Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1971 (78. évfolyam, 1-50. szám)

1971-11-21 / 45. szám

1971. november 21. LÁTHATÁR Három és fél millió külföldi munkás Franciaországban (PÁRIS, Franciaország.­ Az emberek elüldözése szülő­földjükről, már az első világhá­ború végén megkezdődött, a­­mikor az igazságtalan békék következtében magyarok száz­ezrei menekültek a győztes kis­­ántánt hatalmak kegyetlen üldö­zése elől a megcsonkított Ma­gyarországra. Tehát ezt az eu­rópai nyomorúságot először mi magyarok viseltük el. A második világháborúban a népek elmozdítása, elüldözése a szülőföldről folytatódott. Elő­ször Hitler, aztán az oroszok követték el ezeket a leggalá­­dabb bűncselekményeket népek ellen. Mohón és vadul csatla­koztak hozzájuk és újból kiir­tották szülőföldjükről a ma­gyarság százezreit a kisántant államok újdiktátorai. Végül is a mostani békeidők­ben, mivel a széttört Európá­ban nem tudtak az emberek megélni saját szülőföldjükön, egy újabb kiözönlés következett be, amit gazdasági okok idéz­tek elő: munkások kerekedtek fel és vándoroltak idegenbe, ahol munkához jutottak. Ezek ­ Dr. Marina Gyula kanonok nyugalomba vonul Amikor dr. Marina Gyula, munkácsi­ egyházmegyei kano­nok Rómából Amerikába érkezett, az amerikai magyar emigrá­ció nagy szeretettel és ragaszkodással fogadta Kárpátalja volt kormánybiztosát. Úgy érezték az emigránsok, hogy benne, a nagytudású kanonokban a tetterős és állhatatos magyarban, a mindig derűs, emberséggel érző és emberséget értő vezető­emberben megtalálhatják azt a férfit, aki a nemzeti szellem méltó kifejezője lehet a száműzetés nehéz ideje alatt. Sajnos, nem így történt és amikor nyugalombavonulásáról értesülünk, újból hangot kell adni keserű sajnálkozásunknak, hogy ez nem így történt. A magyar emigráció sok mindent mozgatott meg és sok mindent tudott megtenni, elérni, de ha dr. Marina Gyula vállalhatta volna ennek a munkának az összefogását és irányí­tását, sokkal eredményesebb lehetett volna. Főtisztelendő Ma­rina Gyula egy igen kicsi pennsylvaniai parókián, Perryopolis­ban töltötte be 70-ik életévét és vonult nyugalomba. Az 1938-ban bekövetkezett bécsi döntés után 1939. március 15-én Kárpátalja is hazatért Magyarországhoz. Ekkor nevezték ki dr. Marina Gyula atyát kárpátaljai kormánybiztosnak. U­­gyanakkor tagja lesz az ősrégi munkácsi egyházmegye kápta­lanjának. Mindkét munkássága a beözönlő szovjet csapatok és az azokkal érkező ügynökök szemében főbenjáró bűn lett. Meszlényi Zoltán esztergomi segédpüspök menti meg életét, lehetővé teszi, hogy 1944-től 1948 júniusáig a veszprémi egy­házmegyéhez tartozó Bakony vidékén állandó hely- és név­cserével folytasson lelkipásztori szolgálatot. Helyzete azonban itt is tarthatatlanná vált és dr. Marina Gyula kanonoknak innen is menekülnie kellett. Kijutott Ausztriába és 1949-ben Rómába érkezik. Itt a keleti kongregáció úgy intézkedik, hogy a­z Egyesült Államokba utazzék, ahol akkoriban az egyetlen görögkatolikus püspökség, amely Pittsburghban székel, gondoz­za a magyar, rutén és szlovák görögkatolikus híveket. 1949 augusztus 15-én kezdi meg lelkipásztori működését Csikágó, Burnsiden. Innen érkezik Clevelandbe, ahol személye hamaro­san kikristályosodási pontja lesz az emigráns magyaroknak." Amikor itt, Clevelandben már minden magyar örömmel vettem tudomásul, milyen nagy erőt jelent dr. Marina Gyula okos, emberértő és szerető bölcsessége, megindul vele a változások és hányattatások szomorú sorsa. Az erős clevelandi görögkato­likus egyházközségtől, a Szent Jánostól áthelyezik. A nagy ma­gyar góc, Cleveland életéből apró és elnéptelenedő egyház-­­ községekbe helyezik. Amikor a newyorki Szent Kereszt Egyház­­községhez kerül, ismét felvillan az a lehetőség, hogy a magyar nép szabadsága ügyének hasznos szolgálatokat tehet New­­ Yorkban. Az ottani Amerikai Magyar Szövetség elnöke lesz.