Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1961 (68. évfolyam, 1-74. szám)
1961-02-22 / 14. szám
óik alánt kezdik, míg a másik csoport tagjait tanukként használják fel a perbefogott csoport ellen s utána majd fordítva, az elítélteket ezek ellen . . . A LEGJOBBAKAT — Vegyük sorra a letartóztatottakat, — mondja szakértőnk. — Érdekes megjegyezni, hogy habár a kommunisták ma nagyhangon elitélik a Rákosi klikk cselekedeteit, a Rákosi terror érveit használják, amikor azt írják a letartóztatott lebészekről, hogy “büntetett előéletűek . . Ami alatt azt kell érteni, hogy a Rákosi korszakban a Rákosi féle terror folyamatában már egyszer meggyötörték őket. Például LÉNÁRD ÖDÖN piarista szerzetes, 1948-ig a Katolikus Akcióban dolgozott. A szülők szervezetének volt az elnöke. S amikor a katolikus iskolák ellen folyt a harc, s a szülők tömegesen tiltakoztak a tervbe vett államosítás ellen, Rákosi Lénárd Ödönt ítéltette el. 1955-ben szabadult. Akik, ismerik, kiváló papnak mondják. A többiek is kitűnő lelkipásztorok, lángoló lelkű magyarok. KISS LÁSZLÓ, Budapest egyik legkedveltebb hitszónoka. 40 év körüli, nagyon tehetséges pap. Előbb a Jézus Szive templomban, később az örökimádásban tartotta szentbeszédeit. Budapesti körök Sik Sándor utódát vélték felfedezni benne. IKVAY LACI közismert alakja a munkásfiatalok mozgalmának. Az utóbbi időben a Budapest Béke téri plébánián dolgozott, TABÓDIról börtöntársai mondják: az egykori katonatiszt a börtönben olyan komoly lelki életet élt, hogy társai csak tisztelettel beszélnek róla. CSONKA FERENC a pécsiek szerint, egyike a legrendesebb embereknek és papoknak, akit valaha megismertek, mondták, mielőtt még tudták volna, mi történt vele. AZ IRTÓHÁBORÚ FRONTJA Ezután a Vasárnap által felkért szakértő arról beszélt, mi rejtőzik a letartóztatások mögött — katolikus vonatkozásban. — Az utóbbi hónapok során az egyházellenes támadások megszaporodtak és egyre durvább formát öltöttek. Több papot bűncselekményekkel vádoltak. Emlékezzünk STRIZS ISTVÁN, HORVÁTH FERENC stb. esetére. A per lényegében mindig a gyerekekkel való törődés, hitoktatás, ministránsok szervezése ellen folyt.. A szülőket figyelmeztette a sajtó, hogy tartsák távol gyermekeiket a papoktól, mert vallásoktatás illetve ministrálás ürügye alatt félrevezetik a gyermekeket. Különösen érdekes volt LOTZ ANTAL pere. Itt megmondták az igazat. A Dél- Magyarország december 2-i száma szerint a vád Folyik az irtóhadjárat legjobbjaink ellen (Folytatás az első oldalról.) Így hangzott: “A hittanórát hőstörténetek mesélésével tölti el. Megkövezett szentekről, üldözött katolikusokról mesélt — a gyerekek közül nem egy fogékony volt a pap szavára ... A gyerekek annyira fiatalok voltak, hogy nem értették meg még az ügy politikai jelentőségét.” — A kormány — folytatta szakértőnk, — 56 után mindent elkövetett, hogy a békepapi mozgalmat kiszélesítse. Hízelgéssel, fenyegetéssel, erőszakkal nem igen ért el eredményt. A budapesti és a győri szeminárium elleni erőszakos eljárás sem járt sikerrel. A békepapokat nemrégiben durva támadásra indította. Beresztóczy cikket írt a Katolikus Szó ez év január 8-i számában. Újévi indítások cím alatt ezeket írta: “Vannak még, akik a józan tanítást, a mi szavunkat nem hallgatják szívesen... Néha kétségbeejtően hiszékenyek, vagy felelőtlenek az emberek, nem kivéve a papokat sem. S terjednek a rémhírek. Az ostobaság