Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1963 (70. évfolyam, 1-29. szám)
1963-02-24 / 8. szám
1961 február 24. A nagy próba kifejlődése (Folytatás az első oldalról.) Roman C. Pucinski illinoisi képviselő a Kennedy adminisztráció védelmében viszont ezt állapította meg: “Kennedy elnök világosan és félreérthetetlenül kijelentette, a USA nem tétovázik és Kubában használni fogja a szükséges eszközöket, ha kell a fegyveres erőt is, amikor a felelős hatóságok véleménye szerint a kubai kommunista veszély nemzeti biztonságunkat vagy létünket fenyegetné. Az elnök kész volt kijelentését valóra váltani, amikor Kruscsev visszavonta röppentyűit. Tragédia azt látni, hogy Kennedy elnök nemes szándékát, kialakítani a kommunista zsarnokság feletti végső, háború nélküli győzelem tervét, politikai futballá változtatják. Amikor pedig mindkét párt részéről teljes segítséget kellene adni, hogy győzelemre vigyük a szabadság ügyét." Charles C. Mathias képviselő (Maryland) szerint azonban: “Vitathatatlan tény, hogy orosz erők állnak Kubában és nincs szándékuk onnan kivonulni. Az oroszok nem egyszerű sorkatonák, hanem magas képzettségű haditechnikusok, akiket máról holnapra át lehet vinni a technológiai hadviselés egyik ágából a másikba. Nem kaptunk arról egyetemes, megnyugtató megállapítást, hogy a röppentyűket kivitték. A fényképfelvételekről a lapok azt írták: röppentyű formájú tárgyak láthatók a hajók fedélzetén . . . Tökéletesen világos, hogy az oroszok Kubát a kommunizmus jól védett és bevehetetlen bástyájának építik ki 90 mérfölddel a mi partjainktól. A kaktusz függöny ugyan még nem okoz közvetlen ártalmat, de nem szabad elfeledkezni arról, ami mögötte történik.’’ Arthur J. Younger kaliforniai képviselő pesszimista véleménye igen erős hangot ütött meg: "A vita azon folyik, vannak-e röppentyűk Kubában? De a leglényegesebb pont nem ez, hanem az, hogyan lehetett eltűrni, hogy a kommunisták átvegyenek egy szuverén országot a nyugati féltekén? Ez valóban igen szomorú napja Uncle Saulnak, ellentétbe kerültünk északi szomszédunkkal (Kanada), akivel sohasem volt semmi összeütközésünk, ellentétbe kerültünk Európában volt szövetségesünkkel (Franciaország), harcolunk Ázsiában, és közben kommunista katonák ezrei veszik át a hatalmat Kubában, ahol fegyverzetük és létszámuk naponta növekszik. Úgy hiszem, elnökünk lebecsülte értelmességünket, amikor azt állította az Unió helyzetéről, hogy az jó . . William C. Cramer képviselő (Florida) szerint: “Az az állandósuló megnyugtatás, hogy nincsenek támadásra készült fegyverek Kubában, úgy tűnik fel, mintha csak azt akarná elhitetni, hogy a New Frontier hajlandó a kommunizmussal való békés együttélést elfogadni és Kruscsev elvét a Monroe elv helyett alkalmazni . . A SAJTÓBAN IS JELENTKEZIK az Amerikát eltöltő nyugtalanság nemcsak a kongresszusban. A HOUSTON (TEX) PRESS már újévi számában ezeket állapította meg: “12 órával azután, hogy Kennedy elnök megszüntette a blokádot Kuba körül, a Castro mögé helyezett vörös agy, Ernesto Che Guevara nyilatkozott a délamerikai kommunista menetrendről: ‘Fegyveres összeütközéseket keltünk majd Venezuelában, Guatemalában, Paraguayban, Nicaraguában és Peruban. Ez a vidámító kijelentés hallható volt Kubában és az érdekelt államokban, csak Washingtonban nem lehet felőle hallani. Guevara azonban ravaszkodott. Kihagyta a felsorolásból a castroi kommunizmus első számú célpontját: Brazíliát. A brazil központi fensik olyan nagy, mint Argentína. Brazilia hétszer nagyobb, mint Franciaország. Brazilia két délamerikai állam kivételével minden dél-amerikai állammal szomszédos. Ha Brazíliát a