Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1962 (69. évfolyam, 11-51. szám)

1962-12-16 / 49. szám

1962 december' 16. Keresünk CLEVELANDBAN. HÁZI- ÉS KERTI MUNKÁRA alkalmas egyéneket és szakácsnőket, állandó, vagy „part-time” alkalmazásra. Jobb házakhoz. Érdeklődők jelentkezzenek! WO 1-6063 telefonszámon. GYÓGYSZERSZÁLLÍTÁS EURÓPÁBA ÚJ OLCSÓ ARAKI Minden gyógyszert receptre vagy recept nélkül garancia mellett repülővel szállítunk. Gyógyszerekhez magyar nyelvű utasítást mellékelünk. Zoltán Reichman Inc. 152t> First Ave., New York 21, N.Y • Telephonét TR 9-3980. • MMMMHIMtfMMMMMMKIIMMtMglgMgHHn SCHANDL GYULA ARANYMŰVES és VÉSNÖKMESTER címeres­ gyűrük, arany-ezüst ékszerek és javítások 8340 Memphis Avc., Cleveland 9, Ohio. Tel. 741-0418 PÁRTOLJA HIRDETŐINKET! Jubileumi piarista A Magyar Piarista Diákszö­vetség jelenti, hogy New York­ban, 1962 december 16.-án va­sárnap a Szent István Egyház­­község (414 East 82nd Street, a First és York Ave. között) templomában és Fehértermé­ben tartja meg tíz éves jubi­leumi kongresszusát, melynek rendje a következő: 10 órakor ünnepi nagymise, P. Dr. Bátori József Sch. P. rendi önök celebrálásában. Nagymise közben szentbeszé­det mond: P. Máriaföldi Lu­kács, OFM, piarista öregdiák. Nagymise után kb. 11 óra 15 perckor kezdődik a kongresz­­szus világi része, melynek tárgysorozata a következő: 1. Elnöki megnyitó beszéd. Elmondja Prof. Pulvári Károly, elnök. 2. a Generális Atya üzene­te. Felolvassa Dr. Szily Lász­ló, alelnök. 3. Főtitkári jelentés. El­mondja Dr. Telegdy György, főtitkár. 4. Ünnepi beszéd. Elmondja P. Dr. Bátori József, Sch. P., nv. alelnök. 5. Jubileumi vers. Irta és el­mondja Flórián Tibor választ­mányi tag. 6. Honfitársainkhoz szól: Dr. Eckhardt Tibor, díszelnök, kongresszus. 7. A Számvizsgáló Bizottság jelentése. Elmondja Bod Pál számvizsgáló. 8. Indítványok. 9. Himnusz. Indítványt a Diákszövetség minden rendes és pártoló tagja tehet s ezt a Diákszövetség New-yorki címére, a kongresz­­szus előtt írásban kell eljuttat­ni. A kongresszus világi részén kizárólag a Diákszövetség ren­des és pártoló tagjai, valamint hozzátartozóik és a meghívott vendégek vehetnek részt. Sza­vazati jogukat csak a rendes tagok (öregdiákok) gyakorol­hatják. A kongresszus után, délután 1.15 perckor a Fehér Terem melletti kis­teremben közös ebéd lesz, amelyre december 8-ig kell jelentkezni a Diákszö­vetség főtitkáránál. Kérjük öregdiáktársainkat, pártolótagjainkat, hogy ezen a bensőséges jubileumi találko­zón hozzátartozóikkal együtt, minél nagyobb számban jelen­jenek meg. A Diákszövetség tagjai részére a Szent István templom jobboldali részében, elkülönített helyeket biztosí­tunk. A meghívót Prof. Pulvári Károly, elnök: Dr. Telegdy AZ OLT­ÁRI SZENT­SÉG A SZERTARTÁSOK KERETÉBEN. A II. vatikáni egyetemes zsinat liturgiai vita­tervezetének 2. fejezete az Oltáriszentség külső, nyilvános tiszteletét tárgyalja. E fejezet címe: “Az Oltáriszentség titka.” Magában foglalja a történeti tényt: az Úr Jézus alapította az utolsó vacsorán, meghagyta apostolainak, hogy újítsák és minden­kori utódaik által újíttassák meg e húsvéti áldo­zatot, egészen a világ végéig, hogy megmaradjon az Egyház számára mint az egység, kegyelet és di­cséret örök záloga. Október 30.