Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1961 (68. évfolyam, 1-74. szám)

1961-06-04 / 43. szám

2-ik oldal Katolikus Magyarok Vasárnapja CATHOLIC HUNGARIANS’ SUNDAY 1 he Oldest Hungarian Catholic Newspaper in the United States and Canada Published Every Wednesday and Sunday by the Catholic Publishing Co. Inc. Youngstown Office« 517 So. Belle Vista Ave., Youngstown 9, Ohio. _____ I , .Telefon: SWeetbriar 9.1S8S. Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Böhm. Papal Prelate — Pástor EDITOR-IN-CHIEF: FATHER GABRIEL TAKÁCS O.F.M. THIS NEWSPAPER IS WHOLLY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT _____ ORGANIZATION SUBSCRIPTION RATES: ELŐFIZETÉSI ARAK. For two years in the U. S. $16 00 Két évre a U. S.-ben ....... $16.00 For one year in the U. S. $ 9.00 Egy évre a U. S.-ben ........ $ 9.00 For six months in the U. S. $ 5.00 Fél évre a U. S.-ben ..... $ 5.00 For two years in Canada $18.00 Két évre Kanadában ..... $18.00 For one year in Canada.... $10.00 Egy évre Kanadában ...;. $1000 For six months in Canada $ 5.00 Fél évre Kanadában ........ $ 5.00 Foreign Countries are same as Canada Egyéb külföld egy ár Kanadával A legrégibb katolikus magyar lap az Egyesült Államokban és Kanadában Alapította 1894 október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-plébános A Szent István Ferences Komisszáriátus megbízásából FELELŐS SZERKESZTŐ: FATHER TAKÁCS GÁBOR O.F.M. Szerkesztő: ESZTERHAS ISTVÁN. ‘ Könyvosztály: GODA FERENC Second class postage paid at Youngstown, Ohio t Gondoljunk csak a régi budapesti kávéházra Régi mondás volt, hogy Budapest a kávéházak városa. Majdnem minden nagyobb utcasarkon található volt egy­­kettő, néhol több is. Nem egészen gyökértelen intézmény, mert ékes kávéháznak nyomai már a 18. században is föl­­lelhetők, még­pedig Budán, ahol a Fortuna-kávéház volt a leghíresebb, még­pedig falfestményei révén. Már akkor volt valamiféle kávéházi művészet. Azonban a kávéház igazában a táblabíró-világ korsza­kában ékesedett neki. A kávéház volt dédnagyapáink ko­rában az a hely, ahol a honfiak hosszúszárú pipa mellett politizáltak, billiárdoztak és olvasták Középeurópa egyet­len haladó újságját, az Augsburger Allgemeinst, már t. i. azokat a számokat, amelyeket nem foglalt le a cenzúra. A kávésok aztán szépen megtollasodtak s módjuk lett rá, hogy ne csak feketét, hanem művészetet is adjanak törzs­vendégeiknek. Ez a művészet, mint minden művészet, híven tükrözi vissza a kor lelkét, bármily banális helyen ütötte is föl a tanyáját. Elmondja, mi kellett akkor az embereknek: a hí­res Pilvax-kávéház festett dísze például “a legkitűnőbb hősök és nagyszívű hazafiak képeitől” volt ékes, mint azt az egykorú (1843) újságíró szépen megírta. Négy évvel utóbb a régi Redut-kávéház, már a verseny kedvéért is, kipingáltatta a falait “magyar királyok és hősök arcké­peivel.” A heroikus kor heroikus díszt kívánt. Voltak azon­ban más természetű kávés­ becsvágyak is és például a régi sétatéri Steingaszner-kábéház falaira kerültek a kor szín­padi hírességei: a csodaszép Elssler Fám, a remek Taglioni, a kitűnő Griss, megannyi sztár, képmásai. Politika és szín­ház az a két erő, amely a kávéházi művészetet irányította, a kor ízlését tolmácsolta. De ne higgjü­k, hogy itt csak a­­molyan mesterekre bízták a kávéház kiékes­itését, mert ab­ban szerep jutott a negyvenes évek Pestje legjobb művé­szeinek is: a Steingaszner-kávéház belső díszítésének ter­vezője és a munkák irányítója nem kisebb mester volt, mint Feszi Frigyes, az a nagy művész, aki két évtizeddel később megépítette