Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1961 (68. évfolyam, 1-74. szám)

1961-02-15 / 12. szám

Amerika egyetlen katolikus 1961 — VOL. 68. ÉVF. FEBRUÁR 75. — SZERDA — 72. SZ. magyar lapja Catholic Hungarians’ Sunday The only Catholic Hungarian Price of one copy: 10 cent Cgyas szám ára: 10 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: 517 South Bells Vista Ave-, Youngstown 9, Ohio, USA — Telefon: SWeetbriar 9-1888 Newspaper in the United States Impersonal,* DEAN RUSK KÜLÜGYMINISZTER A SÜRGŐS TENNIVALÓKRÓL DEAN RUSK KÜLÜGYMINISZTER első saj­tókonferenciáján érdekes bejelentéssel fordult az amerikai sajtóhoz. ígéretet tett, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel és minden lehető módon törekedni fog a sajtó hűséges tájékozta­tására. Kijelentette továbbá, hogy a külügyi kér­désekben két igen hozzáértő testület fejt ki mű­ködést Amerikában a külügyminisztériumon kí­vül, az egyik a kongresszus külügyi bizottsága, a másik a külpolitikai rovatvezetők testülete. Mégis, mondotta Dean Rusk, a jövőben lehetnek idők, amikor nem adhat majd részletekbe menő tájékoztatást tárgyalásokról, vagy más kérdé­sekről, amelyekben biztonsági érdekek is szere­pelnek. A sajtó kötelessége, hogy megszerezze a híreket, azonban lehetnek idők, amikor a kül­ügyminiszternek az a kötelessége, hogy hallgas­son. A külügyminiszter ezután külpolitikai hely­zetképet adott a hozzá feltett kérdésekre vá­laszolva. KONGÓ — mondotta a külügyminiszter — népének az érdeke a béke és a rend visszaállítá­sát kívánja meg. Nem lenne helyes, ha valaki azt állítaná, hogy Kongó ügyében amerikai terv létezik. Ellenben UN terv szükséges. Szük­séges: a békét biztosítani Kongóban; megőrizni az ország integritását; alkalmat biztosítani arra, hogy a kongóiak maguk kidolgozhassák alkot­mányjogi és politikai alapvetésüket, megszervez­zék közigazgatási és technikai munkamenetüket és ezáltal megteremtsék azt a normális gazdasági életet, amely egykor ezt az országot olyan ter­mékennyé tette. A kongói helyzetben, a külügy­miniszter szerint a NN fő feladata az lenne, hogy ne tűrje el a más oldalról bejuttatott, és indított szállításokat, esetleg fegyverszállításokat. Ha már más oldalról a Kongót segíteni akarják szállításokkal, az történjék oly módon, mintha közvetlenül a UN-től származnék. Hogy ez ren­deződjék, ezért támogatjuk a UN-t. A főtitkár csak azt teheti, amire a UN felelős szervei fel­hatalmazzák. A kongói felelősség elsősorban Kasavubu elnököt és a többi kongói vezetőket­­ terheli, a UN csak azért van Kongóban, hogy segítsen. A fő cél a független és egységes Kongó. De ezt nem lehet elérni, ha a belharcok folyta­tódnak és az államot egymással versengő csopor­tok tépik szét. A Szovjetunióval, mondotta a külügyminiszter, a Kongó ügyében tanácskozá­sok nem történtek. Megbeszélések természetesen folynak a NN-ben, ahol a Biztonsági Tanácsban tárgyalják Kongó ügyét. LAOSZ ügyében a külügyminiszter ezeket mondotta: A mai helyzet az, hogy létezett ja­vaslat a Szovjetuniónak (Anglia részéről), állít­sák fel újból az International Control Commis­­sion-t, ahogyan azt a genfi csúcskonferencia után létrehozták. Erre az indítványra a Szovjet még nem válaszolt. Ennélfogva más lehetőségre is kell gondolni. És ez meg is történik. A többi érdekelt kormányokkal tanácskozások folynak. Két irányban foglalkoztatja Amerikát a kérdés, mondotta a külügyminiszter. Egyrészről egy olyan politikai demonstráció tekintetében, amely bebizonyítaná, hogy Laosz független lehet és békében