Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1961 (68. évfolyam, 1-74. szám)
1961-04-16 / 29. szám
4-ik oldal HUSVÉT UTÁNI 2. VASÁRNAP Szentlecke. 1. Pét. 2. 21-25. Szeretteim, Krisztus szenvedett értetek, példát hagyva nektek, hogy nyomdokaiba lépjetek: “Ő bűnt nem követett el, s szájában hamis szót nem találtak/’ Mikor szidalmazták, a szidalmat nem viszonozta, mikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem mindent az igazságos bíróra hagyott. Vétkeinket testén fölvitte a keresztfára, hogy meghaljunk a bűnnek és igaz életet éljünk. Ti az ő sajgó sebei által gyógyultatok meg: olyanok voltatok ugyanis, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondozójához. Evangélium, Jn. 10, 11-16. Abban az időben igy szólt Jézus a farizeusokhoz: “Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a nyáj nem tulajdona, otthagyja a juhokat és elfut amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet és enyéim ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom juhaimért. Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra: egy akol lesz és egy pásztor. FATHER GYÖRGY: Magyar Fogadalmi Kálvária Fatimában Karácsony előtt pár héttel Father Kardos értesített, hogy a Szent István kápolna felépítése komoly akadályokba ütközik a fatimai püspökség részéről. Egy ilyen korábbi keletű akadály volt, hogy a domb, melyen a kápolna készül, nem a püspökség, hanem a karmelita apácák tulajdonát képezi, tehát azt meg kell vennünk. Az ár kb. 800 dollárban volt jelezve. Ennek elintézése után a püspöki iroda javasolta, hogy a kápolna méreteit kisebbre kell vennünk, amit Mr. Marek kiváló építészmérnök új tervek alapján nagyszerűen megoldott. A harmadik súlyos akadályul a püspöki iroda azt az érvet hozta föl, hogyha nekünk megengedi a kápolna építését, akkor a többi különféle nemzetiségek hasonló kérésének is engednie kell, ami tekintve a kápolnák sokféleségét, inkább rontaná, mint emelné a világhírű kegyhely benyomását. Merültek még föl másféle akadályok is, mint pl. a püspöknek irt levelek, hogy ne engedje a kápolna építését stb. Mindeme dolgokat, akadályokat tekintve a fatimai püspökség értesítette Father Kardost, hogy álljunk el a kápolna építésétől. (Folytatása a negyedik hasábon.) * Régi ősz írta: FEKETE ISTVÁN DÉLUTÁN KEZDETT LENNI. Az öreg házban meg-megállt a csend, az ebéd utáni pipafüst hideg lett és felszállt, mint néha hajnalban a köd; az öreg vizsla hangos sóhajtással ereszkedett le a kályhamellé, mintha sütve lett volna és erről eszébe jutott Kárpolyinak, hogy talán be kellene fűteni. — Fázol, Lord? Lord fejét sem mozdította, csak farkával ütött kettőt-hármat a kopott szőnyegre és okos sárga szemét gazdájára fordította. — Mihály! Mihály! Kint valami motoszkálás hallatszott, Lord az ajtóra nézett, amely óvatosan kinyílt. — Parancs! — Te, Mihály, nincs itt hideg? Mihály körülnézett, mintha a hideg kézzelfogható valami lenne, aztán Lordon állt meg tekintete, mire az öreg kutya suta farkával ismét megveregette a szinehagyott szőnyeget. — A Lord fázik . .. — Ugye, én is gondoltam. Be kell fűteni. Hátha a vendégek is fáznak. Mihály kiment, Kárpolyi pedig odalépett a kályhához és megtapogatta. A kályha hideg volt. Erre felállt az öreg kutya is és megszagolta a kályhát. — Mindjárt besütenek, Lord ... jó meleg lesz. Az öreg kutya odament Kárpolyihoz, térdének támasztotta a fejét. — Most mindenféle emberek jönnek, Lord, de ugatni nem szabad. Érted, nem szabad ugatni. Lord öregesen sóhajtott, hogy jó, hát akkor