a Vigadót, a kávéházban elhelyezett szökőkút alakjait pedig ugyanaz a Marschalkó szobrász mintázta, aki nemsokára rá a Lánchíd oroszlánjait véste köbe. Egy másik ilyen intézményben Kiss Bálint “akadémiai festése” festette falra az “ínyencek csoportját.” A régi jó kávésoknak tehát “volt szívük” művészetre költeni, de nem látták kárát. Hogy ez így van, azt legjobban bizonyítják utódaik, akik korszerűen utánozták e régi őseiket. így ke­letkezett aztán Pesten néhány olyan kávéház belső díszí­tése is, amelyről minden, Budapestet megjárt idegen meg­jegyezte, hogy párját ritkítja. A legnagyobb kávéházi pompa azokban az években vált divatossá, amikor csak úgy duzzadt Budapest a vállal­kozó kedvtől: a millenáris ünnep előtt és után. Nyakra-főre nőttek ki a földből az új paloták és középületek s iparosok, művészek alig győzték a munkát. Bőven áradt a pénz egyik zsebből a másikba, öröm és gondtalanság volt az általános hangulat. A kávéházi művészet ebben az időben hasonlított egy óriási zenekarhoz, amelyben az építész volt a karmes­ter, a kar tagjai pedig tempo furiosában játszották az ösz­­szes hangszereket: dolgozott ott szobrász, stukkómester, aranyozó, kárpitos, asztalos, festő, textiles, bronzöntő, üveg- és agyagműves, lakkozó, intarziás és az iparművészeti tech­nikák minden művésze. Ennek a kornak szülötte pl. a New York-kávéház egész barokk-rokokó pompája, amely egyet­len helyecskét sem hagy furatlan-faragatlan-festetlenül, nyugalom helyett izgató változatosságot, egység helyett dús egyveleget ad és belerángatta a jó pesti kávézót abba az álomba, hogy minden arany, ami fénylik. Ebben az ujjongó eldorádóban volt valami parvenü­­vonás, a dolgok igazi lényegével való nemtörődés. Mert ak­kor (ma szinte el se hihetjük), az építészeknek a tervezés­nél az volt a legcsiklandósabb problémája, amit ma már nem tartunk problémának, vájjon a leendő mű német vagy francia reneszánsz legyen-e, vagy barokk. Sőt: egyes mes­terek a múltban való kotorászás közepette elmentek egé­szen a mór stílusig is (még ilyen kávéház is keletkezett akkor). A kávéházi művészet mesterei megtalálták akkor a maguk céljára azt a stílust, amelyben a legtöbb forma hemzseg, a legcsillogóbb az anyag, a legkápráztatóbb a szín. Ezzel híven tükrözték koruk budapesti hangulatát. Az idők változtak s az első világháború gondoskodott róla, hogy ez a változás keservesen nagy legyen. A ka­tasztrófa után egy időre befellegzett a kávéházi művészet­ . /­// •• (folytatibb­ az ötödik oldalra)......................... KATOLIKUS­­M­AGYAROK VASÁRNAPJA Az Amerikai Magyar Katolikus Liga közli: S0 Kaat SOth Street, New York 16. N. Y. — Telefon: MUrray Hill 4-362S. A LIGA 1961. ÉVI TAGSÁGI JEGYEI ÁTVEHETŐK A MAGYAR EGYHÁZKÖZ­SÉGEKNÉL, VAGY AZ EZEKTŐL TÁVOL­LÉVŐKNEK ÍRÁSBELI KÉRÉSRE KÖZ­VETLENÜL A LIGA KÖZPONTI IRODÁJA KÜLDI MEG AZOKAT. 20.900 MAGYAR BEVÁNDORLÓ VÁ­RAKOZIK A MAGYAR QUÓTÁRA. A be­vándorlási hatóságok legutóbbi kimutatása szerint 20.900 magyar bevándorló van elő­jegyezve az amerikai quótára. Ebből a szám­ból 18.994 vár a preferencia nélküli quó­tára. 172 személy vár az első preferencia alapján a quótára, ugyancsak 172 személy a második preferencia alapján, 596 személy a harmadik preferencia alapján és 966 sze­mély a negyedik preferencia alapján. A magyar quóta 1865 lett, ami azonban ele­nyészően kevésnek mutatkozik, a jelentke­zők nagy számával szemben. A quótákat még az első világháború utáni időkben ál­lapították meg. Azóta az idők változtak és a bevándorlási quóták revíziója nagyon aktuális volna. Sok olyan ország van, ahol a quótának