-án tárgyalta a hittitok szertartás­beli vonatkozásait a 10. általános munkaülés. Min­den felszólaló megegyezett abban, hogy az eucha­risztikus áldozatban a híveknek cselekvőleg kell részt venniök a pappal együtt, Istennek hálát ad­va minden kapott jótéteményért és Neki felajánlva magukat a szeplőtelen ostya mellett. Ehhez azon­ban szükséges, hogy a hívek értsék a szentmise lé­nyegét, és ismerjék minden apró rítus, szertartás jelentőségét. A felszólalók közül néhányan bővebb szöve­get, hosszabb olvasmányt kívántak a Szentírásból a mise alatt; mások a két szín, vagyis az ostya és kehely révén történő áldozást ajánlották; ismét mások a papok közös szentmise mondásáról adták elő véleményüket. E “koncelebráció” tekintetében utaltak a nyugati Egyházban mindmáig fennálló szokásra a pap- és püspökszentelés alkalmával. Az okt. 30.-i ülésen 2.257 zsinati atya vett részt, és a felszólalók között 7 bíboros, valamint 16 érsek, püspök, szerzetes főelöljáró volt. Mint érde­kességet, megemlítem, hogy minden zsinati atyá­nak két sorozat­os vatikáni bélyeget adtak a zsi­nattartás kapcsán: egyet bélyegezetlenül, a mási­kat lebélyegezve. Az okt. 11-i­ ülésen tetszésre talált a terv, hogy a szentmisékben mintegy sorba kell venni az egész Szentírást, hogy pótolhatatlan forrásává váljék a szentbeszédeknek. Sőt, többen a felszólalók közül azt tanácsolták, hogy előírásnak kellene szabályoz­nia minden szentmisében a homilia megtartását, amely nem más, mint a napi szentírási szöveghez fűzött tudományos fejtegetés, hogy ez is szerves része legyen a liturgiának. A mise tanító része ugyanis, az úgynevezett “missa didactica”, nem másodlagos szerepű, hanem nagyon is lényeges eleme az áldozatnak, annak szükségszerű előké­szítése. Az ülésen szóba került a misehallgatás köte­lezettségének hangoztatása a hívek előtt. Szerin­tem igen szükséges volt annak megemlítése is, hogy a hívekkel közösen, fennhangon mondott mi­sén lehetővé kell tenni a csendben imádkozást egyes hívők számára, akik nem képesek az előbbi módon elmélyülve imádkozni. Két bíboros és 23 főpásztor beszélt ezen az ülé­sen a zsinati atyák közül, akik összesen 2.230-an voltak. Az ülés 12.20-kor fejeződött be. Távozásuk előtt azonban kiosztották még közöttük a pápa Őszentsége ezüstérmét, amely “camauro”-val, pré­mes téli sapkával ábrázolja, az érem egyik oldalán avval a jelenettel, hogy megölel egy palástos püs­pököt, a másik oldalon evvel a felírással: “Una Sancta Catholica et Apostolica”. Az érem alkotó művésze: Manzu. NÉGYNAPOS SZÜNET A ZSINAT ALATT. Minden szentnek közös ünnepén, november elsején, a Szentatya áldást adott a téren egybe­­­gyűlt óriási hivő seregnek, szokás szerint, dolgo­zószobája ablakából. Nov. 2.-án reggel, Halottak napján, magán­­személyként lement a Szent Péter bazilika altemp­lomába (“Sacre Grotte”), hogy lerójja kegyeletét VI. elhunyt elődjei sírjánál. Majd átment a S. Maria in Camposanto temetőjébe, amely a bazilika tő­­szomszédságában van. Végül meglátogatta a va­tikáni Szent Anna plébániatemplomot, ahol az ol­tártól a hívekkel együtt elmondta a “De profundis” zsoltárt. Temető- és templomlátogatásai után visz­­szatért palotájába. A L’OSSERVATORE ROMANO szombaton, nov. 3.