Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1960 (67. évfolyam, 10-103. szám)
1960-10-30 / 86. szám
4-ik oldal PÜNSKÖD UTÁNI 21. VASÁRNAP Szentlecke. Ef. 6, 10-17. Testvérek: Erősödjetek meg az Urban, hathatós erejéből. Öltsétek föl Isten fegyverzetét, hogy helyt tudjatok állni az ördög cselvetéseivel szemben. Nem a vér s a test ellen kell viaskodnunk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, a sötét világ kormányzói és az égi magasságok gonosz szellemei ellen. Öltsétek föl tehát Isten teljes fegyverzetét. Csak így tudtok ellenállni a gonosz napon és így tudtok mindent leküzdve helytállni. Álljatok ki tehát: derekatokra csatoljátok a tisztesség övét, öltsétek magatokra az igazság páncélját, lábatokra húzzátok a békesség evangéliumának hirdetésére a készség saruját. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, amellyel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Vegyétek föl az üdvösség sisakját és markoljátok meg a lélek kardját, ami Isten igéje. Evangélium, Mt. 18, 23-35. Abban az időben ezt a példabeszédet intézte Jézus tanítványaihoz: Hasonlít a mennyek országa egy királyemberhez, aki számot akart vetni szolgáival. Mikor elkezdte a számvetést, eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből visszafizetnie, az ur megparancsolta, hogy adják el őt feleségestül, gyermekestül, vagyonostul, és úgy fizessen. De a szolga leborulva kérlelte: “Légy türelemmel brántam, mindent vissza,fogok fizetni. Az ur megkönyörült a szolgán, elbocsátotta s tartozását is elengedte. Amint a szolga kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte és követelte: “Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa leborulva kérlelte: “Légy türelemmel bántam, mindent vissza fogok fizetni.” De ő nem engedett, hanem fogta, tömlöcbe vetette, amíg meg nem fizeti tartozását. Szolgatársai a történtek láttára igen elszomorodtak s menten elmondták uruknak mindazt, ami történt. Az ur maga elé idézte őt és igy szólt hozzá: “Te gonosz szolga! Kérésedre elengedtem minden tartozásodat. Nem kellett volna neked is megszánnod szolgatársadat, mint ahogy én megszántalak téged?” S az úr haragjában átadta őt a poroszlóknak, amíg meg nem fizeti minden tartozását. így tesz mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szivből meg nem bocsát felebarátjának. FATHER GYÖRGY: Magyar Fogadalmi Kálvária Fatimában Testvérek, építsük föl a Szent István kápolnát Fatimában az Úristen dicsőségére, Szűz Máriánk tiszteletére és esdeklésül árva fajtánk jobb sorsának kiérdemlésére. (Folytatása a negyedik hasábon.) A gyémántgyöngyös karperec írta: MÓRA LÁSZLÓ AMIKOR ÉN ELEMIBE, AZTÁN MEG GIMNÁZIUMBA JÁRTAM, nem tartották még “anyák napját”. De azért minden esztendőben volt két olyan nap, amikor különösen nagy szeretettel vettük körül édesanyánkat. Születése napjának évfordulóján és nevenapjának ünnepén. Versenyezve igyekeztünk neki valami kedvességet, örömöt hordani az ölébe. Ha semmi más nem jutott, elmondtunk egy-egy verses köszöntőt. Heten voltunk testvérek. Boldogult Pista bátyám (közöttünk a legidősebb) kezdte a köszöntést, utána következtünk mi, apróbbak. Igen, csak az érte el a legnagyobb