nem ugat. — ... de aztán elmennek ... és odaülünk a kályha mellé, mint télen . .. Mihály behozta az aprófát, elsárgult újságpapírt és nekikészülődött a tűzrakásnak. Kárpolyi odahúzta karosszékét és nézték Lorddal, hogy rak tüzet Mihály. Amikor a láng fellobbant, Kárpolyi arcán öreges mosolygás szaladt széjjel, Lord ásított, mintha már este lenne, Mihály pedig becsukta a kályha belső ajtaját és azt mondta: — Ég! De nem ment mindjárt ki. Nézték hárman a tüzet. A lángok játszva hintázták magukat a rács mögött, zümmögtek egy kicsit, mint éjjel a szúnyog és füstöt leheltek a kémény szurkos torkába, hol egy bagoly bóbiskolt és megvakarta csőrét, később pedig jóízűét prüsszentett De odabent erről nem tudtak. Nézték a tüzet és úgy érezték, mintha a naptár lapja megint fordult volna egyet és valahol messze, nesztelen léptekkel közeledne a fehérarcú tél. — Bort készítettél? — Csak be kell hozni. MIHÁLY AZTÁN KIMENT és a szobában a lángok villanásai már meglátszottak a növekvő homályban, amikor kocsidübörgés állt meg a ház előtt. — Nem szabad ugatni, Lord — figyelmeztette Kárpolyi még egyszer az öreg kutyát —, úgy sem maradnak sokáig — mondta még csendesen, aztán kinyitotta az ajtót. — Jó napot, Imre — egy kis enyhe parfümillat —, szervusz Imre bátyám . . . alázatos szolgája . . . tessék . .. tessék. — Tulajdonképen hamar végzünk — mondta az ügyvéd, inkább csak formaság, de azért felolvasom. És felolvasta az adásvételi szerződést, mely szerint Kárpolyi Imre eladja, özv. Pallagné pedig megveszi a karikásdülőt készpénzfizetés ellenében. Kárpolyi az ablakot nézte, Lord a tüzet, az özvegy pedig Kárpolyit. Az ügyvéd eldarálta mondanivalóját, aláírták a szerződést, Kárpolyi a nyitott fiókba tette a pénzt, aztán csend lett. Lord a társaságra nézett, azon gondolkozott, talán mégis csak kellene ugatni ... de Kárpolyi szigorúan felemelte ujját s az öreg vizsla unalmas nagyot sóhajtva, lefeküdt a kályha elé. Miska pedig behozta a bort. — Talán egy kis áldomást — mondta bizonytalanul Kárpolyi s amig felhajtották, arra gondoltak, hogy a bornak hordóize van. AZ ÜGYVÉD ÉS SEGÉDJE NEM IS MARADTAK, az özvegy pedig azt mondta, ő gyalog megy haza, mert a kocsi az ügyvédet viszi az állomásra. — Ne siessen — mondta Kárpolyi, amikor egyedül maradtak —, befogatok. Kicsit unalmas nálam. Az özvegy Kárpolyi vállára tette kezét. — Imre, ha nem én, más vette volna meg, sajnáltam azt a földet, de most már szinte bánom. Kis csend lett. A lángok már parázzsá aszalódtak a kályhában s az óra óvatosan hatot ütött. — Este van, Judit. Eljár az idő, örülök, hogy a magáé lett. Majd csak elfogy lassan. — Imre — ne haragudjon, utána kellene nézni ... én szívesen . . . — Tudom. — Emberek közé menni. Hiszen maga még fiatal ember. Lord vakkantott egyet álmában és lábai úgy mozogtak, mintha vadat kergetne. — Jó itt magánál, Imre . . . igaz de ebben a nagy magányban annyi szomorúság van. — Békesség van. Az özvegy sóhajtott, az ablak arcáról elveszett a fény, az óra csendesen lépegetett az éjszaka felé. — Imre, már féléve nem volt nálam. — Ne haragudjon. — Nem, nem azért mondom, de néha legalább. — Jó, átmegyek talán holnap estefelé. Kint dobogva álltak meg lovak. Az asszony belekarolt Kárpolyiba. Az ambituson egy kis szél járt s zörögtek a vadszöllő levelei. AMIKOR A KOCSI ELROBOGOTT, Kárpolyi állt még egy darabig. Az asszony parfümjéből apró kis vágyfoszlányok maradtak az estében, puha kezét érezte és simogató hangja ott maradt a levegőben. — Várom, Imre! A kocsirobogást