Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1971 (78. évfolyam, 1-50. szám)
1971-11-21 / 45. szám
1971. november 21. LÁTHATÁR Három és fél millió külföldi munkás Franciaországban (PÁRIS, Franciaország. Az emberek elüldözése szülőföldjükről, már az első világháború végén megkezdődött, amikor az igazságtalan békék következtében magyarok százezrei menekültek a győztes kisántánt hatalmak kegyetlen üldözése elől a megcsonkított Magyarországra. Tehát ezt az európai nyomorúságot először mi magyarok viseltük el. A második világháborúban a népek elmozdítása, elüldözése a szülőföldről folytatódott. Először Hitler, aztán az oroszok követték el ezeket a leggaládabb bűncselekményeket népek ellen. Mohón és vadul csatlakoztak hozzájuk és újból kiirtották szülőföldjükről a magyarság százezreit a kisántant államok újdiktátorai. Végül is a mostani békeidőkben, mivel a széttört Európában nem tudtak az emberek megélni saját szülőföldjükön, egy újabb kiözönlés következett be, amit gazdasági okok idéztek elő: munkások kerekedtek fel és vándoroltak idegenbe, ahol munkához jutottak. Ezek Dr. Marina Gyula kanonok nyugalomba vonul Amikor dr. Marina Gyula, munkácsi egyházmegyei kanonok Rómából Amerikába érkezett, az amerikai magyar emigráció nagy szeretettel és ragaszkodással fogadta Kárpátalja volt kormánybiztosát. Úgy érezték az emigránsok, hogy benne, a nagytudású kanonokban a tetterős és állhatatos magyarban, a mindig derűs, emberséggel érző és emberséget értő vezetőemberben megtalálhatják azt a férfit, aki a nemzeti szellem méltó kifejezője lehet a száműzetés nehéz ideje alatt. Sajnos, nem így történt és amikor nyugalombavonulásáról értesülünk, újból hangot kell adni keserű sajnálkozásunknak, hogy ez nem így történt. A magyar emigráció sok mindent mozgatott meg és sok mindent tudott megtenni, elérni, de ha dr. Marina Gyula vállalhatta volna ennek a munkának az összefogását és irányítását, sokkal eredményesebb lehetett volna. Főtisztelendő Marina Gyula egy igen kicsi pennsylvaniai parókián, Perryopolisban töltötte be 70-ik életévét és vonult nyugalomba. Az 1938-ban bekövetkezett bécsi döntés után 1939. március 15-én Kárpátalja is hazatért Magyarországhoz. Ekkor nevezték ki dr. Marina Gyula atyát kárpátaljai kormánybiztosnak. Ugyanakkor tagja lesz az ősrégi munkácsi egyházmegye káptalanjának. Mindkét munkássága a beözönlő szovjet csapatok és az azokkal érkező ügynökök szemében főbenjáró bűn lett. Meszlényi Zoltán esztergomi segédpüspök menti meg életét, lehetővé teszi, hogy 1944-től 1948 júniusáig a veszprémi egyházmegyéhez tartozó Bakony vidékén állandó hely- és névcserével folytasson lelkipásztori szolgálatot. Helyzete azonban itt is tarthatatlanná vált és dr. Marina Gyula kanonoknak innen is menekülnie kellett. Kijutott Ausztriába és 1949-ben Rómába érkezik. Itt a keleti kongregáció úgy intézkedik, hogy az Egyesült Államokba utazzék, ahol akkoriban az egyetlen görögkatolikus püspökség, amely Pittsburghban székel, gondozza a magyar, rutén és szlovák görögkatolikus híveket. 