Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1963 (70. évfolyam, 1-29. szám)

1963-03-24 / 12. szám

1963 március 24. A kolhozhatár tavasszal A kolhozgazdálkodás következtében 1963 tavaszán a kolhozosított magyar falvak határában ez a kép várja a munkára hajtott kolhoztagokat: A TAKARMÁNYALAP KINTMARADT ... Mindezt a kommunista párt mezőgazdasági szaklapja a SZABAD FÖLD állapítja meg. A kommunista lap a fe­­lelősségrevonás hangját üti meg, amikor ezzel fejezi be cikkét: "... Már nem segít a jelen­legi helyzeten, de legyünk az­zal tisztában, hogy a november végi és a decemberi tél csak az utóbbi évek enyheségéhez ké­t A korán és hirtelen bekö­szöntő kemény tél derékbe­vágta a késő őszi munkákat. A múlt évek gyakorlatához ké­pest emiatt sokkal több az el­maradás az őszi mélyszántás­ban, a trágyázásban, több ku­koricaszár áll még lábon, mint máskor, sőt beéretlen kukorica, répa, káposzta is maradt a föl­deken. A mezőgazdasági üze­mek tehát már most lényegesen nagyobb feladatokkal kezdik az évet. A jó felkészülés a ta­vaszra ezért fontosabb, mint valaha. Csak a Dunántúl egyes vidé­keit érinti, de néhány tsz-nél a takarmányalap tekintélyes ré­sze a kései érés miatt kintma­radt. Amíg lábon áll a kukorica, az időjárás nem okoz benne nagy veszteséget, de a földre­­hajolt, letört csövek gyorsan tönkremennek és ez a veszély egyre növekszik. Kétszeresen nehéz munka most törni, de egy rendkívüli időjárás ránk­­kényszerített helyzete hozta magával. Magasabb munka­egységért, vagy résziből, pré­mium kitűzésével, de minden csövet meg kell menteni. Ahol még cukorrépa-prizma van, a fagyos utakat és a 0 pont körüli déli hőmérsékletet kihasználva haladék nélkül szállítsuk a gyárba. A fagyos, de nem rothadt répa alkalmas még a cukorgyártásra, ezért a gyárak átveszik. A kintrekedt káposzta — ha étkezésre nem is —, de takarmánynak fel­szecskázva jól hasznosítható, ezért jó, ha nem vész kárba. A lábon álló kukoricaszár takarmányozási jele­ntőségét már elvesztette, de most már leszántani sem szabad!”­pest volt rendkívüli és így az időjárás nem menti fel teljesen a szakembereket a felelősség alól...” Felvidéki társasvacsora Clevelandon március 30-án CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAROK NEMZETI BI­ZOTTMÁNYA (NATIONAL COMMITTEE of HUN­GARIANS of CZECHOSLOVAKIA) jelenti. A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAROK NEMZETI BI­ZOTTMÁNYA clevelandi csoportja folyó évi március hó 30-án, szombaton este 7:30 órakor a nyugatoldali magyar evangélikus egyház nagytermében (West 98 St. és Denison Avenue sarkán, bejárat a West 98 st. felől) felvidéki társas­vacsorát rendez, amelyre ezúton is meleg szeretettel hív min­den magyart családjával, barátaival és ismerőseivel. "Ha mindenedet elvették, beszéded zenéje őrizzen ember­nek, magyarnak, különbnek minden másoknál...” A vacsora során rövid helyzetkép: “Mai magyar művelő­dés a Felvidéken.” Felvidéki fotomontázs, nyereménytárgyak sorsolása. "AZ IGAZSÁG MÉGIS GYŐZNI FOG!” MIT KÍVÁN A ZSINAT AZ EGYES PÜSPÖKÖKTŐL A pápa Őszentsége kéri ezután az Egyház összes püspökeit, hogy serényen vegyenek részt ezekben a közbeeső