Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1961 (68. évfolyam, 1-74. szám)

1961-02-26 / 15. szám

2-ik oldal Katolikus Magyarok Vasárnapja CATHOLIC HUNGARIANS’ SUNDAY The Oldest Hungarian Catholic Newspaper in the United States and Canada Published Every Wednesday and Sunday by the Catholic Publishing Co. Inc. Youngstown Offlcet 517 So. Belle Vista Ave., Youngstown 9, Ohio. Telefont SWeetbriar 9-1888. Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Böhm, Papal Prelate — Pástor EDITOR-IN-CHIEF: FATHER GABRIEL TAKÁCS O.F.M. THIS NEWSPAPER IS WHOLLY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT ORGANIZATION SUBSCRIPTION RATES, ELŐFIZETÉSI ÁRAK: For two years in the U. S. $16.00 Két évre a U. S.-ben ........ $16.00 For one year in the U. S. $ 9.00 Egy évre a U. S.-ben ........ $ 9.00 For six months in the U. S. $ 5.00 Fél évre a U. S.-ben ........ $ 5.00 For two years in Canada $18.00 Két évre Kanadában ........ $18.00 For one year in Canada.... $10.00 Egy évre Kanadában ........ $10.00 For six months in Canada $ 5.00 Fél évre Kanadában ........ $ 5.00 Foreign Countries are same as Canada Egyéb külföld egy ár Kanadával A legrégibb katolikus magyar lap az Egyesült Államokban és Kanadában Alapította 1894 október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-plébános A Szent István Ferences Komisszáriátus megbízásából FELELŐS SZERKESZTŐ: FATHER TAKÁCS GÁBOR O.F.M. Szerkesztő: ESZTERHÁS ISTVÁN. Könyvosztály: GODA FERENC Second class postage paid at Youngstown, Ohio Gondoljunk csak a nagymama imakönyvére Volt nekünk egy kedves öregünk, akit fiatal korában is úgy hittünk, hogy “öregünk”, s aki öreg korában is fiatal maradt. Minden ember szerette, még a barátai is, s senki sem haragudott rá, még az ellenségei sem. Pedig mind a­ kettőből volt neki elég a világ minden nemzetei között. Ur volt, nagybirtokos; de a gazdagságának maga vette legkevesebb hasznát; magas rangban született; de mindig a koldusok, földönfutók társaságát kereste; keresztül-kasid kalandozta az egész világot; részt vett minden nemzet sza­­badságharczában, néhányszor a diadalmasoknak, legtöbb­ször a száműzötteknek volt pályatársa, ami hít, dicsőség és nyomorúság van a világon, abból mind kivette a maga részét, még a más részét is. A magyar szabadságharczban is, az utolsó fegyverro­pogásig, részt vett; akkor aztán menekült ő is a külföldre. De mielőtt elhagyta volna a hazája földjét, előbb fel­kereste egyetlen élő rokonát, a jó nagyanyját, a mindenki által tisztelt derék matrónát, kit valamennyi asszonya kö­zött a világnak legjobban szeretett. Az érzékeny bulcsúvétel után átadta a kegyes nagyma­ma menekülő unokájának legbecsesebb ereklyéjét, imád­­ságos könyvét. Az, mint mű­darab is nagyértékü volt, sarkai, kapcsai s a feszület a tábla közepén a régi magyar zománczötvös­­művészet remeke mind, de a hozzákötött emlék még be­csesebbé tette. Hogy ezt az imakönyvet talán örökre távozó egyetlen unokájának ajándékozd az öreg asszony, az maga egy tra­gédia. — Hasznát fogod venni az utódban. Ha ínségbe játsz, nyisd fel az imakönyvet áhítattal, a szentek megsegítenek. Szép mondás egy kegyes nagyanyától! Csakhogy az unokának a szive szikla, melyen az ilyen vetőmag nem kel ki. Aztán hosszú-hosszú évsora következett a rossz idők­nek, amikben a legrosszabb szenvedés volt — maga a re­ménység. Ugyan megértettük a hajdan betanult latin vers értel­mét: “una salus victis, nullum sperare