Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1966 (73. évfolyam, 1-50. szám)
1966-09-04 / 34. szám
Amerika egyetlen katolikus magyar lapja Egyes szám árss 20 sent Catholic Hungarians’ Sunday KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: t 1966. w VöL. 73. EVF,' SZÉP. 4. - VASÁRNAP - 34. Sí The only Catholic Hungarian Newspaper in the United States Price ©f ©ne cepys 20 cent 51? South Belle Vista Ave.» Youngstown, Ohio - 44509, USA, Telefon 799-1888 ISSENMANN PÜSPÖK ATYÁNKAT HATALMAS TÖMEG KÖSZÖNTÖTTE A CLEVELANDI SZENT ISTVÁN ÜNNEPEN Míg Clevelandon és Cleveland környékén zuhogott az eső, a város közvetlen közelében lévő Katolikus Aggmenház parkja felett, amikor a Szent István Dalárda az amerikai Himnuszt és a magyar Himnuszt énekelte, kisütött szelíden a délutáni nap és a Szent István ünnep gyönyörű időben folyt le. többezer résztvevő A parkoló helyre a sok autóbusz és személyautó alig fért be. Többezer magyar vonult a kegyhely előtti térségre, Hogy ott helyet foglalva várják az Aggmenház kápolnájából induló körmenetet. A körmenetet, amelyben Most Rév. Issenmann püspök is részt vett, Mundweil János atya, a SZENT MARGIT egyházközség plébánosa, a rendező AMERIKAI MAGYAR KATOLIKUS EGYLET tiszteletbeli alelnöke vezette. Mundweil atya mondotta a Szent István könyörgést is a kegyhelyen tartott ájtatosságon, majd Issenmann püspök adta a szentségi áldást a térdreborult zarándokseregnek. A körmenetben Szent István és ősi Mária énekeket énekeltek a Szent István napi zarándokok az egyházközségi énekkarok vezetésével. AZ ÜNNEPÉLY A hazafias ünnepség emelvényét virágcsokorral, zászlókkal díszítették fel. Az emelvényt előző napon az Amerikai Magyar Katolikus Egylet férfiai állították. Megindító volt az egyik clevelandi magyar asszony gyönyörűen keretbe foglalt magyar, koronás címere, amelyet ugyancsak az emelevény felett helyeztek el. Amikor a püspök az emelvényre lép, magyarruhás gyermekpár, a Szent Margit egyházközség növendékei, köszöntik és nyújtják át a rendező egylet piros-fehér-zöld szekfűcsokrát, amelyet nemzeti színű szalag díszített. A SZENT ISTVÁN DALÁRDÁT a clevelandi magyar énekkulturra hivatott vezetője és istápolója Dr. Balogh Lajos vezényelte, zongorán kísért Kovács Jánosné. A Dalárda a két himnusz után remek felkészültséggel klasszikus és népi énekszámokat adott elő. A közönség hálás szeretettel köszöntötte a Dalárdát, Cleveland régi, magyar kulturális testületét. Páry Vendel elnök mondotta a megnyitó beszédet és míg utalt a hazai szenvedésekre, idézte az amerikai magyar építőerőt, rámutatott arra, hogy a rendező Amerikai Magyar Katolikus Egylet, az országos amerikai, magyar és katolikus biztosító is ilyen építménye a magyarságnak, amely a baj és bánat óráiban siet a magyarok segítségére. Felkérte Petrásh M. Lajos városi bírót, hogy vezesse tovább a Szent István ünnepség hazafias műsorát. Petrásh M. Lajos bíró köszöntötte a megjelenteket, elsősorban Issenmann püspököt, aki ez alkalommal jelent meg első alkalommal magyar hivőserege közepette. Bemutatta a clevelandi és környékbeli magyar egyházközségek plébánosait. Utána bemutatta a magyar ünnepi szónokot Dr. Pogány András egyetemi tanár, a Magyar Szabadságharcos Szövetség elnökét. Dr. Pogány András beszédében, amelyet a VASÁRNAP más helyén teljes egészében közlünk, történelmi és politikai tanulmánynak is beillő beszédben arról szólt, hogy mit tanít ma. 1966-ban, a szabadságharc levertése után tíz esztendővel, az emigrációban nekünk, szabadföldi magyaroknak Szent István. Keresztény szeretet és