és rosszindulat ellen ideje határozottabban, akár alkalom kivánta keménységgel is fellépni. Véget kell vetni" a nyögvényeldekléseknek, a kétszínűségnek, az egyház vagy vallás nevében folytatott hazardírozásnak, a hamis tekintélytiszteletnek, a zavaros egyházjogi vagy tanításbeli példálózgatásoknak, a hátsógondolatos lavírozgatásoknak, a fülbesugásoknak, s általában mindennek, ami felelőtlenség és romboló vétek egyházunk, lelkipásztori munkánk és híveink lelkiismereti nyugalma ellen ... De egyházunk békés munkáját paptársaink becsületes kötelességteljesítését és híveink vallási életét kockáztatni egyéni zavaros egyházpolitikai, vagy méginkább általános politikai és társadalmi vélekedések alapján vétek lenne akár püspök, akár pap, akár magát konzervatívnak, orthodoxnak, egyházhitnek, rómainak stb. hirdető, de mindezt épp felelőtlenségével megtagadó részéről." — E néhány sorban Beresztóczi bejelenti a megtorlást és bevallja, hogy minden igyekezetük csődöt mondott. A papság és a püspökök nem hajlandók kötélnek állni. MINTEGY 50 PAPOT HURCOLT EL A RENDŐRSÉG — Volt-e ezt megelőző híradás is, kérdeztük szakértőnket, amely katolikus lelkészeink elhurcolásáról szólt volna? — Bizony volt! — állapítja meg szakértőnk. — Az utóbbi hetekben elterjedt, több híradás érkezett ki, hogy odahaza mintegy 50 papot hurcolt el a rendőrség. A sajtó illetve a rádió eddig nem közölt neveket, de a letartóztatásokról sem beszélt eddig. Megbízható forrásokból arról értesültünk, hogy valóban vittek el papokat, CSISZÉR FERENCET Szentendréről, de számukat nem tudni. — Mindez — folytatta szakértőnk, — a magyarországi katolikusok elleni állandó irtóhadjárat növekvően heves, uszfélt támadása. Alattomos és rejtett támadások is előzték meg. Például a kommunista sajtó tüntető hivalkodással közzétette januárban, hogy az állam nem csökkenti az egyháznak nyújtott segélyt. Az esedékes csökkentést rendkívüli államsegély formájában tovább folyósítja. Utána a következő intézkedés történt: Egyes esetekben a papi kongruát 25 százalékkal csökkentették , a békepapokét pedig felemelték. A Icongruával való játék ezek szerint újabb taktika a kormányzat kezében, hogy a papokat megnyerje a kooperációnak. FÉLELMÜKBEN VISSZAHOZZÁK A RÁKOSI TERRORT — Újabban sok szó hangzik el arról, hogy Kádár és Rákosi találkoztak és tárgyaltak Moszkvában. Hogy Gerő már Pesten van. Nem jelent ez visszakanyarodást a Rákosi módszerekhez? — Az okozott szenvedés egyformán fájdalmas, akár Kádár-Münnich, vagy Rákosi-Gerő okozzák. Azonban igaz, nem lehet vitás, ez a letartóztatásról szóló közlemény teljes egészében a sztálini , illetve a rákosi időkre emlékeztet. Úgy látszik, visszatér a régi stílus a hazai bolsevista uralom módszereibe . .. — Maga az előzetes letartóztatás is tipikusan bolsevista fogalom, fejezte be nyilatkozatát a Vasárnap által felkért szakértő. Folyik az irtóhadjárat legjobbjaink ellen. CÁRI TÁBORNOK IKONJA A MAGYAR SZABADSÁG ZÁSZLÓJÁBÓL. Budapesti lapok írják: egy moszkvai mérnök, O. Dulgier, értesítést küldött Magyarországra, amelyben közölte, hogy birtokában van egy 48-as magyar honvédzászló. O. Dulgier elmondotta értesítésében, hogy egyik anyai őse, Alexejev cári tábornok, részt vett a magyar szabadság hátbatámadásában és az egyik zsákmányolt honvédzászlót hazavitte. A honvédzászlón Patrona Hungáriáé, magyar, koronás Szűz Mária volt látható a gyermek Jézussal. A cári