Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1965 (72. évfolyam, 9-49. szám)
1965-09-12 / 35. szám
János fatimai püspök atya üzenete az amerikai magyarsághoz Annyira óhajtott üzenetet küldök a magyaroknak, akik Amerikában, abban az országban, amely befogadta őket, dolgoznak és élnek. Bár távol vannak hazájuktól, mindazonáltal nem feledték el, mert hazájukat mindig a szívükben őrzik. Miért is ne üzennék nekik? Hiszen éppen most mondottam el az Egyház hivatalos imáját, a breviáriumot, amelyben az Egyetemes Egyház Szent István királyról emlékezik meg ma, szeptember 2-án. Erősen megragadott — mint már máskor is —, ma is az a párhuzam amely Magyarország első királya és az én hazám első királya között fentáll: mind a ketten felajánlották országukat a Szűzanyának. REGNUM MARIANUM-nak hívta Szent István király Magyarországot, nekünk pedig első királyunk, Alfonz, ezt a nevet hagyta örökül hazánkról szólva: TERRA DE SANTA MARIA, a SZŰZ MÁRIA FÖLDJE. Szent István Máriának ajánlotta a Szent Koronát, később a mi krályaink egyike ugyanezt a szent szertartást végezte el. Azóta mind a két nemzet kedves gyermeke a Mennyország Királynőjének. Mind a két nép, akik egyek a Szűzanya szeretetében, legyen példája a mai világnak, amikor felajánlják testüket és lelküket, javaikat és személyüket az Isten Anyjának, az ő Szeplőtelen Szívének. A gyermeki szeretetnek ez az a megnyilvánulása, amit a Szűzanya annyira kért Fatimában és amit mindannyian néhány nap múlva Youngstownban megteszünk. A ferences atyák kegyhelyén felajánljuk Édesanyánk Szeplőtelen Szívének teljes önmagunkat, és a magyarok teljességét; azokat is, akik szétszórattak a világban és az otthoni népet is, amely alámerül a fájdalomban. Felajánljuk az egész, nagyon kedves nemzetet, amely vágyakozik a szabadság után, Istennek ajándéka után, és amely nem szűnik meg imádkozni a békéért, az egész világ békéjéért, hogy eljöjjön Krisztus országa és Mária országa. De ez a felajánlás, jóllehet szépsége a legmegragadóbb, ne maradjon csak jelképes. Ellenkezőleg legyen ez a felajánlás gyakorlati, valóságos életigénylés. Hogy ettől kezdve egész mivoltunkon, életünk minden megnyilatkozásán, vallásos vagy világi megnyiatkozásán legyen az Úr szeretetteljes uralkodása Édesanyánk, a Szűzanya, szeplőtelen Szive által. New York, N.Y. 1965 szeptember 2. János Leiria (Fatima) püspöke. A CSALLÓKÖZI KATASZTRÓFA Írta: SÁRKÁNY GYÖRGY A csehszlovák állam példátlan mulasztása, amellyel elhanyagolta a Csallóközt védő árvízvédelmi létesítményeket, gátakat, katasztrofális helyzetet teremtett ezen a magyar területen. Az alábbi két leírás, amely a csallóközi árvízről szól, cseh lapból, a "Literárni Noviny”-ből való, a kommunista Csehszlovák írószövetség lapjából. A kommunista rendszer által engedélyezett csehszlovák írók szövetsége ugyanis két tagját kiküldötte, hogy tekintsék meg az árvízzel elöntött területeket. A két cseh író beszámolójából jól érezhető az a megrendülés, amelyet a látottak és tapasztaltak kiváltottak a Prágából kiküldött csehekből. Az egyik riportban, amelynek írója Oldrich Krystofek és címe: SÁRGÁSZÖLD, MÉRGES VÍZ a következő kép tárul elénk: ÓCSA PUSZTULÁSA “Csütörtökön történt, június 17-én délelőtt, tíz óra tájban. A nagymegyeri tanács