sikert, aki a versmondásba belesült és pityergőre görbült a szája. Mi nevettünk rajta, édesanyánk pedig őt ölelte magához legjobban, s neki adta a legnagyobbra szabott krumplicukrot, kókuszdiót, vagy más egyebet. AKKOR MÁR GIMNÁZIUMBA JÁRTAM. Közeledett édesanyánk egyik soha nem felejhető születésnapi évfordulója. A szívem egyik fele tele volt örömmel, kedves tervezgetésekkel, a másik meg nyugtalansággal, félelemmel. Már háromszor is kihirdették, hogy a tandíjat be kell fizetni. Aki nem tudja, az ne járjon gimnáziumba. És én a harmadik napon se vittem a tandíjat. Nagyon nehezen mentem el az iskolába. Tudtam, hogy megint bejön osztályunkba Hajtsch tanár úr és számonkéri a pénzt. Én pedig nem vittem, mert nem bírtam. Mert az a kis doboz, amelyben édesanyánk a pénzecskéjét tartotta, kongott az ürességtől. A tíz pár cipő, tíz télikabát, tíz szorgalmas száj nagyon hamar felélte, szétszórta, semmivé hamvasztotta édesapánk keresetét. A következő napon már jobban szerettem volna beteg lenni, csakhogy iskolába ne kelljen mennem. De nem bírtam tettetni magamat. Meg attól is féltem, hogy kimaradok a gimnáziumból. Erőt adott édesanyám bánatos, de biztató tekintete. Felöltözködtem. A könyveimet összeszijaztam s mielőtt elköszöntem volna, kértem édesanyámat, hogy legyen szives a tandíjat odaadni, mert másképpen Hajtsch tanár úr hazakerget. Édesanyámnak két ijedező könnycsepp gördült végig az arcán. Mindjárt, kitaláltam, megértettem, hogy még mindig nincs pénz a kis dobozban. Meg hogy valami nagyon fájhat édesanyámnak . . . PÉNZ HELYETT EGY LEVÉLLEL MENTEM AZ ISKOLÁBA. Édesapám írta. Ilyen hosszú még nem volt az út sohasem. A verejték is kiverte a homlokomat, amikor arra gondoltam, mit mondok majd, ha belép a terembe a tanár úr? Alig csöngették el a nyolc órát, Hajtsch tanár úr már ott állt a dobogón. Mikor a nevemet szólította, nem jött hang a számból. Valósággal megdermesztett a félelem. Halálraítélt ember módjára álltam meg a tanári asztal előtt ,s letettem édesapám levelét. A tanár úr haragosan tépte fel a levelet. Elolvasta. Valószínűleg megtudta belőle, hogy hét Móra-gyerek jár iskolába. Hét pár cipő, hét táska, könyv stb., stb. mellé csak egy a kereset! Mikor a levelet összehajtogatta, azt hittem, menten következik a végítélet: “aki nem fizet tandíjat, az nem járhat tovább iskolába. Menjen polgáriba!” De nem ezt tette. Szemével szelíden végigsimogatott, aztán így szólt: — Eredj szépen a helyedre. Édesapádnak mondd meg, hogy rendben van, üdvözlöm. Szerettem volna a tanár úr kezét megcsókoli. Megtelt a lelkem örömmel. Magam előtt láttam édesanyámat. Elgondoltam, szomorú szeméből hogy eltűnnek majd a könnyek, ha megmondom, milyen szépen beszélt hozzám a tanár úr. TANÍTÁS UTÁN valósággal repültem hazafelé. Versenyt futottam a kocsikkal. Észre se vettem a cukros kirakatokat, se a törökmézet áruló bosnyákokat, aszaltkörtét kínáló tótokat. Csak édesanyám boldog arcát, szemét láttam magam előtt. Mikor a Deák térre értem, megtorpant a lábam. Valamire ráléptem. Majd hanyatt estem! Ékkövekkel, gyémántszemekkel díszített aranykarperec volt, amibe belebotlottam. Zsebkendőmmel megtörölgettem. Még ragyogóbb lett. Nem mertem