Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1966 (73. évfolyam, 1-50. szám)

1966-09-04 / 34. szám

Amerika egyetlen katolikus magyar lapja Egyes szám árss 20 sent Catholic Hungarians’ Sunday KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: t 1966. w VöL. 73. EVF,' SZÉP. 4. - VASÁRNAP - 34. Sí The only Catholic Hungarian Newspaper in the United States Price ©f ©ne cepys 20 cent 51? South Belle Vista Ave.» Youngstown, Ohio - 44509, USA, Telefon 799-1888 ISSENMANN PÜSPÖK ATYÁNKAT HATALMAS TÖMEG KÖSZÖNTÖTTE A CLEVELANDI SZENT ISTVÁN ÜNNEPEN Míg Clevelandon és Cleveland környékén zu­hogott az eső, a város közvetlen közelében lévő Katolikus Aggmenház parkja felett, amikor a Szent István Dalárda az amerikai Himnuszt és a magyar Himnuszt énekelte, kisütött szelíden a délutáni nap és a Szent István ünnep gyönyörű időben folyt le. többezer résztvevő A parkoló helyre a sok autóbusz és személy­autó alig fért be. Többezer magyar vonult a kegy­hely előtti térségre, Hogy ott helyet foglalva várják az Aggmenház kápolnájából induló körmenetet. A körmenetet, amelyben Most Rév. Issenmann püspök is részt vett, Mundweil János atya, a SZENT MAR­GIT egyházközség plébánosa, a rendező AMERI­KAI MAGYAR KATOLIKUS EGYLET tiszte­letbeli alelnöke vezette. Mundweil atya mondotta a Szent István könyörgést is a kegyhelyen tartott ájtatosságon, majd Issenmann püspök adta a szent­ségi áldást a térdreborult zarándokseregnek. A kör­menetben Szent István és ősi Mária énekeket énekeltek a Szent István napi zarándokok az egyházközségi énekkarok vezetésével. AZ ÜNNEPÉLY A hazafias ünnepség emelvényét virágcsokor­ral, zászlókkal díszítették fel. Az emelvényt előző napon az Amerikai Magyar Katolikus Egylet férfiai állították. Megindító volt az egyik clevelandi ma­gyar asszony gyönyörűen keretbe foglalt magyar, koronás címere, amelyet ugyancsak az emelevény felett helyeztek el. Amikor a püspök az emelvényre lép, magyarruhás gyermekpár, a Szent Margit egyházközség növendékei, köszöntik és nyújtják át a rendező egylet piros-fehér-zöld szekfű­csokrát, a­­melyet nemzeti színű szalag díszített. A SZENT ISTVÁN DALÁRDÁT a cleve­landi magyar énekkulturra hivatott vezetője és istápolója Dr. Balogh Lajos vezényelte, zongorán kísért Kovács Jánosné. A Dalárda a két himnusz után remek felkészültséggel klasszikus és népi ének­számokat adott elő. A közönség hálás szeretettel köszöntötte a Dalárdát, Cleveland régi, magyar kulturális testületét. Páry Vendel elnök mondotta a megnyitó be­szédet és míg utalt a hazai szenvedésekre, idézte az amerikai magyar építőerőt, rámutatott arra, hogy a rendező Amerikai Magyar Katolikus Egylet, az országos amerikai, magyar és katolikus biztosító is ilyen építménye a magyarságnak, amely a baj és bánat óráiban siet a magyarok segítségére. Fel­kérte Petrásh M. Lajos városi bírót, hogy vezesse tovább a Szent István ünnepség hazafias műsorát. Petrásh M. Lajos bíró köszöntötte a megje­lenteket, elsősorban Issenmann püspököt, aki ez al­kalommal jelent meg első alkalommal magyar hivő­serege közepette. Bemutatta a clevelandi és kör­nyékbeli magyar egyházközségek plébánosait. Utána bemutatta a magyar ünnepi szónokot Dr. Pogány András egyetemi tanár, a Magyar Szabadságharcos Szövetség elnökét. Dr. Pogány András beszédében, amelyet a VASÁRNAP más helyén teljes egészében közlünk, történelmi és politikai tanulmánynak is beillő be­szédben arról szólt, hogy mit tanít ma. 1966-ban, a szabadságharc levertése után tíz esztendővel, az emigrációban nekünk, szabadföldi magyaroknak Szent István. Keresztény szeretet és történelmi, füg­getlenségre