1949 augusztus 15-én kezdi meg lelkipásztori működését Csikágó, Burnsiden. Innen érkezik Clevelandbe, ahol személye hamarosan kikristályosodási pontja lesz az emigráns magyaroknak." Amikor itt, Clevelandben már minden magyar örömmel vettem tudomásul, milyen nagy erőt jelent dr. Marina Gyula okos, emberértő és szerető bölcsessége, megindul vele a változások és hányattatások szomorú sorsa. Az erős clevelandi görögkatolikus egyházközségtől, a Szent Jánostól áthelyezik. A nagy magyar góc, Cleveland életéből apró és elnéptelenedő egyház- községekbe helyezik. Amikor a newyorki Szent Kereszt Egyházközséghez kerül, ismét felvillan az a lehetőség, hogy a magyar nép szabadsága ügyének hasznos szolgálatokat tehet New Yorkban. Az ottani Amerikai Magyar Szövetség elnöke lesz. Azonban a válság és hányattatás, mely nyomon követi, nem engedi munkásságát New Yorkban sem kibontakozni, mert püspöke Perryopolisba helyezi. Immár nem is magyar, hanem rutén egyházközséghez. Dr. Marina Gyula munkácsi kanonok a magyar nép után mindjárt hazáját, Magyarországot szerette, annak tájait és természetét. Itt is visszafordult a Teremtő tökéletes alkotásához, a természethez. így készült fel, ki tudná ma már megmondani miért, olyan hányatott amerikai életének nyugdíjas szakaszára. Az a szándéka, hogy Perryopolisban marad, mert itt tovább csodálhatja a természet és a teremtés csodáit. Amikor 1949-ben a római keleti kongregáció dr. Marina Gyulát Amerikába küldötte lelkészi szolgálattételre, az úgynevezet „exeat”-ot azzal adta meg, hogy dr. Marina Gyula munkácsi kanonoki stallumáról Róma előzetes engedélye nélkül nem mondhat le. Mikor most nyugalomba vonul, kanonoki státusát, természetesen, továbbra is megtartja. Dr.Marina Gyula „Canonicus Capitularis Cathedralis insignae Munkácsiensis, in exilio”. A hányattatás és vándorlás évei után dr. Marina Gyula munkácsi kanonok békésen tekint a pihenés napjai elé. Mi azonban, száműzött magyarok, nem feledhetjük, hogy ennek a munkácsi kanonoki testületnek ma már csak egyetlen egy tagja van életben és az itt tölti nyugalmának jól megérdemelt éveit közöttünk, a száműzetésben, Perryopolisban, Pennsylvania államban, címe: R. D. 1, Box 106, Pa. 15473. De élhet-e nyugalomban az egyetlen, életben maradt munkácsi kanonok, aki nemcsak státusában, hanem önmagában, egyéniségében is Magyarország lelki, népi és földrajzi egységét jelenti? (E. I.) Los Angeles magyarsága méltóképp ne ünnepelte meg a 15-ik évfordulót Los Angeles magyarsága hagyományaihoz képest, méltóképpen ünnepelte meg a 15. évfordulót. Október 19-én Szörényi I Éva és Cserháti István, a Magyar Szabadságharcos Szövetség USA vezetőségi tagjai hoszszas rádióinterjút adtak a Mátrai Géza üggyel és a 15. év KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Este a székelyeknél Jobbik nagyapám Hogy jó ember volt, annyi bizonyos. Az első hóhullást hosszasan nézte mindég, s csak akkor káromkodott, ha érveiből kifogyott. Félvak gebéjét nagy utak után végigtapogatta, miután a hámból kifogott. Az időjárást újságból sose nézte. Úgy volt, kiállott este, lám, mit mond az újhold. Ha rossz volt a dohány, azt mondta, háború lesz, s ha én voltam rossz, a jövendőt szidta. Előre tudta a politikát, s hitte, ha rajta múlna, , úgy elintézné a világ baját, mint kilincshez kötött, fájó fogamat. Nevénél szava több volt, alá sem irt ezért semmiféle listát. Sokáig nézett rám is egy boros, hosszú éjjel, míg elkísértem a csillagok alatt. Nagyot hallgattunk hazáig. A kapuban szivarunk összeért. És jól esett, hogy tudtam: rossz embertől tüzet még sose kért... Marosvásárhely Elekes Ferenc A kiváló fiatal erdélyi költő versét hívogatónak közöljük. Elekes Ferenc itt van közöttünk, az Amerikát járó erdélyi műsor egyik előadója. Mondhatnánk így is a ma kiváló erdélyi irodalom kiváló költője. Jelenjünk meg mindenütt, ahol meghallgathatjuk Elekes Ferencet, az erdélyi költőt és társait, az erdélyi magyarság színes-szép lelkét irodalommal, dallal, tánccal kifejező küldötteit és az örvendező testvér szeretetével köszöntsük őket. Amerikai útitervük: november 20-án, szombaton, 21-én vasárnap Torontóban rendezik meg bemutatkozó estjüket. Visszatérnek Amerikába és 25-én, pénteken New Brunswickben, N. J. rendezik estjüket. 