már alig lehetett hallani, de Kárpolyi még mindig arra nézett. Most érnek a hídra . . . most fordulnak be az útra ... ott a rétszélen már köd lehet. — Gyere, Lord, elalszik odabent a tűz. Az öreg vizsla előre szaladt és sorra kinyitotta az ajtókat, Mihály pedig dörmögve tette be utánuk. — Fene essék a körmödbe, legalább becsukni is megtanulhattad volna . . . Éjjel sokáig huhogott a bagoly a kéményen és Kárpolyi gondolkodva szívta pipáját a sötétben. Lord néha másik oldalára fordult a kályha előtt és ilyenkor nyöszörgött. — Te se tudsz aludni? Lord ásított, odaballagott az ágyhoz. Kárpolyi pedig megsimogatta a vén kutya fejét. Reggelre pedig lehullott az első dér. DÉLUTÁN KÁRPOLYI LASSAN KÉSZÜLŐDÖTT, öröme telt az öltözködésben. Mintha megfiatalodott volna. Az éjszaka elmúlt, a dér elolvadt s az ablakon csillogva ragyog a délutáni nap. Mire Kárpolyi elkészül, odakünn már alkony van. — Fogjatok be! Leül addig a karosszékbe és jólesik, hogy arcát megsimogatja a lángok melege. Nagy a csend. A homály észrevétlenül megnő a szobában, a bútorok éjszakára készülnek már, az óra mintha mindhalkabban járná az időt és Kárpolyi szeme álmosan lecsukódik. Amikor Mihály bejön, már sötét van. — Megfáznak a lovak. Ijedten felébred és kabát nélkül megy ki a kocsihoz. — Elaludtam — gondolja — és keserű számadást tesz magában. Hideg szél jár a tornácon. — A szürke kicsit megsántult az este — mondja a kocsis. — Gödörbe lépett. Mihály áll a kabáttal a háta mögött. — Megsántult? Akkor holnap megyünk. Fogj ki. — Tessék a kabát, hideg van. Ránéz Mihályra, aztán az eltűnő kocsira, a számadásnak vége. A rét fölött vadlibák kiáltanak, a köd már a kertekig ér, a szél egy száraz levelet kerget az ambitus elkopott kőpadlóján. A kocsi elment. — ősz van, Mihály! kV*VK***V***X*%VW*3W*****X*********.VVX^VV* — o — KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA VASÁRNAPI SZENTBESZÉD Father Györfy A MAI VÉSZESEN FORRONGÓ, VAJÚDÓ VILÁG SZEMLÉLETÉBŐL vajmi kevés biztatást, reményt merít a hivő lélek. Azért, Atyámfiai, manapság legjobb lelkünkben befelé fordulni és feltámadott Üdvözítőnk dicsőséges feltámadása fényénél hitünk örök igazságaiban keresnünk erőt, biztatást egy szebb jövő hajnala felé. A HISZEKEGYBEN IMÁDKOZZUK: “Szállj alá poklokra”. Jelen szentbeszédünkben elmélkedjünk e szavak értelme fölött. Szent hitünk tanításából tudjuk testvérek, hogy az összülök Ádám, Éva bűne, vagyis az eredeti bűn bezárta az eget és oda Krisztus Urunk megváltó haláláig senki, még a legjámborabb lelkek sem mehettek be. Viszont a gyötrelmek poklába sem mehettek, hiszen istenfélő életet éltek és szenvedésük az Úristen igazsága ellen lett volna. Azért az Úristen igazsága, bölcsesége ezeket a jámbor lelkeket a pokol tornácába gyűjtötte össze, hogy itt várják a megváltás boldog óráját. Pál apostol, mint a föld alsó részeit, alvilágot említi e helyet és mivel annak pontosabb meghatározását nem ismerjük, egyházunk a pokol, vagy helyesebben a pokol tornáca néven jelöli azt meg. Két dolog azonban bizonyos, és pedig, hogy eme jámbor lelkek bírták a megváltás ígéretét és tudatában voltak üdvözülésüknek. A másik pedig, hogy semmiféle kint nem szenvedtek, csupán a boldog óra utáni epedés homálya árnyékozta lelküket. NOS, ATYÁMFIAI, KRISZTUS URUNK LELKE MINDJÁRT HALÁLA UTÁN ide a pokol tornácába, ezekhez a jámbor lelkekhez szállt és köztük maradt feltámadása percéig, ó, ki mondhatja el, ki írhatja le azt a boldogságot, amit e jámbor lelkek éreztek emez annyira várt