Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1960 (67. évfolyam, 10-103. szám)

1960-11-23 / 93. szám

ÉtotMást m ÍV® f ^ gj US lö liiltf ÍHA ^lti<"’Mi,^*fc"*fca''''M*^^*^',,lÍ^'***'g|i*i***ii^i>i**ll^*fc****|^*i<*'l'a**i'**fc‘aa^'***^^ rM^t-nii^ÉaiifcaaiB^fcifca^fc^ataaMtetáatoafcáBigrC'-^ — iy; íttragAi~iT aa Az Amerikai Magyar Szövetség clevelandi Első Osztályának emlékünnepélye Clevelandban Az AMSz clevelandi Első Osztályának sajtótudósítója je­­lenti: Az 1956-os magyar szabadságharc 4. évfordulóján, novem­ber hó 6-án, 16 clevelandi magyar egyesület részvételével az Amerikai Magyar Szövetség Clevelandi Első Osztálya impo­záns emlékünnepélyt rendezett Clevelandban a Cleveland Hotel díszes termében. A Cleveland Hotel előcsarnokában hatalmas tömeg várta Ohio volt kormányzóját díszes, magyar ruhás női küldöttséggel az élén. William O’Neill volt kormányzó jóval az ünnepély megkezdése előtt érkezett. Focht F. István elnök és az AMSz clevelandi elnöksége fogadta. Az ünnepség megkezdődött, Pallasichné Majoros Ilonka is­mert magyar énekművésznő énekelte az amerikai Himnuszt, Mőzsy István zongoraművész kíséretével. Dr. Molnár Zsigmond vezette le a műsort. Pompás lírai hangú prológott mondott a budapesti hősökről. Az elnöki meg­nyitót Focht F. István az AMSz clevelandi elnöke mondotta. Focht elnök a magyar szabadságharc nemzeti és világtör­ténelmi jelentőségét is méltatta. Egy perces felállásra hívta fel a díszes közönséget s a jelenlévők csendben imádkoztak a sza­badságharc hőseiért és dicső mártírjaiért. Beszélt Trianon, Yalta súlyos tévedéseiről a népek önrendelkezési jogának téves értelmezéséről és alkalmazásáról. Takács Theodor szabadságharcos színművész szavalta egy spanyol költő versét Tollas Tibor fordításában: Magadra hagytunk Téged! és Alföldi Géza: Pesti gyerekek című­t költe­ményét igaz művészettel. Az ünnepély egyik fénypontja volt: filmbemutató a magyar szabadságharcról nagytiszteletű Gabos Imréné kisérőszöve­­gével. Nagytiszteletű Gabos Imréné kiváló előadása könnyet csalt az emberek szemébe. Szőke Lajos nagy hozzáértéssel ve­títette a filmet. Focht F. István elnök ezután üdvözölte a magyarság nagy barátját, Ohio volt kormányzóját, s felkérte ünnepi beszédének elmondására. William O’Neill a kitűnő jogász, egyetemi tanár (a vá­lasztások során nagy többséggel megválasztott Supreme Court bírája), hálás köszönetet mondott a magyarságnak. Amint mondta, a magyar bátorság, hősiesség és a dicsőséges szabad­ságharc megrázta az egész világot. Magyarország ezeréves szabadságáért harcolt a nyugati civilizáció és kultúra védel­mében. A magyarság jogát Amerika is elismerte! Biztosan tud­ja, hogy a magyar nép visszanyeri szabadságát és jogait, mint annyiszor a történelem során. Hiszi, hogy a jó és az igazság fog győzni a gonosz felett, a hősök harca, a mártírok halála nem volt hiábavaló. Hatalmas ováció fogadta az ünnepi beszédét. A clevelandi magyar asszonyok magyarruhás díszes kül­döttsége élén dr. Szakáts Istvánné átadta az általa készített, művészi kivitelű emlékplakettet, mint Cleveland magyarságá­nak az ajándékát. Ezután dr. Szakáts István az Amerikai Magyar Szövetség clevelandi Első Osztálya elnöki tanácsának tagja javasolta, hogy a magyar szabadságharc emlékművét az Északamerikai Egyesült Államok területén sürgősen