történelmi, függetlenségre törő magyar öntudat nélkül nincs Magyarország, hirdette Dr. Pogány András beszéde, amelyet a többezer főnyi hallgatóság sokszor szakított félbe teszésnyilvánításával. Ezután Gulya János, Cleveland magyar énekművésze következett, akinek csengő hangján szállt a Szent István nap szelíden sugárzó égboltja felé a száműzött, kivándorolt, új földön élő magyar em,ber vágyódása a régi hazáért.Gulya jájus,a-4i‘lies .számát hosszantartó tapssal kössönte a hallgatóSig. Petrásh M. Lajos biró ezután Most Rév. Issen■mann püspök atyánkat kérte fel angol nyelvű, ünnepi beszéde elmondására. Issenmann püspök a közvetlenség, a lélektől—lélekig ható beszéd mestere. Beszédében, emlékezvén, tanítván és előre mutatva a felebaráti szeretet, a bölcs megértés és jövőbe tekintő áldozatosság gondolatainak az egységét hirdette és tette a Szent István nap tanúságává. Beszéde az apostoli varázs egyszerű és éppen ezért mindenki szivét megejtő erejével szólott és a hallgatóság sajnálta, amikor befejeződött, még sokáig elhallgatták volna a magyarok püspöküket, aki apostoluknak vallotta magát beszédében. Az ünnepség záróbeszédét Laskó J. János Cleveland köszeretetben álló katolikus közéleti férfia, a rendező Egylet és a Katolikus Liga jogtanácsosa mondotta. Emlékeztetett arra, hogy a Katolikus Aggmenházban ez a huszonötödik Szent István nap, amelyet az összegyűlt magyar ezrek ünnepelnek. Dicsérte azoknak az elődöknek, az áldozatkészégét és munkáját, akik már eltávoztak földi sorainkból, a munkásságát, a Szent István napi ünnepet ez tette lehetővé. Méltatta a clevelandi magyarság hagyománytiszteletét, amellyel a Szent István napot mind népesebb és méltóságteljesebb ünneppé teszi. Külön megemlékezett Fr. Matty János atya haláláról. Matty János atya minden Szent István nap rendezésében részt vett, sokat tevékenykedett a Szent István napok és az azok által támogatott Katolikus Aggmenház ügyeinek előbbreviteléért. Köszöntötte a távol levő lelki vezetőt, Msgr. Köller Endrét, aki gyengélkedése miatt először nem volt jelen az ünnepen. A közönség szeretettel tapsolta meg Laskó I. János jogtanácsost, akit a clevelandi magyarság a maga fiának tekint. Utána Gulya János vezetésével és Dr. Balogh Lajos zongorakiséretével a Szent István nap résztvevői a Boldogasszony Anyánk kezdetű régi magyar egyházi éneket énekelték el, ez az ének minden Szent István nap hagyományos befejezése. __ KU autóbuszok lassan megmozdultak., A távolfől mín indultak haza, j'j aztán an személygépkocsik is kifordultak a parkolóhelyről. MoRP Rev. Clarence G. Issenmann püspök atyánk még sokáig beszélgetett a magyarokkal. A fáradt Szent István napi munkások, a háziasszonyok és a férfiak, akik reggel óta talpon álltak, végre megpihenhettek. A felemelő és egymáshoz visszavivő, minden magyart összefogó Szent Király ünnepe megtette újból varázsát, magyarságtudatunk és magyar szeretetünk, keresztény életfelfogásunk megerősödött. OROSZ ÍRÓ LELEPLEZTE a KREMNNI TRÜKKÖT: ELMEGYÓGYINTÉZETEKET HASZNÁL BÖRTÖNKÉNT A PÁRT Lapunkban beszámoltunk Valerij Tarzisz szovjet író tragédiájáról. Tarzisz titokban kicsempészte kéziratait a Szovjetunióból és ott jelentette meg. Mikor ez a párt tudomására jutott, elmegyógyintézetbe zárták. Azonban a külföld ezt megtudta és a Szovjetunió, nehogy erre a módszerre túlságosan felfigyeljenek nyugaton, inkább kiengedte Tarziszt az elmegyógyintézet-börtönből. Tarzisz erre leírta az elmegyógyintézet-börtönben szerzett tapasztalatait regényes formában és ezt a kéziratot is kicsempészte nyugatra. A elmegyógyintézet-börtön