Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1962 (69. évfolyam, 11-51. szám)
1962-11-18 / 45. szám
CATHOLIC HUNGARIANS’ SUNDAY KÖNYV OSZTÁLY A — BOOK DEPARTMENT 1739 Mahoning Avenue, Youngstown 9, Ohio. Telefon: 799-2600 ÚJABBAN ÉRKEZETT KÖNYVEINK: A Magyar Ház Szakácskönyve (Magyar Ház, Brüsszel, 1962, 206 old.) ...... $2.80 Balanyi György: Assisi Szent Ferenc (ant.) (Szent István Társ., Bp., 1927, 479 old.) ...... $4.95 Balanyi György: Szent István (ant.) (Magy. Szemle Társ., Bpest, 1938, 80 old.) .... $ 1.00 Dénes Gizella: Asszonyok a hegyek között (ant.) (Singer és Wolfner, Bpest, 1934, 238 old.) $ 2.50 Dénes Gizella: Eliza tündöklése (ant.) (Révai, Bpest, é.n., 224 old.) .......................... $2.25 Dénes Gizella: Tavaszi bazavetés (ant.) (Singer és Wolfner, Bpest, 1938, 224 old.) $2.50 Fényes-Tóth Olga: Nők a szovjet börtönében (Mikes K. Kör, München, 1959, 207 old.) ... $3.00 Giovanni Rosadi: Jézus pőre (ant.) (Révai, Bpest. 1926, 380 old.) .......................... $4.50 Gulácsy Irén: Hamueső (ant.) (Singer és Wolfner, Bpest, 1932, 207 old.) $3.50 Gulácsy Irén: Ragyogó Kovács István (ant.) (Singer és Wolfner, Bpest, 1929, 246 old.) .... $ 2.95 Gulácsy Irén: Tegnap és régmúlt (ant.) (Singer és Wolfner, Bpest., 1939., 238 old.) $ 2.75 Gulácsy Irén: Történelmi miniatűrök (ant.) (Singer és Wolfner, Bpest., é.n. 96 old.) ........ $ 2.75 Gundel, Károly: Hungarian Cookery Book (illustr.) (Corvina, Bpest., 1958., 114p.) ........................ $2.50 Kaposy József: Assisi Sz. Ferenc virágos kertje (ant.) (Athenaeum, Bpest, é.n., 446 old.) ................. $6.00 Kenesei F. László: Járhatatlan utakon (Kanadai Magyarság, Toronto, é.n., 183 old.) $2.00 Kogutowicz Károly: Dunántúl és Kisalföld I-II (ant.) (Szeged, 1930, 298 és 352 old.) ................... $16.50 Kur Géza: Etruszk-magyar nyelvrokonság (Fáklya, USA., 1962, 38 old.) .......................... $1.00 Lökkös Antal: A csempész. Novellák. (Kát. Szemle, Róma, 1962, 109 old.) ................. $ 1.75 Michener A. James: Az andaui hid (Danubio, Argentina, 1957, 318 old.) ............ $3.80 Vaszary Gábor: A szőkékkel mindig baj van (Greif, München, 1960, 319 old.) ................... $3.90 Zsigray Julianna: A római százados (ant.) (Singer és Wolfner, Bpest, 1939, 400 old.) .... $ 3.95 Zsigray Julianna: Egy férfi — Két nő (ant.) (Singer és Wolfner, Bpest, 1937, 231 old.) .... $2.75 Zsigray Julianna: Májusi eső (ant.) (Uj Idők, Bpest, 1947, 336 old.) ...................... $3.25 Zsigray Julianna: Visszhang (ant.) (Uj Idők, Bpest, 1945, 277 old.) ...................... $3.50 FIGYELEM! Mivel az (ant.)-al jelzett könyvek legtöbbje csak egy példányban van raktáron, így szeretettel kérjük igen tisztelt Rendelőinket, szíveskedjenek a kívánt könyvön kívül egy-két másik könyvet is megjelölni, hogyha a megrendeltek közül időközben valamelyik kifogyott volna, azt másik könyvvel pótolhassuk. A fenti könyvek csak kis, része a Könyvosztályunkon kapható könyveknek. Helyszűke miatt nem tudjuk összes könyveinket felsorolni. Rendelés előtt tehát kérje legújabb könyvjegyzékünket. CHBiaBHiaiaiaiaiaMsiiaiaiaiaiaiaBiiaaaBiiHHiaiaMiiHiiisiHiasiKisiHiaHHiKiBisi® Fáklyás mementót rendeztek a clevelandi magyar egyetemi hallgatók november 3-án. A magyar szabadságharc