Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1962 (69. évfolyam, 11-51. szám)

1962-11-18 / 45. szám

CATHOLIC HUNGARIANS’ SUNDAY KÖNYV OSZTÁLY A — BOOK DEPARTMENT 1739 Mahoning Avenue, Youngstown 9, Ohio. Telefon: 799-2600 ÚJABBAN ÉRKEZETT KÖNYVEINK: A Magyar Ház Szakácskönyve (Magyar Ház, Brüsszel, 1962, 206 old.) ...... $2.80 Balanyi György: Assisi Szent Ferenc (ant.) (Szent István Társ., Bp., 1927, 479 old.) ...... $4.95 Balanyi György: Szent István (ant.) (Magy. Szemle Társ., Bpest, 1938, 80 old.) .... $ 1.00 Dénes Gizella: Asszonyok a hegyek között (ant.) (Singer és Wolfner, Bpest, 1934, 238 old.) $ 2.50 Dénes Gizella: Eliza tündöklése (ant.) (Révai, Bpest, é.n., 224 old.) .......................... $2.25 Dénes Gizella: Tavaszi bazavetés (ant.) (Singer és Wolfner, Bpest, 1938, 224 old.) $2.50 Fényes-Tóth Olga: Nők a szovjet börtönében (Mikes K. Kör, München, 1959, 207 old.) ... $3.00 Giovanni Rosadi: Jézus pőre (ant.) (Révai, Bpest. 1926, 380 old.) .......................... $4.50 Gulácsy Irén: Hamueső (ant.) (Singer és Wolfner, Bpest, 1932, 207 old.) $3.50 Gulácsy Irén: Ragyogó Kovács István (ant.) (Singer és Wolfner, Bpest­, 1929, 246 old.) .... $ 2.95 Gulácsy Irén: Tegnap és régmúlt (ant.) (Singer és Wolfner, Bpest., 1939., 238 old.) $ 2.75 Gulácsy Irén: Történelmi miniatűrök (ant.) (Singer és Wolfner, Bpest., é.n. 96 old.) ........ $ 2.75 Gundel, Károly: Hungarian Cookery Book (illustr.) (Corvina, Bpest., 1958., 114p.) ........................ $2.50 Kaposy József: Assisi Sz. Ferenc virágos kertje (ant.) (Athenaeum, Bpest, é.n., 446 old.) ................. $6.00 Kenesei F. László: Járhatatlan utakon (Kanadai Magyarság, Toronto, é.n., 183 old.) $2.00 Kogutowicz Károly: Dunántúl és Kisalföld I-II (ant.) (Szeged, 1930, 298 és 352 old.) ................... $16.50 Kur Géza: Etruszk-magyar nyelvrokonság (Fáklya, USA., 1962, 38 old.) .......................... $1.00 Lökkös Antal: A csempész. Novellák. (Kát. Szemle, Róma, 1962, 109 old.) ................. $ 1.75 Michener A. James: Az andaui hid (Danubio, Argentina, 1957, 318 old.) ............ $3.80 Vaszary Gábor: A szőkékkel mindig baj van (Greif, München, 1960, 319 old.) ................... $3.90 Zsigray Julianna: A római százados (ant.) (Singer és Wolfner, Bpest­, 1939, 400 old.) .... $ 3.95 Zsigray Julianna: Egy férfi — Két nő (ant.) (Singer és Wolfner, Bpest, 1937, 231 old.) .... $2.75 Zsigray Julianna: Májusi eső (ant.) (Uj Idők, Bpest, 1947, 336 old.) ...................... $3.25 Zsigray Julianna: Visszhang (ant.) (Uj Idők, Bpest­, 1945, 277 old.) ...................... $3.50 FIGYELEM! Mivel az (ant.)-al jelzett könyvek legtöbbje csak egy példányban van raktáron, így szeretettel kérjük igen tisztelt Rendelőinket, szíveskedjenek a kívánt könyvön kívül egy-két másik könyvet is megjelölni, hogyha a meg­rendeltek közül időközben valamelyik kifogyott volna, azt másik könyvvel pótolhassuk. A fenti könyvek csak kis, része a Könyvosztályunkon kapható könyvek­nek. Helyszűke miatt nem tudjuk összes könyveinket felsorolni. Rendelés előtt tehát kérje legújabb könyvjegyzékünket. CHBiaBHiaiaiaiaiaMsiiaiaiaiaiaiaBiiaaaBiiHHiaiaMiiHiiisiHiasiKisiHiaHHiKiBisi® Fáklyás mementót rendeztek a clevelandi magyar egyetemi hallgatók november 3-án. A magyar szabadságharc vérbefojtásának hatodik