csodás látogatás idején . . . !? Elmúlt évezredek folyamán, ó, hányszor szállt föl lelkükből az epedő sóhaj: “Mutasd meg Uram a te irgalmasságodat és a te üdvözítődet küld el hozzánk . . . Harmatozzatok égi magasok ... és jöjjön el az üdvözítő ...” És ime most egyszerre megjelent közöttük az üdvözítő és az ő dicsőségének fényével megvilágosítva lelküket, szent színe látásának boldog részeseivé tette őket. Égi örömek szent tüze gyűlt ki a jámbor lelkekben és hozsannás allelujával hangzott föl a dicséret himnusza: “Méltó a Bárány, aki megöletett, minden hódolatra, dicsőségre, imádásra . . . !” KIK VOLTAK EME HELYEN? Ádám és Évától kezdve a pátriárkák, próféták és az egy igaz Istent hivő jámbor férfiak és nők. Ugyancsak itt voltak a későbbi tízparancsolatot betartó és a mózesi törvényeknek engedelmeskedő hívek, kik szívükben ápolták az eljövendő Messiás ígéretét. Hogy hányan voltak nem tudjuk, de bizonyára százezreket tett ki az évezredeken át összegyűlt jámbor hívek serege. SZENT PÉTER APOSTOL MONDJA, hogy Krisztus Urunk prédikált ezeknek a jámbor lelkeknek. Nem mondja, hogy ez minémű prédikáció volt, de bizonyos, hogy vigassággal, örömmel és biztatással volt teljes. Elmondotta nekik az üdvözítő a Mennyei Atya irgalmas jóságát, aki Szent Fiát küldte váltságul kiszabadításukra, azután ismertette velük saját gyötrelmeit, kínjait, melyekkel őket megváltotta; végül pedig közölte velük boldogságuk nagy voltát, melynek teljességében harmadnap múlva részesülnek. KRISZTUS URUNK POKOLTORNÁCÁBA VALÓ LESZÁLLÁSA az ő megdicsőülésének kezdete. A jámbor lelkek eme látogatásával kapcsolatban a pokolnak is tudomásul kellett venni, hogy gonosz hatalmának varázsa megtört, a halál le van győzve és a győzedelmes Megváltót akarata ellenére is hódolattal kell ünnepelnie és Jézus nevére égen földön és föld alatt minden térdnek meg kell hajolnia. Ebben a vonatkozásban üdvözítőnk ereje, dicsősége beragyogja az egész világot tehát a poklot is, ahol természetesen nem személyesen, hanem hatalmával mutatkozott, hogy az elkárhozottak lássák, hogy gonosz életükkel mit veszítettek. A jámbor lelkek látogatásával a pokoltornácában üdvözítőnk első ízben osztogatja megváltásának gyümölcseit és gyakorolja kereszthalála által kiérdemelt királyi uralmát a lelkek fölött. NOS, TESTVÉREK, mikor imádkozzunk: “Szálló alá poklokra...” gondoljunk az elmondottakra és merítsünk azokból erőt, biztatást egy szebb jövő hajnalára. Mert amint drága üdvözítőnk látogatása a pokol tornácában paradicsommá változtatta a jámbor hívek szomorú országát; úgy fogja egyszer EGÉSZ BIZTOSAN a benne bizó, az ő utait járó híveinek sok bajjal, hitványsággal teli földi országát is a boldog szent örömök Isten országává változtatni. Úgy lesz, Testvérek, mert az Úr mondotta! Úgy lesz testvérek, MERI KRISZTUS FELTÁMADOTT ... ! 1961 április 16. MAGYAR FOGADALMI KÁLVÁRIA FATIMÁBAN (Folytatás az első hasábról.) Nincs értelme, hogy részletekbe menjek, hiszen az idegzetem sem biliná el mégegyszer a sok lelki izgalmat. Azt azonban mondhatom, hogy az égvilágon soha senki sem fogja megtudni azt a rengeteg emésztő munkát, nyugtalan órát, napot, éjjet, amit Father Kardos és én végig éltünk e szent ügy érdekében. Ezekben a napokban s főleg szent karácsony ünnepe idején éreztem át, hogy mennyi zaklatáson mehettek át azok a szegény fatimai gyermekek. Százszor is lelkembe vágódott a keserűség, hogy nekünk árva, kifosztott magyaroknak még itt is alulra kell kerülnünk ... ?! Hogy Máriát szerető nemes szívek