tábornok a zászlóból családi ikont készíttetett. A késői utód, értesítése szerint, hajlandó az ikonná átalakított 48-as zászlót visszajuttatni Magyarországra. (A Rákóczi emigráció regénye.) Irta: KOMÁROMI JÁNOS. (Huszonkettedik folytatás.) Mikesnek jólesett a leány elismerése, de azért borongva szólt: — Ma fölvehetem végül a magyar ruhát . . . Mert fejedelmi uram akaratából, amíg köztünk volt szegény, francia köntöst kellett viselnem. S bától gyötört hangulatba estek vissza mind a ketten. S Mikes nem tagadta Paksy Erzsike előtt, hogy gyakran szokott sírni, mikor senki nem látja. Ebben azonban nem volt semmi csodálnivaló! Mert akármerre fordult, mindenütt azokat a helyeket látta, ahol Rákóczi lakott, járt és beszélt. Most pedig üresen látták mindazokat a helyeket, amelyek puszta látása keserűséggel töltötte el szíveiket. Mit tehettek volna hát egyebet? Könnyhullatva ették kenyerüket, amelyet nem tagadott meg tőlük a szultán. Sőt! Szabadságot adott nekik, hogy akinek nincs kedve maradni többé Rodostóban, mehet, amerre akar . . . Mindez azonban csak újabb kereszt hordozását jelentette a főkamarásnak! Mert arra az időre, amíg megjön Rákóczi József, a porta Mikest bízta meg a bujdosótelep gondozásával, ami még nagyobb keserűséget jelentett neki. A szultán ugyanis — és ezt érintettük már — csak a főbujdosóknak adta meg egyelőre a tahint, azaz a havi segélypénzt, a többiek számára az asztalt biztosította csupán, hogy legyen mit enniök, amiből egyenetlenségek kerekedtek. Mert a Rákóczival kijött főbujdosók aggasztóan megfogytak erre az időre, ám észrevétlenül nőtt a száma azoknak a magyaroknak, akik elégedetlenek lévén a hazai állapotokkal, egymásután vándoroltak ki Rodostóba. De szaporodtak odakint született gyermekeikben is. Ezek egy része elégedetlen lévén az új helyzettel, zúgolódni kezdett, akik között a zaklatott elméjű főkamarásnak kellett igazságot tenni. Ám busították egyéb dolgok is a főbujdosókat. Szarvaskendi Sibrik Miklósnak, az elvénült főudvarmesternek tehetetlen állapota csüggesztette el őket. Mert haldokolni kezdett aközben ez az öreg kuruc is! S meg is halt ez esztendő október havának első napjaiban s el is temették sok könnyhullatással. De a vén kuruc kimúlásával még inkább szakadtak a bajok Mikes nyakába. Hisz most már valósággal lázadásszerü tünetek kezdtek megmutatkozni a bujdosótelep tagjai között. A főkamarás, hogy könnyítsen valamit elárvult fejének csüggetegségén, édes nénjéhez írt egyik akkori levelében panaszkodta ki magát: "Annyi nagy és hosszas betegség után az Isten magához vévé Sibriket. Egyrészint halálán nem kellene szomorkodnunk, mert az Isten végit vetette szenvedésinek, de másrészint kellene szomorkodnom, mert az egész gond és baj reámszállott, amely nem kevés olyan állapotban, mint amelyben vagyok. Kétféle nemzettel van bajom, akik egymást nem szeretik. Vannak olyanok, akik nem voltak a kezem alatt és akik nem szoktak a tőlem való függéshez, akik azt tartják, hogy most már felszabadultak minden más alattvaló léteitől, akik azt gondolják, hogy a fejedelem csakhamar elérkezik, azért addig nem szükséges füiggeni valakitől . . És folytatta sűrű sóhajtozások között . “Azt is tekintik, hogy én, akitől kell függeniök igazság szerint, magam sem ismerem a fejedelmet, azt sem tudom, mint leszek elméjiben? Mivel az gyakorta történik, hogy akit az atyja szeretett, azt a fia nem kedveli ... A