állítsák fel. A határozati javaslat kivitelezésére és az anyagi alap előteremtésére szóló országos gyűjtés lefolytatására a Magyar Felszabadító Bizott­ságot kérte fel. Az ünnepély közönsége egyhangú lelkesedéssel tette ma­gáévá dr. Szakáts István javaslatát. A Magyar Felszabadító Bizottság képviseletében vitéz Ko­vács Gyula altábornagy válaszolt és vállalta a kitüntető meg­bízatás teljesítését. Bejelentését az ünneplő magyarság nagy lel­kesedéssel vette tudomásul és hosszasan ünnepelte a magyarság hivatott vezéregyéniségét vitéz Kovács Gyula altábornagyot. Vitéz Megay Lászlóné énekszámai nagy tetszést arattak. Nagy­tiszteletű dr. Egyed Aladár kísérte zongorán művészhez méltó hozzáértéssel. Dr. Molnár Zsigmond külön­számaként rádió hangképeket adott a magyar szabadságharcról nagyszerű ösz­­szekötő szöveggel. Nagy segítséget nyújtott Dániel Ferenc, aki a hangképek leadásánál értékesen közreműködött. A műsor egyik kimagasló száma volt dr. Balló István meg­emlékezése a magyar szabadságharcról. Dr. Balló István ha­talmas beszédében ragyogó történeti ismertetést adott Magyar­­ország helyzetéről Koszta Márton 48-as honvéd századost 1853-ban elrabolták az osztrákok és Ingraham amerikai ten­gerész kapitány szabadította ki. Emiatt majdnem háború lett! Amerika Ingraham tiszteletére emlékérmet veretett és 1941-ben egy hadihajót neveztek el róla. 1942-ben is az orosz pánszláv világveszedelem ellen fogott fegyvert a magyar, amikor bele­­kényszerítették a második világháborúba. 1956-ban szintén ezen világveszedelem ellen keltek fel szabadságharcosaink. Nyugat megint magunkra hagyott 1956 november 4-én az állig felfegyverzett több százezres orosz bolsevista ármádia két hét alatt átgázolt rajtunk és vérbefojtotta a magyar szabadsághar­cot. Nyugat nem ismerte fel jelentőségét ennek a dicső küz­delemnek! Most nem lenne sem kubai, sem kongói kérdés! Harcunk történelmi folyamat a 2000 éves kereszt harcában! Mi csak a magyar igazságot akarjuk, szabadságot és függetlenséget szülőhazánknak! — mondotta többek között Dr. Balló István. Dr. Balló István hatalmas beszédét szinte szűnni nem akaró lelkesedés fogadta. Gobóczy Zoltán, aki 3 és fél évet töltött politikai elítélt­ként ÁVÓ börtönökben, honnan a szabadságharc szabadította ki, emelkedett szólásra. ‘‘Három magyar ifjú fekszik a kis­­martoni kórházban, akik közül kettő lábát veszítette, amikor a vasfüggönyön átmenekültek. Kérte a szép számú közönséget, hogy adakozzanak ezeknek a fiataloknak a támogatására.” Pár perc alatt 86 dollár gyűlt össze. Falk Viktor, mint az AMSz clevelandi első osztály alelnöke terjesztette elő a Magyar Felszabadító Bizottság memorandu­mát. A memorandum lényege az, hogy a MN ne csak a nyugati kolonializmust tárgyalja, hanem tárgyalja a keleti, az orosz kommunista gyarmatbirodalom bűneit is! Falk Viktor előterjesztését nagy tetszésnyilvánítás követte és a szép számú közönség a clevelandi magyarság képvisele­tében a memorandumot elfogadta. A nagysikerű szabadságharc emlékünnepélyt dr. Molnár Zsigmond műsorközlő zárta be hatásos, költői záróbeszédével. Az ünnepély a magyar Himnusz hangjaival ért véget. Az ünnepség után a clevelandi magyarság fáklyás, autós felvonulást rendezett a Bercsényi féle hangszórós autó kísére­tével a Cleveland Hoteltől a Kossuth szoborig, ahol