vérbefojtásának hatodik évfordulóját megelőző este, november 3-án a hatalmas világváros, Cleveland központi terén, a Public Square-n megrendítő látvány vonta magára a figyelmet. A MAGYAR EGYETEMI ÉS FŐISKOLAI HALLGATÓK EGYLETES SZÖVETSÉGÉNEK CLEVELANDI CSOPORTJA a szabadságharcos szervezetek bekapcsolásával fáklyás mementót rendezett a Public Squaren álló amerikai hősi emlékmű előtt. A rendezők ötletes szerkesztéssel számos fáklyát készítettek, a fáklyatartásra jelentkező magyarok között kiosztották és a fáklyatartókat a hősi emlékmű komor, sötéten felemelkedő épülete előtt sorakoztatták fel a lángoló fáklyákkal. A nagy tó fölé boruló alkonyatban gyászos és haragvó tüzekként lobogtak a fáklyák és habár ebben az időben bonyolódik le a hatalmas metropolis rohanó, legnagyobb forgalma, mindenki megállt, hogy a fáklyás memento mondanivalójáról tájékozódjék. A hősi emlékművet körülvevő és a járdát szegélyező kerítéshez hatalmas táblákat támasztottak a rendezők, amelyeken a magyar szabadságharc vérbefojtására, a magyar nép azóta is folytatódó vértanúságára és a magyar szabadságharc ma már oly világosan érthető üzenetére emlékeztették Cleveland város polgárait. A fáklyát tartó magyarok között a clevelandi magyarság szinte minden csoportja és korosztálya képviselve volt, öregek magyarok és fiatal cserkészek egyformán kivették részüket a fáklyás mementóból. Az utcákon hullámzó közönség között cserkészgyermekek siklottak magasra emelt fáklyával, és minden fáklyatartó cserkészt egy-egy hatalmas plakát követel, amelyet egy másik magyar cserkész emelt magasra. : . ■ Ugyanakkor a rendes utcai forgalomban a szabadságharc kilyukasztott zászlóját magasan tartó gépkocsi haladt, amely a hősi emlékmű körül keringve figyelmeztette az esti, hazatérő tömeget, hogy a fáklyás mementó milyen évfordulót idéz emlékezetükbe. A Public Square lassan kiürült, az este éjszakára váltott az egyetemi hallgatók, leányok és fiuk benzines rongyot vettek a kézbe, nem azért, amiért 56-ban, hanem, hogy a fáklyákról lecsepegő szurkot az emlékmű lépcsőiről és terraszáról lemossák. Nehéz munka volt. Ekkor hangzott el ez a megjegyzés: ",1 “De a pesti utcák köveiről semmivel sem moshatják le a vért!” ^v--; .-■ A LINCOLN OKMÁNYOK A BUDAPESTI ORSZÁGOS LEVÉLTÁRBAN. Budapesten, az Országos Levéltárban Lincoln sajátkezű aláírásával ellátott fontos okmányokat találtak. Az okmányokat Asbóth Sándor altábornagy hátrahagyott iratai között találták meg. Asbóth az 1848-as magyar szabadságharcban mint mérnökkari ezredes, majd mint Kossuth Lajos segédtisztje vett részt. Kossuthtal emigrált Amerikába, New York város tanácsa megbízásából elkészítette a város rendezési tervét. 1861-ben részt vett a polgárháborúban az északiak oldalán, mint dandárparancsnok, majd hadosztályparancsnok. A polgárháború után az Egyesült Államok argentínai követe lett. Asbóth hátrahagyott iratai a magyar szabadságharc emigránsainak az amerikai polgárháborúban betöltött szerepéről közölnek újabb adatokat. Ballada a forró patakok völgyéből. Irta: NEHÉZ FERENC AZ 1851-IK ÉV közepetáján a san diegoi járás sheriffjét arról értesítették a felettesei, hogy a járásban nem folyik be rendesen az adó. Különösen a járás területén élő indiánok azok, akik rá se hederítenek az adótörvényre. Az