Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1963 (70. évfolyam, 1-29. szám)
1963-03-24 / 12. szám
1963 március 24. A kolhozhatár tavasszal A kolhozgazdálkodás következtében 1963 tavaszán a kolhozosított magyar falvak határában ez a kép várja a munkára hajtott kolhoztagokat: A TAKARMÁNYALAP KINTMARADT ... Mindezt a kommunista párt mezőgazdasági szaklapja a SZABAD FÖLD állapítja meg. A kommunista lap a felelősségrevonás hangját üti meg, amikor ezzel fejezi be cikkét: "... Már nem segít a jelenlegi helyzeten, de legyünk azzal tisztában, hogy a november végi és a decemberi tél csak az utóbbi évek enyheségéhez két A korán és hirtelen beköszöntő kemény tél derékbevágta a késő őszi munkákat. A múlt évek gyakorlatához képest emiatt sokkal több az elmaradás az őszi mélyszántásban, a trágyázásban, több kukoricaszár áll még lábon, mint máskor, sőt beéretlen kukorica, répa, káposzta is maradt a földeken. A mezőgazdasági üzemek tehát már most lényegesen nagyobb feladatokkal kezdik az évet. A jó felkészülés a tavaszra ezért fontosabb, mint valaha. Csak a Dunántúl egyes vidékeit érinti, de néhány tsz-nél a takarmányalap tekintélyes része a kései érés miatt kintmaradt. Amíg lábon áll a kukorica, az időjárás nem okoz benne nagy veszteséget, de a földrehajolt, letört csövek gyorsan tönkremennek és ez a veszély egyre növekszik. Kétszeresen nehéz munka most törni, de egy rendkívüli időjárás ránkkényszerített helyzete hozta magával. Magasabb munkaegységért, vagy résziből, prémium kitűzésével, de minden csövet meg kell menteni. Ahol még cukorrépa-prizma van, a fagyos utakat és a 0 pont körüli déli hőmérsékletet kihasználva haladék nélkül szállítsuk a gyárba. A fagyos, de nem rothadt répa alkalmas még a cukorgyártásra, ezért a gyárak átveszik. A kintrekedt káposzta — ha étkezésre nem is —, de takarmánynak felszecskázva jól hasznosítható, ezért jó, ha nem vész kárba. A lábon álló kukoricaszár takarmányozási jelentőségét már elvesztette, de most már leszántani sem szabad!”pest volt rendkívüli és így az időjárás nem menti fel teljesen a szakembereket a felelősség alól...” Felvidéki társasvacsora Clevelandon március 30-án CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAROK NEMZETI BIZOTTMÁNYA (NATIONAL COMMITTEE of HUNGARIANS of CZECHOSLOVAKIA) jelenti. A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAROK NEMZETI BIZOTTMÁNYA clevelandi csoportja folyó évi március hó 30-án, szombaton este 7:30 órakor a nyugatoldali magyar evangélikus egyház nagytermében (West 98 St. és Denison Avenue sarkán, bejárat a West 98 st. felől) felvidéki társasvacsorát rendez, amelyre ezúton is meleg szeretettel hív minden magyart családjával, barátaival és ismerőseivel. "Ha mindenedet elvették, beszéded zenéje őrizzen embernek, magyarnak, különbnek minden másoknál...” A vacsora során rövid helyzetkép: “Mai magyar művelődés a Felvidéken.” Felvidéki fotomontázs, nyereménytárgyak sorsolása. "AZ IGAZSÁG MÉGIS GYŐZNI FOG!” MIT KÍVÁN A ZSINAT AZ EGYES PÜSPÖKÖKTŐL A pápa Őszentsége kéri ezután az Egyház összes püspökeit, hogy serényen vegyenek részt ezekben a közbeeső hónapokban is a zsinati munkában, igénybe véve egyházmegyéjük nem egy kiváló papjának segítségét, akár a megyés papsághoz, akár a szerzetes papsághoz tartozzék az illető. A papi munkatársak ilyetén jelöléséről, illetőleg kiválasztásáról előnyös lenne a zsinati főtitkárságot is értesíteni. Majd örömmel állapítja meg a Szentatya, hogy a hívek érdeklődése egyre jobban növekedik a zsinat iránt és hogy az őszi ülésszak serény, sokoldalú munkája minden várakozást felülmúlt, megmutatva, mekkora életerő van az Egyházban. El lehet mondani: "Az Úr Lelke betöltötte a földkerekséget, és az, ami mindent tartalmaz, a