való, hogy mindenben csak azon kell igyekezni, hogy az alattunk valók inkább szeressenek, mint féljenek. De azzal nem kell magunknak hízelkedni, hanem azt kell egy feljebbvalónak magában feltenni, hogy kinek-kinek a maga rendihez való becsületét megadja ... A tisztségben lévőkre mindenkor bantéletet szoktak tenni, de aki igaz után jár, van mivel vigasztalni magát . . .” A rodostói bujdosótelepen tökéletes volt a zavar és fejetlenség, mert a főkamarás erőtlen embernek bizonyult, Csáky generális pedig irtózván mindennemű torzsalkodástól, szorongva vonult vissza mindennemű igazságtevéstől. Pázmándy Péter ezredes és Dettrich Boldizsár testőrtiszt keménymarka legények lettek volna, nekik azonban vonakodniok kellett bárminő közbelépéstől, miután a császári parancs Mikest bízta meg a felügyelettel. De rend lett mégis és pedig hamarosan! Mert a legsúlyosabb helyzetben Rodostóba toppant Jávorka Ádám s tapasztalván Mikes és Paksy Erzsike mély elszontyolódását, elnézett maga körül és fájdalmasan kiáltott fel aközben: — Én Istenem, de magatokra vagytok itten! Az Újvári Csillag puszta megjelenése elegendő volt, hogy mindenki meghajtsa előtte a fejét. A legmerészebb kuruc úgy jött most is, mint a legtöbbször, meglepetésszerűen. Írta ugyan Mikesnek, valahonnan Khotinból még, hogy annyi riasztó esztendő után Rodostónak veszi végül útját, de nem tudták pontosan: a hetente érkező hajóval fog-e megjönni avagy a szárazföldön közelíti-e meg Rodostót, a nagy hegyeken vágván magát keresztül? Hát a hajóval jött! Bucsuzkodó szép őszi délután volt, bus aranyfénnyel s ünnepi csend terült el a világban. Mikes — annyi gondtól marcangolva — a szőllőskertek felé indult plétára, hogy az enyhe kis szellőn meglevegőztesse kissé zaklatott elméjét. Magával vitte Paksy Erzsikét is. Szívesen ment vele a leány, sőt ujjongó örömre fakadt, hogy elnézegetheti kissé a környéket, amelyet oly ritkán láthatott. Harmincharmadik esztendejében járt ekkor Paksy Erzsiké, olyan korban tehát, amikor nem késett még le róla, hogy bekösse valaki a fejét. Ilyen valaki lett is volna, hanem a leány késlekedett odaadni a kezét bárkinek. Karját a főkamarás karjába fűzte, aki betöltötte már a negyvenötöt, mindazáltal deli embernek maradt meg, így haladtak át lépést a bazárosok utcáján, megmegálltak egy bazár előtt s akkor továbbmentek, szótlankodva ketten. Már fölfelé igyekeztek a szőllőskertek és ciprusok között, amikor megszólalt a leány: — Ugyebár, sok gond űzi most kedves bátyámat, mint a bujdosók gondozóját? Mikes sóhajtott: —■ Még örülni kell, kishúgom, hogy tart az egészségemben, mert sokszor azt sem tudom, hová tegyem magamat? A szolgarenden lévő bujdosók házalkodnak egymás között, azok meg, akik már a fejedelem után jöttek ki, nem akarnak hallgatni reám. Azt mondják, a fejedelemfi nemsokára elérkezik, addig nem szükséges függeniök valakitől ... Paksy Erzsike a főkamarásra emelte csillagszempilláit annyi bizakodással, mintha az édesbátyja lett volna: — Itt már az ifjú fejedelem Kelemen bátyámnak? — Két nappal ezelőtt vettem levelet, — nézett a földre Mikes, — amelyben szép ajánlásokat teszen. Ez mind jó, csak füstbe ne menjenek! Mert ki tudja, micsoda természetű? , A leány hallgatott. Mikes úgy fordította a szót, hogy elhalt urának hagyatékáról kezdett beszélni, amely miatt annyian gyanusítgatták: — A mi legdrágább a szegény holt urunk portékái között, az asztalhoz