tíz százaléka sincs kimerítve. A quótarendszer újjászervezését és átcso­portosítását már több alkalommal kilátás­ba helyezték a bevándorlási hatóságok, ill. a képviselőház igazságügyi albizottsága, de mindez ideig nem történt semmi. Amint ez a kérdés a képviselőházban ismételten tár­gyalásra kerülne, úgy a Liga kérni fogja tagjainak támogatását a kedvező átcsopor­tosítás érdekében. A PÁZMÁNEUMBAN TANULÓ KIS­­PAPOK SZÁMÁRA Mrs. Julianna Moecker, New York, 10­00 dollárt adományozott, a­­melyet a Liga központi irodája továbbít a Pázmáneum vezetőségének. Sajnálattal kell megállapítani, hogy az egyetlen magyar papnevelő intézet részére nagyon szórvá­nyosan érkeznek szerény adományok. Nagy segítséget jelentene az Intézet vezetőségé­nek, és az ott tanuló kispapoknak az ame­rikai katolikus magyarság jelentősebb ér­deklődése. A Pázmáneum vezetősége remé­nyének adott kifejezést, hogy a clevelandi Szent Margit egyházközség példája követés­re talál. Ismeretes, hogy Msgr. Köller End­re, az egyházközség nevében a közelmúlt­ban 400 dollárt adományozott a Pázmáne­­umban nevelkedő kispapok segítésére. Ado­mányok küldhetők közvetlenül a Pazmáne­­umnak, vagy a Liga központi irodája to­vábbítja azokat. FONTOS KERESÉS: Szamosújvári Ti­bor címének mielőbbi bejelentését kérjük a Liga központi irodájába. Aranyjubileum a Szentháromság egyházközségben A BARBERTONI SZENTHÁROMSÁG EGYHÁZKÖZSÉG első krónikása, Biró Lő­rinc atya megindult szavakkal kezdi el az egyházközség történetét: “Valamennyien egy hazából, a keresztreszögezett, sárbati­­port Magyarországból szakadtunk ide s a hit, a világ legerősebb köteléke fon össze mindannyiunkat a távolban!" AZÓTA GYÁRVÁROS NŐTT A KUKO­RICA-FÖLDEK HELYÉN, a kies parkok és népes utcák közt tör ég felé az áldozatos magyarság művészi temploma és iskolája, kultúrterme és számos intézménye. S a zseniális irányítást dicsérik a példás fegyel­­mi­ egyletek, melyeket áldozatos­ lelkű hivő­sereg táplál és erősit. De hosszú volt az út idáig és göröngyös. A Szent József Beteg­­segélyző Klub templomvételről tanácsko­zott 1911 január elsején s lefoglalózta a né­met telepesek First St.-en fekvő elhagyott kis fatemplomát. De tizenhárom évnek,kel­lett eltelnie, amíg sikerült­­állandó lelki­­atyára szert tenniök. Közben Égner Sólymos és Dénes lelkészek segítettek a lel­ki igényeken. Majd a kitűnő Pupinszky Nándor, akroni pásztor vette vállára a bar­­bertoni hivek gondjait. BÍRÓ LŐRINC ATYA 1924 májusától állandó jelleggel vezeti a plébániát s igy az erdélyi ferencesek megjelentekor egyensúly­ba jutott az egyházközség ügye is. Biró Lőrinc szervező erejével, majd a missziós lelkű Szabó Piusz és Bónis Arkangyal tüzes szavával kialakul az uj szellemi irányvonal. 1927 áprilisában Ft. Kovács Ath­anáz jötte­kor, újabb lángot vetett a lelkesedés s egy év alatt alapot teremtett a Wooster Rd-i telek megvételéhez. Ami erre következett, az legendába való, s az arcuk verejtékét Is­ten elé szóró hivek csodája. Hisz 1932 no­vember 6-án már felszentelik az altemplo­mot. De küzdelmes évek, válságok s beteg­ség késleltetik a sikeres folytatást. ATHANÁZ ATYA ELKÖLTÖZTEKOR, 1952 decemberében, Ft. Dengl Miklós jut a lelkes apostolok örökébe s az ő szervező energiája izzóvá fokozza a szunnyadó erő­ket s a hivő lelkesedést. S beteljesedik a mű, s Barberton város megkapja egyik legizlésesebb, kivül-belül művészi ihletből fogant kőépületét. 