a szobrot B. Kovács Fréda az AMSz clevelandi Első Osztálya elnök­ségének tagja, a női bizottság elnöke emelkedett szavak kísé­retében megkoszorúzta. (6.) A szabad magyar egyetemisták kongresszusa A SZABAD MAGYAR EGYETEMIS­TÁK SZÖVETSÉGE (Genf 1, Pole 162 ) jelenti, hogy a belgiumi Tourneppe-ben tar­­totta 5-ik évi nemzetközi kongresszusát. A külföldön működő magyar menekült diák­­szervezet 16 országos tagszövetsége küldte el képviselőit a kongresszusra, melyet ok­tóber 19-22-ig rendezett a szövetség. Októ­ber 23-ról, az 1956-os forradalom évfordu­lójáról hivatalos ünnepségen emlékezett meg a kongresszus. Huszonnyolc hivatalos kongresszusi küldött vett részt a Notre Da­me du Sablonban tartott emlékmisén a vendégekkel együtt. A kongresszuson jelen voltak a belgiumi és brüsszeli magyarság szervezeteinek képviselői, a World Assembly of Youth ifjúsági világszervezet egy hiva­talos kiküldötte, a 73 nemzeti diákszövet­séget magába foglaló ko­ordinációs titkár­ság, a COSEC képviselője, több nemzeti diákszövetség kiküldött tisztségviselője, va­lamint a Belgiumban tanuló külföldi és menekült diákcsoportok képviselői. Októ­ber 23-án este professzor O. de Roeymaeker, Belgium korábbi UNO küldötte mondott ünnepi beszédet. A Szövetség 5-ik kongresszusa ismét hitet tett az 1956-os magyar forradalomban kifejezett igaz és meghamisíthatatlan nem­zeti törekvések mellett, amint azt korábbi kongresszusain és megalakulásakor elfoga­dott alapszabályában a szövetség többször kifejezésre juttatta. Hasonló formában foglalkozott a kongresszus a mai Magyar­­országon található viszonyokkal, különös tekintettel otthon élő diáktársaira; ennek kapcsán kijelentette azt, hogy Sem a Kom­munista Ifjúsági Szövetség (KISz), sem a Magyar Országos Diákbizottságok Tanácsa nem képviseli a magyar diákközösséget és annak elnémított törekvéseit. A nyári, Bázel Kerekasztal-konferen­cián és a 9-ik Nemzetközi Diákkonferencián résztvett UFHS delegáció beszámolt a Kon­gresszusnak ottani munkájáról, mely isme­reteket és szükséges tájékozottságot adott a küldötteknek a nemzetközi diákkonfe­renciáról, a világ diákságának együttmű­ködéséről és a jövő kerekasztal-konferen­­ciákról folytatott megbeszélésekről. Egy határozatban, támogatva a 9-ik Nemzetközi Diákkonferencia idevonatkozó memoran­dumának kitételeit, a Kongresszus foglal­kozott a diákegység és a kerekasztal-konfe­­rencia kérdésével. Megállapította a határo­zat, hogy a Prágában működő Nemzetközi Diákszövetség (IUS) végrehajtó bizottsága eddigi működése folyamán egyszer sem tudta bizonyítani, hogy hivatalos irányvo­nala, véleménye és politikája a Szovjetunió nagyhatalmi érdekeitől eltérő lenne. Ezért, a Szabad Magyar Egyetemisták Szövetsége minden nemzeti és nemzetközi diákszerve­zethez azzal a kéréssel fordult, hogy okulva az IUS példáján, minden körülmények kö­zött tartsa szem előtt az egység megvalósí­tásán fáradozó diákszervezetek képviseleti jellegét, demokratikus felépítését és a szó igazi értelmében vett diákjellegét — gon­dolván a diktatúrák ifjúsági pártszerveze­teire, melyek az uralkodó párt politikai esz­közei. Hasonló szellemben foglalkozott a kon­gresszus a világpolitikában található ko­­exisztenciális törekvésekkel, megállapítván a koexisztencia értelmét jelentő alapvető feltételeket, melyek a Szovjetunió