címe "7-es osztály". Mikor ezt is megtudta a Szovjet, Tarziszt bíróság elé állították és bármilyen hangos volt a Nyugat felhördülése, elítélték. A "7-ES OSZTÁLY" című regény (Ward 7) most kapható már Amerikában is és pedig olcsó, papírfedelű kiadásban. A mai kommunista viszonyokat tárgyaló könyvből néhány jellemző részletet közlünk. A szerző elmondja, hogyan került az elmegyógyintézetbe. A regény hőse Tarzisz, hogy ne ismerjenek rá. Valentine Almazovnak nevezi. AZ ELVTÁRSAK MIND RENDŐRKOPÓK Valentine keserűen szégyelte magát, amikor arra gondolt, hogy évekig párttag volt. Miért tartott olyan sokáig, amíg rájött arra, hogy az ‘elvtársak’, különösen azok, akik tisztségviselők, titkárok, a pártirodák alkalmazottjai voltak, nem voltak mások, mint rendőrkopók? Most aztán megbizonyosodhatott róla. Mint szokása volt, őszinte nyíltsággal beismerte azt a tényt, hogy kéziratát külföldre küldötte. Amint ennek híre ment, pártbizottságának a titkára felhívta telefonon. “Nézzen be holnap hozzám, Valentine," mondotta mézes-mázas hangon. “Beszéljük át a dolgot. Mindent meg fogunk tenni, hogy segítsünk magán.” AZ ÁLLAMBIZTONSÁG KÜLDTE ŐKET... Almazov elment. A titkár az előcsarnokban várta. Kopasz ember, üres, vizenyős szemekkel. Egyébként bőbeszédű és magabiztos, de most csak csoszog, a kezét dörzsöli és zavarban van. “Ó, drága barátocskám! Jöjjön csak be... Itt van néhány elvtárs, magára várnak, látni akarják, az állambiztonság küldötte őket . . . Megért engem, biztos vagyok benne, összedugjuk a fejünket, hogy miképpen tudnánk segíteni magán ... Engedje meg, hogy bemutassam magát... A két csekás, az egyik rövid, kövér és kopasz, a másik magas vékony és ősz, láthatólag türelmetlenül járt fel-alá a szobában. Almazov egyszerre úgy érezte, hogy abban a pillanatban minden megvilágosodik előtte. Ritka fényű pillanat volt. Olyan, amikor az ember élesen látja azt, ami addig rejtve maradt előtte. Nem is igen hallotta, hogy az ügynökök mit mondanak neki. A fejében olyan zugás támadt, hogy a szavuk elveszett benne. Hogy volt az lehetséges, hogy annyi éven át ezt a bandát az idealisták társaságának nézte? MENNYIT ÉR A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG? “Magácska,” motyogta a kövér — “komoly bajba keveredett. Ha a könyve megjelenik külföldön, kénytelenek leszünk lakat alá tenni...” “Akkor a legjobb, ha azonnal becsuknak, mert bizonyosan megjelenik, sőt több is meg fog jelenni," nevetett rá Almazov. “Hát csak ennyit ér amit Kruscsev a szocialista törvényességről szavalt?" “Miért olyan goromba? Mi reméltük, hogy maga visszavonja a kéziratot. Hiszen ez tulajdonképpen magának, mint kommunistának kötelessége is ...” A DIKTATÚRA VÁLASZA Almazov most már látta, legjobb, ha elporzik a Szovjetunióból. Írt Kruscsevnek, és engedélyt kért, hogy külföldre távozhasson, őszintén megírta, miért. Hosszú ideig nem kapott választ. Mikor már több mint egy hónap elmúlt, úgy gondolta, nem is kap választ. írás közben találta a két rendőr, a házmester, aki mint az összes házmesterek, a rendőrség alkalmazottja és egy hangos asszonyság, aki a ‘közösséget’ képviselte. Az idősebb rendőr így szólt: “Sajnáljuk, hogy megzavarjuk, Valentine, Ivanovics. De a rendőrfőfelügyelő szeretne magával beszélni. Azt üzeni, látogassa meg, nagyon sürgős!” “Mit akarnak tőlem? Nem vagyok sem huligán, sem tolvaj!” — mondta Almazov. “Sajnálom" — mondotta a rendőr,” én nem tudom miről van szó. De amint tudja, a rendőrség az állam szerve, tehát önnek engedelmekedni kell, velünk kell jönnie!” Most már világos volt, bajban