elnökét telefonon hívták a szomszéd községből. Segítséget kértek, meglazult a gát, betört egy buzgár. Fél óra alatt a riasztó hírre 300 ember indult el Nagymegyerről Ócsa felé, traktorokon és teherautókon robogtak el, hogy megsegítsék szomszédaikat. Az út hat vagy hét kilométer. Még az után voltak, mikor Csicsónál a Duna átszakította a gátat. De ezek az emberek nem fordultak vissza, tovább mentek, szembe az áradattal, benyomultak a faluba s hozzáláttak a mentéshez. Elmúlt egy óra, ezalatt az egész falu vízbe került, víz vette körül minden oldalról, még el se indulhattak a menekültekkel. Az első két méter magas hullám elsodort mindent, ami alacsonyabban terült el, a katonai és polgári járműveket, az állatállományt. A házak hatvan százalékát széttépte már az első árhullám. Az emberek felmásztak a fák tetejére, a háztetőkre, odamenekültek a dombtetőn álló templomhoz s a temetőbe. A mentők és a menekítettek mellig érő vízben álltak. Egy óra alatt Ócsát százhetven centiméternyi víz borította el. De csakhamar megérkeztek a helikopterek, a kétéltű járművek, s katonák, akik a nagymegyeriekkel együtt megkezdték a falu kiürítését, elvitték az ócsaiakat Nagymegyerre. A víz elnyelte a falu nagyobb részét, s tovahömpölygött.” NAGYMEGYER OSTROMA “Délután két órakor a Csallóköz közepén álló Nagymegyert már egy kilométernyire közelítette meg, de ez már nem is áradat volt, hanem lassú, kérlelhetetlen elnyelése a földnek. Mindenfelé bizonytalanság zűrzavar, telefonberregés. Még alkonyat előtt megérkeztek Nagymegyerre a kiküldött technikusok és szakemberek. Krecsányi mérnökkel az élén. Gyorsan döntöttek: Nagymegyert körgáttal veszik körül. A gátépítés közben érkezett meg a járási tanács rendelkezése: minden nőt, gyermeket és az öreg férfiakat ki kell telepíteni. Egyidejűleg a Megyerre menekült ócsaiakkal együtt. Este fél tíz órakor félreverték a harangokat. Dunaszerdahelyről megérkeztek az első autóbuszok.” NE TELEPÍTSÉK KI ŐSI FÖLDJÜKRŐL AZ ÁRVÍZKÁROSULT CSALLÓKÖZI MAGYAROKAT! “Már készítik az árvíz sújtotta vidék újraépítésének terveit,” folytatja Oldrich Krystofek, “nyilván gondolnak mindavval, aminek itt meg kell történnie. Eggyel azonban a legaprólékosabb jelentés sem tud mit kezdeni: mi lesz azokkal az emberekkel, akik nem térhetnek majd vissza otthonaikba, mivel nincs többé otthonuk. Elfogadják-e ezek a felkínált helyeket, a pótotthont, az ideiglenes szállást, elfogadják-e, hogy a gyermekek ne lássák szüleiket? Ez a kilátás ijesztő számukra. Ezeknek az embereknek mindenkor ez a napfényben izzó, most pedig vízbe süllyedt föld volt az otthonuk. Itt születtek, itt nőttek föl, ezt a földet ők bizalmasan ismerik, tudatukba nőtt ez a föld, mint lényük egy darabja. Az anyagi károkat pótolhatjuk, helyreállíthatjuk. Az emberi tudatot megváltoztatni azonban — még ha olyannyira szükséges is — nehezebb lesz, mint a mentés, mint a kiürítés, vagy az egészségügyi védelem, a talaj termővé tétele s az egész újraépítés" — írja Oldrich Krystofek. * A tudósításnak ez a része riasztó. A pótotthonokra nincs végleges szükség. Éppen ezért a szülőföld szeretetét, amire a csehszlovák szó utal, ezt az emberi tudatot, ne akarják az árvíz jogcímén megváltoztatni. A csallóközi magyarság nem kívánja ősi földjét