Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1960 (67. évfolyam, 10-103. szám)

1960-12-14 / 99. szám

2-ik oldal Katolikus Magyarok Vasárnapja CATHOLIC HUNGARIANS’ SUNDAY The Oldest Hungarian Catholic Newspaper in the United State» and Canada Published Every Wednesday and Sunday by the '< Catholic Publishing Co. Inc. Youngstown Office» 517 So. Belle Vista Ave., Youngstown 9, Ohio. Telefoni SWeetbriar 9-1888. Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Böhm. Papal Prelate .— Pástor EDITOR-IN-CHIEF: FATHER GABRIEL TAKACS O.F.M. THIS NEWSPAPER IS WHOLLY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT _______________________ORGANIZATION SUBSCRIPTION RATESI ELŐFIZETÉSI ARAKi For two years in the U­. S. $16.00 Két évre a U. S.-ben ........ $16.00 For one year in the U. S. $ 9.00 Egy évre a U. S.-ben ...... $ 9.00 For six months in the U. S. $ 5.00 Fél évre a U. S.-ben ...... $ 5.00 For two years in Canada $18.00 Két évre Kanadában ...... $18.00 For one year in Canada.... $10.00 Egy évre Kanadában ...... $10 00 For six months in Canada $ 5.00 Fél évre Kanadában ........ $ 5.00 Foreign Countries are same as Canada Egyéb külföld egy ár Kanadával A legrégibb katolikus magyar lap az Egyesült Államokban és Kanadában Alapította 1894 október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-plébános A Szent István Ferences Komisszáriátus megbízásából FELELŐS SZERKESZTŐ: FATHER TAKACS GABOR O.F.M._________ SZERKESZTŐSÉG ÉS KÖNYVOSZTÁLYI 4160 Lorain Ave., Cleveland 13, Ohio, U. S. A. Tel.­ MElrose 1­9338 Kéziratokat, híreket, tudósításokat, cikkeket erre a címre kérjük küldeni Szerkesztő: ESZTERHÁS ISTVÁN. Könyvosztály: GODA FERENC Nyitva: délelőtt 9-12-ig, szombaton 9-2-ig. Second class postage paid at Youngstown, Ohio Gondoljunk csak a mai ifjúságra » Minden időben és korban sok beszéd hangzott el a “ge­nerációs különbségekről, sőt ellentétekről” is. A mi ifjú ko­runkban is folytak ilyen generációs harcok. Vajjon ma ,erősebb lenne ez az emberi különbözőség is? Ugyanis ezt állítják sokan, köztük egy neves európai ifjúsági lélekbú­vár. Előadását, amellyel nem értünk mindenben egyet, igen megszívlelendőnek tartjuk, mert a veszélyeket, ame­lyektől óvakodni kell akkor is megmutatja, ha nem is hisszük el, hogy minden ifjú ember ilyen a hatvanas években. Az ifjúság kérdéseivel foglalkozó bécsi intézet meghí­vására Dr. Hans Heinrich Muchow ismert ifjúsági pszicho­lógus előadást tartott a mai ifjúságról. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük előadását.” A nyugati országok­ban sok probléma merül fel az ifjúsággal kapcsolatban. Botrányok, túlzott mértékű alkoholfogyasztás, banda­­sexualitás a legszembetűnőbb jelenségek. A mai ifjúság és a felnőttek generációja között sohasem volt oly mély ellen­tét, mint manapság. Az évtizedek óta bevált nevelési mód­szereknek semmi foganatja sincs. A pszichológusok először azon a véleményen voltak, hogy a háborúban évekig tá­vollevő apák nevelő hatásának a hiánya és főleg Német­országban a nácizmus kihatásai okozzák ezt a változást. Újabban azonban már más vélemények is kialakulnak. Megfigyelések azt mutatják, hogy a fiatalokban egy alap­vető, fel