sokáig nézegetni, nehogy valaki észrevegye. Arra gondoltam, milyen jó is az Isten! - küldte nekem ezt a csillogó kincset. Milyen szépen is ragyog majd édesanyám kezén! Vagy talán eladjuk majd és a tandíjra is telik, anyánknak is marad belőle! . . . Édesapámék már az asztalnál ültek, amikor hazaértem. Nagy örömmel újságoltam, hogy Hajtsch tanár úr nem haragudott, és üdvözletét küldi édesapámnak, öröm nap sugarazta be budai kis lakásunkat. A GYÉMÁNTGYÖNGYÖS KARPERECRŐL nem szóltam semmit. Ezt előbb meg akartam tárgyalni testvérkéimmel. Különösen elnökünkkel, Pista bátyámmal, aki ránkparancsolt, hogy elsősorban neki kell tudni mindent. Ebéd után édesapám lefeküdt. Édesanyánk a konyhában szorgalmaskodott. A mi szobánkban (nagy sugás-bugás közepette) elővettem a talált kincset, óriási izgalmat keltett az ékszer. Én a zsebkendőmön tartottam, a többiek meg simogatták. Oka volt ennek a rendkívüli csodálkozásnak. Mert hát odahaza semmi néven nevezendő arany vagy ezüst ékszer nem volt. Csupán édesanyámék jegygyűrűje. Egyhangúlag úgy határoztunk, hogy ez a karperec lesz édesanyánk születésnapi nagy-nagy ajándéka. Mégegyszer kézről-kézre adtuk, megfényesítettük, s mint legidősebbre, rábíztuk Pista bátyámra. MÁSNAP, A SZOKÁSOS VERSES KÖSZÖNTÉSEK ELMONDÁSA UTÁN, átadtuk édesanyánknak a selyempapírba rejtett csodás ajándékot. Szívszorongva lestük, hogyan válik napsugarasra édesanyánk szeme, szíve. Hogyan dicsér, hogyan ölel majd sorra édesapánk?! Mérhetetlen csalódás ért mindnyájunkat. Különösképpen pedig engem, aki a gyémántgyöngyös karperecét találtam. Elmaradt az ölelés is, a dicséret is. Az ebédlőszobánk valósággal bírói tárgyalóteremmé vedlett át. Gyors egymásutánban pattogtak édesapám szigorú kérdései: — Hol találtad? Mikor találtad? Ki volt a közeledben? Miért nem szóltatok már tegnap??? Igazán kis híja volt, hogy a bírói pipaszár (amely harcrakészen ott idegeskedett édesapám kezében) sorra nem simogatott valamennyiünket! Édesanyám még csak meg se próbálta, hogy milyen szép is volna csuklóján a drágaköves karperec. Fájt is ez nekem nagyon! De az még jobban, ami ezután következett. Édesanyám öltözködni kezdett. Az utcai ruháját öltötte magára. Mikor készen volt, ezt mondta: — Vedd a kabátod! Megyünk a rendőrségre! Forgott velem a világ. A rendőrség szó még Hajtsch tanár úr egykori rideg hangjánál is jobban megborzongatott. Miért is kell a rendőrségre menni? Hiszen én semmiféle gonosz cselekedetet nem követtem el? Csak ráléptem a Deák téren arra a karperecre és hazahoztam. Ijedező tanakodásomból édesanyám újabb hozzámszólása riasztott meg, ahogy közeledtünk a Gyorskocsi utca felé: — Szépen és becsületesen elmondod, hol találtad a karperecét és mikor! AHOGY A RENDŐRŐRSZOBÁBA TOPPANTUNK, még a lelkem is vacogott, nemcsak a testem. ■ v’dí Édesanyám előadta, miért jöttünk. Én pedig.,... töviről-hegyire hűségesen elmondtam a karperec megtalálásának történetét. Az asztalnál ülő rendőr mindent följegyzett amit mondtam. Megkérdezte nevemet, lakásomat. Mikor már nem volt több mondanivalóm és. a karperec egy hivatalos borítékba került, a nagybajuszú rendőr fölkelt az asztal mellől és egye- nesen felém tartott. Azt