében a Liga felelősséget vállalt elhelyezé­sükért, illetve munkába állításukért. Ezen me­nekültek is,, mint a többiek, kötelezvényt ír­tak alá bármilyen munkának a vállalására. A Liga a nagy felelősség vállalásánál az amerikai magyar társadalom segítőkészségében bízott, remélve, hogy mint a múltban, nehéz időkben, úgy ez alkalommal is segítségére fog sietni a Ligán keresztül az exisztenciát kereső beván­dorlóknak. A menekült csoport megérkezése után, New Yorkban marad, míg elhelyezést és lakást nem sikerül részükre az ország vala­mely részében találni. Tekintve, hogy az ideig­lenes new yorki tartózkodás jelentős összege­ket emészt fel, az elhelyzésnek a megérkezés után gyorsan kell megtörténni. Megnehezíti az elhelyezést az a körülmény, hogy a mene­kültek érkezéséről csak megérkezésük előtt néhány nappal kap értesítést a Liga. A Liga elnöksége ismételten szeretettel kéri az ame­rikai magyarságot, a magyar egyesületeket, hogy segítsék adományaikkal, valamint mun­kalehetőségek és olcsó lakások bejelentésével a probléma megoldását. A Liga kéri továbbá, hogy jelentsék be szándékukat mindazok, akik hajlandók a megérkezés után egyedülálló menekült, vagy egy menekült család elhelye­zését, illetve munkába állítását vállalni. Az el­helyezést felajánlókat a menekültek megérke­zése után a Liga központi irodája telefonon felhívná, és kérné végső beleegyezésüket, je­lezve a menekültnek, vagy a menekült család­nak az útbaindítását és érkezési idejét. Az el­helyezés felajánlásánál elég egy levelező lap, az alábbi szöveggel: Egy menekült család, vagy egyedülálló férfi elhelyezését vállalom. Telefo­non elérhető vagyok... . telefonszám és idő­pont. EGY SÜKETNÉMA ÉS EGY FÉLKARÚ MENEKÜLT MAGYAR, aki karját a szabad­ságharc alatt vesztette el, kéri kétségbeesve a Ligát, hogy találjon szponzorokat a részük­re. E két szerencsétlen magyar menekült auszt­riai táborokban él a legnehezebb körülmények között és teljesen kilátástalan, hogy Európá­ban, vagy a világ más országában elhelyezke­dést találhasson. A múltban, egy, mindkét kar­ját elvesztett magyar menekültnek, valamint 4 süketnémának segített az amerikai magyar­ság a Ligán keresztül. Ezek a menekültek" ma szorgalmasan dolgoznak, és munkájukkal tisz­tességes megélhetést biztosítottak maguknak. Kétségtelen, hogy sok nehézséggel kellett meg­küzdeni, míg elhelyezésük biztosítható volt. A Liga vezetősége ismételten kéri az amerikai magyarságot, hogy ne zárkózzék el e két sze­rencsétlen magyar menekült megsegítése elől, hanem siessen segítségükre, hiszen egyedül ebben az országban találhatnak exisztenciát. Mindkét menekült címét a Liga készséggel megadja azoknak, akik valóban segíteni szán­dékoznak e két szerencsétlen menekültnek.. 