szó tudományát lírja”. Kétségtelen, írja a pápa, ezt lehetett tapasztalni a zsinat meghirdetésekor és megnyitásakor. A világ minden részében tiszteletteljes figyelmet keltett a keresztény katolikus hívekben ez esemény, majd tudásszomjjal vegyes kíváncsiságot, végül aggódó reményt, amely azonban számított a sikerre. “A keresztény nép, kiváltképpen pedig azok a keresztények, akik ártatlan életben, a bajok elviselésében, szívtisztaságban és életszentségben kitűnnek, szívesen egyesülnek a közös vágyban, hogy mintegy ugyanennek a zsinatnak szerencsés eredményeként az egész emberiség élvezze majd azt a biztos, békével párosult, méltányos és józan jólétet, amely már a földön az örök boldogság megízlelésének tűnik.” A HÍVEKNEK SZÓLÓ FIGYELMEZTETÉS XXIII. János pápa, elismerve, hogy jóindulatú és buzgó szándékról van szó, mégsem tartja helyesnek azoknak a felfogását, akik itt meg új imák és nyilvános könyörgések bevezetését ajánlják, amikor a régibb módozatok teljesen kielégítik a legkényesebb lelki igényeket is. Ami pedig kinek-kinek lelki támogatását illeti az Egyház egyetemes szükségleteiben, a megyés püspökök és főpásztorok jelentősen hozzájárulnak tanítói, főpapi és kormányzói ténykedéseikkel. Irányításuk mellett azonban úgy a papság mint a hívek készséggel ajánlják fel saját lelki segítségüket a közös nagy cél érdekében, a szentmise, zsolozsma, rózsafüzér elmondásával, vagy akármilyen más természetfeletti módon. Számottevő segítséget nyújt az ilyen buzgóság, amelyet fokozni is lehet és illik, annak a szép szenttéavatás! kifejezésnek megfelelően: állhatatosan, még állhatatosabban, igen állhatatosam. . . A ZSINAT VILÁGSZERTE TAPASZTALT HATÁSA A továbbiakban XXIII. János pápa örömmel emlegeti a zsinat világszerte tapasztalt erkölcsi hatását, amely főleg a békét szolgálja és egyéb fontos kérdések megoldását, valamint igen sok gond megszüntetésére törekszik. Mindezeket az egyetemes zsinat nemcsak halk szóval, hanem, igenis, fennhangon kívánja; noha kezdetben, a zsinat meghirdetésekor, ilyen természetű munkára nem volt kilátás, a zsinat megnyitásának közeledtével, de még inkább az első őszi ülésszak gyűlésein mindinkább kinyilvánult a jóindulatú érdeklődés a zsinat iránt azok részéről is, akik más vallási, bölcseleti és államügyi felfogást vallanak, ugyannyira, hogy kérdezni lehet: nem jött-e el az isteni kegyelem ideje mindenki számára, Jézus Krisztus és Egyháza által? Dicsőségesen uralkodó Szentatyánk ugyancsak örömmel állapítja meg, hogy a keresztény felekezetek képviselőinek meghívása a zsinatra szerencsés, tekintélyes és megnyugtató sikerrel járt, amihez foghatót alig lehet még felmutatni az Egyház, részletesebben, a zsinatok történetében; ésannyira, hogy beszélni lehet az Úr Jézus főpapi imájának megszívleléséről: "Atyám, eljött az óra, dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőitsen téged . . . Ezekért könyörgök, akiket nekem adtál, mivel a tieid . . . Szent Atya, tartsd meg nevedben őket, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi is.” AZ EGYETEMES ZSINAT MINDENKI ÉRDEKE Zsinati levele folytatásában a Szentatya megállapítja, hoy az általa egybehívott II. vatikáni egyetemes zsinat közvetlenül ugyan az apostoli Anyaszentegyházat érdekli, de ha a zsinat csak a katolikus élet határai közé terjesztené ki érdeklődését, alig felelne meg az Üdvözítő parancsának, akiről a szeretett tanítvány hirdeti: "Ő engesztelő áldozat bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is . “Nem igaz-e, — kérdi a pápa —, amit ugyanez az evangélista az isteni Megváltóról, az emberek világosságáról állít? ‘Az igazi világosság, amely minden e világra jött embert megvilágosít’. Lukács pedig vájjon nem a Szentlélek sugalmazásáról