­­ Azonban a válság és hányattatás, mely nyomon követi, nem engedi munkásságát New Yorkban sem kibontakozni, mert püspöke Perryopolisba helyezi. Immár nem is magyar, hanem rutén egyházközséghez. Dr. Marina Gyula munkácsi kanonok a magyar nép után mindjárt hazáját, Magyarországot szerette, annak tájait és ter­mészetét. Itt is visszafordult a Teremtő tökéletes alkotásához, a természethez. így készült fel, ki tudná ma már megmondani miért, olyan hányatott amerikai életének nyugdíjas szakaszára. Az a szándéka, hogy Perryopolisban marad, mert itt tovább csodálhatja a természet és a teremtés csodáit. Amikor 1949-ben a római keleti kongregáció dr. Marina Gyulát Amerikába küldötte lelkészi szolgálattételre, az úgyne­vezet „exeat”-ot azzal adta meg, hogy dr. Marina Gyula mun­kácsi kanonoki stallumáról Róma előzetes engedélye nélkül nem mondhat le. Mikor most nyugalomba vonul, kanonoki stá­tusát, természetesen, továbbra is megtartja. Dr.­Marina Gyula „Canonicus Capitularis Cathedralis insignae Munkácsi­ensis, in exilio”. A hányattatás és vándorlás évei után dr. Marina Gyula munkácsi kanonok békésen tekint a pihenés napjai elé. Mi azonban, száműzött magyarok, nem feledhetjük, hogy ennek a munkácsi kanonoki testületnek ma már csak egyetlen egy tagja van életben és az itt tölti nyugalmának jól megérdemelt éveit közöttünk, a száműzetésben, Perryopolisban, Pennsylvania államban, címe: R. D. 1, Box 106, Pa. 15473. De élhet-e nyugalomban az egyetlen, életben maradt mun­kácsi kanonok, aki nemcsak státusában, hanem önmagában, egyéniségében is Magyarország lelki, népi és földrajzi egységét jelenti? (E. I.) Los Angeles magyarsága méltóképp ne ünnepelte meg a 15-ik évfordulót Los Angeles magyarsága hagyományaihoz képest, méltó­képpen ünnepelte meg a 15. évfordulót. Október 19-én Szörényi I Éva és Cserháti István, a Ma­gyar Szabadságharcos Szövetség USA vezetőségi tagjai hosz­­szas rádióinterjút adtak a Mátrai Géza üggyel és a 15. év­ KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Este a székelyeknél Jobbik nagyapám Hogy jó ember volt, annyi bizonyos. Az első hóhullást hosszasan nézte mindég, s csak akkor káromkodott, ha érveiből kifogyott. Félvak gebéjét nagy utak után végigtapogatta, miután a hámból kifogott. Az időjárást újságból sose nézte. Úgy volt, kiállott este, lám, mit mond az újhold. Ha rossz volt a dohány, azt mondta, háború lesz, s ha én voltam rossz, a jövendőt szidta. Előre tudta a politikát, s hitte, ha rajta múlna, ,­ úgy elintézné a világ baját, mint kilincshez kötött, fájó fogamat. Nevénél szava több volt, alá sem irt ezért semmiféle listát. Sokáig nézett rám is egy boros, hosszú éjjel, míg elkísértem a csillagok alatt. Nagyot­ hallgattunk hazáig. A kapuban szivarunk összeért. És jól esett­, hogy tudtam: rossz embertől tüzet még sose kért... Marosvásárhely Elekes Ferenc A kiváló fiatal erdélyi költő versét hívogatónak közöljük. Elekes Ferenc itt van közöttünk, az Amerikát járó erdélyi mű­sor egyik előadója. Mondhatnánk így is a ma kiváló erdélyi irodalom kiváló költője. Jelenjünk meg mindenütt, ahol meg­hallgathatjuk Elekes Ferencet, az erdélyi költőt és társait, az erdélyi magyarság színes-szép lelkét irodalommal, dallal, tánc­cal kifejező küldötteit és az örvendező testvér szeretetével kö­szöntsük őket. Amerikai útitervük: november 20-án, szomba­ton, 21-én vasárnap Torontóban rendezik meg bemutatkozó estjüket. Visszatérnek Amerikába és 25-én, pénteken New Brunswickben, N. J. rendezik estjüket. 