Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1965 (72. évfolyam, 9-49. szám)

1965-09-12 / 35. szám

János fatimai püspök atya üzenete az amerikai magyarsághoz Annyira óhajtott üzenetet küldök a ma­gyaroknak, akik Amerikában, abban az országban, amely befogadta őket, dolgoznak és élnek. Bár távol vannak hazájuktól, mindazonáltal nem feledték el, mert hazá­jukat mindig a szívükben őrzik. Miért is ne üzennék nekik? Hiszen éppen most mondottam el az Egyház hivatalos imáját, a breviáriumot, amelyben az Egyetemes Egyház Szent Ist­ván királyról emlékezik meg ma, szeptember 2-án. Erősen megragadott — mint már más­kor is —, ma is az a párhuzam amely Ma­gyarország első királya és az én hazám első királya között fentáll: mind a ketten fel­ajánlották országukat a Szűzanyának. RE­­GNUM MARIANUM-nak hívta Szent István király Magyarországot, nekünk pe­dig első királyunk, Alfonz, ezt a nevet hagyta örökül hazánkról szólva: TERRA DE SANTA MARIA, a SZŰZ MÁRIA FÖLDJE. Szent István Máriának ajánlotta a Szent Koronát, később a mi krályaink egyike ugyanezt a szent szertartást végezte el. Azóta mind a két nemzet kedves gyer­meke a Mennyország Királynőjének. Mind a két nép, akik egyek a Szűzanya szeretetében, legyen példája a mai világnak, amikor felajánlják testüket és lelküket, ja­vaikat és személyüket az Isten Anyjának, az ő Szeplőtelen Szívének. A gyermeki sze­retetnek ez az a megnyilvánulása, amit a Szűzanya annyira kért Fatimában és amit mindannyian néhány nap múlva Youngs­­townban megteszünk. A ferences atyák kegyhelyén felajánl­juk Édesanyánk Szeplőtelen Szívének teljes önmagunkat, és a magyarok teljességét; azokat is, akik szétszórattak a világban és az otthoni népet is, amely alámerül a fájda­lomban. Felajánljuk az egész, nagyon ked­ves nemzetet, amely vágyakozik a szabad­ság után, Istennek ajándéka után, és amely nem szűnik meg imádkozni a békéért, az egész világ békéjéért, hogy eljöjjön Krisztus országa és Mária országa. De ez a felajánlás, jóllehet szépsége a legmegragadóbb, ne maradjon csak jelképes. Ellenkezőleg legyen ez a felajánlás gyakor­lati, valóságos életigénylés. Hogy ettől kezdve egész mivoltunkon, életünk minden megnyilatkozásán, vallásos vagy világi meg­­nyiatkozásán legyen az Úr szeretetteljes uralkodása Édesanyánk, a Szűzanya, szeplő­telen Szive által. New York, N.Y. 1965 szeptember 2. János Leiria (Fatima) püspöke. A CSALLÓKÖZI KATASZTRÓFA Írta: SÁRKÁNY GYÖRGY A csehszlovák állam példátlan mulasztása, amellyel elhanyagolta a Csallóközt védő árvízvé­delmi létesítményeket, gátakat, katasztrofális hely­zetet teremtett ezen a magyar területen. Az alábbi két leírás, amely a csallóközi árvízről szól, cseh lapból, a "Literárni Noviny”-ből való, a kommu­nista Csehszlovák írószövetség lapjából. A kom­munista rendszer által engedélyezett csehszlovák írók szövetsége ugyanis két tagját kiküldötte, hogy tekintsék meg az árvízzel elöntött területeket. A két cseh író beszámolójából jól érezhető az a meg­rendülés, amelyet a látottak és tapasztaltak kivál­tottak a Prágából kiküldött csehekből. Az egyik riportban, amelynek írója Oldrich Krystofek és címe: SÁRGÁSZÖLD, MÉRGES VÍZ a következő kép tárul elénk: ÓCSA PUSZTULÁSA “Csütörtökön történt, június 17-én délelőtt, tíz óra tájban. A nagymegyeri tanács