nyilat­kozataiban csak propagandacélzattal sze­repelnek, ami alapjaiban téves és az elnyo­másban élő keleteurópai népek számára tragikus következtetésekhez vezethet , ha a szovjet tárgyalási alapot feltétel nélkül elfogadnák. A kongresszus több memorandumot fogadott el, melyekben megfogalmazta ál­lásfoglalását olyan országok esetén, ahol az egyetemi szabadságot és a diákok alapvető jogait az uralmon lévő kormányrendszer nem biztosítja, sőt, azt erőszakkal megvonja diákjaitól. A küldöttek egy külön memo­randumban foglalták össze véleményüket a gyarmati és bármely más elnyomó rend­szerben élő diákság sorsáról és nemzeti kö­vetelményeiről, melyek alapján a kongresz­­szus előbbi memorandumait elfogadta és tárgyalta. Ebben a szellemben támogatta a kolonializmus és bármilyen más elnyomó rendszer ellen küzdő törekvéseket, külön határozatban elítélte a Szovjetunió kelet­európai elnyomását, mely, az országok la­kossága mellett, az ottani diákságot igen súlyosan érinti. A Szabad Magyar Egyetemisták Szövet­sége továbbá felhívást intézett a világ nem­zeti és nemzetközi diákszervezeteihez, mely­ben támogatást kér a Magyarországon ér­vényben lévő fiatalkorúak kivégzését tör­vényesítő rendelet hatálytalanításához és az ellene való tiltakozáshoz. Hangsúlyozta a nyilatkozat, hogy fiatalkorúak politikai okok miatt való kivégzése egyetlen de­mokratikus rendszerben nincs érvényben, továbbá, hogy a rendelet az alapvető emberi jogokat kegyetlenül sérti. A kongresszus egyúttal megválasztotta a Genfben működő nemzetközi titkárság tagjait, a Szövetség többi tisztségviselőjét, akik a következő év során a kongresszusi határozatokat végrehajtják. A Bolobás írta: FERDINÁNDY GYÖRGY EMIGRÁCIÓBAN minden van: még olyan magányos, csöndes ember is, mint Tihamér. Ám­bár ez ritkaság.­­ Amikor legutóbb összetalálkoztunk, sétált, egyedül, hosszú, merev lépésekkel. Egy ideig fi­gyeltem, mit csinál: a szerelmespárokat lesi, talált tárgyakra vadászik, vagy csövezésre al­kalmas zugot keres? DE NEM: TIHAMÉR SÉTÁLT. Nem csellen­gett, amint az étkezés helyett szokás éhenkórász körökben, sem nem vánszorgott, mint a kedvenc zugából kizavart csavargó. Még csak nem is tán­torgott, ami pedig ugyancsak gyakori helyvál­toztató mozgás szabadelvű köreinkben, és az orrát sem fúrta a bárányfelhők közé, ami leg­alább olyan gyakori költői póz. Ilyen csodálatos és ritka tulajdonságokkal felruházott ember mellett nem szabad csak úgy, szó nélkül, elhaladni. Ha ráadásul még ismeri is az ember, nem is lehet. — Szevasz, Tihamér! — Szevasz. Gondterheltnek látszott. Homloka fedők­ben, haja fésületlen. — Min töröd a fejed, öregfiú? Végignézett: — Ma fut a Bolobás! — Ki az a Bolobás? — Egy ló. — Egy ló? — csodálkoztam. — Pontosabban az osztályfőnököm. Tihamér harminc éves lehetett, nem értet­tem a célzást osztályfőnökére. — Igen — bólintotta szomorúan — az osz­tályfőnököm. Egy idő óta állandóan itt matat bennem. Leültünk egy padra. — NEM TUDOM, TE HOGY VAGY VELE — mondta — bennem mostanában gyakran föléled egy-egy régi emlék, elfelejtett arc, és velem marad hűségesen, heteken-hónapokon át. A Bolobásra sem gondoltam talán tíz éve, most meg elég egy pillanatnyi csönd, és már tisztán hallom a hangját. Széles, jóindulatatú arca volt, és szögletes, kemény mozdulatai. — Mit mond? — kérdeztem. — Az