salutem,” “egyetlen üdve a legyőzöttnek, hogy többé jót ne reméljen.” A mi szeretett öregünk végigizlelte mindezeket a ke­serű reménységeket: sokat szenvedett, sok nyomorúságot kiállt; megismerkedett a kóbor szabadságharczos életének minden viszontagságával; de a kedélyét el nem veszté soha. Néha betevő falatja sem volt, egész úti butyája egy karjára öltött zsebkendőbe volt összesítve. De azok közt is ott volt a jó nagymama imakönyve. Pedig de sokszor túladhatott volna rajta jó áron. Régiséggyűjtők, szakértők, akik azt nála meglátták, nagy összegeket kínáltak érte. Még csak kezükbe sem engedte azt venni. Annyi kincs nincs a világon, ami ezt a klenodiu­­mot felérte. Jó társaságban is volt ez abban a keszkenőbe kötött batyuban. Annak a tartalmát képezték nevezetes nagy em­berek kéziratai, híres festők rajzai, szénvázlatai, zászlóron­gyok, érdemrendek, egy rejtélyes kavics (talán a Duna­­partról.) . . . Egyszer aztán csak kiderült az idő. Magyarországon feljött a korona az égre, kihajnalo­­dott. Az ország alkotmányt, a politikai menekültek közbo­csánatot kaptak, a mi öreg barátunk is hazajött. Első gond­ja volt jó öreganyját meglátogatni. Nagy volt az öröm, nagy volt a sírás. És hát még a magyarok Istene! Visszahozta, ami el­veszett: a hazát is, az unokát is. Hát báz az idő megviselte mind a kettőt! De csakhogy élnek! Az unoka visszaadta nagyanyjának a drága ereklyét, az imakönyvet. — Imádkoztál-e belőle, édes fiam, mikor nagy ínség­ben voltál? — Ínségben ugyan sokszor voltam. Azt is hiszem, hogy a szentek megsegítik az ájtatos imádkozót. De éppen azért, soha sem nyitottam fel ezt a szentséges könyvet, hogy az én bűnös fejemre ne vonjam a szentek méltó haragját. — Látod pedig, édes fiam, ha csak egyszer is felnyitot­tad volna ezt az imakönyvet, megtudtad volna belőle, hogy a mennybéli szentek még azt is megsegítik, aki kételkedik bennük. Azzal felnyitotta a jó öreg mama az imakönyv kap­csait, kitárta a könyvet, s a mi kedves barátunk akkor látta, hogy annak minden két lapja közé egy-egy százforintos bankjegy van fektetve. Jókai Mór. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA ! Az Amerikai Magyar Katolikus Liga közli: SO East 80th Street, New York 16, N. Y. — Telefon: MTJrray Hill 4-3628. A LIGA 1961. ÉVI TAGSÁGI JEGYEI ÁTVEHETŐK A MAGYAR EGYHÁZKÖZ­SÉGEKNÉL, VAGY AZ EZEKTŐL TÁVOL­LÉVŐKNEK írásbeli kérésre köz­vetlenül A LIGA KÖZPONTI IRODÁJA KÜLDI MEG AZOKAT. , , A MÁLTAI LOVAGREND MAGYAR TAGOZATÁNAK északamer­ikai csoportja február 12.-én tartotta a newyorki Sheraton hotelben első társadalmi összejövetelét a Katolikus Liga égisze alatt. Msgr. Szabó János legutóbbi római tartózkodása alkal­mával a lovagrenddel megbeszélte a lehe­tőség szerinti szoros együttműködést. Is­meretes, hogy a Máltai Lovagrend az elsők között volt, akik legtöbbet tettek az 1956. évi szabadságharc alkalmával a magyar menekültekért és elsőnek juttattak be Ma­gyarországra orvosságot és kötszereket a szabadságharc áldozatainak. Az együttmű­ködés első állomása volt a Liga keretében rendezett jótékonysági est. Az est sikere Jeszenszky Imrének, a Lovagrend egyik legrégibb magyar tagja szervezésének kö­szönhető. Megjelentek a nagyszámú ven­dégsereg élén a lovagrend amerikai, osztrák, német, kanadai és olasz tagjai közül többen. A Liga elnökét Father Pogány György pénztáros képviselte. A jótékonysági est nagy erkölcsi és jelentős anyagi siker je­gyében zárult. Az anyagi eredmény a Lo­vagrend magyar tagozatának segítő akció­ját szolgálja. A kitűnő rendezésért Barcza Károlyt, Jeszenszky Ilonát és Schell Fe­rencet illeti teljes elismerés. BEVÁNDOROLHATNÁNAK, HA VA­LAKI BIZTOSÍTANA SZÁMUKRA a szük­séges assurrancet. Jelenleg az alábbi ma­­ g■ gyár családoknak volna sürgősen szüksé­gük assurrancera, hogy bevándorolhassa­nak: Kobra Antal, magyar földműves csa­lád, felesége és 3 gyermeke, 13, 6 és 2 évesek.