Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1961 (68. évfolyam, 1-74. szám)
1961-02-15 / 12. szám
Amerika egyetlen katolikus 1961 — VOL. 68. ÉVF. FEBRUÁR 75. — SZERDA — 72. SZ. magyar lapja Catholic Hungarians’ Sunday The only Catholic Hungarian Price of one copy: 10 cent Cgyas szám ára: 10 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: 517 South Bells Vista Ave-, Youngstown 9, Ohio, USA — Telefon: SWeetbriar 9-1888 Newspaper in the United States Impersonal,* DEAN RUSK KÜLÜGYMINISZTER A SÜRGŐS TENNIVALÓKRÓL DEAN RUSK KÜLÜGYMINISZTER első sajtókonferenciáján érdekes bejelentéssel fordult az amerikai sajtóhoz. ígéretet tett, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel és minden lehető módon törekedni fog a sajtó hűséges tájékoztatására. Kijelentette továbbá, hogy a külügyi kérdésekben két igen hozzáértő testület fejt ki működést Amerikában a külügyminisztériumon kívül, az egyik a kongresszus külügyi bizottsága, a másik a külpolitikai rovatvezetők testülete. Mégis, mondotta Dean Rusk, a jövőben lehetnek idők, amikor nem adhat majd részletekbe menő tájékoztatást tárgyalásokról, vagy más kérdésekről, amelyekben biztonsági érdekek is szerepelnek. A sajtó kötelessége, hogy megszerezze a híreket, azonban lehetnek idők, amikor a külügyminiszternek az a kötelessége, hogy hallgasson. A külügyminiszter ezután külpolitikai helyzetképet adott a hozzá feltett kérdésekre válaszolva. KONGÓ — mondotta a külügyminiszter — népének az érdeke a béke és a rend visszaállítását kívánja meg. Nem lenne helyes, ha valaki azt állítaná, hogy Kongó ügyében amerikai terv létezik. Ellenben UN terv szükséges. Szükséges: a békét biztosítani Kongóban; megőrizni az ország integritását; alkalmat biztosítani arra, hogy a kongóiak maguk kidolgozhassák alkotmányjogi és politikai alapvetésüket, megszervezzék közigazgatási és technikai munkamenetüket és ezáltal megteremtsék azt a normális gazdasági életet, amely egykor ezt az országot olyan termékennyé tette. A kongói helyzetben, a külügyminiszter szerint a NN fő feladata az lenne, hogy ne tűrje el a más oldalról bejuttatott, és indított szállításokat, esetleg fegyverszállításokat. Ha már más oldalról a Kongót segíteni akarják szállításokkal, az történjék oly módon, mintha közvetlenül a UN-től származnék. Hogy ez rendeződjék, ezért támogatjuk a UN-t. A főtitkár csak azt teheti, amire a UN felelős szervei felhatalmazzák. A kongói felelősség elsősorban Kasavubu elnököt és a többi kongói vezetőket terheli, a UN csak azért van Kongóban, hogy segítsen. A fő cél a független és egységes Kongó. De ezt nem lehet elérni, ha a belharcok folytatódnak és az államot egymással versengő csoportok tépik szét. A Szovjetunióval, mondotta a külügyminiszter, a Kongó ügyében tanácskozások nem történtek. Megbeszélések természetesen folynak a NN-ben, ahol a Biztonsági Tanácsban tárgyalják Kongó ügyét. LAOSZ ügyében a külügyminiszter ezeket mondotta: A mai helyzet az, hogy létezett javaslat a Szovjetuniónak (Anglia részéről), állítsák fel újból az International Control Commission-t, ahogyan azt a genfi csúcskonferencia után létrehozták. Erre az indítványra a Szovjet még nem válaszolt. Ennélfogva más lehetőségre is kell gondolni. És ez meg is történik. A többi érdekelt kormányokkal tanácskozások folynak. Két irányban foglalkoztatja Amerikát a kérdés, mondotta a külügyminiszter. Egyrészről egy olyan politikai demonstráció tekintetében, amely bebizonyítaná, hogy Laosz független lehet és