év­fordulóját megelőző este, november 3-án a hatalmas világ­város, Cleveland központi terén, a Public Square-n meg­rendítő látvány vonta magára a figyelmet. A MAGYAR EGYETEMI ÉS FŐISKOLAI HALLGATÓK EGYLETES SZÖVETSÉGÉNEK CLEVELANDI CSOPORTJA a szabad­ságharcos szervezetek bekapcsolásával fáklyás mementót rendezett a Public Squaren álló amerikai hősi emlékmű előtt. A rendezők ötletes szerkesztéssel számos fáklyát ké­szítettek, a fáklya­tartásra jelentkező magyarok között ki­osztották és a fáklyatartókat a hősi emlékmű komor, sö­téten felemelkedő épülete előtt sorakoztatták fel a lángoló fáklyákkal. A nagy tó fölé boruló alkonyatban gyászos és haragvó tüzekként lobogtak a fáklyák és habár ebben az időben bonyolódik le a hatalmas metropolis rohanó, legna­gyobb forgalma, mindenki megállt, hogy a fáklyás me­mento mondanivalójáról tájékozódjék. A hősi emlékművet körülvevő és a járdát szegélyező kerítéshez hatalmas táblákat támasztottak a rendezők, a­­melyeken a magyar szabadságharc vérbefojtására, a ma­gyar nép azóta is folytatódó vértanúságára és a magyar szabadságharc ma már oly világosan érthető üzenetére em­lékeztették Cleveland város polgárait. A fáklyát tartó magyarok között a clevelandi magyar­ság szinte minden csoportja és korosztálya képviselve volt, öregek magyarok és fiatal cserkészek egyformán kivették részüket a fáklyás mementóból. Az utcákon hullámzó kö­zönség között cserkészgyermekek siklottak magasra emelt fáklyával, és minden fáklyatartó cserkészt egy-egy hatal­mas plakát követel, amelyet egy másik magyar cserkész emelt magasra. : . ■ Ugyanakkor a rendes utcai forgalomban a szabadság­­harc kilyukasztott zászlóját magasan tartó gépkocsi ha­ladt, amely a hősi emlékmű körül keringve figyelmeztette az esti, hazatérő tömeget, hogy a fáklyás mementó milyen évfordulót idéz emlékezetükbe. A Public Square lassan kiürült, az este éjszakára vál­tott az egyetemi hallgatók, leányok és fiuk benzines ron­gyot vettek a kézbe,­­ nem azért, amiért 56-ban, hanem, hogy a fáklyákról lecsepegő szurkot az emlékmű lépcsőiről és terraszáról lemossák. Nehéz munka volt. Ekkor hang­zott el ez a megjegyzés: ",1 “De a pesti utcák köveiről semmivel sem moshatják le a vért!” ^v--; .-■ A LINCOLN OKMÁNYOK A BUDAPESTI ORSZÁGOS LEVÉLTÁRBAN. Budapesten, az Országos Le­véltárban Lincoln sajátkezű aláírásával ellátott fontos ok­mányokat találtak. Az okmá­nyokat Asbóth Sándor altá­bornagy hátrahagyott iratai között találták meg. Asbóth az 1848-as magyar szabadság­­harcban mint mérnökkari ezre­des, majd mint Kossuth Lajos segédtisztje vett részt. Kos­suthtal emigrált Amerikába, New York város tanácsa meg­bízásából elkészítette a város rendezési tervét. 1861-ben részt vett a polgárháborúban az északiak oldalán, mint dandár­­parancsnok, majd hadosztály­­parancsnok. A polgárháború után az Egyesült Államok ar­gentínai követe lett. Asbóth hátrahagyott iratai a magyar szabadságharc emigránsainak az amerikai polgárháborúban betöltött szerepéről közölnek újabb adatokat. Ballada a forró patakok völgyéből. Irta: NEHÉZ FERENC AZ 1851-IK ÉV közepetáján a san­ diegoi járás sheriffjét arról értesítették a felettesei, hogy a járás­ban nem folyik be rendesen az adó. Különösen a járás területén élő indiánok azok, akik rá se hederítenek az adótörvényre. Az Agua Caliente nevű