áldozatkészsége még itt is csak félig-meddig érvényesülhet...?! Mindeme keserű állapotok dacára hittem, írtam, mondtam, hogyha Mária akarja, meg lesz a kápolna, ha agyon hallgatják is, ha ezer akadály is merül föl ellene, csak bizzunk és kitartással IMÁDKOZZUNK. És úgy is lett testvérek. MÁRIA AKARJA HOGY LEGYEN FATIMÁBAN SZENT ISTVÁN KÁPOLNA ... ÉS LESZ IS ... ! Fatimai Miasszonyunk meghallgatta sok esdeklésünket és elhárított minden akadályt. Nagycsütörtökön kaptam Fatima püspökétől személyes levelet, melyben TELJES BELEEGYEZÉSÉT ADJA A SZENT ISTVÁN KÁPOLNA ÉPÍTÉSÉHEZ ÉS ANNAK TÖBBÉ SEMMI AKADÁLYA NINCS! így változtatta drága Miasszonyunk az én keserű karácsonyomat örvendetes husvéttá és igy tudja a magyar nép nagypéntekjét is örömteljes feltámadássá változtatni, ha kitartó esdekléssel azt kiérdemeljük tőle. Legyen hála Máriának. (Több fontos dologról a jövő számban.) HETVENHATODIK KIMUTATÁS: Mrs. Elizabeth Duray, Chicago, 111. $20.00 (összesen $80.00). Török Rudolf, Passaic, N.J. $20.00 (összesen $30.00) köszönet a szives sorokért. Mrs. Joseph Vastay, Nixon, N.J. $15.00. Szives üdvözlet. Mr. Mrs. Joseph Hunter, L.A. California $10.00. Köszönet a kedves sorokért. József Tompos, North Aurora, III. $10.00. Minden jól van “Joseph” barátom. Frank Horváth, Woodbridge, N.J. $10.00. John Katona, Niagara Falls, Ont. Canada, $5.00 (összesen $15.00). Mr. Mrs. Louis Kovács, Philadelphia, Pa. $5.00. Rátkai Ferencné, New York, N.Y. $2.00. Jelen kimutatás összege $97.00. Eddig befolyt összes adomány $33.004.50. Hálás köszönet a nemesszivü adakozóknak. Fatimai Miasszonyunk áldása kisérje életüket. Akik még nem olvasták, kérem rendeljék meg tőlem a fatimai világhírű kegyhely csodás történetét. Ára egy dollár. Minden cent ó hazai testvéreket segít. Adományokat pontosan olvasható címmel a következő címre kérek: Rév. Albert G. György, 209 Jacobs Ave. Fort Wayne, Ind. HARTMAN J. KÁROLY ÉS TÁRSA magyar temetkezési otthonát , Igke Modern berendezés, figyelmes kiszolgálás! Betegszállítás éjjel-nappal 11410 Buckeye Rd., Cleveland 4, Ohio. Tel.: SW 18200 XXIII. JÁNOS PÁPA RÓMÁBAN TÖLTI A NYARAT RÓMA: Vatikáni körökben úgy tudják, hogy XXIII. János pápa idén nem tölti a nyári hónapokat Castelgandolfóban. A Pápa kifejezte azt a kívánságát, hogy inkább Rómában marad, mert ezzel meg akarja kímélni a világ minden részéből Rómába özönlő zarándokokat a Castelgandolfóba való fáradságos utazástól. Szükségessé teszi a Pápa Rómában maradását az egyetemes zsinat előkészítése is. A Vatikáni kertekben a Lourdesbarlang közelében van az ú.n. leonini fal, egy még a VIII. században épült erődítmény. Ennek tornyát most átalakítják és abban rendezik be a Pápa lakó- és dolgozószobáját. XXIII. János pápa a nyári hónapokban ott fog dolgozni, sőt lakni is. Az egyházi állam megszűnése és a lateráni szerződések megkötése közötti időben a pápák mindig a vatikáni kertekben töltötték a nyári hónapokat. FT. MÁTYUS IMRE HALÁLA Mátyus Imre berentei plébános életének 55. évében a miskolci kórházban váratlanul elhunyt. Mátyus Imrét 1931-ben szentelték pappá. Egyeken, Diósgyőrben és Miskolcon volt káplán, majd 1937-ben berentei plébánossá nevezték ki és azóta megszakítás nélkül ott működött. A szertartást dr. Brezanóczy Pál ■ egri apostoli kormányzó végezte. —O —’ SZOMBATHELYI GYÁSZHÍREK Szombathelyről írják, hogy a múlt évben a következő szombathelyi papok hunytak el: Gerdenich Lajos, Móric O.P. (március 3.), dr. Király János (július 30.), és Piroska József (november 11.)