nem tartóztatható változás következett be: a mindent átfogó technizálás új évszázada —­ amely tulaj­donképen 1917-ben indult meg — alapjaiban alakította át az új generációk lelkületét. A televízió, mozi, az autó, kony­hagépek, rádió azaz egy teljesen technizált világ — amelyet már a gyermek magától értetődőnek tart — olyan átalakító hatást gyakorolt a fiatal generációra, hogy azt a teljesen más világban felnőtt idősebb nemzedék előtt a megérthe­­tetlenségig különbözővé tette. A mai fiatalságnak ez az alapvető különbözősége már a biológiai szektorban is kivi­láglik. Ha egy fiatal rááll egy régi mérlegre és a mérlegre erősített táblázaton megnézi a korának megfelelő “nor­mális súlyt és magasságot”, úgy meg kell állapítania, hogy 15 kilóval nehezebb és 20 centivel magasabb. Ez az óriási növés, amely nagyon gyakran korán lép fel és sok esetben ugyanazon osztályban hihetetlen magassági különbségeket eredményez, a fiatal részére nagy problémákat hoz magá­val. Ezzel együtt jár a korai szexuális érés, amely a fiút és a leánykát a legtöbb esetben a gyermekkor szellemi álla­potában lepi meg. Mivel a gyermek ebben a korban még társadalmi érzelmeket és a másneműekkel társadalmi kap­csolatokat nem fejlesztett ki, úgy ez az állapot kizárólag egy saját magára vonatkozó, ego-szexualitást eredményez. Míg a korábbi nemzedékekben, amelyekben a szexuális fejlődés csak évekkel később következett be, a közösség, a barátság már kifejlesztette a társadalmi érzelmeket és így megteremtődött a másneműekre vonatkozó rajongó és áb­rándozó erotika; ezt az erotikát ma a puszta szexualitás igázza le. Ehhez járul az is, hogy ma ezt a területet már nem veszi körül a titokzatosság fátyla. Általános fogyasz­tási cikk lett, mint a cigaretta és az ajakrúzs. Igen gyako­riak a korai szexuális élmények ezekre ösztönzést adnak azok az “alkoholos partik’’ azaz összejövetelek, amelyeken 14-16 éves fiatalok vesznek részt. Nem tartozik ritkaság­­számba az sem, hogy 17 évesek rendszeres szexuális vi­szonyt folytatnak. A mai fiatalok szexuális nevelése nagy nehézségekbe ütközik, mert a fiatalok egyszerűen nem fogadják el az idősebbek tanácsait. A szexuális inger tárgya is megválto­zott. Míg régebben a meztelen emberi testből indult ki a legerősebb szexuális inger, ez ma egyenesen “semleges” hatást gyakorol a fiatalokra. A legerősebb szexuális ingert ma a “betakart sejtetés” gyakorolja. Ma “befedett mezte­lenségről” beszélnek, ami a halász-blúzban és a szűk pulló­­verben nyilvánul meg. De ez a “sejtetés” nemcsak szexuális Somogyváry: VIRÁGZIK A MANDULA I­II. A RAJNA KÖDBEVÉSZ és egyéb MAGYAR KÖNYVEK nagy raktára. Kérjen árjegyzéket. FORUM BOOKS'­­ L. Iványi 140 Kipling Ave, North, Islington-Ont, Canada.________ KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Az igazság mégis győzni fog" A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAROK NEMZETI BIZOTTMÁNYA a trianoni országcsonkítás negyve­nedik esztendejében emigrációs munkásságának fon­tos állomásához, fennállásának tizedik évfordulójához érkezett el. Ez alkalomból a CSMNB clevelandi cso­portja emlékünnepélyt rendezett. Az ünnepség az elszakított Felvidék fiainak az ezeréves magyar ál­lameszme mellett tett újabb hűségnyilatkozata volt. A nyugatoldali lutheránus templom nagytermét megtöltő közönség előtt délután 5 órakor kezdődött az emlékest műsora. Sirchich László CSMNB alelnök mondott megnyitót. Bevezető szavaiban a felvidéki szellem nyilat­kozott meg. Ez a szellem töltötte meg az elnyomatás idején a magyar lelkeket és éltetett a felvidéki ma­gyarok szívében. Hogy milyen jó talajba hullt a rab­ságban elvetett mag, azt 1956 ősze bizonyítja, mikor a forradalmi szabadságharc kitörésének hírére, — mondotta Sirchich László, — a Felvidéken is meg­dobbantak a magyar szívek és dübörögni kezdett a föld. A Felvidék népe kész volt a legnagyobb áldo­zatra, anyaországi testvéreinek megsegítésére. Sir­­chich­ László felhívta a szabadföldön élő magyarok figyelmét az erők koncentrálásának fontosságára és annak a tudatnak a felemelésére, hogy a felvidéki magyarság kérdésének megoldása változatlanul igaz­ságos rendezésre vár és jelentőségében jóval felül­múlja a ma már európai problémát képező déltiroli, német kisebbség problémáját. A magyar Felvidéken sokkal erősebb és gazdagabb népcsoport él. Ha a dél­tiroli németség kérdése európai probléma lehetett, akkor nem lehet félretenni az elintézetlen európai kér­dések közül a felvidéki magyarság szabadságának az ügyét. Hogy a felvidéki magyarság milyen szívós életerővel rendelkezik, azt bizonyítja a nemrégen Gö­­mör­ megyében megrendezett Csemadok kulturális találkozó, amelyen tánc­együttesek, színjátszó csopor­tok, énekkarok mutattak be magyar műsort, és a­­melyet legalább tízezer magyar nézett végig. Való­ban, — mondotta Sirchich László beszédét befejezve, — olyan stafétában haladunk, amelynek nincs vál­tása, éppen ezért életünk végéig szolgálnunk kell. A tízéves jubileumi megemlékezésnél a CSMNB számára nincs megállás, csak előre lehet menni, szívós, lan­kadatlan és céltudatos munkával. Erre kötelez a ket­tős járom alatt élő felvidéki magyarság reményt nyújtó népi élete és kulturális tevékenysége. Ezután Szilassy Béla dr. emelkedett szólásra. A CSMNB elnöke, történelmi visszaemlékezésben mér­legelte a CSMNB eddigi munkásságát és vázolta fel a jövő feladatait. Méltatásában kitért az elmúlt tíz év több emigráns jelenségének a jellemzésére is, majd figyelmeztetett az önrendelkezési jog követelésének szükségességére. A CSMNB érdemes elnökét, Szilassy Béla dr.-t beszéde végezetével a felvidéki ifjúság ne­vében Kalmár Erzsike (Losonc) beszédben üdvözölte és­­virágcsokrot, nyújtott át neki. Az ŐSZ elnök lát­hatóan meghatódott, amikor Clevelandban szeretett városának Losoncnak a szülötte nyújtotta át az elis­merés és megbecsülés virágcsokrát. . Ezután a CSMNB kezdettől fogva lelkes és áldo­zatos tagja, Magyar-Amerikának ismert közéleti munkása dr. Stibrán Jánosné, Dunajszky Teréz olva­sott fel trianoni­ részleteket angol nyelvű, sajtó alatt lévő regényéből, amelynek a rime “THE STREETS ARE NOT PAVED WITH GOLD”. A közönség nagy szeretettel és érdeklődéssel hallgatta a szerzőnő si­kert ígérő angol regényének részleteit. A trianoni emlékév tanulságai és a magyar jövő címmel Eszterhás István író, a Vasárnap szerkesztője beszélt. Beszédének bevezetőjében