békében élhet, anélkül hogy bármilyen irányban lekötné magát, de ugyanakkor remélni kell azt, a valóságos helyzet is olyan lesz, amely lehetővé teszi ennek a területnek bizonyos fokú állandóságát. Mindezt igen megnehezíti az, figyelmeztetett a külügyminiszter, hogy amikor függetlenségről vagy semlegességről van szó, a szavak nem ugyanazt jelentik mindegyik fél gondolkozásában. Ezért nagyon pontosan kell biztosítani a laoszi nép körülményeit, hogy a saját felfogása szerinti békét és függetlenséget alakíthassa ki ellenséges beavatkozás nélkül. Az a segítség, amit Amerika adott Laosznak eddig, a genfi megállapodások szellemében történt. De a jövőben általánosságban foglalkozni kell azzal a problémával, amit Laosz esete vetett fel: a felhatalmazás nélküli fegyverszállítást nemzetközi ellenőrzés alá kell helyezni. KUBÁRÓL szólva a külügyminiszter fájlalta, hogy az előző kubai kormányok elhanyagolták a kubai nép aspirációinak a teljesítését és ennek a tragédiának a következtében ma egy zsarnoki rendszer akarja a maga ideológiáját kiterjeszteni Latin-Amerikára. A külügyminiszter bizton reméli: Latin-Amerika népei tudatában vannak annak, hogy csak a szabadság rendszere biztosítja terveik és vágyaik valóraváltását. Nem lehet kétséges, hogy a latinamerikai nemzetek meg akarják óvni függetlenségüket az idegen uralomtól. A USA kész arra a többi amerikai állammal együtt, mondotta a külügyminiszter, hogy véget vessen a zsarnokságnak, akár bal, akár jobboldali és hogy megerősítse a demokrácia gazdasági és szociális alapjait. Ezen a téren bátorító, hogy növekszik a veszély felismerése, amivel együtt jár annak az elfogadása is, hogy az amerikai földrész problémáit amerikai megoldásban kell részesíteni. VÖRÖS KÍNA kérdésében a külügyminiszter ugyancsak nyilatkozott. Az újságíró feltett kérdése az volt: létezik-e egy olyan irányzat, amely Vörös Kína NV-be való felvételét akarja, és ha igen mi a külügyminiszter véleménye erről? Bush külügyminiszter válaszában utalt arra, hogy ez a kérdés kiadós vizsgálatot nyert a szenátus külügyi bizottsága előtt. A probléma lényege az, hogy Amerikának erős megállapodásai vannak szövetségeseivel, a fomiozai kormányzattal, amely Nemzeti Kipa kormánya. A közös elhatározás szilárd. A külügyminiszter úgy hiszi, hogy Vörös Kina további tanulmányozás kérdése marad. A helyzet ismertetéséhez azonban hozzá kell tenni, hogy ebben az ügyben a M parlament a helyzete rendkívül komplikált, és ezt nem is kívánja érinteni. A SZOVJETUNIÓ kérdésében a külügyminiszter akkor nyilatkozott, amikor az újságírók egy esetleges csúcstalálkozó lehetőségét vetették fel. Utalt arra, hogy milyen erős érdeklődést vár(Folytatása a második oldalon.) MOST TÖRLIK EL A FIATALKORÚAK HALÁLBÜNTETÉSÉT MAGYARORSZÁGON... Írta: SÁRKÁNY GYÖRGY A kommunisták által kiadott Jogtudományi Közlöny részleteket közölt az új Büntetőtörvénykönyv tervezetéről. Az új BTK-ról szeptember óta a jogászok között folyik a vita — írja a Közlöny. Nem nehéz elképzelni, milyen jogászokról van szó, amikor az ügyvédi kart végképp lefejezték és a jogi oktatást átállították a kommunista diktatúra rendeleteinek bálványimádatára. AZ ÁLLAMKAPITALISTA BTK CÉLJA: OLCSÓ RABMUNKA Az államkapitalista szellem a Büntetőtörvénykönyv rendelkezéseiből is kiütközik. Ugyanis kimondja, hogy az elítéltet rabmunkára kell fogni. A BTK reformtervezete 38. és 40. §-ainak egybevetéséből kiderül, hogy amennyiben a bíróság másként nem rendelkezik, munkatelepen kell végrehajtani