elnökét telefo­non hívták a szomszéd községből. Segítséget kértek, meglazult a gát, betört egy buzgár. Fél óra alatt a riasztó hírre 300 ember indult el Nagymegyer­­ről Ócsa felé, traktorokon és teherautókon robog­tak el, hogy megsegítsék szomszédaikat. Az út hat vagy hét kilométer. Még az után voltak, mikor Csicsónál a Duna átszakította a gátat. De ezek az emberek nem fordultak vissza, tovább mentek, szembe az áradattal, benyomultak a faluba s hozzá­láttak a mentéshez. Elmúlt egy óra, ezalatt az egész falu vízbe került, víz vette körül minden oldalról, még el se indulhattak a menekültekkel. Az első két méter magas hullám elsodort mindent, ami alacso­nyabban terült el, a katonai és polgári járműve­ket, az állatállományt. A házak hatvan százalékát széttépte már az első árhullám. Az emberek fel­másztak a fák tetejére, a háztetőkre, odamenekül­tek a dombtetőn álló templomhoz s a temetőbe. A mentők és a menekítettek mellig érő vízben álltak. Egy óra alatt Ócsát százhetven centiméternyi víz borította el. De csakhamar megérkeztek a helikop­terek, a kétéltű járművek, s katonák, akik a nagy­­megyeriekkel együtt megkezdték a falu kiürítését, elvitték az ócsaiakat Nagymegyerre. A víz elnyelte a falu nagyobb részét, s tova­­hömpölygött.” NAGYMEGYER OSTROMA “Délután két órakor a Csallóköz közepén álló Nagymegyert már egy kilométernyire közelítette meg, de ez már nem is áradat volt, hanem lassú, kérlelhetetlen elnyelése a földnek. Mindenfelé bi­zonytalanság zűrzavar, telefonberregés. Még al­konyat előtt megérkeztek Nagymegyerre a kikül­dött technikusok és szakemberek. Krecsányi mér­nökkel az élén. Gyorsan döntöttek: Nagymegyert körgáttal veszik körül. A gátépítés közben érkezett meg a járási tanács rendelkezése: minden nőt, gyer­meket és az öreg férfiakat ki kell telepíteni. Egy­idejűleg a Megyerre menekült ócsaiakkal együtt. Este fél tíz órakor félreverték a harangokat. Dunaszerdahelyről megérkeztek az első autóbu­szok.” NE TELEPÍTSÉK KI ŐSI FÖLDJÜKRŐL AZ ÁRVÍZKÁROSULT CSALLÓKÖZI MAGYAROKAT! “Már készítik az árvíz sújtotta vidék újraépí­tésének terveit,” folytatja Oldrich Krystofek, “nyilván gondolnak mindavval, aminek itt meg kell történnie. Eggyel azonban a legaprólékosabb jelen­tés sem tud mit kezdeni: mi lesz azokkal az em­berekkel, akik nem térhetnek majd vissza ottho­naikba, mivel nincs többé otthonuk. Elfogadják-e ezek a felkínált helyeket, a pót­otthont, az ideig­lenes szállást, elfogadják-e, hogy a gyermekek ne lássák szüleiket? Ez a kilátás ijesztő számukra. Ezeknek az embereknek mindenkor ez a napfény­ben izzó, most pedig vízbe süllyedt föld volt az ott­honuk. Itt születtek, itt nőttek föl, ezt a földet ők bizalmasan ismerik, tudatukba nőtt ez a föld, mint lényük egy darabja. Az anyagi károkat pótolhat­juk, helyre­állíthatjuk. Az emberi tudatot megvál­toztatni azonban — még ha olyannyira szükséges is — nehezebb lesz, mint a mentés, mint a kiürítés, vagy az egészségügyi védelem, a talaj termővé tétele s az egész újraépítés" — írja Oldrich Krys­tofek. * A tudósításnak ez a része riasztó. A pót­ott­honokra nincs végleges szükség. Éppen ezért a szülőföld szeretetét, amire a csehszlovák szó utal, ezt az emberi tudatot, ne akarják az árvíz jogcímén megváltoztatni. A csallóközi magyarság nem kí­vánja ősi