törő magyar öntudat nélkül nincs Ma­gyarország, hirdette Dr. Pogány András beszéde, amelyet a többezer főnyi hallgatóság sokszor sza­kított félbe teszésnyilvánításával. Ezután Gulya János, Cleveland magyar ének­művésze következett, akinek csengő hangján szállt a Szent István nap szelíden sugárzó égboltja felé a száműzött, kivándorolt, új földön élő magyar em­,­ber vágyódása a régi hazáért.Gulya jájus,a­-4i‘lies .számát hosszantartó tapssal kö­ssönte­ a h­allgatóSig. Petrásh M. Lajos biró ezután Most Rév. Issen­­■mann püspök atyánkat kérte fel angol nyelvű, ün­nepi beszéde elmondására. Issenmann püspök a közvetlenség, a lélektől—lélekig ható beszéd mestere. Beszédében, emlékezvén, tanítván és előre mutatva a felebaráti szeretet, a bölcs megértés és jövőbe tekintő áldozatosság gondolatainak az egységét hir­dette és tette a Szent István nap tanúságává. Be­széde az apostoli varázs egyszerű és éppen ezért mindenki szivét megejtő erejével szólott és a hall­gatóság sajnálta, amikor befejeződött, még sokáig elhallgatták volna a magyarok püspöküket, aki apos­toluknak vallotta magát beszédében. Az ünnepség záróbeszédét Laskó J. János Cle­veland köszeretetben álló katolikus közéleti férfia, a rendező Egylet és a Katolikus Liga jogtanácsosa mondotta. Emlékeztetett arra, hogy a Katolikus Aggmenházban ez a huszonötödik Szent István nap, amelyet az összegyűlt magyar ezrek ünnepelnek. Dicsérte azoknak az elődöknek, az áldozatkészégét és munkáját, akik már eltávoztak földi sorainkból, a munkásságát, a Szent István napi ünnepet ez tette lehetővé. Méltatta a clevelandi magyarság hagyo­mánytiszteletét, amellyel a Szent István napot mind népesebb és méltóságteljesebb ünneppé teszi. Külön megemlékezett Fr. Matty János atya haláláról. Matty János atya minden Szent István nap rende­zésében részt vett, sokat tevékenykedett a Szent István napok és az azok által támogatott Katolikus Aggmenház ügyeinek előbbreviteléért. Köszöntötte a távol levő lelki vezetőt, Msgr. Köller Endrét, aki gyengélkedése miatt először nem volt jelen az ün­nepen. A közönség szeretettel tapsolta meg Laskó I. János jogtanácsost, akit a clevelandi magyarság a maga fiának tekint. Utána Gulya János vezetésével és Dr. Balogh Lajos zongorakiséretével a Szent István nap részt­vevői a Boldogasszony Anyánk kezdetű régi ma­gyar egyházi éneket énekelték el, ez az ének minden Szent István nap hagyományos befejezése. __ K­U autóbuszok lassan megmozdultak., A távol­fől mín indultak haza, j'j aztán an személy­gépkocsik is kifordultak a parkolóhelyről. MoRP Rev. Clarence G. Issenmann püspök atyánk még sokáig beszélgetett a magyarokkal. A fáradt Szent István napi munkások, a háziasszonyok és a férfiak, akik reggel óta talpon álltak, végre megpihenhettek. A felemelő és egymáshoz visszavivő, minden ma­gyart összefogó Szent Király ünnepe megtette újból varázsát, magyarságtudatunk és magyar szerete­tünk, keresztény életfelfogásunk megerősödött. OROSZ ÍRÓ LELEPLEZTE a KREMNNI TRÜKKÖT: ELMEGYÓGYINTÉZETEKET HASZNÁL BÖRTÖNKÉNT A PÁRT Lapunkban beszámoltunk Valerij Tarzisz szov­jet író tragédiájáról. Tarzisz titokban kicsempészte kéziratait a Szovjetunióból és ott jelentette meg. Mikor ez a párt tudomására jutott, elmegyógyin­tézetbe zárták. Azonban a külföld ezt megtudta és a Szovjetunió, nehogy erre a módszerre túlságosan felfigyeljenek nyugaton, inkább kiengedte Tarziszt az elmegyógyintézet-börtönből. Tarzisz erre leírta az elmegyógyintézet-börtönben szerzett tapaszta­latait regényes formában és ezt a kéziratot is kicsem­pészte nyugatra. A elmegyógyintézet-börtön címe "7-es osztály". Mikor ezt is megtudta a Szovjet, Tarziszt bíróság elé állították és bármilyen hangos volt a Nyugat felhördülése, elítélték. A "7-ES OSZTÁLY" című regény (Ward 7) most kapható már Amerikában is és pedig olcsó, papírfedelű kiadásban. A mai kommunista viszonyo­kat tárgyaló könyvből néhány jellemző részletet közlünk. A szerző elmondja, hogyan került az elme­­gyógyintézetbe. A regény hőse Tarzisz, hogy ne ismerjenek rá. Valentine Almazovnak nevezi. AZ ELVTÁRSAK MIND RENDŐRKOPÓK Valentine keserűen szégyelte magát, amikor arra gondolt, hogy évekig párttag volt. Miért tar­tott olyan sokáig, amíg rájött arra, hogy az ‘elvtársak’, különösen azok, akik tisztségviselők, titkárok, a pártirodák alkalmazottjai voltak, nem voltak mások, mint rendőrkopók? Most aztán megbizonyosodhatott róla. Mint szokása volt, őszinte nyíltsággal beismerte azt a tényt, hogy kéziratát külföldre küldötte. Amint ennek híre ment, pártbizottságának a titkára felhívta telefonon. “Nézzen be holnap hozzám, Valentine," mondotta mézes-mázas hangon. “Beszéljük át a dolgot. Mindent meg fogunk tenni, hogy segít­sünk magán.” AZ ÁLLAMBIZTONSÁG KÜLDTE ŐKET... Almazov elment. A titkár az előcsarnokban várta. Kopasz ember, üres, vizenyős szemekkel. Egyébként bőbeszédű és magabiztos, de most csak csoszog, a kezét dörzsöli és zavarban van. “Ó, drága barátocskám! Jöjjön csak be... Itt van néhány elvtárs, magára várnak, látni akarják, az állambiztonság küldötte őket . . . Megért engem, biztos vagyok benne, összedug­juk a fejünket, hogy miképpen tudnánk segí­teni magán ... Engedje meg, hogy bemutassam magát... A két csekás, az egyik rövid, kövér és ko­pasz, a másik magas vékony és ősz, láthatólag türelmetlenül járt fel-alá a szobában. Almazov egyszerre úgy érezte, hogy abban a pillanatban minden megvilágosodik előtte. Ritka fényű pillanat volt. Olyan, amikor az ember élesen látja azt, ami addig rejtve maradt előtte. Nem is igen hallotta, hogy az ügynökök mit mondanak neki. A fejében olyan zugás tá­madt, hogy a szavuk elveszett benne. Hogy volt az lehetséges, hogy annyi éven át ezt a bandát az idealisták társaságának nézte? MENNYIT ÉR A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG? “Magácska,” motyogta a kövér — “komoly bajba keveredett. Ha a könyve megjelenik kül­földön, kénytelenek leszünk lakat alá tenni...” “Akkor a legjobb, ha azonnal becsuknak, mert bizonyosan megjelenik, sőt több is meg fog jelenni," nevetett rá Almazov. “Hát csak ennyit ér amit Kruscsev a szocialista törvényességről szavalt?" “Miért olyan goromba? Mi reméltük, hogy maga visszavonja a kéziratot. Hiszen ez tulaj­donképpen magának, mint kommunistának kötelessége is ...” A DIKTATÚRA VÁLASZA Almazov most már látta, legjobb, ha elpor­­zik a Szovjetunióból. Írt Kruscsevnek, és enge­délyt kért, hogy külföldre távozhasson, őszintén megírta, miért. Hosszú ideig nem kapott választ. Mikor már több mint egy hónap elmúlt, úgy gondolta, nem is kap választ. írás közben találta a két rendőr, a házmes­ter, aki mint az összes házmesterek, a rendőrség alkalmazottja és egy hangos asszonyság, aki a ‘közösséget’ képviselte. Az idősebb rendőr így szólt: “Sajnáljuk, hogy megzavarjuk, Valentine, Ivanovics. De a rendőrfőfelügyelő szeretne ma­gával beszélni. Azt üzeni, látogassa meg, nagyon sürgős!” “Mit akarnak tőlem? Nem vagyok sem huli­gán, sem tolvaj!” — mondta Almazov. “Sajnálom" — mondotta a rendőr,” én nem tudom miről van szó. De amint tudja, a rendőrség az állam szerve, tehát önnek enge­­delm­ekedni kell, velünk kell jönnie!” Most már világos volt, bajban van. “Veled jövök!” mondotta a