kommunisták megszerzik, a kommunizmus minden délamerikai állam határán ott áll és Isten veled. Dél-Amerika! ... Október 23-án reggel Kennedy elnök beszéde után Mexikó lelkésen csatlakozott az Amerikai Államok Szervezete keretében a Kuba elleni rendszabályokhoz. De Mexikó most észreveszi, hogy Washington nem sokat törődik azzal, hogy politikai röppentyűkkel lövi a kommunista kubai kormány egész Latin- Amerikát. Látva, hogy mi gyengülve tárgyalgatunk, Mexikó sietve visszatért az elszigetelődési politikához, és barátságosan bólintgat Castro és Brazília felé ... Századunk legnagyobb veszélye a kommunista zsarnokság terjeszkedése. És elnökünk, aki ünnepélyesen megfogadta, hogy a kommunizmusról nem lehet szó a nyugati földgömbön, nemcsak hogy tárgyal róla azóta is, hanem egyszerűen félredobta Amerika meglévő tárgyalási alapját és sietve, nagyon sietve (miért?) megszüntette a kubai blokádot, elfeledkezett a helyszíni ellenőrzésről is. Kuba, Brazília és Mexikó kommunistái nem azt hallgatják, amit Kennedy elnök mond, hanem azt figyelik, hogy mi cselekszik, és mi pedig odajutottunk, hogy biztosítjuk a délamerikai, központi, kommunista erőmű létét... . . . A US NEWS & WORLD REPORT február 11 számában ugyanerről a kérdésről a következő jelentés látott napvilágot: “Nemcsak orosz, hanem más külföldi alakulatok is állomásoznak Kubában. Szervezik a Nemzetközi Brigádot. Tagjai főként latin-amerikaiak. A kommunista terv ugyanis egyszerűen el akarja kerülni, hogy kubaiak törjenek be más országba, mert ez a nyugati földgömbön egész bizonyosan a USA és az Organization of American States beavatkozását vonná maga után ... Nemzeti felszabadító háborúkat készítenek tehát elő, amely belső támadással indul és külső támogatással folytatódik. Az anti-castro földalatti mozgalom jelentése szerint Kubában a szovjet erők mai létszáma és fegyverzete: 18,700-35,000 fő, 5 szovjet tábornok, a Szovjet hazavitt 42 középtávú röppentyűt és a föld alatt elrejtett 44 középtávú röppentyűt, 140, esetleg még több rövid távú röppentyű, a röppentyűk mind szállíthatnak nukleáris töltetet, 184 MiG vadász, alkalmasak nukleáris bombák USA fölé vitelére, 37 szállító repülőgép, 83 helikopter, 12-15 orosz tengeralattjáró, amelyek 4 orosz építésű és igazgatású bázisról hajóznak, 260 szovjet T34 és T54-es tank, 32 őrhajó, közülük 9 alkalmas röppentyű kilövésre, 1900 ágyú, 2,300 légelhárító ágyú, 2,700 aknavető és kisebb fegyverek.” Elford A. Cederberg kongresszusi képviselő, Michiganből, idézte azonban magát Kennedy elnököt is, a még jelölt korából, amikor Jonstownban, arról beszélt, hogyan is kellene kezelni az ország partjaitól 90 mérföldre jelentkező kommunista veszélyt. Kennedy elnökjelölt az állította: "Ez nem történhetett volna meg Franklin Roosevelt alatt, aki 1940-ben figyelmeztette a nácikat, hogy maradjanak távol a mi féltekénktől, ez nem történhetett volna meg Truman idejében, aki 1947-ben figyelmeztette a kommunistákat, hogy hagyják békében Görögországot és Törökországot. És ez nem történhetett volna meg Kubában, ha a republikánusok ... Közöljük Castroval nem vagyunk hajlandók engedni többé, nem erőszakoskodhat velünk, különösen nem vagyunk hajlandók engedni, hogy kilökjön bázisunkról, Guantanamoból, és nem vagyunk hajlandók eltűrni azt sem, hogy az elvett amerikai tulajdon igazságos kártérítését megtagadja ...” JOHNSTOWN ÓTA ahol az elnökjelölt, akit Amerika népe elnökké megválasztott, ezeket hangoztatta, sok időt töltett el. Ma a kubai kérdésben hívei türelemre intenek, hogy ellenzéke ne zavarja meg a háború nélküli, kommunizmus feletti végső győzelem megtervezését, amely