hónapokban is a zsinati munkában, igénybe véve egyházmegyéjük nem egy kiváló papjának segít­ségét, akár a megyés papsághoz, akár a szerzetes pap­sághoz tartozzék az illető. A papi munkatársak ilyetén jelöléséről, illetőleg kiválasztásáról előnyös lenne a zsinati főtitkárságot is értesíteni. Majd örömmel állapítja meg a Szentatya, hogy a hívek érdeklődése egyre jobban növekedik a zsinat iránt és hogy az őszi ülésszak serény, sokoldalú mun­kája minden várakozást felülmúlt, megmutatva, mek­kora életerő van az Egyházban. El lehet mondani: "Az Úr Lelke betöltötte a földkerekséget, és az, ami min­dent tartalmaz, a szó tudományát lírja”. Kétségtelen, írja a pápa, ezt lehetett tapasztalni a zsinat meghirdetésekor és megnyitásakor. A világ minden részében tiszteletteljes figyelmet keltett a ke­resztény katolikus hívekben ez esemény, majd tu­dásszomjjal vegyes kíváncsiságot, végül aggódó re­­m­ényt, amely azonban számított a sikerre. “A keresztény nép, kiváltképpen pedig azok a­ keresztények, akik ártatlan életben, a bajok elvi­selésében, szívtisztaságban és életszentségben ki­tűnnek, szívesen egyesülnek a közös vágyban, hogy mintegy ugyanennek a zsinatnak szerencsés eredményeként az egész emberiség élvezze majd azt a biztos, békével párosult, méltányos és józan jólétet, amely már a földön az örök boldogság megízlelésének tűnik.” A HÍVEKNEK SZÓLÓ FIGYELMEZTETÉS XXIII. János pápa, elismerve, hogy jóindulatú és buzgó szándékról van szó, mégsem tartja helyesnek azoknak a felfogását, akik itt meg új imák és nyilvános könyörgések bevezetését ajánlják, amikor a régibb módozatok teljesen kielégítik a legkényesebb lelki igényeket is. Ami pedig kinek-kinek lelki támogatását illeti az Egyház egyetemes szükségleteiben, a megyés püspö­kök és főpásztorok jelentősen hozzájárulnak tanítói, főpapi és kormányzói ténykedéseikkel. Irányításuk mellett azonban úgy a papság mint a hívek készséggel ajánlják fel saját lelki segítségüket a közös nagy cél érdekében, a szentmise, zsolozsma, rózsafüzér elmon­dásával, vagy akármilyen más természetfeletti módon. Számottevő segítséget nyújt az ilyen buzgóság, ame­lyet fokozni is lehet és illik, annak a szép szenttéava­tás! kifejezésnek megfelelően: állhatatosan, még állha­­tatosabban, igen állhatatosam. .­­ . A ZSINAT VILÁGSZERTE TAPASZTALT HATÁSA A továbbiakban XXIII. János pápa örömmel em­legeti a zsinat világszerte tapasztalt erkölcsi hatását, amely főleg a békét szolgálja és egyéb fontos kérdések megoldását, valamint igen sok gond megszüntetésére törekszik. Mindezeket az egyetemes zsinat nemcsak halk szóval, hanem, igenis, fennhangon kívánja; noha kezdetben, a zsinat meghirdetésekor, ilyen természetű munkára nem volt kilátás, a zsinat megnyitásának kö­zeledtével, de még inkább az első őszi ülésszak gyű­lésein mindinkább kinyilvánult a jóindulatú érdeklődés a zsinat iránt azok részéről is, akik más vallási, böl­cseleti és államügyi felfogást vallanak, ugyannyira, hogy kérdezni lehet: nem jött-e el az isteni kegyelem ideje mindenki számára, Jézus Krisztus és Egyháza által? Dicsőségesen uralkodó Szentatyánk ugyancsak örömmel állapítja meg, hogy a