Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1963 (70. évfolyam, 1-29. szám)

1963-02-24 / 8. szám

1961 február 24. A nagy próba kifejlődése (Folytatás az első oldalról.) Roman C. Pucinski illinoisi képviselő a Kennedy admi­nisztráció védelmében viszont ezt állapította meg: “Kennedy elnök világosan és félreérthetetlenül kijelentette, a USA nem tétovázik és Kubában használni fogja a szükséges eszközöket, ha kell a fegyveres erőt is, amikor a felelős ható­ságok véleménye szerint a kubai kommunista veszély nemzeti biztonságunkat vagy létünket fenyegetné. Az elnök kész volt kijelentését valóra váltani,­­ amikor Kruscsev visszavonta röppentyűit. Tragédia azt látni, hogy Kennedy elnök nemes szándékát, kialakítani a kommunista zsarnokság feletti végső, háború nélküli győzelem tervét, politikai futballá változtatják. Amikor pedig mindkét párt részéről teljes segítséget kellene adni, hogy győzelemre vigyük a szabadság ügyét." Charles C. Mathias képviselő (Maryland) szerint azon­ban: “Vitathatatlan tény, hogy orosz erők állnak Kubában és nincs szándékuk onnan kivonulni. Az oroszok nem egyszerű sorkatonák, hanem magas képzettségű haditechnikusok, akiket máról holnapra át lehet vinni a technológiai hadviselés egyik ágából a másikba. Nem kaptunk arról egyetemes, megnyugtató megállapítást, hogy a röppentyűket kivitték. A fényképfelvé­telekről a lapok azt írták: röppentyű formájú tárgyak láthatók a hajók fedélzetén . . . Tökéletesen világos, hogy az oroszok Kubát a kommunizmus jól védett és bevehetetlen bástyájának építik ki 90 mérfölddel a mi partjainktól. A kaktusz­ függöny ugyan még nem okoz közvetlen ártalmat, de nem szabad elfeled­kezni arról, ami mögötte történik.’’ Arthur J. Younger kaliforniai képviselő pesszimista véle­ménye igen erős hangot ütött meg: "A vita azon folyik, vannak-e röppentyűk Kubában? De a leglényegesebb pont nem ez, hanem az, hogyan lehetett el­tűrni, hogy a kommunisták átvegyenek egy szuverén országot a nyugati féltekén? Ez valóban igen szomorú napja Uncle Saul­nak, ellentétbe kerültünk északi szomszédunkkal (Kanada), aki­vel sohasem volt semmi összeütközésünk, ellentétbe kerültünk Európában volt szövetségesünkkel (Franciaország), harcolunk Ázsiában, és közben kommunista katonák ezrei veszik át a hatalmat Kubában, ahol fegyverzetük és létszámuk naponta nö­vekszik. Úgy hiszem, elnökünk lebecsülte értelmességünket, amikor azt állította az Unió helyzetéről, hogy az jó . . William C. Cramer képviselő (Florida) szerint: “Az az állandósuló megnyugtatás, hogy nincsenek táma­dásra készült fegyverek Kubában, úgy tűnik fel, mintha csak azt akarná elhitetni, hogy a New Frontier hajlandó a kommu­nizmussal való békés együttélést elfogadni és Kruscsev elvét a Monroe elv helyett alkalmazni . . A SAJTÓBAN IS JELENTKEZIK az Amerikát eltöltő nyugtalanság nemcsak a kongresszusban. A HOUSTON (TEX­) PRESS már újévi számában ezeket állapította meg: “12 órával azután, hogy Kennedy elnök megszüntette a blokádot Kuba körül, a Castro mögé helyezett vörös agy, Er­nesto Che Guevara nyilatkozott a délamerikai kommunista me­netrendről: ‘Fegyveres összeütközéseket keltünk majd Vene­zuelában, Guatemalában, Paraguayban, Nicaraguában és Peru­ban.