1959 december 13-án szentelte fel fényes külsőségek között Kral püspök atyánk a gyönyörű templomot és iskolát. AZ IDEI MÁJUS 28-IKI SZENTHÁ­ROMSÁG VASÁRNAPON ismét dicsősége­sen hirdetik a harangok a jubileumi örö­met. Délben tizenkettőkor felvonulnak az egyletek Begin püspök atyánk hálaadó szentmiséjén. Ezt követőleg művészi műsor­­számok fogják köríteni a banketten Barth Piusz ferences vizitátor és Vitéz Bán atya szabadságharcos vezető-titkár szónoklatát S az egész emigráns magyarság együttér­zése kiséri a nemzeti és keresztény öntudat hordozóit, az alapító és egyházfenntartó tagok seregszemléjét. Virraszt a magyar szellem és a mi hálánk fénye is virraszt, s bevilágít a szebb jövőbe! [SiällLSaiHSigSSiSgSlSÄlHiiSjiSiSilgäSijSSSESBliailSiSgBii* / A magyar hírnév követei a cserkészek A Magyar Cserkészszövetség jelenti, hogy a Trinidadban rendezett 2500 főt szám­láló trópusi nagytáborban a hatfőnyi magyar küldöttség az első naptól kezdve az érdeklődés középpontjában állt. A pálmafák alatt felvert magyar tábort külön látogatásukkal az alábbi magasrangú személyek tisztelték meg: Lord Hailes, a Nyugatindiai Államszövetség főkor­mányzója, és felesége; Sir Grantley Adams, nyugatindiai miniszterelnök és felesége; Sir S. Hochey, Trinidad kormányzója; Dr. Eric Williams, Trinidad miniszterelnöke, John S. Donaldson kultuszminiszter, ezenkívül a par­lament, a diplomáciai testület, és a fővárosi közigazgatás számos tagja. Nagy népszerűség­nek örvendett a táborban az a fényképkiállí­­tás, mely magyarországi táj- és városképeket, jellegzetes magyar népviseleteket és iparmű­vészeti cikkeket, cserkészvonatkozású képeket, továbbá az 1956-os forradalom és szabadság­­harc jeleneteit tartalmazta. A műanyagból ké­szült 3 centiméteres magyar zászlócska, amit cserkészeink a fényképkiállításnál osztogattak ajándékképen, a jamboree legfelkapottabb em­léktárgyává vált. Rio Claro felé utazva a vonaton egy asz­­szony óriási tortát adott ajándékba a magyar cserkészeknek. Másnap a táborból egy hindu gyógyszerész saját kocsiján, vitt be két ma­gyart a fővárosba, hogy a brazíliai visszauta­záshoz szükséges vízum-fényképeket elkészít­tethessék. A kínai fényképész sem, fogadott el pénzt a munkájáért. Az egyik­­ környékbeli mohamedán farmer minden nap egy láda tró­pusi gyümölccsel kedveskedett a magyarok­nak. A közeli Maracas völgy amerikai, fran­cia, és skót származású lakói a tábor előtt és után is egy-egy napra vendégül látták a ma­gyar küldöttség tagjait. A táboron kívüli ebéd és vacsora-meghí­­vások tömegéből a magyarok mindössze ötnek tudtak eleget tenni. Házigazdáik voltak. A francia főkonzul, a Pan-American repülőtársa­ság amerikai igazgatója, egy libanoni gyártu­­lajdonosnő, egy német ültetvényes, és a tró­pusi mezőgazdasági egyetem diákegyesülete­, fehér, fekete/ Sárga­ és barnabőrű dlakbl.­­ A magyar fiúk által rendezett búcsú­esten a 150 meghívott vendégnek egy trinidadi ancyol tisztviselő magyar felesége szolgálta fel azo­kat a csemegéket, melyeket egy hattagú kí­nai család hozott ajándékba. A szeretet és különleges megbecsülés va­lójában az egész magyar népnek szólt. Ennek bizonyítására álljon itt befejezésül egy mondat, melyet a látogatók jegyeztek a magyar cser­készek vendégkönyvébe: “Szavakban ki sem tudom mondani mit érzek én magam s bizonyára sokan mások, azért a nagyszerű kiállásért, amit a magyar nép az istentelen kommunizmussal szemben tanúsított." A NYUGAT-EURÓPAI EGYESÜLT ÁLLAMOK - WESTERN EUROPEAN UNION. BONNBAN, Nyugat-Németország fővá­rosában érdekes hírt tettek közzé. A hat európai állam kormányfői, akik az Euró­pai Közös Piacot megteremtették, De Gaulle elnök és Adenauer kancellár között létrejött megállapodás szerint, július elején Bonnban tanácskozásra gyűlnek