egyben a szabadság győzelme is lesz. Azt hisszük ehhez Kennedy elnök az egész világ, a fél szabadvilág és a fél rabvilág helyeslését megkaphatná. De az eseményeknek az az érthetetlen forgataga, amely a kubai blokád és annak megszüntetése után körülöttünk kavarog nem alkalmas arra, hogy a világ USA-ra figyelő közvéleményével ezt a reményt elhitesse. Kennedy elnök a kubai blokád megszüntetése előtt ésszerű és elkerülhetetlen feltételeket szabott Kruscsev elé. A feltételek olyan ésszerűek voltak, hogy Kruscsev azokkal nem is ellenkezett, csupán végrehajtásukat akadályozta meg később. A blokádot azonban Kennedy elnök a feltételek teljesítése nélkül is felfüggesztette. Valóban igazuk van a törvényhozóknak és a lapoknak, a vita a fegyverek milyenségén és hatóerején másodrangú kérdés: a kommunizmus fellegvára Amerikában a szemünk előtt épül ki, és a szokott, veszélyes kommunista eszközök már messziről is láthatóak: nemzetközi brigád, felforgatási szakértők véres, nyomorúságos polgárháború ... Senki sem akar háborút az bizonyos. De azt éppenséggel nem lehet elvárni, hogy éppen mert mindenki irtózik a háborútól, a megtámadott kis államok polgárai vállaljanak reménytelen háborút a jól kiképzett és felfegyverzett nemzetközi brigáddal szemben lakásuk ajtajában vagy házuk kapujában. Mi tudjuk, hogy ez a nagy kérdés és nem az, hogy milyen röppentyűk leselkednek Kubában. Mit tehet majd akkor a USA, ha a brazil polgár megadja magát sorsának és megadja magát a kommunista, fegyveres kisebbségnek, amely Kubában fegyveres kiképzést kapott az utcai harcra, amely erősebb fegyvereket kapott a Szovjettől, mint a helybeli sorkatonaság. Mit tehet a szabadságért a USA, ha sem a rabok, sem a szabadok már nem reménykedhetnek a USA-ban sem? Kanada válsága, De Gaulle különutja, amely nagy kárt okozhat a nyugati szövetségben, ezzel magyarázható. Legalábbis ezzel magyarázható az a tény, hogy megkockáztatta. A végső okoskodás valahogyan így hangzik: ha Washington meg akar alkudni a Kremlinnel, miért ne alkudjak meg én magam?... Természetsen lehetséges, hogy De Gaulle is téved és az amerikai törvényhozók is tévednek és az amerikai sajtó is téved. Valami olyan terv bontakozik a háttérben, amely valóban a szabadság ügyét viszi előre, amint Kennedy elnök védelmében mondották, győzelemre. De ebben az esetben az amerikai külpolitika végzetesen lassú lett. Ha így áll, már régen meg kellett volna győzni azokat, akik legszorosabb szövetségeseink, hogy a tervkészítéshez előlegezzék a bizalmat. Amíg ez nem történik meg, a titkos tervkészítés kockázata mérhetetlenül megnövekedik. Kockáztathatja a nyugati egységet, amely eddig az amerikai vezetésbe vetett bizalmon alapult. Az amerikai kongresszus éles bírálatai, az amerikai sajtó nyers következtetései, a szövetségesek táborában jelentkező elkülönülések figyelmeztetnek arra a régi és mindig érvényes szabályra, hogy politikában és hitelkérdésekben a látszatnak, ha nem is döntő, de rontó szerepe van. A KIALAKULÓ BIZALMI VÁLSÁGBAN a mi szerepünk, a magyar nép szabad szószólóinak a szerepe is igen megnehezedik majd. A jelenségek, a hamis látszatok, vagy fordulatokat bevezető jelek mellett más szólamok is zavarni igyekeznek majd hivatásunkat és küldetésünket. A gyors fordulatokban kétségbeesők megadása, és a szorongatásban kecsegtetők csábítása sokakat meg fog környékezni. Az emigráns, küzdőképes nemzedék egyik legerősebb próbája előtt áll. (1963. II. 12.) GYÁSZJELENTÉS Flórián Tibor erdélyi származású költőt, a Szabad Európa Rádió newyorki magyar osztályának munkatársát súlyos veszteség érte. Édesanyja, Szénássy Béla erdőfőtanácsos özvegye Szénássy Béláné a vasfüggöny mögötti Gömör megyében, Jolsván, 85 éves korában meghalt. Az elhunyt fiatal korában hangulatképeket, aforizmákat írt és 73 éves korában, 1951 decemberében — többek között — egy ihletett verset a hóról. Ha Amerikában él és angolul ír, talán a versírás “Grandma Moses’’-e lehetett volna. De így csak egy szenvedő, magyar édesanya volt és maradt, aki 18 éven át figyelte — és hiába figyelte — ablakán át az utat, amelyen egy napon fiának meg kell érkeznie. 