emlékeztetett a régi magyar falusi házakban található gondolkozó székre, amelyet elődeink úgy szerkesztettek, hogy az pihen­tetve, valóban elgondolkoztatta azt, aki beleült. Ilyen gondolkozó székbe kellene idézni az emigrációt, hogy végigpillantson az elmúlt éveken, eredményeken, és azon, amit még meg tud tenni. A trianoni évre vissza­gondolva emlékeztetett arra, hogy az év elején az emig­rációban volt olyan felfogás, amely arról beszélt, hogy nem szabad szóbaállni a szomszéd népek emig­ráns képviseleteivel, ha arra gondolunk, mennyi pusz­títást és gyötrelmet szenvedtünk miattuk; de volt olyan felfogás is, amely azt mondotta, hogy a szom­széd népek emigrációinak a kedvéért nem szabad be­szélni Trianonról és arról, amit szenvedtünk, veszí­tettünk, nehogy megbántsuk őket. Apponyi Albert meghatározását idézte, amely szerint a trianoni béke “az emberiség magasabb érdekeit szolgáló erőténye­­zők gyengítése” volt, tehát a Trianon elleni küzde­lemben az emberiség magasabb érdekeit szolgáló té­nyezőket kell gyarapítani. A trianoni év tapasztalata arra sürget, hogy Trianonról, mint szilárd, az emberi és nemzeti jogokhoz ragaszkodó jogászok beszéljünk és pedig politikus módon, jogainkat mindenkivel fo­gadtassuk el és értessük meg még a szomszéd népek emigrációban élő képviselőivel is. Utalt a trianoni megnyitón elmondott beszédére, amelyet annak a há­rom apellátának szentelt, amelyet eddig a magyar­ság a trianoni igazságtalanság ellen alkalmazott, a fegyveres apellátának, amely elvetélt, a hatalompo­litikai apellátának, amely nem tudta az igazságot érvényesíteni, és végül az erkölcsi apellátának, a­­melynek a fóruma még nem alakult ki. Sokan vannak, akik azt állítják, hogy amikor a tudomány a negyedik dimenzióról beszél és az em­ber a világűrbe hatol, nevetséges dolog Trianonra­­visszatekinteni. Trianon azonban nem múlt el, mert a trianoni békeszerződésből származó igazságtalan­ság hatásai súlyosan érintik a magyar nép életerejét és még ma is folyik a magyarság irtása ennek az igazságtalan nemzetközi döntésnek az alapján. A trianoni év egy másik tanulsága, hogy az igazság­talan béke tarthatatlanságát nem okoltuk meg ennek a folyamatos magyar pusztításnak a felmutatásával, amely a szomszéd államoknak még ma is programja, sőt össze sem foglaltuk érvként azoknak a szörnyű veszteségeknek az adatait, amelyeket a magyarság­­elszenvedett. Trianon vezette be a magyarság üldöz­tetését, kiűzetését, a magyar menekültek fájdalmas problémáját és míg más nemzetek a nemzeti gyász tiszteletreméltó gondosságával és pontosságával egyé­nenként jegyzik fel az üldöztetések közepette elszen­vedett veszteségeiket, a magyarság elmulasztotta a pusztítások és pusztulások pontos számadatainak a megállapítását, amivel a trianoni béke tarthatatlan­ságának­ emberi argumentációját adhatta volna. A hazai értelmiségről éppen most állapította meg a kommunista pártlap, hogy továbbra is valláserkölcsi világnézetű és nemzeti szellemű. Viszont ugyanakkor a hazai Statisztikai Szemle bizonyítja, hogy a ma­gyarság születési aránya mennyire süllyedt. Az új világ képének a felvetése és felrajzolása szükséges tehát és abból a hűségből kell kiindulni, amelyről