26-án, szombaton már Norwalkban, a connecticuti magyarsággal találkoznak. 27-én és 28-án New York magyarsága látja őket. Amerikai körútjukat Clevelandben fejezik be, a magyarság Clevelandben két este Búcsúzik tőlük, december 4-én, szombaton a keletoldali St. Luke's Hospital Prentiss Auditóriumában és másnap, vasárnap, december 5-én a nyugatoldalon a Capital Theaterben. fordulóval kapcsolatban és Mátrai Géza szerepét megfelelő megvilágításba helyezték az amerikai hallgatóság előtt. Október 22-én George Putnam kommentátor, a magyarság régi barátja tízperces előadást tartott a magyar szabadságharc évfordulójáról. Október 23-án a Chanel 2 teljes felkészültséggel kivonult az ünnepségre is, aznap este pedig részleteket mutatott be a megemlékezésről a kaliforniai közönség számára. Chanel 2. meginterjúvolta Czene Ferenc országos társelnököt is. Maga a lélekemelő ünnepség, hatalmas tömeg részvételével, október 23-án d. u. 2 órakor a los angelesi emlékszobornál kezdődött. 40 tagú rendőrzenekar játszott, a rabnemzetek képviselői zászlóikkal ugyancsak felvonultak. Minden meghívott amerikai vendég — mind republikánus, mind demokrata — megjelent, köztük Mr. Brown is, Kalifornia volt Secretary of State-je. Az ünnepséget Bob Dornen ugyancsak neves rádiókommentátor vezette le. Az ülés elsősorban dísztáviratot küldött Mindszenty József bíboros-hercegprímásnak, majd Dr. Horváth Benedek premontrei kanonok, r. k. plébános imája, Szörényi Éva művésznő szavalata és Pogány Marika hűségesküje után a szónokok következtek. A megnyitó beszédet helyi szervezetünk elnöke Zsótér András mondotta, aki leszögezte a magyarság és Szövetségünk megingathatatlan ragaszkodását Ötvenhathoz és annak minden követeléséhez. Ünnepi szónok Arthur K. Snyder városi tanácsos volt, aki Amerika maradandó elismeréséről biztosította a megjelenteket. Ötvenhat örökké példa marad minden tisztességes amerikai számára is. Felszólaltak még: Edmund G. Brown v. államtitkár és dr. O. J. Kleinet, a Rabnemzetek Szövetségének kaliforniai elnöke is. Szabados V. Zoltán Yorty polgármester proklamációját olvasta fel, melyben a polgármester október 23-át a Magyar Szabadságharc napjának deklarálta. Czene Ferenc országos társelnök a Magyar Szabadságharcos Szövetség Központi Elnökségének 15. évfordulós üzenetét tolmácsolta. Rév. Szabó Antal záróimájával és Kraics Gyula műsorvezető zárószavaival ez a nagysikerű, méltóságteljes és tömegtüntetésszámba menő ünnepség végetért. ügyére most az a botrányos helyzet hívja fel a figyelmet, amelybe a Franciaországba munkáért menő vándormunkások kerültek. Az idegenbe vándorló munkások első tömegeit a gazdaságilag megbukott Jugoszlávia adta, és ebben a kiözönlésben sok magyart "..repítettek" külföldre. Utána következett az olasz vándormunkás, akit az olasz népsűrűség kényszerített a határon túl, majd következtek a spanyol munkások és újabban Párisban feltűnően nagy számban dolgoznak portugál munkások is. Franciaországban, a volt gyarmati kapcsolatok következtében, sok az afrikai „vendégmunkás” is. Azt is meg lehet állapítani, hogy az utóbbi években nyugat-európai viszonylatban Franciaországban van a legtöbb külföldi munkás, számuk eléri már a 3,5 milliót. Csupán 1970-ben