­ Ez a vidámító kijelentés hallható volt Kubában és az érde­kelt államokban, csak Washingtonban nem lehet felőle hallani. Guevara azonban ravaszkodott. Kihagyta a felsorolásból a castroi­ kommunizmus első számú célpontját: Brazíliát. A brazil központi fensik olyan nagy, mint Argentína. Brazilia hétszer nagyobb, mint Franciaország. Brazilia két délamerikai állam ki­vételével minden dél-amerikai állammal szomszédos. Ha Brazí­liát a kommunisták megszerzik, a kommunizmus minden dél­amerikai állam határán ott áll és Isten veled. Dél-Amerika! ... Október 23-án reggel Kennedy elnök beszéde után Mexikó lel­­­­késen csatlakozott az Amerikai Államok Szervezete keretében a Kuba elleni rendszabályokhoz. De Mexikó most észreveszi, hogy Washington nem sokat törődik azzal, hogy politikai röp­pentyűkkel lövi a kommunista kubai kormány egész Latin- Amerikát. Látva, hogy mi gyengülve tárgyalgatunk, Mexikó sietve visszatért az elszigetelődési politikához, és barátságosan bólintgat Castro és Brazília felé ... Századunk legnagyobb ve­szélye a kommunista zsarnokság terjeszkedése. És elnökünk, aki ünnepélyesen megfogadta, hogy a kommunizmusról nem lehet szó a nyugati földgömbön, nemcsak hogy tárgyal róla azóta is, hanem egyszerűen félredobta Amerika meglévő tárgya­lási alapját és sietve, nagyon sietve (miért?) megszüntette a kubai blokádot, elfeledkezett a helyszíni ellenőrzésről is. Kuba, Brazília és Mexikó kommunistái nem azt hallgatják, amit Ken­nedy elnök mond, hanem azt figyelik, hogy m­i cselekszik, és mi pedig odajutottunk, hogy biztosítjuk a délamerikai, központi, kommunista erőmű létét... . . . A US NEWS & WORLD REPORT február 11 számá­ban ugyanerről a kérdésről a következő jelentés látott napvi­lágot:­­ “Nemcsak orosz, hanem más külföldi alakulatok is állo­másoznak Kubában. Szervezik a Nemzetközi Brigádot. Tagjai főként latin-amerikaiak. A kommunista terv ugyanis egyszerűen el akarja kerülni, hogy kubaiak törjenek be más országba, mert ez a nyugati földgömbön egész bizonyosan a USA és az Or­ganization of American States beavatkozását vonná maga után ... Nemzeti felszabadító háborúkat készítenek tehát elő, amely belső támadással indul és külső támogatással folytatódik. Az anti-castro földalatti mozgalom jelentése szerint Kubában a szovjet erők mai létszáma és fegyverzete: 18,700-35,000 fő, 5 szovjet tábornok, a Szovjet hazavitt 42 középtávú röppen­tyűt és a föld alatt elrejtett 44 középtávú röppentyűt, 140, eset­leg még több rövid távú röppentyű, a röppentyűk mind szállít­hatnak nukleáris töltetet, 184 MiG vadász, alkalmasak nuk­leáris bombák USA fölé vitelére, 37 szállító repülőgép, 83 heli­kopter, 12-15 orosz tengeralattjáró, amelyek 4 orosz építésű és igazgatású bázisról hajóznak, 260 szovjet T34 és T54-es tank, 32 őrhajó, közülük 9 alkalmas röppentyű kilövésre, 1900 ágyú, 2,300 légelhárító ágyú, 2,700 aknavető és kisebb fegyverek.” Elford A. Cederberg kongresszusi képviselő, Michiganből, idézte azonban magát Kennedy elnököt is, a még jelölt korá­ból, amikor Jonstownban, arról beszélt, hogyan is kellene ke­zelni az ország partjaitól 90 mérföldre jelentkező kommunista veszélyt. Kennedy elnökjelölt az állította: "Ez nem történhetett volna meg Franklin Roosevelt alatt, aki 1940-ben figyelmeztette a nácikat, hogy maradjanak távol a mi féltekénktől, ez nem történhetett volna meg Truman idejé­ben, aki 1947-ben figyelmeztette a kommunistákat, hogy hagy­ják békében Görögországot és Törökországot. És ez nem tör­ténhetett volna meg Kubában, ha a republikánusok ... Közöl­jük Castroval nem vagyunk hajlandók engedni többé, nem erő­szakoskodhat velünk, különösen nem vagyunk hajlandók en­gedni, hogy kilökjön bázisunkról, Guantanamoból, és nem va­gyunk hajlandók eltűrni azt sem, hogy az elvett amerikai tulaj­don igazságos kártérítését megtagadja ...” JOHNSTOWN ÓTA ahol az elnökjelölt, akit Amerika népe elnökké megválasztott, ezeket hangoztatta, sok időt töltett el. Ma a kubai kérdésben hívei türelemre intenek, hogy ellen­zéke ne zavarja meg a háború nélküli, kommunizmus feletti vég­ső győzelem megtervezését, amely egyben a szabadság győzel­me is lesz. Azt