völgy indiánjai, például, egyszerűen elkergetik a hozzájuk kiszálló adó­szedőket, sőt azt is megcselekszik, hogy nyilat lőnek az ijedten menekülő adószedő után. A nyíl, szerencsé­re, eddig csak az adószedő lovát találta, de ha így megy tovább, megtörténhetik, hogy nemcsak az adó nem folyik be az indiánok részéről, hanem a törvény emberei még az életüket is ottvesztik hivatásuk telje­sítése közben. “Kötelességévé tesszük tehát,” állt a sheriffnek küldött ukázban, “hogy miután az adó behajtását ille­tően erélyes segédkezet nyújtott, gondoskodjék a kiszálló adóközegek életbiztonságáról is . . A sheriff, az ukáz vétele után, nyomban hivatott egy adószedőtt. Nem sokáig kellett várnia, míg az adószedő megjelent, mert a sheriffhelyettesnek csak ki kellett szólnia az előszobába. Az előszoba tele volt már adószedővel, akik előre tudtak az ukáz tartal­máról. .— Mi után kell adót fizetniük az indiánoknak? ------kérdezte a sheriff. — Az állataik után. Tehéncsordáik vannak. A sheriff, rá se hederitve az adószedőkkel teli előszobára, lóra kapott s kivágtatott Agua Calientébe. Az indiánok főnökét, Antonio Garrát igen jól ismerte. Két évvel előbb, mikor Californiába jött Keletről, elő­ször a San Luis Rey misszióban vállalt munkát. Ott találkozott Antonio Garrával, akit a misszió ferences barátai már gyerekkorában megkereszteltek s attól­­fogva az iskolájukon tartottak. A vad, meztelen indiángyerekből képzett, művelt fiatalember lett. Mikor a sheriff megismerkedett vele, már maga is tanító volt a misszióbeli iskolán. Sokat voltak együtt, sokat beszélgettek. Antonio Garza azonban, egyik napról a másikra, eltűnt San Luis Reyből. A sheriff már San Diegoban volt s ott hallotta, hogy Antonio Garra visszament Agua Calientébe, népéhez, a kuponyó indiánokhoz s azoknak lett a főnöke. S most ott álltak egymással szemközt, a patakod­tól körülfolyt, erdőszélén elterülő indián faluban. An­tonio Garra összefonta a mellén a karjait, úgy nézte a sheriffet, szoborarccal, de égő szemekkel. ,— A kezemet nyújtottam, — mondta a sheriff, mért nem fogadtad el? — Nem baráti kéz, — felelte az indián. — Tévedsz. Az a barátság, amit San Luis Rév­ben kötöttünk, most is él bennem. — Adót akarsz te is. — Nem én akarok adót, hanem a törvény. — Kik hozták a törvényt? — Az államrend. A jog. — A jog a miénk. Az nem hozhatott törvényt ellenünk. Itt minden a mi tulajdonunk. A föld, az erdő, a legelő, a patakok. Idegenek törtek ránk s azok pusz­títják az ősi jussunkat. Egész Aqua Calientében Mister Warner az úr. Neki aratunk, neki törjük a kukoricát, neki sajtoljuk az olajat. Neki szüreteljük a szőlőt. Csak abban a patakban fürödhetünk, amit ő kijelöl a szá­munkra. Csak abban az erdőben vadászhatunk, ami­ben legkevesebb a vad. Csak azon a réten legeltethet­jük a barmainkat, amelyen legsilányabb a fű. — Úgy látom, mégis szép barmaitok vannak. — Ez az egyetlen vagyonunk maradt. A bar­maink. A teheneink. A tej. A tej, amely kifogyott már az asszonyainkból. Amellyel a gyerekeinket felnevel­hetnék. S most ezt is meg akarják szűkíteni a szá­munkra. A rablók törvénye még ezt az utolsó reményt is el akarja venni tőlünk. — A rablóknak nincs törvényük, Antonio. Az indián karjai szétpattantak a mellén. Közel lé­pett a sheriffhez, úgy sziszegte bele az arcába: — Te mondod ezt? Te, aki azt mesélted