Agua Caliente nevű völgy indiánjai, például, egyszerűen elkergetik a hozzájuk kiszálló adószedőket, sőt azt is megcselekszik, hogy nyilat lőnek az ijedten menekülő adószedő után. A nyíl, szerencsére, eddig csak az adószedő lovát találta, de ha így megy tovább, megtörténhetik, hogy nemcsak az adó nem folyik be az indiánok részéről, hanem a törvény emberei még az életüket is ottvesztik hivatásuk teljesítése közben. “Kötelességévé tesszük tehát,” állt a sheriffnek küldött ukázban, “hogy miután az adó behajtását illetően erélyes segédkezet nyújtott, gondoskodjék a kiszálló adóközegek életbiztonságáról is . . A sheriff, az ukáz vétele után, nyomban hivatott egy adószedőtt. Nem sokáig kellett várnia, míg az adószedő megjelent, mert a sheriffhelyettesnek csak ki kellett szólnia az előszobába. Az előszoba tele volt már adószedővel, akik előre tudtak az ukáz tartalmáról. .— Mi után kell adót fizetniük az indiánoknak? ------kérdezte a sheriff. — Az állataik után. Tehéncsordáik vannak. A sheriff, rá se hederitve az adószedőkkel teli előszobára, lóra kapott s kivágtatott Agua Calientébe. Az indiánok főnökét, Antonio Garrát igen jól ismerte. Két évvel előbb, mikor Californiába jött Keletről, először a San Luis Rey misszióban vállalt munkát. Ott találkozott Antonio Garrával, akit a misszió ferences barátai már gyerekkorában megkereszteltek s attólfogva az iskolájukon tartottak. A vad, meztelen indiángyerekből képzett, művelt fiatalember lett. Mikor a sheriff megismerkedett vele, már maga is tanító volt a misszióbeli iskolán. Sokat voltak együtt, sokat beszélgettek. Antonio Garza azonban, egyik napról a másikra, eltűnt San Luis Reyből. A sheriff már San Diegoban volt s ott hallotta, hogy Antonio Garra visszament Agua Calientébe, népéhez, a kuponyó indiánokhoz s azoknak lett a főnöke. S most ott álltak egymással szemközt, a patakodtól körülfolyt, erdőszélén elterülő indián faluban. Antonio Garra összefonta a mellén a karjait, úgy nézte a sheriffet, szoborarccal, de égő szemekkel. ,— A kezemet nyújtottam, — mondta a sheriff, mért nem fogadtad el? — Nem baráti kéz, — felelte az indián. — Tévedsz. Az a barátság, amit San Luis Révben kötöttünk, most is él bennem. — Adót akarsz te is. — Nem én akarok adót, hanem a törvény. — Kik hozták a törvényt? — Az államrend. A jog. — A jog a miénk. Az nem hozhatott törvényt ellenünk. Itt minden a mi tulajdonunk. A föld, az erdő, a legelő, a patakok. Idegenek törtek ránk s azok pusztítják az ősi jussunkat. Egész Aqua Calientében Mister Warner az úr. Neki aratunk, neki törjük a kukoricát, neki sajtoljuk az olajat. Neki szüreteljük a szőlőt. Csak abban a patakban fürödhetünk, amit ő kijelöl a számunkra. Csak abban az erdőben vadászhatunk, amiben legkevesebb a vad. Csak azon a réten legeltethetjük a barmainkat, amelyen legsilányabb a fű. — Úgy látom, mégis szép barmaitok vannak. — Ez az egyetlen vagyonunk maradt. A barmaink. A teheneink. A tej. A tej, amely kifogyott már az asszonyainkból. Amellyel a gyerekeinket felnevelhetnék. S most ezt is meg akarják szűkíteni a számunkra. A rablók törvénye még ezt az utolsó reményt is el akarja venni tőlünk. — A rablóknak nincs törvényük, Antonio. Az indián karjai szétpattantak a mellén. Közel lépett a sheriffhez, úgy sziszegte bele az arcába: — Te mondod ezt? Te, aki azt mesélted nekem, ott San Luis Reyben, hogy te is egy olyan országból jöttél, ahol a rablótörvény uralkodott? Azt mondtad, te is fellázadtál az ellen a törvény ellen. Ezért kellett menekülnöd. Aztán a néped is fellázadt, fegyvert is fogott, bizonyos Kossuth Lajos vezetésével . . . A sheriff megdermedten állt. — Menj, sheriff, — mondta neki az indián, — s mondd meg azoknak, akik küldtek, hogy ha kell, mi is fegyvert fogunk a rablótörvény ellen. A SHERIFF GONDOLATAI, mig a Warnerlanc felé lovagolt, otthonjártak, Magyarországon. Futak tűnt eléje, a kicsi bácskai falu, bogárhátu házikóival s közepén a nagy, cserépzsindelyes kastéllyal. A házikók népe mindig bizalommal, szeretettel viseltetett a kastély urai iránt, mert tudta, hogy azok nemcsak a kutyabőr szerint nemesek, hanem a lelkük, szivük szerint is. Az öregapja fogta magát egyszer, felment a vármegyére s kijelentette, hogy ő is éppen úgy akar adót fizetni, mint a jobbágyai. Kinevették, mire az öregúr visszahajtatott Futakra s amit adóra szánt, kiosztotta a jobbágyai között. Az apja még ennél is továbbment. Ő már nem is szólt a vármegyének, egyszerűen földet osztott a jobbágyainak, a sajátjából. No, erre nem nevetett a vármegye. Az eset híre felfutott Bécsbe is, a királyi udvarba. Metternich herceg azonban, a király főkorifeusa, csak beleszagolt a tobákjába: — Úgy hallottam, fia van ennek a rebellis Haraszthynak. — Van. — Hány éves? — Tizennyolc. — No, majd őt megokositjuk, így került Bécsbe, a királyi gárdába. Szép, daliás legény volt, remekül feszült rajta a gárdaegyenruha s még remekebbül kezelte a kardot meg a pisztolyt. Metternich örült, különösen, mikor megtudta, hogy a szép bécsi leányok s asszonyok társaságában is szívesen forog s minden párbajnak az első szóra örömmel áll elébe. Az egyik párbaj után, amelynek megint ő lett a győztese, nyomban ott a bécsi erdőben, lórakapott s meg sem állt, csak Pozsonyban, ahol a diéta folyt éppen. — Kossuth Lajos követ urat keresem, — mondta az “Aranyszarvas” szálloda előtt. — A követ úr az ebédlőszálában van, — felelte a portás. A szálában úgyszólván az egész diétát ott találta. Az egyik asztalnál Deák Ferenc ült, Wesselényi Miklóssal. A másiknál Kölcsey Ferenc, Beöthy Ödönnel. Kossuth a fiatal jurátusok társaságában volt. Szemere Bertalan, Lovassy László, Tormássy János voltak vele. — Kossuth Lajos követ úr? — lépett az asztalhoz. — Én vagyok, — állt fel Kossuth, — bár ami azt a követséget illeti, csak helyettes vagyok. Az egyik távollévő követet helyettesítem az országgyűlésben. — Uram, ön nemcsak azt a távollévő követet helyettesíti, hanem az egész, ide nem invitált Magyarországot. — Kicsoda ön, barátom? — Haraszthy Ágoston vagyok, Bács-Bodrogból, s azért jöttem, hogy a szolgálataimat felajánljam önnek . .. ÍGY KEZDŐDÖTT, — mondta magában a sheriff, miközben a Warner-ranch felé lovagolt s az otthoni képek villáztak előtte, és ebből lett üldöztetés, menekülés, ebből lett végül Amerika . . . Wisconsinban várost alapított, amelyet az ő nevéről nevezték el: “Town Haraszthy”. Gazdag ember lett. Áruházai, gazdaságai, szállodái voltak. Hajói úsztak a felső Mississippin. Hidakat épített, amelyeken ő szedte a vámot. S egyszercsak semmije se volt. Titkosan, szinte a családja se tudott