­­ Tótszentmártoni születésűek. Kelemen János, felesége, 8 éves leánya és 6 éves fia, Dél-Magyarországról, Zrenja­­nini születésűek. Kovács István, Pápáról származik,­­fe­lesége Budapestről. 4 és 2 éves leánya és fia már Belgiumban születtek. Nagy Imre, budapesti születésű, Olasz­országban nősült. Leányai 4 és 2 évesek Autómechanikus, és gépkocsivezető. Fenti menekültek minden munkát vál­lalnak, hogy régi álmuk, az Egyesült Álla­mokba való bevándorlásuk valóra váljon. A Liga központi irodája készséggel ad részle­tes tájékoztatást az érdeklődőknek, akik esetleg hajlandók segítő kezet nyújtani. SZENT ANTAL SEGÍTSÉGÉT KÉRTE,­ A FELAJÁNLOTT 11 dollár összeget Szent Antal kis magyar szegényeinek szánta és kérése kegyes meghallgatásra talált. Meg­ható sorok kíséretében juttatta el adomá­nyát II. Lajosné Clevelandból Ft. Pogány Györgynek, a Liga pénztárosának, kérve a 11 dollár továbbítását. Immár a harmadik­­eset az utóbbi időben, hogy Szent Antal a szegény magyaroknak szánt felajánlást ke­gyesen vette és az adakozók kérése meghall­gatásra talált. A FATIMAS ÜZENETET DÍJMENTE­SEN KÜLDI MEG A LIGA, kizárólag a bé­lyegköltség megtérítését kéri. Megrendel­hető a Liga központi irodájában: 30 East, 30th Street,­ New York 16, N.Y. Tollas Tibor Clevelandban és Pittsburghban Amint már jelentette a VASÁRNAP Tollas Tibor költő, a Bécsben megjelenő Nemzetőr szerkesztője újabb amerikai kör­útra indult. Az országos műsorban már közöltük amerikai előadásainak pontos ada­tait. CLEVELAND jelenti, hogy Gobóczy Zoltán vezetésével, aki a clevelandi Tollas Tibor est rendezőbizottságának az elnöke, lázas munka előzi meg a Tollas estet. Tollas Tibor Clevelandban a Nemzetőr Szabad­ságharcos Szövetség által rendezett irodal­mi esten lép fel. Az irodalmi estet március 4-én, szombaton este fél hét órai kezdettel rendezik a Bethlen teremben. A Cleveland­ban dolgozó írók közül a rendezőség felké­résére Tollas Tibor mellett Kossányi József, a kitűnő, felvidéki költő mond méltatást. A rendezőség lelkes tevékenységgel dolgozik azon, hogy Tollas Tibort Cleveland ugyan­úgy fogadja, mint első amerikai látogatása alkalmából. PITTSBURGHBÓL Írják, hogy március 5-én a Szabadságharcos Szövetség pitts­­burghi csoportja által előkészített irodalmi esten fog megjelenni és a pittsburghi ma­gyarsághoz szólni Tollas Tibor, a Nemzetőr szerkesztője. A rendezőbizottság megbízásá­ból v. N. I. hívja fel ezúton is a magyar­ságot, hogy minél többen jöjjenek össze az előadásra, hogy segítsék azt a küzdelmet, amelyet Tollas Tibor a szellem fegyverével folytat. “Az ébresztő trombitaszóra feltét­lenül szükség van!” mondja v. N. I. felhí­vásában — “várjuk a költőt, a “Walesi Bárd”-ot, hozza nemcsak a harcosok dicsé­retét, hanem az óhaza jajszavát, az elnyo­mottak keserű panaszait, és hozza a bizta­tást, hogy minden nehézséget legyőzhe­tünk, ha van önbizalmunk, akaraterőnk, áldozatkészségünk ...” A kongói események megvilágítása (Folytatás az első oldalról.) m­i talán lehetővé teszik, hogy a kongói vérontások után egy igaz