pótotthonért feladni. Bármennyire is szeretnék őket a határról kitelepíteni, hogy a magyar etnikum összefüggését ily módon megszakítsák. Hogy ez ne történhessen meg, erre a szabadföldi magyarságnak is ügyelni kell! * A másik jelentést Jan Skácel csehszlovák író írta ugyancsak a “Literárni Noviny”-ban “Gátszakadás” címmel. Szörnyű a külső kép, amelyet lerajzol, de felemelő az az elismerés, amit a magyarok méltóságteljes magatartásával kapcsolatban kifejez. POZSONY SZIVE MAGYAR “Három napot töltöttem az árvíz területén.” írja Jan Skácel. “Fájó szívvel néztem az embereket, a házakat, az őzeket s az árpát, amely ott haladott a víz apró fodrai között. Mindig azt hittem, a halál csak az emberek és állatok osztályrésze. Nem igaz. A Csallóközben egész gabonatáblák haltak meg. Olyan a táj, mintha visszatért volna a háború. A víz körülvette a földet, a katonák körülvették a vizet, s folyik az ostrom. S legendák születnek a helytállásról és a segítségről. Pozsony maga a frontváros képét nyújtja. A pozsonyi fodrászok, akik zömükben magyarok, kis cédulákat függesztettek ki műhelyeikben, ezzel a felirattal: Vasárnap a Dunáért beretválunk.” A HŰSÉGES HÁZŐRZŐ KUTYÁKAT A KATONASÁG IRTJA KI “Némely faluban a katonáknak le kellett lődözniük a kutyákat. A kutyák az éhségtől majd megvadultak, s tépni kezdték a vízbefúlt, felpuffadt állatokat. A szarvasmarhák nagy részét sikerült megmenteni, de a szárnyasok felrepültek a fákra és a háztetőkre, s napok múlva éhségtől kimerülve hulltak a vízbe. Csallóköz fölött most sűrű, fekete, zsíros füst gomolyog, az elhalott állatokat égetik. Ha majd az árvíz elapad, nem lesz itt egyetlenegy nyúl, egyetlenegy fogoly, egyetlenegy túzok sem. Ma e táj királya a gólya, s libanyájak úszkálnak ártatlanul az ablakokon át, s a szétomlott házak ereszeinél behúznak az elhagyott házakba. Itt nincs asszony, nincs gyerek, nincs nagyapa és nincs nagyanya.” A CSALLÓKÖZI MAGYAROK FÁJDALMAS NYUGALMA “A pusztulás színhelyét egyelőre csendes, nyugodalmas víz borítja. Sejtelmem sincs, mikor tűnik el a víz. Egyelőre ezt senki sem tudja. Szeretném látni az evakuált lakosság visszatérését, amikor a vidék pusztulása tökéletes látnivaló lesz. Bárhol találkoztam is a helyi lakossággal, imponált nekem fájdalmas nyugalmuk s valami különös biztonságérzetük megtörtént, ennél rosszabb már nem történhetik. Sajnos, mi nem sokat tudunk a mi hazai magyar polgártársainkról, jómagam is szégyenkezem ezért. Most találkoztam velük ebben a szerencsétlenségben s nagy tiszteletet érzek irántuk. Azonkívül úgy érzem, nagyon gondosan eszünkbe kell vennünk, hogy ami ezt a lakosságot sújtotta, mindnyájunkat sújtott. Nem merem leírni azoknak a házaknak a számát, amelyeket újra kell építeni az árvízi területen. Ez túlesik a hatáskörünkön, de szeretném, ha ezek a házak szilárd építkezések lennének, szemrevalók és a napos oldalon álljanak. S megértettem, hogy ezért mindnyájunknak áldozatot kell hoznunk. Mégpedig csöndben és felesleges gesztusok nélkül." ÉS A ROSSZ LELKIISMERET Az irodalmi riportban visszhangzik a felelősség és a nyugtalan lelkiismeret szava. Nem ismerték a csallóközi magyarságot, de nem törődtek biztonságával sem. A csallóközi katasztrófáért fokozott mértékben felelős a csehszlovák