a három évnél rövidebb tartamú szabadságvesztés büntetést, míg börtönnel kell megkezdeni a három évi vagy ennél hoszszabb tartamú szabadságvesztés végrehajtását. Ila azonban az elítélt szabadságvesztéséből egyharmad részt, de legfeljebb három évet börtönben töltött, büntetésének végrehajtását munkatelepen kell folytatni . A GYERMEKKOR HATÁRÁT MOST KEGYESEN FELEMELIK KÉT ÉVVEL A Jogtudományi Közlöny idézett ismertetése foglalkozik a Büntetőtörvénykönyv meghatározásával, amely a gyermekkor felső határát két évvel emeli. A Közlöny azt írja, hogy “... A gyermekkor felső határának a tizenkettedik életévről a tizennegyedik életévre való felemelésével az indokolásban részletezett nyomós okokon felül amiatt is teljes mértékben egyetértünk, mert mindazok a biológiai sajátosságok, amelyek folytán a gyermekeknél nem lehet szó büntetőjogi vétőképességről, voltaképp a pubertás bekövetkezéséig fennállnak ...” .. REFORM: EZUTÁN FIATALKORÚVAL SZEMBEN NEM MONDHATÓ KI HALÁLOS ÍTÉLET! ... De a legérdekesebb a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezés. A kommunista Jogtudományi Közlöny megállapítja: a Büntetőtörvénykönyv reformja, hogy a majd ezután előterjesztendő, új tervezet nem engedi meg fiatalkorúval szemben a halálbüntetés kimondását. Ez pedig, bizony, nyílt beismerése annak, hogy a jelenleg érvényben lévő Büntetőtörvénykönyv szerint a kommunista uralom alatti Magyarországon fiatalkorút — igenis — halálra lehet ítélni a fenntálló rend szerint, mert különben most nem kellene a fiatalkorúakkal szembeni halálbüntetés kimondását ily módon törölni. A Jogtudományi Közlöny decemberi számában ez szóról-szóra a következőképpen került megfogalmazásra: “A fiatalkorúakat illetően a főbüntetések közé iktatja a tervezet a javító-nevelő munkát, amelyet csak azzal a fiatalkorúval szemben lehet kiszabni, aki a cselekmény elbírálásakor 16-ik életévét betöltötte. Ellenben nem engedi meg a halálbüntetésnek és a mellékbüntetések közül a foglalkozástól eltiltásnak, a vagyonelkobzásnak és a pénzbüntetésnek alkalmazását ...” Ezzel a győzelemmel zárult tehát az a küzdelem, amelyet a szabadföldi magyarság folytatott a szabadságharc ifjú, sok esetbeli gyermekhőseinek a védelmében. Tudjuk azt, hogy nem sikerült ifjú és gyermekhőseink valamennyiének az életét megmenteni, de a Jogtudományi Közlöny idézett tudósítása igen tanuoságos bizonyíték amellett, hogy a szabadföldön élő magyarság összefogása és egységes akciója, igenis, érhet el eredményt a kommunista diktatúrával szemben, különösen olyan időben, amikor Kádárék mindenképpen szeretnék, moszkvai utasításra, a nyugati államokhoz való közeledésüket kiépíteni. kétszínű rendelkezés a HALÁLBÜNTETÉSRŐL Ezt a célt szolgálja egyébként az új kommunista Büntetőtörvénykönyv halálbüntetésről szóló rendelkezése is. A halálbüntetésről szóló rész a következőket mondja: “A mainál erőteljesebb hangsúlyt nyert a szocialista büntetőjognak a halálbüntetés kivételes jellegéről vallott felfogása azáltal, hogy azoknál a rendkívül súlyos bűncselekményeknél, amelyeknél ennek a büntetésnek kilátásba helyezése ma még elkerülhetetlen, mindig vagylagos büntetésként írja elő azt a tervezet a tíz évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés mellett, továbbá a 64. §ának (2) bekezdésében kimondja, hogy halálbüntetést csak ‘akkor lehet kiszabni, ha a büntetés célja más büntetéssel nem érhető el’...” Az új BTK tehát a diktatúra tetszésére bízza, hogy kit végez ki és kit csak börtönben ugyanazért