6570 napon és éjen át nézte az utat, az évszakok reménytelen váltakozását és fájdalmában verset írt a hóról, mely “mint nagy gyógyító tapasz ráterül a világnak millió sebére.” Az elhunytat fia, menye és 5 unokája gyászolják a new jerseyi Englewoodon és Elizabeth-ben. HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT, HÍVJA ír Lajos és Fia TMte¥e?s Bodnár Lajos és Fia Okleveles balzsamozók és temetés rendezők. Kegyeletteljes és figyelmes kiszolgálás Betegszállítás minden időben. Lorain Avenue, Cleveland 13, Ohio Telefon éjjel és nappal. ME 1-3075 3929 KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA iTK' i" ^^smaamBBBHaaMMMBaaa iFONTOS! “The House of Insurance” Ha bármiféle biztosításra van szüksége, úgymint élet-, ház-, tűz- és tornádó, bútor- és ruha-, autó-, baleset-, stb., mindezeket megszerezheti 30 éve fennálló irodánkban a legmélányosabb áron. Lezsak Insurance Agency 11530 BUCKEYE ROAD CLEVELAND 4, OHIO Telefon: CE 1-3727 A BIZTOSÍTÁS BIZALOM DOLGA!....... .... L. Edward Senior* Lunaru junior Az MFB női csoportja A Felszabadító Bizottság Női Csoportja megkezdte ez évi összejövetelét. Mint ahogyan terveztük eredetileg-minden hónapban más és más tagunk otthonában -találkozunk és egyre többen. Értékes előadások egyik fő vonzóereje a gyülekezésünknek. Vitéz Kovács Gyula alelnökünket, Kossányi Józsefet, dr. Horváth Miklóst, Lux Andrást, Pekló Máriát nyertük meg előadások tartására, úgyszintén Bencz beszámol munkásságáról Az emigráns jegyzetei: Holtky Károly nyolcvan éve Írta: ESZTERHÁS ISTVÁN Ha a régi világunkban élnénk, amelyben az emberi élet, az egész élet munkájának fő célja a nyugalom megszerzése volt, szikár, magas alakját már bizonyosan megörökítette volna valaki, amint kis unokáit terelgetve sétál a nyugalomba vonult, derűs pátriárka a napsütéses utcákon és friss szellemi érdeklődéssel beszélget a találkozó ismerősökkel. Adván a maga szellemi tárházából, tapasztalatainak és emlékeinek nyolcvan éves gazdaságából és meg nem öregedő, kiváncsi érdeklődéssel fordítva arcát a napi események és hírek felé, amelyek szellemi életében még mindig keltenek üdítő pezsgéseket. Mindig így gondoltam a feketeruhás, magas Holtky Károlyra, amikor még a clevelandi, nyugatoldali magyar életnek magam is részese voltam és többször találkoztam vele. A kárpátaljai magyar tanár, aki Budpesten végezte az egyetemet és ott is folytatta első próbatanításait, a trianoni országtörés után a Csehszlovákiába kebelezett magyarság egyik képviselője lesz az új állam törvényhozásában. Ma visszanézve is, még ilyen mérhetetlen távolságból és messzeségből, a történelem távolából és a földrajzi meszszeségből is érzi az ember, hogy milyen óriási teljesítmény volt ez, a polgári bátorságnak és hősiességnek milyen okafoka kellett ahhoz, a teljesen megváltozott és ellenségessé vált életkörülmények között, hogy ezt el lehessen érni. ■ Holtky Károly a magyarság egyik leginkább veszélyeztetett népi csoportját, a kárpátaljai magyarokat védte ezekben a vészes és szépséges buzdulású időkben és aki látta közöttük a Kárpátalján, amint én láttam, az tudja, mennyire közéjük tartozott. A