majdnem 300 ezer külföldi vándorolt Franciaországba munkát keresve. Ezekben az években a portugál származásúak jöttek legtöbben, s ezek helyzete ma a legszomorúbb. A portugálok ugyanis csak illegálisan hagyhatják el hazájukat s így Franciaországba érkezve nehéz és rosszul fizetett munkára helyezik el őket. A francia munkáltatók persze kapva kapnak az olcsó munkaerőn. Pillanatnyilag a francia iparban foglalkoztatott minden ötödik munkás külföldi. Előzetes számítások szerint jövőre minden második új munkahelyet bevándorolt munkások töltenek majd be. A külföldi munkaerőt nem fizetik meg szakképzettségének megfelelően. Az algériai szakmunkások mintegy 50 százalékát szakképzetlen munkásként fizetik. A külföldi munkások nemcsak a fizetés tekintetében vannak hátrányos helyzetben. Annak ellenére, hogy a franciai kormány számos egyezményt kötött azokkal az országokkal, amelyekből a külföldi munkások származnak, ezek mégis hátrányos helyzetben vannak. Egy öttagú portugál család pl. ötször kisebb családi pótlékot kap, mint egy hasonló nagyságú francia család. A kis jövedelmek miatt a külföldi munkások mindössze 4 százaléka engedheti meg magának, hogy lakást béreljen Franciaországban, a többiek barakokban laknak. Gyakori eset, hogy egyetlen 12 négyzetméteres szobában 8 személy lakik, tehát csak felváltva pihenhet. A Páris környékén élő csaknem egy millió külföldi unikásnak csak az úgynevezett ,,bidonville"-ek nyújtanak menedéket. A bevándorlóknak azonban ezt a menedéket is drágán kell megfizetniük. A hatóságok ugyanis a „bidonville”ket nem ismerik el állandó lakhelynek, a munkáltatók viszont csak állandó lakhellyel rendelkező munkásokat alkalmaznak. Emiatt a külföldiek ismét azérek kezébe kerülnek, akik 500, sőt 1000 frank ellenében „állandó címet” adnak el nekik. Míg Nyugat-Németországban és Svájcban a külföldi munkásoknak olyan jó a helyzetük, hogy igen kevesen szándékoznak közülük hazatérni, addig, úgy látszik, a franciaországbeli munkaalkalmakra érkező külföldiek ugyanúgy nehéz viszonyok között élnek, mint azok a magyar emigránsok, akik az első világháború után mentek ki Franciaországba dolgozni Magyarországról és az elszakított területekről. Már most jelentkezhet a KARÁCSONYI CSOPORTUTAZÁSRA Magyaroszágra, csatlakozással Romániába, Erdélybe, Csehszlovákiába és Kárpátaljára (Ungvárra) Indulás december 19-én Viteldij 29-tő 1 45 napig tartó útra New York—Budapest és vissza 337 dollár A viteldij ugyanaz, ha rokont hozatunk ki. IKKA TUZEX és COMTURIS' hivatalos képviselője. GROGER TRAVEL BUREAU 152 the Old Arcade, Cleveland. Ohio 44114 — Tel.: 607-6036 3. oldal INTÉZZEN MINDENT EGY HELYEN KÖZPONTI UTAZÁSI SZOLGÁLAT KEDVEZMÉNYES UTAZÁSOK EURÓPA ÖSSZES ORSZÁGAIBA ÉS BUDAPEST-TORONTO-BUDAPEST ★ Repülő- és hajójegyek részletre is ★ Útlevelek, vízumok, hotelfoglalás, autóbérlés, garancialevelek __ • _ • IKKA •TUZEX COMTURIST vámmentes küldemények Romániába ★ Pénz- és gyógyszerküldés a világ minden tájára KÖZJEGYZŐSÉG: fordítások, végrendeletek, hitelesítések, stb. HÚSZ éV CEDOK Fokfrvtsnk VONAOYOBB MAGYAR UTAZÁSI IRODA INTERNATIONAL AGENCY TRAVEL SERVICE 519 BLOOR ST. W. • TORONTO 4, CANADA Telephone: 537-3131 ( Isten székelyeknél (Kikkel találkozunk a székely estén?) KÉRDÉS: — Kedves Lukács Ede! Önt úgy ismertük, mint a régi Ferencváros kiváló labdarúgóját. Miért vállalkozott arra, hogy művész-együttest hozzon ki Amerikába? LUKÁCS EDE: — Szeretem a nagy vállalkozásokat már gyermekkorom óta. Most, hogy lassan öregszem, néha azon kapom magam, hogy a szép, magasztos, hasznos vállalkozásokat egyre jobban szeretem. Szerintem már maga az a tény, hogy egy csoport erdélyi magyar színész amerikai közönség előtt is föllép, szép és hasznos vállalkozás. És magasztos is, ha arra gondolunk, hogy a székely nótákkal átrepüljük az óceánt. KÉRDÉS: — Bács Ferenc tavaly is bemutatkozott nálunk, így hát mint régi ismerőst üdvözölhetjük. Kedves Feri, mi az, ami neked új ebben az idei vállalkozásban? B^CS FF.RF.]