keresztény felekezetek képviselőinek meghívása a zsinatra szerencsés, tekin­télyes és megnyugtató sikerrel járt, amihez foghatót alig lehet még felmutatni az Egyház, részletesebben, a zsinatok történetében; ésannyira, hogy beszélni lehet az Úr Jézus főpapi imájának megszívleléséről: "Atyám, eljött az óra, dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is meg­­dicsőitsen téged . . . Ezekért könyörgök, akiket nekem adtál, mivel a tieid . . . Szent Atya, tartsd meg neved­ben őket, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi is.” AZ EGYETEMES ZSINAT MINDENKI ÉRDEKE Zsinati levele folytatásában a Szentatya megál­lapítja, h­oy az általa egybehívott II. vatikáni egyete­mes zsinat közvetlenül ugyan az apostoli Anyaszent­­egyházat érdekli, de ha a zsinat csak a katolikus élet határai közé terjesztené ki érdeklődését, alig felelne meg az Üdvözítő parancsának, akiről a szeretett ta­nítvány hirdeti: "Ő engesztelő áldozat bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is . “Nem igaz-e, — kérdi a pápa —, amit ugyanez az evangélista az isteni Megváltóról, az emberek világosságáról állít? ‘Az igazi világosság, amely minden e világra jött embert megvilágosít’. Lukács pedig vájjon nem a Szentlélek sugal­­mazásáról írta-e? ‘Majd meglátja minden ember az Isten üdvösségét’. És Pál, akit jogosan számítanak az apostolok és próféták közé, erőteljes hangon írja a rómaiak­nak: "Dicsőség és tisztelet és béke minden jót cse­lekvő embernek (először a zsidónak és görögnek), mivel Istennél nincs személyválogatás’. Valóban, ugyancsak Pál, Tituszhoz írva, mek­kora örömmel hirdeti kevés szóban az emberi üd­vösség titkának természetét és erejét: ‘Megjelent az Istennek, üdvözítőnknek kegyelme minden em­ber számára’. Ez idézetek végén hasznosnak látjuk Arany­­szájú Szent Jánosnak, Szent Pál igen tekintélyes és ékesszóló magyarázójának véleményét ismertet­ni, amely már ifjúságunktól kezdve nem kis mér­tékben megindított Bennünket: ‘Emlékezzetek rá, testvérek, hogy nemcsak a saját éltetekről, hanem az egész földkerekségről számot kell adnotok’. EGY JOBB JÖVŐ ELŐJELEI Zsinati levelében örömmel ír a Szentatya a római Egyházzal nem egyesült keresztény megfigyelőknek zsinaton tanúsított készségéről és jóakaratáról, amely kezdete annak a sok áldásnak, amely kíséri az összes keresztények igyekezetét a közös hit megvallásában és megerősítésében. “Ez az Isten titkos terveihez tartozik, és eb­ben szinte már látnunk kell annak a várva várt napnak első sugarait, amelynek eljövetelét Krisztus Urunk lángoló szavakkal és bizakodó lélekkel így üdvözölte: ‘Más juhaim is vannak, amelyek nem, ebből az akolból valók, és azokat is magamhoz kell vezetnem ... és egy akol lesz és egy pásztor’, ó, mily szent örömmel telünk el, ha ezekkel a juhok­kal együtt olvashatjuk az Urnák annyira kedves szavait, és megfontolhatjuk azokat az édes képe­ket, amelyeket Szent János evangéliumának 10. fejezete tartalmaz, főleg ott, ahol Krisztus hang­súlyozottan figyelmeztet minket: ‘Én vagyok az ajtó’, ti. ajtó, amelyen át lépnek be a juhok. ‘Ha valaki rajtam keresztül lép be, üdvözül, és belép és legelőket is talál’. “Ezek