a kommunista pártlap tudósít. Kossuth Lajos, amikor a new-yorki sajtó állításaival szemben beszélt a nem­zetiségi, bábeli átokról, ezzel ösztönzést adott a Deák féle nemzetiségi törvényre, amelyről a törté-,, netírók azt állítják, hogy a magyar politikai nemzet­­fogalom törvénybefoglalása volt; ugyanígy kell a h­­ai emigráció legjobbjainak, íróknak, költőknek, tu­dósoknak a magyar jövőt felvetíteni és ezzel bátorí­tást és biztatást adni. A szabadságharc fegyveres apelláta volt a ma­gyar szabadságért, majd hatalom­politikai apelláta lett a N­-ben és most erkölcsi apelláta világ lelki­­ismerete, a jövendőt kialakító erkölcsi fejlődés sodrá­ban. Láthatóan ugyanaz a küzdelem, mint a trianoni volt, mert elképzelhetetlen, hogy a szabadságharc, amely társadalmi osztályra való tekintet nélkül min­den magyarnak a szabadságáért folyt, a szomszéd­­államoknak adott magyarságot ne akarta volna a ki­vívott magyar szabadságban részeltetni. A kialakuló erkölcsi világrend csak úgy lehet erős, fejtegette az előadó, ha annak erkölcsi meg­győződése a nemzeti társadalmakban győzedelmeske­dik. A kis népek egyetlen reménye ma csak az er­kölcsi tényező megerősödése lehet. Ezért kell küzdeni az emigránsoknak az erkölcsi világrendért és társa­dalmakért és akkor azok válnak majd nevetségessé, akik más nép ellen elkövetett gyilkosságokból, de­portálásokból és népirtásokból, kollektív rablásokból akarnak még ezek után a szörnyű tapasztalatok után is gyarapodni fejezte be beszédét Eszterhás István. A felvidéki­ magyar lélek szólalt meg Kossányi József és Kálnokyné Tóth Kurucz Mária felvidéki költők verseiben. A könnyben és vérben, otthoni bör­tönök szenvedéseiben és a bujdosás keserűségében megtisztult felvidéki lélek üzenetét Machánné, Biró Anna a M. kir. Nemzeti Színház volt művésznője tol­mácsolta tökéletes előadásban. Az ünnepség hangu­latát magas színvonalú zenei műsor emelte, amelyben Rétháti Schill Angéla, Rétháti Schill András, Dosztál Miklós és Mózsy István működtek közre. A műsort dt. dr. Egyed Aladár állította össze, akinek zenei alkotását nagy sikerrel adta elő a művészek együtte­se. A nemzeti emigráció nevében v. Kovács Gyula a MAGYAR FELSZABADÍTÓ BIZOTTSÁG alelnöke köszöntötte a CSMNB-t, kifejtve azt, hogy a CSMNB nemzetpolitikai programja adott indítást az MFB kialakításához. Üdvözlő szavakat mondott Holtky Károly a KÁRPÁTALJAI MAGYAROK SZÖVET­SÉGE nevében. Táviratilag köszöntötte a tízéves fennállását ünneplő CSMNB-t ifjabb testvérszerveze­te a FELVIDÉKI TUDOMÁNYOS TÁRSASÁG. Fr. Hites Kristóf a CSMNB alelnöke a következő üdvöz­lést intézte a CSMNB közgyűléséhez. “A magyar igazságért vívott tíz­es­ztendős har­cunkat mi, clevelandi magyarok ünnepelhetitek a leg­több joggal. A CSMNB gondolata másutt fogamzott meg, de köztetek lett lelkesítő és példaadó nemzet­­szolgálattá. Az emigrációs vándorúton az indulás színterétől messze sodródva is úgy érzem, hogy a lelki kapcsok Veletek nem szakadtak el. Együtt tekintve vissza tíz év érdemes munkájának távlatába, csak köszönni tu­dom hálás lélekkel, hogy elsőnek álltatok mögénk és a kilátástalan esztendőkben segítettetek ápolni a hitel igazunk győzelmében, s erősítettétek elszántságunkat, az érte való áldozatos munkára. Az elmúlt tíz esz­tendőnek minden érdeme és eredménye biztatás, hogy maradjatok hűséges munkatársaink és barátaink, ésü­ggedetlenül egyek velünk abban a hitben és re­ményben, hogy küzdelmünk nem lesz hiábavaló, mert AZ IGAZSÁG MÉGIS GYŐZNI FOG!” A nagyhatású emlékünnepély a magyar Himnusz eléneklésével ért véget. ..GONDOLJUNK ...