26-án, szombaton már Norwalkban, a connecticuti magyarsággal találkoznak. 27-én és 28-án New York magyarsága látja őket. Am­erikai körútjukat Clevelandben fejezik be, a magyarság Clevelandben két este Búcsúzik tőlük, december 4-én, szombaton a keletoldali St. Luke's Hospital Prentiss Auditóriumában és másnap, vasárnap, decem­ber 5-én a nyugatoldalon a Capital Theaterben. fordulóval kapcsolatban és Mátrai Géza szerepét megfelelő megvilágításba helyezték az­ amerikai hallgatóság előtt. Októ­ber 22-én George Putnam kommentátor, a magyarság régi barátja tízperces előadást tartott a magyar szabadságharc év­fordulójáról. Október 23-án a Chanel 2 teljes felkészültséggel kivonult az ünnepségre is, aznap este pedig részleteket mutatott be a megemlékezésről a kaliforniai közönség számára. Chanel 2. meginterjúvolta Czene Ferenc országos társelnököt is. Maga a lélekemelő ünnepség, hatalmas tömeg részvételé­vel, október 23-án d. u. 2 órakor a los­ angelesi emlékszobornál kezdődött. 40 tagú rendőrzenekar játszott, a rabnemzetek kép­viselői zászlóikkal ugyancsak felvonultak. Minden meghívott amerikai vendég — mind republikánus, mind demokrata — megjelent, köztük Mr. Brown is, Kalifornia volt Secretary of State-je. Az ünnepséget Bob Dornen ugyancsak neves rádió­­kommentátor vezette le. Az ülés elsősorban dísztáviratot kül­dött Mindszenty József bíboros-hercegprímásnak, majd Dr. Horváth Benedek premontrei kanonok, r. k. plébános imája, Szörényi Éva művésznő szavalata és Pogány Marika hűség­­esküje után a szónokok következtek. A megnyitó beszédet helyi szervezetünk elnöke Zsótér András mondotta, aki leszögezte a magyarság és Szövetségünk megingathatatlan ragaszkodását Ötvenhathoz és annak minden követeléséhez. Ünnepi szónok Arthur K. Snyder városi tanácsos volt, aki Amerika maradandó elismeréséről biztosította a megjelenteket. Ötvenhat örökké példa marad minden tisztességes amerikai számára is. Felszó­laltak még: Edmund G. Brown v. államtitkár és dr. O. J. Kleinet, a Rabnemzetek Szövetségének kaliforniai elnöke is. Szabados V. Zoltán Yorty polgármester proklamációját olvasta fel, melyben a polgármester október 23-át a Magyar Szabadságharc napjának deklarálta. Czene Ferenc országos társelnök a Ma­gyar Szabadságharcos Szövetség Központi Elnökségének 15. évfordulós üzenetét tolmácsolta. Rév. Szabó Antal záróimájával és Kraics Gyula műsorvezető zárószavaival ez a nagysikerű, méltóságteljes és töm­egtüntetésszámba menő ünnepség végetért. ügyére most az a botrányos helyzet­ hívja fel a figyelmet, amelybe a Franciaországba munkáért menő vándormunká­sok kerültek. Az idegenbe ván­dorló munkások első tömegeit a gazdaságilag megbukott Ju­goszlávia adta, és ebben a ki­­özönlésben sok magyart "..re­pítettek" külföldre. Utána kö­vetkezett az olasz vándormun­kás, akit az olasz népsűrűség kényszerített a határon túl, majd következtek a spanyol munkások és újabban Párisban feltűnően nagy számban dol­goznak portugál munkások is. Franciaországban, a volt gyar­mati kapcsolatok következté­ben, sok az afrikai „vendég­­munkás” is. Azt is meg lehet állapítani, hogy az utóbbi é­­vekben nyugat-európai vi­szonylatban Franciaországban van a legtöbb külföldi munkás, számuk eléri már a 3,5 milliót. Csupán 1970-ben