nekem, ott San Luis Reyben, hogy te is egy olyan országból jöttél, ahol a rablótörvény uralkodott? Azt mondtad, te is fellázadtál az ellen a törvény ellen. Ezért kellett menekülnöd. Aztán a néped is fellázadt, fegyvert is fogott, bizonyos Kossuth Lajos vezetésével . . . A sheriff megdermedten állt. — Menj, sheriff, — mondta neki az indián, — s mondd meg azoknak, akik küldtek, hogy ha kell, mi is fegyvert fogunk a rablótörvény ellen. A SHERIFF GONDOLATAI, mig a Warner­­lanc­ felé lovagolt, otthonjártak, Magyarországon. Futak tűnt eléje, a kicsi bácskai falu, bogárhátu házi­kóival s közepén a nagy, cserépzsindelyes kastéllyal. A házikók népe mindig bizalommal, szeretettel visel­tetett a kastély urai iránt, mert tudta, hogy azok nemcsak a kutyabőr szerint nemesek, hanem a lelkük, szivük szerint is. Az öregapja fogta magát egyszer, felment a vár­megyére s kijelentette, hogy ő is éppen úgy akar adót fizetni, mint a jobbágyai. Kinevették, mire az öregúr visszahajtatott Futakra s amit adóra szánt, kiosztotta a jobbágyai között. Az apja még ennél is továbbment. Ő már nem is szólt a vármegyének, egyszerűen földet osztott a jobbágyainak, a sajátjából. No, erre nem nevetett a vármegye. Az eset híre felfutott Bécsbe is, a királyi udvarba. Metternich herceg azonban, a ki­rály főkorifeusa, csak beleszagolt a tobákjába: — Úgy hallottam, fia van ennek a rebellis Ha­­raszthynak. — Van. — Hány éves? — Tizennyolc. — No, majd őt megokositjuk, így került Bécsbe, a királyi gárdába. Szép, daliás legény volt, remekül feszült rajta a gárdaegyenruha s még remekebbül kezelte a kardot meg a pisztolyt. Metternich örült, különösen, mikor megtudta, hogy a szép bécsi leányok s asszonyok társaságában is szíve­sen forog s minden párbajnak az első szóra örömmel áll elébe. Az egyik párbaj után, amelynek megint ő lett a győztese, nyomban ott a bécsi erdőben, lórakapott s meg sem állt, csak Pozsonyban, ahol a diéta folyt éppen. — Kossuth Lajos követ urat keresem, — mondta az “Aranyszarvas” szálloda előtt. — A követ úr az ebédlőszálában van, — felelte a portás. A szálában úgyszólván az egész diétát ott találta. Az egyik asztalnál Deák Ferenc ült, Wesselényi Mik­lóssal. A másiknál Kölcsey Ferenc, Beöthy Ödönnel. Kossuth a fiatal jurátusok társaságában volt. Szemere Bertalan, Lovassy László, Tormássy János voltak vele. — Kossuth Lajos követ úr? — lépett az asztalhoz. — Én vagyok, — állt fel Kossuth, — bár ami azt a követséget illeti, csak helyettes vagyok. Az egyik távollévő követet helyettesítem az országgyűlésben. — Uram, ön nemcsak azt a távollévő követet helyettesíti, hanem az egész, ide nem invitált Magyar­­országot. — Kicsoda ön, barátom? — Haraszthy Ágoston vagyok, Bács-Bodrogból, s azért jöttem, hogy a szolgálataimat felajánljam ön­nek . .. ÍGY KEZDŐDÖTT, — mondta magában a sheriff, miközben a Warner-ranch felé lovagolt s az otthoni képek villáztak előtte, é­s ebből lett üldöz­tetés, menekülés, ebből lett végül Amerika . . . Wisconsinban várost alapított, amelyet az ő ne­véről nevezték el: “Town Haraszthy”. Gazdag ember lett. Áruházai, gazdaságai, szállodái voltak. Hajói úsztak a felső Mississippin. Hidakat épített, amelyeken ő szedte a vámot. S egyszercsak semmije se volt. Tit­kosan, szinte a családja se tudott róla, mindenét haza­küldte, Kossuthnak, a szabadságharcra. Átjött