róla, mindenét hazaküldte, Kossuthnak, a szabadságharcra. Átjött a prérin, egy ponyvás szekéren. Mialatt a szekér zörgött, az ágyúszót hallotta, amely Futak körül bömbölt. Felszabadultak, Joó Ádám, Szántó Sebes, Kispál Kovács Jóska, bogárhátu házikókban lakó népek. Nem pusztít benneteket az adó. A törvény elött is egyenlőségtek lesz. Megszűnik a jobbágysors. Beállt munkásnak San Luis Reyben, a misszióban. Szőlőt szemezett a barátoknak. A barátok nem értettek úgy a szőlőhöz, mint ő. Csodálták, ahogy a bort kezelte, ápolta. S az indiánok, akiket a barátok minden kultúrára igyekeztek megtanítani, a szőlőművelésre is, szájtátva figyelték. Mosolygott, mialatt a venyigéket ojtotta. Tudta, hogy csak átmeneti dolog az egész. Alig volt San Luis Reyben egy hónapig, az összeköttetései már megvoltak San Diegoban. Már jött hozzá Jesus Carvajal, hogy szőlőtermelési részvénytársaságot alapítsanak San Diego határában. Juan Bandini azzal jött, hogy mészárszéket létesítsenek az Oldtownban. Secendino Gonzales azzal jelentkezett, hogy ő is szívesen betársulna abba az omnibusz-vállalatba, amelynek az ötletét Senyor Haraszthy vetette fel. Egyik nap mosolyogva intett búcsút a szőlőtőkéknek s elindult, hogy a szives missziós barátoknak is búcsút mondjon. Közben megint Kossuthra s Kispál Kovács Jóskáékra gondolt. Csak tartsatok ki, üzente nekik a misszió felett éppen elszálló bárányfelhőtől. S akkor kapta a hírt, hogy leverték a szabadságharcot otthon. Lerogyott a szőlőtőkék közé. Először sírt életében. S akkor is ez az indián volt mellette. Ez a kuponyó. Ez az Antonio Garza ... (Folytatjuk.) . Angol nyelvű Szabadság Szemináriumot rendezett a clevelandi Szabadságharcos Kör. A Szabadságharcos Tájékoztató Iroda kiküldött munkatársa jelenti: (Chautauqua Point, New York). A clevelandi Szabadságharcos Kör a szabadságharc ez évi évfordulójára “MEET THE YOUTH”címmel angol nyelvű műsorra hívta meg a New York államfa éi Jamestown, Mayville, Westfield és Chautauqua városok értelmiségi közönségét. Az október 28-án, Point Chautauquán, a Szalay féle Loon Lodge üdülőben megtartott összejövetelen ,85-en ,jelentek meg a négy városból, sőt a távolabbi Buffalóból is — majdnem kivétel nélkül nem magyar származású amerikaiak: írók, újságírók, tanárok, politikusok, rádióriporterek üzletemberek és más közéleti vezetők. Az összejövetel előtt a jamestowni St. John római katolikus templomban az elesett és kivégzett szabadságharcosok lelki üdvéért gyászmise volt, amelyen a Szabadságharcos Kör tagjain kívül nagyszámú amerikai közönség is résztvett. A találkozó délelőtt 11 órakor kezdődött a szabadságharcról összeállított fényképkiállítás anyagának legnagyobb részét Tollas Tibor a Nemzetőr főszerkesztője juttatta el Amerikába a képek Svájcban történt első kiállítása után. Előtte Kelemen András (Jamestown) a budapesti amerikai követség volt tisztviselője a Miatyánkot énekelte el magyarul. Az előadások elnöke dr. Szimonisz László, a Szabadságharcos Nemzetőr Világszövetség amerikai alelnöke volt, akinek megnyitó szavai után Kelemen Tibor (Jamestown) üdvözölte a vendégeket, majd Iráti B. Géza, a Kör alelnöke tartotta meg az első előadást, “Thousand Year Old Hungary" címmel. Az előadó foglalkozott Magyarország történelmével az első világháború befejezéséig, különösen