-án délután megjelent, de (mint mindig) már másnapra keltezett ünnepi száma első oldalon hozta XXIII. János pápa sajátkezűs­g aláírt fény­képét 1962.XLI.-i kelettel, megkoronázásának ne­gyedik évfordulójára. A mosolygós pápakép bal és jobb oldalán a Vatikán félhivatalos lapjának igazgatója, Raimondo Manzini írt vezércikket. Mindjárt idézi dicsőségesen uralkodó Szentatyánk­nak, a “zsinati pápának” október 11.-i kijelentését, hogy az egyetemes zsinat újra bebizonyítja “az Egyház tanítói hivatalának folytonosságát és azt a mi időnk minden emberének különleges módon is­mét feltárja”. Sajátságos kifejezése János pápának, ami szintén az Egyház szerepét jelenti az emberi­ség történelmében: “A béke zörget az ajtón!” A pápa, minden pillanatban készen az Evan­gélium hirdetésére és fejtegetésére az ő szelíd, be­hízelgő modorában, nem pusztán elméleti igazsá­gokat hirdet, hanem hozzáférhetőkké, megvalósít­­hatókká is teszi az örök isteni igazságokat minden ember, minden nép számára. Azaz, XXIII. János pápa, amíg egyrészt orvosságot nyújt a beteg em­beriségnek, egyúttal képessé teszi arra, hogy az orvosságot használja is, ne csak megcsodálja... Föltétlenül szem előtt kell tartani a pápának mindenkit egyaránt szerető atyai lelkületét, amely mondatta vele: “A pápa, — bármit mondjanak vagy állítsanak azok, akik nem akarják megér­teni —, összefoglalja mindazt, amit elődei végbe­vittek és mindazt, amit utódai majd megtesznek: minden léleknek és minden nemzetnek egyetemes atyaságát, a megrendíthetetlen hűséget a mi Urunk Jézus Krisztushoz, aki szelíd és alázatos szivű volt, és forrása minden megbocsátásnak, testvériségnek és a békének.” A pápát, valóságot látó, bizakodó és derűs lel­­külete “nyitott kapujává” tette minden emberi haladásnak a hit falai között. Benne hiába vártak “államférfit, tudóst, társadalomszervezőt, vagy olyas­valakit, akinek felfogása minden korunkbeli haladásnak kivétel nélkül nyitva áll . . .”, amint ő maga figyelmeztette hallgatóit koronázása napján. Nem. “A központi érték a Jó Pásztor buzgósága, készen minden nemes és egyenes tettre, amely egyúttal állhatatos is a legnagyobb áldozatkészsé­gig.” Ez János pápának az ereje: “a nagymértékű szelídség és alázatosság”, hogy megnyerje vele az embereket az Evangéliumnak és így üdvözítse őket. XXIII. János pápaságának méltatásánál talán a legmegkapóbb Manzini utalása a Szentatyának azon kijelentésére, hogy az irányt vesztett, lelki levertségben szenvedő embereknek “inkább az Egyház tanításának erejét megmutatva, mint kár­­hoztatással kell segítségére sietni.” Ezért “Krisz­tus Jegyese előszeretettel alkalmazza az irgalmas­ság gyógyírját.” A L’OSSERVATORE ROMANO igazgatója, Raimondo Manzini, így összegezi János pápa ural­kodását: “Szent Péter székének meg nem szűnő tanítói hivatalával bölcsen kormányozni, és a mi korunk várakozásának és gondterhes reményke­désének időszerűen megfelelni. ..” A PÁPA MEGKORONÁZÁSÁNAK NEGYEDIK ÉVFORDULÓJA. November 4.