hisszük ehhez Kennedy elnök az egész világ, a fél szabadvilág és a fél rabvilág helyeslését megkaphatná. De az eseményeknek az az érthetetlen forgataga, amely a kubai blokád és annak megszüntetése után körülöttünk kava­rog nem alkalmas arra, hogy a világ USA-ra figyelő közvéle­ményével ezt a reményt elhitesse. Kennedy elnök a kubai blo­kád megszüntetése előtt ésszerű és elkerülhetetlen feltételeket szabott Kruscsev elé. A feltételek olyan ésszerűek voltak, hogy Kruscsev azokkal nem is ellenkezett, csupán végrehajtásukat akadályozta meg később. A blokádot azonban Kennedy elnök a feltételek teljesítése nélkül is felfüggesztette. Valóban igazuk van a törvényhozóknak és a lapoknak, a vita a fegyverek mi­lyenségén és hatóerején másodrangú kérdés: a kommunizmus fellegvára Amerikában a szemünk előtt épül ki, és a szokott, veszélyes kommunista eszközök már messziről is láthatóak: nemzetközi brigád, felforgatási szakértők véres, nyomorúságos polgárháború ... Senki sem akar háborút az bizonyos. De azt éppenséggel nem lehet elvárni, hogy éppen mert mindenki ir­tózik a háborútól, a megtámadott kis államok polgárai vállal­janak reménytelen háborút a jól kiképzett és felfegyverzett nemzetközi brigáddal szemben lakásuk ajtajában vagy házuk kapujában. Mi tudjuk, hogy ez a nagy kérdés és nem az, hogy milyen röppentyűk leselkednek Kubában. Mit tehet majd akkor a USA, ha a brazil polgár megadja magát sorsának és megadja magát a kommunista, fegyveres kisebbségnek, amely Kubában fegyveres kiképzést kapott az utcai harcra, amely erősebb fegy­vereket kapott a Szovjettől, mint a helybeli sorkatonaság. Mit tehet a szabadságért a USA, ha sem a rabok, sem a szabadok már nem reménykedhetnek a USA-ban sem? Kanada válsága, De Gaulle különutja, amely nagy kárt okozhat a nyugati szövetségben, ezzel magyarázható. Leg­alábbis ezzel magyarázható az a tény, hogy megkockáztatta. A végső okoskodás valahogyan így hangzik: ha Washington meg akar alkudni a Kremlinnel, miért ne alkudjak meg én magam?... Természetsen lehetséges, hogy De Gaulle is téved és az amerikai törvényhozók is tévednek és az amerikai sajtó is téved. Valami olyan terv bontakozik a háttérben, amely valóban a sza­badság ügyét viszi előre, amint Kennedy elnök védelmében mondották, győzelemre. De ebben az esetben az amerikai kül­politika végzetesen lassú lett. Ha így áll, már régen meg kellett volna győzni azokat, akik legszorosabb szövetségeseink, hogy a tervkészítéshez előlegezzék a bizalmat. Amíg ez nem történik meg, a titkos tervkészítés kockázata mérhetetlenül megnöveke­dik. Kockáztathatja a nyugati egységet, amely eddig az ameri­kai vezetésbe vetett bizalmon alapult. Az amerikai kongresszus éles bírálatai, az amerikai sajtó nyers következtetései, a szövetségesek táborában­ jelentkező el­különülések figyelmeztetnek arra a régi és mindig érvényes sza­bályra, hogy politikában és hitelkérdésekben a látszatnak, ha nem is döntő, de rontó szerepe van. A KIALAKULÓ BIZALMI VÁLSÁGBAN a mi szere­pünk, a magyar nép szabad szószólóinak a szerepe is igen megnehezedik majd. A jelenségek, a hamis látszatok, vagy for­dulatokat bevezető jelek mellett más szólamok is zavarni igye­keznek majd hivatásunkat és küldetésünket. A gyors fordula­tokban kétségbeesők megadása, és a szorongatásban kecsegte­tők csábítása sokakat meg fog környékezni. Az emigráns, küzdőképes nemzedék egyik legerősebb pró­bája előtt áll. (1963. II. 12.) GYÁSZJELENTÉS Flórián Tibor erdélyi származású költőt, a Szabad Európa Rádió newyorki magyar osztályának munkatár­sát súlyos veszteség érte. Édesanyja, Szénássy Béla erdő­főtanácsos özvegye Szénássy Béláné a vasfüggöny mögötti Gömör megyében, Jolsván, 85 éves korában meghalt. Az elhunyt fiatal korában hangulatképeket, aforizmá­kat írt és 73 éves korában, 1951 decemberében — többek között — egy ihletett verset a hóról. Ha Amerikában él és angolul ír, talán a versírás “Grandma Moses’’-e lehe­tett volna. De így csak egy szenvedő, magyar édesanya volt és maradt, aki 18 éven át figyelte — és hiába figyelte — ablakán át az utat, amelyen egy napon fiának meg kell érkeznie. 