írta-e? ‘Majd meglátja minden ember az Isten üdvösségét’. És Pál, akit jogosan számítanak az apostolok és próféták közé, erőteljes hangon írja a rómaiaknak: "Dicsőség és tisztelet és béke minden jót cselekvő embernek (először a zsidónak és görögnek), mivel Istennél nincs személyválogatás’. Valóban, ugyancsak Pál, Tituszhoz írva, mekkora örömmel hirdeti kevés szóban az emberi üdvösség titkának természetét és erejét: ‘Megjelent az Istennek, üdvözítőnknek kegyelme minden ember számára’. Ez idézetek végén hasznosnak látjuk Aranyszájú Szent Jánosnak, Szent Pál igen tekintélyes és ékesszóló magyarázójának véleményét ismertetni, amely már ifjúságunktól kezdve nem kis mértékben megindított Bennünket: ‘Emlékezzetek rá, testvérek, hogy nemcsak a saját éltetekről, hanem az egész földkerekségről számot kell adnotok’. EGY JOBB JÖVŐ ELŐJELEI Zsinati levelében örömmel ír a Szentatya a római Egyházzal nem egyesült keresztény megfigyelőknek zsinaton tanúsított készségéről és jóakaratáról, amely kezdete annak a sok áldásnak, amely kíséri az összes keresztények igyekezetét a közös hit megvallásában és megerősítésében. “Ez az Isten titkos terveihez tartozik, és ebben szinte már látnunk kell annak a várva várt napnak első sugarait, amelynek eljövetelét Krisztus Urunk lángoló szavakkal és bizakodó lélekkel így üdvözölte: ‘Más juhaim is vannak, amelyek nem, ebből az akolból valók, és azokat is magamhoz kell vezetnem ... és egy akol lesz és egy pásztor’, ó, mily szent örömmel telünk el, ha ezekkel a juhokkal együtt olvashatjuk az Urnák annyira kedves szavait, és megfontolhatjuk azokat az édes képeket, amelyeket Szent János evangéliumának 10. fejezete tartalmaz, főleg ott, ahol Krisztus hangsúlyozottan figyelmeztet minket: ‘Én vagyok az ajtó’, ti. ajtó, amelyen át lépnek be a juhok. ‘Ha valaki rajtam keresztül lép be, üdvözül, és belép és legelőket is talál’. “Ezek tehát azok a remények”, írja a pápa Őszentsége, amelyeket ismételten bizakodó lélekkel táplálunk: a szerencsésen megkezdett II. vatikáni egyetemes zsinat Isten kegyelmének segítségével az erkölcsi erők akkora bőségét termi meg az Egyházban, és a katolikus apostolkodás oly széles mezőit tárja majd fel, hogy a Krisztus Jegyesétől vezetett emberek elérik azokat a legmagasabb és roppant kívánatos célokat, amelyekhez eddig nem sikerült eljutniok. Határozottan nagy remény, amely eltölti úgy az Egyházat, mint az egész emberi családot.” BUZDÍTÁSOK ÉS JÓKÍVÁNSÁGOK Dicsőségesen uralkodó Szentatyánk, XXIII. János pápa, levele utolsó részében biztosítja az összes zsinati atyákat, hogy Rómában a legnagyobb serénységgel tovább folynak a munkák, és hogy a zsinati titkárság hamarosan megküldi mindnyájuknak a szövegtervezeteket, illetve az ezekre vonatkozó kérdőíveket. “Adja Isten, — írja a pápa őszentsége —, hogy az ilyen égő buzgósággal vállalt munka, az egész papság és mindkét nembeli szerzetescsalád valamennyi tagjának lelkesítő imái mellett, amelyek szikrázva szóródnak szét az egész világon, ne csak az apostoli buzgóság állandó kegyelmét nyerje el, hanem igen bőséges gyümölcsöket hozzon, amelyekből az emberi nem üdvét és örömét várjuk. Ez Jézus Krisztus kegyelme, akitüzet jött bocsátani a földre’ (vö. Luk. 12, 49), hogy minden abban égjen, a hit fényében, a szeretet lángjában”. Majd idézi Szent Pált: “. . . minden és mindenben Krisztus” (Kol. 3, 11), és: “Mint Isten szent és kedves választottjai, öltsétek magatokra az irgalom lelkületét, a jóságot, alázatosságot, szerénységet, türelmet, elviselve egymást és megbocsátva egyik a másiknak, ha valakinek a másik ellen panasza lenne; amint az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezen felül azonban legyen bennetek szeretet, amely a tökéletesség