tehát azok a remények”, írja a pápa Őszentsége­­, amelyeket ismételten bizakodó lé­lekkel táplálunk: a szerencsésen megkezdett II. vatikáni egyetemes zsinat Isten kegyelmének se­gítségével az erkölcsi erők akkora bőségét termi meg az Egyházban, és a katolikus apostolkodás oly széles mezőit tárja majd fel­,­ hogy­ a Krisztus Jegyesétől vezetett emberek elérik azokat a leg­magasabb és roppant kívánatos célokat, amelyek­hez eddig nem sikerült eljutniok. Határozottan nagy remény, amely eltölti úgy az Egyházat, mint az egész emberi családot.” BUZDÍTÁSOK ÉS JÓKÍVÁNSÁGOK Dicsőségesen uralkodó Szentatyánk, XXIII. Já­nos pápa, levele utolsó részében biztosítja az összes zsinati atyákat, hogy Rómában a legnagyobb serény­­séggel tovább folynak a munkák, és hogy a zsinati tit­kárság hamarosan megküldi mindnyájuknak a szöveg­­tervezeteket, illetve az ezekre vonatkozó kérdőíveket. “Adja Isten, — írja a pápa őszentsége —, hogy az ilyen égő buzgósággal vállalt munka, az egész papság és mindkét nembeli szerzetescsalád valamennyi tagjának lelkesítő imái mellett, ame­lyek szikrázva szóródnak szét az egész világon, ne csak az apostoli buzgóság állandó kegyelmét nyer­je el, hanem igen bőséges gyümölcsöket hozzon, amelyekből az emberi nem üdvét és örömét vár­juk. Ez Jézus Krisztus kegyelme, aki­­tüzet jött bocsátani a földre’ (vö. Luk. 12, 49), hogy minden abban égjen, a hit fényében, a szeretet lángjá­ban”. Majd idézi Szent Pált: “. . . minden és mindenben Krisztus” (Kol. 3, 11), és: “Mint Isten szent és kedves választottjai, öltsétek magatokra az irgalom­ lelkületét, a jósá­got, alázatosságot, szerénységet, türelmet, elviselve egymást és megbocsátva egyik a másiknak, ha va­lakinek a másik ellen panasza lenne; amint az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mind­ezen felül azonban legyen bennetek szeretet, amely a tökéletesség köteléke, és Krisztus békéje örven­dezzék szivetekben, amelyben hivatottak is vagy­tok egy testben; és legyetek hálásak. Krisztus igéje lakozzék bőségben bennetek, minden bölcses­ségben tanítva és intve egymást, kegyelemben hálát énekelve szívből, zsoltárokkal, himnuszokkal és szent énekekkel Istennek. Bármit tesztek szóval vagy cselekedettel, mindent az Úr Jézus Krisztus nevében tegyetek, hálát adva az Atyaistennek is őáltala”. XXIII. János pápa végül apostoli áldását adja minden zsinati atyának, hogy a közösen folyó szent munka "az ész világánál és a szív örömében” (“in lumine mentis et in laetitia cordis”) Isten szent Egy­házának javára szolgáljon. »I» *a* A Szentatyával együtt mi is ezt kívánjuk, és eh­hez ígérjük a mi alázatos, buzgó gyermeki imánkat. ..­­ (­ Rákos Rajmund; O.F.M. Conv.) XXIII. János pápa zsinati levele (Folytatás az első oldalról.) KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Múló világ felett... Irta: JUHÁSZ GYULA Múló világ felett örök csillagok égnek, Hiába hullanak Hervadt lombok, remények, örökkön él, akar, dalol az élet. Görögség napja te, Pogányság boldog álma, Hiába roskadsz Bus tegnap szürke mála, örökkön élsz az ég mély templomába! Múló világ felett­i tűnő nap temetőjén örökké fölragyog Az isteni verőfény­t