60%-OS VÁMOT TERVEZ KIRÓNI A MA­GYAR KORMÁNY a külföldről érkező ruhás­­csomagokra. A szabadságharc előtti időkhöz hasonlóan a kommunista magyar kormány a használt ruhákat is erősebben kívánja meg­vámolni és ezáltal a szerencsétlen magyarság helyzetét még nehezebbé tenni. A Liga ruhás­csomag küldési akcióját fenti körülményre va­ló tekintet nélkül tovább fogja folytatni, hi­szen a hálálkodó levelek tömegei bizonyítják, hogy milyen segítséget jelent egy ruháscsomag Magyarországon. A Liga tagjai továbbra is igénybe vehetik a kedvezményes csomagkül­dési akciót, csupán a Liga tagsági jegyének számát kéri közölni a csomagok rendelésénél. KRUSCSEV GOROMBA HÚZÁSÁRA SZÁMÍTANAK WASHINGTONBAN Amikor Christian A. Herter külügyminisz­ter elindult Genfbe, ugyanakkor indult egy amerikai jegyzék Moszkvába. Herter búcsúnyi­­latkozatában elmondotta, hogy a jegyzék a kö­vetkezőket tartalmazza: Eisenhower elnök a külügyminiszteri konferencia előestéjén ismét leszögezi, hogy egyszerűen nem fog találkozni Kruscsevvel, ha az nyomást kíván alkalmazni a Nyugatra akár azáltal, hogy különbékét köt Kelet-Németországgal, akár azzal, hogy Kelet- Berlint és a Nyugat-Berlinhez vezető utakat átadja a német kommunistáknak, vagy pedig ha bármilyen ultimátumot is intézne a Nyu­gathoz, amelyben kijelentené, hogy a békét csak a csúcstalálkozó révén lehet megmenteni. Herter ismét figyelmeztette az amerikai közvéleményt, a tárgyalás hosszú lesz és egy­általán nem bizonyos, hogy bármilyen ered­ményre is fog vezetni. GONDOLJUNK CSAK... (Folytatás az előző hasábról.) tékét, ez lett a „sorsa“ Gárdonyi sok szép re­gényének, elbeszéléseinek és senki nem irt olyan szívhezszólóan és szépen az ifjúságnak, mint a szegedi bölcs, aki „a magyar irodalom szegedi kultikusának“ nevezte magát. Nyolcvanéves lenne, ha élne, de huszonöt évvel ezelőtt itt hagyott bennünket. De csak a teste — mert munkáiban, írásaiban most is eleven erővel él szelleme. Nemcsak él, hanem teremt, formál is. Nemzedékek lelkét formálja, tehát a jövőt — a holnap Magyarországot. Vájjon egy szó, egy magyar ízó elérhet-e ennél többet? Magyar László (A száműzetés kitűnő, irodalmi figyelőjének, Magyar Lászlónak a megemlékezésével egyidőben, tárca-rovatunkban Móra Ferenc bölcs, tanító elbe­szélését „A sarkantyús csizma“-t közöljük.) A clevelandi Nemzetőr Malmi Kör Áprilishoz nem illő, de különben csak áp­rilishoz illő hideg esős estében léptem ki az East End Neighborhood House épületéből va­sárnap, április 26-án. E télnek is beillő zord idő dacára tavaszt zengő verssor tolakodott elém, melyet akaratlanul minduntalan dúdoltam: „ .. . kis magokból nőnek ki a fák ... “ Ilyen kis magnak nevezhetjük az első cle­velandi Nemzetőr délutánját, mely e hideg ta­vaszban a zörgő haraszt és süvítő szél dacára is rügyet hajtott, növekedett és úgy itt, mint sok magyarlakta városban dús virágzásnak in­dult. Ezen — a harmadik — Nemzetőr Irodalmi Kör tea­délutánján szép számú közönség gyűlt össze, hogy meghallgassa Eszterhás István fel­olvasását a „Nyugodt lehetsz, elvtárs“ című pályadíjat nyert regényéből. A rendkívül érde­kes és élethű­ fejezetek valóban elragadtatást váltottak ki a hallgatóságból. Olyan hit tükre az otthoni légkörnek ez a regény, hogy valaki — ötvenhatos menekült — megjegyezte: „Esz­terhás úgy jellemzi a Szondy utcai szereplőket, mintha velünk jött volna át az andaui hídon.