hittem, most következik : a világ vége! ■ • t ■ — De nagyon csalódtam. Nem rántotta rám ai kardját. Inkább szelíden megsimogatta hajamat, és ezt mondta: — Derék gyerek vagy, fiacskám! Szép dolgot cselekedtél! . Megkönnyebbültem, amikor magunk mögött láttam a sárgaszinü rendőrházat. S egész után ez a dicséret muzsikált a lelkem mélyén: “Derék gyerek vagy, fiacskám!” Ezek a dicsérőszavak de sokszor eszembe juttottak azóta! Különösen igy “Anyák napja” táján. Mert hiszen ezek nem is nekem szóltak igazán, hanem az én édes jó anyámnak. Édesanyámnak, akit olyan nagyon-nagyon sokszor kínozott a gond, a pénztelenség, a bánat. Akinek hetünk fölnevelésének súlyos gondjai mellett is kristálytiszta maradt a lelke és Istenhez szóló az imádsága. Akinek a világért sem kellett a gyémántgyöngyös karperec. MA SINCS ÉDESANYÁMNAK ARANY KARKÖTŐJE. Mi csókolunk rá hálával, hűséggel aranyat arra az áldott, elfáradt kézre, amely dajkált, ruházott, gyógyított — és amely még ma is megmegsimogat bennünket. Áldja meg érte a jó Isten! KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA -----«-*»■*■■■■■ -----------------BWBBBBBBBBHBf VASÁRNAPI SZENTBESZÉD Győrgy Father VAJÚDÓ VILÁGUNK EZERNYI BAJÁBÓL KIKAPCSOLÓDVA, üditőleg hat lelkünkre — testünkre az Úristen szeretetének titkai fölött elmélkedni. Az örvendetes olvasó ötödik titka: “KIT TE SZENT SZŰZ A TEMPLOMBAN FELTALÁLTÁL." 1. ) LELKÜNKBEN , ■ SZEMLÉLJÜK. TESTVÉREK, A SZENT CSALÁDOT, amint Názáretből több napi útra elindul Jeruzsálem felé a húsvéti ünnepekre. József és Mária most először viszik magukkal a 12 éves gyermek Jézust, akit elég erősnek láttak a hosszú út megtevésére és elég idősnek a szent törvények megtartására, a testvérek, hányan vannak katolikusok, kiknek talán 10 percnyi itt is sok vasárnaponként, hogy a szentmisén az Újszövetség legszentebb áldozatán részt vegyenek? Hányan vannak, kik a szombat éjjeli mulatozások után átalusszák a szentmisét, vagy autót mosnak, házat festenek, kirándulnak, vagy valami “biznisz” után futkosnak és ily módon ünneplik az Úr napját!? És ugyebár ugyanakkor méltatlankodunk, hogy az Úristen miért tűri a bolsevizmust!? 2. ) AZ OLAJFÁK HEGYÉRE ÉRVE, bámulattal szemlélik a völgyben elterülő fényes várost, ó, gyermek Jézus, ó, te drága Édesanya, vájjon éreztétek e, hogy mennyi szenvedést rejteget számotokra Salamon Szent Városa!? 3. ) A HOSSZÚ ÚT FÁRADALMAIT KIPIHENVE A SZENT CSALÁD A TEMPLOMBA MENT, ahol mindhárman a hála, hódolat és esdeklés imádságával adóztak az Urnák. Vájjon mi testvérek, kik az Úristen jóvoltából oly sok kényelmét élvezzük az életnek, lerójjuk e az imádás, hála adóját Jézus Urunknak reggel — este némi viszonzásul az elvett javakért? 4. ) PÁR NAPI TARTÓZKODÁS UTÁN A SZÜLÖK HAZA INDULTAK s már egy napi utat tettek meg, mikor észrevették, hogy a Gyermek. Jézus nincs a csoportban. József és Mária aggódó szívvel siettek viszsza Jeruzsálembe, hogy a Gyermeket megtalálják. Azonban hiába keresték őt a rokonok, ismerősök között, utcákon, tereken, míg végül harmadnapra a templomban találtak rá az Írástudók között ülve, amint hallgatta és kérdezte őket, így van az testvérek. Zaklatott szivünk békéjét, nyugalmát nem találhatjuk meg sem a világ ezernyi bajában gondjában, sem pénzében, sem annak sokféle hajszolt örömeiben . . . Szivünk békéjét csak Jézus Urunk tudja nekünk megadni. És öt templomaink szentségházában találhatjuk meg, ahonnan hivogatólag int felénk: “Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradoztok és terhelve vagytok és én megenyhitlek titeket. . 