a prérin, egy ponyvás­ szekéren. Mialatt a szekér zörgött, az ágyúszót hallotta, amely Futak kö­rül bömbölt. Felszabadultak, Joó Ádám, Szántó Sebes, Kispál Kovács Jóska, bogárhátu házikókban lakó né­pek. Nem pusztít benneteket az adó. A törvény elött is egyenlőségtek lesz. Megszűnik a jobbágysors. Beállt munkásnak San Luis Reyben, a misszió­ban. Szőlőt szemezett a barátoknak. A barátok nem értettek úgy a szőlőhöz, mint ő. Csodálták, ahogy a bort kezelte, ápolta. S az indiánok, akiket a barátok minden kultúrára igyekeztek megtanítani, a szőlőmű­velésre is, szájtátva figyelték. Mosolygott, mialatt a venyigéket ojtotta. Tudta, hogy csak átmeneti dolog az egész. Alig volt San Luis Reyben egy hónapig, az összeköttetései már megvolt­ak San Diegoban. Már jött hozzá Jesus Carvajal, hogy szőlőtermelési részvénytársaságot alapítsanak San Diego határában. Juan Bandini azzal jött, hogy mé­szárszéket létesítsenek az Old­townban. Secendino Gonzales azzal jelentkezett, hogy ő is szívesen betár­sulna abba az omnibusz-vállalatba, amelynek az öt­letét Senyor Haraszthy vetette fel. Egyik nap mosolyogva intett búcsút a szőlőtőkék­nek s elindult, hogy a szives missziós barátoknak is búcsút mondjon. Közben megint Kossuthra s Kispál Kovács Jóskáékra gondolt. Csak tartsatok ki, üzente nekik a misszió felett éppen elszálló bárányfelhőtől. S akkor kapta a hírt, hogy leverték a szabadság­­harcot otthon. Lerogyott a szőlőtőkék közé. Először sírt életében. S akkor is ez az indián volt mellette. Ez a ku­ponyó. Ez az Antonio Garza ... (Folytatjuk.)­ ­. Angol nyelvű Szabadság­ Szemináriumot rendezett a clevelandi Szabadságharcos Kör. A Szabadságharcos Tájékoz­tató Iroda kiküldött munkatársa jelenti: (Chautauqua Point, New York). A clevelandi Szabad­ságharcos Kör a szabadság­­harc e­z é­v­i évfordulójára “MEET THE YOUTH”­­címmel angol nyelvű műsorra hívta meg a New York állam­­fa é­­­i Jamestown, Mayville, Westfield és Chautauqua vá­rosok értelmiségi közönségét. Az október 28-án, Point Chau­­tauquán, a Szalay féle Loon Lodge üdülőben megtartott összejövetelen ,­85-en ,­jelentek meg a négy városból,­­ sőt a távolabbi Buffalóból is — majdnem kivétel nélkül nem magyar származású amerikai­ak: írók, újságírók, tanárok, politikusok, rádióriporterek üz­letemberek és más közéleti ve­zetők. Az összejövetel előtt a james­­towni St. John római katolikus templomban az elesett és ki­végzett szabadságharcosok lel­ki üdvéért gyászmise volt, a­­melyen a Szabadságharcos Kör tagjain kívül nagyszámú ame­rikai közönség is résztvett. A találkozó délelőtt 11 órakor kezdődött a szabadságharcról összeállított f­é­n­yképkiállítás anyagának legnagyobb részét Tollas Tibor a Nemzetőr fő­­szerkesztője juttatta el Ameri­kába a képek Svájcban történt első kiállítása után. Előtte Kelemen András (Jamestown) a budapesti ame­rikai követség volt tisztviselője a Miatyánkot énekelte el ma­gyarul. Az előadások elnöke dr. Szi­­monisz László, a Szabadság­­harcos Nemzetőr Világszövet­ség amerikai alelnöke volt, aki­nek megnyitó szavai után Ke­lemen Tibor (Jamestown) üd­vözölte a vendégeket, majd Iráti B. Géza, a Kör alelnöke tartotta meg az első előadást, “Thousand Year Old Hun­gary" címmel. Az előadó foglalkozott Ma­gyarország történelmével az első világháború befejezéséig, különösen kiemelve a