éltet a bennünk élő égi törvény! Amiről az oroszok mélyen hallgatnak Újabb értesülések arról számolnak be, hogy a Szov­jetunió hat olyan világűrkí­­sérletet hajtott végre egy év leforgása alatt, amelyről nem számolt be,­­ mivel azok nem sikerültek . . . Két műbolygót lőttek ki a Vénusz felé, amelyek sohasem jutot­tak a Vénusz közelébe. Az egyik műbolygót augusztus­ban a másikat szeptember­ben irányították a Vénusz felé. A másik négy világűr­­kísérletet, szeptemberben, ok­tóberben, novemberben és január kezdetén hajtották végre. Az oroszok eddig mind­egyik kísérletről mélyen hall­gatnak. igií^i^tgiiai^CTai^iRiigiiaiigiigiigiisggrigéiigiiiriíaiigiigin GYÓGYSZERSZÁLLÍTÁS EURÓPÁBA UJ OLCSÓ ÁRAK! Minden gyógyszert receptre vagy recept nélkül garancia mellett repülővel szállítunk. Gyógyszerekhez magyar nyelvű utasítást mellékelünk. Zoltán Reichman Inc. 152o First Ave., New York 21, N.Y. • Telephone) TR 9-3980. • Hogyan nyomták el a" Az ember tragédiájáénak mondanivalóját? Básti Lajos a kommunista rendszer egyik ünnepelt színé­sze, a párt Kossuth díjjal tün­tette ki. Most “Mire gondolsz Ádám­?” címmel, könyvet írt, amelyben elmondotta, hogyan hamisították meg Az ember tragédiáját.­­ , Básti tudja, hiszen ugyanak­kor a rendszer ünnepelt "érde­mes” Ádámja ugyanő volt. Básty könyve személyes él­ményeken alapszik, s tanulsá­gos képet nyújt a Tragédia el­nyomásáról. Leírja többek közt a Tragédia betiltásának körül­ményeit 1955-ben, az új Rá­kosi korszakban. Ismerteti azo­kat a kihagyásokat, amelyeket a kommunista kultúrpolitika akkor is eszközölt, amikor megengedte a Tragédia elő­adását,é s főképen a párizsi francia forradalmi és a falansz­ter jeleneteken, melyeket gyö­keresen átírtak, kihagyva be­lőlük mindazt, ami Révai Jó­zsef és a kisebb irodalmi kul­­turdiktátorok ítélete szerint el­lenkezik a haladó irodalom esz­méjével és a szocialista realiz­mussal. Mindez hozzátartozott a párt zsarnoki uralma biztosításához. Az elnyomásnak, hamisításnak tehát a még ma is zsarnokos­kodó párt elsőrendű haszonél­vezője volt. Hiszen elmaradt népek "felszabadításáról" van szó... Amint Észak Borneóból je­lentik az indonéziai diktátor, Sukarno újabb felszabadító gyarmatosításra készül. Is­meretes, hogy a USA segítsé­gével Sukarnónak sikerült kiszorítani a hollandokat Holland-Új Guineából és a pápuák anélkül, hogy sza­vazhattak volna, mi is a kí­vánságuk, egyszerűen Sukar­no zsarnoksága alá kerültek. Sukarno igen közeli és veszé­lyes kapcsolatban áll a Kremennel. A legújabb je­lentések szerint az angol do­minium, Észak-Borneo ellen készít “felszabadító hábo­rút”. 60.000 indonéziai “ön­kéntes”-t bocsájtott az é­­szakborneai felszabadító há­ború rendelkezésére. A jelen­tések szerint még 40.000 ön­kéntes várakozik bevetésre. Az önkénteseket a Szovjet­unió szerelte fel fegyverrel, de Sukarno nem veti meg a vörös-kínai támogatást sem. Mindez az önrendelekezés nevében folyik természete­sen. És senki sem tartja szükségesnek, hogy az észak­­komeóiakat megkérdezzék, mit akarnak? ... A pápuá­kat sem kérdezték meg. Sukarno véleménye sze­rint nem is fontos, hiszen elmaradt népek felszabadí­tásáról