a cselekményért.A Magyarországon kiadásra kerülő új, kommunista Büntetőtörvénykönyv kétszínűsége ebben a fontos rendelkezésben áruló mezítelenséggel jelentkezik. Az a mindenható államhatalom, amely alattvalóiban csak az állam hatalmának növeléséért dolgoztatott munkást lát, közönséges bűnöző esetében a halálbüntetésnél hasznosabbnak találja a “munkatelep”-re való bezárást, ahol kivégzés helyett ingyen dolgozik az elítért. Abban az esetben azonban, ha a “büntetés célja más büntetéssel, nem érhető el”, alkalmazható a halálbüntetés. Milyen célja lehet a büntetésnek, amelyet más módon nem lehet elérni, csak halállal? A válasz egyszerű, a kommunista diktatúra természetéből következik: elijesztés, eltüntetés és elnémítás. Ha a kommunista állam úgy látja, hogy az elnémítés szempontjából, vagy végleges eltüntetéssel, vagy végleges elnémításból nagyobb haszna van, mint a rabmunkából, akkor szabad halálbüntetést alkalmazni. A szocialista büntetőjog erre az államkapitalizmust felhatalmazza. Tetszésére bízza. A bátrakkal szemben, akiket uralmára veszélyeseknek tart és akik az elnyomott és irtott, magyar nép fájdalmát ki merik mondani. Bécs, 1961. február.• • Meghalt Thomas Anthony Dooley a modern szamaritánus, aki a nagy ínség idején velünk volt Alig 34 éves korában hunyta le szemeit, Thomas Anthony Dooley, az amerikai haditengerészet világszerte ismert orvosa, aki az utóbbi hat évet a kelet-ázsiai partvidéken töltötte, gyógyítva, ingyen orvosolva a kommunisták által kiüldözött, több mint egy millió menekült betegeit. Gyógyítottjai sorában ott találjuk Dien Bien Phu hőseit, közöttük a francia idegenlégióban küzdő magyar leventéket is. Katolikus, st louisi acélgyáros család sarja volt Dooley, aki önként jelentkezett 1954.-ben, hogy az irtózatos nyomorban tengődő 610.000 vietnami menekültet gyógyíthassa. Bár az utóbbi években súlyos rákbetegség marta szervezetét, Dooley fáradhatatlanul járta a dzsungelt, hogy a szenvedőkön segítsen. Több mint 400.000 mérföldet utazott és a saját önfeláldozása varázsával gyűjtött 1,750,000 dolláron hét nagy kórházat épített négy távolkeleti országban, korunknak ez az irgalmas szamaritánusa. AMIT ÉRTÜNK, MAGYAROKÉRT TETT Eddig az önfeláldozó, csodálatos lelkierejű és nagyszívü tengerészorvos történetét minden újságolvasó magyar ismeri. Dooley doktorról azonban nagyon kevesen tudjuk, hogy a legnagyobb ínségben hogyan segített a mi népünkön, a magyar népen. Ez a törékeny csupa lélek, csupa belső lángolású nagyember megrendülve figyelte a magyar szabadságharc eseményeit. És az 1956-os magyarországi események mélyen megrázták Dr. Dooleyt, aki tervbe vette, hogy Magyarországon is kórházat épít. Az oroszok ellentámadása megakadályozta tervei kivitelében. Telefonon lépett érintkezésbe Thomas Bradleyvel, a brooklyni PFIZER LABORATORIES igazgatójával, hogy még az Ázsiába szánt gyógyszeradományokat is Budapestre szállítsák. “Clear the warehouses” volt a brooklyni patikaszergyárban egy héten át a jelszó , míg a magyar szabadság magárahagyottan vérzett. Ily módon a már becsomagolt, többszázezer dollár értékű orvosságos ládákat egyszerűen átcímezve lehetett azonnal repülőgépen útnak indítani Budapest felé. A Dooley doktor által alapított MEDICO MEDICAL INTERNATIONAL COOPERATION akkori elnöke, Angier Biddle Duke személyesen vitte az első polió-szérumot Miskolcra, ahol egyidejűleg bénulási járvány lépett fel. A magyarbarát Duket múlt héten nevezte ki a washingtoni külügyminisztérium