élhet, anélkül hogy bármilyen irányban lekötné magát, de ugyanakkor remélni kell azt, a valóságos helyzet is olyan lesz, amely lehetővé teszi ennek a területnek bizonyos fokú állandó­ságát. Mindezt igen megnehezíti az, figyelmez­tetett a külügyminiszter, hogy amikor függet­lenségről vagy semlegességről van szó, a szavak nem ugyanazt jelentik mindegyik fél gondol­kozásában. Ezért nagyon pontosan kell biztosí­tani a laoszi nép körülményeit, hogy a saját felfogása szerinti békét és függetlenséget ala­kíthassa ki ellenséges beavatkozás nélkül. Az a segítség, amit Amerika adott Laosznak eddig, a genfi megállapodások szellemében történt. De a jövőben általánosságban foglalkozni kell azzal a problémával, amit Laosz esete vetett fel: a fel­hatalmazás nélküli fegyverszállítást nemzetközi ellenőrzés alá kell helyezni. KUBÁRÓL szólva a külügyminiszter fájlal­ta, hogy az előző kubai kormányok elhanyagol­ták a kubai nép aspirációinak a teljesítését és ennek a tragédiának a következtében ma egy zsarnoki rendszer akarja a maga ideológiáját ki­terjeszteni Latin-Amerikára. A külügyminiszter bizton reméli: Latin-Amerika népei tudatá­ban vannak annak, hogy csak a szabadság rend­szere biztosítja terveik és vágyaik valóravál­­tását. Nem lehet kétséges, hogy a latinamerikai nemzetek meg akarják óvni függetlenségüket az idegen uralomtól. A USA kész arra a többi ame­rikai állammal együtt, mondotta a külügymi­niszter, hogy véget vessen a zsarnokságnak, akár bal, akár jobboldali és hogy megerősítse a de­mokrácia gazdasági és szociális alapjait. Ezen a téren bátorító, hogy növekszik a veszély felis­merése, amivel együtt jár annak az elfogadása is, hogy az amerikai földrész problémáit ameri­kai megoldásban kell részesíteni. VÖRÖS KÍNA kérdésében a külügyminiszter ugyancsak nyilatkozott. Az újságíró feltett kér­dése az volt: létezik-e egy olyan irányzat, amely Vörös­ Kína NV-be való felvételét akarja, és ha igen mi a külügyminiszter véleménye erről? Bush külügyminiszter válaszában utalt arra, hogy ez a kérdés kiadós vizsgálatot nyert a sze­nátus külügyi bizottsága előtt. A probléma lé­nyege az, hogy Amerikának erős megállapodásai vannak szövetségeseivel, a fomiozai kormány­zattal, amely Nemzeti­ Kipa kormánya. A közös elhatározás szilárd. A külügyminiszter úgy hiszi, hogy Vörös Kina további tanulmányozás kérdé­se marad. A helyzet ismertetéséhez azonban hoz­zá kell tenni, hogy ebben az ügyben a M­ par­­lament a helyzete rendkívül komplikált, és ezt nem is kívánja érinteni. A SZOVJETUNIÓ kérdésében a külügymi­niszter akkor nyilatkozott, amikor az újságírók egy esetleges csúcstalálkozó lehetőségét vetették fel. Utalt arra, hogy milyen erős érdeklődést vár­(Folytatása a második oldalon.) MOST TÖRLIK EL A FIATALKORÚAK HALÁLBÜNTETÉSÉT MAGYARORSZÁGON... Írta: SÁRKÁNY GYÖRGY A kommunisták által kiadott Jogtudományi Közlöny részleteket közölt az új Büntetőtörvény­könyv tervezetéről. Az új BTK-ról szeptember óta a jogászok között folyik a vita — írja a Köz­löny. Nem nehéz elképzelni, milyen jogászokról van szó, amikor az ügyvédi kart végképp lefe­jezték és a jogi oktatást átállították a kommu­nista diktatúra rendeleteinek bálványimáda­tára. AZ ÁLLAMKAPITALISTA BTK CÉLJA: OLCSÓ RABMUNKA Az államkapitalista szellem a Büntetőtör­vénykönyv rendelkezéseiből is kiütközik. U­­gyanis kimondja, hogy az elítéltet rabmunkára kell fogni. A BTK reformtervezet­e 38. és 40. §-ainak egybevetéséből kiderül, hogy amennyiben a bíróság másként nem rendelkezik, munkatelepen kell