-én, vasárnapi napon, töltötte be pápaságának negyedik évét Krisztus földi Helytar­tója, az Egyház látható feje, XXIII. János pápa. A Szent Péter bazilikában, jelenlétében, ün­nepélyes főpapi mise volt, amelyet különleges en­gedély alapján ambrózián rítusban mutatott be Montini bíboros, milánói érsek; ő volt ugyanis az első, akit XXIII. János pápa bíbornokká kineve­zett. A Szentatya tíz óra előtt érkezett a bazilikába a Szent Márta kapun át; a bazilika főpapja, Ma­­rella bíboros fogadta a vatikáni káptalan élén. Szent Simon és Szent Judás Tádé apostol bal ke­reszthajójában, a központi Szent József oltárnál (amely alatt éppen a fenntemlített apostolok nyugszanak) magára vette a palástot és a hármas koronát, majd hordozható trónszékére ült és kö­vetve a bíborosok meg a pápai udvar menetét, a Confessio alatti trónjához vonult. Ugyanekkor Montini bíboros, papi segédletével megindult a Szent József oltártól, hogy elénekelje a főpapi mi­sét. A zsinati atyák kóruskápolna előtti emelvé­nyéről figyeltem végig a szokatlan szertartást, az erre az alkalomra kiadott puhakötésű vékony mi­sekönyvből, “MISSA RITU AMBROSIANO IN FESTIVITATE S. CAROLI”, amely tartalmazza a teljes szöveget az ünnepre, a hozzátartozó grego­rián dallammal. A díszkiadás, fejlécén a nem min­dennapi kelettel: “CONCILIUM OECUMENICUM VATICANUM SECUNDUM”, sokáig tartó emlék lesz a zsinati atyáknak és a szerencsés hozzáju­tóknak. A szertartás ezekkel a szavakkal kezdődik: “Pax in caelo, pax in terra, pax in omni populo, pax sacerdotibus ecclesiarum Dei.” Béke az égben, béke a földön, béke minden nép körében, béke Isten gyülekezetei papságának. A 12-szeres Kyrie eleison után felcsendült az “Ecce sacerdos magnus”, mindez azonban bevezetésképpen. Maga a szentmise a lépcsőimával vette kezdetét, amely­ben azonban nem szerepel a 42. zsoltár. A három­szoros Kyrie eleisont a Gloria megelőzte. A népért és pápáért mondott könyörgés után kettős lecke következett, ezután pedig az evangélium. A Szentatya latinul kezdte meg homiliáját, “integro Latino sermone”, amelyet minden egy­házfő használ, amikor a Szentszékkel érintkezik, és amelyet a most folyó egyetemes zsinat is hiva­talos nyelvéül választott. Hivatkozva arra, hogy a jelen ünnepi szertartás nem tartozik a szorosan vett zsinati rendbe, és a zsinati atyákon kívül igen sok olasz hivő, elsősorban római van jelen, elég­ségesnek tartja a bevezetést latinul mondani, hogy azután olaszul folytassa azok számára, akik benne megyés főpásztorukat és atyjukat tisztelik. Borromei Sz. Károly érdemeit emlegetve, a pápa felidézte két nagy elődje, XIII. Gergely és XIV. Benedek dicséretét, amelyben a neves egy­házfőnek része volt. — Nem tudom, nem tévedek-e, de úgy tűnik nekem, hogy János pápának a kis és nagy eseményekre egyaránt kiterjedő figyelme, nem kevésbé ritka lélekismerete és az emberi ter­mészet fogyatékosságaival szembeni finom megér­tése késztette arra, hogy — talán éppen a közel­múlt egyik zsinati esetére célozva szó szerint ismer­tessen egy felemás latin-olasz mondatot, amit Al­­ciati bíboros irt 1575 okt. 27.