majdnem 300 ezer külföldi vándorolt Fran­ciaországba munkát keresve. Ezekben az években a portu­gál származásúak jöttek leg­többen, s ezek helyzete ma a legszomorúbb. A portugálok ugyanis csak illegálisan hagy­hatják el hazájukat s így Fran­ciaországba érkezve nehéz és rosszul fizetett munkára helye­zik el őket. A francia munkál­tatók persze kapva kapnak az olcsó munkaerőn. Pillanatnyi­lag a francia iparban foglal­koztatott minden ötödik mun­kás külföldi. Előzetes számítá­sok szerint jövőre minden má­sodik új munkahelyet beván­dorolt munkások töltenek majd be. A külföldi munkaerőt nem fizetik meg szakképzettségének megfelelően. Az algériai szak­munkások mintegy 50 százalé­kát szakképzetlen munkásként fizetik. A külföldi munkások nemcsak a fizetés tekintetében vannak hátrányos helyzetben. Annak ellenére, hogy a francia­i kormány számos egyezményt kötött azokkal az országokkal, amelyekből a külföldi munká­sok származnak, ezek mégis hátrányos helyzetben vannak. Egy öttagú portugál család pl. ötször kisebb családi pótlékot kap, mint egy hasonló nagy­ságú francia család. A kis jö­vedelmek miatt a külföldi mun­kások mindössze 4 százaléka engedheti meg magának, hogy lakást béreljen Franciaország­ban, a többiek barakokban laknak. Gyakori eset, hogy egyetlen 12 négyzetméteres szobában 8 személy lakik, tehát csak felváltva pihenhet. A Páris környékén élő csak­nem egy millió külföldi uni­kásnak csak az úgynevezett ,,bidonville"-ek nyújtanak me­nedéket. A bevándorlóknak a­­zonban ezt a menedéket is drá­gán kell megfizetniük. A ható­ságok ugyanis a „bidonville”­­ket nem ismerik el állandó lak­helynek, a munkáltatók viszont csak állandó lakhellyel rendel­kező munkásokat alkalmaznak. Emiatt a külföldiek ismét azé­rek kezébe kerülnek, akik 500, sőt 1000 frank ellenében „ál­landó címet” adnak el nekik. Míg Nyugat-Németország­­ban és Svájcban a külföldi munkásoknak olyan jó a hely­zetük, hogy igen kevesen szán­dékoznak közülük hazatérni, addig, úgy látszik, a franciaor­szágbeli munkaalkalmakra ér­kező külföldiek ugyanúgy ne­héz viszonyok között élnek, mint azok a magyar emigrán­sok, akik az első világháború után mentek ki Franciaország­ba dolgozni Magyarországról és az elszakított területekről. Már most jelentkezhet a KARÁCSONYI CSOPORTUTAZÁSRA Magyaroszágra, csatlakozással Romániába, Erdélybe, Csehszlová­kiába és Kárpátaljára (Ungvárra) Indulás december 19-én Viteldij 29-tő 1 45 napig tartó útra New York—Budape­st és vissza 337 dollár A viteldij ugyanaz, ha rokont hozatunk ki. IKKA TUZEX és COMTURIS'­ hivatalos képviselője. GROGER TRAVEL BUREAU 152 the Old Arcade, Cleveland. Ohio 44114 — Tel.: 607-6036 3. oldal INTÉZZEN MINDENT EGY HELYEN KÖZPONTI UTAZÁSI SZOLGÁLAT KEDVEZMÉNYES UTAZÁSOK EURÓPA ÖSSZES ORSZÁGAIBA ÉS BUDAPEST-TORONTO-BUDAPEST ★ Repülő- és hajójegyek részletre is ★ Útlevelek, vízumok, hotelfoglalás, autóbérlés, garancialevelek __ • _ • IKKA •TUZEX COMTURIST vámmentes küldemények Romániába ★ Pénz- és gyógyszerküldés a világ minden tájára KÖZJEGYZŐSÉG: fordítások, végrendeletek, hitelesítések, stb. HÚSZ éV CEDOK Fokfrvtsnk­ VONAOYOBB MAGYAR UTAZÁSI IRODA INTERNATIONAL AGENCY TRAVEL SERVICE 519 BLOOR ST. W. • TORONTO 4, CANADA Telephone: 537-3131 ( Iste­n székelyeknél (Kikkel találkozunk a székely estén?) KÉRDÉS: — Kedves Lukács Ede! Önt úgy ismertük, mint a régi Ferencváros kiváló labdarúgóját. Miért vállalkozott arra, hogy művész-együttest hozzon ki Amerikába? LUKÁCS EDE: — Szeretem a nagy vállalkozásokat már gyermekkorom óta. Most, hogy lassan öregszem, néha azon kapom magam, hogy a szép, magasztos, hasznos vállalkozá­sokat egyre jobban szeretem. Szerintem már maga az a tény, hogy egy csoport erdélyi magyar színész amerikai közönség előtt is föllép, szép és hasznos vállalkozás. És magasztos is, ha arra gondolunk, hogy a székely nótákkal átrepüljük az óceánt. KÉRDÉS: — Bács Ferenc tavaly is bemutatkozott nálunk, így hát mint régi ismerőst üdvözölhetjük. Kedves Feri, mi az, ami neked új ebben az idei vállalkozásban? B^CS FF.RF.]