keresztény nem­zet alakuljon itt ki. A NU HIBÁJA: MEG NEM FELELŐ EMBER VEZETŐ HELYEN A mai kongói helyzetről ugyanakkor rendkívül érdekes összefoglalót adott a lon­doni katolikus magazin a TABLET. A londoni lap véleménye szerint a mai kongói helyzet elmérgesedéséért a kongói UN csa­patok főparancsnoka, mr. Dayal felelős. Hammarskjöld UN főtitkár bizonyosan azért vonakodik leváltani a hindu főpa­rancsnokot, mert egy hindu az afrikai­­ázsiai népek szemében nem vált ki ellen­kezést. “Azonban mr. Dayal” mondja a lon­doni katolikus lap, “úgy látszik még nem ismerte fel, hogy az a passzív semlegesség, amely az új hindu köztársaság politikai alapelve, pontosan az ellenkezője annak, amire a NN-nek egy olyan országban van szüksége, amelyet a széthullástól kell visz­­szatartani.­Miután a UN elfogadta Kasa­­vubu elnök kormányát és megállapodást kötött Mobutu ezredessel, törvényes kongói kormány létezett, amellyel a UN-nek együtt kellett volna dolgoznia az utolsó hónapban és azután is. A félelem, hogy megbántják a Szovjetuniót, Egyiptomot vagy Ghánát, ha ezt a politikai kombinációt, mint kormányt ismerik el, különösen, miután a kormány megkezdte Lumumba híveinek a leszerelé­sét, csupán siettette az ország széthasadá­sát. Ami mindazzal a tragikus következ­ménnyel járt, amit a központi igazgatás bukása okozhat. Mr. Hammarskjöld, mivel európai, óvakodott attól, hogy a kommunis­ták rásüthessék hogy egy svéd (habár svéd gyarmat nincsen), csak azért mert euró­pai, kapitalista is, és titkos szimpátiát érez a belga imperializmus iránt . . . így azt meg lehet érteni, hogy különösen szigorú volt, amikor Belgiumot megintette, azonban nem lehet megérteni, hogy a Kongóban a UN szervezet munkájával és erejével veszé­lyeztette a helyzetet. Pedig a kongói helyzet veszélyeztetésével a UN léte is veszélyben forog. Ha a NN a Kongóban megbukik, új tűzoltó különítmények fognak benyomulni, csakhogy azok nem a kongói tüzet, hanem elsősorban egymást igyekeznek majd kiol­tani”, mondja a londoni katolikus lap talá­ló helyzetismertetése. A KATOLIKUS ALAPVETÉS KONGÓBAN A két neves, és kitűnően szerkesztett katolikus lapot azért idéztük, mert a kon­gói helyzetről szóló hírekben a katolikus vonatkozásokról sohasem olvastunk. Már­pedig Kongó életében a katolikus vonatko­zások, amint látjuk, igen erősek. Olyan je­­lentősek, hogy könnyen magyarázatot ad­hatnak arra, miért olyan dühös, indulatos és erőszakos a szovjet és alkalmi szövetsé­geseinek beavatkozási kísérlete. Ha a Szov­jetuniónak sikerül Kongót szétrobbantani, az afrikai katolikus alapvetés legszebb építményét fogja uralma alá keríteni, hogy aztán a legteljesebb dühhel annak szétrom­­bolásához lásson. A SZOVJET PÉNZNEK SINCS SZAGA:5 Mind több hírét vesszük annak, hogyan kereskedik Nyugat-Európa a Szovjettel. A Novoje Vremja című szovjet lap most a szovjet-nyugatnémet kereskedelmi kapcso­latokról ír. 1958-ban kötötték az első, há­roméves hosszúlejáratú kereskedelmi egyez­ményt. Az 1958-ban létrejött megállapodás előtt csak az egyes cégek megegyezése alap­ján folyt kereskedelem a Szovjet és Nyugat-Németország között. A három esztendő alatt a szovjet-nyugatnémet kereskedelem több mint kétszeresére nőtt. 1960-ban régi rubelt­ben számítva elérte az 1,2 milliárdot. A nemrégiben kötött új megállapodás három év alatt ismét egyharmadával növeli a ke­reskedelmi forgalmat. A nyugatnémetek jól ismerhetik a rab­szolga gazdálkodást, amit a Szovjetunió folytat. Vagy a szovjet pénznek sincs szaga? 