államhatalom, éppen azért, mert nem csehszlovákokról, hanem magyarokról van szó. A természeti csapások mindig figyelmeztetnek a természetes egységekre. A Felvidék beletartozik a Kárpátok koszorúzta magyar ősi és természetes földrajzi egységbe. A csehek ezért képtelenek Prágából gondoskodni a felvidék jólétéről és biztonságáról. Ehhez természetes középső rész, a Nagyalföld, a Dunántúl szükséges. A csallóközi katasztrófa ismét felhívta erre a régi, a Duna táj kialakultával egyidős törvényszerűségre a figyelmet. Becs, 1965. augusztus. ^ ^ A Fatima Ünnepen imádkozzuk a Vasfüggöny keresztutat a magyar nép szabadságáért A MAGYAR FELSZABADÍTÓ BIZOTTSÁG elnökége azzal a kéréssel fordult az erdélyi ferences atyákhoz,ogy a fatimai ünnep napján mondják el a VASFÜGGÖNY KERESZTUTat, és azon a száműzetésben élő magyarság, magyar szervezetek és intézmények vezetői vehessenek részt. A VASFÜGGÖNY KERESZTÚT annyira kifejezi a magyar és mai szenvedő helyzetét, szívében égő fájdalmait és lelkéen élő reménységeit, amelyeket a szenvedő és megváltó Kriszts elé tár áldozatként, hogy a VASFÜGGÖNY KERESZ’UT-nál időszerűbb és forróbb imádságot nem tudnánk elmondani külön-külön sem. De a VASFÜGGÖNY KERESZ’UT-nak nagy jelentősége éppen az, hogy abban mi magyarok együtt imádkozunk egymásért, egymás fájdalmáért, és közös reménységeinkért, közös bűneink bocsánatáért és közös erényeink győzelméért. De imádkozunk azért is, és ez is a VASFÜGGÖNY KERESZTÚT mondanivalója, hogy a nagyvilág tanuljon Krisztus Urunk szenvedésének tanulságaiból, a szenvedésekből, amelyek megváltják az emberiséget. A fatimai ünnep rendezősége méltányolva a Magyar Felszabadító Bizottság érveit úgy döntött, hogy vasárnap, szeptember 12-én, az ünnepi ebéd befejezése után a magyar nemzet emigrációban élő egyleti képviselői, vezetői és a megjelent zarándokok részvételével elmondja a Vasfüggöny keresztül imáit a magyar nép felszabadulásáért könyörögve. Ezúton is kéri a fatimai ünnepség zarándokait, a magyar egyletek vezetőit és képviselőit, hogy a magyar nép szabadságáért elvégzendő VASFÜGGÖNY KERESZTÚT-on vegyenek részt és könyörgéseikkel kérjék a szenvedő és megváltó Krisztust: vegye figyelembe a magyar nép mérhetetlen szenvedését is. A fatimai ünnepnapok programja egyébként változatlan. A két ünnepnap szeptember 11 szombat és szeptember 12 vasárnap. Az érdeklődés messzi földről nyúl felénk és biztat, hogy a youngstowni fatimai ünnep Csiksomlyó és Fatima harmonikus üzenete valóban megmozdította a magyar lelkeket. Itt köszönjük meg azoknak a jelentkezését, akik sokszor Amerika másik végéből küldtek értesítést és híradást arról, hogy jönnek, és akik talán nem is tudják, hogy milyen nagy példával és bátorítással szolgáltak. De köszönjük a közelieknek, szomszédainknak, a helybelieknek készséges segítő szándékát, munkásságát, áldozatkészségét, amely nélkül a magyarságnak ezt az ünnepét nem lehetett volna el sem képzelni. És most újból szeretettel hívunk minden magyart, hívjuk azokat, akikkel eddig is együtt dolgoztunk, hívjuk azokat, akik velünk, imáinkban, törekvéseinkben egyek voltak, hívjuk azokat is, akikkel ezután hoz lelki kapcsolatba, közösségbe Csíksomlyó és Fatima üzenete, szeretnénk hívni az egész magyarságot, hogy abban a