szabad világ szempontjából is sze­rencsétlen trianoni békeszerző­dést, amely a Szovjetunió ke­let-európai terjeszkedéséhez ve­zetett. Dr. Szimonisz László az első világháború és a kommunista hatalomátvétel közötti korszak­ról “From Trianon To Paris” címmel tartott előadást s to­vábbi történelmi szempontokat adott az 56-os magyar forra­dalom és szabadságharc jobb megértéséhez. Dr. Löte Pál a Szabadság­­harcos Tájékoztató Iroda szer­kesztője “Revolt of the Writers” címmel ismertette a kommunizmus politikai és gaz­dasági bukásának okait, az ér­telmiség és az egyetemi ifjúság szerepét az 56-os események előkészítésében és a szabad­ságharc céljait. Ezután következett Szilágyi Pálnak, a Kör titkárának elő­adása, aki "No More Com­rade” címmel a szabadságharc­ról mint annak fegyveres részt­vevője beszélt, az események ismertetésén kívül azok részle­tes elemzését is nyújtva a mindvégig érdeklődéssel fi­gyelő közönség számára. A műsor Frank Barry, válla­lati igazgató zárószavaival ért véget, aki az előadások tanul­ságára hívta fel a hallgatóság figyelmét. A Szabadságharcos Kör ve­zetősége közli: a munkakö­zösség szívesen vállalja, hogy csatakrai műsorát amerikai kö­zönség előtt bárhol megismétli. Felhívjuk olvasóinkat, hogy a­­mennyiben ilyen értelmiségi ta­lálkozót létre tudnak hozni — akár a legkisebb városokban is — lépjenek érintkezésbe a Szabadságharcos Tájékoztató Iroda szerkesztőségével. (Cini: Dr. Pál I. Lőte, 2873 E. 112 Cleveland 4, Ohio) részletesen közölve a szervezéshez szüksé­ges adatokat. A találkozó létrejöttében és annak sikerében az előadókon kívül különös érdem illeti meg Kelemen Tibort, aki szüleivel és nem magyar származású feleségével együtt lelkes szer­vezője volt a találkozónak, to­vábbá Szalay Józsefet, aki mél­tó utóda a magyar ügyért ál­dozni tudó amerikai magyar üzletembereknek s aki szép ke­retet adott a találkozónak szál­lodájában a Loon Lodgeban. Köszönet illeti továbbá a többi szabadságharcos bajtársakat, köztük Szentes Nándort és feleségét, akik a házigazdái, il­letve háziasszonyi tisztségben segítettek a sikerhez, Fodor Endrét aki a díszebédet elké­szítette és Szendrey Tamás egyetemi hallgatót, aki magyar tárgyú angol könyvek jegyzé­két állította össze a közönség számára és a programhoz tar­tozó könyvkiállítást és ajándé­kozást vezette. CINCINNATI A MAGYAR SZABADSÁGHARCRA EMLÉKEZETT. Cincinnatiból jelentik: A cin­cinnati magyarság az MHBK. rendezésében okt. 28-án, a Xavier Egyetem Cash termé­ben emlékezett meg az 56-os szabadságharc hőseiről. Kemenes H. Mátyás,csoport­­vezető üdvözölte az igen szép számban megjelenteket és rö­vid beszédben megemlékezett a szabadságharc elesett hőseiről. Ezután Varga László sza­badságharcos, ünnepi beszédé­ben, mint hites szemtanú leírta, hogyan alakult ki az írók moz­galmából, a szabadságharc. Megemlékezett a szabadság négy napjáról és végül az orosz tankcsorda pusztításáról. A komoly, tényekkel alátá­masztott, hatásos előadás után, Kugler József bajtársunk adta elő Illés Lajos: Most vagy soha c. versét lendülettel. Ezután a Végre c. magyar filmet mutattuk be. (MHBK, tudósító.) MAGYAR FESTŐMŰVÉSZ SIKERE NÜRNBERGBEN. Szemerédy Miklós festőmű­vész, a burg-kastli magyar gim­názium tanára, Nürnberg vá­ros Konzert Halle-i művészeti pályázatának I. díját nyerte el, falképével.

Next