össze. A­­ tanácskozás célja: az európai országok po­litikai egyesítése a Nyugateurópai Egyesült Államokban. A hír hangsúlyozza, hogy úgy De Gaulle elnök, mint Adenauer kancellár készek felajánlani Angliának egy helyet az Európai Közös Piacon és a Nyugateurópai Egyesült Államokban. Anglia válaszát má­jus 29-ig várják, amikor a Western Euro­pean Union parlamentje össze fog ülni. Ezenkívül szerepelni fog a tárgysorozaton a berlini kérdés, amelyben semmiféle enged­ményhez nem járulnak hozzá. A híradás kifejezi azt a reményét, hogy Kennedy el­nök figyelembe veszi ezt a közös francia­német álláspontot, amikor a moszkvai dik­­tát­orral Bernban találkoozik. 1961 június 4. KÁDÁR A BÉCSI TALÁLKOZÓ ELŐTT ÍGÉRGETI: AZ OROSZOK TALÁN KI FOGNAK MENNI Magyarországról nem először érkezik olyan homályos utalásnak a híre, hogy a Szovjetunió végre ki fogja vonni — talán, — majd — egyszer csapatait az országból. De mivel a jó emlékezetű emberek azonnal fel tudják sorolni azokat az alkalmakat, mikor, és mindig nemzetközi találko­zók és konferenciák előtt, ilyen híreket terjesztetett a Szov­jetunió, most is azonnal érteni és látni kell, a bécsi talál­kozó elővágása ez a kis kádári hírterjesztés. A manipuláció­ban az a legmegvetendőbb, hogy ezekre a megtévesztő és alaptalan hírt­erjesztésekre mindig készségesen vállalkoz­nak a Kremlin budapesti ügynökei, hívják őket Rákosinak, Gerőnek, avagy Münnichnek és Kádárnak. A kommunista kézben levő Magyar Távirati Iroda je­lentése szerint Kádár János a magyarországi kommunista párt főtitkára május 24-én két budapesti gyárban is beszélt a munkások előtt és beszédében megismételte a nemzetközi konferenciák előtt esedékes híresztelést. A hírt azonban igen homályos és megfoghatatlan formában mondotta el Kádár. Igenf­éleképpen: nem lehet azt várni a Szovjetunió­tól, hogy az idők végtelenjéig védelmezze Magyarország ha­tárait . . . Tehát lehetséges, hogy a Szovjetunió egyszer mégis kivonja csapatait Magyarországról és erre úgy kell felkészülni, hangoztatta ravaszul a magyarországi bolsi ügynök, hogy modern hadsereget kell kiépíteni, mert azért­­ agresszorok még léteznek . . . Kádár természetesen azokat a magyarokat tartja a­­gresszoroknak, támadóknak, akiknek nem tetszik a kádári zsarnokság sem jobban, mint Kádár elődjei. És ilyen érte­lemben Kádárral és azzal szemben, amit képvisel, az egész magyarság agresszornak számít. Ki akarják támadni Ma­gyarországról. Amint lehet.. .­­ — TITOSZLÁVIA ÉS A VALLÁSSZABADSÁG Érdekes vita zajlott le a "CHRISTIAN DEMOCRATIC REVIEW" hasábjain. A folyóirat múlt számában közölte mr. Eugene Hinterhoff cikkét, amelyben többek között a cikkíró azt állította, hogy az ortodox egyház és Belgrád viszonya ki­tűnő és habár Jugoszlávia politikailag kommunista diktatúra, a vallásszabadság sértetlen maradt és az ateizmus, amely szerves része a kommunista politikának, alig több Jugoszláviában, mint egy üres jelszó. A cikk végülis felteszi a kérdést: nem látható-e, hogy Jugoszlávia közeledik a Nyugathoz? A különös állításokkal teletűzdelt cikk, amely ezek szerint Tito igazolására vállalkozott, felkeltette az ellentmondást és a "CHRISTIAN DEMOCRATIC REVIEW” legújabb számá­ban dr. Ludovik Push válaszolt a szerecsenmosdatásra. A vá­lasz megállapítja, hogy a vértanú Stepinac kardinális a tito­­szláv kommunista rezsim áldozata volt, történelmi tény, hogy egy évtizede ortodox püspökök és papok is börtönbe kerültek, mert nem voltak hajlandók Tito ateista rendszerével együtt­működni. Majd az ellenvélemény írója idézett egy megbízható jugo­szláv forrásból