-én Borromei Sz. Ká­­rolynak, XIII. Gergely pápa nevében megdicsérve, hogy a milánói egyházmegyei zsinaton olyan szé­pen beszélt latinul kétszer is, “in tanto consesso de rebus gravibus abbia orato latinamente ...” Tizennegyedik Benedek pápa a püspökök pél­dájának és ragyogó fényességének nevezte Borro­mei Sz. Károlyt, és kívánta, hogy ez a két erény, az egyéni életszentség és a jó kormányzás legyen minden püspök legszebb ékessége. Latin beszéde végén a Szentatya megismételte az ambrózián rí­tus bevezető szavait: “Pax in caelo, pax in terra, pax in omni populo, pax sacerdotibus ecclesiarum Dei.” Olaszul folytatva, örömmel állapította meg, hogy B. Sz. Károly ünnepét még sohasem ülték meg akkora fénnyel, mint most, amikor a zsinatra, az “opus magnum” alkalmából összejött püspökök az egész katolikus világot képviselik, és jelenlétük­kel az ünnepet “a múltban még soha felül nem múlt, de a jövőben is csak igen nehezen felülmúl­ható eseménnyé” avatták. Két nagy igazság megcsillogtatásával zárta beszédét a Szentatya az ambrózián mise evangé­liuma után: “Nagyon természetes, hogy az új idők és új körülmények ugyanannak a tannak külön­böző külső megnyilvánulási módozatait és más mezbe öltöztetését sugallják, de az eleven lényeg mindig az evangéliumi és apostoli igazság tiszta­sága, amelynek teljesen megfelel az Anyaszentegy­­ház tanítása, gyakran megengedve magának ez alapelv nyereséggel járó alkalmazását: “ars una­ species miile”, főleg, amikor a lelkek üdvéről van szó.” A másik: “Mily képek, milyen gyöngédség és mekkora aggodalom a jó pásztor lelkében, aki ke­resi a kapcsolatot az egyes lelkekkel, hogy behatol­jon a keresztény világosság a társadalmi életbe!” Túl Szent János evangéliumának általános érvé­nyű szavain, ez a felkiáltás különösen ráillik a mi Szentatyánkra, akinek “alázatos szolgálata az Úr előtt” az örökös tanításban, jóra figyelmeztetés­ben, megértésben, serkentésben áll, kivétel nélkül: mindenki javára. (Tudom, kedves Olvasóim, nehéz lépést tartani a zsinati tárgyalások anyagával, mert szeretett lapjuk hetente csak egyszer jelenik meg, tehát sűríteni kellene a tudósításaimat, amint erre kért is Főtisztelendő P. Takács Gábor, de viszont még nehezebb lenne a zsi­nati üléseket teljesen elvágva a zsinat alatt történtek­től, a maguk tudományos elszigeteltségében ismertet­ni, amikor nyilvánvaló, hogy a zsinat sem más, mint a pápa legfőbb tanácsadó testülete, a pápának áldásos munkaközössége. Nemcsak illik tehát, hanem föltétle­nül szükséges is foglalkoznunk avval, ami a zsinati atyák életében hivatalosan végbemegy, annál is in­kább, mert jelenlétük a Szentatya számára igen fon­tos és nagyon kedves; a pápa Őszentségének atyai sze­­retete és tanítói munkája pedig a világzsinat atyáinak lelki erőt és eligazítást jelent. Ami szerény közleményeimet illeti, folytathatnám nyugodtan az első zsinati ülésszak befejezése után is, a téli hónapokban, — ha egyáltalán számolhatok ked­ves Olvasóim becses igényével! — sorra véve azokat a magánjegyzeteket, amelyek most bátran elhagyha­tók, de amelyek nagyban hozzájárulnak majd az álta­lános zsinati hangulat megfestéséhez.) Ennek előrebocsátása után, nov. 4.