6570 napon és éjen át nézte az utat, az évszakok reménytelen váltakozását és fájdalmában verset írt a hóról, mely “mint nagy gyógyító tapasz ráterül a világnak mil­lió sebére.” Az elhunytat fia, menye és 5 unokája gyászolják a new jerseyi Englewoodon és Elizabeth-ben. HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT, HÍVJA ír Lajos és Fia TMte¥e?s­ Bodnár Lajos és Fia Okleveles balzsamozók és temetés rendezők. Kegyeletteljes és figyelmes kiszolgálás Betegszállítás minden időben. Lorain Avenue, Cleveland 13, Ohio Telefon éjjel és nappal. ME 1-3075 3929 KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA iTK' i" ^^smaamBBBHaaMMMBaaa iFONTOS! “The House of Insurance” Ha bármiféle biztosításra van szüksége, úgymint élet-, ház-, tűz- és tornádó, bútor- és ru­ha-, autó-, baleset-, stb., minde­zeket megszerezheti 30 éve fennálló irodánkban a legmél­­­ányosabb áron. Lezsak Insurance Agency 11530 BUCKEYE ROAD CLEVELAND 4, OHIO Telefon: CE 1-3727 A BIZTOSÍTÁS BIZALOM DOLGA!....... .... L. Edward Senior­­* Lunaru junior Az MFB női csoportja A Felszabadító Bizottság Női Csoportja megkezdte ez évi összejövetelét. Mint aho­gyan terveztük eredetileg-min­­den hónapban más és más ta­gunk otthonában -találkozunk és egyre többen. Értékes elő­adások egyik fő vonzóereje a gyülekezésünknek. Vitéz Ko­vács Gyula alelnökünket, Kos­­sányi Józsefet, dr. Horváth Miklóst, Lux Andrást, Pekló Máriát nyertük meg előadások tartására, úgy­szintén Bencz beszámol munkásságáról Az emigráns jegyzetei: Holtky Károly nyolcvan éve Írta: ESZTERHÁS ISTVÁN Ha a régi világunkban élnénk, amelyben az emberi élet, az egész élet munkájának fő célja a nyugalom meg­szerzése volt, szikár, magas alakját már bizonyosan meg­örökítette volna valaki, amint kis unokáit terelgetve sétál a nyugalomba vonult, derűs pátriárka a napsütéses utcá­kon és friss szellemi érdeklődéssel beszélget a találkozó is­merősökkel. Adván a maga szellemi tárházából, tapasztala­tainak és emlékeinek nyolcvan éves gazdaságából és meg nem öregedő, kiváncsi érdeklődéssel fordítva arcát a napi események és hírek felé, amelyek szellemi életében még mindig keltenek üdítő pezsgéseket. Mindig így gondoltam a feketeruhás, magas Holtky Károlyra, amikor még a clevelandi, nyugatoldali magyar életnek magam is részese voltam és többször találkoztam vele. A kárpátaljai magyar tanár, aki Budpesten végezte az egyetemet és ott is folytatta első próbatanításait, a tria­noni országtörés után a Csehszlovákiába kebelezett ma­gyarság egyik képviselője lesz az új állam törvényhozásá­ban. Ma visszanézve is, még ilyen mérhetetlen távolságból és messzeségből, a történelem távolából és a földrajzi mesz­­szeségből is érzi az ember, hogy milyen óriási teljesítmény volt ez, a polgári bátorságnak és hősiességnek milyen oka­­foka kellett ahhoz, a teljesen megváltozott és ellenségessé­­ vált életkörülmények között, hogy ezt el lehessen érni. ■ Holtky Károly a magyarság egyik leginkább veszélyeztetett népi csoportját, a kárpátaljai magyarokat védte ezekben a­­ vészes és szépséges buzdulású időkben és aki látta közöttük a Kárpátalján, amint én láttam, az tudja, mennyire közé­­­­jük tartozott. A polgári bátorság és hősiesség háborújának ■ minden változatát vállalta, a