köteléke, és Krisztus békéje örvendezzék szivetekben, amelyben hivatottak is vagytok egy testben; és legyetek hálásak. Krisztus igéje lakozzék bőségben bennetek, minden bölcsességben tanítva és intve egymást, kegyelemben hálát énekelve szívből, zsoltárokkal, himnuszokkal és szent énekekkel Istennek. Bármit tesztek szóval vagy cselekedettel, mindent az Úr Jézus Krisztus nevében tegyetek, hálát adva az Atyaistennek is őáltala”. XXIII. János pápa végül apostoli áldását adja minden zsinati atyának, hogy a közösen folyó szent munka "az ész világánál és a szív örömében” (“in lumine mentis et in laetitia cordis”) Isten szent Egyházának javára szolgáljon. »I» *a* A Szentatyával együtt mi is ezt kívánjuk, és ehhez ígérjük a mi alázatos, buzgó gyermeki imánkat. .. ( Rákos Rajmund; O.F.M. Conv.) XXIII. János pápa zsinati levele (Folytatás az első oldalról.) KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Múló világ felett... Irta: JUHÁSZ GYULA Múló világ felett örök csillagok égnek, Hiába hullanak Hervadt lombok, remények, örökkön él, akar, dalol az élet. Görögség napja te, Pogányság boldog álma, Hiába roskadsz Bus tegnap szürke mála, örökkön élsz az ég mély templomába! Múló világ feletti tűnő nap temetőjén örökké fölragyog Az isteni verőfényt éltet a bennünk élő égi törvény! Amiről az oroszok mélyen hallgatnak Újabb értesülések arról számolnak be, hogy a Szovjetunió hat olyan világűrkísérletet hajtott végre egy év leforgása alatt, amelyről nem számolt be, mivel azok nem sikerültek . . . Két műbolygót lőttek ki a Vénusz felé, amelyek sohasem jutottak a Vénusz közelébe. Az egyik műbolygót augusztusban a másikat szeptemberben irányították a Vénusz felé. A másik négy világűrkísérletet, szeptemberben, októberben, novemberben és január kezdetén hajtották végre. Az oroszok eddig mindegyik kísérletről mélyen hallgatnak. igií^i^tgiiai^CTai^iRiigiiaiigiigiigiisggrigéiigiiiriíaiigiigin GYÓGYSZERSZÁLLÍTÁS EURÓPÁBA UJ OLCSÓ ÁRAK! Minden gyógyszert receptre vagy recept nélkül garancia mellett repülővel szállítunk. Gyógyszerekhez magyar nyelvű utasítást mellékelünk. Zoltán Reichman Inc. 152o First Ave., New York 21, N.Y. • Telephone) TR 9-3980. • Hogyan nyomták el a" Az ember tragédiájáénak mondanivalóját? Básti Lajos a kommunista rendszer egyik ünnepelt színésze, a párt Kossuth díjjal tüntette ki. Most “Mire gondolsz Ádám?” címmel, könyvet írt, amelyben elmondotta, hogyan hamisították meg Az ember tragédiáját. , Básti tudja, hiszen ugyanakkor a rendszer ünnepelt "érdemes” Ádámja ugyanő volt. Básty könyve személyes élményeken alapszik, s tanulságos képet nyújt a Tragédia elnyomásáról. Leírja többek közt a Tragédia betiltásának körülményeit 1955-ben, az új Rákosi korszakban. Ismerteti azokat a kihagyásokat, amelyeket a kommunista kultúrpolitika akkor is eszközölt, amikor megengedte a Tragédia előadását,é s főképen a párizsi francia forradalmi és a falanszter jeleneteken, melyeket gyökeresen átírtak, kihagyva belőlük mindazt, ami Révai József és a kisebb irodalmi kulturdiktátorok ítélete szerint ellenkezik a haladó irodalom eszméjével és a szocialista realizmussal. Mindez hozzátartozott a párt zsarnoki uralma biztosításához. Az elnyomásnak, hamisításnak tehát a még ma is zsarnokoskodó párt elsőrendű haszonélvezője volt. Hiszen elmaradt népek "felszabadításáról" van szó... Amint Észak Borneóból jelentik az indonéziai diktátor, Sukarno újabb felszabadító gyarmatosításra készül. Ismeretes, hogy a USA segítségével Sukarnónak sikerült kiszorítani a hollandokat Holland-Új Guineából és a pápuák anélkül, hogy szavazhattak volna, mi is a kívánságuk, egyszerűen Sukarno zsarnoksága alá kerültek. Sukarno igen közeli és veszélyes kapcsolatban áll a Kremennel. A legújabb jelentések szerint az angol dominium, Észak-Borneo ellen készít “felszabadító háborút”. 