-ének tör­ténetéhez hozzáfűzöm még, hogy XXIII. János pápa a délután folyamán meglátogatta Borromei Sz. Károly és Sz. Ambrus templomát Rómában (most már ki kell emelni azt is, hogy hol, mióta Itália számos városában járt az utóbbi esztendők­ben.) Itt őrzik a szentnek szívét, és itt szentelték püspökké 1925-ben Monsignore Roncallit, szere­tett Szentatyánkat. Mielőtt a templomhoz ért vol­na, betért az Apostoli Kamara palotájába, hogy meglátogassa római egyházmegyei helynökét, Mi­­cara bíborost, aki gyengélkedése miatt nem vehe­tett részt a reggeli szentmisén, és levélben köszön­tötte a maga és Róma nevében a koronázási év­fordulót ünneplő pápát. (Folytatjuk.) A II. VATIKÁNI ZSINAT HELYSZÍNÉN. Irta: P. RÁKOS RAJMUND, DR. O.F.M. CONN. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA György, főtitkár; P. Dr. Bátori József Sch. P­. alelnök írták alá. KOMMUNISTA NYELVÖLTÖGETÉS RÓMÁBAN. Az olaszországi kommunis­ta párt kongresszusán egy kí­nai kommunista delegáció is résztvesz, de megjelent ott Kruscsev elsőszámú segédje, Frol R. Kozlov is. Kozlov az első szovjet vezető, aki a ku­bai visszavonulás után szem­bekerült külföldön a pekingi kommunista vezetőkkel. A találkozót az tette érdekessé különösen a szabad, világ megfigyelői szempontjából, hogy a pekingi Vörös Zászló című lap éles támadást inté­zett Kruscsev ellen. Egy to­kiói jelentés számolt be arról, hogy a pekingi lap vezér­cikkében a modern revizio­nistákat egyszerűen és álta­lában gyáváknak nevezte, akik túlbecsülik az amerikai katonai erőt. Kozlov Rómában elsősor­ban is megtámadta Kínát, mert, amint mondotta, az India elleni támadással gon­dolkodóba ejtette a békesze­rető embereket. Akik nem követik a Szovjetuniót, mon­dotta, azok kalandkeresők és semmi közük a marxizmus­hoz. Kozlov kijelentette azt is, hogy véleményük szerint a kommunizmus háború nél­kül is győzni fog. De azonnal hozzátette azt is, hogy ne tartsák a Szovjetuniót béke­­bolondnak, mert a Szovjet­unió a legmodernebb fegyve­rekkel rendelkezik. És hogy háború lesz-e, vagy béke azt nem azok a hangoskodó és haszontalan frázisok fogják eldönteni, amelyeket Albánia vezetői hangoztatnak. Albá­nia, panaszolta Kozlov, sok­kal erősebb vádakat hangoz­tat a Szovjetunió ellen, mint maguk az antikommunisták. HA ÁLMOS, TÉRJEN ÁT DIÉTÁRA. Angliában a nyár folyamán elterjedt a narkolepszia, a kóros aluszékonyság. London­ban 9700 ilyen beteg szorult orvosi kezelésre, míg régebben ez a kór a ritkaságok közé tarto­zott. Az e betegségben szenve­dőkön naponta többször ellen­állhatatlan alvási kényszer vesz erőt. A narkolepsziás álomból való ébresztés gyakran hiszté­rikus rohamot okozott. A be­tegség majdnem minden eset­ben a tú­ltáplált embereken mu­tatkozott. Az orvosok e baj leküzdésére diétát, olykor két­­három heti nyerskosztot ren­deltek. 3, Gidai ­ SZEREZZEN ÖRÖMET KARÁCSONYRA MAGYARORSZÁGI HOZZÁTARTOZÓINAK! KÜLDJÖN AZ INT­EK­ NATIONAL AGENCY SERVICEN ,.. KERESZTÜL! KÉRJE ingyenes, 16 oldalas, képes árjegyzékünket TÖBBSZÁZ ÁRUCIKKBŐL, kb. 40 CSOMAGBÓL választhatja a legelőnyösebb segítési lehetőséget magyarországi hozzátartozóinak. I K­K­A - PÉNZÁTUTALÁS vámmentes küldemények, szabad választás, TÜZELŐANYAG, stb. D­E A déligyümölcs, élelmiszer, húscsomagok, gyermekjátékok nagy választékban, GYÓGYSZEREK a világ minden részébe legolcsóbban és leggyorsabban, KÖZJEGYZŐSÉG Fordítások, hitelesítések, útlevelek, vízumok intézése, repülő- és hajójegyek részletre is, SZALONCUKOR szállítása Kanadába és Amerikába. — Kérje árjegyzékünket.

Next