való ezüstművek, az nem sok. Ládabéli portékája igen kevés, köves portékája éppen nem volt. Két gyémántos gyűrűje közül az egyiket nekem hagyta. Ládabéli portékát ő nem igen vett, mert azon éppen nem kapott, hanem csak ami nélkül nem lehetett, olyat vett. Két zsebben való órája maradott: az egyiket a szegény Sibrik kapta, a másikat magam . . . Ennyi minden! Aközben felértek az egyik kilátópontig. S akkor, kart karbaöltve, megfordultak a tenger felé. Elragadó volt a kilátás! A Márvány-tenger nyugodt zöldben terült szét a láthatár pereméig, honnét az Olimposz alig sejlő ormai tetszettek föl a mennybolt alján. Közbül a Márvány-sziget bukkant ki a vízből fehérben villogó partszegélyeivel . . . Csönd volt a világ, vasárnapi csönd. Még a müezzin sem üvöltött fel ezen a melegbe süppedt alkonyaton, mintha a bal fülére fordulva el talált volna szundítani a minarett tövében. Az ég lemosolygott kettejükre ártatlan kéken. Talán utoljára ebben az esztendőben. Egyszer felujjongott a leány: — Hajó jön a tengeren! Mikes balkéznek fordult, amerről a hajó szokott jönni Konstantinápoly felől hébe-hóba. Csakugyan, a közepes nagy gálya ott igyekezett lomháni, alig húsz kődobásra a kikötőtől. Remegés érzett a főkamaráson: — Az a sejtelmem van, kishugom, hogy az a gálya hozza most közibénk az én legjobb barátomat, kosztolányi Jávorka Ádám ezredes urat... Paksy Erzsike óvatosan kihúzta most karját a Mikes karjából s imára kulcsolván össze finom ujjait, mélyszínü szemét az égre vetette föl: — Istenem, csak jönne már ... Tizedik esztendeje, hogy nem láttam! S, anélkül, hogy szóltak volna egymásnak, sietve indultak meg a kezdetleges kikötő irányának. Félórán belül ott álltak a parton, melynek fövenyétől alig százötven lépésre vasmacskát dobott ki a hajó s egy dereglye elfele indult is már az utasnép egy részével. És Mikes ekkor, amint összevont szemöldökkel figyelte volna a dereglye népét, a dereglye orrában egy nyúlánk és deli alakot pillantott meg, lengyeles öltözékben, löttynadrágban s puhaszáru csizmában. S abban a pillanatban fel is ujjongott: — Ádám komám! Hé, Ádám komám! Az elragadtatott kiáltásra Jávorka feléjük csóválta a csalmáját. Mert persze, hogy az Újvári Csillag jött meg a gályán! A főkamarás és az ő ragaszkodó kishuga oldalt álltak kissé a parton, nem tudtak mozdulni a meglepetéstől. Jávorka aközben partra pattant a dereglyéből és míg két szolgaembere a málhájával törődött, ő maga Mikes és Paksy Erzsike felé indult. De nem volt már a régi merésztartású legény! Nyalkán szegte föl a fejét most is, ámde járásmódja tétovázóra vált. S a szeme körül is sűrűbe fordultak a ráncok, de nem lehetett csodálkozni rajta. Ötvenkét esztendő terheit hordozta immár vállain az Újvári Csillag s huszonnégy esztendőt ezekből az embertelen bujdosásban hagyott maga megött, így ért el leghűbb kenyerespajtásához meg Paksy Erzsikéhez. Először a leány elé lépett s mosolyogni kezdett reá, szerető szívvel: — Hát meg sem ölelsz, hugocskám? Paksy Erzsikének megremegett a formás szája s ugyanakkor hangtalanul kezdtek patakzani a könnyei. Két karjával átölelte az Újvári Csillagot s ujjongó örömében és nehéz emlékektől megkörnyékezve nem tudott elsuttogni egyebet ennél a két szónál: — Ádám bátyám . . . Ádám bátyám . . . Jávorka homlokon csókolta s megsimogatta az árva hajadont. Akkor Mikes elé lépett. Átkarolták, megcsókolták egymást . . . (Istenem, annyi