földjét pót­otthonért feladni. Bármennyi­re is szeretnék őket a határról kitelepíteni, hogy a magyar etnikum összefüggését ily módon meg­szakítsák. Hogy ez ne történhessen meg, erre a szabadföldi magyarságnak is ügyelni kell! * A másik jelentést Jan Skácel csehszlovák író írta ugyancsak a “Literárni Noviny”-ban “Gát­szakadás” címmel. Szörnyű a külső kép, amelyet lerajzol, de felemelő az az elismerés, amit a ma­gyarok méltóságteljes magatartásával kapcsolat­ban kifejez. POZSONY SZIVE MAGYAR “Három napot töltöttem az árvíz területén.” írja Jan Skácel. “Fájó szívvel néztem az embereket, a házakat, az őzeket s az árpát, amely ott haladott a víz apró fodrai között. Mindig azt hittem, a halál csak az emberek és állatok osztályrésze. Nem igaz. A Csallóközben egész gabonatáblák haltak meg. Olyan a táj, mintha visszatért volna a háború. A víz körülvette a földet, a katonák körülvették a vizet, s folyik az ostrom. S legendák születnek a helytállásról és a segítségről. Pozsony maga a frontváros képét nyújtja. A pozsonyi fodrászok, akik zömükben magyarok, kis cédulákat függesz­tettek ki műhelyeikben, ezzel a felirattal: Vasárnap a Dunáért beretválunk.” A HŰSÉGES HÁZŐRZŐ KUTYÁKAT A KATONASÁG IRTJA KI “Némely faluban a katonáknak le kellett lő­­dözniük a kutyákat. A kutyák az éhségtől majd megvadultak, s tépni kezdték a vízbefúlt, felpuf­­fadt állatokat. A szarvasmarhák nagy részét si­került megmenteni, de a szárnyasok felrepültek a fákra és a háztetőkre, s napok múlva éhségtől kimerülve hulltak a vízbe. Csallóköz fölött most sűrű, fekete, zsíros füst gomolyog, az elhalott álla­tokat égetik. Ha majd az árvíz elapad, nem lesz itt egyetlenegy nyúl, egyetlenegy fogoly, egyet­lenegy túzok sem. Ma e táj királya a gólya, s libanyájak úszkálnak ártatlanul az ablakokon át, s a szétomlott házak ereszeinél behúznak az elhagyott házakba. Itt nincs asszony, nincs gyerek, nincs nagyapa és nincs nagyanya.” A CSALLÓKÖZI MAGYAROK FÁJDALMAS NYUGALMA “A pusztulás színhelyét egyelőre csendes, nyu­godalmas víz borítja. Sejtelmem sincs, mikor tűnik el a víz. Egyelőre ezt senki sem tudja. Szeretném látni az evakuált lakosság visszatérését, amikor a vidék pusztulása tökéletes látnivaló lesz. Bárhol találkoztam is a helyi lakossággal, imponált nekem fájdalmas nyugalmuk s valami különös biztonságér­zetük­ megtörtént, ennél rosszabb már nem történ­­hetik. Sajnos, mi nem sokat tudunk a mi hazai magyar polgártársainkról, jómagam is szégyenke­zem ezért. Most találkoztam velük ebben a szeren­csétlenségben s nagy tiszteletet érzek irántuk. Azonkívül úgy érzem, nagyon gondosan e­­szünkbe kell vennünk, hogy ami ezt a lakosságot sújtotta, mindnyájunkat sújtott. Nem merem leírni azoknak a házaknak a számát, amelyeket újra kell építeni az árvízi területen. Ez túlesik a hatáskö­rünkön, de szeretném, ha ezek a házak szilárd épít­kezések lennének, szemrevalók és a napos oldalon álljanak. S megértettem, hogy ezért mindnyájunk­nak áldozatot kell hoznunk. Mégpedig csöndben és felesleges gesztusok nélkül." ÉS A ROSSZ LELKIISMERET Az irodalmi riportban visszhangzik a felelősség és a nyugtalan lelkiismeret szava. Nem ismerték a csallóközi magyarságot, de nem törődtek biztonsá­gával sem. A csallóközi katasztrófáért fokozott mértékben felelős a csehszlovák