|slC: — Mindenekelőtt az, hogy most itt van velem a feleségem is, Tanai Bella. Egy kerek esztendeig meséltem neki otthon, mit láttam, mit tapasztaltam Amerikában, most láthatja ő is. Most, miután haza megyünk, s tegyük föl, hallgatunk egy este, abban a hallgatásban is a közös élményeink duruzsolnak. Jó, ha egy művész-házaspárnak sok közös élménye van. KÉRDÉS: — Úgy hallottuk, Tanai Bella hírnevét nagysikerű drámai alakításával alapoztaa meg. Hogyan érzi Kragát, amikor föllép egy zenes-táncos műsorban? TANAI BELLA: — Véleményem szerint az igazi művész mindenfajta műsorban jól érzi magát, csak dobogó legyen a talpa alatt. Az igazi művészt nem a hangulata irányítja, hanem a tehetsége. A hangulatot ő teremti meg. KÉRDÉS: — Birtalan Juditot végig a zongora mellett láthattuk az akroni előadáson. Milyen érzés minden előzetes próba nélkül leütni egy idegen zongora billentyűjét? BIRTALAN JUDIT: — Izgalmas érzés. A rutinos művészt viszont ilyenkor nem a lámpaláz kapja el, hanem a gyors megismerés vágya. Egy futam az egész, s tudom, ha meglazul valahol egy húr. Erre a húrra a továbbiakban vigyázok, kikerülöm, ha lehet. KÉRDÉS: — Tóth Erzsébet nem csupán kiváló hangjával, hanem közvetlen megnyerő arcjátékával is magával ragadja a közönséget. Azt szeretnők tudni, hogy ez az arcjáték rögtönzés-e csupán, vagy valamiféle szokás van mögötte? TÓTH ERZSÉBET: — Rögtönzés, persze, de e rögtönzés hagyományra támaszkodik. A nép általában dolog közben szokott nótázni, aki énekel, nem áll vigyázzban, hanem mozog, néha megtörli homlokát. Van olyan népdal, hogy hallom benne a fejsze csattogását is. KÉRDÉS: — Széllyes Sándortól azt kérdezzük meg, elsajátíthatja-e a nép ropogós humorát olyan művész, aki soha sem élt az egyszerű, szántó-vető emberek között? SZÉLLYES SÁNDOR: — Lehet, hogy igen, de abban én nem hiszek. Ha más nem is, az egyszerű ember rögtön észreveszi, hogy egy szó, vagy kifejezés nem talál a helyére. Aztánzásnál viszont nincs szomorúbb dolog a művészetben. KÉRDÉS: — Lőrincz Marika mozdulataiban nagyon sok finomságot, bájt fedeztünk fel. Azt kérdezzük most Marikától, hogy mindez csupán rutinjának köszönhető-e, vagy valami másnak is? LŐRINCZ MARIKA: — Rutin is kell a jó tánchoz, viszont annak igazi varázsát az átélés határozza meg. Még akkor is át kell élni a mozdulatot, ha netalán szorít a csizma. KÉRDÉS: — Szöllösi János talpa alatt ég a dobogó. Az ő táncában erő és férfias robbanás van. Tanulta-e vagy örökölte e tulajdonságát? SZÖLLÖSI JÁNOS: — Azt hiszem, örököltem, mégpedig a székely legények virtusából örököltem, akiket nagyon szeretek. Munka nélkül pedig keveset érne ez az öröklés. KÉRDÉS: — Az itteni előadásokon Elekes Ferenc képviseli a mai erdélyi irodalmat. Azt kérdezzük Elekes Ferenctől, hogy otthon, Erdélyben milyen mértékben képviseli? ELEKES FERENC: — Ha orgonához hasonlítom a mai erdélyi irodalmat, s a költőket orgonasipokhoz, akkor én egyelőre a kisebb helyen elférő síp vagyok. Egy orgona csak akkor ér valamit, ha minden nagyságrendű sípra szól...