szervezésit, a keresztényszo­■ cialista pártnak volt alapozója Ungvárott, a tájékoztatást, ■ az ungvári Határszéli Újságnak volt szerkesztője és a Prá­■ mai Magyar Hírlapnak a munkatársa, és a politikait, tör­­­­vényhozója lett a magyar népnek. Előbb tartomány­gyűlési­­ képviselő, majd szenátor Prágában, és amikor Kárpátalja­­ is hazatért, az állásából elbocsátott magyar tanárt a hálás hon előbb tanügyi főtanácsosává, nevezte ki, majd behívta­­ a magyar parlamentbe Kárpátalja képviselőjének. A nyolcvan év, Holtky Károly nyolcvan éve azonban­­ az emberi válságoknak, harcoknak és szenvedéseknek még­­ ennél is nagyobb terét íveli át. Az első világháború után 5 szülőföldjére visszatérhetett, de hazáját elveszítette, mert­­ Kárpátalját elszakították abból az országból, amelyért har­­­­colt. Aztán eljött a győzelem napja, szülőföldje visszatért­­ az országhoz, hazatért. Kárpátalja mindannyiunknak fe­­­­ledhetetlen lelki ujjongása volt, de elképzelhetjük, mit ér­­e­zett az a magyar tanár, katona, szerkesztő, törvényhozó,­­ aki az elnyomatásból tért vissza szülőföldjével és népével­­ együtt a magyar szabadságba. A második világháborúban­­ aztán már nemcsak hazáját, hanem szülőföldjét is elveszí-­­ tette. Kárpátalját és magyarjait a benesi bosszúállás átad­­­­ta ezüst-tálcán Sztálinnak. És elveszítette szülőföldje, hazája után azt a világrészt­­ is, amelyben küzdelmei, tanulmányai, munkája, belőlük alalkuló célkitűzései a kárpátaljai magyar tanár közéleti­­ alakját kialakították. Mint annyian, akik magyar-európai­­ jellemünkkel, jellegzetességeinkkel és tudásadta vérteze- E tünkkel érkeztünk, partraszállt ő is Amerikában. A sza- 3 hadságért és a hazáért, a haza és a szabadság visszanyeré­­­­séért folytatott küzdés és munka természetesen itt is mo­­z­gáival ragadta. És ha az a magyar-európai jellem, jelleg­­­­zetesség és tudás, amelyet, mint valamennyien, Holtky Ká­roly is magával hordoz élete végéig, szenvedett is sérelme-­­ két, a sokat látott, tapasztalt és okult ember hamarosan áttért az egyedül végezhető és talán egyedül hatásos mun­katerületre a több mint ezer éve virágzó magyar kultúra­­ diplomáciai szolgálatára. Cikkei, amelyek erről a kultur- 1 diplomáciai munkájáról számolnak be, nem adják azt a teljes anyagot, amit munkatársainak és személyes barátai­nak tanúsága szerint összegyűjtött és rendszerezett. Holtky­­ Károly begyűjtötte életének csürjébe azt, aminek a beta- 3 karitására vállalkozott a világégések után. Hogy ez a munkája, a magyar nép világraszóló kul­­túrteljesítményeinek nemcsak hatalmas, hanem hatásos anyaga is megjelenik-e valamikor és milyen terjedelem­ben, az emigráns szegénységgel veszkődve ki tudná ezt­­ megmondani. Az bizonyos, hogy Holtky Károly megtette azt, amit megtehetett. Mondhatjuk így, mindent megtett, amit ezért megtehetett. Az emigráns magyart tépő és egy forgató erők pró­bálják. Az egyik a szétszóratás kenyérkereső szélvésze, a­­m­ely szertedobál bennünket és a nagy messziségek válasz­falait veti energiáink egyesítése elé, a másik az a történelmi forgatag, amelyben kavargunk ,és amely politikai távol­­­­ságok gyötrő ellentéteit zúdítja ránk, hogy ne lássuk tisz- 31 tán egymás céljait. Holtky Károly munkájában mindkettő- t től megmenekült. A magyar értékek összegyűjtése nem is­mer messziségeket és nem ismerhet politikai célzatosságot. A magas, feketeruhás pátriárka­, a pátriárkás, kissé savós mosollyal csontos arcán, unokái, a jövő kíséretében így sétál száműzött életünk néha napos partjain, a cle­velandi Lorain Avenuen. Nem hős, nem a tekintély magas­latára visszavonult, ott álling­áló hős, köztünk él. Emberi közvetlenségében inkább regényhős. Szörnyű