van. “Veled jövök!” mondotta a felesége, “Helyes!” — mondotta a rendőr. A “FEKETE RAGADOZÓ" HELYETT “HULLAKOCSI” A ház előtt ott állott egyike azoknak a kék kocsiknak, amelyeken vörös csik húzódik végig. Sztálin fekete limouzinjait “fekete ragadozó”nak hívták. Ezeket a kék kocsikat “hullakocsik”nak nevezték el. A rendőrállomáson leültették Valentinét, hogy várjon. Azok, akik bekísértek, eltűntek. Az ajtónál őrködő rendőr már kevésbé volt udvarias és semmiféle kérdésre nem válaszolt. Nem kell mondani, a rendőrfőfelügyelővel nem volt sem beszélgetése sem találkozása Valentinénak. Tíz perc múlva kivitték az udvarra, hogy bedugják egy mentőkocsiba. Egy női orvos, aki a mentőautón mint őr működött, megkérdezte: “Maga Valentine Almazov?” Ez aztán közölte Almazovval: “A város főideggyógyászának a rendeletére magát megfigyelőbe visszük.” “A csibészek!” dörmögte Almazov a feleségének.” Még az orvosokat is rendőrökké teszik. De ne igazd fel magad, mert az csak azt mu(Folytatása az ötödik oldalon) A Főtisztelendő Papiig és a Kedves Nővérek Figyelmébe! Az 1967-es Kalendárium a nyomdánkban nyomás alá kerül. Kérjük címváltozásaikat, új telefonszámukat, vagy az esetleges hibákat kijavítva, a címtár számára, szept. 15-ig a Vasárnapnak beküldeni Ez az utolsó zárónap, ami után címigazítást a Kiadóhivatal nem fogad el! Kiáltás a szentistváni magyar életért Írta: Dr. POGÁNY ANDRÁS a Magyar Szabadságharcos Szövetség elnöke SOK ÉVVEL EZELŐTT SZÉKESFEHÉRVÁR EGYIK TERÉN TALÁLKOZTAM ELŐSZÖR, az igazi Szent Istvánnal. Mokány orclován keményen ült a Nagyúr s feszült kengyelszij tanúskodott arról, hogy minden fejedelmi mozdulatának készséggel engedelmeskedik a szilaj paripa. Kissé keleties, nemes arcvonásait büszke, határozott és magabiztos sastekintet uralta, mig jobbja, melyet a Gondviselés ezer évig megőrzendőnek ítélt, magyaros szablyája, markolatán nyugodott. Mégis más volt, mint napkelet annyi gőgös fejedelme, kik vérontást, pusztulást és halált szórtak szerteszéjjel a művelt Nyugat elpuhult és magukkal tehetetlen országaiban. Széles mellén ugyanis nem a halál, hanem az örök Élet jelképe, hatalmas kereszt és rajta a Megváltó törékeny alakja függött. Azé a Megváltóé, kinek Gejza fejedelemi és szilaj Sarolt vére talán leg-alázatosabb, leghűségesebb és legodaadóbb magyar apostolai lett. KÖZEL EZER ESZTENDEJE, hogy sírba hanyatlott , minden idők legnagyobb magyarja s mégis, ma is köztünk él, mintha örök élete lenne ezen a földtekén. A székesfehérvári új szobor alkotó művésze is ugyanazt érezhette, , ami bennem motoszkált, mikor önkénytelenül is fejhajtásra kényszerített az a magyar vér, mely legtisztábban Szent István királyban csörgedezett minden koronás királyunk között. Szent István oly találóan ércbeöntött alakja , kétségbevonhatatlan feleletet ad arra a kérdésre, hogy miért éppen Szent István király az aki alfája és ómegája a magyar létnek, történelemnek és ugyanakkor a magyar jövendőnek is. A művész magyar szíve ugyanis ércbe dlimádta Szent István történelmi jelentőségének lényegét: azt, hogy Szent István alakja a legtökéletesebb szintézise [ a kereszténynek és a magyarnak s az marad mindaddig, ■ mig magyar él ezen a földön. Az a Szent István, aki íziget vérig, csontja velejéig árva népének prototípusa volt, aki hatalmát Árpád vezér jogán s vérszerinti leszármazottjaként birtokolta, de aki a megfeszített Krisztusnak szívvel lélekkel elkötelezte nemcsak saját magát, de népét és országát is. SZENT ISTVÁN MEGINGATHATATLAN JELENTŐSÉGÉRE JELLEMZŐ, hogy minden kor s minden magyar társadalmi vagy