Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1971 (78. évfolyam, 1-50. szám)

1971-12-05 / 47. szám

1971. december 5. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Dr. Varga László: “Good bye szabad világ*' (Egyesült Nemzetek? — Vagy nemzetek egyesülése az önrendelkezési jog ellen?) ★ AMIKOR MAO TSE-TUNG kézhez vette az ENSZ főtitkára táviratát miszerint Kína az ENSZ és a Biztonsági Tanács tagja lett és az úgynevezett Nemzeti Kínát kizárták, azt mondhatta Chou En-laj­­nak, amit Kánya külügyminiszter szűkebb barátjainak 1940-ben a tengely­szerződés aláírásakor: Sikerült a süllyedő hajóra feljutnunk. Ez a süllyedő hajó azon­ban nemcsak az ENSZ, hanem, ami félelmetes, a sza­bad világ is. 1971 október 25-e a nyugati világ szét­esésének egyik mérföldköve. ★ ★ ILYEN NAPJA SEM VOLT MÉG az ENSZ- nek. A magyar forradalom óta így nem izzott a köz­gyűlés hangulata, mint október 25-én a kínai kérdés tárgyalásánál. Mindenki nagy csatára készült. Ott ló­gott a levegőben, hogy itt az első nagy lehetőség két vállra fektetni az Egyesült Államokat. Mintha ez már fontosabb lett volna, mint a kínai kérdés. Dél­után háromtól éjfélig a delegátusok nem mozdultak el helyükről. Viták, szócsaták peregtek, több delegátus elvesztette józanságát, így a durvaság sem hiányzott. Meglepő volt a szabályok körüli tájékozatlanság. Arról már nem is beszélek, hogy a végén már senki sem tu­dott különbséget tenni ügyrendi és érdemi javaslat között. Sokszor a magyar vitaestéken éreztem ma­gam, amikor az örök felszólalók az előadás után nem kérdéseket tesznek fel, hanem pótelőadásokat tarta­nak, tönkretéve az estét, így a csata a ,,fontos" javaslat körül zajlott. ★ AZ ESTE FÁRADHATATLAN öreg ura Ba­­roody pedig azzal érvelt, hogy miután több javaslat van és késő este van, halasszák el az ülést másnapra, főleg, mert a félnap alatt talán lehet valami kivezető utat találni Formoza kérdésében is. A kommunista blokk és a velük tartók óriási csatát folytattak az elhalasztási javaslat ellen. Mintha életük függött volna attól, hogy október 25-én este döntsenek. Így Jugoszlávia, Tanzánia, Szíria, Pakisztán szinte parancsolva követelték az albán javaslat feletti szavazást. „Nincs halasztás” kiabálták. Az elnök vég­re szavazásra tette fel a kérdést. Az eredmény: 56 volt ellene, 53 mellette, 19 távoltartotta magát. A 3-as többség nem volt sok, de a Nyugat kettéválása már észlelhető volt. A kommunista blokkal szavazott — többek között — Anglia, Franciaország, Kanada, Svédország, Dánia. A „semleges" kerítésen ültek Austria, Norvégia, Izrael, Törökország, Argentina, Venezuela és ez volt az első eset, hogy Amerika két szavazó­ szövetségese Peru és Chile is, elhagyva a szabad világot, a kommunista blokkal tartottak. ★ MIUTÁN AZ ELHALASZTÁSI JAVASLAT éppen csakhogy vereséget szenvedett, mert ha az előbb említett államok közül csak három átáll máris győzött volna, hát a kommunista blokk mindent el­követett, hogy Bush „fontos" javaslata ne is kerüljön szavazásra, mert attól tartottak, hogy többséget kap­hat. Az albán megbízott (Malik) kommunista párt ülésen képzelte magát és ordítva követelte, hogy Amerika hagyja abba manőverezését és különben sem lehet a „fontos” javaslat