Alpokat meséli, meg az Adriát — és hogy megcsókolta az anyaföldet amikor hazaért Szibériából. Amit már elmesélt annak idején. Meg azt mondja: Édes fiam, gyere csak ide, hát lássuk csak, édes fiam, csináljunk csak tabula rázást, fiam — ez volt a szavajárása — vagy: Ejnye, ejnye, fiam, mi lesz belőled, édes fiam? — Neked is vannak ilyen hazajáró lelkeid? — Persze. Múltkor megcsináltattam az érettségim hivatalos fordítását. Akkor láttam, hogy az aláírása helyébe azt gépelték: “illisible.” Olvashatatlan. Pedig a bolond is láthatja, hogy Bolobás. De mindegy. Nekik “illisible”, nekem Bolobás. Azóta velem van éjjel-nappal. Múltkor fölmegyek lóversenyezni, nézem a lovakat hát ott van köztük. — Hogy ki van ott? — Bolobás. Bolobás az egyik ló neve, így már értettem, miért fut ma a Bolobás, és hogy miért ló. — Rátettem a maradék pénzemet. . . — És nyertél . . . — Veszítettem. Sosem szerette a szerencse­­játékokat. Egyenes, becsületes ember volt. A CSACSA tűnt föl a sarkon: — Szia, Tihamér! Oda mész? — Oda. És te? — Szintén. Megyek etetni. — Tegnap mindenemet fölették a lovacs­kák . . . — Mert kicsibe játszol! — Csacsa szakér­tőén bólintott. — És te? — Ojjé! Nekem már rég megvan a Certifi­­kátom a Pari Mutuel Universitaire -re! — Hát akkor jöttök? — Ma fut a Bolobás — Tihamér szánalma­san elmosolyodott. EGY GARÁZSNAK ÁLCÁZOTT BEJÁRA­TON át nagy, füstös terembe jutottunk. Itt mintegy száz személy zsúfolódott össze. Számok, ismeretlen szavak röpködtek körülöttünk. Csacsa bemutatott néhány állandó vendég­nek: — Melyikre játszik? — kérdezte egy testes pléhfogú férfi. Cukorral kínált: — Valódi peme­­tet — súgta a fülembe titokzatosan. — Szintén honfitárs? — a kérdező végig­mért, mint vágnivaló marhát szokás. — Az. — Hiába, lovas nemzet vagyunk, kérem — mondta a pléhfogó szomorúan bólogatva. — Sportnemzet — lódította a társa. — És nincs szebb sport a lósportnál: a friss, zöld gye­pen, árkon-bokron át. . . Köhögött. Vágni lehetett a füstöt. Tihamér rámtalált: — Te nem játszol? — kérdezte. — Nem tudom. Még sosem próbáltam — vallottam be szégyenkezve. — Ne beszélj! Micsoda szerencse! Szűz kéz ... — villámgyorsan számolgatni kezdte maradék vagyonát. —­ Válassz egy lovat! — parancsolta. A tizenegyest választottam — a szerencse­számomat. Tihamér rohant a kasszához. Csodál­tam­ vak hitét — egészen bizonyos voltam benne, hogy nem jön be a lovam. Tizenhat induló . . . Miért lenne pont az enyém? VÁRTUK AZ EREDMÉNYHIRDETÉST. Ti­hamér erőltetett nyugalommal csevegett: — Miről is beszélgettünk? — Az osztályfőnöködről. — Igaz, igaz . . . most fut a Bolobás . . . — Megjátszottad? — Nem. Lesütötte a szemét, szégyellte ma­gát. — Semmi esélye nem volt. Semmi. Egy a százhoz. AUTOMATACSENGŐ JELEZTE A FUTAM VÉGÉT. Hamarosan megjelentek az eredmények a táblán: három ... öt . .. kilenc ... a tizen­egyes sehol. Tihamér halottsápadtan állt föl. — Ne haragudj, öregem — mentegetőztem — pénzed . .. — Mit számít a pénzem — legyintett resz­kető kézzel — nézd, ki az első! — Bolobás. — A Bolobás! Szótlanul keveredtünk ki a füstből. — Igaza volt — mondta Tihamér — ejnye, ejnye édes fiam, mi lesz belőled, fiam . . . — Mi lesz belőlünk? — fordult hozzám hir­telen. Megálltunk. Nem feleltem. — KICSINYHITÜEK VAGYUNK, ÉS GYENGÉK. Ne hidd, hogy nem tudom, mit mond a Bolobás