végrehajtani a három évnél rövi­­debb tartamú szabadságvesztés büntetést, míg bör­tönnel kell megkezdeni a három évi vagy ennél hosz­­szabb tartamú szabadságvesztés végrehajtását. Ila azonban az elítélt szabadságvesztéséből egyharmad részt, de legfeljebb három évet börtönben töltött, büntetésének végrehajtását munkatelepen kell foly­tatni . A GYERMEKKOR HATÁRÁT MOST KEGYESEN FELEMELIK KÉT ÉVVEL A Jogtudományi Közlöny idézett ismerte­tése foglalkozik a Büntetőtörvénykönyv megha­tározásával, amely a gyermekkor felső határát két évvel emeli. A Közlöny azt írja, hogy “... A gyermekkor felső határának a tizenket­tedik életévről a tizennegyedik életévre való feleme­lésével az indokolásban részletezett nyomós okokon felül amiatt is teljes mértékben egyetértünk, mert mindazok a biológiai sajátosságok, amelyek folytán a gyermekeknél nem lehet szó büntetőjogi vétőképes­ségről, voltaképp a pubertás bekövetkezéséig fenn­állnak ...” ..­­ REFORM: EZUTÁN FIATALKORÚVAL SZEMBEN NEM MONDHATÓ KI HALÁLOS ÍTÉLET! ... De a legérdekesebb a fiatalkorúakra vo­natkozó rendelkezés. A kommunista Jogtudo­mányi Közlöny megállapítja: a Büntető­törvénykönyv reformja, hogy a majd ezután előterjesztendő, új tervezet nem engedi meg fiatalkorúval szemben a halálbüntetés kimon­dását. Ez pedig, bizony, nyílt beismerése annak, hogy a jelenleg érvényben lévő Büntetőtörvény­könyv szerint a kommunista uralom alatti Ma­gyarországon fiatalkorút — igenis — halálra lehet ítélni a fenntálló rend szerint, mert különben most nem kellene a fiatalkorúakkal szembeni halálbüntetés kimondását ily módon törölni. A Jogtudományi Közlöny decemberi számában ez szóról-szóra a következőképpen ke­rült megfogalmazásra: “A fiatalkorúakat illetően a főbüntetések közé iktatja a tervezet a javító-nevelő munkát, amelyet csak azzal a fiatalkorúval szemben lehet kiszabni, aki a cselekmény elbírálásakor 16-ik életévét betöltötte. Ellenben nem engedi meg a halálbüntetésnek és a mellékbüntetések közül a foglalkozástól eltiltásnak, a vagyonelkobzásnak és a pénzbüntetésnek alkalmazá­sát ...” Ezzel a győzelemmel zárult tehát az a küz­delem, amelyet a szabadföldi magyarság folyta­tott a szabadságharc ifjú, sok esetbeli gyermek­hőseinek a védelmében. Tudjuk azt, hogy nem sikerült ifjú és gyer­mekhőseink valamennyiének az életét megmen­teni, de a Jogtudományi Közlöny idézett tudó­sítása igen tanuoságos bizonyíték amellett, hogy a szabadföldön élő magyarság összefogása és egységes akciója, igenis, érhet el eredményt a kommunista diktatúrával szemben, különösen olyan időben, amikor Kádárék mindenképpen szeretnék, moszkvai utasításra, a nyugati álla­mokhoz való közeledésüket kiépíteni.­­ k­étszínű rendelkezés a HALÁLBÜNTETÉSRŐL Ezt a célt szolgálja egyébként az új kom­munista Büntetőtörvénykönyv halálbüntetésről szóló rendelkezése is. A halálbüntetésről szóló rész a következőket mondja: “A mainál erőteljesebb hangsúlyt nyert a szocia­lista büntetőjognak a halálbüntetés kivételes jellegé­ről vallott felfogása azáltal, hogy azoknál a rendkívül súlyos bűncselekményeknél, amelyeknél ennek a bün­tetésnek kilátásba helyezése ma még elkerülhetetlen, mindig vagylagos büntetésként írja elő azt a tervezet a tíz évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés mel­lett, továbbá a 64. §ának (2) bekezdésében kimond­ja, hogy halálbüntetést csak ‘akkor lehet kiszabni, ha a büntetés célja más büntetéssel nem érhető el’...” Az új BTK tehát a diktatúra tetszésére bíz­za, hogy kit végez ki és kit csak börtönbe­n ugyanazért a cselekményért.