felett szavazni, mert az ké­sőbb érkezett a közgyűlés elnökéhez mint az övé és a szabályok szerint azt kell előre venni, ami előbb ér­kezett. (Azt már elfelejtette hozzátenni, hogy ily ese­tekben a szabályok szerint az elnök felteheti szavazás­ra, hogy mily sorrendben szavazzanak). A közgyűlés hippije Salim (Tanzánia) fekete pullóverben, mint egy Tarzan ugrott a pódiumra, kioktatva Amerikát, hogy elm­últ az a világ, hogy „ilyen manőverekkel lehet játszani" és hozzátette, „ha Amerikának annyira tetszik Csang Kai-shek, hát tegye be a saját delegá­ciójába”. (Óriási nevetés a kommunista blokkban és velük együtt bágyadtan mosolygott egy pár nyugati, sápadt delegátus is mutatva, hogy nem maradnak le a hangos tábortól.) Bush buzgón érvelt a „fontos" javaslata mellett és kérte szavazásra feltenni. Algír követelte, hogy az albán javaslat felett előbb kell szavazni és túlteljesítve a normát hozzátette, hogy a Formoza jogi kérdése lényegtelen, „mert nem az a fontos, hogy ki van kormányon, ki uralkodik, hanem Kína történelmi igénye." (A szovjet delegáció láthatóan megmerevedett.) Bush „fontos” javaslata mellett szólalt fel Japán (Nakagawa), ami az est kiemelkedő pontja volt. Mondanivalójában, érveiben, magatartásában példa­mutató volt. Halotti csendben hallgatták. ★ MIUTÁN AZ ELNÖK ELŐTT FEKVŐ JA­VASLATOK szavazási sorrendjében vita volt, az el­nök a szabályok szerint feltette szavazásra azt az egyszerű kérdést, hogy Bush „fontos" javaslata az albán előtt kerüljön szavazásra vagy sem. Szerintem az egész estének ez volt az egyik legérdekesebb ré­sze, ami Bush „fontos” javaslatának vereségéhez ve­zetett. Érdekes erről a lapok nem is írtak. Ugyanis a szavazás eredménye meglepő volt: a kommunista blokk vereséget szenvedett, 61-en sza­vaztak mellette és 53 volt ellene, 15 távol tartotta ma­gát. Ebben a percben mindenki azt hitte, joggal, hogy akik ebben Amerikát támogatták azok a „fontos” ja­vaslat mellett is kitartanak. A kommunista blokk székbe süllyedve hallgatta az eredményt és egyszerre mozdulatlanná és hangtalanná váltak és a közgyűlési teremben csend és normális hangulat volt. Malik ki­használva ezt a pár percet, így a kommunista és az őket támogató blokk még fel sem ocsúdott, amikor feltette Bushnak „fonto­s” javaslatát szavazásra. Történelmi percek voltak, — és az elnök máris ki­húzta az első nevet a szavazásra: Kanada, „nem — hangzott és változva repültek az igen és nem­ek, a távoltartva sem hiányzott. Minden szem a szavazato­kat mutató táblára feszült, néma csend volt, majd pár perc múlva az elnök háta mögött lévő computer ide­­oda táncolva mutatta: ellene 59, mellette 55, távol­tartva 15. Ami most következett az még nem történt meg az ENSZ palotába. A perc előtti vereség-félelem­ből egyszerre extázis lett, a kommunista blokk ordítva ujjongott, egymást ölelték, sivitás, Tanzánia delegá­ciója népi táncba kezdett, Salim akkorát ugrott, hogy már azt hitték az elnöki asztalra kerül, egy súlyos fekete delegátus hatalmas hasát két kézzel ütötte, mint a doboz, majd a sápadt fehérek is felkeltek szé­kükből, átmentek a kommunista blokkba és gratulál­tak. Ez volt a „Hinaus mit uns” történelmi pillanata. Bush megsemmisülten ült a széken. ★ HOL VESZETT EL A JAVASLAT? Azon a hat delegátuson, akik előbb támogatták Busht és most érthetetlenül félre álltak. Nem hiszem, hogy rossz indulat, beugratás volt a szándékuk, de hogy teljes tájékozatlanság és politikai ostobaság volt, ahhoz nem fér kétség. Ez a hat állam: Belgium, Hollandia, Írország, Olaszország, Marokkó és Tunisz. Ugyanis ha ezek előbb az amerikai javaslat ellen szavaznak, sokkal jobb lett volna Amerika helyzete is, mert azt mondhatta volna, hogy a közgyűlés meggátolta, hogy a „fontos" javaslata felett szavazzanak, tehát a köz­gyűlés súlyos szabálysértéssel tette volna ki Formo­­zát. Ez is mutatja, hogy a szabad világ delegátusai milyen tájékozatlanok és kapkodók voltak. ★ A JÁTÉKNAK AZONBAN MÉG NEM VOLT VÉGE, mert Bush most utolsó csatára ké­szülve azt akarta elérni, hogy az albán javaslat fe­lett szakaszonként szavazzanak, tehát külön Kína fel­vétele (amit Amerika is támogatott) és külön Formoza kizárása felett. Még bízott, hogy a kizárás ellen több­séget kap. Amikor ez a javaslat elhangzott a kommunista blokk most már megittasodva a győzelmi mámortól kérte az elnököt, hogy azonnal tűzze ki az albán ja­­vaslatot és minden egyéb javaslatot dobjon a kosárba. Nagy ügyrendi vita keletkezett és az izgalom inkább fokozódott, mint enyhült volna. Johnson (Libéria) szá­guldott a pódiumra és odadörgött a főasztal felé: „Elnök úr állandóan téved!” „Hol tévedek?” — kér­dezte Malik. „Az eljárási szabályokban!” — volt a válasz. „Melyikben?" Johnson még mokogott valamit majd leperdült. ★ EKKOR EGY NEM ÉPÜLETES ESEMÉNY TÖRTÉNT. Baroody (S. Arábia) kért ismét szót és amint fellépett az emelvényre, korát meghazudtolva, odadörgött az elsősorban ülő svéd delegátusra (Ryd­­beck), aki valakivel beszélgetett: „Mit mondott? Hogy engem kellene kizárni? Szégyelje magát! Maga nem idevaló!" Erre Rydbeck mondani akart valamit. „Kuss!” üvöltött Baroody... Ez volt az első „Kuss!" az ENSZ-ben, de nem tudom, hogy az utolsó-e. Ennek az épületes esetnek volt egy tanulságos folyta­tása. Később ugyanis Rydbeck szót kért és kijelen­tette, hogy ő nem mondta, hogy I. Arábia delegátusát ki kell zárni. Baroody bocsánatot kért. Pár perc múlva egy 120 kilós delegátus hömpölygött ki, nyitott ka­báttal, mintha a piacon sétálna és szót kért. Beaune volt, Kanada delegátusa, aki a következőket mondotta: „Úgy látszik Mr. Baroody véletlenül meghallgatta a svéd delegátussal történt beszélgetésemet.” (Nagy nevetés.) Ebből a szellemes beismerésből világosan következik, hogy ő mondta, hogy I. Arábia delegá­tusát ki kellene zárni. Ez nem is érdekes, mert hasonló megjegyzések baráti kettesben elhallatszanak. A jel­lemző ebben az, hogy Kanada nehézsúlyú delegátusa ugyanezt nem merné mondani egy kommunista blokk­ba tartozó delegátusra, akik pedig ugyancsak rászol­gálnának. Ő is csak arra­felé támad, ami a színes blokkban népszerű. Úgy látszik ez lesz most a divat az ENSZ-ben. ★ A ZAVAR TOVÁBB NÖVEKEDETT, töb­ben a javaslatok tisztázását kérték, mert I. Arábiá­nak is elfeküdt egy féltucat javaslata különböző módo­sításokat kérve az albán javaslathoz. Hosszú zűrzavaros percek után az elnök a 91. szakasz értelmében feltette Bush javaslatát szava­zásra, vagyis, hogy