érkezett tájékoztatást: "Sokan vannak, akik vallásos kötelességeiknek eleget tesznek, azonban csak titokban tehetik, a házasságokat éjszaka kötik és titokban, titokban és éjszaka keresztelik az újonnan születetteket is és csak az esti sötétségben mennek az emberek misére menni ...” Vájjon miért kell mindennek titokban történnie, ha a val­lásszabadság nem szenvedett a Tito uralom alatt sérelmet? És ha a szülők Jugoszláviában nagy többségükben elége­detlenek az istentagadó marxista neveléssel, miért nem en­gedik meg, hogy magániskolákat létesítsenek és azokban val­lásoktatást tartsanak? Miért nem engedélyezik a hitbuzgalmi lapok megjelenését? És amíg ez így van, lehet-e vallásszabadságról beszélni? A válasz olyan meggyőző volt, hogy a "CHRISTIAN DEMOCRATIC REVIEW a válasz közlése után szerkesztői megjegyzést fűzött a válaszhoz és abban közölte, hogy az ere­deti cikk írója nem munkatársa a lapnak, egyéni benyomásait és véleményét közölte cikkében és kifejtett véleménye nem egyezik a lap felfogásával. A BULGÁRIAI MOHAMEDÁNOK ÉS A KOMMUNIZMUS Bulgária az a szerencsétlen csatlósállam, amelyben legerősebb a szovjet elnyomatás. A cirillbetűs ország első­számú, áldozata a moszkvai kommunista sajtónak és a cél­tudatos kommunista agitprop tevékenység már évekkel ezelőtt elérte azt az eredményt, hogy Bulgáriában legtöbb előfizetővel egy szovjetorosz lap rendelkezik. Ez természe­tesen nem jelenti azt, hogy a bulgár nép kommunista lett, mert például a fővárosban, az ifjúság körében olyan erős volt a kommunistaellenes mozgalom, hogy két évvel ezelőtt egy nagy rendőrségi akció keretében a szófiai “huligán” ifjúságot összeszedték és Oroszországba deportálták. A szi­bériai szűzföldeken kegyetlenül és embertelenül mostoha viszonyok között létesített ifjúsági munkatáborok egyik zendülését is bolgár fiatalok szervezték. Az egyik szófiai kommunista lap “Nov Zhivot” most a szovjet zsarnokságnak ebből a totális poklából is azt jelenti, hogy nem bírnak a mohamedán délbulgár lakos­sággal. Egyszerűen, írja a kommunista lap, nem tudnak azon változtatni, hogy mindenki vallásos. A kommunista párttagok, öregek és fiatalok, a kommunista ifjúsági moz­galom tagjai, mind pontos és rendszeres látogatói a me­cseteknek, amelyek már nem tudják befogadni a tömege­ket, amikor péntek este, a mohamedán vallásos szertartás idején a mecsetek felé áramlanak. A lap különösen élesen támadja az ifjúságot, amely nemhogy elidegenedne vallásá­tól, hanem az üldözés hatása alatt még jobban ragaszko­dik mecseteihez. Senki sem szándékozik feladni a vallását, , még a helyi kommunista vezetők sem, sőt ellenzik a bé­■ keharcos, ateista körök felállítását. A kommunista lap ■ ebből arra következtet, — felháborodva — hogy a délbol­­­­gár, helyi vezetők vagy egy követ fújnak a mecsetek hi­­t­veivel, vagy pedig félnek tőlük ... — . — “AKI EREDMÉNYEIKNEK TAPSOL - KÖZÖNSÉGES BOLOND...” A Londonban megjelenő Daily Telegraph április 14-i szá­mában a következő figyelmeztetés jelent meg: “Ha valóban megtette, ahogy az oroszok mondják, ho­gy megtette, Juri Gagarin őrnagy fantasztikusan bátor ember, aki megérdemli elismerésünket, de csak egyedül ezen az alapon. Jobb ügyre alkalmas. Minden, amit az oroszok tesznek a technika területén és minden, amit más téren tesznek, egyetlenegy célból történik: a kommunizmus totális győzelmének az elérése céljából, hogy az egész világban véget vessenek a szabadságnak. Aki eredményeiknek tapsol , közönséges bolond. A bö­cs ember kijózanító félelemmel figyel fes azzal a novetívd elhatá­rozással, hogy ellentáil nékik.”

Next