protokol-főnökévé Kennedy elnök. BETEGEN IS TOVÁBB DOLGOZOTT Hiába igyekeztek a legkiválóbb orvosprofesszorok fiatal kollégájuk életét megmenteni: a rákbetegség melanoma” nevű, gyorsan terjedő változata ellen ma még semmiféle sebészi beavatkozás nem segít. A New Yorkban elhunyt Dooley kilétnevét világszerte áldják mindazok, akikhez orvosi segítsége a legválságosabb órákban eljutott. Az irodalomban három “bestseller” kötete tette, sok nyelvre lefordítva, ismertté misszionáriusi elhivatottságát. Első könyve, a szerző sajátkezű aláírásával dedikálva, az Amerikai Magyar Szövetség központi titkárának címére még 1957 elején érkezett ennek a halhatatlan emlékű szamaritánusnak a figyelmességéből. Cime, a kommunisták kegyetlenkedéseire utalva: ‘SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL” - DELIVER US FROM EVIL . ..” Mint Arleigh Burke admirális, az amerikai haditengerészet vezérkari főnöke megjegyezte: “Dooley doktorra mindig büszkék leszünk!" Mi magyarok pedig mindig hálásak leszünk. — O — ÚJBÓL NÖVELTÉK A MAGYARORSZÁGON LÉVŐ SZOVJET MEGSZÁLLÓ HADERŐ LÉTSZÁMÁT Az FBC jelentése szerint a szovjet, miközben a NN közgyűlésén antikolonializmus szószólójaként szerepel, egyre több katonát küld Magyarországra. A szovjet katonai barakok rég voltak ilyen teltek, a környező faluk üzleteit is sokkal több szovjet katona látogatja, mint az elmúlt években. Egy magyar üzletember, bizalmas beszélgetés során Párizsban ezt mondotta francia barátjának: nem tudjuk mire vélni az újabb katonai mozgást. Az erkölcsi elvek győztes hadvezére: Washington György Egyezerhétszázhetvenöt április közepén a massachusettsi Lexington és Concord közelében, elszánt amerikai hazafiak szembeszálltak az angol birodalom vörös egyenruhás zsoldosaival. Kitört az amerikai forradalom. Ralph Waldo Emerson, a kitűnő amerikai filozófus és költő szerint: “a Lexingtonban elhangzott puskalövéseket az egész világon meghallották”. Az amerikai forradalom kitörése és lefolyása valóban sok nemzet történelmére hatással lett és az első forradalom visszhangjai gyakran még ma is hallhatók. Ez a forradalom nemcsak politikai megmozdulás volt, hanem egyszersmind az erkölcsi elvek diadalára is vezetett. A “FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZAT”, amelyet Thomas Jefferson szerkesztett “magától értetődő alapigazságnak” nyilvánította ki, hogy Isten az embereket egyenlőknek teremtette s hogy mindannyiunknak Istentől nyert jogunk van az élethez, szabadsághoz és boldogodáshoz. Ezért az igazságért szállt síkra Washington György, akinek 228.-ik születésnapját ünnepeljük február 22.-én. A fehérparókás, külsejével is tiszteletet parancsoló férfi nemcsak az amerikai nemzet vezére lett, hanem minden más nemzeté is, amely felszabadulásra áhítozott. Nem csoda, hogy Európából sok nemzet fiai csatlakoztak az amerikai szabadságharchoz. Ott volt a francia Lafayette márki, aki a gyakorlatlan amerikai felkelőket a katonai tudományokra oktatta, Tadeusz Kosciuszko, lengyel szabadsághős, aki csakhamar Washington adjutánsa lett, Wilhelm von Steuben, a porosz tábornok, aki gyakorlatoztatta a lerongyolódott, éhes amerikai szabadsághősöket és a magyar Kováts Mihály ezredes, aki életét is feláldozta az amerikai szabadságért. Magában Angliában is sokan akadtak, akik jogosultnak tekintették az amerikaiak követeléseit, mint a történelmi fejlődés szükségszerű következményét. Nemsokára Latin-Amerikára, majd Ázsiára és Afrikára is eljutottak a I (Folytatása a hatodik oldalon.)