a közgyűlés az albán javaslat felett szakaszonként szavazzon vagy sem. Az eredmény 60 volt Bush ellen, 51 mellette, 16 távoltartotta magát (Többek között: Argentina, Belgi­um, Ausztria, Cyprus, Indonézia,, Izrael, Olaszország, Portugália, Törökország, Tunisz). Ekkor a Nemzeti Kína (Formoza) szót kért és látva, hogy­­minden elveszett, józanul kijelentette, hogy a Közgyűlés munkájában nem kívánnak részt­­venni. Halotti csendben kezdtek kivonulni, de a végén egy pár kommunista delegátus ízléstelenül tapsolni kezdett. 11 óra 20 perc volt, amikor az albán javaslatra sor került. Az eredmény közismert: 76 mellette, 35 ellene, 17 távoltartotta magát. Nagy taps hangzott el, de érdekes, hogy az öröm nem volt olyan nagy mint vártam. Az Amerika „fon­tos" javaslatának leszavazása nagyobb tapsot ara­tott. A káröröm úgy látszik a nemzetközi politikában is nagy erő. A szavazásnál háromszor nagy nevetés hangzott a kommunista blokkból. Először amikor az óvatos Ausztria leszállt a kerítésről és „igen”-nel szavazott, ugyanígy Izrael és Portugália szavazatánál is, akik sürgősen beálltak a handwagonba. ★ OKTÓBER 25-E nemcsak Kína bevételét je­lenti, hanem ami nekünk fájdalmas, Nyugat szánal­mas szétesését. Kína tagsága természetes volt, jó­ma­gam erről 10 éve cikkezek főleg azzal érvelve, hogyha a Szovjetunió ott van, akkor nincs ok Kínát kint tartani. Más kérdés, amit többször kifejtettem, hogy az ENSZ alapkoncepció kezdettől jó volt-e? Nem, de ezt most hagyjuk. A delegátusok még sokáig együtt voltak, a győz­tesek nagyokat koccintottak az ENSZ-bárban. ★ KÖRÜLBELÜL KÉT ÓRA KÖRÜL kerültem ágyba és miközben a Second Avenuen hazafelé sétál­tam, összeraktam magamban az Október 25-e tanul­ságait és igyekeztem megállapítani, hogy ez a nagy céllal létrehozott Szövetség miért is rohan a lejtőn. Az albán javaslat nagy ellentmondása az volt, hogy szerinte Formozát azért kell kizárni, mert nem képviseli Kínát. Ez igaz. De Kína sem képviseli For­mozát és a 14 millió ember felett semmiféle hatalma sincs. Az elmúlt 75 évben Formoza csak 4 évet (1945 — 1949) volt Kína fennhatósága alatt, ami kiábrándító emléket hagyott a formozaiakban, körülbelül mint a magyarokban az első kommunizmus 1919-ben. Ugyan­is 1947-ben a nagy felkelésnél a kínaiak 20.000 for­­mózai vezetőt gyilkoltak le. A 14 millió ember tehát tagság nélkül maradt akkor, amikor az ENSZ 24-es bizottsága az univer­­salitást szavalja és egymás után csepegtetik be a félmilliós országokat. Az ENSZ alkotmányának 18. szakasza szerint csak azt a tagot lehet kizárni, amelyik vét az Alkot­mány ellen. Ilyen fel sem merült Formoza ellen. A Szovjetunió, amely az elmúlt másfél évtizedben két nemzet szabadságát gázolta le, tehát súlyosan vétett az Alkotmány ellen, most biró volt és csatlósaival a kizárás mellett döntött. ★ KÉTSÉGTELEN, hogy az amerikaiak is el­­számították magukat, ami a politikában megbocsátha­tatlan. Nem tudom meddig mentek el Formoza meg­­­győzésében, hogy szorítkozzon csak a 14 millió lakos képviseletére és így talán bent maradhat. Lehet, hogy ebből Formoza elvi kérdést csinált, nem engedett, ez esetben ők is magvetői voltak az eredménynek. Bush szimpatikus ember, de nincs meg benne Lodge meggyőző