­A Magyarországon kiadásra kerülő új, kommunista Büntetőtör­vénykönyv kétszínűsége ebben a fontos rendel­kezésben áruló mezítelenséggel jelentkezik. Az a mindenható államhatalom, amely alattvaló­iban csak az állam hatalmának növeléséért dol­goztatott munkást lát, közönséges bűnöző ese­tében a halálbüntetésnél hasznosabbnak találja a “munkatelep”-re való bezárást, ahol kivégzés helyett ingyen dolgozik az elítért. Abban az esetben azonban, ha a “büntetés célja más bün­tetéssel, nem érhető el”, alkalmazható a halál­­büntetés. Milyen célja lehet a büntetésnek, amelyet más módon nem lehet elérni, csak halállal? A válasz egyszerű, a kommunista diktatúra ter­mészetéből következik: elijesztés, eltüntetés és elnémítás. Ha a kommunista állam úgy látja, hogy az elnémítés szempontjából, vagy végleges eltüntetéssel, vagy végleges elnémításból na­gyobb haszna van, mint a rabmunkából, akkor szabad halálbüntetést alkalmazni. A szocialista büntetőjog erre az államkapitalizmust felhatal­mazza. Tetszésére bízza. A bátrakkal szemben, akiket uralmára veszélyeseknek tart és akik az elnyomott és ir­tott, magyar nép fájdalmát ki merik mondani. Bécs, 1961. február.­­• • Meghalt Thomas Anthony Dooley a modern szamaritánus, aki a nagy ínség idején velünk volt Alig 34 éves korában hunyta le szemeit, Thomas Anthony Dooley, az amerikai haditengerészet világszerte ismert orvosa, aki az utóbbi hat évet a kelet-ázsiai partvidéken töltötte­, gyógyítva, ingyen orvosolva a kommunisták által kiüldözött, több mint egy millió menekült betegeit. Gyógyítottjai sorában ott találjuk Dien Bien Phu hőseit, közöttük a francia idegen­légióban küzdő magyar leventéket is. Katolikus, st­ louisi acélgyáros család sarja volt Dooley, aki önként jelentkezett 1954.-ben, hogy az irtózatos nyomorban tengődő 610.000 vietnami menekültet gyógyíthassa. Bár az utóbbi években súlyos rákbetegség marta szervezetét, Dooley fáradhatatlanul járta a dzsungelt, hogy a szenvedőkön segítsen. Több mint 400.000 mérföldet utazott és a saját önfeláldozása varázsával gyűjtött 1,750,000 dolláron hét nagy kórházat épített négy távolkeleti országban, korunknak ez az irgalmas szama­ritánusa. AMIT ÉRTÜNK, MAGYAROKÉRT TETT Eddig az önfeláldozó, csodálatos lelkierejű és nagyszívü tengerészorvos történetét minden újságolvasó magyar ismeri. Dooley doktorról azonban nagyon kevesen tudjuk, hogy a leg­nagyobb ínségben hogyan segített a mi népünkön, a magyar népen. Ez a törékeny csupa lélek, csupa belső lángolású nagy­ember megrendülve figyelte a magyar szabadságharc esemé­nyeit. És az 1956-os magyarországi események mélyen megráz­ták Dr. Dooleyt, aki tervbe vette, hogy Magyarországon is kór­házat épít. Az oroszok ellentámadása megakadályozta tervei kivitelében. Telefonon lépett érintkezésbe Thomas Bradleyvel, a brooklyni PFIZER LABORATORIES igazgatójával, hogy még az Ázsiába szánt gyógyszeradományokat is Budapestre szállítsák. “Clear the warehouses” volt a brooklyni patikaszer­­gyárban egy héten át a jelszó , míg a magyar szabadság ma­­gárahagyottan vérzett. Ily módon a már becsomagolt, többszázezer dollár értékű orvosságos ládákat egyszerűen átcímezve lehetett azonnal re­pülőgépen útnak indítani Budapest felé. A Dooley doktor által alapított MEDICO­ MEDICAL INTERNATION­AL COOP­­E­RATION akkori elnöke, Angier Biddle Duke személyesen vitte az első polió-szérumot Miskolcra, ahol egyidejűleg bénu­­lási járvány lépett fel. A magyarbarát Duket múlt héten nevezte ki a washingtoni külügyminisztérium