kiemelve a szabad világ szempontjából is szerencsétlen trianoni békeszerződést, amely a Szovjetunió kelet-európai terjeszkedéséhez vezetett. Dr. Szimonisz László az első világháború és a kommunista hatalomátvétel közötti korszakról “From Trianon To Paris” címmel tartott előadást s további történelmi szempontokat adott az 56-os magyar forradalom és szabadságharc jobb megértéséhez. Dr. Löte Pál a Szabadságharcos Tájékoztató Iroda szerkesztője “Revolt of the Writers” címmel ismertette a kommunizmus politikai és gazdasági bukásának okait, az értelmiség és az egyetemi ifjúság szerepét az 56-os események előkészítésében és a szabadságharc céljait. Ezután következett Szilágyi Pálnak, a Kör titkárának előadása, aki "No More Comrade” címmel a szabadságharcról mint annak fegyveres résztvevője beszélt, az események ismertetésén kívül azok részletes elemzését is nyújtva a mindvégig érdeklődéssel figyelő közönség számára. A műsor Frank Barry, vállalati igazgató zárószavaival ért véget, aki az előadások tanulságára hívta fel a hallgatóság figyelmét. A Szabadságharcos Kör vezetősége közli: a munkaközösség szívesen vállalja, hogy csatakrai műsorát amerikai közönség előtt bárhol megismétli. Felhívjuk olvasóinkat, hogy amennyiben ilyen értelmiségi találkozót létre tudnak hozni — akár a legkisebb városokban is — lépjenek érintkezésbe a Szabadságharcos Tájékoztató Iroda szerkesztőségével. (Cini: Dr. Pál I. Lőte, 2873 E. 112 Cleveland 4, Ohio) részletesen közölve a szervezéshez szükséges adatokat. A találkozó létrejöttében és annak sikerében az előadókon kívül különös érdem illeti meg Kelemen Tibort, aki szüleivel és nem magyar származású feleségével együtt lelkes szervezője volt a találkozónak, továbbá Szalay Józsefet, aki méltó utóda a magyar ügyért áldozni tudó amerikai magyar üzletembereknek s aki szép keretet adott a találkozónak szállodájában a Loon Lodgeban. Köszönet illeti továbbá a többi szabadságharcos bajtársakat, köztük Szentes Nándort és feleségét, akik a házigazdái, illetve háziasszonyi tisztségben segítettek a sikerhez, Fodor Endrét aki a díszebédet elkészítette és Szendrey Tamás egyetemi hallgatót, aki magyar tárgyú angol könyvek jegyzékét állította össze a közönség számára és a programhoz tartozó könyvkiállítást és ajándékozást vezette. CINCINNATI A MAGYAR SZABADSÁGHARCRA EMLÉKEZETT. Cincinnatiból jelentik: A cincinnati magyarság az MHBK. rendezésében okt. 28-án, a Xavier Egyetem Cash termében emlékezett meg az 56-os szabadságharc hőseiről. Kemenes H. Mátyás,csoportvezető üdvözölte az igen szép számban megjelenteket és rövid beszédben megemlékezett a szabadságharc elesett hőseiről. Ezután Varga László szabadságharcos, ünnepi beszédében, mint hites szemtanú leírta, hogyan alakult ki az írók mozgalmából, a szabadságharc. Megemlékezett a szabadság négy napjáról és végül az orosz tankcsorda pusztításáról. A komoly, tényekkel alátámasztott, hatásos előadás után, Kugler József bajtársunk adta elő Illés Lajos: Most vagy soha c. versét lendülettel. Ezután a Végre c. magyar filmet mutattuk be. (MHBK, tudósító.) MAGYAR FESTŐMŰVÉSZ SIKERE NÜRNBERGBEN. Szemerédy Miklós festőművész, a burg-kastli magyar gimnázium tanára, Nürnberg város Konzert Halle-i művészeti pályázatának I. díját nyerte el, falképével.