|slC: — Mindenekelőtt az, hogy most itt van velem a feleségem is, Tanai Bella. Egy kerek esztendeig me­séltem neki otthon, mit láttam, mit tapasztaltam Amerikában, most láthatja ő is. Most, miután haza megyünk, s tegyük föl, hallgatunk egy este, abban a hallgatásban is a közös élmé­nyeink duruzsolnak. Jó, ha egy művész-házaspárnak sok közös élménye van. KÉRDÉS: — Úgy hallottuk, Tanai Bella hírnevét nagy­sikerű drámai alakításával alapoztaa meg. Hogyan érzi K­ragát, amikor föllép egy zenes-táncos műsorban? TANAI BELLA: — Véleményem szerint az igazi művész mindenfajta műsorban jól érzi magát, csak dobogó legyen a talpa alatt. Az igazi művészt nem a hangulata irányítja, hanem a tehetsége. A hangulatot ő teremti meg. KÉRDÉS: — Birtalan Juditot végig a zongora mellett lát­hattuk az akroni előadáson. Milyen érzés minden előzetes próba nélkül leütni egy idegen zongora billentyűjét? BIRTALAN JUDIT: — Izgalmas érzés. A rutinos művészt viszont ilyenkor nem a lámpaláz kapja el, hanem a gyors meg­ismerés vágya. Egy futam az egész, s tudom, ha meglazul vala­hol egy húr. Erre a húrra a továbbiakban vigyázok, kikerülöm, ha lehet. KÉRDÉS: — Tóth Erzsébet nem csupán kiváló hangjával, hanem közvetlen megnyerő arcjátékával is magával ragadja a közönséget. Azt szeretnők tudni, hogy ez az arcjáték rögtönzés-e csupán, vagy valamiféle szokás van mögötte? TÓTH ERZSÉBET: — Rögtönzés, persze, de e rögtönzés hagyományra támaszkodik. A nép általában dolog közben szo­kott nótázni, aki énekel, nem áll vigyázzban, hanem mozog, néha megtörli homlokát. Van olyan népdal, hogy hallom benne a fejsze csattogását is. KÉRDÉS: — Széllyes Sándortól azt kérdezzük meg, el­sajátíthatja-e a nép ropogós humorát olyan művész, aki soha sem élt az egyszerű, szántó-vető emberek között? SZÉLLYES SÁNDOR: — Lehet, hogy igen, de abban én nem hiszek. Ha más nem is, az egyszerű ember rögtön észre­veszi, hogy egy szó, vagy kifejezés nem talál a helyére. Az­tánzásnál viszont nincs szomorúbb dolog a művészetben. KÉRDÉS: — Lőrincz Marika mozdulataiban nagyon sok finomságot, bájt fedeztünk fel. Azt kérdezzük most Marikától, hogy mindez csupán rutinjának köszönhető-e, vagy valami másnak is? LŐRINCZ MARIKA: — Rutin is kell a jó tánchoz, viszont annak igazi varázsát az átélés határozza meg. Még akkor is át kell élni a mozdulatot, ha netalán szorít a csizma. KÉRDÉS: — Szöllösi János talpa alatt ég a dobogó. Az ő táncában erő és férfias robbanás van. Tanulta-e vagy örö­költe e tulajdonságát? SZÖLLÖSI JÁNOS: — Azt hiszem, örököltem, mégpedig a székely legények virtusából örököltem, akiket nagyon szere­tek. Munka nélkül pedig keveset érne ez az öröklés. KÉRDÉS: — Az itteni előadásokon Elekes Ferenc kép­viseli a mai erdélyi irodalmat. Azt kérdezzük Elekes Ferenctől, hogy otthon, Erdélyben milyen mértékben képviseli? ELEKES FERENC: — Ha orgonához hasonlítom a mai erdélyi irodalmat, s a költőket orgonasipokhoz, akkor én egye­lőre a kisebb helyen elférő síp vagyok. Egy orgona csak akkor ér valamit, ha minden nagyságrendű sípra szól...

Next