“ c. cikk folytatása téren jellemzője a modern fiatalságnak. A korábbi korszak formáit — amelyekben még nem nyilvánul meg a mindent átfogó technizálás — a fiatalok semmitmondó sablonnak, klisének érzik. A fiatalok 80%-a tüneményes zenének tartja a jazzt, amely­ben az egyes hangok körvonalai elmosód­nak: az ilyen zene mély hatást gyakorol a modern fiatalság lelkületére. Azt mondhatjuk, hogy “határozatlanul állanak ebben a világban”, hiányzik náluk a világos álláspont, a felelősség viselésére való készség. A fiatalság nem ismer gyűlö­letet, sem szeretetet, mert nem akarja “ki­szolgáltatni” önmagát. Bajtársiasság — egy mindenkiért és mindenki egyért — és ba­rátság ritkán nyilvánul meg. Ennek helyére (Folytatás az előző hasábról.) a meghatározott idejű pajtásság, cimbora­­ság lép, vagy egy közös cél megvalósítását szolgáló közösség. A nyugati fiatalság ma sok tekintetben cél nélkül él és nihilista. A tudat alatt azonban közösségi életforma után vágyakozik. Bízunk abban, hogy az apa, az anya vagy a jó pedagógus példával hatást gyakorolhat a fiatalra. Ahol egy ha­tározott személyiség által n­yújtandó jó példa hiányzik, ott megbuknak az összes nevelési kísérletek.” A keresztény ifjúsági szervezet Mainz­­ban utcai filmelőadást rendezett és ily mó­­don akarta a nehezen megközelíthető fia­talokat megnyerni. A “Miért vagy mi elle­nünk?” című ifjúsági filmet mutatták be.,, KITETTÉK AZ ANGOL ALSÓHÁZBÓL, MERT MEGHALT AZ APJA. Anthony Wedgwood Benn az angol kép­viselőház megválasztott tagja volt, amikor máról­ holnapra elveszítette képviselőházi tag­ságát. Mert apja meghalt. Angliában ugyanis meghatározott csalá­dok családfői tagjai lesznek a főrendiháznak. És aki a főrendiháznak tagja lett, az automa­tikusan elveszíti képviselőházi tagságát, így tehát, amikor Viscount Stansgate, mr. Benn apja meghalt és fia lett az örökös, a fiú örö­költe apja vicomte (algrófi) címét, nevét, ez­által főrendiházi tag lett és elveszítette kép­viselőségét . . . Amiért most dühödt harcot indított. Mr. Benn ugyanis a Labor-párt tagja és mint ilyen továbbra is inkább a képviselőházban szeret­ne megmaradni és semmiképpen sem akar fő­renddé lenni. Beismerés a gyermekáldozatok ügyében (Folytatás az első oldalról.) képpen: “Mert hiszen, ha tudna magyarul, akkor a saját maga által idézett szövegrészből is láthatná, hogy az a háborús és népellenes bűncselekményekkel kapcsolatos. Egyébként ezt a törvényt még 1945 ele­jén hozták — annak utána, hogy Magyarország had­­balépett a náci Németország ellen­­ a náci háborús bűnösök és a nyilas banditák ellen . . A Népszabadság beismerő cikke ezután, hogy mentse a hazudozásból, amit lehet, azt állítja, hogy ha ez a jogszabály létezik is, “a Magyar Népköztársa­ság fennállása óta soha nem alkalmazták. És az 1956-os ellenforradalomban