polgári bátorság és hősiesség háborújának ■ minden változatát vállalta, a szervezésit, a keresztényszo■ cialista pártnak volt alapozója Ungvárott, a tájékoztatást, ■ az ungvári Határszéli Újságnak volt szerkesztője és a Prá■ mai Magyar Hírlapnak a munkatársa, és a politikait, törvényhozója lett a magyar népnek. Előbb tartománygyűlési képviselő, majd szenátor Prágában, és amikor Kárpátalja is hazatért, az állásából elbocsátott magyar tanárt a hálás hon előbb tanügyi főtanácsosává, nevezte ki, majd behívta a magyar parlamentbe Kárpátalja képviselőjének. A nyolcvan év, Holtky Károly nyolcvan éve azonban az emberi válságoknak, harcoknak és szenvedéseknek még ennél is nagyobb terét íveli át. Az első világháború után 5 szülőföldjére visszatérhetett, de hazáját elveszítette, mert Kárpátalját elszakították abból az országból, amelyért harcolt. Aztán eljött a győzelem napja, szülőföldje visszatért az országhoz, hazatért. Kárpátalja mindannyiunknak feledhetetlen lelki ujjongása volt, de elképzelhetjük, mit érezett az a magyar tanár, katona, szerkesztő, törvényhozó, aki az elnyomatásból tért vissza szülőföldjével és népével együtt a magyar szabadságba. A második világháborúban aztán már nemcsak hazáját, hanem szülőföldjét is elveszí- tette. Kárpátalját és magyarjait a benesi bosszúállás átadta ezüst-tálcán Sztálinnak. És elveszítette szülőföldje, hazája után azt a világrészt is, amelyben küzdelmei, tanulmányai, munkája, belőlük alalkuló célkitűzései a kárpátaljai magyar tanár közéleti alakját kialakították. Mint annyian, akik magyar-európai jellemünkkel, jellegzetességeinkkel és tudásadta vérteze- E tünkkel érkeztünk, partraszállt ő is Amerikában. A sza- 3 hadságért és a hazáért, a haza és a szabadság visszanyeréséért folytatott küzdés és munka természetesen itt is mozgáival ragadta. És ha az a magyar-európai jellem, jellegzetesség és tudás, amelyet, mint valamennyien, Holtky Károly is magával hordoz élete végéig, szenvedett is sérelme- két, a sokat látott, tapasztalt és okult ember hamarosan áttért az egyedül végezhető és talán egyedül hatásos munkaterületre a több mint ezer éve virágzó magyar kultúra diplomáciai szolgálatára. Cikkei, amelyek erről a kultur- 1 diplomáciai munkájáról számolnak be, nem adják azt a teljes anyagot, amit munkatársainak és személyes barátainak tanúsága szerint összegyűjtött és rendszerezett. Holtky Károly begyűjtötte életének csürjébe azt, aminek a beta- 3 karitására vállalkozott a világégések után. Hogy ez a munkája, a magyar nép világraszóló kultúrteljesítményeinek nemcsak hatalmas, hanem hatásos anyaga is megjelenik-e valamikor és milyen terjedelemben, az emigráns szegénységgel veszkődve ki tudná ezt megmondani. Az bizonyos, hogy Holtky Károly megtette azt, amit megtehetett. Mondhatjuk így, mindent megtett, amit ezért megtehetett. Az emigráns magyart tépő és egy forgató erők próbálják. Az egyik a szétszóratás kenyérkereső szélvésze, amely szertedobál bennünket és a nagy messziségek válaszfalait veti energiáink egyesítése elé, a másik az a történelmi forgatag, amelyben kavargunk ,és amely politikai távolságok gyötrő ellentéteit zúdítja ránk, hogy ne lássuk tisz- 31 tán egymás céljait. Holtky Károly munkájában mindkettő- t től megmenekült. A magyar értékek összegyűjtése nem ismer messziségeket és nem ismerhet politikai célzatosságot. A magas, feketeruhás pátriárka, a pátriárkás, kissé savós mosollyal csontos arcán, unokái, a jövő kíséretében így sétál száműzött életünk néha napos partjain, a clevelandi Lorain Avenuen. Nem hős, nem a tekintély magaslatára visszavonult, ott állingáló hős, köztünk él. Emberi közvetlenségében