felesége, “Helyes!” — mondotta a rendőr. A “FEKETE RAGADOZÓ" HELYETT “HULLAKOCSI” A ház előtt ott állott egyike azoknak a kék kocsiknak, amelyeken vörös csik húzódik végig. Sztálin fekete limouzinjait “fekete ragadozó”­­nak hívták. Ezeket a kék kocsikat “hullakocsik”­­nak nevezték el. A rendőrállomáson leültették Valentinét, hogy várjon. Azok, akik bekísértek, eltűntek. Az ajtónál őrködő rendőr már kevésbé volt ud­varias és semmiféle kérdésre nem válaszolt. Nem kell mondani, a rendőrfőfelügyelővel nem volt sem beszélgetése sem találkozása Valentiné­nak. Tíz perc múlva kivitték az udvarra, hogy bedugják egy mentőkocsiba. Egy női orvos, aki a mentőautón mint őr működött, megkérdezte: “Maga Valentine Almazov?” Ez aztán kö­zölte Almazovval: “A város főideggyógyászának a rendeletére magát megfigyelőbe visszük.” “A csibészek!” dörmögte Almazov a felesé­gének.” Még az orvosokat is rendőrökké teszik. De ne igazd fel magad, mert az csak azt mu­(Folytatása az ötödik oldalon) A Főtisztelendő Papiig és a Kedves Nővérek Figyelmébe! Az 1967-es Kalendárium a nyomdánkban nyo­más alá­ kerül. Kérjük címváltozásaikat, új telefon­számukat, vagy az esetleges hibákat kijavítva, a címtár számára, szept. 15-ig a Vasárnapnak bekülde­ni Ez az utolsó zárónap, ami után címigazítást a Kiadóhivatal nem fogad el! Kiáltás a szentistváni magyar életért Írta: Dr. POGÁNY ANDRÁS­­ a Magyar Szabadságharcos Szövetség elnöke SOK ÉVVEL EZELŐTT SZÉKESFEHÉRVÁR EGYIK TERÉN TALÁLKOZTAM ELŐSZÖR, az igazi Szent István­nal. Mokány orclován keményen ült a Nagyúr s feszült kengyelszij tanúskodott arról, hogy minden fejedelmi moz­dulatának készséggel engedelmeskedik a szilaj paripa. Kissé keleties, nemes arcvonásait büszke, határozott és magabiztos sastekintet uralta, mig jobbja, melyet a Gond­viselés ezer évig megőrzendőnek ítélt, magyaros szablyá­­ja, markolatán nyugodott. Mégis más volt, mint napkelet annyi gőgös fejedelme, kik vérontást, pusztulást és halált­­ szórtak szerteszéjjel a művelt Nyugat elpuhult és maguk­­­­kal tehetetlen országaiban. Széles mellén ugyanis nem a­­ halál, hanem az örök Élet jelképe, hatalmas kereszt és rajta a Megváltó törékeny alakja függött. Azé a Megvál­­­tóé, kinek Gejza fejedelemi és szilaj Sarolt vére talán leg-­­­alázatosabb, leghűségesebb és legodaadóbb magyar apostola­­i lett.­­ KÖZEL EZER ESZTENDEJE, hogy sírba hanyatlott , minden idők legnagyobb magyarja s mégis, ma is köztünk­­ él, mintha örök élete lenne ezen a földtekén. A székes­­­­fehérvári új szobor alkotó művésze is ugyanazt érezhette, , ami bennem motoszkált, mikor önkénytelenül is fejhaj­­­­tásra kényszerített az a magyar vér, mely legtisztábban­­ Szent István királyban csörgedezett minden koronás kirá­­l­­yunk között. Szent István oly találóan ércbeöntött alakja , kétségbevonhatatlan feleletet ad arra a kérdésre, hogy­­ miért éppen Szent István király az aki alfája és ómegája­ a magyar létnek, történelemnek és ugyanakkor a magyar jövendőnek is. A művész magyar szíve ugyanis ércbe dl­­i­mádta Szent István történelmi jelentőségének lényegét:­­ azt, hogy Szent István alakja a legtökéletesebb szintézise [ a kereszténynek és a magyarnak s az marad mindaddig, ■ mig magyar él ezen a földön. Az a Szent István, aki ízige­t vérig, csontja velejéig árva népének prototípusa volt, aki­­ hatalmát Árpád vezér jogán s vérszerinti leszármazottja­ként birtokolta, de aki a megfeszített Krisztusnak szívvel­­ lélekkel elkötelezte nemcsak saját magát, de népét és or­szágát is. SZENT ISTVÁN MEGINGATHATATLAN JELENTŐ­SÉGÉRE JELLEMZŐ, hogy minden kor s minden magyar társadalmi