protokol-főnökévé Ken­nedy elnök. BETEGEN IS TOVÁBB DOLGOZOTT Hiába igyekeztek a legkiválóbb orvosprofesszorok fiatal kollégájuk életét megmenteni: a rákbetegség melanoma” nevű, gyorsan terjedő változata ellen ma még semmiféle sebészi be­avatkozás nem segít. A New Yorkban elhunyt Dooley kilét­­nevét világszerte áldják mindazok, akikhez orvosi segítsége a legválságosabb órákban eljutott. Az irodalomban három “best­seller” kötete tette, sok nyelvre lefordítva, ismertté misszioná­riusi elhivatottságát. Első könyve, a szerző sajátkezű aláírásá­val dedikálva, az Amerikai Magyar Szövetség központi titkárá­nak címére még 1957 elején érkezett ennek a halhatatlan em­lékű szamaritánusnak a figyelmességéből. Cime, a kommunisták kegyetlenkedéseire utalva: ‘SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL” - DELIVER US FROM EVIL . ..” Mint Arleigh Burke admirális, az amerikai haditengerészet vezérkari főnöke megjegyezte: “Dooley doktorra mindig büsz­kék leszünk!" Mi magyarok pedig mindig hálásak leszünk. — O — ÚJBÓL NÖVELTÉK A MAGYARORSZÁGON LÉVŐ SZOVJET MEGSZÁLLÓ HADERŐ LÉTSZÁMÁT Az FBC jelentése szerint a szovjet, miközben a NN közgyűlésén antikolonializmus szószólójaként szerepel, egyre több katonát küld Magyarországra. A szovjet katonai barakok rég voltak ilyen teltek, a környező faluk üzleteit is sokkal több szovjet katona látogatja, mint az elmúlt években. Egy magyar üzletember, bizalmas beszélgetés so­rán Párizsban ezt mondotta francia barátjának: nem tud­juk mire vélni az újabb katonai mozgást. ­ Az erkölcsi elvek győztes hadvezére: Washington György Egyezerhétszázhetvenöt április közepén a massachusettsi Lexington és Concord közelében, elszánt amerikai hazafiak szembeszálltak az angol birodalom vörös egyenruhás zsol­dosaival. Kitört az amerikai forradalom. Ralph Waldo Emerson, a kitűnő amerikai filozófus és költő szerint: “a Lexingtonban elhangzott puskalövéseket az egész világon meghallották”. Az amerikai forradalom kitörése és lefolyása valóban sok nemzet történelmére hatással lett és az első forradalom visszhangjai gyakran még ma is hallhatók. Ez a forradalom nemcsak politikai megmozdulás volt, hanem egyszersmind az erkölcsi elvek diadalára is vezetett. A “FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZAT”, amelyet Thomas Jefferson szerkesztett “magától értetődő alapigazságnak” nyilvánította ki, hogy Isten az embereket egyenlőknek te­remtette s hogy mindannyiunknak Istentől nyert jogunk van az élethez, szabadsághoz és boldogodáshoz. Ezért az igazságért szállt síkra Washington György, akinek 228.-ik születésnapját ünnepeljük február 22.-én. A fehérparókás, külsejével is tiszteletet parancsoló férfi nem­csak az amerikai nemzet vezére lett, hanem minden más nemzeté is, amely felszabadulásra áhítozott. Nem csoda, hogy Európából sok nemzet fiai csatlakoz­tak az amerikai szabadságharchoz. Ott volt a francia La­fayette márki, aki a gyakorlatlan amerikai felkelőket a katonai tudományokra oktatta, Tadeusz Kosciuszko, len­gyel szabadsághős, aki csakhamar Washington adjutánsa lett, Wilhelm von Steuben, a porosz tábornok, aki gyakor­­latoztatta a lerongyolódott, éhes amerikai szabadsághősö­ket és a magyar Kováts Mihály ezredes, aki életét is fel­áldozta az amerikai szabadságért. Magában Angliában is sokan akadtak, akik jogosult­nak tekintették az amerikaiak követeléseit, mint a törté­nelmi fejlődés szükségszerű következményét. Nemsokára­­ Latin-Amerikára, majd Ázsiára és Afrikára is eljutottak a I (Folytatása a hatodik oldalon.)

Next