nap-nap után. Azt mondja, hogy hűtlen lettem hozzá, az osztályhoz, a múlthoz. Az eszményekhez, a jövőhöz is, mindahhoz, a­­miért lelkesedtem diákkoromban. Az igazsághoz, szépséghez, jósághoz . . . Láttam az Alpokat és megcsodáltam az Adriát, de nem csókoltam meg az anyaföldet, és nem is csókolom meg soha. Elfelejtettem a szülőket, barátokat, elfelejtet­tem mindent. Illisible — olvashatatlan — és ez­zel el vannak intézve. Nyugodjanak békében! MOST LÁTTAM, hogy a Tihamér keze ököl­be szorul, és fehér esik marad a szája helyén, amikor így sétál hosszú, merev lépésekkel. Sem nem cselleng, sem nem tántorog. Még annál is rosszabb: őrlődik. — Na szevasz — súgta felém rekedten. Elváltunk. A BOLOBÁSRA GONDOLTAM, és arra, hogy mindannyiunknak megvan a maga Bolo­­bása, aki hívja, szólítja néha. Egyre hal­kabban, egyre messzebbről. És mi sodródunk tovább, süket fülekkel. %fögyami^p$noármpjQ CATHOLIC HUNGARIANS’ SUNDAY KÖNYVOSZT ALYA — BOOK DEPARTMENT 4160 LORAIN AVENUE, CLEVELAND 13, OHIO, USA Telefon: MU I rose 1-9338 BÉKÉS-DALLOS: Újszövetségi Szentírás Kötve $1.50 DALLOS FERENC: „Imádkozzatok Testvérek“. Imakönyv­. $2.50 Bőrkötésben, aranyszegéllyel $ 5.50 HARMONIA SACRA: Ima- és énekeskönyv $ 2.50 HOZSANNA (Harmat-Sik: Szent vagy Uram, imakv.) $2.00 KEMPTS TAMÁS: Krisztus követése I-IV. (biblia papíron) $2.00 Fekete bőrkötésben $ 3.25 PROHÁSZKA OTTOKÁR: Meditations on the Gospels $5.50 UTAZÁS A JÉZUSKÁHOZ. Társasjáték, színes dobozban. $1.25 VASÁRNAPI MISEKÖNYV (Misszálé) Vászonkötve $1.50 Párnázott bőrkötésben arany szegéllyel $ 4.25 * A dunántúli laktanyából az ungvári börtönbe $1.00 ADONYI FERENC: A magyar katona a II. világháborúban $2.50 ALDO DE BENEDETTI: 24 szál piros rózsa (Vígjáték) $1.00 ANATOMY OF REVOLUTION (A NN jelentése a magyar szabadságharc ügyében) $1.00 I BAKÓ ELEMÉR: A műhely és a légió $ 0.50 BALASSA BÉLA: A Kossuth-idők hazafias orvosai $2.00 I BARTHA KÁLMÁN: Trianoni átok (Versek­) $1.50 | BÁLINT JÓZSEF: Lármafák népe $1.75 BEDI GYULA: Mamika $1.50 BERZY JÓZSEF: A jövő szolgálatában $0.80 BEZERÉDJ ZOLTÁN: Arccal az osztály felé $1.00 BÉKEFFI ISTVÁN: Angyal szállt el Brooklyn felett $1.60­­ PIERRE BILLOTEY: A lélekrabló (regény) $1.25­­ BOGNÁR ÁGNES: Árnyékban a Dóm $1.25 BORBÉLY L.: „Halálraítélt!“ „Gyakran ellenőrizendő!" $2.00 Kötve $ 2.70­­ Budapesti fényképek (10 különböző felvétel) darabja $0.15 BUZAKERESZT (emigrációs novella antológia) $ 1.75 ■ „CIVITAS DEI“: A Katolikus Akadémia kebelében működő , Káldi Társaság évkönyve $ 2.00 CSABA ISTVÁN: Az elsülyesztett háború Fűzve $ 1.50 Kötve $2.00­­ CSANÁD GYÖRGY: Keresztmetszet (91 oldal­, fűzve) $2.00 CS. SZABÓ LÁSZLÓ: Irgalom (Elbeszélések) Fűzve $3.00­­ Kötve $3.80 KISMARJAY TIBOR: Athén-Róma (Sportzsebkönyv) $2.00 ,fc 1 A gyönyörű díszes bőrkötésű történelmi regénysorozat eddig megjelent kötetei: GÁRDONYI GÉZA: Láthatatlan ember. Díszes bőrkötve $4.00 GULÁCSY IRÉN: Fekete vőlegények I-II. Díszes bőrkve. $ 8.50 HARSÁNYI ZSOLT: Mathias Rex I-II. Díszes bőrkötve $8.50 HERCZEG FERENC: Pro Libertate Díszes bőrkötve $4.50 JÓKAI MÓR: Erdély aranykora Díszes bőrkötve $3.70 A fenti könyvek csak kis része a Könyvosztályunkon kaph­ató könyvek­nek. Helyszűke miatt nem tudjuk összes könyveinket felsorolni. Rendelés előtt tehát kérje legújabb könyvjegyzékünket.

Next