inkább regényhős. Szörnyű vaskorszak, — árulás, égetés, dúlás, gyilkolás, száműzetés és hontalanság — regényhőse. Akad-e ehhez a korszakhoz méltó, arra ráérő regényíró? Most, amikor arról beszélnek Clevelandon, hogy megünneplik születésének nyolcvanadik évfordulóját, ezért határoztam el, hogy Holtky Károly alakjáról emigránsjegyzetet készítek. . §, pfdsl Kató énekszámaival. Kávássy Klára és Mészáros Gyuláné zongoraszámokkal járultak e délutánok sikeréhez. Köszönetünket fejezzük ki szíves részvételükért. Megemlékeztünk a szabadságharc évfordulóján az otthoni rádióban elhangzott, külföldön felvett és megörökített eseményekről. Ez év — 1963 — januárjában a Keleti oldalon Huszár Józsefné meghívására nála tartottuk meg első taggyűlésünket, hol a tragikusan elhunyt dr. Szilassy Béla az MFB elnöke halála előtti napokban tett indítványát ismertette a Női csoport szervezője, melyet egyhangúlag elfogadtak s a Magyarország közelében élő honfitársaink szellemi és anyagi támogatását nemcsak szóval, hanem tettekkel is bebizonyítottuk. Ez után Tollas Tibor, Reményik Sándor, Szappanos Istvánné és Zilahi Farnos Eszter költeményeiből olvastunk fel. Ezen a vasárnapon is hóvihar és dermesztő hideg tombolt, de ennek dacára a gyalogjárók és autóbuszokra várók sem rettentek meg ettől az időtől, mert mindnyájan örömmel indulunk egy-egy találkozóra, hol szeretet és mondhatni bajtársi kapcsolat fűz össze minket. Mindenkit szívesen látunk körünkben, és boldogok lennénk, ha minél több beszámolót kaphatnánk más városok női csoportjainak munkájáról, hova — sajnos — személyesen nem juthatunk el. Z. F. E. INCOME - TAX .... reggel 9-től este 9-ig. .... RAJKAI & ASSOCIATES 4162 Lorain Ave. - WO 1-6061 Avarok Karcagon Magyarországról írják, hogy Karcag közelében földkitermelés közben emberi csontokat, koponyákat, régi vasszerszámokat, gyöngyöket, fülbevalókat találtak. Megállapították, hogy avarkori temető maradványai kerültek felszínre. A kutatást folytatva, a lelőhely alatti rétegben egy kora bronzkori sírt is felfedeztek. A halottat bal oldalára fektetve, felhúzott lábakkal, mellén keresztbe tett kezekkel temették el, testét koporsó helyett fakéregbe burkolták, és az akkori felfogás szerint az életet jelképező piros porfestékkel hintették be. A fej mellett elhelyezett faedényeknek és a ruházatnak már csak a porait találták meg. A Csongrád, megyei Tápé községben már régebben végeznek régészeti ásatásokat és most bronzkori és avarkori temetőt tártak fel. A talált 477 sír közül az egyikben bronzkori orvost találtak, aki melé operálókéseket, bronzból készült szikét, csipeszeket és más sebészeti eszközöket helyeztek. Az életkort különböző tudományos vizsgálatokkal állapítják meg. Különösen áll ez az őskori leletekre. Korábban az életkort a koponyavarratok elcsontosodásából állapították meg. Mikor azonban boncolásoknál beigazolódott, hogy ez az eljárás nem mindig helyes, és teljes bizonyossággal sikerült megállapítani, hogy a fiataloknál a felkar és a combcsont felső végének szivacsos állománya sűrű, teljesen telített, majd az évek számának gyarapodásával mindjobban felritkul, az így végzett vizsgálatok alapján ötéves hibahatárral teljes bizonyossággal meg lehet állapítani, hány éves volt az elhunyt. Az ásatásoknál azonban nemcsak ép, hanem porladó vagy elporladt csontvázak is előkerültek, éppen ezért erre a lehetőségre számítva is új eljárást dolgoztak ki. Ennek lényege, hogy a csont dekalcinálásával megállapíthatják a benne levő szerves és szervetlen anyagok mennyiségét és minőségét, így azután meg tudják mondani az életkori adatokat és a nemi hovatartozást is.