“ Reméljük mihamarább már az egész könyvet megismerhetjük. Tollas Tibor két versét hangszalagról köz­vetítették. Iráti Géza, aki rendezte ezt az iro­dalmi délutánt , vázolta a Kör célkitűzéseit: szellemi táplálékot kíván nyújtani az arra vá­gyó értelmiségnek, megvitatja Magyarország problémáit és baráti kapcsolatot létesít a Nem­zetőr hívei között. Dr. Molnár Zsigmond szellemes konferá­­lása következett, bemutatta Stepát Jenőt, ki­nek egy nagyon szép és egy vidám dalát a jó hangú énekművész Ekker László adta elő nagy sikerrel. A megjelentek között ott láttuk v. Kovács Gyulát, a Felszabadító Bizottság alelnökét, Ga­­dányi Ernőt, az MHBK clevelandi vezetőjét, Falk Viktort és még számos irodalom­kedvelőt. A közönséget az önzetlenül és fáradhatat­lanul dolgozó háziasszonyok megvendégelték. Z. Fo E. ■­­­V. EXULUM HUNGARICA CONCORDIA Számü­zöttek magyar egyetértése Irta: ESZTERHÁS ISTVÁN I. Mi, magyar számüzöttek, meghajszolt­ kis emberek. — a két világháború sújtó szenvedései, — a kényszer­békék kétszeres ország törése, — a vesztett háborúk után ránk vetett jogtalanság és honta­lanság sarcolásai, — a rabtáborok kegyetlenkedései, a párt és osztályharcos rém­uralom vasvesszői és börtönei, titkos és nyílt kivégzései, — a világérvényű magyar szabadságharc csodálatos lelki győ­zelme és vérbefojtásának égbekiáltó bűne után — és még mindig a nagyvilágban való szétszóratásunk sanyarú állapo­tában, miután ezt a sok keserűségű és fokozatú iskolát elvégeztük, annak tanulsága alapján, egyetérthetünk abban, HOGY CSAK AZ ERKÖLCSI VILÁGREND HOZHAT BÉKÉT, SZABADSÁGOT ÉS IGAZSÁGOT AZ ELTIPORT KIS NÉ­PEKNEK. Éppen ezért az erkölcsi világrend eljövetelének szükségességét hirdetjük és azért harcolni is készek vagyunk. II. A magyar nemzet európai hivatása és történelme mindig is a nyugati keresztény erkölcs hirdetése, védelme és a nyugati keresz­tény erkölcs érvényesüléséért folytatott küzdelem volt. Egyetérthetünk tehát abban, HOGY EURÓPA ELJÖVENDŐ INTEGRÁCIÓJÁT IS A KE­RESZTÉNY ERKÖLCSI ELVEK SZERINT KÍVÁNJUK. MERT UGYANEZEKTŐL AZ ELVEKTŐL VÁRJUK A KÖ­ZÉPEURÓPAI ANARCHIA UTÁN AZ ELSZAKÍTOTT ÉS SZÉTTÉPETT MAGYAR NÉP, ORSZÁG ÉS GAZDASÁGI ÉLET INTEGRÁCIÓJÁT IS A DUNA MEDENCÉJÉBEN. A magyar nép történelme során nem kívánta más nép életét, területét, jövőjét, vagyonát. Támadó háborút nem viselt. A keresz­tény erkölcsi rendhez tartotta magát a nemzetek közötti életben is. Egyetértetünk tehát abban, HOGY A MAGYAR MAGATARTÁS MÁS NÉPEK IRÁNT MA SEM LEHET MÁS, MINT AMI VOLT: ELISMERJÜK MIDEN NÉP JOGÁT A SZABAD ÉS ÖNÁLLÓ ÉLETRE, DE KÖVETELJÜK A MAGUNK NÉPÉNEK A JOGÁT IS UGYAN­ERRE. AZ A NÉP, AMELY