politikai szemlélet igyekezett nevét és ősi tekintélyét saját mondanivalója vonzóbbá tételére használni. Volt, mikor barokk figurát alkottak belőle, hosszú szakállal, esetlen köntösben sírva rimánkodó aggastyánt, --jjí'” « rostjaiékat nemzetiségi viták zűrzavarába rántották, úgy az egyik, mint a másik oldalról '^Istennek ez az áldott magyar Szentje lassanként valami állítólagos magyar imperializmus jelképévé alacsonyodon azok szemében, akik siettek lerombolni azt, amit Szent István, Isten segítségével, jóformán a semmiből alkotott. Még a mai Magyarország szovjet rabszolgatartói is, akik pedig Szent Istvántól még évezredes ünnepnapját is elrabolták vagy húsz esztendővel ezelőtt, tavaly augusztus 20-án meg kellett, hogy említsék a nevét, ha otrombán, akadozva és esetlenül is hangzott. Meg kellett tenniök mert még ez a lakájhad is rájött arra, hogy Szent István emlékét neki lehet kitépni a magyar szivekből s nélküle egyszerűen nincs Magyarország. MIT JELENTETT HÁT EZ A MAGYAR EMBERÓRIÁS, ez az egyedülálló magyar államalapító géniusz a magyar történelemnek? Mint említettük már, Szent István jelenti a megalkuvás nélküli, százszázalékos magyarság és a keresztény hit s vele kapcsolatos nyugati világrend tökéletes szintézisét. A Gondviselés az Ő személyében mintázta meg azt a magyart, kit a történelmi és földrajzpolitikai szükségszerűség megszületni kényszerített, ha a magyarság, mint különálló, öncélú és független népi egység életet igényelt maga számára, Európa kellős közepén. Szent István saját fizikai létével bizonyította be, hogy az új magyar szuperlativusza a törzsökös, hagyománytisztelő, de szivében és értelmében fenntartás nélkül Krisztust igénylő és szolgáló magyar. Ugyanakkor bebizonyította azt is, — nemcsak a szent király, de maga az egész magyar történelem, — hogy mindenki, aki nem ezt az utat járja, aki keletre, vagy a hitetlenség bármely formája felé kacsingat s változatlanul a farkasok és jövendőmondók balgaságainak hisz, s tegye ezt akár a tizedik, akár a huszadik században pelyvaként vergődik a szélviharban s biztos pusztulásra ítélteti, így Szent István élete és személye legalább olyan értékes örökség minden idők igaz magyarja számára, mint maga a keresztény magyar államberendezés, melyet az ő lángesze, akaratereje és energiája teremtett meg a széthullásra kárhoztatott és pusztulásra ítélt elavult törzsi rendszer helyén. Mi, a világban szétszóródott szabadföldön élő magyarok, különösen itt, Clevelandban, a világ második legnagyobb magyar városában ugyan mi mást tehetnénk a Szent Király ezévi ünnepén, mint amit lélekben az otthonmaradottak milliói tesznek: Szent István nyomát keressük, örökét kutatjuk hogy választ és útmutatást kapjunk a ködbevesző jövő magyar problémáira. ITT KELL MINDJÁRT VISSZAUTASÍTANUNK azt a sokszor hallott de teljesen alaptalan állítást is, mely szerint Szent István öröksége önmagában véve idejétmúlt valami, s elválaszthatatlanul összekapcsolódik egy letűnt, antiszociális és félfeudális államberendezkedéssel, melyet már elsöpört a történelmi idők sodra. Nevetséges ez az állítás már csak azért is, mert nincs a magyar történelemnek még egy olyan progresszív államférfia, mint Szent István volt. Az átalakulás melyet lényegében ő kezdeményezett s vaskézzel végre is hajtott, még mindig páratlanul áll a magyar nemzet több, mint ezer esztendős történetében. Pogány fejedelemségből, modern, keresztény államberendezést, törzsi társadalomból nemzeti társadalmat, félnomád lovasnépből földművelő és rendezett kultúrájú (Folytatása a harmadik oldalon.1 4