5. ) AZ ÍRÁSTUDÓ BÖLCSEK CSODÁLKOZÁSSAL HALLGATJÁK a gyermek Jézus bölcsességét. Csodálkoztak, de nem hittek, pedig mint a Szentiratok ismerőinek kellett tudniok, hogy a próféták minden jövendölései ráillenek erre a csodálatos Gyermekre, mint a megígért Messiásra. Mi nem csodálkozunk, hanem hiszünk és alázattal mondjuk: Te vagy Krisztus az élő Istennek Fia! 6. ) MÁRIA GYÖNGÉD SZEMREHÁNYÁSSAL FORDUL JÉZUS FELÉ: “Fiam, miért cselekedted ezt velünk . . . ? Íme atyád és én bánkódva kerestünk téged . És ő mondá nekik: “Mi dolog az, hogy engem kerestek? Nem tudjátok e, hogy amik az én Atyáméi, azokban kell lennem . . . ?” Más szavakkal, mintha azt mondta volna: “Nem tudjátok, hogy nekem, mint Isten Fiának az én Mennyei Atyám által rámbizott hivatást kell betöltenem és minden földies érzelmek kizárásával az emberiség megváltásán munkálkodnom . . . ?” A gyermek Jézus eme kijelentése példás intelem számunkra, hogy a mi szivünkben is az Isten szeretetének és lelkünk ügyének kell elfoglalni az első helyet. 7. ) ÉS VISSZA MENÉNEK NÁZÁRETBE ÉS JÉZUS ENGEDELMES VALA NEKIK. Az Isten Fia a föld emberének lett engedelmes!ó, ez a názáreti csodás engedelmesség mily üdvös például szolgálhatna a mai ifjúságnak! És szolgálna is, ha a gyermek Jézus példáját gyermekeik szívébe oltanák a szülök! ÍME, ATYÁMFIAI, az örvendetes olvasó ötödik titkából is láthatjuk, hogy a rózsafüzér nem gépies, unalmas ismételgetés számunkra, hanem isteni titkok és tanúságok szent harmatozása lelkünkre. JÓSÁGOS JÉZUSUNK engedd, hogy sohse veszítsünk el lelkünkből, de ha bűneink folytán elvesztenénk, add, hogy kegyelmeddel ismét megtaláljunk és örökre veled örvendezhessünk a te Mennyei Atyád hajlékában. Amen. A MAGYAR szabadságharcosok lelkiüdvéért. Magyar szabadságharcosok lelkiüdvéért, akik a szabadságért életüket áldozták, az Amerikai Magyar Katolikus Liga philadelphiai csoportja, 1960 október 26-án szerdán este 5.30 órai kezdettel, a Katedráfisban (18 Street and The Parkway) szentmisét mondat. Kérünk minden magyart a szentmisén való megjelenésre, hogy hazánknak az istentagadó kommunizmus alóli felszabadulásáért minél többen imádkozzunk. Hívja el mindenki ismerőseit és barátait is. 1960 október 30. MAGYAR FOGADALMI KÁLVÁRIA FATIMÁBAN (Folytatás az első hasábról.) Weszelovszky M. testvérünk írja Washington államból: “Sajnálattal látom, hogy az adományozás az újamerikások részéről nagyon gyönge és a legtöbbet a régi magyarok adják össze a fatimai kegyhelyre. Pedig nekünk, a sok ezer új amerikásnak hálából is kellene adnunk, azért, hogy megszabaduljunk a kommunista pokolból. És tudjuk, hogy szegény testvéreinknek ugyanúgy kell továbbra is szenvedniök. Ismét küldök tíz dollárt és a jó Isten áldását kérem a nemes cél megvalósítására.” Bizony atyámfiai, munka, áldozat nélkül nem lehet semmit sem