elkövetett bűncselekmé­nyekért nem végeztek ki egyetlen fiatalkorút sem.” KÖVETKEZMÉNY? Az az érzésem, hogy elsősorban le kell szögezni a magyarországi kommunista párt hivatalos szócsö­vének beismerését, hogy ennek a törvénynek az alap­ján igenis történtek kivégzések. Ez letagadhatatlan beismerés. De továbbmenve rá kell mutatni a Nép­­szabadság védekezésének alattomos és galád speku­lációjára, amikor azt állítja, hogy kiskorúakat nem végeztek ki. Amíg a saját jogszabályuk áruló részeit a fejükre nem olvasták, tagadták az ilyen törvény létezését is. Most pedig amikor ezt nem tudják tovább tagadni, tagadják a kivégzéseket és tagadják, hogy ezt a törvényt alkalmazták volna. De nem állíthatják, hogy ezt a jogszabályt törölték volna, tehát a saját beismerésük szerint még ma is fenntart ennek a tör­vénynek az érvénye és csak a pártbíróság kegyén múlik, hogy alkalmazza-e vagy sem ... A Nemzet­közi Jogász Szövetség megállapította, hogy a kom­munista bíróság zárt ajtók mögött tárgyal,­­ tehát azt, hogy mit alkalmaz és mit nem,­ a maga belső ügyének tekinti és ennek következtében úgy érzi, nyugodtan hazudhat. Míg egy újabb bizonyíték ezt ■ is le nem leplezi. A kegyetlen és embertelen kommunista felfogás világosan jelentkezik az idézett jogszabályokból. A fiatalkorút el lehet ítélni, mondja a kommunista jogszabály, mert kereső foglalkozást folytat, mert szabadságharcát a szovjet csapatok csak komoly ka­tonai erők bevetésével tudták megtörni, és mert a szabadságharc eseményeit a zsarnokság súlyos bűn­cselekményeknek tekinti .. . Ennél végzetesebb beis­merés még nem jelent meg hivatalos kormánylapban. A zsarnokság által mesterségesen kifejlesztett rab­szolga­élet a magyar ifjúságot már gyermekkorában arra kényszeríti, hogy bekerüljön a gyárakba és me­zőgazdasági kolhozokba, ennek következtében a bün­tetőjog legsúlyosabb büntetései alá is kerül. .. Beis­merik, hogy a magyar gyermek és ifjú hősöket kellett szovjet, tehát idegen csapatoknak komoly katonai erők bevetésével leverni és ezért a kommunista fel­fogás szerint a legsúlyosabb büntetés járt. Beismerik, hogy a szabadságharc szerintük bűncselekmény volt, ami az emberi gondolkozás és felfogás szerint csak azt jelenti, hogy aki ezt állítja és ilyen törvényt hoz, az maga a legvéresebb kezű, legelmaradottabb és a legirgalmatlanabb zsarnok. ÉS A M­T­ A sajtóviadal tehát lezajlott és a kommunista párt lapja, amely talán több is, mint a magyaror­szági kormány hivatalos szócsöve, inkább irányító, vezérlő orgánuma, ha köpködve is, de beismert... A sajtóviadalban tehát a Kádár-Münnich zsarnokság csupaszon, a maga szörnyűségében mezítelenül áll a világ közvéleménye előtt. Amit a szabad­­világ sajtója­­ megtehetett, azt megtette. Leleplezte a Magyarorszá­got elnyomó zsarnokságot. Várjon, mit tesz most a MN, amely a nemzetközi erkölcs tételeit alapokmányaként elfogadta ? Meg-, őrizhetik-e ezek az alapelvek az érvényesség látsza­tát, ha az a kormány, amelyik mindezt beismerte, s továbbra is beszélhet a N­-ben annak a népnek a nevében, mely népnek az ifjúságát ilyen büntető jog-­ szabályokkal viszi halálra vagy rabszolga életre? Bécs, 1960. november. 1960 dec. 14.

Next