vaskorszak, — árulás, égetés, dúlás, gyilkolás, száműzetés és honta­lanság — regényhőse. Akad-e ehhez a korszakhoz méltó, arra ráérő regény­író? Most, amikor arról beszélnek Clevelandon, hogy meg­­ünneplik születésének nyolcvanadik évfordulóját, ezért határoztam el, hogy Holtky Károly alakjáról emigráns­­­­jegyzetet készítek. . §, pfdsl Kató énekszámaival. Kávássy Klára és Mészáros Gyuláné zongoraszámokkal járultak e délutánok sikeréhez. Köszöne­­tünket fejezzük ki szíves rész­vételükért. Megemlékeztünk a szabadságharc évfordulóján az otthoni rádióban elhangzott, külföldön felvett és megörökí­tett eseményekről. Ez év — 1963 —­ januárjá­ban a Keleti oldalon Huszár Józsefné meghívására nála tar­tottuk meg első taggyűlésün­ket, hol a tragikusan elhunyt dr. Szilassy Béla az MFB el­nöke halála előtti napokban tett indítványát ismertette a Női csoport szervezője, melyet egyhangúlag elfogadtak s a Magyarország közelében élő honfitársaink szellemi és anya­gi támogatását nemcsak szóval, hanem tettekkel is bebizonyí­tottuk. Ez után Tollas Tibor, Reményik Sándor, Szappanos Istvánné és Zilahi Farnos Esz­ter költeményeiből olvastunk fel. Ezen a vasárnapon is hóvi­har és dermesztő hideg tom­bolt, de ennek dacára a gya­logjárók és autóbuszokra vá­rók sem rettentek meg ettől az időtől, mert mindnyájan öröm­mel indulunk egy-egy találko­zóra, hol szeretet és mondhatni bajtársi kapcsolat fűz össze minket. Mindenkit szívesen lá­tunk körünkben, és boldogok lennénk, ha minél több beszá­molót kaphatnánk más városok női csoportjainak munkájáról, hova — sajnos — személyesen nem juthatunk el. Z. F. E. INCOME - TAX .... reggel 9-től este 9-ig. .... RAJKAI & ASSOCIATES 4162 Lorain Ave. - WO 1-6061 Avarok Karcagon Magyarországról írják, hogy Karcag közelében földkiterme­lés közben emberi csontokat, koponyákat, régi vasszerszá­mokat, gyöngyöket, fülbevaló­kat találtak. Megállapították, hogy avarkori temető marad­ványai kerültek felszínre. A kutatást folytatva, a lelőhely alatti rétegben egy kora bronz­kori sírt is felfedeztek. A ha­lottat bal oldalára fektetve, felhúzott lábakkal, mellén ke­resztbe tett kezekkel temették el, testét koporsó helyett faké­regbe burkolták, és az akkori felfogás szerint az életet jel­képező piros porfestékkel hin­tették be. A fej mellett elhelye­zett faedényeknek és a ruhá­zatnak már csak a porait ta­lálták meg. A Csongrád, me­gyei Tápé községben már régebben végeznek régészeti ásatásokat és most bronzkori és avarkori temetőt tártak fel. A talált 477 sír közül az egyik­ben bronzkori orvost találtak, aki m­e­l­­­é operálókéseket, bronzból készült szikét, csipe­szeket és más sebészeti eszkö­zöket helyeztek. Az életkort különböző tudo­mányos vizsgálatokkal állapít­ják meg. Különösen áll ez az őskori leletekre. Korábban az életkort a koponyavarratok el­­csontosodásából á­ll­apították meg. Mikor azonban boncolá­soknál beigazolódott, hogy ez az eljárás nem mindig helyes, és teljes bizonyossággal sike­rült megállapítani, hogy a fia­taloknál a felkar és a comb­csont felső végének szivacsos állománya sűrű, teljesen telí­tett, majd az évek számának gyarapodásával m­i­n­djobban felritkul, az így végzett vizs­gálatok alapján ötéves hiba­határral teljes bizonyossággal meg lehet állapítani, hány éves volt az elhunyt. Az ásatások­nál azonban nemcsak ép, ha­­­­nem­ porladó vagy elporladt csontvázak is előkerültek, ép­pen ezért erre a lehetőségre számítva is új eljárást dolgoz­tak ki. Ennek lényege, hogy a csont dekalcinálásával megál­lapíthatják a benne levő szer­ves és szervetlen anyagok mennyiségét és minőségét, így azután meg tudják mondani az életkori adatokat és a nemi ho­­vatartozást is.

Next