vagy politikai szemlélet igyekezett nevét és ősi tekintélyét saját mondanivalója vonzóbbá tételére hasz­nálni. Volt, mikor barokk figurát alkottak belőle, hosszú szakállal, esetlen köntösben sírva rimánkodó aggastyánt, --jjí'” « rostjaiéka­t nemzetiségi viták zűrzavarába rántották, úgy az egyik, mint a másik oldalról '^Istennek ez az áldott magyar Szentje lassanként valami állítólagos magyar imperializmus jelképévé alacsonyodon azok sze­mében, akik siettek lerombolni azt, amit Szent István, Isten segítségével, jóformán a semmiből alkotott. Még a mai Magyarország szovjet rabszolgatartói is, akik pedig Szent Istvántól még évezredes ünnepnapját is elrabolták vagy húsz esztendővel ezelőtt, tavaly augusztus 20-án meg kellett, hogy említsék a nevét, ha otrombán, akadozva és esetlenül is hangzott. Meg kellett tenniök mert még ez a lakájhad is rájött arra, hogy Szent István emlékét neki lehet kitépni a magyar szivekből s nélküle egyszerűen nincs Magyarország. MIT JELENTETT HÁT EZ A MAGYAR EMBERÓRIÁS, ez az egyedülálló magyar államalapító géniusz a magyar történelemnek? Mint említettük már, Szent István jelenti a megalku­vás nélküli, százszázalékos magyarság és a keresztény hit s vele kapcsolatos nyugati világrend tökéletes szintézisét. A Gondviselés az Ő személyében mintázta meg azt a ma­gyart, kit a történelmi és földrajzpolitikai szükségszerűség megszületni kényszerített, ha a magyarság, mint különálló, öncélú és független népi egység életet igényelt maga szá­mára, Európa kellős közepén. Szent István saját fizikai létével bizonyította be, hogy az új magyar szuperlativusza a törzsökös, hagyomány­tisztelő, de szivében és értelmében fenntartás nélkül Krisztust igénylő és szolgáló magyar. Ugyanakkor bebizonyította azt is, — nemcsak a szent ki­rály, de maga az egész magyar történelem, — hogy min­denki, aki nem ezt az utat járja, aki keletre, vagy a hitet­lenség bármely formája felé kacsingat s változatlanul a farkasok és jövendőmondók balgaságainak hisz, s tegye ezt akár a tizedik, akár a huszadik században pelyvaként ver­gődik a szélviharban s biztos pusztulásra ítélteti, így Szent István élete és személye legalább olyan értékes örökség minden idők igaz magyarja számára, mint maga a keresz­tény magyar államberendezés, melyet az ő lángesze, aka­ratereje és energiája teremtett meg a széthullásra kár­hoztatott és pusztulásra ítélt elavult törzsi rendszer helyén. Mi, a világban szétszóródott szabadföldön élő magya­rok, különösen itt, Clevelandban, a világ második legna­gyobb magyar városában ugyan mi mást tehetnénk a­ Szent Király ezévi ünnepén, mint amit lélekben az otthon­maradottak milliói tesznek: Szent István nyomát keressük, örökét kutatjuk hogy választ és útmutatást kapjunk a ködbevesző­ jövő magyar problémáira. ITT KELL MINDJÁRT VISSZAUTASÍTANUNK azt a sokszor hallott de teljesen alaptalan állítást is, mely sze­rint Szent István öröksége önmagában véve idejétmúlt valami, s elválaszthatatlanul összekapcsolódik egy letűnt, antiszociális és félfeudális államberendezkedéssel, melyet már elsöpört a történelmi idők sodra. Nevetséges ez az állítás már csak azért is, mert nincs a magyar történe­lemnek még egy olyan progresszív államférfia, mint Szent István volt. Az átalakulás melyet lényegében ő kezdemé­nyezett s vaskézzel végre is hajtott, még mindig páratlanul áll a magyar nemzet több, mint ezer esztendős történe­tében. Pogány fejedelemségből, modern, keresztény állam­berendezést, törzsi társadalomból nemzeti társadalmat, félnomád lovasnépből földművelő és rendezett kultúrájú (Folytatása a harmadik oldalon.1­ 4

Next