okuk volt erre a pillanatnyi elérzékenykedésre!) Amint a Magyarok Utcájáig értek volna fel hárman s a régi kuruc szétpillantott a züllésnek indult telepen, fájdalmasan kiáltott fel: — Én Istenem, de magatokra vagytok itten! És ámbár Rákóczi József herceg egyik levelében a főkamarást bízta meg az ügyek vezetésével, Jávorka anélkül, hogy megkérdezte volna legjobb kenyerespajtását, markába kapta a dolgokat s attól fogva rend lett a rodostói portán. Mert erős keze volt az Újvári Csillagnak, aki késő estéken beszámolt a főkamarásnak kilenc esztendei hányattatásáról lengyel földön, Podóliában, Khotinban, Ukrajnában és a Kospiumitengerszélén . . . Nyitvafelejtett szájjal hallgatták. Mélyunalma néhány hónap következett ezután s igy érték el az 1736-ik esztendő december havát, melynek első napjaiban megérkezett végül Rákóczi József herceg. Francia kísérettel jött túlnyomórészt, Gallipolinál hagyta a hajót s lóháton jött a szárazföldön néhányadmagával. A szegény bujdosók Csáky Mihály gróf generális vezetésével eléjementek a városon túl. Itt először az Újvári Csillag köszöntötte francia nyelven, majd Mikes jelentését fogadta a fejedelemfi, ugyancsak franciául. (Folytatjuk) KAIDZMUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1961 február 22. MINDSZENTY EMLÉKEST NEW YORKBAN A MINDSZENTY MOZGALOM jelenti: A Mindszenty Mozgalom newyorki megbízottja kezdeményezésére az Amerikai Magyar Szövetség Keleti Kerületének Irodalmi és Kulturosztálya, valamint a newyorki Társadalmi Egyesületek és a Szent István rom. kat. Egyházközség kebelében működő egyletek az Egyház “Fehér Termében” (414. E. 82. Str.) február 19-én Mindszenty Emlékestet rendeznek a Bíboros 12 éves elitéltetésének és rabságának évfordulója alkalmából. Műsorunk két kiemelkedő száma Dr. Sulyok Dezső a Szabadság Párt volt vezetőjének ünnepi beszéde és Tollas Tibor költő a “Nemzetőr” főszerkesztőjének előadása. A hontalan magyarság társadalmi összefogásának jegyében rendezett “Emlékestünkre” mindenkit szeretettel vár a rendezőség. Belépő díj nincs, önkéntes adományok. A Magyar Nemzeti Sportszövetség jelenti: nemzetközi vívóverseny lesz New Yorkban a világ legjobb vívóinak részvételével 1961 február 17-18-19-én. A nemzetközi vívóversenyt a New York Athletic Club Tornacsarnokában (180 Central Park South 59th Street és 7 Ave sarkán, New York City) bonyolítják le. A nemzetközi vívótalálkozón részt vesznek a legjobb amerikai, magyar, kanadai, francia, orosz, olasz, lengyel és délamerikai vivók. A VERSENYEK RENDJE: Február 17, péntek este 8 órakor tőr döntő: Február 18, szombat: délután 3.30 órakor párbajtőr döntő: Február 19, vasárnap: délután 4 órakor kard döntő. Belépőjegyek árai: egy alkalomra személyenként 2 dollár, mindhárom alkalomra 5 dollár. Jegyek elővételben kaphatók: Magyar Nemzeti Sportszövetség irodájában: 352 East 84th Street, New York 28, N.Y. délelőtt 10-től délután 6-ig szombat, vasárnap kivételével. Az Olimpiász után ez a legnagyobb vívóesemény az egész világon. Éppen ezért a Magyar Nemzeti Sportszövetség kéri honfitársainkat, hogy minél nagyobb számban jelenjenek meg ezen a nagy nemzetközi sporteseményen. INCOME TAX - VISSZATÉRÍTÉSÉT kívánatra lakásán is kiszámítja Dr. Shenyey Ákos adószakértő Telefonja: Yellowstone 2-9512 Irodák: 2012 West 25 th Street, 11814 Buckeye Road, v. magyar CN Bank épülete, 515/A szoba, mozi épülete, 208. szoba. CLEVELAND, OHIO