ereje, vagy a Ball érvelési képessége, vagy Stevenson félelmetes vita­készsége és szelleme. Hiába nem lehet büntetlenül a texasi­ olaj területéről kényes nemzetközi pozícióba beülni. Ehhez sok év ta­­pasztalata, rátermettség és az eljárási szabályok teljes leírása kell. Néha fizikailag szenvedtem, ahogy Bush küszködött. Még szerencse, hogy nem Goldberg volt a fődelegátus, akinek képessége ugyancsak messze van Lodge, Ball, vagy Stevensonétól, de nála a kom­munista blokk mellé még az arabokat is ellenfélnek kapta volna Amerika, így hát fejtetőre állították volna. AZ ANGOL, FRANCIA, KANADAI ÉS A TÖBBI NYUGATI TAG leválását akkor sem lehet elfogadni, ha úgy vélték, hogy Amerika hibázott, hogy 20 évig távoltartotta Kínát és most Nixon min­den előzetes megbeszélés nélkül kitárta karját Kína felé. Ez lehet oka vitának, ellentéteknek, tárgyalá­soknak, de semmiképpen sem építi a jövőt az, aki az emberi jogokat lábbal taposó kommunista blokkal menetel. Amerikával, szeretjük vagy nem, korunk sza­bad világa áll és bukik. Japántól példát vehettek az európaiak. Többet kockáztatott, mint Anglia, Franciaország vagy Ka­nada kormánya, de ők jobban tudják, mint az említet­tek, hogy a jövőért kockázatot kell vállalni és még senki sem biztosította magát, barátai otthagyásával. Malik, a közgyűlés elnöke, zavarból­ zavarba ke­rült. Úgy lapozott a szabályok között, mint egy rossz karmester a partitúrában, aki már nem is tudja mit énekelnek, csak a hangjegyeket keresi. U Thant úgy ülte végig a napot mintha viasszal vonták volna be, arcizma sem rándult meg, mintha ő már tudná, hogy mi vár az ENSZ-re. Október 25-ének — szerintem — legszomorúbb mozzanata a nyugati szellem hiánya volt. Nem volt egyetlen kiemelkedő egyénisége, aki jelezte volna a járható u­tat, aki irányt tudott volna adni, akinek szelleme fényt sugárzott volna ebbe a Bábelbe. Az óvatos ember, élettelen, az alkalmazkodó, egyéniség nélküli, a meghunyászkokodó, értéktelen... Ezek képviselnék az emberiség jövőjét? A kommunista blokk szereplése mindazoknak, a­­kik éltek alattuk félelmetes volt. Sem szabály, sem előírás, sem nemzetközi szokás, semmi nem volt fon­tos, csak a saját céljuk. Nem is erőt, hanem erőszakot mutattak, mindezt abban a testületben, aminek első ellensége az erőszak. ★ MI LESZ AZ ENSZ-EL? A Szovjet elvesz­tette kommunista monopol helyzetét és Kínával való ellentéte most már a nyílt politikai fórumon is zajlik. A kínaiak ugyanúgy propagandájuk terjesztésére használják az ENSZ-t, ahogy a Szovjet, tehát az egész kommunista blokk új „kominformot” létesít New York­ban propagandájuk terjesztésére — minden formai kötelék nélkül. Amerika két tűz között lesz gyenge barátokkal. A kérdés, hogy érdemes-e ezt a politikai fóru­mot amerikai pénzen New York-ban fenntartani. Sze­rintem nem, Genf jobb hely lenne. ★ AZ ENSZ UGYANIS BELÉPETT a harma­dik periódusába. Az első 1945­—1956-ig tartott, amikor politikai ereje is volt (Korea). A magyar forradalom­ban nemcsak a magyar nép szabadsága, de az ENSZ politikai ereje is eltűnt, így 1956—1971-ig csak kiérté­kelő fórum volt, ahol égető kérdéseket tárgyaltak végrehajtás nélkül. 