60.000 indonéziai “önkéntes”-t bocsájtott az északborneai felszabadító háború rendelkezésére. A jelentések szerint még 40.000 önkéntes várakozik bevetésre. Az önkénteseket a Szovjetunió szerelte fel fegyverrel, de Sukarno nem veti meg a vörös-kínai támogatást sem. Mindez az önrendelekezés nevében folyik természetesen. És senki sem tartja szükségesnek, hogy az északkomeóiakat megkérdezzék, mit akarnak? ... A pápuákat sem kérdezték meg. Sukarno véleménye szerint nem is fontos, hiszen elmaradt népek felszabadításáról van szó . . . Német szemszögből A müncheni MERKÚR, amely Nyugat - Németország egyik legnépszerűbb polgári napilapja a De Gaullel szemben megnyilvánuló amerikai politikát így látja: "Azt a szakadékot, amely Franciaország és öt partnere között keletkezett, Amerikának a nyomása, amivel De Gaullet el akarja szigetelni, csak még jobban kiszélesíti.” AZ ANGOLOK MAGAS LOVON, AZ AMERIKAIAK FÉL SZÍVVEL. A Münchenben megjelenő nyugatnémet napilap, a független SÜDDEUTSCHE ZEITUNG a mai európai vitáról. De Gaulle és Anglia vitájáról a következőket írja: "De Gaulle Angliáról szóló) megjegyzései csak ennyit mondanak: ‘Angliának le kell szállni a magas lóról.’ De Gaullet az a gond nyugtalanítja, hogy egy nap az amerikaiak Európa ügyét csak fél szívvel képviselik majd .. 3. oldal Szabadválasztás, gyarmatáruk építőanyagok, textil, iparcikkek, bútorok, autók, stb. Hitelesítések, fordítások és perek intézése UTAZÁSOK Repülő- és hajójegyek, útlevelek. Magyarországi látogatások és otthoni hozzátartozók kanadai látogatásának intézése. a világ minden részébe receptre és recept nélkül a legolcsóbban, leggyorsabban KÉRJE 16 OLDALAS HIVATALOS KÉPES ÁRJEGYZÉKÜNKET Csak a párt ceruzájával lehet szavazni A február 24-i "választás” eredményét az Országos Választási Elnökség 27-én tette közzé. A választójogosultak száma 7,114.855 volt. Ebből 6,915.644, azaz 97,2 százalék élt szavazati jogával.. Az országgyűlési képviselőjelöltekre leadott szavazatok közül érvényes 6 888.835, érvénytelen 26.809, az öszszes szavazatok 0.4 százaléka. Érvényes szavazatot adott le a Hazafias Népfront jelöltjeire 6.813.058, az összes szavazók 98.9 százaléka, ellenük 75.777, azaz 1.1 százalék. Bár a hivatalos lista ellen leadott szavazatok száma 1949-ben 165.283, 1958-ban 28.651 volt, most pedig 75.777, ebből nem lehet következtetést levonni, mert a választási eredményt ma is, éppen úgy, mint a múltban, a kommunista párt központjában előre elkészítik. A szavazni muszáj választani nem lehet elve alapján csak a lista áthúzásával lehet nemmel szavazni, ami azt jelenti, hogy ceruzát kell kérni a szavazatszedő bizottságtól (saját ceruzát tilos használni), be kell vonulni a szavazófülkébe, ott át kel húzni a szavazólapot, és úgy borítékolni. Minden mozdulat ellenőrizhető, s aki így szavaz, az "fekete listára” kerül. Egyszerre meggyűlik a baja a munkahelyén, rosszabb munkát kap, alacsonyabb beosztásba helyezik, mindenütt finoman “kitolnak” vele. Persze sohasem említik, hogy mindez a szavazatáért van. Amellett a magyar nép elég jól tudja, hogy az ellenszavazat, minden kockázat árán sem változtat az "eredményen”, s ezért “öntudatos hazafiként" szavaz, azaz be sem megy a fülkébe, hanem ott a bizottság előtt összehajtja és borítékolja szavazólapját. A szomorú játékhoz hozzátartozik, hogy a bizottság figyelmezteti a szavazópolgárt, hogy menjen csaka fülkébe, hiszen titkos a szavazás. De mindenki tudja, hogy ezt a felszólítást nem szabad komolyan venni. Ilyen módon "választották” meg most is a 340 képviselőt és 173 pótképviselőt. Azaz szavazni ismét muszáj volt, deválasztani újból nem lehetett...