kegyelemben, amelyet a fatimai ünnep reánk hoz, minden magyar ember részesüljön. A meghívónkhoz most már csatolni tudjuk a fatimai ünnep teljes és részletes programját. Az első nap szeptember 11. szombat eseményeinek a sora a következő:Délután fél 5 órakor: a VASFÜGGÖNY KERESZTÚT állomásainak megáldása. Végzi fatimai püspök atyánk. Este 8 órakor gyertyás körmenet és a fatimai püspök által adományozott Szűzanya szobor felavatása. Litána a szobornál szentségimádás és szentségi áldás. A felavatást végzi és beszédet mond, valamint a szentségi áldást adja fatimai püspök atyánk. Szeptember 12. vasárnap eseményeinek sora a következő: Délelőtt fél 8 órakor, 9 órakor és 10 órakor szentmisék a Csiksomlyó Madonna kápolnájában. Fél 12-kor a Fatimai Miasszonyunk szobránál főpapi nagymise, amelyet fatimai püspök atyánk pontifikál, aki a szentbeszédet is mondja. Déli 1 órakor a Szűz Máriáról elnevezett görögkatolikus egyházközség dísztermében ünnepi ebéd Pereira Venancio János fatimai püspök atyánk tiszteletére, amelyet a védnökök bemutatása előz meg. Az ünnepi ebéd színhelye szemben az Alvernával, az ünnepségek szomszédságában van. Ugyanakkor a zarándokok a csíksomlyói kegyhely nagytermében fogyasztják el a rendezőség által elkészített ebédet. Az ebéd befejezése után a zarándokok elvégzik a Vasfüggöny keresztutat a magyar nép felszabadulásáért. Délután 4 órakor indul a körmenet a kápolnától a Fatimai Szűzanya szobrához; a körmenetben a gyermekek élő rózsafüzére vesz részt. A Szűzanya szobránál a fatimai püspök ünnepélyesen felajánlja a szabadföldi magyarokat és a vasfüggöny mögötti magyarokat a Szűzanya Szeplőtelen Szivének. Szentbeszédet mond Msgr. Szabó János az AMERIKAI MAGYAR KATOLIKUS LIGA elnöke. Az ünnepség ezután szentségi áldással fejeződik be. Arra kérjük védnökeinket és azokat, akik az ünnepség védnökségét elvállalni kívánják, hogy azonnal küldjék be értesítésüket, mert a rendezőség tovább nem várhat a védnöki jelentkezésekkel. Az utolsó két hétben pótlólag jelentkeztek még: Magyar Szabadság Mozgalom, Passaic, N.J. Mrs. Joseph Jaczko, Elwood City, Pa. Mrs. Mary Bellencs, Chicago, 111. Emma Fazekas, Buffalo, N.Y. A youngstowni Magyar Harcosok Bajtársi Közössége ($25.00) Rev. J. A. Tamilowski, Leechburg, Pa. ($5.00) Youngstowni Szent István Egyházközség ($50.00) A Tomcsák Család, Youngstown, Ohio ($40.00) Zsoldos Géza, Beauty, Ky. ($5.00) Mrs. Margaret Pessenlehner, Youngstown, Ohio ($5.00) Mrs. Gross Roza, Southfield, Mich. ($5.00) Gulyás Julia, Racine, Wis. ($2.00) Mrs. Mária Hunyadi, Detroit, Mich. ($3.00) Mr. és Mrs. Mascari emlékére, leányuk, Racine, Wis. ($3.00) Mrs. Mary Bodnár, Athess, Ohio ($2.00) Miss Elizabeth M. Deutsch, St. Paul, Minn. ($2.00) A clevelandi Szent Ferenc Harmadik Rendjének magyar csoportja a Vasfüggöny Keresztút harmadik stációját foglalta le. Az Alverna (517 South Belle Vista, Youngstown), az ünnepség színhelye, megközelíthető az Ohio Turnpike-on. Bármelyik irányból érkezik a zarándok, hogy a városban el ne tévedjen, legkönnyebb a Turnpike 15-ös kijáratán (Youngstown Niles) elérni a 18-as utat és azon beérkezni Youngstownba. A 18-as út a youngstowni Mahoning Avenuen halad, amelyről a CALVARY CEMETERY-nél kell jobbra letérni (Folytatása az ötödik oldalon)