államhatalom, ép­pen azért, mert nem csehszlovákokról, hanem magyarokról van szó. A természeti csapások mindig figyelmeztetnek a természetes egységekre. A Felvidék beletartozik a Kárpátok koszorúzta magyar ősi és természetes földrajzi egységbe. A csehek ezért képtelenek Prá­gából gondoskodni a felvidék jólétéről és bizton­ságáról. Ehhez természetes középső rész, a Nagyal­föld, a Dunántúl szükséges. A csallóközi katasztrófa ismét felhívta erre a régi, a Duna táj kialakultával egyidős törvényszerűségre a figyelmet. Becs,­ 1965. augusztus. ^ ^ A Fatima­ Ünnepen imádkozzuk a Vasfüggöny keresztutat a magyar nép szabadságáért A MAGYAR FELSZABADÍTÓ BIZOTTSÁG elnök­ége azzal a kéréssel fordult az erdélyi ferences atyákhoz,­ogy a fatimai ünnep napján mondják el a VASFÜGGÖNY KERESZTUT­at, és azon a száműzetésben élő magyarság, magyar szervezetek és intézmények vezetői vehessenek részt. A VASFÜGGÖNY KERESZTÚT annyira kifejezi a magyar és mai szenvedő helyzetét, szívében égő fájdalmait és lelké­­en élő reménységeit, amelyeket a szenvedő és megváltó Krisz­­ts elé tár áldozatként, hogy a VASFÜGGÖNY KERESZ­­’UT-nál időszerűbb és forróbb imádságot nem tudnánk el­mondani külön-külön sem. De a VASFÜGGÖNY KERESZ­­’UT-nak nagy jelentősége éppen az, hogy abban mi magyarok együtt imádkozunk egymásért, egymás fájdalmáért, és közös reménységeinkért, közös bűneink bocsánatáért és közös eré­nyeink győzelméért. De imádkozunk azért is, és ez is a VASFÜGGÖNY KERESZTÚT mondanivalója, hogy a nagy­világ tanuljon Krisztus Urunk szenvedésének tanulságaiból, a szenvedésekből, amelyek megváltják az emberiséget. A fatimai ünnep rendezősége méltányolva a Magyar Fel­szabadító Bizottság érveit úgy döntött, hogy vasárnap, szep­tember 12-én, az ünnepi ebéd befejezése után a magyar nem­zet emigrációban élő egyleti képviselői, vezetői és a megjelent zarándokok részvételével elmondja a Vasfüggöny keresztül imáit a magyar nép felszabadulásáért könyörögve. Ezúton is kéri a fatimai ünnepség zarándokait, a magyar egyletek ve­zetőit és képviselőit, hogy a magyar nép szabadságáért elvég­zendő VASFÜGGÖNY KERESZTÚT-on vegyenek részt és könyörgéseikkel kérjék a szenvedő és megváltó Krisztust: vegye figyelembe a magyar nép mérhetetlen szenvedését is. A fatimai ünnepnapok programja egyébként változatlan. A két ünnepnap szeptember 11 szombat és szeptember 12 va­sárnap. Az érdeklődés messzi földről nyúl felénk és biztat, hogy a youngstowni fatimai ünnep Csiksomlyó és Fatima har­monikus üzenete valóban megmozdította a magyar lelkeket. Itt köszönjük meg azoknak a jelentkezését, akik sokszor Amerika másik végéből küldtek értesítést és híradást arról, hogy jönnek, és akik talán nem is tudják, hogy milyen nagy példával és bátorítással szolgáltak. De köszönjük a közelieknek, szom­szédainknak, a helybelieknek készséges segítő szándékát, munkásságát, áldozatkészségét, amely nélkül a magyarságnak ezt az ünnepét nem lehetett volna el sem képzelni. És most újból szeretettel hívunk minden magyart, hívjuk azokat, akikkel eddig is együtt dolgoztunk, hívjuk azokat, akik velünk, imáinkban, törekvéseinkben egyek voltak, hívjuk azokat is, akikkel ezután hoz lelki kapcsolatba, közösségbe Csíksomlyó és Fatima üzenete, szeretnénk hívni az egész ma­gyarságot, hogy abban a