01 1961 február 26. ­ A mi sajtónk írta: TÖRÖK DEZSŐ Február a katolikus, keresztény szellemet sugárzó sajtó hónapja. Az új Hazában és az emigrációs élet poros, elkoptatott vándorútján kifáradva és felajzott idegekkel megpihenünk ennél a jelentős mesgyekőnél. Irányelveket keresünk lázasan, a szép és a jobb utáni mohó vággyal. Sokra becsüljük az ízig-vérig keresztény elveket sugározó harcos, kiáltó és becsületes magyar betűt. A mi sajtónkat! A szellem vakítóan fénylő, messzire világító páratlan óriá­sai, utolérhetetlen, vonzó példaképeink új titánokként mesteri kézzel tárják elénk az egyedül járható utat. Tanításukat meg­rendülve vesszük tudomásul és a belőlük mentett rendkívüli élmény biztatásával körüljárunk saját portánkon a virrasztók jónak örvendező, rossztól iszonyodó érzékeny lelkiismeretével. Maróthy-Meizler Károly a “Napbaöltözött forradalmár ’ Prohászka Ottokár püspök írásaival siet segítségünkre ebben az őrjáratban, mely lezárja a lelkek telét és az új tavasz zsilipeit nyitogatja felelőssége teljes tudatában. Irányelveket keresünk, hogy levonhassuk a gyakorlati és hasznos következtetéseket. Akinek fülei még élesek és szemében még ott lobog a pünkösdi láng egyetlen kipattanó szikrája, hallja és lássa meg!!! “Dr. Schöpf írói jubileuma alkalmával elmondja, hogy mi­képen avatta fel irói pályára Schwartzenberg kardinális és mi­lyen vezérgondolatokat adott neki: — Ön fogja szerkeszteni lapomat, de csak ezekkel a fel­tételekkel: Ne általánosítson, főleg egyes személyekről egész osztályokra! Százszor fontolja meg mielőtt egyének ellen harcot kezd! Ne károsítson meg senkit kenyérkeresetében! Ne gúnyol­jon senkit, a gúny az erkölcsi világban az, ami a­lóg a kerti növényekre. Védje mindig az üldözötteket, legyen segítője az elnyomottaknak! Legyen bátor, amikor az igazság harcairól van szó . . . Prohászka Ottokár püspök tovább megy fejtegetéseiben és felméri a napi sajtót. Szavai soha nem vágtak olyan élesen, mint ma. A jövőt megsejtő korai forradalmár nem kendőzi és nem csomagolja mondanivalóját ezüst papírba: “Azóta az üzleti szellem megfertőzte a zsurnalisztikát. Az volna szükséges, hogy olyan szellemek sugározzák a sajtót, akik a küzdelmes napi ter­melésben botló szót képesek visszaterelni a jó útra. Sajtót o­­lyanok alapítsanak, akik alakítani is tudják. A sajtó ne feled­kezzék meg arról a méltányosságáról,” folytatja Ottokár püs­pök, “mellyel az ellenfél meggyőződésének tartozik s arról a kölcsönös tiszteletről, mely a személyt nem sérti, mert mindig csak az ügyet nézi.. Nem kell ide sok magyarázat. Érti, akinek szól, minden bizonnyal és értékeli is egyben. Prohászka Ottokár nem ment el szó nélkül amellett, amit látott, amit hallott, amit olvasott és a nyomdákból kidobott újsághalmazokról nyíltan ki merte mon­dani­ a megdöbbentő igazságot. Az építő kritika hangja immár több, mint egy fél évszázada vádolva figyelmeztet: “A sajtó messze esik nagy feladataitól, nem egyesít, hanem szétválaszt, nem tömörít, hanem egymás ellen uszítja az emberiséget. Haj­szákat szolgál, s a gyűlölséget szítja, az önálló gondolkozást gyengíti s a nagy egyéniségek kifejlődése elé akadályokat gör­get. Papk­özön pusztítja az emberiséget,” folytatja a megboldo­gult fehérvári, aranyszáju püspök, “rémesebben és szomorúbban, mint a régi vízözön .. A magyar írók, költők és lelkipásztorok a napba öltözött forradalmár élményt sugárzó útján összetalálkoztak, kezet