van szó . . . Német szemszögből A müncheni MERKÚR, amely Nyugat - Németország egyik legnépszerűbb polgári napilapja a De Gaullel szem­ben megnyilvánuló amerikai politikát így látja: "Azt a szakadékot, amely Franciaország és öt partnere között keletkezett, Amerikának a nyomása, amivel De Gaullet el akarja szigetelni, csak még jobban kiszélesíti.” AZ ANGOLOK MAGAS LOVON, AZ AMERIKAIAK FÉL SZÍVVEL. A Münchenben megjelenő nyugatnémet napilap, a füg­getlen SÜDDEUTSCHE ZEI­TUNG a mai európai vitáról. De Gaulle és Anglia vitájáról a következőket írja: "De Gaulle Angliáról szóló) megjegyzései csak ennyit mon­danak: ‘Angliának le kell száll­ni a magas lóról.’ De Gaullet az a gond nyugtalanítja, hogy egy nap az amerikaiak Európa ügyét csak fél szívvel képvi­selik majd .. 3. oldal Szabadválasztás, gyarmatáruk építőanyagok, textil, iparcikkek, bútorok, autók, stb. Hitelesítések, fordítások és perek intézése UTAZÁSOK Repülő- és hajójegyek, útlevelek. Magyarországi látogatások és otthoni hozzátartozók kanadai látogatásának intézése. a világ minden részébe receptre és recept nélkül a legolcsóbban, leggyorsabban KÉRJE 16­ OLDALAS HIVATALOS KÉPES ÁRJEGYZÉKÜNKET Csak a párt ceruzájával lehet szavazni A február 24-i "választás” eredményét az Országos Vá­lasztási Elnökség 27-én tette közzé. A választójogosultak száma 7,114.855 volt. Ebből 6,915.644, azaz 97,2 százalék élt szava­zati jogával.. Az országgyűlési képviselőjelöltekre leadott sza­vazatok közül érvényes 6 888.835, érvénytelen 26.809, az ösz­­szes szavazatok 0.4 százaléka. Érvényes szavazatot adott le a Hazafias Népfront jelöltjeire 6.813.058, az összes szavazók 98.9 százaléka, ellenük 75.777, azaz 1.1 százalék. Bár a hiva­talos lista ellen leadott szavazatok száma 1949-ben 165.283, 1958-ban 28.651 volt, most pedig 75.777, ebből nem lehet kö­­vetkeztetést levonni, mert a választási eredményt ma is, ép­pen úgy, mint a múltban, a kommunista párt központjában előre elkészítik. A szavazni muszáj választani nem lehet elve alapján csak a lista áthúzásával lehet nem­mel szavazni, ami azt jelenti, hogy ceruzát kell kérni a szavazatszedő bizottságtól (saját ceruzát tilos használni), be kell vonulni a szavazófülkébe, ott át kel húzni a szavazólapot, és úgy borítékolni. Minden mozdulat el­lenőrizhető, s aki így szavaz, az "fekete listára” kerül. Egy­szerre meggyűlik a baja a munkahelyén, rosszabb munkát kap, alacsonyabb beosztásba helyezik, mindenütt finoman “kitolnak” vele. Persze sohasem említik, hogy mindez a szavazatáért van. Amellett a magyar nép elég jól tudja, hogy az ellenszavazat, minden kockázat árán sem változtat az "eredményen”, s ezért “öntudatos hazafiként" szavaz, azaz be sem megy a fülkébe, hanem ott a bizottság előtt összehajtja és borítékolja szavazó­lapját. A szomorú játékhoz hozzátartozik, hogy a bizottság fi­gyelmezteti a szavazópolgárt, hogy menjen csak­­a fülkébe, hi­szen titkos a szavazás. De mindenki tudja, hogy ezt a felszólí­tást nem szabad komolyan venni. Ilyen módon "választották” meg most is a 340 képviselőt és 173 pótképviselőt. Azaz szavazni ismét muszáj volt,­­ de­­választani újból nem lehetett...

Next