1971 óta már nem kiértékelő fórum, mert a józan kiértékeléshez szükséges elemek hiányoznak. Az erő­sebb tömb „érve" győz. Tehát az ENSZ mostantól nem más, mint diplomaták, politikusok találkozó he­lye, ahol a szabad világ és a kommunista blokk esz­mét cserél. Erre már Genf elég. A nagy kérdés, hogy van-e Nyugatnak mit cserélni? Rendelje meg a Katolikus Magyarok Vasárnap­ját Északamerika egyetlen katolikus hetilapját KARÁCSONYI AJÁNDÉKUL magyar ismerőseinek és barátjainak. Két évre, vagy két címre 16 dollár; egy évre 9 dollár;­­ félévre 5 dollár. Vagyonfosztás Titoszláviáb­an (Bukott „elnöknek”, meg kell maradni... ) (BELGRÁD, Jugoszlávia.) Tito, jugoszláv diktátor igen súlyos beismerésre kénysze­rült. A diktatúra gazdasági ba­jait valószínűleg vagyonválság­­gal vagy vagyonfosztással kí­sérli meg rendbehozni. A tudó­sítás ezeket mondja: „Zágráb: Tito jugoszláv el­nök az egyik gyárban beszédet mondott: — Társadalmunkban sok a probléma, akadnak közöttük aggasztóak is, ilyen például a gazdagodás kérdése. Nem a­­zoknak a gyarapodása, akik gyárban dolgoznak, hanem a­­zoké, akik csak kihasználják a termelőket, az anyagi javak létrehozóit. Egyszer majd fel­vetjük nekik a kérdést: hogyan jutottak ennyi pénzhez, villá­hoz? A körmükre kell koppin­­tanunk és bizonyos intézkedé­seket kell tennünk.” Ha a kommunista állam gaz­daságpolitikája megbukik, és az államkassza kiürül, az alatt­valóktól kell elvenni a pénzt. Egyszerű és jellemző. Ugyan­ilyen jellemző Tito beszédének az a része, amelyben beismeri, hogy megbukott, nem tudta tel­jesíteni, ami kötelessége lett volna és hát éppen ezért, mond­ja természetes, kommunista közvetlenséggel a diktátor, megmarad elnöki helyében: „Igen bonyolult helyzetben lettem újból a köztársaság el­nöke. Még sok mindenen kell javítani, még sok mindent kell­ rendezni. Mivel eddig is én vol­tam ebben a tisztségben és nem sikerült mindent elérnem, amit szerettem volna, még marad­nom kell. Ezért is vállaltam ismét az elnökséget." A mongol hírszolgálat jelenti: (ULÁNBÁTOR. Mongolia.) A mongol hivatalos hírszolgá­lati ügynökség, a MONTSA­­MERA jelentése, amelyben hi­vatalosan közölték, hogy egy kínai repülőgép lezuhant Mon­gólia területén, így szólt: „A Kínai Népköztársaság egy sugárhajtású repülőgépe szeptember 13-ára virradó éj­jel megsértette a Mongol Nép­­köztársaság államhatárát. A gép ezt követően a mongóliai Hentej Ajmak térségében isme­retlen okból lezuhant és felrob­bant. A roncsok között kilenc félig elszenesedett holttestet és lőfegyvereket találtak. Az ok­mindig mondották, ha Tito tagadta is, és ha sokan nem is hitték, Tito jó tanítványa volt Sztálinnak. Lányokból és berendezésekből megállapították, hogy katonai repülőgép volt. A mongol hatóságok engedé­lyezték az ulánbátori kínai nagykövetség munkatársainak, hogy megtekintsék a szeren­csétlenség színhelyét. A Mon­gol Népköztársaság tiltakozá­sát jelentette be és hivatalos magyarázatot kért a kínai fél­től.” Ha a Kínából származó hírek igazak, akkor ez volt az a gép, amely Mao Cse-tung helyette­sét Lin Piaot és kíséretét men­tette Kínából. A megoldatlan kérdés: mi volt az az „isme­retlen ok”, amely miatt a su­gárhajtású gép lezuhant és felrobbant. ara «ra «raara a^ura ura uraara«ra ara «raura«^^^»» «a 5. eldől

Next