adtak arra, hogy az eszme lángját féltve­ óva életük árán istápolják és tovább viszik a lobogó fáklyákat, szemben a sötétséget árasztó papírözönnel. Az újságírók tehát ezt tartják maguk előtt mindig a nagy püspök hagyatékaként, így vágjanak neki a múlt századokban megszentelt hagyományaival a pártoskodást okosan és józanul kikerülő keskeny kis ösvényeknek. Ahol csak a kiválasztottak szoktak járni az igazság felemelő szolgálatában. Őket nem éri soha Kannás Alajos szemrehányása: A Mondhatatlant akartad kizengni, S nem mondtad el ezt sem, mi mondható.” A katolikus betű szerelmesei nem fordíthatnak hátat a felsorakozó, nagy feladatoknak! Erre nem jogosít fel a kényel­mes élet, vagy a rosszul értelmezett önszeretet. A modern élet hűvös józansága . . . Aki egyszer az eke szarvára tette kezét, annak nincsen többé nyugodalma és nem lehet visszatérése az útról. Pusztító veszedelmek szennyes, hétköznapi áradataiban, a szellemek bús összecsapásában egyszerre két lábbal kell meg­állni a földön is, ahová az isteni Gondviselés állította az embert az eszme szolgálatára, elmozdíthatatlanul. Mert éhesek a lelkek a dalra és koldus sorsra kárhoztatva a világosság, a hajnal felé igazodnak a sötétben tapogatózva, így érti meg a költőt most már: ‘ Tiéd a szó, a gondolat, hát zengd ki, mert dal nélkül a korok koldusok." Arany János nehéz tusakodások éjszakái után ezért kiált fel igy: írjak? Ne írjak?.. . Egy Isten csapás. Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás. Mert kinek arcza van és háta ép. Ily had közé bizony átállva lép, Kivált, ha nincs méltó fegyvere . . .” A katolikus sajtó hónapjában úgy érezzük, hogy sokszor fegyvertelenül állunk a támadókkal szemben. Magyar írók és katolikus költők! Nyúljatok bele örökségetek tarisznyájába és keressétek meg az ősi kincset. Ott majd vigasztalást találtok minden bizonnyal azokra a sebekre, amit meggondolatlanul és ostobán osztogatnak önmaguk vélt fényes trónusáról a téved­hetetlen óriások. Meg kell látnunk a ránk leselkedő végzetet, de nem sza­bad kétségbeesnünk. A pompeji őrhöz hasonlóan ne fussunk el a lezúduló vörös láva elől, még ha halálos veszedelemmel nézünk is szembe. Nyitott szemmel figyeljük a végzetes jelenségek vi­harfellegeit. A tragédia sok mindent elsöpört már házunk tájé­káról, minket is magával sodort a szökő­ár. A nyáj ilyenkor szokott kétségbeesésében a pásztor után kapni. És belekapnak a lelket sugárzó, nyomtatott lapokba. Eszterhás István ezt a gondolatot vetíti elénk egy jubileumra írt cikkében: “A mai történelmi válságban, amelyben nagy népek pusztulnak el és kis népek válhatnak nagy nemzetté, valóban minden papnak egy kissé újságírónak is kell lennie. Hiszen az emberi közlekedés eszközeinek forradalmi fejlődése a mai embert a világ minden, eseményének részesévé tette... és a jópásztornak, aki meg akarja óvni a maga nyáját attól, hogy a zuhatagszerűen rá­­omló események között eltévedjen, hétről-hétre újságírónak is kell lennie, hogy magyarázni tudja az események ránk törő jó és rossz szándékát.” Az újságíróra, a lelkipásztorra és a hívőre egyaránt köte­lező tehát ez a hűséges szolgálat. Az új eszmék forradalmisága, az új Krisztust, az elnyomottak Krisztusát zengő költők börtö­nökben és szabad földön a keresztre néznek és böjti időknek megfelelően onnan várják a feltámadást, a sírba fektetett eszme és betű új diadalát. Beteg kor próbái közt a megboldogult (Folytatása a harmadik oldalon.) !

Next