kegyelemben, amelyet a fatimai ünnep reánk hoz, minden magyar ember részesüljön. A meghívónkhoz most már csatolni tudjuk a fatimai ünnep teljes és részletes programját. Az első nap szeptember 11. szombat eseményeinek a sora a következő:­­­Délután fél 5 órakor: a VASFÜGGÖNY KERESZTÚT állomásainak megáldása. Végzi fatimai püspök atyánk. Este 8 órakor gyertyás körmenet és a fatimai püspök által adományozott Szűzanya szobor felavatása. Litána a szobornál szentségimádás és szentségi áldás. A felavatást végzi és beszédet mond, valamint a szent­ségi áldást adja fatimai püspök atyánk. Szeptember 12. vasárnap eseményeinek sora a következő: Délelőtt fél 8 órakor, 9 órakor és 10 órakor szentmisék a Csiksomlyó Madonna kápolnájában. Fél 12-kor a Fatimai Miasszonyunk szobránál főpapi nagymise, amelyet fatimai püspök atyánk pontifikál, aki a szentbeszédet is mondja. Déli 1 órakor a Szűz Máriáról elnevezett görögkatolikus egyházközség dísztermében ünnepi ebéd Pereira Venancio János fatimai püspök atyánk tiszteletére, amelyet a védnökök bemutatása előz meg. Az ünnepi ebéd színhelye szemben az Alvernával, az ünnepségek szomszédságában van. Ugyanakkor a zarándokok a csíksomlyói kegyhely nagytermében fogyaszt­ják el a rendezőség által elkészített ebédet. Az ebéd befejezése után a zarándokok elvégzik a Vas­függöny keresztutat a magyar nép felszabadulásáért. Délután 4 órakor indul a körmenet a kápolnától a Fatimai Szűzanya szobrához; a körmenetben a gyermekek élő rózsa­füzére vesz részt. A Szűzanya szobránál a fatimai püspök ün­nepélyesen felajánlja a szabadföldi magyarokat és a vasfüggöny mögötti magyarokat a Szűzanya Szeplőtelen Szivének. Szent­beszédet mond Msgr. Szabó János az AMERIKAI MAGYAR KATOLIKUS LIGA elnöke. Az ünnepség ezután szentségi áldással fejeződik be. Arra kérjük védnökeinket és azokat, akik az ünnepség védnökségét elvállalni kívánják, hogy azonnal küldjék be értesítésüket, mert a rendezőség tovább nem várhat a védnöki jelentkezésekkel. Az utolsó két hétben pótlólag jelentkeztek még: Magyar Szabadság Mozgalom, Passaic, N.J. Mrs. Joseph Jaczko, Elwood City, Pa. Mrs. Mary Bellencs, Chicago, 111. Emma Fazekas, Buffalo, N.Y. A youngstowni Magyar Harcosok Bajtársi Közössége ($25.00) Rev. J. A. Tamilowski, Leechburg, Pa. ($5.00) Youngstowni Szent István Egyházközség ($50.00) A Tomcsák Család, Youngstown, Ohio ($40.00) Zsoldos Géza, Beauty, Ky. ($5.00) Mrs. Margaret Pessenlehner, Youngstown, Ohio ($5.00) Mrs. Gross Roza, Southfield, Mich. ($5.00) Gulyás Julia, Racine, Wis. ($2.00) Mrs. Mária Hunyadi, Detroit, Mich. ($3.00) Mr. és Mrs. Mascari emlékére, leányuk, Racine, Wis. ($3.00) Mrs. Mary Bodnár, Athess, Ohio ($2.00) Miss Elizabeth M. Deutsch, St. Paul, Minn. ($2.00) A clevelandi Szent Ferenc Harmadik Rendjének magyar csoportja a Vasfüggöny Keresztút harmadik stációját fog­lalta le. Az Alverna (517 South Belle Vista, Youngstown), az ünnepség színhelye, megközelíthető az Ohio Turnpike-on. Bár­melyik irányból érkezik a zarándok, hogy a városban el ne tévedjen, legkönnyebb a Turnpike 15-ös kijáratán (Youngs­­town­ Niles) elérni a 18-as utat és azon beérkezni Youngstown­­ba. A 18-as út a youngstowni Mahoning Avenuen halad, amelyről a CALVARY CEMETERY-nél kell jobbra letérni (Folytatása az ötödik oldalon)

Next