A MÁSIK NÉP IGAZÁT NEM IS­MERI EL, MAGA SEM ÉRDEMEL JOGOKAT. EZT A TÉ­TELT MINDAZOKRA VONATKOZTATJUK, AKIK EGY MÁ­SIK NÉP, ÍGY A MI NÉPÜNK ÉLETÉNEK A ROVÁSÁRA KÍVÁNNAK GYARAPODNI, AKÁR AZ ELSZAKÍTOTT MA­GYARSÁG, AKÁR A MAGYAR ÖNÁLLÓSÁG MEGRABLÁ­­SÁVAL. Egyetérthetünk abban is, HOGY MINDEN EMBERNEK JOGA VAN ÉLETHEZ, MUNKÁHOZ, BOLDOGULÁSHOZ, KÉPESSÉGEINEK, GON­DOLATAINAK, VALLÁSOS MEGGYŐZŐDÉSÉNEK SZA­BAD KIFEJTÉSÉHEZ. AMÍG EZZEL KORTÁRSÁNAK UGYANEZEKET A JOGAIT NEM SÉRTI, MINDEN EMBER­NEK LEGYE­N TULAJDONA A SZABADSÁG, DE EZZEL A TULAJDONNAL EGYÜTTJÁRÓ KÖTELESSÉGE LEGYEN A SZABADSÁGRA VALÓ ŐRKÖDÉS, HOGY SEM ÖNCÉLÚ ÁLLAM, GAZDASÁGI VAGY PÁRTHATALOM EZT EL NE VEHESSE. V. Ha nemzetünk történelmi hivatása a keresztény erkölcsi rend védelme és hirdetése, megfordítva ez azt jelenti, hogy amint ettől eltérünk, nemzetünk súlyos válságba kerül, mint minden nemzet, amely hivatását elveszítette. Nemzeti hivatásunkat, a keresztény er­kölcsi rend terjesztését, fenntartását és védelmét kicsinységünk miatt is féltékenyen őrizni kell, mert csak ennek a jegyében remél­hetjük azokat a jogokat és a biztosítékokat, amelyek a nagyhatalmak közelségében is megőrzik minden kis nép önállóságát és szabadságát. És mivel ebben egyetérthetünk, NEMZETI HIVATÁSUNK KÉPVISELETE A SZÁMŰZETÉS­BEN LEGELSŐ KÖTELESSÉGÜNK. VI. A nemzet történelmi élet és a száműzetés szétszórtságában is, amíg magyarok vagyunk ennek a történelmi életfolyamatnak gyer­mekei maradunk. Egyetérthetünk tehát abban, HOGY AKI A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNELMI HIVATÁ­SÁT TAGADJA, AZ TAGADJA EZT A TÖRTÉNELMI ÉLET­­FOLYAMATOT ÉS AKÁR OTTHON, AKÁR A SZABAD FÖL­DÖN, ÖNKÉNTELENÜL VAGY AKARVA ELVÁLASZTJA MAGÁT A MAGYAR NEMZET ÉLETÉTŐL. VII. De nemcsak történelmi életfolyamat, hanem történelmi fejlődés is. Éppen ezért történelmének elmúlt szakaszai olyan kinőtt állapo­tok, amelyekben csak a már elmúlt, meghaladott időszakban tudta kellőképpen hivatását teljesíteni a magyar nép. A kinőtt állapotokba a nemzetet visszavinni nem lehet. Éppen ezért egyetérthetünk abban, HOGY A SZÁMŰZÖTTEKNEK LÉPÉST KELL TARTANI AZ OTTHON SZABADSÁGHARCÁT VÍVÓ MAGYAR NÉP­PEL ÉS A TÖRTÉNELMI FEJLŐDÉSÉRT FESZÜLŐ NEM­ZETET SOHASEM SZABAD AKÁR KÖZELMÚLT, AKÁR RÉGMÚLT ÁLLAPOTOK KERETÉBE VISSZAKÉPZELNI. VIII. A száműzetésben is kötelezőnek találtuk tehát a nemzet törté­nelmi életének, hivatásának, fejlődésének szolgálatát. Éppen ezért úgy hisszük, hogy a magyar népet szegényíti az, aki lemond a ma­gyar nép történelmi hivatásáról; a magyar nemzetet rövidíti meg, aki a történelmi életfolyamatot megtagadja és politikai pártállás szerint határozza meg a nemzet kezdetét és végét; a magyarság egye­temes jövőjét csonkítja az, aki a nemzet fejlődése elé helyezi a maga önző gazdasági, osztály, vagy politikai érdekeit. Éppen ezért egyetérthetünk abban. (Folytatása a harmadik oldalon.) .­­aj . III. 1959. május 17.

Next