elérni, megvalósítani, kiérdemelni . . . ! ÖTVEN HARMADIK KIMUTATÁS: Mari Néni $75.00 és ezzel összesen adományozott HÁROMEZER DOLLÁRT. Jó Mari nénénk, a “tikettet” az örök hazába egész biztosan beváltja önnek és a többi áldozatos szivü asszonyoknak szép Szűz Máriánk és pedig oly aranyra, melyet a rozsda meg nem emészt és a tolvajok el nem lopnak, hanem mint örök kincs megmarad a lélek számára. Mrs. M. Beres, Ohióból $86.00 összesen KÉTSZÁZ DOLLÁR. Hálás köszönet. Miasszonyunk áldása legyen önnel és családjával. Mohos József, Champaign, 111. $50.00 (összesen $75.00) Máriás áldás és hálás köszönet. Hit Szava Rádió Énekkar In-téző Bizottsága, New York, N.Y. $25.00. Soós István és családja, Los Angeles $25.00. Alex Gall $5.00 (összesen $30.00) Racine, Wis. Weszelovszky Miklós, Marysville, Wash. $10.00 (összesen $20.00). Fülöp József, Seattle, Wash. $5.00 (összesen $15.00). Mészáros John, New York, N.Y. $6.00. Mrs. Helen Neimiec, East Chicago, Inc. $3.00. Mr. Mrs. N.‘ N. Champaign, 111, $5.00. Mrs. Martha Kárpáti, Pittsburgh Pa. $1.00 (össz. $3.00). A PERTH AMBOY, N. J. Szent Mihály Görögkatolikus Hitközség Jézus Szive és Rózsafüzér Társulatának adománya, özv. Horváth Elekné Erzsébet gyűjtése folytán összesen $106 dollár. Emez összeget a következő hírek adták össze: ÖT DOLLÁRT ADTAK; Özv. Horváth Elekné, Kovács Györgyné, Páll Mihály és neje, Hudák Miklós és neje, Meskó Irén, Almási Jánosné, Dijon István és neje, Szilágyi Jánosné, Szirkó Mihály és neje, Bodnár Gyuláné. HÁROM DOLLÁRT: Tóth Andrásné, Fodor Miklósné. KÉT DOLLÁRT: Juhász Sámuelné, Fecsu Józsefné, Ladimér Maxné, Rinkó Györgyné, Markovics Istvánné, Vasútét:/.. Jánosné, Tóth Andrásné kézbe, Iván Péterné, Vámos Jánosné, Ivánka Györgyné, Kára Miklósné, Demeter Sándorné. EGY DOLLÁRT ADTAK: Dohányos Istvánné, Koleszár Bertalanné, Gyatyás Péterné, Fazekas Péter, Gajdos Jánosné, Barna István, Hudanics Jánosné, Juhász Istvánné, Prokop Jánosné, Gomba Ferencz, Hallek Ferencné, Fedor Jánosné, Fajfer Jánosné, Reho Istvánné, Slinczki Sándorné, Csopják Istvánné, Szűcs Bertalanné, Tóth Istvánné, Breza Istvánné, Pirigye Jánosnál Bodnár Györgyné, Fekete Mátyásné, Kerál Jánosné, Fisher Józsefné, Németh Károlyné, Pásztor Ferenczné, Hálás köszönet. JELEN KIMUTATÁS ÖSSZEGE: $402.00 azaz, Négyszáz és kettő dollár. AZ EDDIG BEFOLYT TELJES ÖSSZEG: $27.640.90. ELISMERÉSÜL ismét közöljük Mrs. Berecz és Mrs. Kucha gyűjtését Kanadából a második stációra: Miss Hordosh Mária, Quinton, Sask. $25.00, Mr. Mrs. Hordosh Ferencz $10.00, Mr. Mrs. Hogya Miklós $10.00 (öszszesen $60.00), Brentford, Ont., Mr. Mrs. Previdsa András $10.00, Belső Pálné $5.00, Mészáros Miklósné $4.00, Borbély Istvánné $2.00, Szabó Imréné $1.50, Mr. Mrs. Berecz András $7.50, South János, Hamilton, Ont. $10.00, Mrs. Joseph Faith, Kitchener $5.00, Mrs. Helen Noimicc $3.00, East Chicago, Inc. Összesen $93.00. LEGYEN HÁLA ÉS dicséret Fatimai Miasszonyunknak és köszönet, elismerés a nemes szivü adakozóknak és fáradó,zóknak. AKIK ELŐBB MÁR ADAKOZTAK, kérem azt pár szóval jelezni. És nagyon kérek olvasható nevet és címet. ADOMÁNYOKAT A következő címre kérek: Rév. Albert G. György, 209 Jacobs Ave., Fort Wayne, Ind.